Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-16 / 262. (2483.) szám
^MCHMAGÍmjmaiSP 1980 november 18, n4nuf. KEPLER Ádám: .. nekem necm (ke.!! sémim i a világion, * Csak az éj és tündöklő csillaga, Csalk a szférák titkos harimániiája... (Madách: Az eaniber tragédiája VII. szón.) Háromszáz évvel ezelőtt, 1630 november 15.-én, Regensburgban, ahol a római szentbirodalom nagyjai birodalmi gyűlést tartottak, egy elnyűtt, megviselt, az élettől elfáradt ötvenkilenc éves ember lefordult a lováról, úgy kellett öt becipelni a Kék Holló ivójába, ahol azután örök álomra hunyta le a szemét. Ebben a szemben ragyogó világosság aludt ki, világosság, amely már három évszázadon árasztja áldásos fényét és amely az emberi szellemek, tudásának soha ki nem alvó forrása marad időtlen időkig. SS Tragikus volt az életpályája Johannes Keplernek, a würtembergi Weil városka világhírű szülöttjének, tragikus, mint minden olyan szellemóriásé, aki olyan kornak a gyermeke, amely elválasztó mesgye a régi és az újvilág között. Valami forrong, recseg-ro- pog minden, a régi hit nem világit már, a régi tudás nem nyugtat meg, a szellemélet lázasan vajúdik és mindenki lelke mélyén érzi a szükségletet, hogy valami újnak, valami jobbnak, valami megnyugtatónak kell következnie. Lumen de coelo, égi világosságra sóvárog a kielégítetlen emberi lélek. Elavult, babonás nézetek, hitek, tévtanok makacsul tartják magukat a tömegek lelkében és felharsan a feszítsd meg azok ellen, akik az újat, a merészet hirdetik. így teremnek a hitnek, a tudománynak, az emberiség szabadságküzdelmeinek mártírjai, akiknek a már- tirumságuk misszionális és belső Őrömet, megnyugvást okoz. Kepler tragédiája abban áll, hogy meg kellett alkudnia. A tiszta tudás vágya él lelkében, látja a világosságot, kénytelen azonban a babona szolgálatába állam, mert szaporodnak a gyermekek, követelőző a feleség és mert a tiszta tudományt aprópénzre felváltani nem lehet. így lett a tiszta természettudomány egyik legnagyobb úttörője udvaronc, horoszkópkészítő, kalendá- rium-csináló, a hradzsini őrült házi asztrono- musa és asztrológusa, akinek folyton hajlon- gania kell a nagyurak ©lőtt és benső undorral kell embersorsokat kiolvasnia a csillagok állásából, míg az ész tiltakozik a szörnyű megalkuváson. ... 'V*..' ^ -r^r/r.'•*^rrT?7r^: rr- ■ A babona és a természettudományos felfogás kialakulása harcol a tizenhetedik század elején és ennek a harcnak ütközőjébe kerül a szelíd csillagász. Édesanyját az ostoba fecsegés boszorkánysággal vádolta meg és a tudósnak emberfeletti harcot kellett folytatnia, hogy megmentse a szerencsétlen asszonyt a kin pad tói és a máglyába Iáit ÓL Azután horoszkópokat kell készítenie, hogy egy-egy arany üsse a markát, kalendáriumot kell csinálni, amely jövendölést tartalmaz az elkövetkező esztendőre, mindezt a sovány kenyérért. Mert bizony nem olyanok az életkörülményei, hogy a tiszta tudománynak szentelhetné magát. A család nagy, sok éhes száj várja a kenyeret és meggyőződését áldozatul kell hoznia a kenyérért. Egyideig elég jól megy a dolga, akkor, amidőn az óra reparáló, csillagokat figyelő Habsburg szegődteti szolgálatában. Egyideig mint a nagy dán csillagásznak, Tycho de Braché- nek segítőtársa dolgozik Prágában, majd ő lesz a prágai csillagvizsgáló önálló „császári matematikusa". Ám életének egyéb szakait mint egyszerű matematikus éli át, matematikát tanít különböző iskolákban, s ez a tudomány akkor még nagyon kevésbé becsült a septem artes literales világban. Zsoldját pontatlanul fizetik. Pártfogói csak „erkölcsi" támogatásban részesítik és amikor a császár anyagi igényeivel Wallensteinhoz utasítja, a csillagbarát hadvezér ugyan tisztelettel kezeli a nagy embert, tekintélyes állásokat is szerez neki, ám fizetéshez sem jut. A birodalmi gyűléshez akar fordulni, lóra kap, hogy Regen sburgig jusson, de az ut fáradalmai megölik. ss A munka, amit alkotott, örök időkre szóló. Hogy jelentőségét felmérhessük, ismernünk kell azt, ami Kepler előtt volt. Ismernünk kell az égi tudománynak, az asztronómiának állapotát a tizenhatodik században, amit egy szóval jellemezhetnénk, hogy görög tudomány volt. Az asztronómia fejlődése a görögöknél rövid néhány évszázad alatt ment végbe s betetőzését a Krisztus előtti második évszázadban nyeri a nagy Hípparchos alkotásában, míg az elődök vetésének eredményét Ptole- meus aratja le a Krisztus utáni második században, aki a Megáié szüntaiiszban, a nagy összefoglalásban, amelyet az arabok Alma- gestnek neveztek el, lefekteti a görög csillagászat összes eredményeit és felállítja másfélezer évre érvényes világképét. A görögök szorgalmasan, éles elmével és bámulatos pontossággal figyelték az égboltozatot, érezték annak a szükségességét is, hogy megfigyeléseiket teóriában foglalják ösz- sze, tehát geometriai figurákat rajzoltak, amelyeknek a vándorcsillagok pályáit kellett légyen feltüntetniük, sőt táblázatokat is csináltak az égitestek mozgásairól, amelyek adatai eléggé pontosak voltak. Ám a görög asztronómia minden nagy érdeme mellett sok hiányosságot mutat fel. — Egységes magyarázatra törekedtek és ezért abból az elvből indultak ki, hogy az ég aether-birodalmában a földdel szemben a legnagyobb tökéletesség uralkodik. Tökéletes mozgás azonban csak a körben végbemenő egyenletes mozgás lehet. A kör iránti előszeretet okozta azután a tévedéseket is. Egyszerűen minden mozgást körpályára vezettek és ha nehézségre bukkantak, kisegítő eszközhöz nyúltak. A régi körökre, az úgynevezett epiciklusokra, egyszerűen uj köröket húztak, vagy feltételezték, hogy az epioiklikus körök központja valamilyen okból eltolódott. A téves módszernek hamarosan vége lett volna, ha a mérés és a számítás egybevetésére szigorú mértéket alkalmaztak volna. Ám ebben szerfelett türelmesnek mutatkoztak. Ha a mérés nem egyezett meg a számítással, behunyták a szemüket és egyszerűen megállapították, hogy a kérdéses vándorcsillag nagyon rakoncátlan természetű. Ám a kivétel erősiti a szabályt. Az ilyen rakoncátlan égitesteket azután egyszerűen- kiküszöbölték megf i gye lésük világábó 1. ss A görög szellemvilág elpusztulása után nem akadt örökös, aki a kulturjavakat átvette é* továbbfejlesztette volna. A római nép önálló tevékenysége nem terjedt ki a tudományokra és művészetekre. A germán törzsek, melyek évszázadokig terjedő mozgásukkal Európát uj államképződményekkel és friss vérrel töltötték meg, kulturális fokon olyan alacsony nivón állottak, hogy a kereszténységből fakadó kulturális erőnek több évszázadon át kellett rá jók hatnia, amíg a kulturfejlődés hordozóivá válthattak. A középkor a tudományt nem fejlesztette, de megmerevítette. A tizenötödik században azután elkövetkeztek a felfedezések, nagy utazások, a könyvnyomtatás feltalálása élénk munkára serkentette az emberi szellemet. És ekkor érett meg Európa arra, hogy az arab és görög világ szellemi örökségét átvegye. ss Amikor Kepler a tizenhatodik század végén fellépett, az asztronómia uj formájának feltételei már adva voltak. Tycho de Brache húsz éves munkával olyan megfigyelési anyagot gyűjtött össze, amelyre építeni lehetett. Műszereinek nagy részét is maga alkotta, maga találta fel, ezekkel figyelte az égboltozatot és mindazt, amit megfigyelt, kötetekre rugó fólián sokban jegyezte feL Amit gyűjtött, rendezett, minden eddigit felülmúlt. De egy hiányzott müvéből, ami az összehordott anyagot egybefogta volna, hiányzott a teória, a vezető gondolat, az Ari- adne-íonál, amely a számok tömkelegében rendet teremtett volna. Kepler azzal kezdte meg nagy müvét, hogy a görögök egyik makrancos bolygóját a Mars- ot rendbe szedte. Először megállapította, hogy a Mars-nak és a földnek pályája metszi egymást, azután kiszámította a két pálya egymáshoz hajlásának szögét és munkjának hamarosan megvolt az eredménye, leszűrhette a tételt, hogy a Mars lényegében egyazon síkban kering a Nap körül. Azután következett a másik felfedezés, hogy a bolygó sebessége fordított arányban áll a naptól való távolsággal, vagyis hogy egy bolygó a naptól való kétszeres távolságban csak félszer olyan sebesen mozogna. Legnehezebb feladata volt a bolygó pályájának formája és itt az az eredménye, hogy a bolygók nem körökben, hanem tojásvonalon, elliptikus pályán mozognak. Ezzel az epiciklikus és a segédkörök komplikált rendszerét egyszeriben kiküszöbölte, amit még Kopernikus sem mert megtenni. Persze ma már nehezen tudjuk eképImigyen szóla Krishnamurti... Irta: Neubauer Pál Tasranciof Bar Prága I., Na Mustku 3. Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és külföldi borok. „Soha nem ettem húst, nem érintettem asszony ég nem ittam!" — és ezzel az egyó- ni boldogságot prédikálja a világnak Krishnamurti, az előkelő brahman nyolcadik fia, akit Annié Besant, a nyolcvanéves teozőfue- nő fedezett fel és aki azóta egy holland történelmi kastélyban lakik, megtagadván felfedezője hitét, pálfordulatosan elhagyva a „csillagrend" páholyát, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy az egyéni boldogság nemcsak a legfőbb jő, hanem minden bölcsesség alapja és betetőzése. Azt, hogy nem evett húst, nem érintett asszony t éa nem ivott, egy igen előkelő svájci luxushotel halijában nyilatkoztatta ki. Nem voltam jelen, sajnálom, mert nekem eszembe jutott volna... * * * — Doktor ur — mondta az aggastyán — nyolcvanéves vagyok. Szeretnék kilencven évet megérni. — Sok húst eszik? — kérdezte az orvos. — Nem. Alig eszem valamit. — Iszik? — kérdezte az orvos. — Soha! — Ismeri még az asszonyt? — Dehogy ist Az orvos végignézett rajta: — Akkor, mondja, mi a fenének afcair maga kilencven éves lenni? * * * Krishnamurti, sajnos, nem ismeri ezt a viccet. Mi a fenének prédikálja a boldogságot és még hozzá az „egyénit", ki számára prédikálja? Fürge, törékeny fiatalember, így írják le, akik látták, és szép fiú. Jól adminisztrálja magát? Emellett szól a holland kastély és a svájci luxushotel. Mégis azt mondja, hogy örüljünk az életnek és egyben mondjunk le róla. „Ha nagyon szeretsz, csak azt leplezed el, milyen nagyon félsz!" Az igazi életfilozófia, hogy „a szent lángot táplálva magunkban, derült cirógatással vegyük körül az életet." Egyébként: „Harcoltam, kedves barátom; ezért nyílt föl előttem az a mérhetetlen boldogság, amit Buddha Nirvánának nevez ..És: „Ne függesraük föl a vágyainkat, mert máshol úgyis kibújnak" .», Íme: szeretne kilencven esztendős lenni. Ellenben nem eszik, nem iszik és nem érint asszonyt. A Nirvánát szomjazza, de viszont az egyéni boldogságra törekszik és nem függeszti fel a vágyait Cirógatja az életet, mégis úgy, hogy jobbnak tartja, ha az ember nem engedi magához közel és ha szeret, csak azt leplezi, hogy nagyon fél. Mitől? Nem mondja meg. A modern próféta, még akkor i«, ha az egyéni boldogságot prédikálja, homályos. A világos gondolat, a köny- nyen érthető formula nem prófécia. Különösen nem a teozófusoknál. Nem is írnék róla, ha a vele készített interjú nyomán nem jutott volna eszembe a csillag közé ékelt komoly vicc. Vele kapcsolatosan pedig, hogy $ prófécia ebben a minden fantáziától mentes korban odáig süly- lyedt, hogy minden ötletes kereskedő és kisiparos tönkremenés előtt uj boltot nyit: a próféciát. Most Ítélték el hat hónapra azt a derék német ácsmestert, akinek negyed- millió „híve" volt. „Keverj túrót sóval össze és evvel borogasd megvakuló leányod szemét." Ilyen receptjei voltak. A lány megvakult, az ács-prófétát lecsípték. Keverj túrót össze sóval — nem szóla imigyen Krishnamurti is, az egyéni boldogságról értekezvén? Túró a Nirvána, sŐ m egyéni boldogság, ha helyesen értelmezem. Mert annyi bizonyos, minden nagy tanítómester azt mondta, hogy a Nirvána csak a* egyéni élet feláldozásával érhető el és a* üdvösség csak úgy, ha feláldozzuk a boldogságot. „Stirb und werde!" követelte többek között Goethe: Halj meg, hogy megszüléssé], hogy légy és öntudatos életre ébredj! Keserves annak, aki nyugodtabbau nézi a kort, hogy ennyire még sohasem keverték’ össze a túrót a sóval. Mindig tették, mindem kor a maga módján, de ilyen lelketlen filozófiai gasztronómiát még nem produkáltak. Volt olyan, aki a Nirvána túrója mellett kardoskodott (a kínai bölcsek, Buddha, sorjában Goethéig). Volt olyan, akinek a ső jobban Ízlett, az egyéni boldogság (a görög hedon izmus tói, sorjában Nietzscheiig), de a gondolkodás Brülat-Savarinja, aki a kettőt ilyen szemérmetlen könnyelműséggel olvasztotta volna össze, mégsem akadt. A kor tükre: gondatlan fecsegés. Még nem tudja, mit beszél, de már próféta. Sőt: ezért próféta. Kastélyban lakik, luxushotelben ad interjút ée mégis: túrót sóval kever össze. Sznob? Nem: ügyes üzletem- ben Látod, ahogyan keresztberakott lábbal ott ül a svájci luxushotel halijában, elegánsan és egzótikusan? Uj hemiciklon alakult ki körülötte: erótiku3 szenzációra éhes gazdag nők félköre. Hallgatják, mit mond? Nem: hallgatják, ahogyan mondja, ő tudja, mi kell és szanazkrit himnuszt dalol imádóinak. Minden szavát jegyzik, minden mozdulatát lesik... Nekem pedig eszembe jut, hogy egyszer Budapesten Bartók Béla egy szvitjét játszotta egy előkelő zenekar. A hegedűk nem tudtak megegyezni a fúvósokkal és egyébként is, senki aem értette meg a másikat. A1 zenei bábéi ben nri, eWShegedüaök, elhatároztuk, hogy az előirt kóta helyett az „0, du duimmer Augustin" melódiáját fogjuk játszani. Meg is tettük és — senki aem vette észre. Ilyen és ennyire dummer Augustin a közönség, a zenészek és a dirigens... Ez az, amit Krishnamurti nagyon )61 tud. Nem Bartók Béla tehetett erről: nem tudott róla. Krishnamurti azonban tud róla. Okos, nagyon okos: bemondja az orvosnak, hogy nem eszik húst, nem iszik és necm érintett nőt és mégis — kilencvenéves akar lenni. Becsapja az orvost, mert ebben az ecetben az orvos a páciens. A „próféta" pedig nem eszik túrót és nem eszik sót: húst eszik és bort iszik a javából. Ami pedig a nőt illeti^ semmi közünk hozzá, ez az ő magánügye De a tagadó állítással, hogy nem érint nőt, exkuzálja magát. Már pedig: „Qui s'excuse, s'accuse!" Ha igaz, amit mond: hogyan és minek akarja az egyéni boldogságot? Ha nem igaz, amit mond: micsoda próféta? Nirvánás egyéni boldogság, sóval kevert tűrő: — 0, du dummer Augustin!.., Rakd vakuló szemedre, még jobban, teljesen megvakulsz tőle. „Cona* a két gömbbel ellátott üveg kávéfőző. Ötféle nagyságban. Alegsiebb ajándék. Mindenütt kapható. Gyári lerakat: G, Dnscbinsky, Bratlslava, Köztársaságtér 11. Kérjen árajánlatot. zelni ennek a tettnek forradalmi lényegét, ám korának tudományos világa valósággal felháborodott a prágai asztrológus nagy merészségén. „Jobban szeretem a tojásokat, mint a te tojásvonalaidat", irta egyik kollégája. Kepler győzelmének az asztronómián túlterjedő jelentősége van. Megmutatta, hogy a megfigyelések borzalmas tömege készséggel veti magát alá az emberi szellemnek, ha a számítási feltételek helyesek. A merész matematikai fantázia, amelyet gondos önkritika ellenőriz, csodás eredményekre vezetett. ss Kepler Galileinek, a fizika megalapítójának kortársa volt. Maga is jelentős fizikus, aki különösen az optika terén ért el kiválót. Talán asztronómiai eredményeire sem jut el, ha mint fizikus nem gondolkodik azon a kérdésen, milyen fizikai okok idézik elő az égitestek mozgását? Ez a kérdés a csillagászatot idáig egyáltalán nem foglalkoztatta. Kepler sem tudta megoldani, ez a feladat Newtonra várt, ám Kepler a fizika terén is jelentős eredményeket ért el. Benső meggyőződése, amely egész tudományos működését átsugározza, az a tudat, hogy a világot, mint egészed benső összetartozás fogja egybe, a világ harmonikus felépítésű. A szférái harmóniáját kereste, ezért hajolt éjszakákon a végtelen azámoszlopok felé, amelyek a bolygók mozgásának adatait foglalták össze. És Így jutott el legnagyobb tudományos eredményére, megtalálta ax ösz- szefüggést a bolygóknak naptól való távolsága és keringési ideje között. így emelte ki az asztronómiát a kátyúból, mert az asztronómia idáig csak egyes bolygókat vizsgált, a rakoncátlan égitesteket kiküszöbölte, ő meg egy harmonikus rendszerbe foglalta össze aa összes bolygókat Tycho fáradhatatlan szoív galma és Kepler zsenije Így teremtik meg a modern asztronómiát, amely 300 évvel Kepler halála után a hat bolygó világából már a kilenc bolygó világába jutott el. ,V éoaejr Zoltán te 6
