Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-25 / 293. (2514.) szám

Budapest uj alkotmánya A Prágai Hagyar Hírlap rászórt Irta: Slpácz 3eitő dr.f Budapest ssékesföoéros polgármestere ftodágwce aékem Xfaároa 58 érrel ezelőtt tárom rárumek, Budának, Pestnek és Óbu­dának as 1673. éri XXXVL törvénycikk ál­tel történt egyesitéoéíból jött létre. Ez a tör­vény volt u ©bő fővárosi törvény, amelyen lényegesebb ráMotáa huszonegy évem át nem történi 1806-ban újjászervezte a tör- vényhoaáa a fővároe kerületi közigazgatását • a kerületi elöljáróságoknak újjászervezése lényege* megkönnyebbOlést jelentett a köz­ponti Igazg&láara, amelyet tehermentesiteU ée a közönségre, amely ezután legtöbb ügyével már a lakóhelyéhez közelebb eeő kerületi elöljárósághoz fordulhatott. Ezután lényegesebb változás a törvényen már csak a háború befejezése és a szeren­csétlen forradalmak összeomlása után tör­tént. Az 1920. évi IX. törvénycikk, bár az alaptörvényt csak egy részében helyezte ha­tályon kívül, igen lényeges változást jelen­tett, amikor megszüntette a viriUmusnak különösen a fővárosban idejét mull intézményét. További fejlődést jelem tett az 1924. évi XXVI. törvénycikk, amely a főváros parla­mentjében kevés számú helyet az érdekkép­viseleteknek ie nyújtott. E* a két törvény, valamint a gazdasági rendelkezéseket tar­talmazó 1927. évi V. törvénycikk azonban csak részleges reformokat hozott, amelyek mellett érvényben maradt az 1872. évi tör­vény legtöbb rendelkezése. Az 1872 óta eltelt csaknem hat évtized azonban b a talonná változást jelentett a fővá­rosra nézve. Az egyesítéskor a három város alig negyedmillió lelket számlált, ma pedig a millió fedé közeledünk s egy-két év múlva valószínűleg meghaladjuk. A technika, a közegészségügy és a szociálpolitika haladá­sával egyre nőttek azok az igények, ame­lyeket a városi lakosság a városigazgatással szemben támaszt és Így a közjogi természe­tű kérdések helyett — amelyek 1872 ben még túlsúlyban voltak — a városigazgatás­ban egyre inkább gazdasági kérdések kezd­ték a vezetőszerepet játszani. Ezzel együtt természetesen megnőtt a nagyközönség ér­deklődése is a városigazgatás kérdései iránt e amikor két évvel ezelőtt a magyar tör­vényhozás újjászervezte a vidéki municipiu- mok igazgatását, nem lehetett tovább ha­lasztani a főváros igazgatásának újjászerve­zését .sem. Ilyen előzmények után jött létre az 1930. évi XVIII. törvénycikk, amely a főváros igazgatását nem novellárlsan, ha­nem teljesen újonnan kodifikálja. Az uj [örvény szerint is általában as önkor­mányzat szervei látják el a közigazgatást, mely alól — épp úgy, mint eddig — csak egyes szakközigazgatási ágak tesznek kivé­telt. A főváros élén a főpolgármester áll, kit — mint eddig is — az államfő által kijelölt bárom egyén közül a törvényhatósági bizott­ság választ. Mig eddig tisztán ellenőrző és felügyeleti hatásköre volt s a kormányt kép­viselte, az uj törvény már egyes ad mini sz- írativ teendőkkel is felruházza ée különösen nagyobb jogokkal ruházza fel a tisztvise­lők alkalmazása tekintetében. Az autonómia szervei a törvényhatósági bi­zottság, a törvényhatósági tanács és a pol- gár mester. A törvényhatósági bizottság elnöke a fő­polgármester. tagjai pedig: 1. a főváros pol­gársága által közigazgatási kerületenként ál­talános és titkos választás alapján, az ará- Bp's választási rendszer szerint választott 150 tag; 2. egyes érdekképviseleti csoportok — kamarák — által választott 18 tag és a vitézi szék törzskapitányának egy kikül­döttje; 3. a törvényihatósági bizottság által élethossziglan választott 32 örökös tag; 4. a székesfőváros főtiszt viselői és 5. a székes- főváros területén működő 9 állami szakhiva­tal és intézmény vezetője. A törvény ren­del kezéeei szerint a törvényhatósági bizott­ság ezután tisztán kormányzati hatóság: ha­táskörében csak a legfontosabb kormány­zati teendők, mint szervezési kérdések, a költségvetés és zárszámadás megállapítása, a szabályrendeletek alkotása és a legfőbb tisztviselők megválasztása, adók és más közszolgái tatások megállapítása, fontosabb vagyoni ügyekben való határozathozatal, va- 1 la-minl felirati, panasztételi és egyes politi- i kai jogok maradtak meg. Kétségtelen, hogy i a törvénynek ez az intézkedése szükséges ' ée célszerű, mert a nagy taglétszámú, ennél- < fogva nehézkes törvényhatósági bizottság ed- < dig fcul volt terhelve számos kieebb jelentő-! i t ségü közigazgatási ügy intézésével ia, arme­- lyekef ezentúl a tőrvénythatósági tanács fog- intézni. A törvényhatósági tanács a főpolgárimes- i tér elnöklete alatt 20, a közgyűlés által vá- t Lászlót! és 6 a főpolgármester által ki neve ■ zett tagból áll, ezenkívül tagjai még a pol- i gármeater és az alpolgármesterek. Ez az iu- > tézmény látszólag a régi, tisztviselőkből álló • tanács helyét pótolja, a valóságban azonban * közgyűlés teher- ’ mentesítésére szolgál ' a a régi tanács hatásköréből úgyszólván csak a közgyűlés elé kerülő tárgyak előké­szítése maradt meg hatáskörében Minthogy kisebb taglétszámú testület s ülései — bizonyos kivételektől eltekintve — nem ; nyilvánosak, az előbbi állapottal szemben megvan az a nagy előnye, hogy az eléje ke­rülő ügyeket alaposabban, szakszerűbben és a politikai szempontok lehető kiküszöbölésé­vel tudja elintézni. A törvényhatósági bizott- i ság feloszlatása esetén az ennek hatásköré­be utalt halaszthatatlan teendőket a tör­vényhatósági ianáos intézi, de vezető tisztvi­selők választására és uj adók behozatalára ekkor rincs joga. Ez az uj intézmény az önkormányzat erős- bödését jelenti, mert a tisztviselők mellett a polgárság választott képviselőinek na gyobb beleszólást enged az ügyintézésbe. Kétségtelen, hogy ha a kezdő idők nehézsé­gein túlesik, a közigazgatás ja vitása é9 gyor­sítása tekintetében igen nagy szolgálatokat fog tenni. A polgármester hátáig kőre a régi tiszt­viselő-tagokból álló tanács megszűnése foly­tán jelentékenyen kibővült, mert annak ha tásköréből a legtöbb ügyért átvette. Ezentúl ie a polgármester a törvényhatóság első tiszt viselője, a közigazgatás vezetője és a tisztviselői kar szolgálati főnöke. Kibővült hatásköre folytán a polgármester tulajdon­képpen a folyamatos közigazgatás központi hatósága, aki a törvényhatósági bizottságnak és a tanácsnak felelős ugyan, de saját hatás­körében önálló. Ezzel kapcsolatban egyéni felelőssége is erősen megnövekedőit Az ügyosztályok vezetői, a tanácsnokok, akik eddig a tanácsban szavazati joggal bíró, meglehetős önállósággal biró tisztviselők voltak, az uj rend szerint a polgármester nek és a tanácsnak előadói, akikre a pol­gármester a hatáskörébe tartozó ügyek egy részének elintézésért i* átruházhatja, épp úgy, mint az alpolgármesterekre. A kerületi elöljáróságok szervezetét és hatáskörét az uj törvény nagyjában változat­lanul hagyja. Újítás az, hogy a kerületi elöl­járói teendőkkel a fogalmazói szakon műkö­dő tisztviselők közűi bárkit meg lehet bízni, tehárt az elöljárói tisztség a tisztviselői rangtól függetlenül, polgármesteri megbízáson alapul. A törvény a jelenlegi tiz közigazgatási kerü­letet uj területi beosztással tizennégyre emeli fel, azonkívül módot ad arra, hogy a kerületeket még körzetekre lehessen felosz­tani, hogy a közönség lakóhelyétől még cse­kélyebb távolságban találhassa meg egysze­rűbb ügyeinek elintézésért. Igen jelentős változást hozott az uj tör­vény a tisztviselők alkalmazása tekintetében is. Legfontosabb ujiíás az, hogy a hat évre szőlő megbízatást csak a legfőbb vezető állá­sokra tartja fenn, a többi tisztviselő válasz­tása, illetve kinevezése élethossziglan ra szól. Egyébként az alkalmazás módja eléggé bonyolult és hat hatóság között oszlik meg. A legfőbb vezető állásokra a törvényhatósá­gi bizottság, a magasabbrendü fogalmazási és műszaki állásokra a törvényhatósági ta­nács választ, a fogalmazási és műszaki tiszt­viselőket a legalsó fizetési osztályokba a fő­polgármester nevezi ki, épp úgy, mint az orvosokat ée a számvevőségi tisztviselőket. A belügyminiszter nevezi ki a ezámszéki igazgatót és helyettesét, minden más tiszt­viselőt és alkalmazottat a polgármester ne­vez ki, az oktatószemélyzet tagjait azonban a vallás- és közokatásttgyi miniszter elő­zetes hozzájárulásával. Újra szabályozza a törvény a kormány fel­ügyeleti és ellenőrző jogkörét, melyet leg­nagyobbrészt a főpolgármester utján gyako­rol. A főpolgármester segítségére van eb­ben a munkáiban a neki közvetlenül aláren­delt fővárosi számszék és a miniszter által esetleg kirendeli szakértők. De a belügymi­niszter ezenkívül minden ügyben külön is kérhet jelentést, bekérheti ez ixatokát ée vizsgálatot tarthat. Fontos része az uj törvénynek a főváros üzemeiről és intézményeiről szőlő fejezet, amely minden üzem részére 7 tagból álló igazgatóság létesítését Írja elő. Az igazgató­ság hal tagját a tanács választja, egyet pe­dig a főpolgármester nevez ki. Az igazgató­ság elnökét és helyettesét az igazgatóság választott tagjai közül a polgármester nevezi ki. Szabályozza továbbá a törvény az üze­mek létesítésének feltételeit, az igazgatás formáit és a központi igazgatáshoz való vi­szonyát. Vázlatosan ezek as uj törvény legfonto­sabb intézkedései, amelyek a múlttal szem­ben változásokat idéznek elő. Kért ségte lenül nagy gonddal előkészített, a városigazgatás minden vonatkozását felölelő egységes kó dex, melyről megállapítható, — bár még ed­dig nem lépett életbe valamennyi rendelke­zése — hogy számos olyan újítást hozott amelyek a gyakorlati éleiben jól be fognak válni s a közigazgatásnak, valamint a nagy­közönségnek érdekeit valóban szolgálni fogják. Nem zárhatom azonban le a főváros uj közigazgatásáról írott soraimat anélkül, hogy meg ne emlékezzem arról tz intéz­ményről, mely 58 éven át a városi igazgatás legfontosabb központi hatósága gyanánt In­tézte az ügyeket a amelyet az uj törvény megszüntetett: a székesfőváros régi, tisztviselői szerve­zettel biro Tekintetes Tan4e«á“-róí, Fogalom a közönség körében az a tisztaság, rend és előzékeny kiszolgálás, melyet 20% engedmény adása mellett nyújtunk ezen lap előfizetőinek legolcsóbban ná unk étkezhet, mert olcsó árainkból külön kedvezményképpen (P„ 1* 50-ca menüt kivéve.) 101. engedményt adunk. Semmi költsége sem as érkezéskor, sem *s előtolás­kor, mert szemben vagyunk a Kt.LETI PÁLYA­UDVARRAL Magyaros vendégszeretett i vár­juk családi szállodánkban. PARK NAGY­SZÁLLÓIM, BUDAPEST Vili. Boross-tér lő Szemben a Keleti Pályaudvar érkezési oldalival" Ennek a nagy múlttal biró, az ügyek intézé­se körül nagy szakértelmet, puritán önzet­lenséget és a város ügyei iránt szeretetet én odaadást tanúsító testületnek valóban nagy szerepe van abban, hogy as egyesítéskor!! provinciális kisvárosból kifejlődött az a mlh Hős világváros, amely ma minden magyar­nak büszkesége. Csépán János tizedes Irta: Darkő István Erről a Csépán Jánosról már Írtam egy-1 szer. Csakhogy abban az időben, amelyről az a történet szól, Csépán János még kutya­mosó, helyesebben tisztiszolga volt. Sötét pont az életében. Nem is szívesen idézte as emlékezetébe. Nem is fogadta szívesen, ha valaki erre az időre emlékeztette. Miután azonban katonai rangot nyert s az altiszti kar kimagasló tagja lett, módjában volt elfeledni és felejtetni katonai pályafutásának legelső idejét, amikor még szolgai sorban cseleked­te emlitésr© méltó tetteit. Már tizedes volt Csépán János, amikor hosszabb időt sikerült a harctértől távol töl­tenie. Ebben az időben as ujonckiképző al­tiszt jeles szerepét viselte. Előbb ©okáig idő­zött a harctéren s mivel emellett kiválóan ordított, Schiller kapitány beosztotta a nagy­szerű pozícióba. Azok a tisztek, akik jói is­merték a éppen ezért nagyon kedvelték Cgé­péül, nem ajánlották ezt Schiller kapitány­nak, de a menetszázadok könyörtelen össze­állítója ezúttal i« hajthatatlan maradt. Csépán János egyelőre tehát itthon maradt. Ugyanebben az időben, kilencszáztizenötben a m ..... .-i helyőrség parancsnoka Dukai Takács István alezredes volt. Hon véd liszt a mintájából. Kicsi ember volt Dukai Takács alezredes ur, akkora, mint az öklöm. A ba­kák azt mondták rá, hogy széio-hossza egy. Elképzelhető, hogy milyen emberi és katonai tulajdonsággal kellett rendelkeznie, ha mégis olyan tekintélyt szerzett magának tisztek és katonák előtt egyaránt, amilyen csak Gó­liátnak lehetett a kamerádjai között. Ke­mény is volt ez a kis ember, akár a gránit. S emellett olyan, mint a 3zijj, a bors, az acél. Rendesen, ha semmi sem bántotta, mint a vaj. Ha felpiszkálták, mint a paprika. Hang is annyi volt benne, hogy hinni alig lehetett. Haragjában túltett azon a visszhaugos szikla­oldalon, amelybe száz dühös ember ordította bele a dühét s most megszázszorozva veri vissza. Jókedve, rossakedve idején egyfor­mán úgy kopogtak a lépései, mint a pergő bikkmakk a fagyos erdei földön. Az alezredes úrhoz szokásokban, tulajdon­ságokban, úgy külső megjelenésiben, mint belső tartalomban szerfelett hasonlított az a Csépán János tizedes, akit már ismertünk. Jóllehet egymást talán soha sem látták s egymástól, már csak a rangbeli nagy távol­ság miatt is, mi lsem tanulhattak. Egy napra helyőrségi parancsban adta Du­kál Takács alezredes, hogy a nap tartamán egyetlen ép katonának sem szabad mutat­koznia az uocán, mert az egész helyőrségnek általános, nagy foglalatossága van. Kivételt csak a lábbadozó tisztek képeztek, akiknek meg volt engedve, hogy kávéházba menjenek, meg persze a tisztiszolgák, akik a beosztá­sukkal kapcsolatos teendők elvégzésére az uccán is mutatkozhattak. Ezen a napon koppanó lépésekkel járta az uccákat a vizsgálódó alezredes. Éppen a fö- uccán ment végig, amikor megtorpant és megállt, mert nem hitt ennen-szemének. Egy altiszt, egy tizedes jött sétálgatva szembe vé­vé, egy alacsony termetű, cigányos képű kis tizedes, hóna alatt egy egész prof unttal, a korzón. Az alezredes ur hátra tét te a kezét, előre- ment és bevárta a felkapott fejjel feléje kö­zeledő tizedest. — Az Isten pofozzon meg a nevednapján, j —■ ezt mondta az alezredes ur, mert ez volt a szavajárása, — hát nem tudod a parancsol, ; le alávaló kapcabetyár?! í t A kis tizedes megállt, mint a levert eövefe. — Igenis tudom, alezredes ur. De már akkor orditott is az alezredes, ©tt a nyílt uccán: — Jössz utánam, gazember! Megindul! elől, a tizedes meg utána. Az al­ezredes ur megszorította a kardját, a tizede* meg a hóna alatt a prófuntot & úgy követte a nagyurat. Ez berontott a kaszárnyába, fel- csörgött & lépcsőkön, a folyosón megállt, be­várta a szentségtörőt és nekiállt. Nem lehet azt leirni, hogy miként a miket ordított. Rá sem nézett a delikvensre, csak mosta és si­kálta. Aztán előrenyujtott nyakkal, szinte a mennyezetig ^megnőve, közeledni kezdett a remegve áUó katonához. Váratlanul odaug­rott az orra alá ée hatalmasai orditott: — Tüdőd a mai parancsot?! — Igenis tudom, alezredes ur. — Hogy merészkedtél ki az uceáraf —- Engem a hadnagy ur küldött cigarettá­ért, de a sarkon megállított egy tizedes ur és ideadta ezt a próíunlot, hogy vigyem az alez­redes ur után, Erre már a rettentő nagy hang i* vissza-- szűkült az alezredes torkába. Meredten bá­mult az előtt© álló katonára, akit most job­ban meg ia nézett. Csakugyan, annak se csil­laga, se hasonlósága az előbbivel. Sőt reme­gő karján, amellyel gyámoltalanul nyújtogat­ta bizonyságául az alezredes felé a prófuntot ott a szabályszerű piros zsinór, a tisztiszolgák jelvénye. Mikor hanghoz jött az alezredes, első böm­bölő szava ez volt: — Marsa, takarodj, vidd & hadnagy urnák a cigarettátS A katona kérdően tekintett hol as alezre­des urra, hol a prófuntra. De lecsapta a ke­nyeret az ablak párkányára s eltűnt a kapu felé, mert a habozására az alezredes ar fel­kapta a lábát és nekiszaladt: — Takarodj, mert úgy rúglak, hogy le­szabsz! Evvel azonban nem volt befejezve az eset, Hagyhatta-e a Dukai Takács alezredes ur ke­mény katouaszivét nyugodni a gondolat, hogy valaki, egy hitvány kis altiszt, igy lóvá tett©?! Nem hagyhatta. Másnap délelőttre gyors pa­ranccsal kiparancsolta az egész helyőrségei, kivéve a be legeket s a néhány belső szolgá­laton lévő nélkülözhetetlen embert, a nagy gyakorlótérre. Ott szorongott vagy három­ezer ember hajnaltól kora délelőttig. Akkor nagy lovon bevágtatott közéjük tisztjei kísé­retében az apró alezredes. Lepattant a nye­regből és végigment a sorok élőit. Az altisz­tek, de különösen a tizedesek előtt hosszab­ban időzött. Alaposan szemügyre vette eze­ket. Megvizsgálta az arcukat, egyiküket kü­lönösön közelről is megnézte, a másik előtt hátrább lépett s behunyodtott szemmel úgy vizsgálgatta. De nem, egyik sem az! Egynek már nyúl a gallérja után, de mégsem! Vagy száz tizedes volt a helyőrségben, ha nem több és hiába, az alezredes ur nem ismerte meg a tettest. Gyors gyikhoz hasonlóan szaladt vissza & lovához. Felpattant rá és vörösen, mint & pipacs, oda rugtatott, ahol a legjobban hall­hatta a tömeg. Itt kiengedte a hangját s olya­nokat cserdilett vele, mint a lovas csikós a karikásával. — Katonák, engem, Dukál Takács István alezredes urat. tegnap lóvá tett egy bitang közi! le tok. Sajnálom, hogy nem ismertem rá, az Isten csúnyán, de csúnyán pofozza meg a nevenapjám. De az mégsem lehot, hogy itt T gpangi 'wm , mmt teáíi ilifi'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom