Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-09 / 256. (2477.) szám
2 november t, vaoAraap. a szlovák és nem a szlovénézkói földművelés fejlesztését jelentette ki pregramjáuL A részletes vita során Jaross rámutatott arra, hogy aránytalan a kWtsé<rvetésben tó- és szar vas ra arhatenyésztésre előirányzott 500.000 korona a sertés, juh- és kecsketenyésztésre előirányzott 400.000 koronával szemben. Lótenyésztésünk mai nívója — különös tekintettel a ménáliomámyra — nagy hanyatlást mutat. — A ma^var szövetkezeti organizációk segélyezése terén is szomorú tapasztalataink vannak. Az elmúlt években — úgymond — hiába nyújtották be jogos kérelmüket országos segély iránt az Országos Gazdasági Szövetkezet, Magyar Mezőgazdák Szövetkezete (Léva) és más kisebb szövetkezeti alakulatok* — A mezőgazdasági kultumevelés terén teljesen a nemzeti társadalom önerejére voltunk utalva s az elmúlt négy év alatt nem kevesebb, mint száz téM mezőgazda- sági tanfolyamot rendezett a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszo- cialista párt gazdaszakosztálya. Elérkezett az ideje annak is, hogy egy azlovenszkói talajvizsgáló állomást létesítsünk. — Végezetül a képviselőtestület azon tagjainak okulására — akik a mezőgazdaság helyzetét még mindig nem látják elég sötétnek — mondotta beszéde végén Jaross — legyen szabad egy pillanatfelvételt demonstrálnom. Egy szlovenszkói cukorgyár a napokban azt az Ajánlatot tette termelőinek, hogy 4 koronát fizet métermázsánként a répáért, ha a termelők lemondanak annak — átadásiról. Ehhez nem kell kommentár. Jaross Andor nagy tetszéssel fogadott beszéde után az elnök az ülést — este 7 órakor berekesztette és a vita folytatását szombaton reggel 9 órára halasztotta. Fleiscltmann a mezőgazdasági munkásokért A ma délelőtt tartott ülésen Drahovszky (szoe.-dem.) indítványára az országos képviselő^ testület elhatározta, hogy a szónoklási időt őt percben maximálják. A mezőgazdasági költségvetéshez Fleischmann Gyula, az országos keresztény- szocialista párt képviselője is fölszólalt. Fleischmann hangsúlyozta azt, hogy a korlátozott beszédidőre való figyelemmel nincs i<s módja arra, hogy a mezőgazdasági költségvetést részletesen megbírálja s így kénytelen megelégedni néhány közérdekű megjegyzéssel. Ha mi itt megszavazzuk a mezőgazdaság részére a 47 milliót — mondotta Fleischmann ■—, akkor jogosam kérhetünk részletes jelentést arról is, hogy mire fordították ezt a pénzt A tartományi hivatal kötelessége gondoskodni arról, hogy a képviselőtestület pontos, számadatokkal alátámasztott elszámolásokat kapjon. Nem akarok bizalmatlan lenni, de látni akarom, hogy a mezőgazdasági ügyosztály egy év alatt mit'végzett azzal a hatalmas pénzösszeggel, amit rendelkezésére bocsátunk. Szó volt a mezőgazdasági népiskolák kérdéséről is. Kívánatos volna egy Ily iskolának Nagykapo- son való létesítése is. Nagy kapósnak és vidékének helyzete anrogyis nagyon különleges, az árvíz egyetlen évben sem kerüli el. Az idei költségvetésbe ugyan már nem lehet beállitani ezt az iskolát, a jövő év folyamán azonban okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy az 1932. évi költségvetés a Nagyka- poson fölállítandó mezőgazdasági népiskola céljaira megfelelő összeget vegyen föL A tartományi hivatal megfelelően gondoskodjék arról az osztályról, amelyről eddig mindenki megfeledkezett. A mezőgazdasági munkásokat gondolom. Ezek nyomora már hihetetlen arányokat ölt s szinte csodálatos, hogy a mezőgazdasági munkások még képesek tengetni életüket s hogy csoportosan éhen nem halnak. Nem csodálható, hogy ilyen körülmények között a legszélsőbb politikai irányok karjaiba vetik magukat, mert hiszen emberi méltóságon alóli életet kénytelenek élni.A tartományi hivatal sürgős föladata volna, hogy a mezőgazdasági munkásokról pontot statisztikát készítsen s meg kell találni a módját annak is, hogy különösen téfviz idején a munka nélkül állók megfelelő segélyben részesüljenek. A városok ipari munkásairól az állam gondoskodik, a fain munkásairól azonban megfeledkeztek. Kérem a tartományi választmány tagjait, hogy ennek a kérdésnek igen nagy figyelmet szenteljenek. Képviseletet kérünk a mezőgazdasági tanácsban Fleischmann beszéde végén azt a konkrét indítványát terjeszti elő, hogy a mezőgazda- sági tanácsban a szlovenszkói magyar mezőgazdaság is megfelelő képviseletet kapjon. Ez nem korteskérdés, hanem a magyarság eminens érdeke, mert hiszen a szlovenszkói magyarok túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkoznak. De ha már az Ipari tanácsban Is kapott a magyarság két helyet, teljesen méltányos az Is, hogy a mezőgazdasági tanácsban is képviselethez jusson. Az ügy annyira sürgős, hogy amennyiben a tanács valamely tagsága lemondás folytán, vágy- más módon megüresednék, úgy a megüresedett helyre a magyarság két pártjának jelöltjét kell kinevezni. Uj választások és kinevezések esetén azután véglegesen rendezendő a magyarságnak a mezőgazdasági tanácsban való képviseletének kérdése. Ursini agrár képviselő előadó záró szavai után a képviselőtestület a mezőgazdasági költségvetést elfogadta. Ezután az ipari és kereskedelmi rész tárgya Ideára tértek át s számos hozzászólás után azt is jóváhagyták. A tartományi képviselőtestület legközelebbi 1 ülését csütörtökön kilenc órakor fogja megtartani. IDEGEN EMBEREK RE ő IRTA: MARflI SÁNDOR Copjr 19fit bj Paniüton (57) A vonat nehezen szánja rá magát az indulásra, megvárja az utasokat, kik nagy kosarakkal, integetve közelednek a szűk mel- lékuccák felől. Bámulunk ki az esőbe. A vonatot fával fütik, s a fehér gőzt lecsapja az eső és besodorja az ablakon. A fülke ilyenkor pillanatokra megtelik gőzzel s nem látjuk egymást. A forró kődön át hallom a lány hangját: — Ma kedd van. Elfeledtem, hogy kedden mindig vásárt tartanak Morlaixban. S később, mikor a vicinális, nagy csengetés és sípolás köziben, elindul, ezt mondja 3 bátra dűl az ülésen: — Nagy szerencse, hogy a barátnőm nem jött ki az állomásra. Ezt csodálkozva hallom, nem nagyon tiszta zsebkendőt húzok elő, s megtőrlőm arcomat és hajamat, mert nedves még az esőtől. A kis vonat nagy zökkenésekkel megy az uccukon át, gyakran megáll és sípol. Első osztályon utazunk, mint ahogy a szöktetéskor illik. Nem tudom, hogy csakugyan szöktetése az, ami történik itt, s ha igen, ki szökteti a másikat, s miért nagy szerencse, hogy a barátnő nem jött ki az állomásra? Szemközt ülünk egymással. A lány zsebkendővel tisztogatja az ablakot, melyet belepett a nedves pára, kibámul s időnként örvendezve mondja: — Ez az al-prefektura. — Ez a piac. Aztán kiérünk a várómból és elhallgat. Az idő gyászos. Nagy park mellett döcögünk el, felkuszunk egy kis domboldalon. — Ez Foch marsall tulajdona — mondja élénken. Mióta megnyerte a világháborút, itt lakik. Mindez nagyon szomorú. Amerre tartunk, halványan, keskeny csíkban fényes az ég, köröskörül gőzölögnek a földek. Fiatal erdőkön megyünk át, nedves lomb és az irtás gyantás szaga csap be az ablakon. Már sötétedik. Apró állomásokon sokáig állunk, nem látok se falvat, se várost, csak egy bakter- háaat, embereket, akik csomagokkal megrakodva nekiindulnak a sárnak. Iszapos vidéken megyünk át, minden szürke és elhanyagolt, különösen idegen. Egy kastély bádogtetejét látni a domb mögött, aztán sokáig semmit. Hallgatunk. A kalauz belép, érthetetlen szóval köszön, • s a lány ugyanígy felel rá, hangosan, hallhatóan örül, hogy hazai tájszólással beszélhet. Az elsőosztálvu fülkében a kalauz meggyujtja a petróleumlámpát. A kis mozdony szikrát s fehér gőzt köp a sötétben. Nem tudom, hol vagyok, s kiváncsi lennék megtudni, hogy .,jobbra", vagy „balra" megyünk-e, ahogy ezt bátyámmal gyermekkorunkban játszottuk, ha utaztunk. A lány arcát nem látom, csak világosharisnyás lábait, hátradőlt az ülésen, fejét a plüsstámláuak hajtotta, a körvonalakat látom, s kezét, mely Ölében fekszik. Kissé előrehajolok, hogy jobban lássam. Hallgat. Az ablakot veri az eső. Lehet, hogy behunyt szemmel ül itt. — Jobbra — gondolom, arrafelé van Paris. S mö- mlte Németország. Valahol hátrább Magyarország. A vonatka meglepő sebességet fejt ki, egy dombra dohogott fel, megáll, sípol, kifújja magát, s aztán friss kedvvel vág neki a völgynek. Nem tudom, mi lesz ott, ahová megyünk. Most gondolok először rá, reggel óta. Nem tudom, falu, város, vagy fürdőhely-e, erdő van-e arra, vagy tenger, hegy, milyen emberek élnek ott, milyenek a szokások. A táj idegen, a soha-nem-láíottnál is idegenebb. Sziklák és dombok. Köd száll, már alig látni valami szilárdat. Nyomorúságos, kőből rakott ház ©lőtt a bak tor áll, lámpáját lőbálja. — Hol vagyunk? — kérdem . — Otthon — mondja a sötétből. S mikor hallgatok: — Ez a Fin isiére. Ez az én hazám. S felemeli kezét és végighuzza az ablakon. Aztán közelebb hajol, egyik karjával térdére könyököl, most homályosan látom az arcát, így ülünk sokáig, ainig az ablak előM egy nevet kiáltanak s a vonat megáll. Látom szemét a homályban, egy pár szürkén foszfo- leszká ló macskaszernet. — Ez az — mondja s feláll, kalapját veszi. Valahova megérkeztünk. Tregastel a hely neve, ahová megérkez- tünk? Vagy Príméi? Nem tudom.. Talán mind a kettő. A domb tetején bakterház áll, telefonnal, ennek ez a neve: „Point du Príméi". De a nyolc-tiz házat s a templomot a domb alatt valahogy igy nevezték: „Tregastel". Ezt soha nem tudom meg biztosan. Később kerestem egyszer a térképen, de csak Príméit találtain. Az eső elállt, lámpák nem égnek az utón, sárban és tócsák között cammogunk, ügy tűnik föl, hogy elég sokáig megyünk, a házak sűrűsödnek, ablakok mögött lámpa ég s emberek üinek az asztal körül. Telegráfdrótot látok, s ez megnyugtat és felvidít. Egy villában rádió szól, borizü hang a börzehíreket harsogja. Az épület, mely felé tartunk, sötét, egyetlen villanykörte ég a bejárat fölött. Három lépcsőn megyünk fel, a kapu fölött nagy tábla elmosódott betűkkel: „Hotel de la Pos~ te". Az irodában ingujjas ember fogad. — Én vagyok Mr. Lebeurrier — mondja. — Szobát parancsolnak? S felvezet az emeletre. A vacsora már kezdetét vette, mondja. A szobában egyetlen nagy ágy, fogas, a fehérre meszelt falról letöredezett a vakolat. Felgyújtja a villanyt, tudtunkra adja a szoba ée a penzió árát s egyedül hagy- A koffereket az ajtó mellé dobom. A villany pislákolva ég, ideges villanásokkal s erőtlenül. Helyi telepük van. gondolom. Az ágy szélére ül le, esőkabátban, lassan leveszi kalapját, haját igazítja. Nem néz rám. Az ajtó mellett állok, mini egy ember, aki eljött az esőben idáig, elhozta a koffereket, s mosit már el i« mehet, várja a borravalót, s hogy elbocsássák. Az ablak csukott zsalui mögött hallom a tengeri. Soha nem láttam 8 nem hallottam még a tengert Most felnéz: — Milyen sápadt vagy — mondja és mosolyog. ő is sápadt, nagyon sápadt. Mosolyog, de a keskeny, fehér arc tele van aggodalommal. Iveoltom a villanyt az ablakhoz megyek, kitárom a zsalukat. Vastag a köd, a tengert csak hallani lehel, a világítótorony fénye homályosan villan át a ködön. Mozdulatlanul állok az ablakban, nézem a ködöt. Mellém Ali, egyik kezét vállamra teszi: A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtót gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoego Napfény Fürdő Diéta igmanai keterOvRs, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb fűszer üzletben. Képviseletet a magyarságnak a szlovenszkói mezőgazdasági tanácsban! Jaross és Fleischmann tartoménygyOlési képviselők felszólalása az országos költségvetés fölötti mezőgazdasági vitában Praga. november 8. Jelentettük, hogy Jaross Andor, a magyar nemzeti párt tartomány gyűlési képviselője értékes beszédben tolmácsolta az országos képviselőtestület költség- vetési vitájában a szlovenszkói mezőgazdaság jogos követeléseit. Jaross beszéde elején az autonómia kiépítéséért szállt sikra. Ennek az országos képviselőtestületnek a léte magában a közigazgatási tőrvényadta jogikörrel inkább tagadása az autonómiának, s nem előfutára, mint ahogy annak idején vezető politikusok ezt kifejezték — mondotta többek közt A szónok ezután a gazdasági helyzetet ecsetelte, majd a költségvetés felemelése ellen emelt szót. A költségvetés — úgymond — elvesztette a kontaktust saját teherviselő polgárságával. Ez a költségvetés egy merész hipotézis; egyensúlyát egyrészről a 160 százalékos pótadóra, másrészről a forgalmi adóból átengedendő összegre házi rozsa. Szerintem a 160 százalékos pőtadó beszedhetóse is illuzórikus, de hegy mennyire valószínűtlen az állami hozzájárulás, azt maga a költségvetés elkészítője is bizonyára elismeri. A magyar nemzeti párt a szlovenszkói magyar nemzet élet integritásáért küzd; nekünk ez a költsógveíéfi nem biztosítja nemzeti életünk minimális gyakorlásának lehetőségeit sem; nem biztosítja azért, mert ezt költségvetési tételek kifejezésre nem juttatják és nem biztosítja azért sem, mert az eddig szokásos arányosítás, mely a választmány nemzeti arányát fogadja el alapvetőnek, igazságtalan és nem fedi népszámlálási arányunkat, melynek értelmében a mindennemű segélyezésből a szlovákokat illető rész után egyhar- mad jár a magyar nemzeti kisebbségnek. A részletes vita során Jaross a mezőgazda- sági kérdésekben fejtette ki a magyarság álláspontját Még az általános vitában leszegezte, hogy a gyümölcstermelés íejlesxtéeére szánt ö»*- aseg as eddigi gyakorlat szerint a szlovák vidéknek jut éppúgy, mint a rét és legelé- ?a vitást szolgáló segélyek is, holott, épp a csapadékmentes alföldi jellegű magyar vidéknek volna igazában szüksége támogatásra. Aránytalan s^cat költenek a felső vidék jelentéktelen patakjainak szabályozására. A Zeroedelská Radának a szloven- «zkói magyar földmüveeség túlsúlya mellett egyetlen magyar tagja sincs s elnöke egyik beszédében kimondottan eeak
