Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-03 / 2. (2519.) szám

1931 január 3, szombat.

A ESnlirvicléken

kitört a részleges sztrájk

A szakszervezetek tehetetlenek — A munkások 12 százaléka sztrájkol

Essen, január 2. Jelentettük, hogy a munkaadók Szilveszter napján több, mint három- százezer bányamunkásnak január 15-iki hatály- lyal fölmondták a Ruhrvidéken. Ez az intézkedés a bányamunkások között óriási fölháboro- dást keltett. A következmények máris észrevehetők. Számos tárnában ma reggel a munkanélküliek nyomása következtében elszigetelt sztrájkok keletkeztek. Néhány tárnában folyik a munka, néhányban nem. Az eddigi statisztika szerint húsz bányában teljesen szünetel a munka. A szakszervezetek egyelőre nem nyilatkoztak és nem állottak a sztrájkmozgalom élére. Nem valószínű, hogy a hét folyamán sztrájkhatározat lép életbe, mert a szakszervezetek mindaddig várni akarnak, amíg az uj tárgyalások

meg nem kezdődnek. Mint ismeretes, janüár 7-én uj tárgyalás indul meg a kormány közvetítésével a munkások és a munkaadók között. A mai sztrájk azonban azt bizonyítja, hogy a szakszervezetek és vezetőik nem urai a helyzetnek. A munkásság között óriási a fölháborodás és senki sem bizik a kormány Ígéretében. A bányamunkások véleménye szerint bérredukcióról csak akkor lehet szó, ha ugyanakkor a de- tailkereskedelem árai is csökkennek.

Essen, január 2. Hivatalos jelentés szerint a sztrájkoló munkások száma pontosan 11.91 százaléka a ruhrvidéki bányamunkások teljes számának. A sztrájkpropaganda különösen a gazdaságilag teljesen leromlott munkanélküliekre támaszkodik. Ehhez járul, hogy a szak- szervezetek a kommunisták agitációja következtében teljes passzivitást tanúsítanak és a „laisser fairé" álláspontján állanak. Ha a mozgalom megnő, akkor a szakszervezetek számára nem mutatkozik más kiút, mint hogy élére álljanak és így megtarthassák a tömeg fölötti uralmat. Ellenkező esetben a kommunisták nyomulnak előtérbe. A munkaadók nyilvános szervei a helyzet komolysága ellenére teljesen hallgatásba burkolóznak. Egyes jelentések szerint a munkaadók szántszándékkal takargatják a valódi tényállást és nem hajlandók nyilvánosságra hozni, hogy tulajdonképpen mik a szándékaik.

Újévi nyilatkozatok a szlovenszkéi blokkról és a koalíció válságáról

Sdávik belügyminiszter természetesnek tartla a pártok regionális egySffmüküdősét - ffiz agrárpárt kényes pozíciója - Sivák elítéli Stefinek karácsonyi cikkét a szlovák frontról

CognatisFHartell

Prága, jamuár 2. Az újévi ceremóniák a J prágai váriban a szokott formákban folytak le anélkül, hogy politikai megnyilatkozások hangzottak volna el. Masaryk elnök délelőtt fogadta Cáriad pápai nunciust, a prágai diplomáciai kar doyenjét, aki a csehszlovák kormánynál akkreditált külföldi követek újévi kívánságait tolmácsolta. A nemzetgyűlés nevében megjelent Malypetr János képviselőházi és Soukup Ferenc dr. szenátusi elnök, a kormány ne-vébem Udrzal miniszterelnök, továbbá a hadsereg nevében Viskovsky nemzetvédelmi miniszterrel az élén Podhajsky hadiseregfelügyélő, Syrovy vezérkari főnök, Fauoher, a francia misszió vezető tábornoka és Blaha, a köztársasági elnök katonai irodájának vezetőije.

S'ávik két megnyilatkozása

Prága, december 2. A politikusok újévi nyilatkozatai közül szlovenszkói szempontból a legkiemelkedőbb Slávik György belügyminiszter interjúja a Slovenská Politika hasábjain. A belügyminiszter mindenekelőtt annak a véleményének adott kifejezést, hogy a szlovenszkói tartományi közigazgatás jó alapokon indult el. Amennyire megfigyelhettem, — mondotta a miniszter — a szlovenszkói tar tornán ygy üló se n és a tartományi választmány ülésein gyakran nem a pártszempontok voltak a döntő momentumok, hanem elegendő megértés mutatkozott meg Szlovenszkó közös érdekei iránt. Örülök annak, hogy az önkormányzati testületek pénzügyeiről szóló törvény novellájában sikerült legalább magát az elvet érvényre juttatnom, hosry Szlovénszkó különleges segítést, rendkívül részesedést igényel, hogy elvégezhesse különleges föladatait s fejlődés tekintetében utolérhesse az úgynevezett történelmi országrészeket.

Beismerem, hogy ezt az elvet pénzügyileg nem honorálták eléggé, de az autonóm testületek pénzügyednek végleges rendezésénél, ami már nem a messze jövő zenéje, erre az elvre kell és lehet majd építenünk.

A szlovenszkói pártok közös frontjának gondolatával Slávik a következőket mondta: — Ezt az óhajt időszerűnek és természetesnek tartom. Annyira természetesnek, hogy nem is kell sokat beszélni róla, hanem hozzá kell látni a gyakorlati realizáláshoz. Hangsúlyozom azonban, hogy ez az óhaj nem lehet s nem is szabad, hogy szeparatisztikus .jellegű legyen. Szokott jelenség, hogy Szilézia, Morvaország, Csehország és Szlovenszkó képviselői és szenátorai bizonyos követelések érdekében együttesen lépnek föl. Nem egy Ízben kerestek föl engem ilyen regionális, a különböző pártok megbizottaiból álló küldöttségek, gyakran találkoznak .kormánypártok az ellenzékiekkel a helyi, vagy regionális természetű közös követeléseknél. Ezt az együttműködést csak meg kell organizálni — és nem habozom kijelenteni, hogy az ilyen természetű együttműködés a mi szétdult politikai viszonyainkra is előnyt hoz. De mivel gyakran azt keresik, ami egyik-másik pártnak szolgál a javára, nem pedig az összeseknek, ezért ennél az együttműködésnél sok és teljes lojalitásra van szükség. Nem szabad megtörténnie olyasminek, hogy valamelyik párt a közösen elhatározott és az egyhangúlag érvényesített követelést a maga pártcél- jaá számára használja ki és többi bajtársai munkáját kisebhitee. Nőm szabad megtörténnie annak, hogy az együttműködés egyik párt-1 ja a sikert a maga részére vindikálja és a közösen elért eredménnyel a többi pártot üsse. Az ilyen illojalitás sírját jelentené az együttműködésnek.

Sláviík György belügyminiszter a Venkovban is irt cikket. Lehetetlenség be nem látni pártállásra való tekintet nélkül — Írja többek között — hogy a íöldmives bukása egyet jelent a munkás bukásával és hogy sokkal fontosabb iparunkra nézve falvainik vásárlóereje, mint a labilis és nem mindenkor konjunkturális külkereskedelem. Nemsokára tárgyalni fogunk magyar szomszédainkkal az uj kereskedelmi szerződés ügyében. Lehetetlen, hogy e tárgyalásoknál valamennyien pártállásra való tekintet nélkül ne találjunk olyan módot, amely mellett nem áldozzuk föl mezőgazdaságunk legfontosabb érdekeit s amellett iparunk számára megments üli a szükséges piacot. Amikor a munkás és földmives létének főjavításáért és megmentéséért harcolunk, akkor köztársaságunk magyar és német földmivesei- ért és munkásaiét is dolgozunk. Német és magyar földmiveseink nagyon jól tudják azt, hogy a csehszlovák demokrácia az ő képviselőjük is s a cseh és szlovák földmives érdekei azonosak az ő érdekeivel.

A munkásnép együttműködése a csehszlovák köztársaság élén már megvon, ezt nem kell keresni és nem kell mesterségesen létrehozni. Ez a, blokk sokkal fontosabb, mini valamennyi őslakos bl-okk, amelyet azok szeretnék meg szerve zni, akik feudális előjogaikat óhajtják megvédem.

Néppárti válási Stefiiteknek

Sivák József szlovák néppárti képviselő a Slovák hasábjain megemlékezik Stefánik volt miniszter karácsonyi cikkéről, melyben Stefánik nagy pesszimizmussal beszélt a „szlovenszkói frontról'*. Hogy a szlovák néppárt a Hodzsa meghívását elfogadja-e és milyen formában fogadja el —- írja többek közt Sivák — eddig még nincs eldöntve. Csak annyi ismeretes, hogy a pártban megvan a hajlandóság az együttműködésre. Egy évvel ezelőtt is kifejezésre juttatta hajlandóságát a kooperációra, amikor a néppárt volt az első, amely fölvetette a közös célokért való együttes munka gondolatát. Azonban az utóbbi napokban ebben az ügyben váratlan fordulat következett be. Stefánik agrárpárti képviselő „Szlovák front" cimii cikkében ahelyett, hogy gyakorlati útmutatást adna arra vonatkozólag, miképpen lehetne ezt az együttműködést a legsikeresebben és célirányosabban megszervezni Szlovenszkó minél gyorsabb önsegitsége jegyében, szokásához hívén a szociális és egyéni pszichológiai közti különbségekről filozofált s "állniatett az egyéniségek közti különbségekre, niegkir ötböztetve köztük értékes, ke- vésbbé értékes és egyéb jellemeket. Hogy őszintéik legyünk, kár volt Stefánek képviselőnek filozófiai teorémák után futkosnia és ezek sel indokolni a 6zlcvák együttműködés kérdésében való álláspontját.

Stefáneknek nyíltan és kereken ki kellett voha motidania, hogy nem rokonszenvez az összes szlovenszkói, pártok} főleg az ellenzéki pánok együttműködésével, amilyen a szlovák néppárt.

Aki jba az együttműködésre a szlovák néppártot is fölhívja, annak tudnia keld azt, hogy Szlovenszkó legnagyobb pártjának támogatását kéri, mely bár eilezéíki, de legalább annyi suly- lyal bir, mint a csehszlovák pártok szlovák töredékei.

Vanio válaszd Hlinkának

Prága, január 2. A Národnie Noviny hasábjain Vancso Milos dr. hosszabb cikkben válaszol Hliníka Andrásnak a Národni Politika karácsonyi számában közölt cikkére, melyben Klinika vitába szállott Vancso dr.-nak a Prágai Magyar Hírlapban napvilágot látott interjújával. Vancso válaszában részletes gazdasági adatokkal támasztja alá s egészíti ki interjújának ' valamennyi áLlitását. Nem akar, úgymond vitázni Hlinkával, mert hiszen Hlinka is szlovák és autonómista, mint ő, neki különben is az az elve, hogy a szlovák politikából ki kell hagyni mindazt, ami a szlovákot elválasztja a másik szlováktól. Valláskülönbségek miatt — írja Vancso — nem fogunk senkit kizárni a szlovák nemzet közösségéből, mert ez igazságtalanság és gyengíti a szlovák nemzetet. A szlovák nemzeti párt munkájában kezdettől fogva éppen azért látok pozitív értéket, mert a szlovák néppártot nem követi a mérgezett nyilakkal való lövöldözésben s a politikai objektivitás tekintetében kiegészíti, amikor hangsúlyozza, hogy az autonómia megvalósításánál teljesen indiffe- rens valakinek a vallási hovatartozása. Mert mi köze lehet Luther vallási tanainak a mi sz’ovák politikánkhoz? Mi köze lehet Kantnak a szlovák nemzeti mozgalomhoz, Ezek igazán nem tárgyilagosan előráneigált érvek. És a harmadik nagyságot, akit Hlinka említ, Marxot a nacionalizmus eo ipso kizárja, mert hiszen tanai tagadnak mindenféle nacionalizmust. A nemzeti érzelmű szlovákság nem fo- tinackraalista elveket. Miért varrja akkor azokat én sem, elsősorban nem a Marx-féle an- tinacionalista elveket. Miért varrja akkor azokat Hlinka a nyakamba? Marx nincs viszonyban a protestantizmussal, Kant már inkább, de sem az egyik, sem a másik nem kapcsolható öosze a nacionalizmussal, legfőképpen nem a szlovák nacionalizmussal. — Dzurányi- val beszéltem Turócszentmártonról, Turóc- szentmárton múltjáról, a pervrat óta rászakadt kötelességekről. Rávilágítottam arra,

hogy az áldamfordulat idején 4000 lakosa volt Mártonnak s egyetlen fillér adóssága nem volt. Azóta a lakosság száma megkétszereződött és az adósság 17 millióra nőtt.

Vancso ezután részletesen kimutatja, hogy milyen kormáuyigéretek kedvéért verte bele magát a kis szlovák város a nagy költekezésbe s mint szorult aztán a kormánypolitika hálátlansága folytán mindinkább háttérbe.

Prágai nyilatkozatok

A cseh politikai tábor vezetőinek újévi megnyilatkozásai nagyobbrészt a jelenlegi belpolitikai helyzetre és a gazdasági válságra vonatkoznak. A legérdekesebb és legfel- tünéstkeltőbb nyilatkozatok ak agrárpárti vezérekéi.

Viskovsky nemzetvédelmi miniszter a félhivatalos Prager Presserben a jelenlegi polgári-szocialista nagykoalíció jelentőségét hangoztatja. Csehszlovákiában a koalíciós rendszer már annyira általánossá vált, hogy más kormányrendszert itt el sem lehet képzelni. Ez a koalíciós rezsim nemcsak egyetlen politikai kiútja a mai állapotoknak, hanem egészen természetes és politikai szükségesség még akkor is, ha ma a koalícióban nincs teljes egyetértés, mindamellett a közvélemény a mai nehéz időkben nagy bizalommal (?) viseltetik ezzel a kormánytöbbséggel szemben.

Vrany József szenátor, az agrárpárt jobboldali szárnyának lelke, politikai mérleget ad. Rámutat arra, hogy ma ismét hallatszanak hangok, amelyek az agrárpártnak a. kormányból való kizárását követelik. Ugyanilyen hangnemben írtak már 1928-ban is. De mig régebben mindig azzal érveltek, bőgj- a mezőgazdák sokkal többet kaptak az államtól, mint a többi nép rétegek, addig ma már senki sem irigyli a mezőgazdákat. Az 1931. év elején nem lelhetne abszurdabb gondolatot fölvetni, mint azt, hogy az agráriusokat) kizárják az állam vezetéséből.

Abszurdum már csak azért is — Írja Vrany — mert végrehajthatatlan. Még ha maga a párt ki is akarna lépni a kormányból, neon tehetné meg ezt, mert ma nincsen más olyan párt, amely az agráriusok nélkül kormányozni merne a csehszlovák köztársaságban. Sem a szociáldemokraták, de még kevésbé a cseh néppártiak* akiket a római elővigyázatosság vezet. Ilyen a politikai helyzet 1931 elején. Mindenki beismeri, hogy az agráriusokat nem lehet a kormányban nélkülözni. De mi folyik ebből? Az, hogy-ehhez a belátáshoz csatlakozzék az a nézet is, hogy az 1931. évi politikában az agráriusoké a döntő szó. Ez az év nagyon felelősségteljes esztendő lesz valameny- nyi politikai párt számára, az agrárpárt jelentkezik ezen felelősségteljes munkához, nem vonja ki magát a felelősség alól, nem zárkózik el semmilyen kérdés elől, még ha az a legmépszerütlenebb volna is. Az 1931. évben csak az államról, a nemzetről lesz sző és nem a pártokról.

Mayr-IIarting német keresztényszoci alista képviselő, volt igazságügyminiszter, a Deutsche Presse-ben irt újévi cikket, amelyben rámutat arra, hogy a válságot sokkal jobban érzi meg a német mezőgazda, német iparos és német munkás, mint az államalkotó nép. Csodálatos, hogy mi mindent vállalnak magukra a német kormánypártok. Csodálatos, hogy a szocialista pártok nemcsak minden kétkedés nélkül megszavazzák a katonai terheket is, hanem a legnagyobb nyomorban fölemelik az adókat is, amelyek a kis embert aránytalanul megterhelik. És amilyen szomorú az elmúlt év, épp olyan szomorúak az uj év kilátásai is. Nem várható javulás.

Curtfus helyett Genfben Henderson elnököl

A német külügyminiszter nem akar egyidfiben e’nfik és vádlő lenni — A tanácsülés főproblémáia a kisebbségi kérdés lesz

Berlin, január 2. A küszöbön álló genfi tanácsülésen Henderson angol külügyminiszter fog elnökölni. Tulajdonképpen Curtius német külügyminiszter volt soros, de néhány nappal karácsony előtt Curtius felkérte Hendersont, akinek a májusi ülésszakon kellett volna elnökölnie, hogy cseréljenek. Londonban eleget tettek a német kívánságnak s így Henderson januárban, Curtius májusban elnökök A nőmet kívánságot az magyarázza, hogy a küszöbön álló tanácsülés egyik legfontosabb kérdése azoknak a német panaszoknak elintézése lesz, amelyeket a birodalmi kormány a német kiscbbségellenes lengyel terrorcselekedettek kapcsolatban támasztott Genfben. A német külügyminiszter nem akart Genfben egyiilöben elnök és vádló lenni.

3