Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-06 / 279. (2500.) szám

•4 CZ3OO33D0D! «PRA1QAI/ v\A&YAR‘HIRLAE> 1880 december 6, «gombait. olyan árucikk mini más könyv. Mazáő igen sikeresen csinálja is a szlovák könyvkiadást, nagyszámú személyzettel dolgozik és Szlovenszkót tizenkét ügynöke járja. Bizonyos tekintetben a cseh tőke révén akar­juk bebizonyítani, hogy szlovák könyvet ki­adni rentábilis vállalkozás. Milo Urban nagy sikert aratott könyve előbb Mázáénál jelent meg s a hatalmas siker után ismét cseh ki­adó, a Druzstevmi Práee adta ki: ma már a regény negyedik kiadása készül. Meghódí­totta Prágát és a történelmi országokat. Csehek is vásárolják? — Veszik. A Druzstevni Práee szövetke­zeti tagjai csehek s természetesen nekik is nagyszámban küldözgetik a könyvet. Mázáé­nál ezi lányban nem tettem szert hasonlóan jó tapaszta- ' latra. Évekkel ezelőtt kiadtunk egy nagy szlovák antológiát „Sboraik nriadej literatury slo- venskej“ címen, ez a cseh vidéki városokban jól fogyott. A vidéknek nagyobb a látóköre mint Prágának. De Prágában már nem fogyott a könyv, mert a fővárosnak elegendő a saját könyv- termése. — A szélesebb körű prágai publikumnak helytelen nézete van rólunk: ugv gondolják, hogy amit mi produkálunk, nem érdemes kéz­bevenni. A prágai megveszi, amit Paris küld neki, még ha olyan rossz is, de az a döntő szem­pontja, hogy a könyvön rajta van a párisi márka. Viszont mi, a legk özelebbállók: mi nem vagyunk számára márka. Az Elán igyek­szik itt behatolni a prágai irodalmi és mű­vészeti körökbe s már szép munkát is tud felmutatni. Mi egyelőre csak annyit akarunk elérni: legalább vegyék kezükbe a szlovák folyó­iratot és a szlovák könyvet. Nehéz munka, de akinek kedve van hozzá, keli, hogy sikere is legyen. Meg vagyunk győződve róla: ha Prága be is dugja előttünk a fülét, előbb-utóbb kénytelen lesz velünk, kvalitásainkkal számolni, mert megtörténhe­tik az a nralőr, hogy felnő egy generáció, amely le is tromfolihaija Prágát s blamázs lenne, ha az itteni irodalmi körök csak akkor vennének róla tudomást s addig nem tud­nák, mi vau a köztársaságban. = A fennálló lelki különbséget leküzdhe­tőnek tartja? — A lelki diszponáltság mentalitás kér­dése. A csehek nyugatiasak, germános mén­Nem volt áruló Ocshay A Irencséni csatavesztést helytelenül irta a történetem Ocshay számlájára — Szerencsétlen véletleneken múlt a huruc-csntavesztés taiitásuak, mig mi keletiek, oroszosak va­gyunk. A morvákkal egyek vagyunk mentalitás­ban s kulturális tekintetben is közelebb állunk hozzájuk. — A Matica és egyéb szlovák kultúrintéz­mények hogy< működnek? A Matica tevékenysége — A kulturális élet: organizáció. Az iro­dalomban is kell lenni organizációnak, támo­gatásnak, enélkü'l nincs művészeti élet. Lé­tezik a „Spolok slovenskych spisovatelov", a szlovák írók egyesülete, amely azonban nem működik kielégítően, a kéípzömüvészek egye­sületének pedig „Spolok slovenskych umel- cov“ a cime. Egyesületeink talán azért nem működnek kielégítően, mert mi szlovákok nem tudunk egyesiileteedit játszani, inkább egymás között, kisebb társaságok­ban indítunk akciókat, amelyek rendszerint sikerrel is járnak. Más a Matica, amely nem irodalmároktól függ, hanem kulturális egye­sület. a nemzet tartja fenn az egyesületet vezető tisztviselőik segítségével. Tudomásom szerint 13 090 tagja van s így lehetősége is van a prosperitásra. Hiányossága, hogy nem városban van s nincs a szellemi élet centrumában, — tudjuk, hogy postán sokai nem lehet elintézni. = A Maticának milyen irányú a műkö­dése? —■ Tevékenységének faképen könyvkiadás­ban kellene kimerülnie, igv például, ha ki­adnak egy nagy szótárt, ennek a Matica égisze alatt kellene megtörténnie. A csehek­nél ezt a szerepet az Akadémia tölti be s a Matica a mi akadémiánk. Különböző körülmények körre játszása folytán azonban nincs eléggé kiépítve, szubvenciója is kicsi és nem is nőtt föl rnég az a szlovák tudományos generáció, amely ezt az akadémiát valóban jelent­hetné. A Matica népnevelő propagandatevékenysé­get fejt ki, könyveket ad ki, mindenütt ki­épített helyi fiókjaiban előadásokat rendez. Minél több könyvet kellene kiadnia, nem eléggé rugalmas. Talán nincs tőkéje, nincs piaca, de szükséges lenne, hagy­ni egrn égy s re re z ze tevékeny® égét. A régebbi írók ma már nem-kapható köny­veit kellene kiadnia. A modern irodalom iránt — amikor fölfedez egy-egy tehetséget — fogékony, de a mértéke már akadémikus jellegéből kifolyólag is szigorú, óvatos. Budapest, december 4. A Történelmi Táneutaifcba© rendkívül érdekes előadást tartott Marké Árpád alezredes, a Had­történelmi Levéltár főigazgatósági tátikára. A trencsóui csata 1708 augusztus 3-án ciimü tanulmányát ismertette, melyet az Akadémia pályadiijjed tüntetett ki. A csata előzményeinek összefoglaLása után rész­letesen ismertette a csata lefolyását. A kuruc sereg, melyet Rákóczi egy Sziléziába tervezett betörés céljaira szerelt löl, váratlanul és a fejedelem akarata ellenére keveredett harc­ba Heister seregével, TremsénWH délre. 14.000 kurucból és 14 ágyúból állott Rákóczi se­rege, mig Heister csupán 5200 lovas felett rendel­kezett. Ezért nem ás igen merte a hegy lábéiról cserjés, .szálka délre® terepen .előnyös helyzetiben lévő kumeokat megtámadni. Heister ki akarta ke­rülni az összeütközést ée parancsot is adott sere­gének, Trémesén vára felé való elvonulásra. De a császári lovasság óléin haladó Pádffy János gróf észrevette, hogy a kurne arcvonal jabbszárnyán rendetlenség támadt. Rákóczi ugyanis megparancsolta, Pekiry Lőrinc gróf altábornagy®ak, aki a jobbszáray lovasságát vezette, hogy' támadja meg, a visszavonuló császá­riakat. Pekry lovasai két tó között vese tő szűk töltésen megkezdték az előnyomulást, de azután Ebeczky ezredes tanácsára Pekry vissza- rendete őket. mert a terepei nem tartotta alkal­masnak a tám adásra. A lovasok tehát újból vissza- lovagoltak a szűk töltése®. Páliffy altábornagy saját kezdetné©véséséből egy kis lovascsapattal megrohanta a töltés kö­rül tétovázó kuruc ezredeket és visszaverte azokat. Menekülésük nyomán a kuruc lovasság többi ré­szében is nagy zűrzavar támadt. Ezt használta fel Pálffy arra, hogy sikerét kámélyitse. Rövid harc után sikerült neki a kurucok jobbszárúyán lévő egész lovasságot állásaiból kivetni, Amikor Heister ről mit tart? Szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok — Már megkezdődött. Dolgoztunk és dol­goztak eziránybau. Annakidején a Kassai Naplónál sok figyelmet szenteltek a szlovák dolgoknak, ezt mi is regisztráltuk, úgyhogy a két nép ilyen módon az újságokon ke­resztül levelezett egymással. S tudjuk, hogy az újságok alakítják az em­berek lelkét, A mi részünkről Kréméry adott est látta, égést seregét risntoriitottA és síéles arcvonak bán támadásra indította Rákóczi égési vonala ellen. A kuruc gyaitogeág hősiesebben és «a*vőaaibbaai küzdött, minit a lovasság, de esek megíuitemodása után a tömegpániik a gyakxjfHgra is átragadt, ugy hogy az egész sereg felbomlott és menekülni kez­detit. A fejedelem ssemélyesen akarta feltartóztatni a ▼isssaözönlők egy csoportját, de közben elbu­kott a lovával, súlyosan megsérült és eszanóletét vesztette. Kísé­rőinek sikerűit öt megmentem és NyúitraszeTda- helyre vinni. A kurucok vesztesége rendkívül nagy volt, de még ennél is jelentősebb volt az erkölcsi és politikai vereség kihatása, amint azt Rákóczi „Em­lékiratai"-bán megállapítja. Markó alezredes mélyreható fór rákkutatás alap­ján, főképp a bécsi Kriegéarchivban most már hoz* záférhető eredeti császári hadműveleti iratok be­ható tanulmányozása révén, a csata 'lefolyását sok részletében egészen uj szemszögből ismertette. Különösen a vereség okaira vonatkozóan fejtet- te ki érdekesen azokat a megállapításokat, ame­lyek kellő megvilágításban helyezik est a harcá­sza ti tag is rendkívül érdekes csatát Felkutatott fonásai alapján nyomós érvekkel mu­tatta ki, hogy ax eddig köztndatba gyökerezett állítás, amely szerint Rákóczi ezt a csatát Ocskay árulása miatt vesztette el, nem helytálló, mert Ocskay semmi­képpen sem érkezhetett volna idejében a esata- térre és arról, hogy csatára kerül a sor, nem i* tudhatott. A csatavesztés Mókái voltak: a kuruc sereg a nagy csatákat általába® nem áldotta, hogy az összeütkö­zés pillanatába© nem volt elég Lelkiereje 6 hogy vezetői a küzdelem alatt nem gyakoroltak kellő befolyást csapataikra. ki magyarul szlovák antológiát, most hallom, a Prágai Magyar Hírlap berkeiben készül ilyesmi. Pozsonyban régebben Kázmér Ernő fejtett ki működést hasonló irányban. Hogy . ezeknek a munkáknak nem volt szem mel­látható eredménye, inkább a kiadók részé* ről támasztott nehézségeknek tudható be. Reméljük, hogy ezek a nehézségek el fog­nak múlni. Mi föltétlenül ki fogjuk adni Adyt a regényeket is már régóta fordítanak magyarból. Jó, hogy a magyar intelligencia már ismeri a szlovák nyelvet. jyzURANYl LÁSZLÓ. — A magyar-szlovák irodalmi közeledés­IDEGEN EMBEREK Rt <5 t N I7 IRTA: MARíII SANDOR Ccp?rigfit b% Pantficon (80) Megint lehunyta szemét és sokáig hallga­tott. Egy ápoló ment el az ágy mellett, mellé­kes mozdulattal letörölte az orosz szája szé­lén a vért, egy pillantást vetett a palatáblá­ra az ágy felett s szótlanul ténfergett tovább. Mint minden olyan helyen, ahol nagyin ko­molyba megy az, ami éppen történik, itt is az a gépies gyengédtelenség és szakszerűség uralkodott, mely haldoklókkal szemben az élők egyetlen természetes udvariassága. — Néz le az orosz szélescsontu, barátságos ar­cát, megborzongott és elvonta tekintetét. A szomszéd ágyban egy kínai feküdt és halkan pirt. Ez meglepte, mert általában csak vi- gyorgó kínaiakat látott eddig, amint zsirkő- szobrocskákat és papír legyező kot kínálnak ©Irtásra a kávéházakban, s vigyorogva és eredmény nélkül járnak asztaltól asztalhoz, mig a pincér ki nem dobja őket. De síró kí­nait még nem látott. Ez itten sirt és keveset törődött vele, hogy nézik; de halkan •irt, mint aki fél, hogy meghallják a sírását és megbüntetik. Olvasmányok jutottak eszébe, irodalom arról, hogy a kínaiak idegenben egyrészt kártyáznak, másrészt minden fillért összegyűjtenek, hogy poraikat a honfitársak hazaszállítsák kinai földbe. Ez is van, kínai föld... — gondolta elcsodálkozva. $ egy len­gyel asszonyt látott, kinek hiányzott egyik karja, s szederjes szájjal, lázban hadart, han­gosan és sebesen pörölve valakivel Minden­féle fajtájú ember feküdt itt, egy kerek fejti, szőke német szigorú arckifeiezéssel ült ágyá­ban, s az ágytakarón egy könyv hevert. El­olvasta a címet: „Pyrotechnik" volt a könyv cime, s aztán még valami, apró betűkkel. Ez a terem nemcsak a napi hírek, hanem az idegenek terme is, gondolta. A franciákat máshová fektetik. S vállat vont. Még egyszer megbámulta az oroszt, a sirő kínait, a veszekedő lengyel asszonyt, s egy­szerre ez jutott eszébe: egy napon én is itt fogok feküdni. A fejem felett egy tábla lóg. Másként nem is lehet. Az ember vogelfrei, gondolta, s elcsodálkozott, miért jut most í eszébe ez a német kifejezés? A szobrász te- ikintetét kereste, de a szobrász lehajtott fej- íjel állt az ágy mellett, megtörtén, mintha ! mélyen elgondolkozna valamin. Érezte, hogy a szobrász is valami hasonlóra gondol ebben a pillanatban, ez a nyugtalan kis ember, aki kúpokat és gömböket akart felállítani Buda­pest uccáin, de Moszkvába nem megy, mert I ott nem tisztelik az igazi művészetet, s kü­lönben is világpolgár és néha a Bastille mö­gé jár, a d a ne ingok egyikébe, ahol öreg munkások tangóznak egymással. A szobrász lehajtotta fejét, s a világ rniuden kincséért nem nézett volna fel most, mereven bámult a véres köpette! teli tálkába, kínos érdeklő­déssel. Aztán váratlanul megszólalt az orosz: — A csokrot — mondta nehezen, merev tekintettel. — Megtalálta? Nem értette rögtön, gondolkozott, csak i nehezen jutott eszébe a Matin-be göngyölt i csokor, melyet az orosz az elutazás pillana- | tában behajitott a vagon ablakán. Gyorsan intett, hogy igen. Az orosz komoly pillantás- j sa] nyugtázta a választ és fénylő szemekkel Mondta: — Ha valaki elutazott... Ez régebben igy volt szokás Oroszországban... — Itt is szokás — mondta vigaszlalóan. De az orosz nem felelt többé. Egyideig álltak még az ágya mellett, b az utolsó sző maradt ' a fülében: „Oroszországban..." s várta a I folytait ást, mert ugv érezte, mintha a foga- I lomhoz még részletes kiegészítő megjegyzé­seket óhajtana fűzni Vaszilieff. De nem mon­dott többé semmit. Csukott szemekkel fe­küdt, szájából szivárgott a vér, s nedvesre itatta pátriárka szakállát. Mint egy zene tak­tusát, mely makacson menü 1 a fölben, úgy hullotta ezt az egy szót: „Oroszországban ..." s zavartan kereste hozzá az. összefüggéseket, melyekét Vaszilieff már fáradt, vagy képte­len volt elmondani: Tolsztoj, bresztlitovszki i béke, százhal van millió omber, Lenin, kollek- * tiviizmup... A fejét rázta. Hosszan nézte Va­sziiieffet, ebben a pillanatban minden ide­gében különös rokonságot érzett vele s ezt gondolta: Vaszilieff ur nem fehér ember... A gondolat lehetetlen volt, de nem tudta el­hessegetni, kérdően bámult Vaszilieff re, mintha megerősítését várná © képtelen fel­tevésnek, kinyilatkoztatást, melyben az orosz kijelenti, hogy nem tartja feliér embernek magát, semmiesettre .sem abban az értelem­ben, ahogy ez itt a városban szokásos... Fejét rázta. Vártak még egy kis időt, de az orosz mozdulatlanul, feküdt, szótlanul. Még egyszer meghajoltak az ágy irányában, s láb­ujjhegyen végigmentek a termen Mikor az ajtóhoz értek, egy pillantással látták még, amint az ápoló szakszerű udvariassággal spanyolfalat tol az orosz ágya elé. A szobrász a kapu előtt sietett rágyújtani. — Ennek vége, a baiuskának — mondta és pislogott. - Ezek az ellenforradalmárok! Nem lenne most jobb neki, Kazánban? Akárhogy is van —- fejezte be s kezet nyújtott —, el­megyek a rue- Daruba. Életében nem adtak neki sokat, de temetni ezek is szépen tud­nak, az oroszok. Álltak a sarkon: — Bejön este a Dome-ba?... — A Dome-ba? — mondta kedvetlenül. — Mit csináljak ott? — Ezt nem értem — mondta megdöbben­ve a szobrász. — Hát hová akar menni? Ma­ga milyen különös ember. Hová lehet még menni? Fejét csóválta, lassan ment odébb, s a vál­lát vo nógatta­* Elmehetet! volna a Dome-ba. Ott elülhet estig, aztán hazamehet. Elmehetet! volna a Boulevard SÍ. Geruiainre, benézhetett volna a rue Bonapartén Leroy üzletébe, megtud­hat! a volna ki ül a he Ivén. s valami tétova reménysugár csillant fel, hogy Leroy nem töltötte be a helyét, talán vár reá, végre is eladót, aki olyan meggyőződéssel tudja le­beszélni a vevőket, csak keveset találhat, mint 5 volt. A kulcsokat, az üzlet kulcsait itt őrizte még a zsebében. Lehet, hogy Leroy közben már uj lakatot csináltatott, gondolta ! szórakozottan. A szobrász igazat szólt, mús- Ihová' nem is leheteti most menni, mini a Dome-ba. Ott leül, rendel egy exportot, a ea- oahouettes ember odajön s előad egyről és másról­Ismerősök érkeznek, azt mondják: „Hel­ló!" és „Gifcn Tog" — leülnek egy percre az asztalhoz, érdeklődnek, hogy hol járt és mit csinált, de a választ már nem várják be, sze­mük fürgén jár az asztalok között s odébb­mennek. Elmehetett volna a n agy bou le vará­ra, ahol ebben az órában megtalálhatja Sza- lámvt, a Café Madrid terraszán, amint idege­neket kémlel, kik után fejpénzt kap a klu­bokban, ha be nem csapják. Lassan ölel­geti lefelé a rue St. Honorén, elment az Ely- sée-palota előtt, benézett az udvarra, nagy autó állott az üvegajtó előtt, az elnök ko­csija a trikolór-kokárdával, s egy rendőr, akit most váltottak fel, cigarettázva lépett ki a kapun s odaszólt az őrnek: „Vizitbe megy a spanyolokhoz.. Odébbment, gondolkozott, hogy ő kihez mehetne vizitbe, de nem jutott eszébe senki. Annak se volt célja, hogy a Dome-ba men­jen. Célja nem volt semminek. A Dome-ban sem történhet semmi, s kissé csodálkozott, hogy az a nagy7 vágyakozás, mely néhány nap előtt elfogta a Hotel Limbourg verandá­ján, vágyakozás a város után, a Döme után, lárma, lámpák s olyan társalgás után, mely nemcsak tőmondatokban zajlik le, milyen ! unalommá és közönnyé fakult benne. Meg­állt a rue Castiglkrai sarkán, az árkádok alatt, egy könyvkereskedés előtt bámészko­dott, kezébe vett a polcokra szabadon ki fek­tetett könyvek közül egyet és lapozott ben­ne. A könyvet Professzor C. Leonard WooJ- ley irta a cbaldáusi ásatásokról, a sumer! törzsek életéről, egy Ur nevű városról, mely 5000 év előtt virult valahol Per/sia és Me­zopotámia között... Tétován lapozta s betű®* gette a könyvel, meg kellene tanulni angolul, gondolta, Schub-Ad királyné fejdírzét nézte, melyet a 'philadelnhiai University Múzeum­ban őriznek s Woollev professzor színes nyo­matban közölte a kirűlvnő arcképéi. Szép, nyers szája volt a chaldausok királynőjének és nagy orrlyukai. Bólogatva bámulta,-aztán vissza tette a könyvet az utleirások é> párisi képeslapok közé. s lement a Madeleinehoz, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom