Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-25 / 293. (2514.) szám

1930 deeetnlber 35, wSt&N9k.

1pgq»^«BaCBEma5atMK^ iVII'l IIIMiIIHIUli I, Wllir TMKCBHOBaBM

1

0 ' helyiségben való hosszabb tartózkodás következtében keletkezik. Ha elhanyagolják, évekig tartó szenvedést okoz. Könnyen segít egy házikura Pöstyén természetes gyógyiszapjával, mely „Pi- Qa“ kocka formájában egy teljes há- zikurára elegendő és minden gyógyszertárban kapható.

szőrűbe ne álljon vélem s bele ne nézhessek a szemébe. Azért hát itt mindnyájatok előtt katonai becsületszavamat adom, én, Dukai Takács István honvédalezredes ur, hogy a haja szála sem görbül meg a bitangnak, ha most azonnal jelentkezik előttem. De most már legyen annyi becsület a hitvány pofájában, hogy jelen tkezzen!

Alig mondta ezt ki az alezredes ur, a tömött sorok felől apró mozgás támadt és elszánt arckifejezéssel, szabályosan kivágott lépésekkel odalépett eléje Csépán János, természetesen.

Az alezredes megint leugrott a lováról és megállt Csépán János előtt. A két kicsi ember szigorúan állt ott szembe egymással az ezrek alkotta tér közepén. Az alezredes ur mögé a tisztek is odacsatlakoztak és kíváncsian nézték Csépán Jánost. Ez öntött szoborral vetekedően állt a belülről háborgó vulkán szájánál, csak apró, palócos macskaszemei fölött ugrált észrevétlenül a szemöldöke. Az alezredes ur tekintete alatt egyszerre sűrűn I kezdett pislogni

Hogy hívnak fiam? — ezt kérdezte tőle rekedtes súgással az alezredes ur.

,— Csépán János tizedes, parancsára alezredes ur.

— Te vitted tegnap déliben az uccán az egy egész prófuntot a hónod alatt, amikor meg-1

szólítottalak?

— Igenis én vittem.

— És te adtad oda egy közvitéznek a há-! tam mögött az egy egész prófuntot, hogy hozza utánam és te szöktél meg tőlem?

— Igenis.

Erre aztán csak ennyit (Peleit az atezre dós ur:

— Nnna,

Megnézte közelről a Csépán János sunyi arcát, de olyan közelségből, hogy az orruk majd összeért. Megnézte őt kicsit távolabbról Gyors léptekkel megkerülte a rendiihe- tefclen kis tizedest. Körbejárta, mint a megmustrálandó lovak Közben kÖhinteti egyet- kettőt és bólintott.

Hekiiraroodölt a lovának és már fenn is ült a hálám Onnan megint nekifordult a katonák. tömegének és messzehangzó ordítással,, hüvelykujjával mutogatva le Csépán Jánosra, ezeked mondta:

— Csépán János tizedest azért, mert engem, Dukai Takács István alezredes urat lóvá tett s aztán első felhívásomra gyorsan és bátran jelentkezett, nyolc napi szabadságra küldöm.

Kurtát köszönt a tisztek felé és a segédjével együtt elvágtatott. Csépán János előre- hajolva bámult először az alezredes után, aztán az előtte álló sok tisztre. Ezek közül s fiatalabbak mosolyogva intettek neki- Csépán János arcából ebben a pillanatban annak a Csépán Jánosnak az arca formálódott vissza, aki akarva, nem akarva jóízű cselekedeteket szokott végrehajtani. Aki egyszóval arra született, hogy embertársait szórakoztassa.

Most sugárzott az arca és hangosan, csúnyán, nauvokat röhögött. Aztán csípőre kapta 8 kezét, táncolt pár lépést a tisztek felé és elszaladt a helyére.

A helyőrség rettentő hangos, kivételes kedvből jövő nőtaszóval vonult haza. Csépán János még aznap hazautazott a szabadságára. Igaz, hogy mikor a nyolc nap leteltével visszajött, Schiller kapitány az első menet- századba rögtön beosztotta. Ha Dukai Takács alezredes ur ezt megtudja, nem valószínű, hogy helyesli alattvalója intézkedését. A tisztek azonban kivételesen Schiller kapitány urnák adtak igazat. A parancsnok meg- tréfálója nem maradhatott ország-világ előtt itthon s különösen nem lehetett tovább az újoncok elé állítható minta-példája a retten- he tét len altiszti testületnek.

Mi minden történt Csépán Jánossal a harctérre való ismételt „kiutalása “ után, majd azt k elmondjuk.

Világhírű ELBEO- továbbá francia, angol selyemharisnyák, valamint mindennemű kötött áru yyETA11 üzletben, kaphatók, BRAT1SLAVA, Halászkapu 1

0l“t Klára Penzió I

Ssebik 90 Kt naponta -f-tzert *tkHideg~mc)e$> víz. I Kizpontl föléi, tIU^IUí mchlfivc.

Poitr»: ótátmfured Sambula József j

VOZÁRI DEZSŐ:

AZ ENEKLO VÁROS

Ez neon a szférák zenéje, óh, neom angyali trombita, a város horkanva felébred és a nappal

sav őszi nü ködében fázósan ineg-megremegve monoton énekébe kezd.

Nem mennyei fuvola, csak a villamos eseng elmerengve,

nyekkenve surran a pneumatik. Kihajtja

szirmait a világ, mint elvarázsolt liliom, rózsa;

nem rózsa, nem liliom, a benzin, a por, az olaj

vegyülnek össze gyönyörű illatoddá, civilizáció.

Nem angyali trombita. Vért és salakot köpköd.

Autótülök baljósán béget. Valaki sir. Valaki röffen. Halló, emberiség, itt állok s felhőkarcolóidat nézem derűvel szivemben, valamint a nálamnál bölesebb Walt Whitman a zöld füvek gyarapodását figyelte.

Nem n szférák zenéje. Szemetesautó csatazaja dübörög végig az úton. Egyszer csodálatos, egyszer egyszerű a világ. Köd van, csak az este transzparensei fénylenek hajnalig újra.

Millió kerék forog, millió tüdő fújtat, millió szív zakatol, millió éhes száj kiabál. És a város, mint antik tragikus kórus, mély filozófiával telitett dallal felel.

TAMÁS LAJOS: X U D Á S

A csillagok már nem zuhannak, az ég üres és holt.

A szürke kendő mögött fáradtan dobog a vén szív:

A hold.

Iram, szédülő, szent fiatalság s kavargó Eszmék, mik egymást tépték vércse karommal,

Tisztulnak már, mint a jeges hópehely Csapkodnak ki a gomolygó felhőtengerből fölöttem.

Az nccán sokszor bámészan megállók.

Érdekelnek a galambok, a házak, az emberek, az újság vadító szaga,

De a követ már hitetlenül forgatom kezemben: valóban gyémánt? Megnézem azt, akinek köszönök.

Megfontolom a szót, mielőtt szólnék,

Az üzletben hosszan alkuszom.

Még nincsen ránc az arcomon, mégsem vagyok fiatal.

Mint a diplomata, frakkot öltök magamra S keresem a rést, ahol gyönge ax ember, v Hogy erősebb lehessek nála.

Ez vagyok én? Kérdezem magamtól, s a kirakat üvegén,

Megcsillan a télikabátban alakom.

Honnan a télikabát és honnan a fényes félcipő,

Mikor ezreknek semmijük afnc&? A szél Megrázza a fát, melyről hníl, feketén hull Lábam elé ax idegen gyümölcs:

A tudás és undor.

REGELÓ

ROMOK dienes adorjAn

VI. TORNA

A Bebek-család egyik fészke a sok közül. A népmonda e vár keletkezését annak az Ákos nemzetségéből való pásztornak tulajdonítja, aki a Csetnek vize paTfcján töméntelen kincset talált, ebből építette föl Szádvár, Peisőe, Murány, Torna, Krasznahorka várait és ő lett volna a Bebekek első őse. A regék világának homályába vesznek el e váralapitási körülmények.

Az azonban már nagyon szomorú ténye a magyar történelemnek, hogy IV. Béla király a mohi vereség után futni kényszerült az országot letipró tatárok elől. Abaiuj-, Nógrád- 3s Tu- róemegyéken át hagyta el kipusztult országát a szerencsétlen fejedelem, hogy Frigyes osztrák hercegnél keressen, de ne találjon menhelyet. E szomorúéágos utján több főút kisérte el őt, akik között különösen Detre lovag szorgoskodott abban, hogy királyának fölként személyét vésztől-vihartói s elsősorban a tatárok bárójától megmentse. Már a szádelői völgc táján jártak, midőn Jászó irányából egypár martalóc tatár bukkant elő. A király lova fáradtan botladozott előre, a főurak ijjlövésnyi távolban Kutatták elől a terepet, csak Detre volt a király oldalán pár csatlósával.

— Menekülj, uram király! —< volt Detrének előszava.

—• Eh —• így a király —, lovam el van nyüvo, magam megúsztam a szaladást. Immár adjon hát örök hazát nekem, hontalannak, a tatar dárdája.

— Nem u.gy, király! te életed a honé. A hont

mented meg, ha magadat mented. Imhol az én pihent lovam: gyorsan, gyorsan. Mi majd végezünk a kutyat'ejüekkel. Ííajta, fiuk!

Két csatlós a fűbe harapott, Detrét is szablya- iités érte karján, de a tatárok visszairamodtak Jászó felé, hogy erősítést hozzanak magukkal. Jöhettek már, mert a király Szádelő rengetegeinek barlangjaiban biztos menedékre diáit. És midőn a tatárok, végleges kitakarodása után visszatérhetett a pusztulással elpusztult s föl- dult országba: Béla király az uj honalapítód

gondjai között sem feledkezett meg azokról, akik. szenvedéseiben hűségesen kitartottak mellette. Élete megmentő jé t, Detrét, Torna várának adománylevelével jutalmazta meg.

Detrétől és ennek fivérétől, Fülöptől származott le a Bebek-nemzetdég. Az a nemzetség, mely a Drugethekkel együtt századokon át ott, tartotta kezét a felső vármegyék ütőerein — jóban & rosszban egyaránt. A Bebekek sorra mind országos hivatalokat viseltek, még nádor is került ki belőlük. Sőt egyházi méltóságokat is betöltötték, mert hiszen Bebek Imre Zsigáimul király alatt a ródueí lovagoknak — mint ahogyan akkor a johanitákat vagy máltai lovaj goicat nevezieK — rranai perjelbe von, a maai i ilyen az ország zászlósurai közó tartozott. De 1 ez nem zárta ki azt, hogy ne álljon élére azon főuraknak, akik Zsigmond viselt dolgaival már kezdtek végleg beelégedni. Torna várában vetett lángot az elégületlenség szikrája a'ókor, akkor, midőn Bebek Imre a messze földekről összejött a vendégül látott főurak előtt kijelentette:

— Idegenből bejött éhenkórászok Takmározó asztala és idegenből behozott királyi szeretők ágyasháza ez a mi országunk. Mi. magyarok csonton rágódó ebek vagyunk a kÍTály előtt, míg az idegeneket mint értékes vezérsólymá- rokat ajnározzák. Ti urak! hát tűrhetjük ezt?...

— Nem türjük, elég volt! — visszhangzott a tornai vár nagyterme a főurak egyhangú, kiáltozásaitól.

Csak Garai Miklós intett kezével, hogy szólni akar. Elhallgattak mind és mondta Garai:

— Ti uralc, Zsigmondban ne csak az embert nézzétek, aki megbotol cselekvéseinek menése közben: hanem a líirályt is, aki az ország határait dicsőséges fegyvereivel kiszélesíti...

— Mint ember, mint király: zsarnok! Nem kell! Fogságba vele! Eb, aki pártolja! — hangzott össze s vissza.

Garai nem is folytathatta szavait ée csak a házigazda kérelmére csitultak le, aki most már föltette a kérdést:

—• Ki van hát Zsigmond mellett? jelentkezzék.

Csönd. Még ax egy Garai Miklós sem tartotta

célirányosnak fölvenni a küzdelmet Zsigmond érdekében, midőn Látta, hogy teljesen egyedül áll királya pártján. És szólt Bebek Imre második kérdése:

— Mi történjék hát Zeigmondal, az ország- tipró zsarnokkal?

Hangzott az egyhangú felelet:

—- Fogságba vele...

Midőn szétoszt óban voltak a főurak, Garai odasugta Bebeknek:

—• Perjel ur, ez a határozat stállam ódba, vagy sőt e szép váradba is kerülhet még.

— Garai.uram — nyomta meg a szót Bebek —, előbb, lesz ez okozója a zsarnok bebörtönzésének, vagy sőt az országra nézvést ceufon- dáros élete bevégzésének.

Igaza volt mindkettőnek. Mert röviden elkövetkezett Zsigmond visegrádi, majd pedig Ga rai közbenjárása révén siklósi fogsága. Do Sebek Imre is elvesztette a dús javadalmazása vránai perjelséget, később pedig elvesztette Torna várát maga a Bebek-család, midőn a rigómezői csatában akkori ura elesett. Glakra hadai fészkelték be magukat, a várba, de nem sokáig lakoztak itt, mert Hunyadi Jánoa kitessé- koLto őket. És ifimét a Bebekek aggancsos óiméra került a rá rkapujám. Ex ac aggaxsc* aztán Bebek Ferenc kezében döfött ka Mindenfelé döfött. Hol Ferdinándhoz, hol Szapolyaihox állott éa hol ennek, hol amannak várait pueztit-ott*. Mikor aztán megtért néha pihenni a eeönde* tornai várba, nyugtalan lelke Így fészkelödött:

— Ferdinánd német, Izabella ingatag aasszony. Egyik kuvasz, másik öleb. Egyiket sem szolgálom én! Hm ... bit kit szolgáljak?

Kifundálta ezt la, midőn Sztambolba utazott ée ott Mohamed ezultánt úgy Ferdinánd, mint Izabella ellen tüzelhette. A zcultán végighallgatta Ferenc vádjait, terveit ée tanácsait, azután így szólt:

— A patak vize azért csörgedez é# facsar, mert természete ez neki és hát ennek okáért jól is es®k hallani. De az embernek nem természet* a szavak oktalan és folytonos loosogtatása. Miért folyik hát szádból a fekete beszédek patakja, te Bebek?

— Oh, hatalmas eraltáa, mert csak a te böl- oseséged homály ősit ja ei a napot és mert csak

a te igazságod árnyékában érezheti magát biztonságban kelet s nyugat fia egyaránt, Lásd, fényesaTCU szultán: Erdély xüliik, oda erős kóx kellene, a vajda széke most Cres...

Mohamed végigsimi&ott •zakállán ée ravasz mosollyal szólt:

— Tehát az erdélyi vajdaságot kívánod. Jó, megteszlek vajdának. Azonban te lásead, nem találod-© magadat szemben az oroszlánnal szemben. mikor a nyulat kergeted.

Még meg sem melegedett Bebek Ferenc a vajdaszéken, máris jött bizony eléje ax oroszlán. Országgyűlés volt neki a neve, mely boa- árulónak mondotta ki sztambuli szereplése és Izabella ellen folytatott becsüietrágó mondásai miatt. Hóhér bárdja alatt hullott le feje. Fia, György is ludas volt apja csinytevéseibeiv, de ő elkerülte a fej vesz tóét, mert akkoriban Izabella pártján állott, ö i* megjárta Srtamlm.lt, mint apja, csakhgy nem önként ment oda, hanem rabláncra fűzve, mert Hasszán fülek! pasa nem tudta neki elfelejteni a szikétól vereséget. E keserves útja közben hozta valahol elébe a véletlen hűséges bajtársát, Telek esi Lmrót, akivei együtt agy adták a törököt Szikszónál, Szerencsnél.

— É3 hova fordítja hát szekered rudját a török, kedves jó kenyere* pajtásom? g— kérdezte Imre részvéttel.

— Sztambullba visznek —- feleit Bebek György, mialatt emelt fővel csörgette meg in- cait —, hogy megpenitenciáxxam jut, amit atyám vétett, ö vendége volt a pogáuynak, óo leszek foglya, ö supellátóé ágyban hált a szakján házában, én hálok rohadt szalmán a héttorony mélyén, ö az erdélyi vajdák aranyláncát viselte, én viselek súlyos rabláncot... Imre pajtás! nézz el néha Tornára és legyen gondod feleségem irányában. Mert hogy hiszen tudod te, mi az a török rabság: visszatérek valaha, vagy soha...

Hát visszajött Bebek György három év múltán, de a család régi hataknát nem tudta többé fényre derítem. Várait hol a német, hol a török, hol egyéb rablóbanda járta Kiszabadulását ac ifjú Szapolyaá közben járásának köszönhette, most már tehát teljesen az ő pártjára állott, így legalább csak egy ellenségtől — a némettől — kellett várait féltenie. Ez mindenekelőtt Szádváron kezdte meg a Bebek-várak ellen intézett támadásokat. Bebek György, mint- a Szapolyai-hadak főkapitánya, éppen valahol messze Erdélyben viharzott, midőn Schwendi generális körülzárta Szádvárt és abban György feleségét, Patócsy Zsófiát, leányaikkal együtt. Zsófia asszony nem ijedt meg Pholmi öreg bécsi generálisoktól, hanem hősiesen védte a várat. Végre is csak azon föltétel mellett sikerült azt Schwendinek megvennie, hogy a várőrségnek szabad elmenetelt, Bebek Györgynek pedig kegyelmet biztosit.

Patóosy Zsófia Tornára ment, hogy ott várja he férjét. Jaj, ide azonban már csak vendégképpen eresztették be, mert Magócsy Gáspár fölmutatta neki a királyi donációt, mely őt Bebek György többszörös hűtlensége miatt Torna urává teszi. Zsófia hiába dühöngött, renyege- tődzött és átkozódott, a vár nem volt többé övék. Majd az asszonyok nagy fegyverét, a könnyeket vette elő és úgy kérte a várukba becsöppent uj várurat:

— Nézze, Magócsy uram, kegyelmeteknek van szép birtoka Tályán, most építettek uj kastélyt Pánimban. Van birtokuk Vámoaujfalu- ban, Rudabányán: óh, jó uram, menjenek hát zempléni domíniumukba vissza és hagyják meg nekünk ez ősi fészkünket, mely in*©, úgy látszik, utolsó mentsvárunk kezd lenni.

Nem használt ott sem harag, sem lamentáció: Torna a Magócsyaké maradt Igaz, hogy ők is elvesztették birtoklását, de nem a Böbék-család kapta vissza, hanem úgy jó pár évtized múltán a király tette reá kezét ismét. A Magócsy-család most már reáboszélée nélkül i* lehuzódott zempléni birtokaira, Torna azonban rövidesen Thököly Imrének nyitotta meg kapuját Ezt meg viszont I. Lipót ugyan bizony nem vett* tőle szívesen és Schultx fővezérét küldte Torna visszavételére. No, e* annyira visszavette, hogy többé senkinek sem jutott belőle, mert 1685-ben teljesen elpusztította a várat.

György volt a Bebek-család utolsó sarja. Most már csak ha talán e nemzetség nyugtalan és hatalomra vágyó szellemeinek árnyai cikáznak kedvelt tornai váruk romjai között, de eltűnnek iámét a szádelői völgy szakadékaiban~. Bebekék vára pedig ott Torna fölött még romjaiban is büszkén állja az idők pusztító viharjait és hűségesen őrzi annak a szádelői völgynek bejáratát, melyen nincs többé semmi őrizni való. Nem jön onnan elő ee tatár, se német., se török. De hát a földszeretet hatalma nagy és a hűség érzete erős — a várromokban.

(Következő Jröolomérny 1Ö31 jemiáí’ 11-<i soáammk* bán jelentőik uiog.)