Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-09 / 256. (2477.) szám
10 1930 noreanber 9, vasárnap. AZ APOSTOL Vihar volt... A falat, ml a völgy ölében bajt, Mint gerle-fészek rózsalomb alatt, Elsodorta a felhőszakadás... Egy sikoly volt csak, egy vad pillanat. Aztán csend. A csalit helyén mohois temető. Mályvaróasa-kert s templom néma rom.. S az omladék közt rémült szemekkel Csavarog szerte ember és barom. Mi volt ez...? Nyög, fuldokol a kétségbeesés. Mi volt ez: Isten vi^ámló szeme, Mi lesújtott az uj Sodomára, Vagy az utolsó Ítélet szele...? Rémület: Elveszett élet, akarás, remény. Uj búzát vetni, uj fát oltani S a bedőlt templom falai alá Nem indul senki követ hordani... Isten, nézd! A csata-hegyen Fiad képe áll És öt sebét egy golyó találta... És újra vérzik és hull a könnye. — Hát hiába volt kínos halála ...! Nem, Uram! Veszem a csákányt: akarásomat. Veszem a magot: maradt hitemet, Rózsát ültetek a romok közé, Ahol a kétség még ma Is temet. Én hiszek. Lecsókolom a Krisztus öt sebét S bontom a romot, mig nem találok Friss televényre, amiben újra Megfoganjanak az nj hit-virágok.... Telek A. Sándor. Uj nyugdíjbiztosítási kormányrendelet Prága, november 8. A népjóléti minisztérium kormányrendeleti tervezetet dolgozott ki, amely a magasabb szolgálatban levő ma- gánalikalmazol Lak nyugdijbiztositásának átszámítási alapját fogja rendezni. Ezzel a rendelettel véget akarnak ■vetni az eddigi tarthatatlan helyzetnek. A nyugdijbiztositásra kötelezett magánalkal- mazottak ugyanis mindig panaszkodtak, hogy állásváltoztatás esetében az átszámítások helytelenek voltak. A javaslatnak ebből a szempontból nagy jelentősége van. Szentpéte-ry néni, kérem... Mert úgy hallottam, hegy hat hétig minden szombaton éjjel csinálják & gázcsöveket. — ó, de borzasztó!... Jaj, de borzasztó! Ép mér éppen szombaton lelkem? — Mert... Mert... — a fia nyelt egyet, — ... mert csak szombaton tud eljönni Pestről a mérttök. Vasárnap reggel vissza is megy. Szentpétery néni megértőén bó! ingatott. Csupa megértés volt még a két struoetolla is. — Értem, érteim ... Milyen nagyszerű, hogy mindent ilyen jól tudsz, Ferikém! Csak azt nem értem, hogy műkor dolgoznak?... Hiszen még egy lélekkel sem találkoztunk idáig... Feri nekiezem te Ienkedet t: — Ott dolgoznak ni. a másik oldalon!... Hát nem tetszik látni, hogy ott mozognak, Szentpéte ry néni? Az öregasszony belehumyorgatott a ház árnyékok sötétjébe. Dehogy is árulta volna el a rossz látását. — Az ám ni, csakugyan! Még ugyan sokan vannak! ... Na de ilyet .. Hát nem is mozdulok én ezután szombaton! Feriben ujjongás zendült: Minden napja le van foglalva, megszabadul tőle. Átugrottak az utolsó akadályon is, a Szent- pétery néni saját kéményének az árnyékán. Itt aztán át kellett menniük a túlsó oldalra. Feri udvariasan nyitotta ki a kaput a lihegő, kiizzadt halálra fáradt öregasszony előtt, belülről újra bedugta a kulcsot és szokás szerint megvárta, mig kikopogtat az ablakon, jeléül, hogy mindent rendben talált. Megnézte az óráját: fél tizenegy ... Egy óráig tartott az ut... De nem baj! Nem baj! Vig füttyszóval indult vissza és egész utón a dreiechrittet próbálgatta, Hidvégiékig. ... És Miska meg Zoli három héten át szid kozódtaik szombatonként, mert Szentpétery néni nem jött és Feri szabad volt.,. A negyedik csütörtökön Feri udvarias sajnálkozással kérdezte meg hazamenet, hogy miért nem jön mostanában szombatonként Szentpétery néni? S az öregasszony nagy méltatlankodással adta elő neki is a gázvezeték csinálását, mint még az első héten mamuoimak. De Zoli nem hitte el könnyen. Kinyomozta a dolgot. Az eset eljutott az édesapa füléig. 8 a pipaszár még egyszer végigtáncolt a nagy gimnázistá/n, bár Feri esküdtnl mert volna, hogy az édesapa szigorú szeme mosolyog... (Érműhál yfalva-Ro rn án ia). TnKGAlMAGkARFnTUiAP Egy este a müncheni Hofbrauhausban München, november eleje. Mér egy hete róttuk a müncheni orcákat és még nem voltunk a híres Hofbrftuhajucban. Szégyenük is magunkat szörnyen., iáikor vjgy postás külsejű bácsi „Was, eáe war’n nooh net im Bráubaus? Na, da mües’ns aber gtei’ geh’ní" felkiáltással és néhány unszolásnak szánt oHaSbalökéssel adta jeliét élénk felháborodásának. Siettünk tehát a mulasztást helyrehozná és egy este ellátogattunk mi is a felsőbb udvari kegyből létesült „népies iantéz- mény“-be. AZ IDEGENEK A HofbrfiuihaUA egyike a legrégibb ,3ierké?ter'“- eknek. 1320-ból, bajor Lajos császár idejéből való. Zeg zugos öreg uocákon át, a festői Altér Hot mellett elmenve, kijutunk a Fiatalra és elszántain nekivágunk a bejárati lépcsőnek. Szörnyű hangzavar, sűrű füstfeHeg, nagy tolongás, osómceogős és eör- ezag kavarog. De lassan hozzászokunk, tisztul a kép, már kihaltunk egyes hangokat a lármából és keresztüllábunk a füstön. Izmos oszlopok tartják a hatalmas helyiség boltíveit, az oszlopok között egymásnak tolva beláthatatlan sorban hosszú asztalok és fapadok. Középen átjáró vezet a termen át a Neutunn-Str.-i kijárathoz. Itt állandóan özönlenek az emberek, részben azok, akik a megszokott Mass (egy liter) sörüket akarják elfogyasztani, részben Idegenek, különösen amerikaiak és franciák, kiváncsi szemekkel, a legtöbbje széles mosoly mögé gondosan elrejtett megütközéssel és az eredetiségnek kajára, de némi undorral vegyített „ah" és „oth" felkiáltásokkal. Érdekesek ezek az idegenek: egyszer köteiességszerüen végigsétálnak a Hof- bráuhauson, köhögnek a füsttől, törölgetik a szemüket, peurfőmös zsebkendőt tartanak az orruk alá és görcsösen szorongatják a pénztárcájukat, de otthon aztán elmesélik, hogy „tudód édesem, természetesen voltunk a Hofbraühausban is, micsoda aranyos lokál, az a keresetien őszinteség, az a lelüdtáő, egyszerű népieseég, milyen gyönyörű, milyen eredeti!** A söröző bajorok sanda szemekkel figyelik ezeket az idegeneket. „Dér verdamtmte Fremdenver- kehr!“ morogják és mérgesen kiosszák e nagy korsó sört. Nem szeretik a finnyás embereket. BESZÉLGETÉS A HABITÜÉKKEL Egy hosszú asztalinál nagy nehezen helyet szőri- tanaik nekünk. A hangulat határozottan emelkedett. Az asztalon tegnapi igarettahamu, gyanús szinti eörhaib, gombóccá gyúrt papírszalvéták és kolbászmanadványok. Minden vendég előtt á "jellegzetes nagy szürke korsó, a Mass, a vendég számával, H. B. felírással é« nickeliietővel. A szomszédok: egy postás, egy öreg tiraíi ruhás, egy rendőr külsejű ember, a Waoh- und ScMiees- Geeellsahaft alkalmazottja, csupa kedves, kedélyes bajor, rögtön beszélgetni kezdenek velünk. Ezer kérdésük van, ártatlanul kiváncsiak. Szembe® velem fekete zakkóe, roppant barátságos bácsi M, gomblyukában egy toraakhib jel vényével Hamar megbarátkozunk és a bácsi megismertet engem a sörivás rejtelmeivel. Figyelmeztet, hogy a korsó tetejét nem ajánlatos nyitva hagyni, mert ez hagyományos szokás szerint egy ingyen „Rund- bier“-t jelent, vagyis bárki odaülhet az asztalhoz ée az illető számlájára sörözhet. Tudatlan idegenekkel sokszor megtörténik! A bácsi meséli, hogy húsz év óta minden estéjét itt tölti a HoFbrauihaueban, megissza a pensum sörét, 2—3 Maes-t és úgy megy haza. Persze minden embert ismer, némi indiszkrécióval beszél a szomszédom előéletéről, majd rámutat az asztal végében ülő, teljes apathiába merült tiroli bácsira. „Dér ist vöíl“, mondja leplez üen kárörömmel, A bácsi tényleg hasonlít egy pattanásig felfújt eta- noclira, melyet csak meg kell érinteni, hogy szétpukkanjon. Újdonsült ismerősöm pedig meséi, mu tógát, mindenről tud valami érdekes kis pletykát.; ő a Hoíbráuhaus Intim Pistája. Időnkint megfenyegeti a szomszédban ülő asszonyokat. „Meg kellene verni őket, — mondja felém fordulva — tessék nézni, ide hozzál; ezeket a 2—3 éves kis porontyokat, ebbe az egészségtelen füstbe'* é« gyöngéden megsianogat egy álmos kis gyerekfejet. Azután panaszkodik a drágaság miatt. Egy mass sör 60 Pfennig. A hagyományos „Friih- seboppen" 2—3 Mark. Azért mégis mindig zsúfolva van a helyiség. „Mi már nem tudunk eoélkül meglenni, kérem, ha mégegyszer annyiba kerülne is“ mondja, « szomszédok élénk helyeslése közben. És mindnyájan megragadják a hatalmas kőkoneó- kat. „Prosit! Auf ihr Wohil! Auf allé sohönen Ungariunen!'* hangzik egyezerre minden oldalról és a kedélyesség csak úgy nevel a csillogó szeműikből. TÍPUSOK Minden típus, minden faj, minden karakter kép- viselre van. A szomszéd oszlopnál zsebretett kezekkel támaszkodik egy kopott ruháju, sportsapkás fiuhanc. Intelligens arc, de kicsit komisz. Különösen a szeme. Foglalkozására nézve zeebmetsző (ezt ő ugyan nem* mondta, de meg vagyok róla győződve!). Moz julatkinul fixirozza a szemközti pádon bóbiskoló idősebb bácsit. A bácsi határozottan optimista iriyitott szájjal, mellére bukó fejjél alszik és kabátja mindkét szárnyát széthúzva a pad támlájához szorítja. Egyik belső zsebéből kikandiíkál a pénztárcája. Lehet, hogy üres, de nekem mégis imponál ennyi optimizmus! ( . A túlsó okidon egy ur nékivörösödött aim»|l öBómVkol, veri az asztalit és erőteljes kifejezéseik- (kel szidja a jelenkor összes poMtiihusatit; néhányon. gúnyosan unosalyogiuát rajta, ajónljóik neki, hogy lépjen föl a legközelebbi választáson, mások megértőén bóüntgafenak és nagy odaadással hallgatják. Amott egy ember ül ingujjban, tuifémyes, tágult pupillával bámul maga elé, egyik keze a zsebében, másikkal a korsó fülét fogja, kapaszkodik bele, mint egy baráti kézbe, ö a pesszimista. Sötét gondoláid lehetnek Ha ugyan egyáltalában vannak gondolatai. Senkiivel sem beszél. Ül és bámul. Ez is egy álláspont! — gondolom magamban és szemügyre veszem azt a nagyon sovány fiatalembert, aki egy pléh cágarettedobozt, tart az Ölébe®, rajta papírlap, melyre hanyag mozdulatekkal rajzol Itt nem Lehet tévedni, a ruha, a szemébe lógó hajtánűB, a figyelő tekintet: e® csak müvésnnö- vemdék lehet. Észreveszi, hogy mézem és még mélyebben hajlik a pLéfodobce fölé. Az asztalok közt és az átjárón eredeti népviseletben korzóénak az emberek, integetnek az ásmerő- söknek, itt-ott megállnak, beszélgetnék, leadják egymásnak „a hét tegesiiklandóeaibb viccét**, nagyokat nevetnek, kedélyesek és jókedvüek. TirotMak, ütöttkopott bőnmadrágfean, hatalmas zergeseakáll leng a kalapjukon, izmos csupasz térdek váJílanmk elő és súlyos bakkancsok dongnék a Hofbrüutoaus kövezetén. Asszonyok, a Tegem-See kőrŰK jeÜegoetee viseletbon, tarka kendőkkel, alacsony sarkú csatlós kas cipőkben és egész lapos fekete posztók® lapokban, mely színes szalaggal van az álluk alatt megkötve. Itt-ott óriás legények, fejjel kiiimagaelanak a többiek közül, ezek hamburgi matrózok, fekete rövid bársooyzekében, ugyanilyen szorosan testhezálló nadrágban, mely a bokánál legyezőszerüen kiszélesedik, a fejükön óriás karimája fekete filc oa- liabresez. Büszke, viharvert, helyke ábrázatád, zsebre tett kezekkel, az általános feltűnés teljes tudatában, sétálnak lassan föladó. MANDLINGER, A H. B. LENBACHJA Nélküle el sem képzelhető a Hoflbráuhaus. Mandlinger egy fogalom. Éppen fölfedezett minket és rongyos idiótáén eripőiben evez az asztalunkhoz. Gúnyolódó, nevető embercsoport kíséri Egészen eredeti ember: ősz, hosszam lelógó művészbál], fekete puhakalap a feje búbjára tóivá, öreg ráncos pergaimentbőiii arc, pápaszem, különös, riadtan pislogó kis szemek, öreg-öreg szakadozott szélű, foltos zsakett, mely lobeimyegfcémt lég rajta, harisnya sánc© a lábán, hóna alatt rajz- mappát szorongat, kezében egy sárga ceruzavég, melyet szünet nélkül rág. Ez Madilinger, a rajzoló művész. Tökéletes. • Szinte szeretném megkéniezni, hol maszkírozta magát ilyen ügyesen. És szeretném megáUöpiteini, vájjon tényleg letompült, elkopott-e a büszkesége, hogy ilyen közömbösen, egykedvűen hagyja magát Itiigunyolnó, vagy félkegyelmű, vagy csak játsza a félkegyelműt. De erre nincB idő. Már ott áll előttem, kezében ez elrúgott ceruzavéggei és véhony, rekedt hangom megkérdezi, akarom-e, hegy lerajzoljon. Leül velem szemközt a patina, kinyitja a mappáját. keresgél a sok ócska piszkos papír közt, végre kihúz egy darabka „sötét fehér" papirost és munkához lát. Az oszlopon függő lámpa gyenge fénye ráesik az érdekes fejre. Mo6t veszem estik észre, mennyire hasonlít a „Kék angyal" tanárához. Mintha csak róla kopirozta volna Jannnngs a Professzor Rath mesteri figuráját. Az elzüllöit tanárét. Ez az elziiillött művész itt előttem — talán ez is túlzott idealizmusból került ide... talán neki is- voltak ambíciói, álmai... Ki tudja? — A hasonlatosság mindig megdöbbentőbb lesz, ez a jaumingei mimika, ez az öntudatlan, szánalmas groteszkség, amint áthajol az asztalon és rövidlátó szemeivel figyelmesen vizsgálja az arcomat. Majd ismét a mappára görnyed és rajzol, föl-le tologatja a pápaszemet, megigazítja sovány nyakán a rettenetesen bő, piszkos kenténygallért, percenként megnyáilazza a ceruzáját és a zsakettjébe törli. Nyolc-tiz ceruza fekszik előtte az a szíton, csupo elrúgott, faragatlan, piszkos ceruzavég. Ép oly groteszkek és szánalmasak, mint a gazdájuk. A keze kÍ66é remeg, bizonytían,. de a vonások, amint a tökéletlen kis ceruzákkal rajzol, csodálatosan biztosak és határozottak. Amig a portré l észűl, megkockáztatok egy tízperces interjút: Mondjon valamit magáról, az életéről. Vékony, rekedt hangon, szakadozott mondatokban beszél. Elmondja, hogy 40 óv óta itt dolgozik o Hofbrüuhauöbaiu. Az idegenekből él, akik egy márkáért szívesen lerajzol tátják magukat. Ezenkívül ingyen sört iszik, amit rögtön be is mutat; össze tölt ügeti egy üres korsóba a maradék söröket és munka közben gyorsan lehajtja. A szomszédok nevetnek, már ismerik Mandlinger szokásait és friss söröket hozatnak. Gondolkozom, vájjon hány éves lehet ez az öreg, elzüllött művész. Nézem, hol u zsakettjét, hol ót és nem tudom eldönteni: vájjon melyik jött előbb a viliágra, Mandlinger vagy a zsakett? A körülötte hangzó gúnyos megjegyzésekre nem felel. „Nagyon jó élet, biztos élet, — mondja halálos komolysággal — én vágyóik a Hofbráuhaus Len- baclija" 'ós a feilzugó nevetéssel mit sem törődve, utolsót nyálas. « ceruzáján; miég néhány energikus vonás és kész a kép. Nem ' asonliit ugyan csöppet sem, ije mégis egy említi. Az öreg kiissza a maradék sört, zsebébe osusz.- tatjá a márkát, összecsomagolja nagy gonddal a piszkos papírokat és oeruzákat, hóna alá veszi a mappát éc elköszön. Megy a többi asztalokhoz. Mi is fizetünk, éjfél már régen elmúlt. Elbúcsúzunk a kiübjelvényes, kedélyes inűndienitői, a tároli bácaKtöl éa a többiektől Kezet BBoztáanak v*Olcsóbbak lettünk a szőrmebundákban !!! 11 iiwiiii—nmwiiim i ii mii miiiiiiiii i i i iwii m mi min Csikó-bnnda (drapp éa barna) Ke 3000-35CO-ig Péssmahát-bunda — — — Ke 4000 5000-ig Pézemahas-bunda — — — Kő 3000-4500-ig Breitsehwanzláb-bnnda — — Kő 5000-6500-ig Breitachwanzcaikő-bnnda — Kő 4000-5000-ig (NagyOB eiranl étony •oyaj. kSISnÖMn erősebb hölgyeknek alkalmas). Persianer-buada — — — Ke 10.000*15.000-íg Breitsehwanzpersianer-bn&da „ 12.000 és feljebb Buxbaum-Blau-Weinberger Bratislava-Pozsony, Mihalská 3 lünk és sajnálják, hogy holnap már elutazunk és nem jövünk többé. „Gute Nacbt, die Danáén! glűöktáche Reiee! aiuf írohes Wiedereehen!" hangzik minden otdailröl utánunk. Gyalog roegyünik haza a tündéiden kivilágított városon át és meg vagyunk elégedve az esténkkel. DÉCHY LIÁNÉ. MaMMaMaanvkazMaHaMBaniM A magyarországi püspöki kar állást foglalt a sport túlzásai ellen Budapest, november 8. A magyarországi latin és görög szertartásit püspökök Seródi Juszt in ián bibornok hercegprímás elnöklete alatt csütörtökön a budai primási palotában őszi konferenciát tartottak. A napirend előtt a hercegprímás kegyelete* szavakkal emlékezett meg az elhunyt Vass József dr. miniszterről, majd a püspöki kar üdvözölte az utódjává kinvezett Ernszt Sándor dr. népjóléti minisztert. A hercegprunás méltatta a Szent Imre jn tdleumi év ünnepségeit és felolvasta Sí. Pius pápának hozzája intézett ’eveléi. A konferencia további során taíac-.koztak * püspöki kar tagjai a vasárnapi munkaszünet minél intenziveob megtartásáról, az egyház- művészeti központi hivatal megszervezéséről, az egységes népénektár kiadásáról, vala mint a külföldön élő magyar katolikusok lel kipásztori gondozásáról. Az egyházkormányzati ügyek mellett foglalkozó t a püspök- kari értekezlet az egyházi birtokok vagyon- váltságával összefüggő kérdésekkel is. SzáSS£t mos tanügyi kérdés szerepelt a tanácskozás tárgysorozatán, ezek között a kán tor tani toknak kántori tevékenységükért juttatott természetbeni járandóságoknak a tanítói fizetésből való kikapcsolása, az elemiisko- lai beiratási dijak szabályozása és a polgári iskolákra vonatkozó törvény végrehajtása. Állást foglalt végül a konferencia a sport túlzásai, valamint a nyilvános leány torna- és úszó versenyek ellen. AMSSW®wnenEí>,£;V;-.*:r53íwr\ jasesMü-ssssvK 3EHB9HHMÍ111 ■ ► Legújabb közgazdasági hírek Hét fizetésképtelenség Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti; A gazdasági krízisnek szomorú tüneti jelensége a sok fizetésképtelenség, amely Szíovenszkóban előfordul, ezek legtöbbje az elviselhetetlen adóterhekkel áll ösz- szefüggésben, amelynek az ipari s kereskedelmi cégek a mai válságos időkben eleget tenni képtelenek. A város nyugalmát egészen felkorbácsolta a legújabban előfordult hét fizetésképtelenség, amely között Komárom két legnagyobb kereskedelmi vállalatát, a Lövinger és a Wei-sz Testvérek céget is ott találjuk. Ezeknél milliós passzívákról van szó. A többi fizetésképtelenség főképpen a textilszakmát sújtja, ahol a pénz vásárló erejének megnövekedése következtében beállott pénzhiány folytán állott elő a fizetés- képtelenség. Morvaországban uj naftaleletre bukkantak. A prágai Artesia Sokolnice melletti telepén folyó kísérleti fúrások során 83.30 méter mélységben uj naftarétegre bukkantak. A Morvaországban végzett kutatások folyamán a most fölfedezett naftaréteg immár a harmadik aktív szonda. A lelet annál is inkább nagyobb jelentőségű, mert a rohamosan fejlődő automobilizmus és gépüzem egyre több olajat igényel s a csehszlovák köztársaság olajban szegény állam lévén szükségletét Romániából, Lengyelországból, Amerikából és Oroszországból való behozatal utján kénytelen fedezni. Hájek mérnök, az Artesia főnökének és Sohna.bel dr. brünni egyetemi magántanárnak vezetése alatt álló morvaországi kutatások igen örvendetes eredménnyel jártak, ami a legjobban abból tűnik ki, hogy az ott talált nafta rendkívül csokóly mennyiségű aszfaltot tartalmaz, ellenben olajtartalma .igen kiváló minőségű és nagymennyiségű. A morva- országi nafta, ezen kívül nagymennyiségű para- öat tartalmait, ^
