Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-09 / 256. (2477.) szám

8 rPIWGM/V\\GtoRHIRMr> 19W BTembor t, rásárnap. Keczer András, az eperfesi vértanú családfája I2Í2—I687. A Tóth Sándor tortecekm író áfttafl gondos kutatások nyomén, nagy tudás- cáJ szerkesztett, s Beraeviczy Albert drn a Magyar Tudományos Akadémia el­nöke, Sáros-megye nagy fia éltei elő­szóval bevezetett, & megerősített Sároa- vánmegye monográfiája alapján kivona­tosan közöljük a vértanú Kecser András érdekes osenLádi leszármazására vooat- kazó történelmi adatokat. Eperjes, november 8. (Saját tudósítónktól) Az Aba nemaetsógbő! származó lipöai Keczer csalód Magyarország egyik legrégibb törasököB asaládga. A osoilód székhelye Li<póc (Kecaenlipócx) íéiig Sáros megyéből nyúlt át Zemplén megyébe. Volt temploma, rezidenciája és vára: Lipóovár vagy fcleskő-vár. A csalód első okiményüag ldmutathaitó őse, De­meter (1234), mint Kálmán királyi herceg főasztal- nok mestere Péd, Pata, Bírta és Szurdok birtokokat kapja. Volt urát, mint már Hallos királyát védi a testvéreivel, de elfogják, _> Vladimír várban fog­ságra jutnák. Fogság után Demeter, mint étekfogó kiséri II. Endrét a Szeivtiföldre. Ott a enaraoénok hadsorát megbontja, s a bubi oni szultán öccsét le­szúrja, fajét pedig a kirááy elé viscsi. A tatárjárás­kor is védi a királyt, eká „talán ott végezte volna w éSetét-, majd Dr lmáciéba kiséri, a Vutó tatár vezért lenyilazza. Keczer Sándor (II.) Baranyáiban és a Pooeega megyei Nekcsén birtokos: Róbert Károly párti Demeter bátyjával együtt. Mindketten a rozgonyi csatában véreik, az Omodék ellen küzdenek. Sándor „a hatalmas karu“. Majd Kassán harcolnak, hol Sándor megsebesüli, e ezért 1312-ben aa Abctuj megyei Gorádnál kapja. 1383-ban Keczer Demeter tárnokmester a Lypo leh -várhoz tartozó Aghagus-pataika birtokot népesitá be a a telepeseknek kiváltságait meg­szabja. Keczer Sandrinus V. Lászlótól dooácdőba kapja a £anónd-megyei részt, Lipócvárt, Pekinnt és Mis- két Tóle ssármazik a miskei Drigy-család, amint Kecser János De Radványtól a Radvánssky család. 1427-sk évben kapják: VöröovágóoL Pa tojt, Pa tacskót 1466-ban Lipóoot, Peküéat, Bonyitál és Turinát. 1484-ben Rostokát. 1496-ban Lipóc-váré*. Keczer Ambrust 1543-ben a Szapolyay pért megölette, amiért Martinuzzá aajnálkozását fejezi ki Sérosanegye rended előtt, « az árvának, András­nak visszaad*!tja Lipóoot Későbbi bártoknik: Bog­dán, Bunyóta, Zeegnye, Lapispatek, Keoertópóc, ófalu, Tuhnina, Keoerpeddény és Vátkooy. A iefeeai kotrvetó 1237-től őriz családi iratokat. 1337-ben „Johannes De Kezzer", 1564-ben pedig Keczer András cimerbővitést kap. 1631-ben újabb oíenerbővitést nyer András, a flbsteueok és kunok kapitánya. A Üpócá Kecser nevet olykép magyarázták, hogy a csatád a másik (Szinye) Lipócot is megkapta, s ágy „kéts*er“ Li pórinak nevezték. Keczer Ambrus Thőkölinek leghívebb embere volt: „Pulit mirácukum vcihmiia- rk>n*n servorum", írja róla Bethlen Miklós. Keczer Andrást II. FenKoénd camerlevele <M- oyöitL ősei közt Ambrus Lipóc védelmében János ikúrály ellen elesett, atyja András pedig a 15 éves török háborúban vitézkedett, a Fülek vissza vétőié­nél vezér vök, Sáros megyében kilenc évig abs- pánkodott i ö is réeztvett Pest elfoglaláséiban 1602-ben, Buda ostromában 1903-ban, Bocekay ellen 1004-ben Thurró György oldalán harcolt majd tizennyolc évi hadi pályája után 1616-ban prágai követ volt, s 1622-ben a soproni országgyüléeen SArosmegye követeként szerepelt. Ebbéli érdemed­ért történik az 6 öoceének, Jánosunk 1631-ben a dúnerujitáea. A pajzs köldökben fekete pajzs, mely­ben-kiváló kegy jeléül — nagy F. betű, s fölötte császári korona látható. 1639-ben Sároetnegye iga­zolja, hogy Keczer István B' áa táborában járt a Bethlen todkedéskor, s pek&ényi kastélyában ölték meg. 1088-flc évből voáó Keczer Sándor drezdai élet-i nagysága képe, aki 1609-ben Peklényben született, íkülfoldre került a a szász fejedelem dragonyoe •hadnagya veit Bajviváefean esett el, testét a radvá- nyi kertben temették el „Bátyja urának" irt utolsó levele jattá, hogy hatókra készül atyja mellé temes­sék a véres zászlajára írassa fel búcsú versét. A régebbiek közül II. Keczer Sándor, Gyula, sdavónnaá bánnekceei birtokát szerzi meg királyi donáoiöol Felváltva használják ezóta a osaláditagdk a De Lipóe és De Nekcse előnevet. III. Keczer Demeter ,^iagymüvelits>égü férfiú, tiszta jeliem". Drugeth Fülöp az atyjának fogadja. 1316-ben tárnokmesternek nevezi ki a király. A lélszázadcn át elhairácsotó korona javakat alatta foglalják vissza. A királyi bírón székinek tagja, alki mini „itiarteeaógea én becsületes férfin" magán­ügyben la nem egyszer tett telikérésre igazságot. Utóbb a kunok bírája is, sőt maga a pápai udvar is közbenjáróul kéri fel a főpapok pápaii tized adó­ja tárgyában. Főtiszteóge az ország pénzének ren­dezése. Az ország gazdasági állapota a XIV. század elején a leggyarlóbb: három pártkiirály nem kap jövedelmet, mert a tóurak mindent eliharácsoltalk. Az egyház véged ínség küszöbén All A kisebb ne- mes»óg már szo’gasorbam leng. A jobbágy otthagy­ja a földjét Hallatlan földáraik vannak: egy ekónyi tér, k. b. 120—150 hold 3 márka, vagyi* tizenkettő arany forint. E viszonyok javulása az ő érdeme, s az övé: a k/irályi udvar fénye, pénaíbőwégie, és Visegrád pom­pája. Rendszere, melyet sajnos nem ismerünk, ké­sőbbre Is meghozta az eredményt. 8 a oéjítelen földöké® is segít: szüntelen telepít, fgy Lipoovárnak Haltesrfg óriási erdeje volt, ennék nagy réearét kivágatta, ■ fcöraégefcet szervezett rajta. Haousflalva az ó müve, e övé az is hogy a község Eperjeshez hasonló jogokat kapott. Bárt/fa 1320-ban adatta vett meg aiz alapot, sőt Eperjes és Kis Szeben az ő befolyásával nyerik ikiválteiágiaikut. S tüneményes a hatása Nagy Lajos idejében a vá­rosok fejlődésében is. Kiváló családtagok m/ég: Keczer Sándor (1657), II. Rákóczy Ftrene gazdaságii tanácsának szenáto­ra. Keczer István makar&i püspök, az eperjesi Kar- melhegyi Boldogasszonyról cimü templom (maii görögkato&5kr») felépítője, mit a templom kapu felett ma la látható ékes Keczer címer bizonyít. II. András fia Ambrus Késmárkon Thőkőlá István hűséges „ureraolgája", ki érdekes emJékiratiaiiibain sok kedves kxtisnJLáaokaft ir le uránról * a kor- társakrróL Keczer András (III.) és fia Gábor: KaraXfa- éldozatok. Amaz a vejével: Zimmermnim Zeig- monddal De Cselfailva, oszlopos embere az. eper­jesi evangélikus hiifcközsógnék. ök álüiatnatk a kül­városban templomot és M<olát a hitsorsosöknaik. Együtt jutnak a hóhér bárdja alá 1687 mároius 5-én fiávall G áborral s két vej ével Ziimmermnnn Zeigimonddal és Saárossy Mártonnal. Vagyonálsg íb — A nörtöl ncan ige® lendül nagy kedvre az ember, — panaszkodott Sós Feri a hosszú kantinasztal mellett. Vógignyult a széken és dallam próbált, de nem ment a dolog sehogy- sem, csak a káplár taszigálta meg égy cigaré- ta erejéig. — Persze, — mondom, — maguk mindjárt verekedni szeretnének! — Nem vagyunk mi olyan verekedések, — tiltakozott Sós Feri, — sose voltunk. Igggen szelíd emberek vagyunk mi. Egyszer majd, ha eljön, megláthatja saját szemiveL Kétkedve néztem rá. — Hiszen az újság mindig a maguk dolgai­val van teli! Nem múlik vasárnap íejbeverés nélkül. Maguk a legvirtusosabb emberek. Fél­nék maguk közé bemenni. — Urfélét nem ütünk, — vallotta mindjárt Sós Feri, — csak azt, aki avatkozik. — Mit tudom én, hogy én avatkozom-e, rá­nézek egy lány arcára és már maguk ütnek! — Hát ne nézzen! így évődtünk, mert csak évödés volt, ké­nyé respajtások között. Ez az évödés jutott eszembe, mikor most nemrégiben újból Sós Ferivel ültem szemben a lócán, de most már mindketten civilben. Nagyon örvendjünk egymásnak annyi hónap után, Sós Feri mindjárt Sport-cigarétát hozott, a pincéből egy kis, átkozottul savanyu bort, igen kedvesen elbeszélgettünk. Vasárnap délután volt, most nemrégen, ősz felé. A templomból már húztak kifelé a né­pek, csizmásán a férfije, tarkán a leánya, fe­ketén az asszonya. Egy-egy kapuban meg- megálltak, beszélgettek, mert a vasárnapot arra teremtette az Úristen. A legénység ott állott a hősök emléktáblá­ja mellett, mert az van közepén a falunak s onnan minden látszódik. Aki már katona volt, az igazi legény, az vitte a szót. Aki nem volt egyszer sem itthon szabadságon messzi Cseh­országból, annak a szava többnyire csak hall­gass még. A lányok ott sétáltak előttünk, kézenfogva, selymes városi ruhában, sárgaselyem haris­nyában, némelyiknek haja is rövid már. At- átszóltak a legények a lányoknak, azok visz- sza, de együttes korzózás nem fejlődött ki. Sós Feri bemutogatott egymásnak a legé­nyekkel. Van néhány, akivel ismerjük egy­mást személyesen. Félszegen adnak kezet. Elmúlt a katonaság, már nem vagyunk kollé­gák a a társadalmi különbségek kereked őröl­nek tsmét bennünket. Próbálom a hangulatot menteni, egyelőre azonban gyengén indul a barátság úgynevezett fonalainak összekötözé- se, én, az ur, ők a parasztok: magyar nyelvünk nem elég ahhoz, hogy valamely eszme kap­csán találkozzunk. Dialektusuk © vidékre jellemző. Nem adom tovább azonban e dialektust, érthető okok miatt, amint az a következőkben kiderül. — Fél a verekedéstől, — mutatott felém Sós Feri. — Nem félek, csak nem szoktam kocsmá­ban verekedni. — No, attul ma ne féljen, mi is csak évő- deni szoktunk, — rántja meg a vállát Bognár Rudi, a kovács-legény s két .sarkán ingatja magát. Ilyen kedvesen elbeszélgettünk. A házak előtt, padokon emberék és asszonyok vetet­ték meg a világ folyását. Gyerekek futkároz- tak a sáros uccákon és libák gágogtak n pa- tak:parton, csendes vasárnap délután.- No, egy Márkásra, — indítványoz Rudi s az eszmét mindenki elfogadja. sújtják őket: *. kincstár lefoglalja a Mpóed ás pák- tónyi uradalmakat, s a dtibofki bányáit, mely a majádnak 1289-óte birtoka. Egyedül haromdák vege, Dobay Zeigmood kerülte el a hőhóribárdkrf. Kecser András testvére: Klára (Sunyei-Merse Mikléené) efelkkasstja ki véglett bátyjának fejét • a stónyei templomban temetted el. A vértanú Kecae" Andaás iwől-inre ofcmányilag kimutatott egyenes lieraármantttjsá részben Sároa- megyóbeo, réenfceo Béosben és Magyerorazágoc ma is nagyenácnbon élnek. Budapesten fipóci Kecwr Gyula nyug. kuiriad tanácselnök, Récében Kecser Béla volt császári és kiír. kamarás, nyug. huazárőimagy, a bécsi magyar gárda kapitányának voll paramcGőr tisstje és Ha Imrei, — Stoócoéaybe® Veildce Antalnó szül Keczer Ida, Eperjesen ötv. Keczer Imréné szül, Dobay Gizella, özv. Egereir Feremcné sz. Keczer Kornélia, özv. Tahy Boldiasár- né í«. Keczer Irén, özv. Flórián Annbrusoé mu. Keczer Margitt és Féketéaé Keraer Gitta élnek. Keczer András három veje kőéül a Zimmermann és a Saároasy családok kihaltok, harmadik leányát Keczer Aratóit dobói Dobay Zsigmond bírta fele­ségül Ezek egyenes leszármazottjai: Dobay Zsig- mood alispán és kerületi táblái elnök (neje: cser­nek! és tarkeöi Dessewffy Mária), azoktól Dobay Zsigonond huszárkapitány, föstrázsameeter (neje: báró pal'Mni Lrikey Ioooencia), ezektől: Dobay Zsigmond (neje: nagybegányi Klára), ezektől: Dobay Eduard Sároevánmegye főügyésze (neje: csernek! és tarkeöi Dessewffy Anionná), ezektől: Dobay Sándor kir. közjegyző (neje: beHhlomfalvi Betihlepfa'lfvy Irén), ezekéül: Keczer Imrémé ez. Dobay Gizella és fivérei származtok. Beljebb kerülünk a kocsmába. Eoetszag, sörszag, bornak illata keveredik a kenyér 9 kolbász szagával. Széleslábu asztal mentén megviselt lócák. Jön a kocsmáros ur, aki a léli orvvadászatok alkalmával a nyulbőrt is beváltja pénzre a legénységtől, vagy tartozás fejében fogadja el. Jön, kérdez s már hoz is. Balog Sanyi nadrágzsebéből előkerül egy cso­mag rettenetesen piszkos kártya, már nyáiaz is és a legénység csillogó szemmel nézi a fil- kókat meg a királyokat, akiknek bejelentése rögtön húsz vagy negyven pontot hoz, asze­rint, mi a tromf. Egyideig a Máriás járja és a sör. Sós Feri azonban vendéget hozott és evégből bort rendel, egy liter tavalyit s a bor mellé csak huszonegyest lehet játszani. Elein­te gyufában. Széttört skatulya, gyújtók jelen­tik a szerencse forgását. Egyszer azonban Kun Dezső gyufája kifogy és gavalléré# moz­dulattal dob az asztalra egy hatost. Eltűnik erre a gyufa, elfoglalja helyét ax ötvenfillé- res, meg a koronás. A bankban tíz korona van s az asztalon a második liter. Tetszik ne­kik, hogy az úri kolléga már az ötödik koro­nát veszti. Kipirul az arcuk, dülled a szemük, ahogy a lapokat egymásra rakva, roppant fi­gyelemmel csúsztatják és gusztálják a kártyá­kat Félhomály. Az este lassan ereszkedik. E pillanatban nyílik az ajtó r belép négy legény. Hogy nem a faluból valók, az rögtön meglátszik. Csendesen jönnek, köszönnek, még a kalapot is leteszik, tehát az ittartózko- dás ideje hosszabb lesz nyilván. Mi fogadjuk a köszönést. Aztán újból a kár­tyába merülünk. Azok sört rendelnek és oi- ga rétát. Eggyiptomit. — Hencegések, — morogja Sós Feri dühö­sen, mert közben vészit is. Azok tudják az illemet és egyideig nagyon csendesen diskurálgatnak. Bognár Rudi töri meg a csendet. Átszól hozzájuk: — Jányoknál vótatok? — Megnéztük őket. — Majd mi is visszanézzük a tieteket! — Lehet is, szabad is, — voanja meg a vál­lát egy szélesfejü, gubancoshaju legény — vi­rágzanak nektek is! Hogy ilyen engedékenyek, Rudi is lejjebb száll a hanggal. — Jöhettek közelébb is ... Ezt visszautasítani illetlenség. Komótosan kelnek föl, közelébb húzódnak s nagy tenye­rükkel félszegen, gyakorlatiam]], mereven fognak kezet. Megmondjuk nevünket. Kártyát kapnak rögtön ők is. Egy-egy koro­nát ura.san tesznek az asztalra, az egyik ide­gen legénynek azonnal sikerűi huszonegyet fogni. Sós Feri nem állja szó nélkül: — Nem nagy lehetett a jányoknál való ered­mény ... Az nem válaszol. Hunyorgat e lámpát kér. Jön a korcsmáros ur, ágaskodik a fejünk fö­lött, elszór néhány gyufát e gyújtja a kanócot. Lebeg a lámpa ide-oda, fényt és árnyat doh reánk. Egyre több a bor az asztalon s az idegen le­génység nyerőben. A hangulat izgatottabb lesz. Fészkelődik mindahány, nézegetni kezdik egy- má°t. Balog Sanyi leteszi egyszerre a kártyát és átkönyököl az asztalon: — Aztán hogy kitilt js kértetek engedélyt, hogy a mi lányinkho járjatok? —<: Nem hivatal a leány mondja egy körte- képű idegen legény —, hogy engedélyt kérjünk ril NAGY KORCSMAI VEREKEDÉS... Vendégképen a hármentő melleit, kutatván az ősi leiket Irtat SZOMBATHY VIKTOR — Ceodilkozok, hogy erre nem gondoltatok otthon... —• Én meg esőd átkozok, hogy ezt még kór dezed ie. Megrántom a Sanyi kabátját: — Hallja, ne ingerkedjen, játszunk tovább! Egyelőre belenyugszik. Az idegen legénység­nek azonban ige® kedvez a szerencse és moso­lyognak te. Ezt aztán vendéglátóm, Sóé Feri nem állja. — Azt mondó vagyok, hogy ne járjon az lányho, akinek ennyi pénzt hoz a kártya. A széleefejü leteszi a kártyát: — Mondd inkább, hogy belénk akarsz kötni. Nem tetszik a képünk, mondd ezt inkább! — Nem formázza megfelelően a gusztusun­kat — feleli Feri nagy helyeslés közben —, és jó volna tőletek, ha mostan szépen hazamenné­tek s majd, ha engedélyt adunk rá, jöjjetek el újból. A szélesfejflnek fejébeszalad a vér. — Itt én is úgy fizetek, mint tik! A pénze­mért ur vagyok. — De nem itt, — válaszol szelíden Só* Feri, hiába rángatom már a kabátját, nem hallgat, elfogta az indulat, csak széles válla ráng ée homloka izzad. — No, szépen haza... — tanácsolja utoljáira. Ennyi volt az utolsó szelíd hang. Mert arai most történt, az nagyon különös volt, ámbár várható. A szélesfejü fölkapott egy üveget s megcé­lozta vele a szembenfilőt. Az félrekapta a fejét s az üveg hangos csörömpölé-seel vágódott a falhoz. — A lámpát! — ordította Balog Sanyi és már verte is le a világosságot. Egyszeribe sö­tét lett minden. Hangos dobogás, szuszogás, káromkodás verte föl a korcsmaszoba méla csöndjét. A korcsmáros berohant s rimánkodni kezdett. Nem volt biztonságos a dolog. A sötétben a távolabbülők is egyszeribe beleavatkoztak a dologba s parázs verekedés fejlődött ki. Vala­melyik az ajtóhoz ugrott ée rárántotta a zárat. Se ki, se be. — Feri! — kiáltom, de Feri se lát. se hafl. Roppant kellemetlen. Sose voltam még korcs­mái verekedés részese, csak hallottam róla, hogy megtörténik s most akaratlanul belekeve­redtem. Odahuzódora a kármentőhöz s azon igyekszem, hogy fejem ütés ne érje, mert már botok is suhognak és üvegek törnek. Kivül asszonyok sikoltoznak, jajonganak, akarnának befelé, de nem lehet, az ajtó csukva mindaddig, mig a pör be nem fejeződik. Egy üvegszilánk nekem repül, érzem, az ujjam véres. Azok meg csak szuszognak, hörögnek, egymáson fetren­f enek, elfojtott szavak röpködnek a levegőben. Italában meglepő csöndben megy az egész, inkább a munka minőségére fektetik a fősulyt — Já-aj! Gyilkolnak, — kiált végre az egyik, hogy megborsódzik a hátam. Próbálnék odamenni, de a sötétben nem látok b valaki megüt. Megrántok a sötétben egy kart. — Feri — kiáltom —, hát ne bolonduljanak! Hál’ Istennek, Feri még él, mert visszaszól szuszogva a túlsó sarokból: —• Maga csak maradjon a söntésben, mig végzünk. Egyik se tudja, barátot üt-e, vagy ellenséget. A virtus tör ki belőlük boldogan. A falu kicsi, nincs benne csendőr e mig azokat értesítik, úgyis régen kész a munka. Az ilyen dolgot nem szokták csendörkézre adni, ez „belháboru“, igy hívják és senkinek semmi köze hozzá. Azért csak ütik-verik, püfölik egymást. Már kés is dolgozik, vakon, vadul turkálnak a levegőben, néha föl-följajdul egy-egy. Nagyon kényelmet­lenül érzem magam, ittas legények a sötétben, bicska,'üveg, husáng. Fölfordul az asztal han­gos csörömpöléssel, reped a lóca b botok ko­pognak. Kívülről végre benyomják az ajtót. Két idő­sebb ember villanylámpákat vesz elő a zsebé­ből és bevilágít a harctérre. Virtusos magya­rok! Némelyik a földön fekszik, meghúzva ma­gát, mások még mindig hadakoznak bicskával, lócavéggel. Vérosöppek. Balog Sanyi a fejét kötözi egy zsebkendővel, a ezélesképünek a combjába, szúrtak. Szétválasztják a marakodó­kat, engedik magukat most már. Ide-oda dől a legénység, kötözzük őket ronggyal, zsebkendő­vel, ami kéznél. Gyorsan, mig csendőr, orvos nem jön, mert azok rögtön látleleteket vesznek föl s ha a dolog eddig kellemes volt, azután kellemetlen lehet, mert bíróság, ügyvéd és kár­térítés következik utána. így pedig nem éri meg a vasárnapi mulatság, ha költséges. Az idegen falusiaknak szekér kerül, ami őket gyorsan hazaviszi. Nem átkozódna* azok. Na­gyon is csöndesek. Csupán a szélesfejü hajük ki a kocsiból s elpilledt hangon szól: —i Búcsúra visszavárunk, ax apátok min­denül S megy el az ellencsapat. Az asszonyok, leá­nyok siránkoznak. Rudi dühös te emiatt: — Ne sírjatok, a mindenit a bőgőtöknek, csak játszottunk, hátha még gyilkoltuk róna egymást. Mossák a vért. rendezik a# aextalt, eöprik a* üvegeket. A korcsmáro# ur mentegeti magát: — így van ez, kérem, majd minden hónapba. Nem bírnak magukkal, mindig keresnek valami ürügyet, hogy összecsatázhassanak, aztán ke­reshetem rajtuk a káromat. Csak, nagyon ké­rem, az újságba ne tessék kiírni... Sós Feri jön, kötözött kezekkel, bcldogan- —• No, ugy-e, hogy látott verekedést, ha csak ezt akart, S békéltetőén teszi hozzá: — Urat nem TerÜTvk> °**k egymás-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom