Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-09 / 256. (2477.) szám
6 <WM^-7v\A6toft-mm>AP 1960 november t, Taeiruty. A prágai MÁK technikai aasomráá- ii'jmónaik rende-jjéeében november 17 18-án íog kísérletekkel előadást tar- mi Pécsy Gusztáv dr. egyetemi tanár, aki az Einstein-teória legismertebb ellenzői közé tartozik. A teóriák, spekulatív megoldások korát éjijük. Sokia annyi homályos hipotézis, vi lág - megváltó elv, tudományos rendszereket leromboló, uj utakon, csapásokon haladó kutató vizsgálat, demonstratív vita és teória nem élt a köztudatban, mint éppen a 20. század első évtizedeiben. 1915-^ben, midőn Einstein processzor publikálta a relativitás elméletét, a fizikusok két táborra szakadtak. A pro és contra Einstein jelszavaktól visszhangzottak a fizika berkei. Einstein egyes hívei odáig mentek a mester elveinek propagálásában, hogy nemcsak a régi, klasszikus Newton-Kopper- nikuezriféle világrendszernek üzentek hadat, de a fizikai axiómáknak elismert igazságait is létalapjukban támadták meg. Kijelentették, hogy a* euklideszi geometria axiómái már nem megbízható igazságok, a mechanika aiapelvei az eróöaszéfét élt, az eróparatfelogramanot illetőleg megváltoztatandók & a fizikának Einsteintől és Mankovszkytól kell felvilágosi tásokat kérnie a tér és idő alarpJogalmaira vonatkozó- lag. A legerősebb támadás kétségtelenül a csillagászatot, as ex akt tudományok királynőjét érte. Mindaz, amit évszázadok teoretikus vizsgálódásai, empirikus megfigyelései és az ezekből leszűrt konklúziók kitermeltek, a földnek tengelye körüli nap-forgása, évenkénti útja a nap körül etc. mind csak bizonytalan, relatív értékű dolgok. A relativitás elmélete körül valóban bábeli zűrzavar uralkodik. Oka ennek egyrészt a teória fiatalsága, kiforratlanságai, illetve a belőle vont kétségtelenül merész konklúziók, másrészt az a letagadhatatlan tény. hogy az Einstein-teória, bár matemate- kaá alapjai kiállják a tudományos bírálatot, fizikailag távéiról sem rendelkeznek azzal a bizonyító erővel, mert nélkülözik a* empirikus ismeretek plauzibilis igazságait. A matematikai aequivaleoda kimutatása távolról sem azonosítható a fizikai aequivalenciával; ennek tagadása több mint dőreség. Dacára annak, hogy Einstein megnyerte a No bél-dijat b számos tudományos tekintély exponálta magát a relativitás elve mellett, azért nem lekicsinylendő az Einstein-teória ellenzőinek száma sem. Ennek a kérdésnek ma már érdekes irodalma van. Einstein mellett nyilatkozik Dingler „Relatív! taets- fheorie und Oekonoma'e“ c. munkájában s korunk több jeles fizikusa, Laune, Languán, Knopf. Nagy Einstein-ellenzőnek tekinthető a kiváló, magyar származású he idei bér gi fizikus lenard dr., a francia Brillouiu és Irécém, részben Guillaume és Varoollier; az angliai Einstein-el lenes irodalomból Edding- ton és Lord Haldane müvei figyelemre méltóak. Az Einstein-ellenes tudományos tábor egyik nemzetközi szaktekintélye Pécsy Gusztáv dr., a híres Eötvös egyik kedvenc tanítványa, a budapesti, sorbonn-i és zürichi egyetemek diszdoktora, jelenleg az experimentális fizika kinevezett egyetemi profesz- szora. öt nyelven publikált, német, magyar, latin, francia, olasz nyelveken megjelent könvvei. disszertációi, melyekben az „A/mi- cu3 Plató séd magle est aunica verTtas" elvére helyezkedve (mellőzi a tekintélyeket és tudományos érveket szólaltat mer az objektív kritika és munka érdekében, élénk visaz- ibanrot keltettek a lerexkluz'vabb szakkörökben és a tudományos társulatoknál is. Miivel: Líquidation dér Relativitaetsfheorie, Les nouvelles lois des mouvements, A nap- sebessé? asztromeohanikai kiszámítása, Neue Methoden und Demonstrationen über die Gravitationetheorie etc., melyekben mint a klasszikus fizika védelmezője száll síkra az Einstein-teória ellen, komoly tudományos diszkussziók tárgyát kéoezík. Pécsy Gusztáv dir. professzor nemrégiben M agyamra/.ágon tartott 300 szakember előtt egy érdekes experimentumokkal egybekötött előadást, melyben az Einstein-teória fa rthia t a Ha n sáigát fejtegette. Külföldi szakkörök meghívására előadási ciklust tart Európa főbb metropó'isaiban s e$ alkalommal útba ejti Prágát is. A prágai MÁK technikai szemínáriurnának, mely kulfurnrogramját minél szélesebb alapokra ak arja fektetni s a tudomány vitás területeinek, aktuális kérdéseinek megvitatását tekinti pár excellenoe hivatásának — s erre a célra a fizikai tudományos világ elsőrangú erőit fogja egy-egy érdekesebb kültupproblémánál megszólaltatni — sikerült Péchy Gusztáv dr.-t két előadásra, november 17-re és 18-ra megnyerni. A relativitás teóriájának likvidálása és a Newton-fél© gravitációs elmélettel kapcsolatos experimentumok fogják az előadás tárgyát képezni. A (szemináriumi vezetőség intervenciójára az előadáson valószínűleg a Az Idő karavánt hajt, fut sok tevéje: mennek az órák, megy a tevesor ragyogó hajnalból reménytelen éjbe mennek az órák, megy a tevesor. A* Idő kergeti karavánját bőszen, mennek a napok, megy a tevesor, fele a tavaszban, fele már az őszben, mennek a napok, megy a tevesor. Az Idő kergeti, se hossza, se vége, mennek az évek, megy a tevesor, Ifjúság fényéből, öregség ködébe, mennek az évek, megy a tevesor. Hátukon fűszerek, szerelem, bor-tömlők, Játékok, álmok, ópiam, mámor, ezeregy éjszaka ezeregy kiömlött vágyának gyöngye, gyönyöre, kéje. 1930 november 8. Meri most aztán igazán, nem képletesen és jelképesen, hanem a szónak legfizikaibb értelmében érzi úgy az ember, hogy szinte csak rajta múlik, ha nem zavarja meg közbeszólá- sávai, itt Budapesten, a tulajdon irósxobájában a két érdekes pohárköszöntőt Ax irószo- bában, de még csak nem » ax Íróasztal előtt ülve, mert véletlenül korén feküdtem le tegnap este s igéző kék pizsamámban olvasgattam az ágyban, ahonnan át lehel nyúlni a rádiószekrényhez. Hát amint szórakozottan babrálom a forgatót, ahogy a fülét vagy az állát gyömöszöli az ember olvasás közben (megjegyzem, Aladin ur az Ezeregy Éjszakából, mint az első egylámpás készülék tulajdonosa is ilyen forgatással varázsolta hallgatói elé a világ messzi tájait), egy kellemesen lágy és mégis érces férfihang szólal meg az ágyam fejénél, közvetlenül a párnám mögött, olyan hibátlan angolsággal, ahogy csak német származású nyelvmester ejtheti a világ legel tér jobb és mégis legkülönösebb nyelvét. Bizonyisten nem a hatás kedvéért találom ki, olyan váratlan és erőtelje? volt a hang, hogy összerázkódtam és megfordultam s az állvány tetején, ember magasságban elhelyezett hangszóró kerek korongját egy pillanatra holdképü emberfejnek rémültem látni, csak aztán eszméltem, hogy véletlenül ráhibáztam egy jó állomásra. A hang nagyon ismerős, mintha már hallottam volna valahol. Éppen nagy neveket sorol fel, Newtonnal kezdi, tizet akar összehozni, de csak nyolcig ér el, marad még két ujja — pillanatig habozik, aztán Ügyes müza- varban hozzáteszi, hogy egyet még tudna mondani, de közismert szerénysége ... yiharos nevetés, taps, szinte siketitő ováció, csendes szobámban — a könyvszekrény üvegajtaja megrezzen belé. A vicc olcsó, magam már régen nem engedném meg magamnak. De ahogy á jól ösz- szetanult közönség reagál rá, a nevetés és taps tónusán megérezni, hogy előadó és hallgatóság viszonyában van valami, csak a helyzetből fakadó és csak egy bizonyos személyhez fűződő különleges pikantéria, ami ezt az olcsó viccet, hogy úgy mondjam, idézőjelbe teszi s mintegy Önmagát karikirozva, nem a vicc, hanem a vicc karrikaturája számára követelik a nevetést. Ezt a másodlagos humort ma csak egy ember engedheti meg magának a világon. S magam is, meglepetve, egyedül az ágyamban, hangosan felkiáltok. — Shaw! Jóestét, Mr. Shaw! S most már az is eszembe jut, hogy gramo- fón le mezen hallottam először a hangját, onnan volt ismerő?. Felugróm és előszedem a rádiómenelrendet. Hát persze, elkerülte a figyelmem reggel — Shaw és Einstein pohárköszöntője, féltizenegykor, a londoni Savoy-szálló bankettjén! * E pillanatban tehát ezer kilométernyi tóprágai német, illetve cseh szakkörök képviselői is jelen lesznek e élénk eszmecserére vau kilátás. Az előadás a Charitas nagytermében (Praha II, Karlovo nám.) less megtartva, novembor 17-én és 18-án, este 8 órakor, kísérleti berendezésekről a szeminárium ve /©tősége gondoskodik. Kettős örömünkre szolgál, hogy Pécsy Gusztáv dr. professzorban nemcsak a magyar tudományos élet egyik reprezentatív alakját, de az európai nívón álló szaktudóst is üdvözölhetjük, akinek a prágai MÁK közös szemináriumi rendezésében megtartandó előadása a prágai magyar kulturális élet elsőrangú eseményének ígérkezik. Thaisz László mérnök, a prágai magvat technikai szemin. vezetője. Barátom, láttalak: hátulról markoltál, folyton fizettél, agyad, szíved Is részletekben ment rá, amint vásároltál. Mondják: mindened füst és levegő. Mutasd csak a markod: nincsen semmi híja, csak épp, hogy üres, üres zsebed is. Barátom, bűvészét, fekete mágia, amit te láttál! Látomás, csalás! Én vettem pár dolgot, ami örök érték: pár forró imát, sürgönyt Istentől, anyám tiszta csókját, apám verítékét, Jóság-balzsamot, gyermeki kacajt. Az Idő kergeti karavánját bőszen, mennek az órák, hónapok, évek, fele a tavaszban, fele már az őszben. Nem várok semmit. Számadásom készen. volságban, ahová vonaton két napig kell utazni, gyalog és csónakon talán három hónapig rakhatnám egyik lábam a má-súk elé, márthatnám vízbe evezőm, miközben városok és falvak, végtelen mezők, őserdők és hegyláncok, havas csúcsok, mosolygó völgyek, idegen arcok ezred maradnának mögöttem, a felkelő és lenyugvó nap aok-eofc egymért-kö- vető pirkadatéban — ezer kilométer meaz- sneeégben, ahová egy nap, hosszu-hoaszu menetelés utón érkeznék el, porosán, elcsigázva, hunyorgó szemmel és tótott szájjal .köszöntve egy fényárban úszó nagyvárost, — ezer kilométernyire, ennek a nagyvárosnak együk ragyogó palotájában, csillárfényben szikrázó terem dúsan terített asztalánál e pillanatban egy csomó frakkos ur és dekoltált hölgy emelgeti poharát az asztalfőn álló magas, elegáns öregur felé, aki hunyorogva, mosolyogva bólogat, mutatóujját felemeli, figyelmeztetőn, hogy folytatni akarja. Bs ez nem elképzelés, nem találgatás, hogy esetleg igy is lehet — ez végzetesen és meg- inásithataliánul biztos, ionén a messzeségből, olyan biztos, ahogy a hivő lélek hitében csak Isten számára iáiét bizonyosság, csak Isten tudhatja, odafönt, a mennyed messzeségben, hogy a végtelen változatosság és sokféleség világmindenségében én a pillanatban itt fekszem, egyedül az ágyamban és B. Shaw-t hallgatom és ezeket gondolom magamban. Olyan biztos, olyan határozottan biztos, hogy a beszélő öregur számára nem lehet bizonyosabb a tulajdon létezése s mindaz, amire a létezés öntudatában eszmél a tulajdon érzékeivel, — a tulajdon érzéked révén győződne meg saját létezéséről. Sőt még biztosabb. Éppen az érzékelés szempontjából. Merész állítás, de a rádiót hallgatva, igen egyszerűen be tudom bizonyítani, hogy az ón figyelmem nem kerülhette el néhány részlet, ami B. Shaw figyelmét ezer kilométernyi távolságban, a Savoy-hotel bankettasztalánál, a helyszínen, szükségképpen és nyilvánvalóan elkerülte. A nevetés, taps és ováció közben egészen érthetően hallani lehetett néhány megjegyzést, a hallgatóság köréből, függetlenül a tömeghangtól. Ilyeneket, hogy „nagyon ked- vesl“, „óriási!“ vagy „raia...“, sőt gyakorlott füllel esetleg ezt is: „légy szives ,add idébb azt a palackot". Az illető nyilván egész közel hajolt a mikrofonhoz, talán közelebb, vagy kedvezőbb helyzetben, mint maga Shaw, aki különben se hallhatta az egyes megjegyzéseket*, Itt, az ágyamban ülve, közelebbről hallom Shaw közönségét, mint ő maga. Köztük ülök, ő csak a pódiumon. Jobban vagyok jelen, a fülem révén, mint ő maga. * A térben egyszerre csak egy ponton való veszteglőire, — az időben csak egyirányban (múltból a jövő felé) való utazásra kárhoztatott fizikai életünk és lelki eezmélésünk szóÚjabb egy évi provizórium a Sakáskérdésben Prága, november 8. A félhivatalos Prager Presse értesülései szerint Czech népjóléti miniszter a kormány politikai bizottságának, állásfoglalása végett egy lakástörvény ja vad- latot nyújtott be. Ez a javaslat még nem végleges és nem is akarja a lakásproblémát rendezni, hanem hivatkozással a gazdasági válságra és annak szociális következményeire, főleg a munkanélküliség rohamos emelkedésére, egy évig tartó provizórium akar lenni. Czech javaslata az eddigi törvényen úgyszólván semmit sem változtál, még a felmondási lehetőségeket sem enyhi- tettk A javaslatról most kezdődnek meg a tárgyalások a kormány és a koalicióe pártok között. Valószínű, hogy az eddigi törvényt változatlanul meghosszabbítják, csak nem bizonyos, hogy egy évre-e, mi utón az agrárpárt továbbra is azon ax állásponton van, hogy egy hosszabb provizórium a Lakáspiacom Uralkodó gazdasági helyzetre való tekintettel sehogysem fogadható el. mára a rádió és a mozgókép hozta el az Abszolút Bizonyosság isteni érzését. Egyhelyben állva a térben, egyirányban haladva, múltból a jövő felé, az idő vonatán, ha ki őszinte önmagához s jól emlékszik primi- tiv, a gyermekkori, elsődleges érzéseire, be kell vallania, hogy ex a bdaomyoaeég hiányzott ; a képzeletébőL Tanultuk a történelmet, néztük a vásznakat, néhányan íorrásmüveket is olvastunk, egykorú feljegyzéseket. Sőt jártunk Pompeji- ben és Hereulanumban s régi pénzt és pán- oélruhát és pergamenteket ámultunk a múzeumok vitrinje mögött. Mégis — ki ne mondta volna magában é? makacsul: nem hiszem el az egészet. Nem hiszem, nem láttam, lm akarom, kitalált mese az egész. Nem hiszem, vagy ha úgy tetszik, félig hiszem csak, — lehet, hogy volt valami a világon, mielőtt világon voltam, de ez a valami nem az volt, ha az volt, nem igy volt. Régen volt, talán igaz se volt. Megbízhatatlan az emberi emlékezet, három ember háromféleképpen meséli «L ami egy órával ezelőtt történi, — miért higy- jem el ma élő embernek, hogy ő pontosan tudja, mi történt kétezer évvel ezelőtt? E? igy vagyunk a jelenlevő világgal is. Jól . emlékszem ré. meglátván Velencét, az obli- i gát, objektív csodálkozáson túl, belül, a ma- | gam külön, privát csodálkozására: hát mégis ’ igaz, hogy Velence létezik? S bevallom, ami . Amerikát illeti (ott még nem voltam), azzal ( sokszor ma is igy vagyok. Az emberek annyi . mindenfélét összebeszélnek, szeretnek nagy- . tolni, mesélni, — lehet, hogy csak képzelik. . Egymástól hallották és úgy tesznek, mintha tulajdon él ménjükről volna sző. , Irőtórsaimat, Apollóban, egy külön kis de- . logra is emlékeztetem, amit mindnyájan is- . merünk s a nevetséges, naiv banalitások kö- . zé szoktunk sorozni, pedig nemcsak azokra ( jellemző, akiktől halljuk, hanem a mestereé- . gúnk természetére is. Arra a felkiáltásra gom , dolok, amivel gyakran kezdi a társalgást a . „nyájas olvasó", ha valahol személyesen megismerkedünk vele. „Hát maga csakugyan egy létező eleven r ember?" De aki mozgóképen látja Janningsot és rádióban hallja Shaw Bernétől, az nem kéte.l- • kedlietik többé, hogy Ja no ing? és Shaw Ber- i nát eleven ember; s nem kőtelkedbe tik, hogy az a mozdulat,, aminek árnyékát a lepedőn I látja, megtörtént. I A mi számunkra, szubjektive, még ismeret- { len érzés a megnyugvás a történelem tényének reális bizonyosságában. Kétszáz év múlva, utódaink, akik filmen látnak majd ben- ’ nünket, a mi bizonytalanságunk lesz ismerek . len. Valószínű, hogy a szemléletünk is meg- , változik s ítéletük is határozottá idomul. * Ahhoz azonban nem kell kétszáz év, hogy megszokjuk a mindenütt egyszerre jelenlevő emberi beszéd tényét, ezt az Istennek tuiaj- 1 donitott előjogot. 1 Shaw Bernát itt szónokol a szobámban s > millió más szobában, ugyanakkor — egy !é- ' pés C9ak, nem is uj felfedezés, csak adminisz- 1 tráció dolga, hogy ugyanakkor beszélhessek 1 Ls vele. Már ma semmi akadáfya annak, hogy egy 1 ankétet, világkonferenciát, akár parlamentet ' olymódon tartsunk meg, hogy a résztvevőknek ne kelljen személyesen megjelenni a tár- ‘ gyalóteiremben, — az egyik lehet Londonban, a másik Newyorkban, csak a szavuk találko- 1 zik. Vagy hangversenyt, melyen a Pécsben hegedülő Heifetz Jasát Párisban kíséri zongo- 1 rán Dohnányi. 1 Az emberi szó számára megszűnt a Tér. Metafizikai valósággá vált, mint ahogy a vál- 1 lésokban szerepel írtén igéje. Turandot Bar Prájfa I., Na Műstku 3. Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és külföldi borok. MÉCS LÁSZLÓ: SZÁMADÁS v*aanrfifiriniiwinii)i hiiimhiimí ■■nmninwrtiii Bravó, Shaw, agy van, Einstein! Korszerű kőzbekottyanás Ma: KARINTHY FRIGYES „A relativitás elméletének likvidálá prágai előadása elé
