Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-25 / 293. (2514.) szám

1 m dHKmber «, CTgttrflft. TTOCGAI-Á\\CkARHTnMg Bz első bánat 3rta: Szltnya! Zoltán őrüli, máikor beváge^te. A kapitány ur megköszöni ö Jé ediíbor, íeteauooee megérdemli Brr® aztán m őrnagy ur is feláll és beszédbe fog. A szeretet­től és as ősRaetartáaről szól, s arról, hogy mermya- i® örül, miikor lóltja, hogy a tísztéket igy aaeg- beceiiU a legénység. Azt mondja, hogy volt mar snimdenikiLnek biztosam jobb karáceocy® A, deháí ittam lehet mindig egyforma boldogságot káván™ a élvCTae ki egyszer mindenki katonai életét is és ebben az életben a karácsonyt Mindenki roppant tisztelettel hallgatja, az ofctó* béri cealtáközá reg ruták is úgy tesznek, mintha értenék a szavalatot. Az őrnagy ur most elégedet­ten leül, • legénységgel való barátságos bánófi- snódnak elég van téve, előírás Bzerint is. Mindenki sört kap egy üveggel. Nagy a 'küz­delem a dugók kihúzásával, az ördög gondolta vöm, hogy sör is les® a mai karácsonyra. Pohár sincs, csőik úgy a flaskábái szívja ki mindenki a nedűt. Egy üveg sör jut mindé akinek, ezt gyorsan mm gissza mindenki a szent karácsony örömére. Közben már sanda pislogások esnek a táa lógó cigarettáikra. Az őrmester megköti yörtH minden- kán é* leakasztja a cigarettákat, cukrokat. Úgy van az kiszámítom, hogy se több, se kevesebb bi­zony, hiába ágaskodik Palkóvá® még egy cso- Guagért. Csendben, rendben megy minden. Bizo­nyos feszültség húzódik végig a szobán, senki sem órai a karácsonyi hangulatot, kurjongatni, dalolni sem lehet, hazavágyik innen még az őr­nagy ur maga is, eiki egyre többet néz az órájára, mert az otthoni karácsonyeste ir.tnbinkább közele­dik, este hét óra van. A (kapitány ur is a meny­asszonyához Ígérkezett, a többi őrmester szintén menne már haza, csak a kaszárnya -inspekció* ül savanyúan s hol kimegy, hol bejön. A* istállóőrök is láttak már szebb karácsonyt, mint az istállóban, lovak között, mai szent este. Késő este van. FéLnyolc. Az őrnagy ur hirtelen feláll erre felugrik mindenki. Az őrnagy ur miég szó! egy-két szót és szigorúan lehordija azokat elő­re, akik nem viselik jól magukat az ünnepek alatt. Aztán elmegy, öt perc múlva a kapitány m is veszi uj kardját, elsiet Ujalbb öt perc múlva a két őrmester. Nem marad, csak a 6Ör, gyertya, petró­leum és a virágfüzér a falakon, meg a letarolt fenyőfa. Még egyfderig ott Ütnék. Valaki gitárt vess elő. más valaki harmonikázik, az asztal végén két abauji fív karácsonyi énekeket dudoi tsóháay raiohenbergi németnek. Fanyar karácsony. Szamara, hangulattalan pét­ilék csak. Holnap ismét hajmadi súrolás, Sópuoolás, hólapá- íolás. Napról-na pra munka, parancsra. Késünkét te'marta a hideg víz, meg a surulöromgy. Holnap délután moziba megyünk s ez m öröm már most besugározza a képünket. Olyan kevéssel megelégszünk most. Utána rendesen megvacsorá- lunik maid egy étteremben, amolyan tüzérnek való­ban, ahol ócska gramofon muzsikál Ilyen szép mmónyekikel kecsegtetjük megunikat, de tó tudja, mit hoz majd a holnap... Kiürül a szoba, Vége a karácsonynak. Sö’íhus, sör, d'iszíkaírd, cigaretta a® eredmény. S egy békéé este az őrnagy úrral Kint hull az elbeporti hó. A város ablakai fénye- *eek. Oda most Jön « ikarácecmy. Nálunk mái? végezte. ÁH a kopasz fenyőfa az elhagyott fcaszárayasBoba Tavasz volt, verőíónyes tavasz... Évtize­dekkel ezelőtt... Uj neszekkel telt meg az élet A hó meg­olvadt leve halk csobogással csörgedezett át a városon. Valahol egy kintorna nyikorgott és a kutnál leányének követte elnyújtott dallamát. Szekér zötyögőtt át a téren s még sokáig hal­lani lebetelt az acélpatkók csattogását. Aztán harangszó bő és jókedvű csilingelőssel s mire elcsitult, megint az olvadás csörgedező nesze. A tani tő ur mintha megfeledkezett volna rólunk. A nyitott ablaknál állt és sokáig né­zett le a térre. Mi meg úgy zsongtunk a háta mögött halkan, sustorogva, mint a bimbózó rügyek, puha, finom leveleket bontogatva a napsugár meleg ujjal alatt. Már nevetgéltünk is. A tanító ur szigorúan visszanézett. De még­se lehetett félni tőle, mert rozsdabarna sza­kálla tele volt napsugárral. Szélesedő inosoly- lyal néztünk rá. ö ia elmosolyodott, össze- ütötte a tenyerét. — Látom, a tavasznak örültök, lurkók. Hát nem bánom, énekeljünk felelés helyett. A kis topánkák zajos dobogással helyesel­tek a pad alatt. — Tanító ur azt, hogy: fel, fel vitézeik..„ — Jól van. Az osztály zúgni kezdett: — Fel, fel vitézek a csatára, a szent szabad­ság oltalmára... S már láttuk is magunkat sújt ásó? atillá­ban, kivont karddal, zászlók alatt, amint a szent szabadság oltalmára indulunk. S a szent szabadság minket vár a hegytetőn, nehéz bástyafalakkal körülvett várban, fehér ruhá­ban, hogy megszabadítsuk. Iskola után úgy őzön lőttünk ká a kapun, mint a kilövell vizsugár, melynek cseppjei ezerfelé hullanak kristályos csillogással ?■ pá­rásán oldódnak fel a levegőben. A fiuk csa­patosan indultak a hegyek felé hóvirágot szedni, vagy titokzatos barlangok után kutat­ni sziklák ér omladékák között Egyedül maradtam. közepén és * Hzenihetes szoba káplárja már szem ügy reveszi az ágiikat, úgy gondolja, füíemi lehetne vele, még mielőtt másnak eszébe jutna. Mert h'tdeg van a szobákban. Három petróleumlámpa pislog a laton szomo­rúan, As őr, a* ógyuíÁszerek elölt bebugyolálva kopog a havon. Az egyik istálló nyitott ajtaján elszabadul Achyltes, a harapós ló és a puha kará­csony estében ott hajíkuráseza a lovat két legény, izzadt an és káromkodva. A (kürtös takaródét fűz, Mindentó takarodik. Egy káplár üvöltöz egyhangúan, ropog a hó, ellepi a csallóköziek, e bmnnliók, a koliniiák, a munká- esiaík karácsonyi álmát Csak aa átló óra világit. Mennyből az angyal... „ CElbepartjj®, 1930.) Zötyőgö táskával a hátaimon, búnak eresz­tett fejjel kullogtam hazafelé. A parókia ka­puja előtt megálltam. Mint egy eltévedt ka­tona, aki nem találja a seregét. Álltam, álldo­gáltam és sokáig néztem tanácstalanul az ab­lakok felé, ahol Pali bácsi lakott Aztán be­léptem a kapun. Arra gondoltam, hogy majd leülök egy nagy fotelbe, keresztbe rakom lá­baimat, épp úgy, mint apa s elbeszélgetek Pali bácsival fontos dolgokról, hiszen én már elég nagy vagyok és annyi fontos dolgot tud­nék mondani. Pali bácsi az íróasztalnál ült vastag könyv­be mélyedve és a maga elé lehelt piipafüstön keresztül úgy nézett rám, mintha nem is látna. Mosolyogtam e azt akartam mondani, hogy eljöttem, igenis", itt vagyok és beszélgetni jöt­tem. De előbb leülök ebbe a nagy fotelbe, ahogy apa is szokott és most beszélgessünk szépen, kényelmesen. Pali bácsi meg majd mosolyog eleinte, aztán egyezerre figyelni kezd, mintha mondaná, hogy no lám, ez a gyerek, ki hitte volna? Noha még ellentmond, de egyre ritkábban, már a pipát is félreteszi és úgy hallgat, bólogat komolyan, látszik az arcán, hogy nem hisz a szemének és én be­szélek tovább — komoly dolgokról, míg ő fel­áll és magához ölel: „Hiszen te már késs férfi vagy! Úgy ám, férfi, ©kivel pompásan el le­het beszélgetni." Pali bácsi azonban türelmetlenül nézett rám és sürgető hangon kérdezte: — No, mi as gyerek? Nem is tudtam mindjárt felelni, annyira megdöbbentem. Hogyan? hát igy szokás bán­ni egy vendéggel? Zavartan gyűrtem, görbí­tettem kalapomat és pityergésTe íerdült a szám. — Apuska üzen! — mondtam végre kínom­ban —, hogy tessék ma ebédre jönni hozzánk. — Ebédre? — csodálkozott Pali bácsi és megforgatta & naptár lapjait. Alighanem elfeledett névnapot, vagy vala­mi más családi eseményt keresett emlékeze­tében. Nem mertem a szemébe nézni. — Jól mondod, te gyerek? — bizahnatlan- kodott összevont szemöldökkel Már nem lehetett meghátrálni. —■ Igenis — feleltem egyre ijediebben — és a bányaigazgató ur is ott lesz — folytat­tam akadozva, hogy semmi kétely se marad­jon szavaim után. És már szerettem volna kívül Ionná. Pali bácsi a fejét csóválta. Pali bácsi, akit mindenki tisztelt. A bölcs és a jó, de mégis büszke ember. Szép, főpapi arcát sűrű ősz haj keretezte. Az uocán, ha gyerekek és asszonyok járultak eléje, puha keze szinte asszonyos mozdulattal emelkedett a kézcsókra. Aztán áldáet simogatott a piruJé arcokra s szelíd, kegyes mosollyal ment to­vább. Az emberek meg álltak és sokáig ném­tek utána tisztelettel, amikor már elhaladt. Mintha érezte volna, egyenesen ment, bő esé­lyem reverendája sürü ráncokban suhogott & kabát alatt » a lila zsinórszegély felségeséül villant meg a fekete reverenda szélén. Ünne­pélyesen emelgette arany bojtos, csillogó ka­lapját, ©züstöe fejét kissé meghajtotta s mé­lyen a szemekbe nézett, Kié város volt a mi városunk, ahol mlndea ember csaknem mindennap látta a másikat, ahol az azonos élet közős láncra fűzte az éled­teket a a folytonos együttlétben elkoptatta * rangok különbözőségeit. Pali bácsit azonban nem lehetett megszokni. Esemény volt, ha valahol megjelent. Uocán vagy társaságban^ vagy a városház közgyűlési termében béhe- konba, mert az ilyesmiben nem volt adakozó, Ilyenkor ideges zsongás előzte meg jövetelét, nyugtalan figyelés minden ajtónerare, aztáa halk sugdolózás: a prépost ur, a prépost ur^, És néma sorbaállás, amint lassan elvonult, meleg mosollyal, raives kézfogással, mely után még nagyobbra nőtt a távolság, közt© é» az emberek között. Szerették? Talán szerették !s, de mindenei: felett tiszt élték. Nem pap volt, hanem főpap*, nem is fő-pásztor, hanem saoordos magnós, akii orgonabugá?, hegedüsikoly, asszonyi és férfiének kórusa, trombiták harsonája foga­dott, ha megszólalt a sekrestyeharang ® fehér1 karinges nmrisztránsok, aranyruhás sserpa- pok kettős sora után bevonult ® fején a két­tornyú püspök süveggel, kezében ezüst pász­torbottal, elfoglalta trónuséi a szentély há­romlépcsős emelvényén. Ez volt, prefektus urbi, római cézár, a ha­talmas egyház szimbóluma, kegyes é* ada­kozó, de aranypalásttal sülit, tömjén!üstben mégis elérhetetlenül a nyáj fölött. Nagyur, akinek emberarcát csak kevesen láthatták hatalmas külsőségei mögött. Ebédeken kéz- íyüs inas állt a háta mögött, az asztal végén némán étkeztek a káplánok, a meghívott urak verejtékezve küzdöttek a tömör ezüstökkel s felsőhajtottak, amikor a feketénél könnyöt bormámor szállott közlékenyen az asztal fölé. Az inasok szivart és cigarettát kínáltak ezüst tálcán s a legifjabb káplán átnyújtotta Pali bácsinak hosszuszáru tajtékpipáját. Még apa is szinte kicsivé vált mellette, ha dombom melléhez ölelte, melyen megfeszült a gelyem- reverenda, a lila szegélyű gallér alatt. Unoka­fivérek voltak és alig néhány esztendő lehe­tett a különbség közöttük. És én ezt a Pali bácsit hívtam meg aznap ebédre. — Mondd meg apádnak — mondta azután, hegy más-kor pedig,.. Különben mon-dd csak azt, hogy köszönöm a szives meghívást és ott leszek. Odahaza megbújtam az egyik ablakban, ahonnan végigláthattam az egész teret. Néha elkaptam a függönyzsinór bojtját s nyugtalan ■■■waM^wwiwwiwiBMjihai«awaB8«BgBasMBawBJ»MaawiMi otthon, a primitív élet idilljére fogok vágyul, van olyan tuazkulánuma, ahová elvonulhatok? — Van bizony! A bakonyi hegyekben van egy vad ász l akom, faragatlan, vastag rönkökből rakva. Az emelet egy medvebőrös fészek, a földszinten egy tipikust, szakállas német vadász lakik és őrködik, aki görbe kést hord a csizmá­ja szárába dugva és olyan inget vieel, melynek anyagát a felesége kerekes rokkán fonta. Az asszony nyitott tűzhelyen, láncon lógó üstben főz .nyársrahuzva süti a vadat, ünnepnap)kon pávapecsenyét. De mindkettőjüknek főleg ab­ban áll a kötelessége, hogy távoltartsák a ta­nyától a modern kultúrának még a leheletét is! Jaj, télen de szép ott! Ha sűrűn esik a hó, mintha egy szétfoszlott brüsszeli csipkefátyol lengene az ablakok előtt, melyek természetesen vaskosarasak. — A kandalló nyitott? (• -| <— Nyitott. — Szabad bele friss, gyantás fenyőfával fű­teni? — Csakis! Jaj, de drága a gróf!... Nekilk is volt néhány fenyőfájuk a kis telken, amit parcellázáskor vettek, ki is vágatták. Úgy kérte az urát, hogy legalább egyetlenegyszer fütsenek be szagom fenyőfával! De Lajos azt mondta, hogy ez pa­zarlás volna, mert a fenyőfát jó áron veszik meg a göziürésznél... Oly gyönyörű, mesébe- való most minden, úgy elfeledteti az emberre! azt a hátrahagyott nehéz életet, mintha soha­sem lett volna. Igen, de hát csakugyan lehet-e háíatforditani mindenek? Ott van például a mama, aki osuzt kapott, mikor a betegsége ide­jén minden órában átszaladt Veronikához a po­csék télvizben! De Agenor minden bizonnyal beleegyezik, hogy vendégül lássák a mamát, majd elhelyezzék a Lukácsfürdőben, amig ki­gyógyul a reumából. A kúra után pedig ren­delkezésére bocsátanak egy csukott autót, vagy ha inkább szereti, egy kényelmes lovasfogatot, hadd éljen kegyes élvezetének, látogassa *orra a templomokat a Bazilikától a Rókus-kápol- náig... Ez utóbbi bizonyára nagyon fog tet- ezeni az öregnek, ő Is elhelyez benne egy olyan aranyvésetű, bálaadó márványtáblácskát. Ad­nak rá pénzt, hadd teljék öröme!... No, igen... és Karolin? Mikor Karolin ott pltyergett vele a rajnamenti vár fokán, illetve a száraz májusfa alatt, melynek tetején oly si- ralomrahangolón billegett a kiw, kakasfaroknyi, egyetlen virág, ünnepélyesen megfogadta a hú­gának; »— Karoiinkám, ígérem neked, hogyha én egyszer meggazdagodom, te sem fogsz elseny- vedni ebben a lélekgyilkoe, mucsai környezet­ben! Nem leszel a jegyző felesége, hanem be­íratlak a Képzőművészeti Főiskolára! Iilenék-8 most cserbenhagyni Karolint, aki vele együtt volt könnyező gazella a majom- kenyéría liánnal befuttatott sátora alatt? .., Igaz, a Karolin kora már némi gondol kozni va­lót ad az embernek. Huszonöt körül jár... Ha elvitázhatatlan tehetség szunnyadoznék benne, már talán nem Í9 szunnyadna, hanem minden körülmények között utat tört volna. De eddig csupán néhány ombréfestésű sálban excellálí az a tehetség, épp úgy, mint az ő szenzációé, tár&adalonmjitó eszméi csak annyiban, hogyha kávéval kezdi az uzsonnát, semmi szín aiatt sem ad utána a vendégeknek húsételt, amint az a falusi, úgynevezett „uzsonnávácsőrábana általánosan szokásban van... Mire kicsiszol­ják Karolint és megválik, van-e tehetsége, b&- ieíonnyad a küzdelembe, nem is fog tudni iga­zán örülni az esetleges sikernek!... Minden­esetre, kedvezőbb és gyorsabb módon is bol­dogulhatna a szegény gyermek. De, Istenem... hiszen a Zircy grófok szive és lovagiam hajlandósága általában olyan, mint­ha átugorva évszázadok kultúrájának az er­kölcsre káros vonatkozásait, egyenesen a da­liás középkorból pattant volna ide! Agenor öccse, Zenó, épp olyan imádója a női erénynek és kellemnek, mint bátyja, a rangkülönbség és vagyontalanság szerinte undok orgyilkosai a boldogságnak, melyek ellen kötelessége szerel­mének egész hevével föllépni és karmaikból a társadalmi előítéletek förtelmes hüllötönmgén át magához ragadni Karolint! Azért ő nem fog­ja kívánni, hogy felesége csupán a középkori erényekben tündököljön, nem ülteti kerekes rokka mellé, kőből faragott lócára! Hadd jár­jon föl hozzá valamelyik professzor a festöaka- démiáról, éljen szabadon a művészi kedvtelé­seinek! Hiszen ezekkel a mosegrófokkal minden nagyszerűen megy! De még egy! Hogy ebből a megdicsőü,lésből semmit se lássanak azok. akik tanúi voltak előbbi nyomorúságának? Hogyne! —• Agenor, van magának beutazási engedé­lye? ... Mert tudvalévőén országhatárok választ­ják el Veronikát addigi élete színhelyétől... — Hát hogyne volna, éde« ... r—i Ja, persze, persze — szakítja félbe Vero­• mika kissé szégyenkezve —■, hisz©® már eddig is beutaztuk az egész világot! — ... csináljunk egy szép túrát a Kárpátok alá? —- Igen, szeretném még egyszer megnézni azt a falut! A Veronika szive bensőjében tulajdonképpen igy hangzik a válasz: — Szeretném megmutatni annak a falunak!... Megállítják a gépet & falun kívül és karon­fogva besétálják a Veronika fájdalmasan ked­ves emlékű helyeit. A bámészkodó parasztok között ajándékokat osztanak ki, a gőgös báró hozzájuk siet és ezt mondja Agenornak, ikit régebben ismer: — De, kedves barátom, nem engedhetjük, hogy a méltóságos asszony oly kényelmetlenül, a kocsiban uzsonnázzék! Tiszteljétek meg sze­rény házunkat, legyein szerencsém egy teára! Agenor erre szorosabban fűzi magához Vero­nika karját és emelt hangon válaszol: —• Bocsáss meg, barátom, de az én feleségem értéke nem az általam nyert társadalmi hely­zetében, hanem egyéni tulajdonságaiban rejlik. S ha ezek a tulajdonok nem érdemelték ki a ti méltánylápotokat azelőtt, ha Veronika nem léphette át a küszöbötöket most nem fogja átlépni! Adieu! Beülnek pompás 0ppeljükbe e a báró, aki kimustrált, másodkézből vásárolt Fordon jár, lefőzve, bambán néz utánuk. Át Oppel vi&sza- robog a teljesült álmok országába... Oh, de mégis... Hát a régi házba, Lajoshoz nem nézünk be egy pillanatra sem?... Valami jót csak megérdemel ő ia, hiszen elvégre ö mindig megadta Veronikának azt, ami tőle tel­lett! Otromba lovaglónadrágban járt ló nélkül, de Veronika sohasem szorult közönséges kar­tonruhákra és mondta szegény Lajos, hogy ő Is szívesebben viselne valami jóféle, modern sportruhát, de arra nem telik, hogy mindket­ten kiöltözzenek. Valami kis elégtételt kell neki adni! Besurranni a házba, amíg ö kaszinózik s beakasztani a szekrényébe egy helyes tvidru- hát, a hozzávalókkal, a zsebébe be lehet dugni azoknak az utálatos, rézgombos banki szolga által kézbesített kék boritékoknak végleges rendezéséről szóló nyugtát. És a tűzre néhány illatos fenyőfa'haeáhot vetni, hadd érezze sze­gény Lajos legalább egyszer, mit jelent az, mi­kor olyan kellemesen füllnek az ember körül az élet gépezetei!... S vájjon mit vacsorái? Bizonyára be kell ér- hím a teje&vacsorákikal, hiszen az a buta Erzsi egyebet sem tud főzni, mint tejeskávét... Na, majd meglepjük!... De mit szól mindezekhez Agenor gróf? Eh, szóljon bármit, elvégre, egy sehónnal álomgró- focska miatt az ember meg se melegedhessék, meg *e va-csorálhas-son a saját otthonában? Ne­vetsége© volna! Hamar megtérít, szétsimogatja az abroszt, a futót kissé aszimetrikusan húzza végig, hogy eltakarja a stoppol ást és minden jót az asztalra hord az Oppel utikosarábói... A gróf már indulatos. Azok az arisztokraták mindig is olyan kiállhatatlanok voltak! De... hogy is van az? Hiszen a gróf nem nyert létjo­gosultságot az ő életében csak a Lajos eltávo­lítása által, ha tehát Lajos isimét előtérbe lép, akkor... Éh, takarodjék most ő! Másodszor igazodik a gondolatgillotin egy szörnyű bűntényhez, a gróf volt, nincs, ellenben. Lajos előlép a Nirvánából, ahová az imént kül­detett ... illetve a kaszinóból, ahová féiötkor távozott. A ditmárlámpa tizenöt gyertyafénye kis pi­ros koszorúban izzik. Veronika örvendő kiál­tással ugrik föl a diványróL —> Lajos, a gróf meghalt! — Miféle gróf? —- cseni ál ko zik Lajos, sztáE megértöen nézi a divány begyürt párnáját. — Aludt, Veronika? —= 9 & gyufát a hamu­tartó megkerülésével a szőnyegre dobj*. De Veronika nem tesz megjegyzést; azon csodál­kozik, hogy milyen finoman jár Lajoa. Észre sem vette, mikor bejött és meggyujtotta a lámpát. — Mi lesz vacsorára? — kérdi Lajos aém? alkoholillattal. — Először kávézunk. Azután lesz hideg sült csirke. Lajoska, fuss át mamáékhoz Kamiin­kéért, mondd meg neki, hogy igen-igen kedve® meglepetés várja! igaz, az uj naptárt is elvihe­ted, hirdetik benne a „Szent Rókus-lábsót“. Hozassa meg mama, biztosan jót fog tenni a lábainak, neki talán nincs még előrehaladott esuza!... Én még azalatt összeülök valami könnyű tésztát. Egy-kettőre készen lesz, hiszen olyan nagyszerűen ég az a májusfa! De Kam­iin okvetlenül jöjjön, mert... Mert Lajos mellett, egy másik ripsznadtág­ban, máeik pár jól behalzsírozott csizmában, ázott lábbelije körvonalait a szőnyegre min­tázva. mosolyogva ott szerénykedik Ahonnay, a jegyző.,,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom