Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-21 / 16. (2533.) szám

f v- ■ - ; - . .. ■ :: . - '

Üf/V

Mal simánk 12 ettfal

Előfizetési ér. évente 300, félévre (50, negyed* A J.JL1 pllprnphi nnrfnlr Sjézkesttíség. Prágán. Pan.ká ullce 12.

évr« 76, havonta 26 Ké; külföldre évente 450, ** SZlOVeTlSZKOl CS rUSZlUSZKOl CUGUZeKl POTIOK U. emelet. - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114. havonta 38 Ki. „ Dölitilcíll tlCLDlldDJd c , , Prájt L Pániké ullcc II 111. emelet

H képe. melléklettel havonként 2.50 Kő-val t6bb F6sXttkaUBl pUUUKUl IlUfJUUfJ/U fe,el6i üttkeaJB: reléiét, MIM.

Egye. szám ára 1.20 Ki. vasárnap í -Ki. DZURANZI LÁSZLÓ SOROÖHYCIM, HÍRLAP. PRAHH

Henderson, Cwtius, Briand és Grandi beszédei

íz általános lefegyverzés vitája megkezdődött

A ma délelőtti genfi ülés — Grandi Bánás ellen - általános pesszimizmus

Isméi mindent májasra halasztónak?

(sp.) Prága, január 20.

A népszövetségi tanács tegnap megnyílt hatvankettedik ülésszakának kilátásait genfi politikai és újságírói körökben meglehetős pesszimizmussal Ítélik meg. Mint ismeretes, a mostani ülésszak legfontosabb feladata volna, hogy megállapítsa az í032-re tervezett általános európai lefegyverzési konferencia idejét és helyét, valamint azt a kimagasló politikai személyiséget, aki a konferenciát vezetné. Az általános lefegyverzési konferencia összehívását a népszövetség lefegyverzési bizottságának több éves tárgyalása előzte meg. Aki figyelemmel kisérte az elmúlt évek nemzetközi politikájának fejlődését, megállapíthatta, hogy az előkészítő bizottság tanácskozásai nem sok örvendetesei eredményeztek.

A tanácskozásokat minduntalan meg kellett szakítani s amikor néhány hónappal ezelőtt végre az egybcgyült hátaiknak megszövegezték a lefegyverzési konvenció tervezetét, az ülés veszedelmes diszharmóniával záródott, ami több volt, mint szépséghiba és sötét árnyakat vetett az általános lefegyverzési konferenciára. Szovjotoroszország és Németország nem csatlakoztak a konvenciós tervezethez, mig Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok, valamint a legtöbb középeurópai és semleges hatalom csak fenntartással fogadta el. Ilyen körülmények között nem csoda, ha illetékes és beavatott körök a januári tanácsüléstől nem sok jót várnak, annál kevésbé, mert az elvi ellentéteken kívül számos tárgyi és technikai ellentét komplikálja a helyzetet.

A hatalmak egyrésze 1932 első hónapjaiban akarja megtartani a konferenciát, a másik rész hónapokkal később. A nvugiati és a semleges hatalmak Géniét tartják a konferencia legmegfelelőbb színhelyének, de Franciaország szívesen látná, ha spanyol területen, mondjuk San Sebastianban zajlana le a történa’jmi nevezetességű konferencia. Viszont a volt központi hatalmak, akikhez ez alkalommal Szovjetoroszország is csatlakozik, Bécset vélik a legí-Vika!masabb konferenciahelynek é# máris megtették a szükséges lépéseket az osztrák főváros érdekében. A helyen és az időn kívül az elnök kérdése is tisztázatlan. A franciák Benes dr. csehszlovák külügyminiszter nevét lanszirozzák, de a szovjet egy kör- jegyzékében máris kereken visszautasította Benes jelölését és a félhivatalos német sajtó szokatlan nyomatékkai csatlakozott a moszkvai felfogáshoz.

A konferencia elnöke csak semleges államférfin lehet, a német kormány véleménye szerint például egy dán miniszter.

A mérgeseit atmoszféra

Mindezek a kérdések egy kedvező politikai atmoszférában megoldhatók volnának, de a mai állapotok közölt jelentőségük túlontúl inogna, .... ...

Loca

rno óta az európai atmoszféra soha sem volt annyira megmérgezett, mint 1931 elején, a munkanélküliség és az általános gazdasági pangás apokaliptikus évében. Franciaország és Németország között mély szakadék tátong, amely fölül régen lebontották a locarnoi hidat. Stresemann halála vég-elvetett a közeledésnek s a helyzet ma rosz- szabb, mint a cannesi, vagy a génuai konferencia után volt. Európa két táborra bomlott: az egyik görcsösen ragaszkodik a békeszerződésekhez, a másik békés revíziót akar. A nagy elvi elleniét elhidegitette egymástól a Locarnoban közelkerült hatalmakat. Olaszország a létéért való küzdelemben belátta, hogy Európa mai helyzete tarthatatlan és nem utolsósorban azért az antagonizmusért, amely a háboruutáni évtizedben a gazdag Franciaország és a szegény Olaszország között keletkezett, magáévá tette a berlini felfogásokat és ma Genfben nyomatékosabban képviseli azokat, mint maga a birodalom külügyminisztere. Oroszország tekintélye és nyomása ugyancsak évröl-évre nő.

Do ami a rossz hangulatot a leginkább determinálja, az a napról-napra súlyosabbá váló gazdasági válság.

Két nehézség a föderáció útiéban

Hosszú ideig úgy látszott, hogy épipen ez a gazdasági válság tesz az, ami az európai hatalmakat közelebb hozza egymáshoz. A második európai konferencián, amely éppen most ülésezik Genfben, kitűnt, hogy ez a vélemény korai és optimista volt. Két jelentős momentum gátolja meg az európai hatalmak gazdasági közeledését. Az első az, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amely ellen az európai föderáció terve — hogy úgy mondjuk — a tudat alatt irányult, ma ugyanolyan nehézségekkel küzd, mint Európa s Így fölösleges megszervezkedni ellene. Két-három év előtt az európai hatalmakat az amerikai lidérc kényszeritette egy táborba, a jóvátébeli kérdések elintézése s a közös tiltakozás az ellen a kiapadhatatlannak látszó aranyfolyam ellen, amely Európából Amerikába vándorolt.

Idő-közben az amerikai veszedelem megszűnt s az európai népek föllélegezhettek, de rögtön megszűnt az a kohézió is, amely a kontinens államait az amerikai kizsákmányolás és az amerikai konkurrencia következtében egymáshoz tapasztotta.

Ma Európáiban senki sem fél Amerikától s a föderáció, amely az amerikai túlsúly természetes ellensúlyozásaként keletkezett volna, fölöslegessé' vált.

E pszichológiai momentum mellett sokkal nagyobb szerepet játszik a másik, amely nem érzelmi, hanem gazdasági.

A sorozatos tárgyalások alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az európai kontinens két, efXmátoál u erőben eliftBjtéie* gazdasági

rendszerré bomlik: az ipari Nyugateuxópára és az agrár Keleteurópára.

E két rész érdekei divergensek. Mig nyugat olcsó gabonát kiván és a keleti részeket ipari kartelei biztos és könnyen kezelhető piacának tekinti, addig kelet megezervezet- len és pénztelen mezőgazdaságával nem konkurrálhat az óoeánontuli gazdag mező- gazdasági államok kitűnő agrárszervezeteivel s nincs abban a helyzetiben, hogy a nyugati árukat a rádiktált áron megvegye. Kelet kénytelen véd vámokkal védekezni a nyugati áruk ellen, miközben-bizonyos fokig életképtelen nemzeti iparokat fejleszt ki, hogy függetlenítse magát az ipari hatalmaktól. A „háború mindenki ellen“ állapota ilymódon katasztrofális széttagoltságot teremtett Európában. Ooliijn holland miniszter jelentése a legilletékesebb helyen a maga teljes borzalmával föltárta a szinte orvosolhatatlannak látszó bajokat, melyeknek elsősorban a kormányok az okai.

Európai föderációról mindaddig szó sem lehet, amíg az agrárállamok és az ipari államok ellentétét nem paralizálják, amíg a keleti hatalmak nem kapnak nagy kölcsönöket, amelyekkel mezőgazdaságukat fellendíthetik s amíg a nyugati hatalmak nem vásárolnak kanadai búza helyett ke- letenrópai gabonát.

Máról holnapra a nagy ellen téteket rendezni nem lehet. Hosszantartó építő munkára, a mai gazdasági és politikai helyzet teljes revíziójára van szükség, amíg a népszövetség vagy valaki más megteremti azokat az alapokat, amelyekbe a föderáció pillérei be- ágyazhatók.

örök ellentétcsirák

Egyelőre Genfben csak az ellentétek vannak meg és a hatvankettedik tanácsüléssza- kon szó sem lehet kibontakozásról.

Sőt valószínűleg számos olyan momentum kerül előtérbe, amely még jobban össze kószálja a helyzetet.

A/ európai konferencia első napjaiban kitűnt, hogy a bizottságban nem uralkodik egységes felfogás. Oroszország meghívásának kérdése könnyen fölborithatja vagy legalább hónapokra, esetleg évekre visszavetheti az eddig elért eredményeket és a megkezdett föderációs tárgyaié 'ok egyszerűen megszűnnek.. Az európai közvélemény máris megnyúlt arccal tekint az érthetetlennek tűnő jogi vitákra, amelyeknek se vége, se hossza és a laikusok előtt harmadrendűnek látszó kérdések miatt elodázzák a pozitív munkát

A világsajtó úgy vélte, hogy a második európai konferencián, legalább ami a keleti agrárkérdéseket illeti, pozitív megállapodások jönnek létre s ehelyett a hirtelen fölvetett orosz kérdés mindent problematikussá tett.

De nemcsak az európai konferencia, hanem a népszövetségi tanács is veszedelmes viták előtt áll A lengyel-német kérdés olyannyira elfajulhat, hogy a hirhedt stresemanni ököl- csapásnál sokkal sajnáiatraméltóbb eseményeket varázsolhat a csak békés és nyugalmas atmoszférában dolgozni tudó Genfbe. A németek és a lengyelek végzetes ellentétét ismét a megoldatlan kisebbségi kérdés determinálta. Ebből látni, hogy nem túloznak azok, akik a kisebbségi kérdés megoldásának elementáris jelentőséget tulajdonítanak ai európai életben. A mai genfi napok bebizonyítják, hogy az áldatlan helyzet, * kisebbségek elnyomatása, a bizonytalanság és az örökös tüszurások a legszebb ki terve zéseket is felboríthatják s hiába indul el gyönyörű jelszavakkal pá- risból Briand francia külügyminiszter, a Iegpozitivabbnak látsző megoldási módo= kát illuzérinssá teszi a beteg kisebbségi kérdés. Lehetetlenné teszi a megegyezést. Elmérgesiti a nemzetek között lévő viszonyt. Ingóvá teszi a talajt.

Ha a hatvankettedik genfi ülésszak csőddel zárul, akkor a nagyhatalmak magukra vessenek, mert kénytelenek belátni, hogy nem utolsó sorban a kisebbségi kérdés volt az, amely törekvéseiket elgáncsolta és terveik megoldását lehetetlenné tette. Először a töviseket kell kihúzni a békeangyal talpából s csak azután várható, hogy diadalmasán i meginduljon az üdvösség országutján.

Genf. január 20. A népszövetségi tanács mai ülésén a spanyol tanácstag bemutatta a lefegyverzést előkészítő bizottság munkálatairól szóló jelentést, majd Henderson elnök megtartotta tegnap bejelentett beszédét. Az angol külügyminiszter a lefegyverzési konferenciát a történelem első próbálkozásának nevezte, amellyel az emberiség közös elhatározással a háborús fegyverkezések leszállítását és korlátozását akarja elérni. Emlékeztetett a népszövetségi paktum 8. fejezetére, a Versailles! szerződés 5. részének előszavára, a locarnoi konferencia záróülésének jeleneteire és az 1929-es népszövetségi plenáris ülésszak határozataira, amelyek mind a népek kötelességévé teszik a lefegyverzést Majd Henderson azokkal polemizál, akik szerint a mai idők nem alkalmasak a lefegyverzési konferencia összehívására, mert a világban még mindig sok a félelem, a nyugtalanság és a háborús veszedelem. Az emberek sokat beszélnek arról, hogy a világ visz- szaesett a régi alianszok rendszerébe. Henderson szerint ma nem létezik már olyan szövetség, amely nem ismerné el a népszövetség tekintélyét. Az angol kormány például nem ismer más szerződést, csak az egész világ nagy szövetségét a háború és a fegyverkezések ellen. Beszéde végén

az angol külügyminiszter a következőket mondotta:

— Az emberiségnek felelősséggel tartozunk s ha lefegyverzési törekvéseink eredménytelenül végződnek, akkor népeink bizalma megrendül bennünk. A legegyszerűbb embernek sincs ma más kivánsága, mint az, hogy a lefegyverzésre irányuló munkáinkat végre befejezzük.

Henderson után Curtius dr. német külügyminiszter emelkedett szólásra. Csatlakozott Ííen- derson lefegyverzési felhívásához s beszéde további folyamán a következőket mondotta:

— Meg kell állapitanunk, hogy az az ut, amelyre az előkészítő bizottság lépett, mindinkább távolodott az eredeti céltól. A konvenció terve néhol nemhogy Ieígyverzést határozott volna el, hanem egyeseknek megengedte, hogy tokozott mértékben fegyverkezzenek. Ezért volt, hogy a német delegátus megtagadta a lefegyverzési bizottság többségének programját. A bizottság annyira ment, hogy a nem kielégítő tervezetet összefüggésbe hozta a német lefegyverzési diktátummal, ami a helyzetet teljesen elmérgesi- fette. Ilyen körülmények között senki sem cso- dálkozhatik azon, ha a konvenciós tervezetet el- másítottuk. A* e^vendő nagy konferencia csak;

\

Leszerelni vagy meghalni