Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-25 / 293. (2514.) szám
mxm-MAffijgfo-HiragR 1IN d«#Mnkw H, wlWrai. Harácsonyeste Egy karácsonyest története Szombathy Diktor a kaszárnyában homokot sodort a roncsra, pakkal többől, máuit amennyit felszívni lébőlett és újból meg újból Ibeborította a roncsot. Ez a felfedezés végre is arra az eszmére vezette a mérnOKOKOt, hogy az áramlásnak uj medret törjenek a .onx» mellett ká a nyílt tengerbe. Csaknem 2000 méter hosszú, meglehetősen mély csatornát vágtak a szivókotrókkal. Másfélmillió tonna homokot kelleti eltakarítani és mivel az 1912. rendkívül viharos esztendőben alig dolgozhattak 300 óránál többet, a munkálatok 1918 elejéig tartottak. Amikor azután a csatorna elkészült, a roncs szabaddá tevése olyan gyorsan ment végbe, hogy a roncs középső része már 1913 júliusában hozzáférhető volt. A búvárok nyilast fedeztek fel a hajó oldalán, amelyen kezüket bedugva világosan érezték a kis fémrúd a kai, kétségtelen volt tehát, hogy ebben a részben van a kínos legnagyobb tömege felhalmozva. Nagy örömmel szálltak felszínre a búvárok a jelentő? felfedezés után és mindenki úgy hitte, hogy mo3t már elértek a célhoz. Amikor azonban néhány nappal később a nyílás kibővítéséhez szükséges eszközökkel újra víz iB»w— nwwtrn' miimi.i i t "i'nmi ew^ Csont é« iz ületi baj oknál I j Kerie a csíki otthoaí iódkara használati utasítását; Csjxffírdo. | alá merültek, a roncs a kotrógépek csinálta mélyedésben annyira megfordult, hogy a nyiláé már nem volt hozzáférhető. Csalódottan kellett a munkát abbahagyni ok. Még 1914 közepéig kísérleteztek a Dodin e kincsének kiemelésével, akkor azután a háború végei vetett a munkálatoknak. A Lutine azóta is zavartalanul pihen busz millió tal- lémyi kincsével a Zuider-See bejáratában. LIFT Ég és föld közt fel, s íefibeg, De nem hazája sen leinek. És nem szobája senkinek, Nem melegítik át szivek. Csak bel ebben az éri nép, Egy pillanat és már kilép. Úgy szeretne elromlást, Kőteléről leomlani. Kunyhóként élni szabadon, Házi áldással a falon. Kis kerttel az ablak előtt, Várai a tavaszi esőt Én most egy kiérti megcsalom, Azt mondom néki: itt lakom. S míg száll sok emeletsoron, Álmokkal bebutorozom. Falu Tamás. Egées délután anro/ftak. Piraporcsik vsr Zaohár . úgy óbégatta délutáni hangulatát, mintha külön 5 mmumejrációl kapott volna érte. Hő huBongot* oda- ( kint, ködös decemberi délután volt á» a dóimból dalon néhány városbeli ciMl cmistskAÍÍ boesBU lébeBán- f kókka'L, olyanokkal, amilyenekkel Miosky éppen 'kurzust vesz, nagy bánatára, hogy ilyenre jelölték és nem került konyhára szakácsnak, holott ezt eze- ' rétté volna. A folyosók ragyognák már, mint szokás te, ünnepek előtt és az ablakok fényesek, az asztalok és fapadok kőporral súroltak, a jő ég látott; kőporre.1 súrolni, száras kőporroi. Szomorú délután ez. Isten tudja, otthon valahogy hangulatosabb szokott lenni. Itt még jobban el fogja az emberi a haaavágyoíkoffiáa. A fiuk fele hazament szabadságra, A másik fele majd újévkor megy, de eotaan akkor sem. Azok, akik bőlegek voltak, vagy akiknek egy Ida büntetésük akadt é* | most várhatják a husvétot, ha ugyan eddig megint | nem találnak miami okot a leültetésre. Landa Szander eem megy, az ungvári fiú, mert nekivágta a lapátot az istállóban a szvobodnyikinak, de nem megy Rácz Péter sem, mert neki íb összeütközése volt a felsőbbekkel, többen nem mennek, valóban. Olyan azonban, akinek ne volna kedve menni, egy sincs. Tavaly volt, egy hegyekről való juhász, akinek se apja, se anyja aj itt érezte legjobban magát. VuMc* Sanyi sem megy, de ő Jugoszláviából való, szabadságot legfeljebb nyáron kap, akikor majd Bé- oseo át utazik és aa idegen országban cfibilt vehet föl. Szomorú nap ez, ebben az idegen városban. Mess- esi, a napnyugtában hegyek fehérlettek és magas kémények füstölnék a vátroa szélén. A várod kirakatokban gyönyörű holnnriik voltak, sajnos, nem katonának valók. Fehér lepel takarja a várost, szép leányok sétálnak a csillogó uccákoo, szegény katonára eerald se né*, senki sem kérdezi, mit óhajtana a katona? A katona vakmi jó vacsorát Óhajtana ás ©végből tiöbbizben bepillant a konyhára, ahol a szakács fülig zsiiroean hadakozik a ezurtos macskával A i macska ás fcudja, maikor van karácsony! 01 a knédlis j lek énéiben, Éltetésre fújnak. Lovak etetésére, persze, ment előbb a Jó, asetán csak az ember. Párázik az istáiló, amint kinyitják a* ajtaját, hozzák a zabot, a szénát, jő meleg van itt, d lehet mondámé. Ma nem la volt büntetés, láttaetaaági-vizitkor, sarait (karácsony napjára v»lő tekintettel. De praporodk nx Zaohár erősen ígéri, hogy újévre a fél kaszárnya üted fog. PrapoTcsdk ur Zaohár jóezivü esn-bér, ő csak kiabál, nem büntetett azonban. Viszont atáfony- rotmieter tar Jtmek neon szól semmit vékony kappanhangjával, csak édeskésen mosolyog, de ebbé' a mosolyból raudsaeriat huszonegy aap kaszárnyi- ka vagy hétnapi egyes következik. Ma azonban ea nem fenyeget. Junefcmah eftpáiyá- oott, csendes a tájék, a hő bulldogéi • ktvéf ©lesen nem k»B havat seperni. Van néhány kellemes foglaBoozás. amit szeretünk: miffolnd jéghideg vízzel, hajnali ölikor lépcsőket, háromszor te, ha osrtár urnák sem tataaSz, havat lapátolni vasárnap déleftfltt a cselakna udvaron, jeget kaparná a folyosókon, őrséget éttanl bádog szélben... A szobákba a* a néhány fifctenoradt Sin Mt és szenet hős. Inkább kévéséi, mint többet, mert spórol az üitegiiroda. A szabadságra mentek holmijai egy lezárt szobában vannak fölhalmozva, a többiek öes- szöbbszorultak két szobába. Azok a Mohák tiszták és friss súrolás szaga lengi bo őket Halkan pattog a tűz, no nem sokáig fog égni mert cswfc ötkor szabad begyújtani, este kilencre pedig ragyogó tisztának kell lenni ismét a kályhának, kívül-belül. így éppen csak, hogy a jégvirágok Olvadnak le ax ablakról. Bognár Sanyi előveszi as otthonról kapott csomagot és lassú csámcsogáaaal enni kezd. A többi körühállja és Irigyen oéxL Ide-oda lógnak a szobában, umattooanak, ásítanak, senki sem énd megát ma itt, mindenkinek hazamig a Ma, Bechxntynak is, Macheknek is, Kom Árpádnak is. Retten odaülnek a kis pettőleumJámpáilio* és Írnak haza szomorú levelet. Az egyik levél idemegy, huez kilométerre, egy Ubusáu»ik, a másik hétezáa- ra Julidnak. Egyforma vágyakozást ír azonban miodaikettő. Milyen kietlen, hangulattalan, onahnea es mód. Nincs sürgóe-forgás, nincs saj. daloláz, veezékedés. víg röhej, peutikőkopogá©. Az ertft parancsot te csak a ceetár ur olvasta föl, ma nem kopott büntetést senki, de annál több levél és csomag jött, még pénz is. Tiz-hnsB korona. Sok ez itten- Égy koronáért tizeuMróm Zóna cigarettát lehet kapui a kantámban! A tűz lassan kap erőre, álmosan pislog. Desát- mk KmizBák manót körített, erre behívja a barátait éa nagyokat kortyolnak. ▲ többi ott lesi őket egy sorokból, irigyen. Az istállóból jönnél: mód nagy sajjaá főt a fiuk és odaülnek a kályhához. Kezüket dörzsölik. Hideg van kint. Mi tehet most otthon? ö e®ép otthoni karáceocy- i est, Betlehem, hóhullás, karácsonyfa... Pút)* ne- | saeaéesel siklik a szánkó, csilingel a ló ée taposnak j a sarkak a hóban. Harang kondiü. Pogirányl Pista nagyot sóhajt és elvet! magát ax ágyon. Most hafafanas robejjrf törnek be * momsoéd üteg legényed. — Vacsorára! Na recsesmí! — kiáltják két nyelven is, ahogy ez itt használatos. Vagy kettő kapna a cstajikája után, esni a polcon van, de a többiek nevetnek. Ma tányérból, asztalon, késsel, villával lesz a vacsora. Karácsonyeste van! Legtöbbnek ea meglepető*. Tolongva mennek egy zárvatartott szobába, amely tündér! fényben úszik, három petróleumlámpa. vCágirtje meg s a sarkában a szobásak menyezetfg élő fenyőfa, rajta cukor, cigaretta és dísz. Szegényesen bdnony, de mégis. Körüláiják és sóhajtoznak nagyokat Díszhez, cukorhoz, cigarettáihoz nyúlná tilosi A szent karácsonyeste driSlLülras hangijába beteriikikaat a csatár ur, mert meglátta, hogy egy kéz már ott ka parásdk m ágsk körül Ijwtten húzódik őas C kés. ha, bejön « őrnagy ur és a kapdtásy ur, kát ősi mester, dtlsdek. Nagy, rettentő nagy csendesség és feszes pcsrorbaá llás. Mukkanná sem mer senki, kezdődik a karácsony. Aüg találja valaki a bolyét. Leül méndedei nagy igyekezettel a szobának abba a sarkába, ahol sen>< rúd Ssztféle nem fenyeget. A tiszt urak és a legény* között a* asztalnál hirtelen nagy üres bér tán mad, alig bírj* as őrnagy w köze)ét>boBslogettií a tagényaéget. Ölnek köadobb serrényeo, de sebogy- •em érzik jól magukat. Nehezen tudni « brweé'ge- tés. Ax őrnagy ur ée a kapitány ur nincsenek a legjobb barátságban egyvnáesai és ezt mindenki tudja. A legénység karácsonya kedvéért azonban caendee egyetértée!>en ülnek egymás moktetk Hu* gyón feszes a hangulat A eaakáosok hozzák a kívAniott dtacsnóbud, krumplivaL Aid kenyere* elfelejtett magával bonni, az rm»t koplalhat, vagy rugdoeiiatja • szomszéd" ját egy kös kenyérért Az éteknes Sohufe* egy egésa vtekmit hozott a hóna a tett, ott most oigarettAért szetetelgeti. Nagy a oeörgéas asákjorog a viBa-kés. Bninolík bizony megragadja az engedetlen búrt és úgy tépi, fogával. Rn»ka ónneeter csendesem ódat- megy és kirántja a kezéből a pompé* tateíoá, éppen, miikor már az bdzt<ie.vn szorttotta ojjetvel SzL szeg 1* valaímit a* őrtnertw, de a nagy dorü’teég- ben nem halija senki., még az órmgy is etersoeo- lyogja nnagát fanyalogva, noha nem soodiéuKi a nő- vetés. A kapitány feláll és beszédet mond. A karácsonyról beszél s arról, hogy mindenkinek jut szabadság, add jól viseli magát Ha most nem, majd újévkor, ha akkor nem, majd huerrétkor, de biztosan. Keveset beszél, nem szeret bevssélad. VHsezaftl a buefoos és ez őrnagy mellé. Most ©lóáill desáhttfe Horáflc ás nagy csomagot húz elő. A csomagban kard, bojt, meg szájj. A kapitány urnáik vette az üteg. Beszél is hozzá, hogy milyen jó a kapitány ur. Pogrányüiak csendesen eszébe jut, hogy a kapitány ur nagy jóságában már másodszor nem engedi szabad©ágra. de a kardhoz neki is hozzá kellett járulni a zaoldból, a szoba parancsnok tátikon parancsára, tt® koronával Ne«a is maradt több pénze. Mindenki etőrehajlik és néeá a fényes kardot & a kard már november óta beszólángya a® égési ütegnek. Honáik eszméje volt, fiM jól be a'karta magát Íratni a ikapiitánynál. ö indttványazTtia & nem mert senki eem ellentmondani neki, mert oljnn ember, hogy ea ezínte lehetetlen. Mindenkire ráróttak tíz-busz koronát s igy a kard mindenkit seemélyében érintett. Sokan nem is hitték, hogy a kord egyáltalán, mini valóság szerepelni fog. Mórt azonban itt a kard mégis és Sohuht rögtön ki- számítja, hogy vájjon nem nyert-e ázás koronát e kardon Horácsök, akire a kard vétele bizva volt Mert sokan súgtak-búgtak és elszámolós nános. Akár nyert, akár nem, a gyanakvás megmarad, hisz ismeretes az az örök ellentét, amely a Schulz— Horácsek eseteidben nyilvánul lévén Horácsék' a káplár, aM soroltat és Sdhulz a köatüzér, aki súrol még pedig kétszer annyit., mint más, mert Sobyls- na& hat gimnáziumija van, Hc»ráceek p«d4g különösen gyűlöli azokat, aikiík többet lekoiéziatk, mást d maga. A kard tehát ott fékszik ez aertaten é« Horák Is, Harácsok is, eee-retettel nézik a fényes hadiszer- 6®ámot. Horáik beszédet tart, akadozik e mindenki SR. öacakó Olga: <R gróf halála Az az ószl alkony oly kiállhatatlan! Befűz az ablakon egy cérna,vékony, gyöngénsárga napsugarat, az ember az gondolja, hogy nem szakad meg az a hajszálnyi fény, míg be nem foltozza az utolsó lyukat a kosámyi rongyos harisnya utoisó harisnyáját!. Sebesen behúz a tűbe, miközben a négyszeres pamut észrevétlenül kétfelé válik, két szála kívül marad a tü fokán a mikor az ember áthúzza a tűt a másik kettővel, emez hirtelen fölíborzolódik s odagu- bancolódik a lyuk szélére. A tü megfeneklik henoe, ee be, se ki! Egy elhatározott rántásnál aizután mégis, enged a gubanc, a tü után megy, de újabb lyukat- bagy maga után. No, nem baj, ezzel a borsónyi sebhellyel el lehet még bánni * teljes sötétség beálltáig, egy, kettő!... De a hegyeikre is akkora felhőgubancok telepedtek közben, hogy beléjüktört az a vékonyka, utol- ^ napsugár. Még igy ainc« baj, már csak el kell varrni a szálat. Meg is van már! Kifordul a foltozógomba, de... nem a harisnya szabályszerű kijáratán, hanem egy tenyérnyi lyukon a sarka fölött. —< Erre igazán nem gondoltam volna, — sóhajt Veronika. — Nem is értem, hogy szakíthatja Lajos a harisnyáját a sarka fölött? Én mindig csak az ujjak hegyén tépem... Ezzel már semmi szin alatt sem végezhetek ma; holnap vasárnap... kezdhetem majd az uj hetet í?s harianyastoppolással!... Jaj, ég-e már a konyhában a tűz?... Pedig nem is érdemes igyekeznem a vacsorával, Lajos bizonyára úgyis elégedetlen leez. Mert ha beáll az ősz, nincs semmi dolguk, csak összeülnek és kártyáznak. Persze, isznak is közben valamit, akkor természetesen, nem izük a tejes vacsora! Biztosan azt fogja kívánni, hogy tálaljam föl a csirkét, amit holnapra sütöttem... Érzői, megraktad már a tüzet? A szolgáló kormos képpel térdelt a tűzhely előtt, is nekikeseredetten fújt egy csipetnyi lángol, mely sisteregve tápáezkodott a nyirkos, vörös aprófáról, de semmiképp sem birt annyira megerősödni, hogy bolekaphatot volna a fölójo helyezett vastagabb hasábokba is. Ide-odaim j bolygott tétovázva, majd leült a hamura és el- I aludt. — Még nem ég? ... De mit tettél te a tűzre, Erzsi? — Ami volt. Az ur azt parancsolta Gyurinak, hogy ne menjen fáért a raktárba, hanem vágja ki a száraz májusfát a kert végéből. Igen... és a fekete pulyka nincs! —- Hát... persze, ezt akarattal mondod most, mikor már sötét van, hovv ne kelljen keresni, mert nem akarózik kint járni az esőben. Pedig úgyis utánamégy, lámpással! A tüzed is azért nem akar égni, mert lusta voltál behozni egy csutak szalmák Rögtön eredj érte! Á szolgáló ijedten ugrott föL A sötét konyha közepén ott terült a kutya, nyelvével nagyokat lapátolva az ígéretesen ételszagai levegőből. Erzsi rálépett a farkára. A kutya vinnyogva ugrott odébb, szétriasztva a sarokban összebújt öt apró macskát, amelyek tüsszögve menekültek békésebb tá jakra. A szolgáló is nagy lendületet kapott, ^nekiesett vele az ajtón belépő Gyurinak, aki egy vödör vizet hozott. A víz természetesen széjjellocosant, halálos rémületté fokozva a kutya-macska-riadahnat. Mire Erzsi törlőronggyal eMmogatta az incidens hullámait, illetve nyomait, simára ragacsolt 'bajusszal, rézgombos egyenruhában belépett az egyik bankézoIga. Diszkrét suttogással nyújtotta a kék borítékot a fülelő cselédek között Veronikának. — Lejárt, kérem, nagyságo* asszony. Szóval n üzeni az igazgató ur, hogy holnap okvetlenül rendezze a nagyságos ur! Pfuj, ezek a falusi bankigazgató urak! Küldi a hivatalos fölözólitást, de azért szükségesnek tartja a szolga orrára is rákötni a dolgot!... Veronika még egyszer véglgcaattogtatta hangját, a cselédeken, azután bevonult a izo- bába. Jaj, a cselédek előtt nem való leleplezni, de tulajdonképpen Lajos az oka mindemnek, az ő hanyagságából ered az egész nehéz helyzet! S még arra sem .képes, hogy apró figyelmességeikkel be heg ossz© a kis kérelmeket, hogyha már nem tudja meggyógyítani a szükség komoly, imardosó ©ebeit! ö és a figyelmesség! Dehogy, hiszem egész lénye arra van teremtve, hogy le tiporja az élet mindem tehető szépségét! Azzal a fával is.,. Miért kellett éppen a májusfát kivágatnia? Igaz, hogy már régen csaknem teljesen száraz volt, de mégis az képezte egyetlen dekoratív pontját a gazdasági haszonra berendezett kertnek. Egyetlen élő ágán minden tavasszal hajtott még egy fürt virágot, igaz, gyöngéeskét, mint egy vérszegény kis kakasnak kunkori farktolla. Hanem a tövénél elburjánzott a vadikomló, amit Veronika sohasem engedett kigyomlálni, a fűszeres illatú, dús indák ezerteömlöttek a száraz gallyakon és lu- gasszerü sátrat alkottak. Ha az élet olyanná fordult, mintha patkós csizmában és ripsz lovagló nadrágban járna, mint Lajos, a befuttatott fa alá lehetett menekülni és annak képzelni, aminek éppen kívánta a fájó asezonvsziv. Volt már az a vadkomlós zug virágos bungaló a Sandwioh-őzigeteken, Veronika, mint angol lady, selyempizeamában hevert a verandáján, haliíratta a hawai gitár pengését, melynek hangjai olyanok, mint valami aromás virágolaj öanlése; volt rajnamenti, borostyánnal futtatott várerkély, ahol nemes bosszútól égve, sarkallta lovagját; volt liánokkal elborított majomkenyérfa Szudán dzsungel jelben, melynek rejteke alá mint könnyesszemü gazella menekült az őserdő fenevadjai elől. Végre volt, ami volt: egyetlen üde, diszitő hatású zöld folt a kert gazdaságosan kihasznált, krumpli- és kukoricatáblákra osztott, baromfiólakkal, pajtákkal határolt területén. Míg az alkony egyre sűrűbben nyomakodott be a szobába, a kályhában sistergő sírással küzdött a tűz pusztitó elemével a májusfa szive és a vad komló rajtamaradt zöld karikái kemény perooek'ké pörkölődtek, a Veronika köny- nyéktől elárasztott lelkében szörnyű merénylet fogamzott meg és érlelődött tetté. Abból a gondolatból született, hogy igenis, a méltányosság megkívánja, hogy egyszer másképp legyen! Mivel másképp nem lehet, csak akkor, ha Lajos az ő ripsznadrágo©, hangosléptü lábaival nem ál 1, mint egy fölvonhatatlan zsilip az élet kedvező áramlatainak útjában, Lajosnak el kell takarodnia!!!... Nem villogtak kések, nem émelyített arzén, nem dürrent revolver. Csak egy rettentő makacs, akaró gondolat hullámzott át a Veronika agyán és Lajos nem volt többé... I ö pedig ott ragyogott magához méltó környezetben a fővárosban. Egyedül, « megközelitim- 3 i, tétlenség fényében sziporkázott a legelőkelőbb ! társaságok, mozgalmak középpontjában. Mert- igy a legjobb, a saját erejéből, a saját lábán, i Megmutatni a világ összes férfiainak, hogy ki- ösmerte már brutális lényüket minden oldaiá- ról, szerelmet nem képes többé érezni egyikük l iránt sem Ó3 van elég értelme, tettkészsége ah- , hoz, hogy fönntartsa magát anélkül, hogy bár- milyen anyagi, vagy etikai okból eladja, magát . valamelyiküknek! Igen... az etikai alap íöltét- ; lenül elegendő erős a megálláshoz, de hát... anyagi támaszt nem hozott magával Veronika, pedig az is elengedhetetlenül szükséges! S bár , a társaság legdaliásabb s legvagyonosabb grófja eseng a kezéért, nem, nem adhatja el magát szerelem nélkül! Hanem ... Istenem, a gróf olyan kivételes férfi, hogy a rossz tapasztalataiban megrögzött szív enged mellette s Veronika újra, helyesebben: életében először igazán szerelmes! Micsoda szerelem az... & gróf részéről is! Nem az a durva kizsákmányolás, amelyben eddig volt része, nem at a zsarnoki kisajátítás, ahog3r az alaosonyabbrendfi férfi sajátítja ki a maga igényei számára, megfosztva minden egyéni szabadságától! A grófot lehet szeretni, ő nem fosztja meg semmitől a nők elleniben beteljesedik mellette minden, amiről Veronika csak álmodott tizenötödik évétől a harmincadikig. Biztonság okáért kérdez egyetem árt... — Agenor drága, fogunk utazni tengeren is? — Hogvne, édesem, hiszen vaehtom van! —. Megláthatom az égési világot? —- Csak azt sajnálom, hogy nem nagyobb! Rengeteg vagyonom ée korlátían szabadeágom két ilyen világnak a mégtemeréxét te tehetővé tenné. — De azért... belekapcsolódunk a* itthoni társadalmi életbe te?! — óhaja szerint! — Csakhogy... a maga körei előítéletesek, én pedig senki kedvéért nem leszek hüttec a szociális elvoimbezl — Ez természetes! De a maga ©Ível, a föllépése oly meggyőző erejűek, hogy sorra ki dóntögotik az előítéletek kapu oszlopait, 'Maga egyéni fölfogásának győzelmével fog bevonulni és uj légkört teremteni azokban az exkluzív, helyesebben: konzervatív körökben! — Föleégos! De mondja, Agenor: hogyha megunom ax utazást éa a nyüvánoaséfot, af
