Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-25 / 293. (2514.) szám

2

TOWM-MAGfcajk-HlftLAP

1930 december SS, csütörtök.

nem kaptak mandátumot. A 292.000 választásra jogosult közül 264.000, vagyis a választóknak 91 százaléka szavazott le. A múlt választások alkalmával a választóknak csupán 80 százaléka szavazott le.

Az 1925-ös községi választások alkalmával a Yázsonyi-blokk, amely a baloldali pártok tömörülése volt, a mandátumok 55 százalékát vitte el, inig a jobboldali pártok- nak a mandátumok 45 százaléka jutott. Ezzel szemben a mostani választásokon a jobboldali pártok a mandátumok 52 százalékát, a baloldali pártok a mandátumok 48 százalékát hódították el.

D’Hbernon lord az 1931. év gazdasági kilátásairól

London, december 28. D'Abernon lordot az újságírók megkérdezték az 1931. év gazdasági kilátásaira vonatkozólag. A lord kijelentette, hogy a világkrizis legyőzésére nincs tartós segítő eszköz ddig, amig a valuták s a hitelügy koncentrálása meg nem történik. A főiképpen aranyat használó országoknak gazdasági akciója azonnal a gazdasági helyzet megjavu’á- eával járna. A nagy jegybankok megfelelő határozatai a világ gazdasági helyzetét néhány hónap alatt megjavítanák.

Ottawa, december 23. A vezető bankok igazgatóinak konferenciája után Bennett kanadai miniszterelnök kijelentette, hogy olyan megjegyezés jött létre, amely az idei termés szabályozott eladását lehetővé eszi. Kanadában ezidöszerin '275 millió métermázsa gabona áll exportcélokra a raktrokban.

A Kazinczy Társaság regénypályázata

A Kazinczy-Társas-ág ezévi közgyűlésén pá- ly<?dijat irt ki egy regényre, melynek tárgya a csehszlovákiai magyar kisebbségi életből van merítve. A pályadij 3990 korona, amihez a Ka- zinczy-Könyvbarát-ok részére kiadandó könyv 3000 koronás irói tiszteletdija járul, az egész jutalomdij tehát 6000 koronát tesz ki. A pályár zat beadásának határideje december 81. volt.

A több oldalról megnyilvánuló kívánságra a Kazinczy-Társaság vezetősége ezt a határidőt egy hónappal, azaz 1931 január 31-ig meghosz- szabbitja.

A pályamüveket a papirosnak csak egyik oldalára írógépéivé, Lapszámozva, egyszóval nyomdakész állapotban kell benyújtani akár jeligés levél kíséretében, akár az iró saját, neve alatt e meghosszabbított határidőig a Kazinczy-Társaság főtitkári hivatalához (Sziklay Fe-1 renc dr., Kosice, Éder-ucca 9. címén). i

Kassa, 1930 december 22.

A Kazinczy-Társaság vezetősége.

Berlin, december 23. A Deutsche Landwirt- sohaítliche Presse beszélgetést közöl Bethlen Istváu gróf magyar miniszterelnökkel az agrárállamok csatlakozásának kérdéséről.

Bethlen gróf a tudósítónak hozzá intézett kérdéseire válaszul a következő, összefüggő fejtegetéseket adta elő:

— Magyarország, mint agrárkiviteli ország, amely az iparához szükséges nyersanyagokat, valamint a behozott készárukat mező- gazdasági termelési fölöslegének értékesítése utján fizeti ki, rá van utalva arra, hogy me- zEgazdasági termékeit jó áron tudja külföldön elhelyezni. A magyar kivitel — különösen a legutolsó évben — nem tudott ennek az elvnek megfelelni, mert éppen a legfontosabb kiviteli termékek külföldre szállított mennyiségének az értéke, a nemzetközi piacokon beállott erős árcsökkenések folytán, majdnem felére esett le.

Ez az állapot Magyarország részére liosz- szabb időn át tarthatatlan, mert komolyan veszélyezteti a magyar fizetési mérleg egyensúlyát, tekintettel azonban a növekvő konkurrenciára, az úgynevezett ipari államok szempontjából is aggályos.

— Az az ország, amelynek mezőgazdasági termelése fölösleget tüntet föl, nem tud a vámok emelésével és ruás kereskedelempolitika! intézkedésekkel agrártemékei számára magasabb árakat biztosítani, mint aibogy azt például Németország teszi Más utakat kellett tehát keresni és kézenfekvő volt az a gondolat, hogy

a hasonló feltételek mellett termelő országokkal jöjjenek létre bizonyos megállapodások a kínálat egy belógására és szabályozására,

hogy igy kiküszöbölhető legyen az árak folytonos lejjeblfzállitása, olyanformán körülbelül, ahogy azt Németország csinálta a Lengyelországgal kötött rozs egyezmény ügyében.

— Köztudomású, hogy az ipar legfontosabb

ágyaiban, mint a vas-, acél-, vegyi és elektromosipar terén nemzetközi eladási kartelek utján jó eredményeket értek el az árak stabilizálása szempontjából.

— A jövedelmezőbb eladás elérésének további lépése volna, ha a mezőgazdasági termelési felps.eggel rendelkező országok számára fogyasztóik kedvezményes elbánást biztosítanak; mert

Európa és a tengerentúli államok termelési költségei között a különbözet csakis differenciákkal, tehát kedvezményes elbánással lehet kiegyenlíteni.

Ez a tengerentúli államok érdekeit semmiben sem károsítaná, mert hiszen csak a termelési költségek különbözeiének kiegyenlítéséről volna sző és minthogy az európai gabonakiviteli országok az európai gabonabehozatalnak csak 10—15 százalékát fedezik, amit minden körülmények között megtesznek, a tengerentúli államok szempontjából az európai piac helyzete semmiben sem változik.

Newyork, december 23. Kellogg volt államtitkár, a Rromen fedélzetén európai útjáról visszatért Amerikába. Nyilatkozatában

Ismertette az európai súlyos gazdasági helyzetet, de azt is megálapitotta, hogy senki sem gondol a problémák háborúval való megoldására.

Azt ugyan nem lehet határozottan állítani, hogy 6oba többé nem lesz háború, de azt megállapíthatja, hogy soha sem volt olyan idő, amelyben

többet dolgoztak volna az európai államférfiak a háború elkerülése érdekében.

*— Az ilyen kedvezményes rendszer életbeléptetésének önként érthető előfeltétele, hogy azt elismerjék mindazok az államok, amelyek szerződések alapján igényt támasztanak a legtöbb kedvezmény alapján való elbánásra.

— Az európai agrár államok regionális kapcsolata, kiviteli érdekeik védelme céljából, természetesen nem irányul és nem irányulhat az ipari államok ellen.

Németország évenként 20 millió métermázsa külföldi gabonát vásárol A kedvezményes rendszer itt tehát nem jelent egyebet, na int a vámbevételek egy részének feláldozását; a német mezőgazdasági termelésre ebből nem származik veszély. Ellenkezően, az ág- rárkiviteli államok gazdasági életének egészségesebbre fordulása elsősorban azt fogja eredményezni, hogy azok vásár! ók épess égé emelkedik, ami ismét az ipari államok kivitelének válik javára, úgy hogy végeredményben ezeknek is emelkedik a vásárlóerejük és igy tágabb piacot tudnak biztosítani a saját mezőgazdasági termelésük számára is.

Európának legsúlyosabb problémái jelenleg az

adóügyi, a fegyverkezési problémák és a munkanélküliség kérdése.

A béke biztosításának legfontosabb eszköze & szárazföldi leszerelés végrehajtása és ő azon a véleményen van, hogy a szövetséges hatalmak erre a lefegyverzésre kötelezettek.'A lefegyverzés tekintetében is nagy reményei vannak és hiszi, hogy egy, vagy két éven belül komoly, lefegyverzési konferenciára kerül sor. Egyáltalán nem veszi komolyan azokat a híreszteléseket, mintha Oroszország készítene elő há-Doruk

Kellős optimista:

Senki sem gondol háborúra

VISSZA A HÁBORÚBÓL

EricE Mária Remarque regénye

(Copyright by ü. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.)

(9)

— És aztán mit fizettél neki? — kérdezi Willy kíváncsian.

Tiádén letromíolja azzal a felvilágosítással, hogy ellenkezőleg: tíz márkát és húsz cigarettát adott neki ajándékba a grófnő.

—- Csakhogy megszabaduljon tőled — inge rkedik K oso le.

Tjadent nem bántja a Icáján kodás. Folyton a pénzét számolja; a pályaudvarról egyenest a nyilvánosházba akar menni. Hogy előre megfelelő hangulatba jöjjön, néhány cimborájával a tapasztalatait kezdi cserélgetni. De mindezt senki sem érzi disznókodásnak; nincs benne semmi a háborúról, ennélfogva szívesen hallgatják.

Egy utász, akinek két ujja hiányzik, elmondja, hogy a feleségének hét hónapra gyereke született és a gyerek mégis három kilót nyom. I^edderhose kineveti, — az lehetetlen. Az utász védekezik és a szabadsága meg a gyerek születése közt eltelt hónapokat számolgatja az ujjain.

— Muszáj, hogy stimmeljen — mondja.

Ledderhose citromarca elhúzódik:

— Kakukfiókát csempészett valaki a házadba.

Az utász homlokát kiveri a verejték. Minduntalan elölről kezdi a számolást. Az ajkai reszketnek. Egy kör szakállas k övér alak az ablaknál csak úgy dülöngél a röhögéstől:

— Te ökör, te hülye ökör...

Be Mi ke feláll:

Fogd be a pofád!

— Miért? — kérdezi a körszakállris.

•• - Mert én mondom, hogy fogd be Fordította: Szabó Lőrinc

j mondja Bethke — és te is, Arthur, te rot- I hadi citrom!

Az utász elsápadt:

— Mii lehet itt tenni? — kérdezi gyámoltalanul és a cső maghal óba kapaszkodik.

— Hát bizony, jobb csak akkor nősülni, — mondja elgondolkozva Jupp — ha a gyereket már útnak indította az ember. Akkor nem fordulhat elő ilyesmi.

Odakint előnyömül az este.. Az erdők mint sötét tehenek fekszenek a láthatáron, a szántóföldek sápadtan ragyognak a fakó fényiben, amely a vonat ablakából kivetődik. Még két óra és otthon vagyunk. Bethke rendbehozza a torniszterét. Egy faluiban lakik, néhány állomással a város előtt, ő tehát hamarabb ki fog szállni

___

A vonat megáll. Adolf kezet nyújt. Izgatottak vagyunk és kiabálunk utána, ö lebotorkál a kis perronra és szétnéz, széles, köröző tekintettel, amely egy másodperc alatt magába szívja az egész tájat, mint szikkadt mező az esőt. Aztán megint felénk fordul De már semmit sem hall. Ludwig Breyer az ablaknál á 11, noha fájdalmai vannak.

— Na, iszkolj már, Adolf — mondja — hiszen vár a feleséged.

Bethke felnéz ránk és a fejét ingatja.

— Annyira nem sietős, Ludwig.

Látni rajta, hogy erőnek erejével húzza valami, de Adolf kitart mellettünk, amig csak meg nem indul a vonat. Akkor aztán gyorsan megfordul és derekasan kilép.

— Nemsokára meglátogatunk — kiáltok utána.

Látjuk, ahogy megy a szántóföldeken. Még sokáig integet. Mozdouyfüsl csap el az ablak előtt. Nagymessze itt-ott vörös fények.

A vonat hatalmas kanyarulatot Lesz. Adolf már nagyon kicsi, egyetlen árva pont,

parányi ember, teljesen egyedül a nagy sötét eikságon, amely felett szélesen és kénsárga szegéllyel borul a horizontra a vihar- villogásos égbolt. Nem tudom miért, semmi köze Adolfhoz, de uekem a szivembe markol, ahogy egy magányos ember a roppant ég alatt ott megy a szántóföldek nagy lapályán, este és egyedül.

Aztán fák tolulnak közbe erősebb sötéttel és nemsokára már nincs semmi más, csak rohanás és ég és erdők.

*

A kocsiban hangos az élet. Idebent, szögletek vannak, szegélyek, szag, melegség, tér és határok, itt barna, viharvert arcok vannak, bennük a szemek fénylő foltjai, földnek, izzadtságnak, vérnek és egyenruhának a szaga, — kint pedig bizonytalanul vágtat tova a világ a vonat dübörgésében, és elmarad, egyre messzebb és hátrább marad az árkok és tölcsérek, a homály és irt ázat világa: puszta örvénylés az ablakaink előtt, amely már nem is hat ránk.

Valaki nótára gyújt. Mások is belevágnak. Nemsokára mindenki dalol, az egész szakasz, a szomszéd szakasz is, az egész kocsi, az egész vonat. Egyre hangosabban énekelünk, egyre erősebben, a homlokok kipirulnak, az erek dagadnak, minden katonanő- tát eldalolunk, amit csak ismerünk, közben felál lünk és egymás arcába nézünk, a szemünk csillog, a kerekek menuydörgik hozzá a ritmust, énekelünk, és énekelünk, rekedt torokkal és rozsdás hangon és hatalmasan érezzük, hogy élünk.

Ludwig és Kosole közé préselve ülök és érzem a melegüket a köpenyemen át. Mozgatom a kezemet, a fejemet forgatom, izmaim megfeszülnek és reszketős fut a térdemből a gyomromba, a csontjaimban mintha szódavíz bizseregne, a bizsergés átcsap a tüdőmbe, ajkamba, szemembe, a fülke elmosódik, valami úgy zug bennem, mint táv- iróoszlop a viharban, ezer drót zeng, ezer u.t nyílik; — a kezemet lassan Ludwig kezére teszem és azt hisz-em, rögtön el fog égni; — de mikor Breyer felnéz, fáradtan és sápadtan, ahogy szokott, mindabból, ami bennem van, nem bir kiszakadni egyéb, mint egr' gyötrődő és akadozó kérdés:

— Van egy cigarettád, Ludwig?

Van, ad. A vonat robog és mi dalolunk tovább. Lassankint azonban sötétebb morajlás keveredik az énekünkbe, mint a kerékcsattogás. És egy szünetben hatalmasat csattan az ég s a dörgés messze hömpölyög a síkon. A felhők összehuzódtak, itt a zivatar. A villámok úgy lángolnak, mint tüzelő ágyuk torka közelről. Kosole az ablaknál áll és a fejét csóválja:

— Most még zivatar is — mormogja és kinéz.

Aztán hirtelen felkiált:

— Ide! Idei Már látszik!

Odatolakszunk. A táj alján a villámok fényében ott merednek az égre a város karcsú, vékony tornyai. Aztán, újra meg újra, mennydörögve borul rájuk a sötétség. De rnindeu villámcsapásnál közelebb jönnek.

Szemünk ég az izgalomtól. Egyszerre mint egy óriás fa nő föl közöttünk és felettünk és bennünk a várakozás.

Kosole a cókmókja után nyúl.

— Fiuk, vájjon hol fogunk ülni egy év múlva — mondja és nyújtózkodik.

— A fenekünkön — válaszol Jupp idegesen.

De nem nevet senki. A város ránkugrott, magához ránt bennünket, ott van, csaknem lélek zik a vad fényben, szélesen, elnyúlva közeledik és mi feléje rohanunk, egy csapat katona, egy csapat hazatérés a Semmiből, egv csapat iszonyú várakozás, egyre közelebb és közelebb, rá rohanunk, a falak felénk omlanak, mi ügyért összeütközünk, a villámok röpködnek, a mennydörgés zeng, felvillan egy gondolat: Mit hoz nekünk a város, örvényt vagy otthont? — aztán lármásan és kiabálva magasra habzik a pályaudvar a vágón két oldalán, vad zápor csap le, nedvesen csillog a perron és mi gondolkozás nélkül belengniük.

Velem együtt ugrik ki az ajtóból a kutya. Hozzám simul és együtt futunk az esőn át le a lépcsőkön.

BETHLEN: Az európai agrárállamok regionális kapcsolata természetesen nem irányul és nem irányulhat az ipari államok ellen

1 magyar miniszterelnök nyilatkozata egy németbirodalmi lapban a mező* gazdasási államok összefogásáról s az európai agrárválság megoldásáról