Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-25 / 293. (2514.) szám

Y360 december 88, esötórtőV 'K^GAlMAcA'ARmTMjW? STÜSSER MÁTYÁS UTOLSÓ BÉKEÉJSZMÁJJl Itta: Neabaaee Pál Neufoauer Pál! „A káosz űzetne** el­men újabb, nagyszabású regényt irt. amely a közeljövőben jelenik meg Ber­linben. Az alábbi regényrészlet a ha talinas koncepciójú könyv első fejeze- téne* első, de lezárt egészet képező fele. Refcbberg építész megkövültön ölt s le nem vette szemét (a vele szemközt ülő) Stüsser Mátyás szob­rászról. Nem volt vaiami megnyerő, annyi bizo­nyos. Igaz, a fiatalomIw öltözéke tiszta voit, az építész szakkérdéseire adott válaszai biztos Ítélet'e e nagy tapasztalattal-párosult tudásra vai!otfak kétségen kívül (.bemutatott rajzai bizonyítják) olyan munkás, akinea van mondanivalója. Ugyan­ezt erősiti gyors és okos fszmiekapcsoláea e ke­mény. biztos kifejezésmódja, mely a mondatepi t és ben kizár minden ingadozást, minden homályt. Az építész mégis habozott. Volt valami, ami ellentétben állt ezzel a nagyon rendezett, jóibs- osztott élettel. Talán a felső ajkának könnyed, irónikuean ránduló ive? Talán a jobb szájaszögie- te, mely mélyebben nyomul arcába, mint a balol­dali? Vagy világos acélkék szeme, melyben a félre­ismerhetetlen lágyságot elnyomja az értelem, sót a ravaszság metsző élessége? A gyors, biztos szavak, melyek fől-fölviiJannak beszéde nyugodt menetéiből, hogy újból lemerüljenek 8 amelyeket Rethberg most vél nallani. amikor már elcsen­desültek? Semmi kivetni valót nem talált Stüsser Mátyáson, aki azért jött, hogy irodájában állást kapjon. És mégsem tudott határozni. Erezte vala­mi idegeu&zerü. tárna-ló erő árad ebből a fiatal emberből: lappangó veszély, mely a közelebbi érintkezésnél kii óbban hat. Stü&aer csak ült — egy pontra ezegzett akarat, megnyugtató benyomást akart gyakorolni a hi» see emberre. Hetek óta kenyér pélkül. Most keli okosnak lenni, öntnegtagadóan béklyót tenni j«g- oajátabb lényére, úgy szóld, ahogy az előkelőek, okosak világ* kívánja Se lakás, se étel. Torkig a* éhezéssel: Most megbújni, kitérni, a helyzet fölébe kerekedni, csak okosan, okosan ... mint a helyén mindenki más, mint milliók és milliók! — Mért hagyta oU Dartaer kollégáját? — kér- (imiti m épitésx. — Nagyon egymásho* szoktunk... Már megbánóan habja a kérdést: — Ez. úgy gondolom, Inkább a maradása mal­iéit szólna? Nem tudja türtőztetni magát: — Rosszul gondolja. Megmagyarázhatnám, hegy az ilyen egymáshoz-szokásnak milyen következ­ményed vannak a szakmára, de kimúlt főnököm iránti kegyeletből nem teszem. („Csak okosan! O&ak ok osan44 — de füle nem hallotta a belső szózatot.) — Kiváncsivá tesz. — Jó. Tehát: Danzer műépítész, akinél több esz­tendeig dolgoztam... helyesebben: Danzer mű­építész, akiért több esztendeig dolgoztam!... Ez­zel már meg is mondtam. — Igazán nem értem. — A teremtésit: én dolgoztam érte. A dijakat én nyertem meg. a terveket én terveztem, a hom­lokzatokat én rajzoltam, a költségvetéseket én állítottam össze, az építést és belső berendezést én vezettem és mindezért még a kijáró éhbér- krajcárt sem kaptam ineg. — Önmagától és meg­döbbenve hozzá akarta még fűzni, hogy ilyesmi természetesen egy Retbbergnél nem történhetne meg, mert hiszen Rethberg, ó az más, az híres,.. — ön egy kissé ... Maga iránti daccal: — Mindenki az, aki dolgozni tud. — Az ember szerény, ha valamire vinni akarja. — Gaak a senkik szerények, — Eszerint hát én----------­— Hogy ön szerény lenne? ön sok sikert ért! Felső ajkának ive megint megrándult. Az építész kinyújtotta lábát Hm, ez a senkirajzoló. — Hagyjuk a filozófálást. Igényeiben kies-s sze rényebbnek kell lennie. Szerénynek, mint ami-yen jómagam vagyok. És nem filozofálni. Ez az orrhangon mondott „filozofálni** olyan sértő volt, hogy sértőbb nem íb lehetett. Hatalom* ffitogtató nyugalma, lakkciipője, előkelő divatos öl­tözéke, a bútorának fényűzése, egy pillanat aiatt főlKorbácsolta Strüeeerben ,a tomboló dühös orosz­lánt. Fölkelt: — Hallja, maga szerény ember... Az építész nem mozdult, csak a lábát húzta visz- •za. így néztek szembe másodpercekig: megomre- ♦ült harci mozdulat. És Stüsser Mátlyásnaü föl kellett kacagnia. A szeme ragyogott. Mint egy gyermeké, aki magamegfeledkezően öiü] valami­nek. A visszanyert szabadság vidám kézmozdula­tával intett: —- Csüggedt üleppe: nem lehet vígat fütyülni! te ezzei a mondással kint is volt az ajtón. fctiiscer Mátyás szobrász rajnavidéki ember volt. *?n Bonn geboren: ich und Beethoven!*1 — szokta tiondani röviden te velősen. Ezt úgy ejtette ki, mint saját ámulata bevallását,, de azzal a céllal: •páter le bourgeoie! Harminchárom éve* volt. Kö­zépmagas, erős, zömök teste állta a világ csapá­sait. Zabolátlan paraszti ereje dacolt minden mér­gező elvvel, mely szakadatlanul rohamozta.. A feje vastömb. Képe Bzélescsontu, arca egészséges piros, szeme okos-éles, mégis lágy és nem-kompli­kált. Szőke haja a leg’átryabb selyem. Érzékien telt ajka engedelmes alárendeltje az alkotó lélek tör* hetetlen fegyelmének. Rissé széles, erélyesen tom­pult hegyű orra oroszlánra emlékeztetett. Soha nem nevezték a nevén Barátai csak Oroszlánfejnek hivták. Könyörtelenül sikrászállt minden csekély­ségért, ha meg volt győződve a jogosságáról. A legnagyobb bajokat zúdította mindig a saját nya­kába: öSBzekülrönbözött fölöttesedvel, megállapodá­sokat, szerződéseket nem tartott be, mintha nem is léteznének, adott szava az élet gyakorlati részle­tedben nem ért többet egy szappanbuboréknál. Stüsser Mátyásra nem lehetett építeni, mégis: Stüsser Mátyás a világ leghívebb embere volt. Csak kint, Rethberg építész háza előtt tudott fölbukná kacagása hullámaiból. Az ucca csupa élet volt és intelem. Azért sem akart tudni róla: egye fene, meg a rosseb! Ez volt a kedvenc mon­dása, ha túl akarta tenni magát valamin, amiben nem hitt. És például az élet komolyságában igazán nem volt hite. Fikarcnyit sem hitt abban a ko­molyságban, melyet erkölcsös férfiak és nők meg merevült arckifejezésekben mímelnek, e amely mö­gött dőreség, sivárság, üresség, vagy legjobb eset­ben hazugság húzódik meg. De van egy komoly dolog: a gondolatok és ese­mények oksági lánca, az okok és hatások áttör- hetetlen egymásutánja A pénz egyet jelent a munkával, a munka meg a társadalom előirt nor­mái szerint való rend, melyet viszont ő gyűlölt. Mennél nagyobb volt a ráható kényszer, annál mélyebbre merült szabadságának élvezésében. — Én! — hördült föl ilyenkor vadul. És vl- gyorigón, nyögve, dörömbölt rá a véres válasz. Pénzt! Hatalmas énje számára nem kívánt szenvedélye­ket, apró élveket, jólétet, gyönyört. Egész más va­lami szólalt meg ebből a2 énből: valami örök. el- nruIhatatlan lényeg, s a lényegben és lényeg sze­rint való szökségképiség. Valami őserő hajtotta, őserejs annak a szellemnek, melynek 6 csak edé­ny* volt. Ei a szellem több volt, magasabb volt, mint as edény, mint as énje. Ezén énje szükség- kópfoég voM, De itt ál! a világ is, a világ szükség-képié égé a mállóra szükségképieégéve! szemben, ömaga pe­dig a két ®*tLk*égképteég között lebeg. Érteni akart s eszeveszetten vetette magát a filozófia gondolathullámaiba. Sokratesszel, Platón­nál nem volt mit kezdenie, ők a valóságból kifelé vezettek, megfoghatatlanok voltak. Az egyház­atyák nem érdekelték. Stüsser Mátyás elvetette az összes egy ház­at yák a t és Immánuel Kant koztnogón iájába ásta be magát. Igen, ez aztán nagyszerű tudományos mese. Az ,,éüher-oháosz“ fogalmáig szerencsésen eljutva, bofütött a kőnigsbergi bölcs könyvével, utánaküldte a kritikáknak a tiszta ész és a gya­korlati ész kritikájának jeges formuláit, föntartva magának ebhez a vandálm unkához az Ítélő erő jo­gát és örült a melegségnek, mely a lángba szök­kenő kategória-táblázatból áradt, mert többé nem volt vita a tudományok között. Vallás a puszta ész határain belül? Még az égben is a puszta ész lenne a végső fok? Hát nem elég, hogy itt a földön sajátít ki minden jogot magának? É« a „tiszta ész" hirtelen egész csodamód ragyogott föl — a kály­hában. És még agyafúrtabban volt kiagyalva, mint a tudósok okoskodásai: pokolba az okoskodással! A tiszta ész kritikája? Mi az ördögöt jelentsen ez? VaD tán tiszita és tisztátalan ész? És, a terem­tésit, hát Münchhausen rókája vagyok én. hogy tisztátalan bőrömből kilépve Baját magamat ke­délyes elemzéssel szemlél heesem. Mondhatja Kant én nekem százszor: hogy az Isten egy posztu.á- tum és a lelkem is posztulátom és erkölcsi fikció. És itt Stüsser Mátyás a ©inai Mózes erejével harsogta: „Ne csinálj magadnak fagarott kepe- kei11. Összehasonlíthatatlan, leírhatatlan, megf g- hatatlan az értelem számára az ón, a mindig-máé örök. Én vagyok a semmihez soha nem hasonló. — Mi vagy hát akkor? — Vagyok, ami vagyok. Halandó még föl nem lettben tett© fátylomatl — felelt Száisz istennője. — Mire való ez a hülye játék a fátyollal? A vi­lág csak Karnevál neked? Itt az éjfél, szép maszk, tedd le a fátylad!! — Isten fátyolí-alan! Deus eive natúr*: az Isten* Természet, a Természet-Isten. Minden magasztos nehéz és ritka — szólt Spinoza. Hol? Hol? Hol? És Stüsser Mátyás száguldozott, az örökkévaló­ság kék szemével néző csendes filozófus eíikájű bán. Homlokát véresre zúzta e geometriai fonna zártságán: — Ostobaság, hülyeség! Isten nem matematika, a világ néni geometria. És Spinoza felelt: — Az emberit nem kell megváratni, sem kika­cagni, hanem csak megérteni — Én megértettem. És mit értem vele? Most fs fojtogat. Van, létezik, még ha százszor la tudom, értem. — Meg fogod érteni és félreállsz. — Legjobb, ha egész életemmel félreállok. Te­hát önmegsemmisítést prédikálsz? — Amit említesz, as nem megsemmisülés. S amit életnek nevezel, az nem a végső valami — Hol? Miben? — Benned! Tekints mélyen magadba: Ott van az az örök egy csöndje és békéje. És Stüsser Mátyás követte Spinozát s megta'ál- ta az önmagához: a békéhez, az Üdvösséghez, a lényeghez, a lélekhez vezető utat. De ez kívüle esett a boldogságnak. Erre odaterpeszkedett béké­sen, hűen, gyermetegül és hálával — Spinoza elé. — Benedietus, légy áldott. Én Maledictus va gyök, átokfogta visszaeső: nem követhetlek. A te békéd és üdvösséged tűin au van a boldogságon te tulnan a szenvedésen, már jtedig a szenvedés: élet, a szenvedésen át van élet. Hagyd meg szá­momra a keresést, s legyen tied az örök üdv or­szága. Az Éden unalmas. Spinozát föltette a könyv-polcra három sárguló rémregény mellé. És továbbrohant: az éjjeli mulatóhely és az uc caleány között Schopenhauer pesszimizmusától Nietzsche bnzogányböicsészetéig. Az elsőt az em­berfölötti ember erejével az utóbbit a nirvána­eszme magasából nézte le. Tovább, tovább, to­vább ... * Alig tett néhány lépést, egy kávéházba akart betérni, talán találkozik ott valakivel, akitől kölcsön kérhet, egyszer csak hallja: — Uram, uram ... Nyugodtan megfordult. Egy vékony, elhasznált embert látott maga mögött fehér munkaköpeny­ben, amilyet építészek szoktak viselni. — Engem gondol? — kérdezte $ tűse ser. — Tisztelt... — Az mindegy! — Micsoda? A fehérköpenyeges megrökönyödve torpant meg. — Mindegy, mi a nevem. Különben: Stüsser Má­tyás vagyok. Szobrász! Még valamikor kénytelen- kelletlen meg fogja tanulni a nevemet. Vagy ha Ön nem. akkor a gyerekei Hogy érzi magát ked­ve* neje önagyaága? — De épittea ut ... — Egyáltalában nem vagyok építész. Csak Stüs­ser. Egyszerűen Stüsser! Ez igy magában is elég. Volna talán egy kis né’külözhető pénze? — De épí tész ut .. — Csak semmi építtet. Egyszerűen: Stüsser! Mint már mondám! Mi a véleménye a forrada­lomról? A vékouypónzfl majd hogy el nem pityeredet^ — A forradalom ... — Általában te részleteiben. Ée apropó: mit akar ön tőlem? — A forradalomról? ... Egészem tanácstalanul meredt Stüsserre, A járókelők megálltak te nevettek. — Adjon csak nekem egy kis pénzt s elmagya­rázom a forradalom filozófiáját. — Uram... — Pardón! — Építész ut... —- Az eeim! Ekkor valaki leszól* a® első emeleti ablakból: — No jöjjön már fő! valahára! A műépítész volt, akinek az irodájából csak épp az imént lépett ki. Stüsser kérdésére türel­metlenül kiáltott: — Persze, hogy ön! És becsapta az ablakéi Stüsser visszament a vékonypénzűvel, aki út­közben lélek ze tsz akadv* elmondta, hogy a szom­szédos szobában csak a „csüggedt ülep“ szó ütöt­te meg a fülét te kővé meret az Ijedtségtől. Akkor a műépítész kiment hozzá, hasát fogta nevett ében ég szólt: — Hozza csak nekem vissz* ezt az embert! Azért jött ki az uecára munkaköpenyben. A töb­biekkel együtt azt hitte, hogy kitör a vihar és ehelyett ezt mondja nekik a műépítész ur... Hal­latlan, soha még ilyen nem történt... — Úgy van tisztelt uram! Hallatlan és párját ritkító. Közben meg is érkeztek ég Stüsser a hatalmas ur előtt állott. — Hallja maga, az eddigi fizetése dupláját adom meg. Lépjen be hozzám. Stüsser gyanakodott: — Miért? És miért oly i|btiben? — Mert ön ... —- ... Jó udvari bolond. Ugye, wt akarja mon­dani? Mulatni akar, hogy majd vicceket mondjak, ha rossz kedvében lesz. Hát abból néni lesz sem­mi! — Ember, értse meg végre, maga tetszik nekem, a rajzaival és élőéivel együtt! Van kedve? — De minden viccért külön díjazás jár, épp úgy, mint a különórákért! Bristol Ssáilssa Budapest le?SKebb pontján • Suit«part«R Ul v«*«stés melüeiu afAnfJat Előke'ő, patinás ss&Üodájának gyönyörű siobáit s mai ü áldásáéi viszonyoknak miejfíclelo polgári árakon. Eyy ágyas ucca P. 10—16—ig „ . udvar „ 6—10 . Két ágyas uceai dunaparti „ 24—40 # Két ágyas uceai „ 20—24 „ „ „ udvari „ 15—18 „ A iobb szobák árai fürdőszobával értendők. Minden szobában hideg és melegvíz, telefon és rádió. Éttermi áraki Complelt reggeli s kávé «. tea v. kakaó egy tojással, vajjal és jam-el P. 1.20 Kit >bö ebéd v. vacsora soestü P® 2.40 ./■ítünö ebéd v. vacsora w előétellel P. 4.— Ezen lapra hivatkozássá1 a szobaárakból külön engedmény. Szobarenddé* lehetőleg 1—3 nappal előbb eszköiteudö. Bristol szálloda szobáiból és terrasszáról '.eggyöayörübb kilátás nyílik e Dunára és budai begyekre. Nagybani arjában összeütötték a szerződést c mindkét fél aláirts. Stüsser kedélyeskedctt — Ezért ez az üleptörlő papiros vissza ne tarts* attól, hogy nekem esetleg többe-t fiz<-ss«n, ha több jövedelmet szerzek, mint amennyire számit. Az építész kitűnő hangulatban volt, ritkaság as ő kedélytelényégé mellett. — Beköszöntőül kérek egy ötvenmárkáet! — Tessék! — Az óp.ttez elővette a bankjegyet te átadta . — Minden kezdet könnyül — hunyorgott Stüs­ser — csak a f oly tátiig nehéz. Most pedig szabad lesz, azaz: már megyek Mikor kezdjük? — Jó lesz holnap reggel? — Ha el nem alszom. Jó emésztést. Vagy a vég­ső aktust óhajtja inkább? — Köszönöm, köszönöm! — kacagott Rethberg tőle torokból 8 megelégedetten dörzsölte kezét. Mintha csak valami kitűnő fogást tett volna. Szétnyitotta Stüsser mappáját, lassan, élvezettel sorra lapozta a terveket s minden lapnál fölötte elégedetten bólintott. A bolondos ember ritkamód, hasznosnak ígérkezett. * Lassan ereszkedett le Stüsser a lépcsőn. Merengőn váltogatta lábait, egyiket a másik* után. Emelettel lejebb egv éles fordulónál hrtele- nül suhogás és illat csapta meg. Udvariasan félre­állott. Magas női alak lépdelt mellett*. * fején divatos, párisi kalap. A kalap aló! sárga haj omolt elő, Stüsser nem láthatott belőle többet. Megállt, Nagy nyugodtan megfordult, hogy lássa, hová fog & hölgy bemenni. A nő kinyitotta az építész irodájával szemközt levő ajtót 6 kissé Stüsser felé fordította a fejét. Stüsser csak állt- szétterpedve, e ugv nézte, mint egy kirakatot. Mint akinek van ráérő ideje, mert úgysem akar vásárolni. — Maga a neje a műépítésznek, akihez les^er-* ződtenn épp? Nevem Mátyás. Családom csupa vé- let le neég. ezért elhallgatom, hogy a családi nevein Stüsser. A műépítész b-Mt a férje. Ez helyes. A férje. Isten vele! Megszellőztette kalapját te lassan leereszk■felett a lépcsőn. A hölgy önkéntelenül fölkacagott fcs el­tűnt az ajtó mögött. — Csak azt szeretném már budni. hányszor kell még ma megjárnom ezt a ronda lé[>esöt? — szólt bosszankodva. De még egyszer visszatekintett: előbb arra az ajtóra, amelyben a nő eltűnt, majd a szemközt levőre, mely mögött unokájának teendő színhelye volt. Úgy tűnt föl neki. hogy a két punt te ama fix pont között, aho! ő állt, bizonyos vi­szony áll fönn, mely csodálatos formájú háiom* szöget ad. Megelégedetten bólintott: — A geometria mégiscsak egy használható te tisztességre tudomány Az uccán ismét rá!öveitek & lehanyatló nap ferde sugarai. Emberek jöttek, mentek s ő in aga- feled tón sodortatta magát a lomha életárrai, a a hömpölygő céltalan puha áradattal. Gázlángok csaptak föl a lámpákban. Kiáltás szökött fö' az uc­cán. Rikkancs-lárma. Újságárusok megszállót tan. üvöltözték: — Meggyilkolták *z osztrák trónörököst! Egy szerb anarchista borzalmas vérfürdője Szeraje- vóba-n! És néhány másodperc múlva őrjöngő áradat volt az ucca. Toronvmagasra csaptak föl # zuhantak alá az emberim Hámok. Köztük fehér habként víl* lantiak föl az egyik oldalukon telényomolt fehér ujságlapok. Stüsser elragadott egy újságot * be­lepillantott. összegyűrte te a papirgomoiyaggal egy kopaszfejet talált. Mit érdekelje ez őt? Oldalt tartott. A széles parkban * fák össze­zárni tak mögötte te a város hátramaradt. Tomp* dübörgése te fakó fénye egéazen elmosódott. Halk hullámok, melyek körülnyaldossák * szigetet. A fákon, az ágakon ott gubbasztott béke, * valót*- lan béke. Stüsser rossz szájízzel gondolt e pillanatban mindakét jelenetre, az építészre te annak felesé­gére. Jobb ezerette volna inkább a tudata alá nyomni az egészet, semhogy kényszerültén sza­kadatlanul rájuk goudoljon « * részleteket te a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom