Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-09 / 256. (2477.) szám
raXGM-AWteVR-HTRLaP ! 9 Mlcsoch: Az egyetlen kényszermegoldás > a vasúti személydijak fölemelése Kiépítik a kábelvonalat Trencsénen keresztül Pozsonyié és Kassáig Jövő hét közepén a költségvetési bizottság bevégzi munkáját Prága, november 8. A költeégvotéa} bizottság pénteken éjszaka befejezte a postaügyi és vasutügyi tárcák fölötti vitát. A jövő téten még két költségvetési csoportot tárgyalnak le és pedig egy rész a szociális tétel csoportot, vagyis népjóléti, egészségügyi és közélelmezési tárcák tételeit, másrészt a pénzügyi csoportot, vagyis a pénzügyminisztérium, az állampénztár és a nyugdíjások tételeit. Tekintettel arra, hogy a bizottsággal a jövő héten még a szanálási javaslatokat is lé akarják tárgyalta tni, valószínű, hogy a költségvetés még hátralevő részeinek tárgyalását, hosszabb éjjeli ülések bevezetésével, csütörtökön befejezik. Franké miniszter a posta- ügyi beruházásokról A postaügyi tárca költségvetésének létárgyalása után felszólalt Franké postaügyi miniszter, aki beszédében többek közt visszautasította azt a panaszt, hogy a postai építkezéseknél Szlovenszkét háttérbe szorítják. Ami a postatakarékpénztár ariovensjkói fiókját illeti, kijelentette a miniszter, hogy a postaügyi minisztérium eme kívánsággal szemben nem foglal el elutasító álláspontot, azonban a brünnj fiókkal nyert tapasztalatok alapján azt az álláspontot védi, hogy uj fiókot csak abban az esetben lehet felállítani, ha erre adva vannak a gazdasági előfeltételek és biztosíték van arra nézve, hogy a fiók önállóan fenntarthatja magát. rA sralovenszkói telefon sutom*tizálárét illetőleg hangsúlyozza, hogy automatizálni fogják a kassai, nyitrad é® valószínűleg az ungvári központot is. A szlovénnak ód kábelvonalak kiépítését illetően programba van Kivéve * kábelvonal kiépítése Trencsénen át egyrészt Pozsonyba, másrészt pedig egészen Kassára. 'A jövő évben eürüviitik a szlovenszkéi telefonhálózatot is. A szilovemszkói postaépületeik kiépítése ugyancsak fokozatosan történik. A miniszter ezután részletesen foglalkozott az él- ©9óbb táviratok és telefond!jszabésnak kedvező hatásával. A fiók-telefonállomások tarifáját 1931 január elsejével valamennyi telefonhálózat számára leszállítják 80 százalékról 50-re. Eddig az 50 százalékos leszállítás csak Prágában volt érvényes. Mlcsoch miniszter megindokolja a 20 százalékos tarifaemelést A vasutügyi minisztérium költségvetésének le tárgyalásaikor felszólalt Mlcsoch vasutügyi miniszter, aki rámutatott aura, hogy a gazdasági depresszió súlyosam érinti az államvasutakat. A vasutak háztartása különböző ne- héeeégekbe ütközik, amit nem lehet a minisztériuminak felróni. Az 1931. évi beruházási program nem sokkal kicsinyebb az ezáded- nél. Az árak előrevártiató csökkenése anonban valószínűleg lehetővé teszi, hogy a megengedett hitelek keretében nagyobb beruházásokat fog lehetni megvalósítani. Az 1931. évi költségvetést ugyanis ez év első hónapjaiban állították esak össze. A kiadásoknál tekintetbe vették az 1929. év végi árakat. Ha a nyers- áruk ára most esik, úgy ezt természetesen a vasutak gazdálkodásának javára fogják felhasználni. A minisztérium jövő évi építkezési programjában föl van véve a vasúti gócpontoknak további kiépítése, igy többek között a pozsonyi, brihmi, olmiitei stb. gócpontokat fogják kiépíteni. A kocsiparkot is kibővítik. A személyi tarifa felemelése ellem a miniszter is állást foglalt. A vasúti üzemre azonban újabb terheket róttak egyrészt a nyugdíjtörvénnyel, másrészt a közalkalmazottak tizenharmadik fizetéséről széló törvénnyel. A mai gazdasági depresszió mellett azonban alig várható, hogy a teherforgalom bevétele emelkedne, igy tehát föl kell emelni a személyi tarifát, mert ez a® egyetlen kényszermegoldás. Az elutasító álláspontot gyöngíti az az érv is, hogy a csehszlovák személytarifa még a húszszázalékos emelés dacára is egyike lesz a legolcsóbbakinak Középeuró- pában. A vasút ökonomizálása takarékossági okokból szükséges. A forgalom bizonyos korlátoa vese- és hólyagbetegségek különleges ásványvize. ASZOMBATI „SOROS" irta: Szabó Mária A vacsora bevégződött, Édeeapa *t irodába vonóit. maroueá és Szentpérery néni hátranyultak a kis asztalra a köíőkoeárért, a fiuk öltözni kezdtek. Előbb Miska vett estélyi ruhát — premier volt a színházban — aztin ZoM ce&pta fejébe a kalapot. Guaiyos arccal álltaik meg Feri előtt. — Na, nem jössz? Feri a száját rágta dühéiben. Hiába basztak Borsót a „Szentpétery néni estékre", mégis mindig elkeseredett a „soros". Pedig hát kedden majd Miskának köszönnek ilyen kihívóan, csütörtökön Zolát bosszantják a gúnyos pillantások már a vacsora alatt... De mégis... A szombat, este a legsúlyosabb, éppen érért kellett somot is hozniuk, mert ezt a maga szántából egyik sem vállalta. S éppen a szegény hetedik gimnázista Ferit sújtotta ez az átok!.,. Pedig a jogászok könnyebben elviselhették volna! Megnézte az óráját: Kilenc óra műit... Hídvégi éknél mindjárt kezdődik a tánc! És hiába rvmáo- kodott, hogy cseréljenek vele csak erre az egy estére, egyik sem könyörült meg rajta. Sőt Miska uijra hangsúlyozta: — Kedd az enyém, csütörtök a Zoltáné, szombat a tied. Szerencse dolga, ha valaki megszabadul egyezer-egyezer a napjától... Látod, a Zoli estéjét már megmentette egyszer a jégeső! ... És most már javában szórakoznak! Az ő fiatal életkedve meg itt kínlódik bezárva az öregek között! A másik szobából a kötőtűk halk zörgése hallatszott át. A hófehér hajai mamuoi és a kövér Szent- pétery néni csendesen hullattak egy-egy szót régi jó időkről, porladó szivekről, eltemetett vágyakról. Módérateur lámpa vont éles fénykört a szoba közepére 6 homályba süllyesztette a körön kiivül eső részt. Halványan színesedtek bele a homályba az ablakban ayiló piros muskátlik. Patyo lattisztán omlottak el ebük a függönyök. Nagyvi- rágu. kényelmes bútorok álldogáltak a tarka tapétáé falak mentén s a commodeon az üvegbura alatt tikk-takkoló órát tartott magasra egy ala- bástrom nő. A rézkalickában fáradt kanári szen- dergett. Levendula illat lengte körül a két hervadt asszonyt. Matnuci pillantását felváltva vonzotta a két nyitott ajtó: a feketebőr bútoros irodában dolgozó édesapa s a könyvefelé hajló diák. Szentpótery néni a múltból fel-felrettonvo csodálkozva nézte a fsut, ezt a nagyon is élő, nagyon is pezsgő jelent. És bizonyos, hogy néha maga mamuci íb alig értette: hogyan is került annak idején a nagyon is kászolgáJt bölcsőbe ez a kis utolsó, ikrekkel tar- kázott tizenhárom gyermeke után jó hét évvel ez a kis sereghajtó, aki nagybátyja Mi6kának és ZoHroak, a két legidősebb leánya nagy fiainak. Sok, eok szeretet sugárzott kicsit kifakadt, kék szemének szelíd nézéséből, de a fiú nem érezte ezt meg. Minden bosszantotta: az óra halk, finom ketyegése, a kanári felijedő, riadt pittyegése s a kötőtűk finom zenéje... Még a nagyvirágos bútorokat is gyűlölettel nézte: Bizonyosan rajta mosolyognak, gúnyolják az elvesztett estéjéért és lázadásra ingerük. De jól tudta, hogy lázad ozása csaJk éhnéleti le-v hét, — édesapja odaát ül az irodában. Gei'bukjá- nak füstje idáig gomolyog s behallatszik a papír zizzemése... Édesapa nem tűr hangos szót, külön akaratot!... A tekintetével kormányozza az óriási családot és súlyosabb esetekben hamar eljár a keze, sőt még a pipaszára is! ... A Szentpótery néni fehér gombolyagja ki- penderedett a kötőkosárból. Ijedten kaptak utána mamucival, de félreugrott előlük és begurult a fiuk szobájába. Elkeseredésében lopva rúgott rajta Feri, úgy, hogy az ágy alá kalimpált. Ugyanakkor átzengett a mamuci szolid hangja: — Ferikém, keresd meg a jó Szentpótery néni pamutját! A fiú hamarosan kihúzta. De az ajtó mögött úgy tett, mintha tovább keresné, e közben villámgyorsan gombolyította lefelé a szálat. Aztán pái méteres dara'bokra tépve gombolyította újra visz- eza. Ravasz készséggel vitte át a hálálkodó Szent- pétery néninek s kaján szívvel ült vissza a könyvéhez. Szentpótery népi gyorsan húzta ki kontyából az ötödik tüt és mohón kezdett kötni. De a második sornál elfogyott a száL Szép gondosan kitapogatta a végét, összesodorta a két szálat és újra kötéshez látott. A pamut újra véget ért... Türelmesen sodorgatta ujra-ö66ze — a másik szobából létekzetfojtva nézte nyugodt mozdulatait Feri... Az ötödik sodrásnál szívdobogást kapott — ha ez igy folytatódik, nemsokára eljut az ép szálig és itt marad tizenkettőig, mint a múltkor! A hatodik szakadásnál az egész összegubancolódott. Szentpótery néni a pamutra csavarta a harisnyát. Kövér és mégis ráncos kezével átszur- ta a kötőtűvel a gombolyaghoz. Felállt és erre mamuci is felriadt álmodozásából. — Mi az lelkem, — csak nemi akarsz már menni? — Éz a pamut. Én nem tudom, mi van ezzel a pamuttal... Eddig eceer se szakadt el. most meg minden percben ... Tán az a haszontalan Anna tépte széjjel gombolyitás köziben.,. Kérdezze meg orvosát! zása mindig ~ érezhetővé válik, azonban ilyen intézűcedéseket csak sikkor léptet életbe, ba bizonyos abban, hogy a közforgalmi érdekek ezzel kárt nőm szenvednék. A miniszter végül az idegenforgalom támogatásáról is beszélt s hangsúlyozta, hogy a vasutügyi minisztérium esen a téren nagyszabású propagandát fejtett ki- Különböző publikációkat leközölte tett a napilapokban!, kiadta azokat különböző nyelveken, óriási kiadásokkal összekötve kiadta a nemzetközi menetrendet s elhelyezte nemcsak a külföldi utazóirodáikban, hanem a hajókon és vonatokon is. Egyrészt utazási irodák, hajós- társaságok közvetítésével, másrészt Csehszlovákia külképviseletei révén i« nagy propagandát fejtett ki a csehszlovákiai Megenfor- gatom fejlesztése érdekében. — Vagy a páram* vélt mállóit lelkem ... Nem olyan már ez iveim, mint a régi, jó világban volt... Hiába — eemmi sem olyan! És Mteóbajtva tette le a kötését maimuci is. Nem is kinlódok vélle tovább!... Ferikének ■szántom ezt a szép nádliet, amiért olyan hűségesen kfeérget haza a lelkem szombat esténként. Nem akarom elrontaná — majd helyrehozom hónap... Hiszen még igy is kész lesz a nevelőapjára ... Hát jócoakát lelkem. Momuci nem is tartóztatta. Ha kötni nem lehet, hogyan is tehetnének fent tovább? Átszólt a másik szobába: — Ferikém, kísérd haza a jó Szentpétery nénit! Maga eürgött-forgott. Megmetegitette a fehér cserépkálythánál az előszobából behozott vikitert. Oaokorra kötötte barátnője kövér tokája alatt a strucc tollas főkötő feketebánsooy szalagját. Kesébe adta a rókaprémes karmantyút össze&zóko- lózttak jobbról Is, balról is és Feri végre karját nyújthatta Szentpétery néninek. Hűvös, csípős volt a késő-őszi éjszaka; tetehold ezüstözte be a Nagytemplom környékét. A városi magisztrátus bölcs takarékossága el is záratta az ucca-i gázvillágitásit. Feri boldog volt, hogy ilyen korán szabadulhatott — még temeket Hidvé- glékhez is! Nagyon udvariasan fetelgetett a Szentpótery néni örökegyformia, ®ürü kérdéseire. Ünnepélyes tempóban haladtak a bosszú Pétorfia felé s a fiú minden kis gödörre előre figyelmeztette az öregasszonyt. Meri Szentpótery néni rosszul látott. Ezt a fogyatékosságát ugyan titkolta, de azért mindenki tudott róla, hiszen az uccán nem ismer meg senkiit. Szemüvegről azért soha nem gondoskodott, a ház körül ismerte jól a járást, a kötést nem kell nézni, délután eltalált az egyenes uccákon az ismerős házakhoz, vacsora után meg mindenünnen hazaidéért© valaki, mint ezek a jó Gyalokay gyerekek. Lám ez a kis Feri hogy vigyáz most is minden lépésére ... S elhat ár ózta. hogy a nevelőapjára még egy pár nádlist köt neki hálából. A Pétenfián hosszú árnyékok zuhantak át a túlsó oidialról. Valószínűtlen hosszúságban ismétlődtek meg a kövezeten a házak kéményei. Feri már messziről látta hosszú csikók sorát és megdobbant a szive: Mindig csínyre kész agyában ördögi torv fogamzott s kaján örömmel gondolt a keddi és csütörtöki „sorosokra"... Megáll ja tóik! Az első árnyék előtt megtorpant Szentpótery nénivel. — Jaj, tessék vigyázni! — Mi az lelkem, mi az? — Lgy ki« baj vau Szentpótery néni,., Ej- nye, ejnye, de kellemetlen! Hindenburg nászajándéka a bolgár királyi párnak Szófia, november 8. Szófiából jelentik: Rnmeim német követ ma délelőtt magán- kihallgatáson átadta Hindenburg elnök nászajándékát: egy meisseni porcellán vázát és két hatalmas gyertyatartót. Genfben leszavazták Bernstorff gróf javaslatát Genf, november 7. A* előkészítő lefegyverzési bizottság ma délelőtti ülőéért a jelenlévők leszavazták Bernstorff gréf német delegátus javaslatát, amely — mint ismeretes — az egyes államok költségre téseinok hadügyi kiadásai korlátozásáról szól és azt követeli, hogy Európa valamennyi államában egyforma szolgálati időt vezessenek be. Órákig tartó vita után a német javaslatot tizenkét szavazattal hétel szemben leszavazták, mig tizenhárom delegátus tartózkodott a szavazástól. I^lílirudan^ jobb szabosóolar^ JaapKah* I I a besasolt’ oádjapyru! A népszövetségi kiküldött különös romániai útja Bukarest, november 8. Kisebbségi körökben kinos feltűnést keltett Ascarate nép- szövetségi kiküldöttnek romániai útja, mert a nevezett ur egyetlen szót se váltott a ká/ eebbségekhez tartozó személyekkel, de * kisebbségek vezető férfiaival sem. Aaearate a kormánytól kirendelt kisérő társaságában járta be az országot. Gyárfás Elemér és Szentkereazty Béla magyar szenátor a&állo- dabeli lakásán kereste fel Ascarátét, azonban nem találta őt otthon. A magyar törvényhozók a szállodában hagyták címeiket, ennek ellenére Ascarate nem kereste fel őket, hanem megelégedett azzal, hogy ő is osak a névjegyét adta le a nevezettek lakásán. Ai öreg néni ijedten nézett széjjel, fekete csokra. remegni kezdett a tokája alatt. — Tehény jön telkem, vagy rossz kutya? — Nem, nem... de tessék ideáé zni... ejnye, ejnye, hogy ie felejtettem én ezt igy el!? — Mit fiam, mit? — Az öreges hang megveszhetett. — Ezt ni! Tetszik látni, fei von szedve a kövezet egészen végig — így szombat esténként igazítják a gázcsöveket... Ejnye, ejnye, de kellemetlen! Szentpótery néni is látott valami sötét árkot maga előtt. Tűnődni kezdett. — Most mán mit csináljunk fiam? — Hát azért már csak átmegyünk valahogy... Tessék csak várni Szentpótery néni... Én előtto átugrom, azután segítek. így ni! És zerge szökkenéssel ugrott át az árnyékon. Szentpétery néni is ugráshoz készülődött. Sóhajtozva fogott neki földeteeprő szoknyái felfogásának. De a rókakarmiantyu akadályozta. Előbb hát ezt dobta át a fiúnak. Aztán két oldalt marokra szedte fekete selyemruhája bő ráncait. Dugóé evelásztin cipő, vastag, fehér nádllisharisnyá- ba bujtatott lábak, terno szoknya, cloth szoknya és báróként szoknya tűnt rendre a túloldalon várakozó Feri profán 6zemo elé s egy erélyesebb mozdulatra még a hosszú, báróként bugyogó méáy, el ingeit oakkjai is hóid világra kerültek ... 8®eot- pétery némi kész volt az ugrásra. De Feri rákiáltott: — így nem jó leex Saeotpótery néni Térnék ideadni a kezét!... Mély ám ez az átkozott ároki Feduyögve eresztette le a szoknyáit és uj módszert próbált. Most az egyik kezével szedte marokra & ruházatit, a másik kéz reszketve nyűit át Feri felé: i — Segíts hát, telkem! — Egy... kettő... na — most tessék ugrasd — há-rom!... így ni! Szentpétery néni izgatottan ugrotta át az első akadályt. Feri véresre harapta beiül az arobneit, hogy hangosan fel ne kacagjon. De vigyáznia keltett, máris újabb árnyék, uj karmátyudobás. feteze- delőzködós, indiszkrét látványok és egyre nehezebbé váló átkelés. Együk árnyék szélesebb voit, a másik keskenyebb. de átkozott sűrűn jöttek, különösen ott, ahol a házak kfeebbedrai kezdtek már... SzeotpéteTy néni sóhajtozott. — Jaj, ha ezt. tudom lelkem, inkább nálatok aludtam volna... Pedig nem szeretem écoakár* elhagyni a házat... Meg most jut eszembe, hogy hálórékli sincs rajtam, de az én jó Amáliám talán tán kisegített vöna...-—Jó lenne talán szombatonként úgy készülnie A SALVATOR : I FORRÁS
