Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-06 / 279. (2500.) szám

1930 december 6, szombat. 'PRXGAI-AY\Gfc\RHIRrJAI> 5 A félhivatalos lap temeti Hiinkát és az autonémizmust s üdvözli a párt „uj embereit” és „emancipációját” A (eskoslovenská RepubHka öröme és káröröme a Hlinka-párt Irányváltoztatása és bajai fölött Hiinka antireviziős ligát propagál T öroény ellenességek a népszámlálási fronton ¥ * * Kiáltó sérelmek Rbaujszínán —Hatóan magyar gazdát tiltakozásuk ellenére szlooáknak irtok be — Uisszaélések Pozsonytól-Rahoig szlovák néppárt még súlyos áldozatok árán Ls megtalálja a pozitiv, reális politika felé vezető utat. Ma már nincs messze tőle — fejezi be cikkét a félhivatalos. Prága, december 5. A Národny Denník „Dzurányi tarka utjai Szlovenszkón“ címen foglalkozik Dzurányi László interjúsorozatá­val e a'szovák centralista lap ismert epés paimflett stílusában felelőtlen ferdítésekkel és alaptalan inszimációkkal akarja gyengíteni a szlovák politikusok nyilatkozatainak és Dzu­rányi munkájának értékét. Komolytalan Írása ne mérdemli meg, hogy reflektáljunk rá, rok, akár a szocialisták, táborába tartoz­zék is valaki. És ettől az állásponttól mi nem állunk el. A magyarok különö­sen Keletszlovenszkóra és Kassára emelnek igényt. Mi volt Kassa az államfordulat előtt? Egy mesterségesen megmagyarositott város tiszta szlovák környékkel. Egy elmagyarositott sziget, ahol minden nadrágos ember magyarnak adta ki magát és a szlovák vidéki lakossággal szemben az urat játszotta. Legutóbb fölvetet­tem a csehszlovák integritásért harcoló ligának a gondolatát. Azt hiszem, most a másik félen van a sor ezt a gondolatot átvenni. Ez volna egyelőre a legjobb válasz a magyar revizionis­táknak. Én ma hatvanhétéves vagyok 8 nem csoda, ha néha fáradtnak érzem magamat. Azonban ismerni kell azt a munkát, amely sze­mélyemet. terheli. A szepesi püspökség legna­gyobb pár ó oh iáját vezetem, viselem a Ludová V Prága, decembe-r 5. A félhivatalos Ce-sko- slovenská Respublika érdekes kommentárt fűz Hlinkának a Slovákban megjelent leg­utóbbi cikkéhez. A félhivatalqs lap nagy kárörömmel állapítja meg, hogy a néppárt­ban uj szellem van és uj emberek veszik át az irányítást s Hlinkának az interjú „nem kevés kellemetlenséget okozott1*. Megelége­déssel ismétli meg, hogy Hűn ka maga tette le „az utolsó koszorút az autonomisfa moz­galom koporsójára11, de ugyanakkor hála helyett el is búcsúztatja Hiinkát, „akinek van bátorsága beismerni kusza politikai pá­lyájának tévedéseit11. A cikk logikus folyta­tása a lap legutóbbi megnyilatkozásának, amelyben Hiinkát már csak a néppárt tisz­teletbeli elnökének aposztróféba, aki már nincs befolyással pártja életére és politikai irányára. Úgy látszik, Prága szócsöve túlsá­gosan meg van elégedve Hlinka állítólagos félreállitásával s még inkább a párt uj irá­nyával, melynek már a „pozitív és reális11 jelzőket is oda meri kölcsönözni. Kérdés, annyira önzetlen-e a prágai szócső öröme, amilyennek látszik s még inkább kérdés, hogy káröröme kissé nem korai-e. A Ceskoslovenská Republika a követke­zőket írja: — A szlovák néppárt emancipációja azon elemektől, melyek zavarják politikájának nyugodt fejlődését, most betetőzést nyert sa­ját nyomdájának megnyitásával írja a félhivatalos. — A Slovák, amely most a párt uj nyomdájában s részben uj alakban jelenik meg, a párt történetében bizonyára nevezetes alkalmat ünnepi szám kiadásával ünnepli. A számba örvendező tartalmú cik­ket Irt maga Hlinka is. Az alkalmat Hiinka egybekapcsolja egy másik dologgal is s le­számol a Prágai Magyar Hírlap főszerkesz­— Agy- és szivérelmeszesedésbcn szenvedő egyéneknek a természetes Ferenc József ke- serüviz megbecsülhetetlen szolgálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen távo­lítja el. Tudományos tapasztalatok kétségte­lenné tették, hogy a Ferenc Józseí-viz számos féloldali hüdésben fekvő betegnél is megtette a kellő hatást s igy nagy megkönnyebbülést okozott. A Ferenc József keserüviz gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. tőjével, Dzfurányival azon interjúért, mely csaknem mihden magyar lapban megjelent s Hlinkának neon kevés kellemetlenséget okozott Hlinka András, sajnos, nem tud semmit konkréten megcáfolni az ismert interjú­ból és eléggé bizonytalanul hozza fel elle­ne azt, hogy ügyesen volt megcsinálva, hogy a kérdések ügyesen voltak feltéve avégből, hogy az egészből szenzáció le­gyen a prágai sajtó és Hlinka szlovensz- kói ellenfelei számára. Megjegyezhető itten, hogy az öreg, tapasztalt politikus igen gyorsan átláthatta volna a kérdések ügyes voltát és ismerhette volna a magyar zsurnaliszta metódusait és igy megóvhatta volna magát kellemetlenségektől, .ame­lyek, nem kételkedünk benne, jelentéke­nyek. Bár Hlinka Andrásnak nem kell szégyenkeznie azért a néhány igazságért, amit utolsó koszorú gyanánt tett az auto- nomista mozgalom koporsójára és ha semmi más nem lett volna az interjúban és az egész szenzációban, mint ez, ez is elegendő ahhoz, hogy Hiinkát politikai pályájának alkonyán olyan politikusnak ismerjük meg, akinek van bátorsága be­ismerni kusza politikai pályájának téve­déseit. Föltehető, hogy az uj nyomda, a párt nagyobb részét betöltő uj szellem és az élén álló uj emberek befejezik a mü­vet, mely sokáig ért s amelyet bár borús színekkel úgy kommentált Hlinka, mint a szélsőséges autonomizmus összeomlását, amely nem talált éltető talajra sem a nép között, sem a politikában, hanem — Hlin­ka saját szavai szerint — csak a tisztán és kizárólag személyi, tehát nem hazafias politika palástolása volt. Kívánjuk az uj otthonba költözött Slováknak és az egész silorrik néppártiak, hogy a szloveuszkói élet eme fontos katolikus csapásában vég­re véglegesen kezdetét vegye az nj reális politikai munka. Megnyugvással állapítjuk meg, hogy erről a helyről már régen rámutattunk arra, hogy szükség van irányváltoztatásra, hogy a párt megiinentessék a szlovák politikai élet szá­mára, türelemmel regisztráltuk a jobb irány követésének minden legcsekélyebb előjelét, nem váltunk idegesekké, amikor az ügy nem sikerült s mindig, főleg pedig a leg­kritikusabb pillanatokban is hittük, hogy a Hlinka András képviselő, a szlovák néppárt elnöke, a félhivatalos Prager Presse munkatár­sának a parlament folyosóján interjút adott, amelyben újból visszatért a Prágai Magyar Hírlapban megjelent- Dzurányi-féle interjújára. — Tudnia kell Önnek — mondotta, a Prager Presse közlése szerint Hlinka —, hogy Dzurá­nyi régebben evangélikus lelkész volt (??), s miért utazik most annyi sokat Szlovenszkón? Nincs önnek olyan benyomása, mintha itt egy Budapest által finanszírozott kampányról vol­na szó a célból, hogy Szlovenszkó hangulatát megismerjék? Mi. szlovákok soha nem leszünk kaphatók békés határrevizióra, mert önként egyetlenegy nép sem akar lemondani területé­ről, vagy annak egy részéről s azt amit nekünk a háború adott, szükség esetén fegyverrel vé­delmezzük meg. Ez ma egész Szlovenszkó állás­pontja, akár mihozzánk, akár az agrá­Prágia, december 5. A belügyminiszteri rendelet előírása szerint a legtöbb helyen ma kellene bevégzödnie a népszámlálás munká­latainak és csupán olyan helységekben, ame­lyekben a közlekedési viszonyok a télre for­duló idő miatt kedvezőtlenek, a házak egy­mástól messzire esnek, amelyekben az össze­írás föladatai különös nehézségekbe ütköz­nek, hosszabbítható meg a terminus még há­rom nappal. Innen is, onnan is érkeznek azonban jelentések, hogy az összcirási munka nehézségei miatt az előirányzott terminust nem lehet betartani. Egyes helyeken, különösen nagyobb városok­ban, rendkívül nehezen halad előre az össze­írás! munka. A napjára tervezett kétszázas átlag helyett alig negyvenrötven megszámlá- laadónak adatait tudja egy-egy biztos össze­írni. A felmerülő technikai nehézségek szinte előreláthatóak voltak, mert hiszen elképzel­hetetlen, hogy a biztosok kinevezésének rendszere mellett a népszámlálást technikai tekintetben is kifogástalanul lehessen megej­teni, hogy a tárgyilagos fölvételről ne is be­széljünk. Amikor magyar többségű városokba és fal­vakba nagy számban neveztek ki olyan biz­tosokat, aki nem beszélik a lakosság nyel­vét, csak természetes, hogy a felvétel mun­kája csigalassúsággal haladhat előre. így Pozsonyból arról értesülünk, hogy az összeirási munkák csak szerdán végződhet­nek be. Kassán csütörtök délutánig a lakosságnak csupán 25 százalékát írták össze és hasonló jelentések érkeznek egyéb váro­sokból ée községekből is. Nemcsak akkor tör­tént végzetes hiba már a népszámlálási tech­nika tekintetében is, amikor nem voltak te­kintettel a lakosság nemzetiségi összetételére, hanem abban is, hogy a népszámlálási tör­vény és a belügyminiszteri rendeletek direkt előírásai ellenére nem olyan személyeket bíztak meg az összeírás végrehajtásával, akik­nek intelligenciája és képességei garanciát nyújthatnának a komoly munkára. Jellemző esetet hallunk például Érsekújvárról, ahol tudatlan és tanulatlan cseh vasúti munkás l működött összeíró biztosként és sorra kö­vette el a legsúlyosabb baklövéseket, úgy hogy a járási főnök végül is kénytelen volt megbízatását visszavonni. De tömérdek ilyen eset fordult elő más hely­ségekben is. Szinte természetes következmé­nye ez a biztosok kinevezésében alkalmazott módszernek. Amikor nem az arravalóságot, a megbízhatóságot és az objektivitást vették a biztosok kinevezésében kritériumnak, hanem titkos célzatok érvényesültek — nem is kellő­leg elpalástoltan, — akkor komoly munkát ettől a biztosi kartól elvárni nem lehetett. Természetes, hogy ez a megállapításunk csak nagy általánosságban érvényes, mert szeren­csére vannak olyan biztosok is, akik kellő szakértelemmel és objektivitással töltik be feladatukat. Ezek azonban a fehér hollók és nagy általánosságban áll az a tétel, hogy a biztosok működése nemcsak a nemzetiség megállapításában, hanem egyéb adatok össze­gyűjtésében is igen felületes volt és igy igém nehéz feladat vár a revizorokra és még min­dig kételkedni lehet abban, hogy a revizorok simító munkája után a statisztikai munka meg fog-e felelni-e azoknak a követeimé­Kassai visszaélések P. G. kassai fodrászmester lakásán decem-j bér 2-án délelőtt tizenegy órakor jelent meg1 a népszámlálási biztos és megkezdte a szám­lálási iv kitöltését. A nemzetiségi rovat beval­lásánál a biztos nem akceptálta P.-nek és fe­leségének magyarnyelvű bevallását. Presszionálni akarta őket arra, hogy szlo­vák vallomást tegyenek. Amikor a megszámlált felek ez ellen tiltakoz­tak, a számláló biztos nyitva hagyta a nem­zetiségi rovatot s erősen hangsúlyozta, hogy kassai születésű és illetőségű egyén nem le­hel magyar. Ezzel el is távozott. Az érdekelt felek panasszal fordultak a vá­rosi főjegyzői hivatalhoz. Sz. P.-né kassai lakosnál a. számlálóbiztos kijelentette, hogy mivel a megszámlált sibai, sárosvármegyei születésű, nem lehet magyar, s ámbár a meg­számlált a szlovák nyelvet nem beszéli, ellen­ben ténylegesen magyar nemzetiségű, a biz­tos a tizenötödik rovatot nyitva hagyta, kérdőjellel látta el és jelezte, hogy a revizor fogja az esetet elbí­rálni. A följelentés ebben az esetben is meg­történt. V. W. N. kassai, lakosnál kedden délelőtt jelent meg a tízáín Iái óbiztos, ahol megejtette a számlálási adatok fölvételét. Mivel a házban sarlachbeteg van. az összeirási munkát a ha­tósági orvos, Kli-ma dr. végezte. V. W. N. la­kásán a fölvétel alkalmával csak a megszám­lált édesanyja, nővére és húga volt otthon. Kiima dr. fölvette a szükséges adatokat, de I nem kérdezte meg, hogy milyen nemzetisé-1 Banka, a pozsonyi uj nyomda ée a rózsahegyi katolikus népliáz gondjait. Egész éjjel utaztam, hogy ma Prágában lehessek és ismét egy másik éjszakát áldozok föl arra, hogy holnap otthon folyt-athastsara munkámat. Sehol nem akarnak nélkülözni és minden ügyben ragaszkodnak ta­nácsomhoz és résztvételemhez. A politikai man­dátumot természeteden nem viselhetem a vég­telenségig. Ha egyszer odái» jutunk, hogy pár­tom az én munkám nélkül is tovább élhet, ak­kor eljön a pillanat, hogy a visszalépésemről gondolkodjam. Vagy azt hiszi ön, hogy negy­venesztendei politikai munka után az embernek nincs joga kissé föllélegzeni? Addig azonban helyt fogok állam magamért, amig szükség van és lesz rá. Mi nem tolakszunk a kormányba, mert az ellenzékben is védelmezheti valaki az államot és annak érdekeit. Azért ellenzékisé­günkben a konstruktív kritikához^ tartjuk ma­gunkat, annál is inkább, mert azt kell látnunk, bogv egyes pártok a gazdasági válságot nem az államérdek szempontjából akarják megol­dani, hanem a pártpolitika érdekeit helyezik az államérdek elébe. Ellenzéki álláspontunk nem változtatott és nem fog változtatni a Csehszlo­vákia iránt elfoglalt álláspontunkon. Ennyit azok számára, akik pártom politikai magatar­tásáról és elveiről tudni akarnak, — fejezte be mondókáját Hlinka András. A Cedké Slovo a következő aleimmel ismer­teti a Prager Presse Hlinka-ínterjuját: „Egyik napon Interjút ad a magyar újságíró­nak, másnap meg azzal vádolja, hogy Pest pénzeli.44 A Ceské Slovo diagnózisszámba menő, ta­láló megáiLapitádábán minden benne van. Ne­künk nincs hozzátenni, sem Hlinkával vitatkoz­ni valónk. Még arra a végső és mégis végtele­nül jellemző tromfra sem, hogy Dzurányi László evangélikus. Mert valóban az, bár nem pap ée nem is volt sohasem. És az. igazságot „sem alatta, sem felette, sem mellette11, hanem mindig egyenes utón keresi. így cselekedett Hlinka Andrással is és a benne megtalált igaz­ság nem gyöngíthető sem félértelmü cáfolatok­kal, sem nyilatkozatokkal, de még csak holmi „comburantur“-okkal sem. nyéknek, amelyeket a tárgyilagosság és szak- szerűség támaszt vele szemben. Amint a biztosok befejezik munkájukat, az összegyűjtött ivek a revizorokhoz kerülnek, akik egy hét alatt kötelesek átnézni az anya­got s az esetleg felmerült tévedéseket vagy hiányokat kötelesek korrigálni. A revizorok munkája után a járási hivatalokba kerül az anyag, amelyek elkészítik a járási összesíté­seket és azután az anyagot fölküldik Prágába az állami statisztikai hivatalhoz. A népszámlálási munka tehát első részle­tében, a felvétel munkájában befejeződése felé közeledik. Azok az aggodalmak, amelyek a kisebbségek lelkében éltek, sajnos, valók­nak bizonyultak. A népszámlálási frontról egyre-másra érkeznek olyan jelentések, me­lyek a legsúlyosabb visszaéléseket és tör­vényellenességeket tárják fel. Mai helyzetje­lentésünket az alábbiakban foglaljuk össze: güek, hanem csak annyit kérdezett, hogy milyen nyelven beszélnek. Mivel a helyes fölvételre vonatkozólag kétely merült föl, az érdekeltek beadvánnyal fordul­tak a városi főjegyzőhöz. T. I.-nál december 3-án délelőtt tíz órakor jelent meg a biztos, aki a megszámlált magyar nemzetiségű vallomását nem akarta akceptálni, illetőleg nyitva hagyta a rovatot és bizonyos megjegyzést eszközölt. Tekintettel arra. hogy az érdekelt magyar nemzetiségű és a szlovák nyelvet egyáltalán nem is beszéli, beadványt intézett a főjegyzői hivatalhoz, amelyben kí­vánja magyar nemzetiségű vallomásának utó­lagos fölvételét. V. F. betűszedő öeszeirási ivébe a biztos a nemzetiségi vallomás megkérdezése nélkül szlo­vák nemzetiséget irt be, mert az érdekelt né­mileg bírja a szlovák/nyelvet és udvariasság­ból egyes kérdéseknél szlovákul segítette ki a biztost” A biztos nem tette föl a nemzetiségi- rovatra vonatkozó kérdést, mire V. F. figyel­meztette, hogy magyar vallomását írja be. A biztos erre olyan kijelentést tett, hogy sze­rinte terror mindenütt van a világon és a kormány igyekszik a népszámlálásnál ilyen eljárást alkalmazni. A följelentés ebben az ügyben is megtörtént. A Jánosik-uecában B. Z iparost a népszámlálási biztos magyarnak irta be, feleségét, gyermekeit azonban minden tiltako­zások ellenére szlovákoknak, holott ezek egy szót sem tudnak szlovákul. A népszámlálási b'ztes J* M. Bethlen-körúti ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom