Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-09 / 256. (2477.) szám

WW Komnbwr >, wfenp. 'PBZ^MXGÍSRHITOiSK s Hegedűs Lóránt a dunai államok vámuniójáért Beszélgetés a volt pénzügyminiszterrel Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria rokonválságának a megszüntetésérői — „Európa politikai problémája a Duna- probléma megoldása nélkül nem oldható meg<( Budapest, november elejém. (AF.U.E kiküldött munkatársától.) Né­hány évvel ezelőtt a betegágyánál látogat­tam meg Hegedűn Lórántot. Emlékszem, milyen megdöbbent hatást tett akkoriban rám a fizikailag teljesem elerőüenedettnek látszó nagy államférfi szinte csodálatosan csillogó szellemi frissessége. Ma ez a szellemi frissesség újra párosult a régi mozgékonysággal Hegedűs Lóránt egyike Budapest legelfoglaltabb emberei­nek. Mint a TÉBE elnöke, mint a Pesti Hír­lap reprezentatív cikikirója, mint a refor­mátus egyház világi vezére és prédikátora, mint a Rotary Club elnöke s mint a magyar pénzvilág kiemelkedő tekintélye három el­foglalt ember munkáját végzi egyszerre. Amerikai gyorsaságban folyik az itt lekö­zölt interjú is. Még mielőtt beérkezett volna az irodájába, ott ültem az előszobájában. Né­hány perc múlva megérkezett, siető léptek­kel nyújtja a kezét, magával von a zöld- párnás dolgozószoba felé, közben jobbra is, balra is türelmet kér a várakozóktól, sietés közben dobja le a kabátját, leültet, léül, be­szélget, kérdez, közben engedőimet kér az egyszerű aludt tejes reggeli elfogyasztására, átveszi a beérkezett reggeli postát, kezem­be nyomja az akkor érkezett Prágai Magyar Hirlapot (mosolyogva mondja: minden reg­gel elolvasom), mig most én lapozgatom, siető ujjakkal tépi fel a leveleket, villám­gyorsan átfutja, aztán hirtelen felém fordul: — Tehát parancsoljon velem, mi a kér­dése? — Talán gazdasági kérdésekről, Kegyel­mes uram, a csehszlovák-magyar közeledés­ről, különös tekintettel a küszöbön álló ke­reskedelmi szerződés-tárgyalásokra. Egy pillanatig maga elé meredt, aztán el­gondolkozva kezdte el: — Szívesen veszem ezt a kérdést e szíve­sen válaszolok rá, mert súlyt helyezek arra, hogy az ebben a kérdésben elfoglalt állás­pontomat Prágában megismerjék. Sajnos, az idén nem tudom megvalósítani azt a vá­gyamat, hogy ismét Prágába mehessek, holott most két éve, a Rotary Club prágai ülésezésén örömmel láttam, hogy az ottani gazdasági körök is iszivesen fogadják felszó­lalásomat. Amiért én most Budapesten is é3 Prá­gában is küzdeni fogok, az az eszme, amely a három dunai államnak, Magyarországnak, Csehszlovákiának és Ausztriának gazdasági közösségét szolgálja. Célom egy vámskövet­ség létesítése lenne, miután — úgy hiszem — vámuniót közjogi okokból egyik állam sem vállalna, — A trianoni békeszerződés világosan ki­mondja, hogy a nagyhatalmak nem tesznek kifogást az ellen, hogy ez a három állam olyan vám közeledést hozzon létre, amely más államokra nem vonatkozik. Igaz, hogy a trianoni szerződés e pontjának érvényessé­ge öt évre volt korlátozva s ez ma már el­múlt, azonban világosan erre mutat — a még mindig időszerű — nagyhatalmi utasí­tás is, amely megjelöli azokat az utakat, amelyeken haladnunk kell, ha az európai békének általunk kitűzött nagy céljait akar­juk szolgálni. Ezért rendületlen meggyőződésem, s nem hiszem, hogy bárki bármit felhozhatna ezzel szemben, hogy Európa politikai problémája a Duna-pro- bléma megoldása nélkül nem oldható meg. Már pedig a Dunamedence gazdasá­gi problémáját senki más nem oldhatja meg, mint a Duna mentén lakó népek. A három dunamenti állam: Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria a volt osztrák- magyar monarchia idején, évszázadok so­rán megszokták és kiépítették a közös gaz­dasági munkát és kiegészítették egymást. Ha ők hárman meg nem alkotják ezt a ter­mészettől összetartozó gazdasági csoportot, Milánó, november 8. Polverelü képvi­selő, a Popolo dTtalia egyik munkatársa, aki Mussolini személyes jó barátja, lapjá­nak mai számában óriási cikket ir a fran­ciák fegyverkezéséről, különösen a határ- menti erődítésekről. Ugyanakkor beszá­mol Franciaország keleteurópai csatlósai­nak fegyverkezéséről is. Polverelü sze­rint a franciáik az olasz alpesi határ men­tén hétszeres erödvonalat építenek. A nizzai táborból könnyen az olasz alpesi erődítmények háta mögé kerülhetnek. Mi­London, no vöm bor 8. Londonból jelen- tik: A Times balkáni levelezője Francia- országnak jugoszláv-barátságáról hosz- szabb cikket közöl s abban egyebek kö­ugy kívülálló államok, mint Jugoszlávia vagy Románia, hiába fognak bármiféle nem­zetközi kereskedelmi szervezetnek alakítá­sával kísérletezni, nevezzük agrárblokknak, vagy bármi másnak, ők csakis akkor kap­csolódhatnak bele a közös szervezetbe, ha MfondosaazdaMzary szappanja.. Angol vélemény Jugoszláviáról előtt a népszövetségi paktum végleges döntést hoz a lefegyverzési kérdésben, Franciaország biztosítani akarja hegemó­niáját a kontinensen és a Földközi tenge­ren. Olaszország (sohasem fogadhatja el azt a földiközitengeri helyzetet, amely hát­térbe szorítja védekezési lehetőségeit és elsősorban csak Franciaország biztonsá­gára gondol, mig lehetetlenné teszi Olasz­ország élelmiszerrel való ellátását és a római kormányt diplomáciailag" nem re­spektálja. zött a következőket Írja: Az osztrák-magyar monarchia összeom­lása óta a nagyhatalmak irtóznak attól a gondolattól, hogy a Balkánon nagyobbfaj­ta államalakulat kikristályosodjék. A francia politika főpontja évek óta Jugo­szlávia. A franciák pénzügyileg és kato­nailag is támogatják Jugoszláviát. Ellen­ben ők voltak azok, akik 4925-ben a ma- gyar-jugoszláv egyezményt csirájában el­fojtották. Mussolini eleven politikájának és Magyarország iránti barátságának a következménye az, hogy Olaszország való­ságos hálóval vette körül Jugoszláviát. Esetleges háboríts konfliktus esetén az albán csapatok bármikor elvághatják a szerbeket Szalonikitől, az olaszok észak­ról szorongathatják Jugoszláviát s ez még mi hárman már rendben vagyunk egy­mással. Ha azonban a három dunai állam közül cs&k egy is kimaradna ebből a blokkból, úgy a dunai államok gazdasági problémá­ja továbbra is megoldatlan marad, a tá­voli jövőbe halasztódik a jugoszláv-román vámpolitikai megoldás is és — mondanom sem kell — az egész páneurópai gondolat megvalósulása is a messze jövő utópiái közé távolodnék. Szenvedély esen hiszek abban, hogy mind a három állaim eminens gazdasági érdeke megköveteli ezt az általam sürgetett megol­dást Nem hiszem, hogy akár Prágában, akár Budapesten, akár Bécsbea akadna jó­zan bankár, kereskedő, iparos, akár mező­gazda, aki vállalná a felelősségei azért, hogy akadályokat gördítsen a nagy cél elérése elé. — Ha pedig akarjuk, hogy megvalósuljon, akkor elsősorban a politikai előfeltételeket kell megteremteni hozzá, aminek első pont­ja az, hogy Prága és Budapest értsék meg végre egymást. Amíg ez nem következik be — ennek politikai előfeltételeiről felesleges­nek tartom beszélni — addig hozzá sem le­het nyúlni ehhez az annyira fontos kér­déshez. — Ha azonban Budapest és Prága megér­tik egymást, és közösen belnvitálják a blokkba Ausztriát is, akkor ez a két kormány egész Európának, de el­sősorban Franciaországnak nagyon érté­kes szolgálatokat tenne, mert azáltal Ausz­tria számára is megoldódnék az úgyneve­zett Anschluesprotblem. Csehszlovákia és Magyarország ugyanis együttesen elég erősek ahhoz, hogy Ausztria gazdasági érdekeit kielégítsék e ezzel visz- •szavezessék őt ahhoz a gazdasági orientá­cióhoz, amelyet a Duna folyása szab meg. — Mennél később jönnek rá az érdekelt államok erre a természetadta igazságra fejezte be Hegedűs Lóránt az érdekes nyi­latkozatot — annál több nehézséget kell majd elhárítani a megoldás utjából. Buoeuzás után még egy üzenet tolmácso­lására kért meg a volt pénzügyminiszter: — Kérem, írja meg, hogy az az óhajom, hogy a most meginduló csebszlovák-magyar kereskedelmi szerződési tárgyalásokon a csehszlovák kormány képviselői ne álljanak elő olyan — esetleg a közvéleményük előtt pillanatnyilag népszerű — követelésekkel,' amelyek veszélyeztetik ennek a nagy gon­J dolatnak, a csehszlovák-magyar gazdasági j közeledésnek a közeli megvalósulását. Egy lelkes, igazi pacifista ideális gondol­kodását tükrözteti vissza Hegedűs Lóránt nyilatkozata. Ilyen becsületes idealistákra minden országban szükség van. Sándor Dezső. Magyarországgal szemben h védekezni volna kénytelen. A lap levelezőjének né­zete szerint tagadhatatlan, hogy a Balká­non van háborús veszély. Ez ellen Jugo­szlávia már most védekezni törekszik. ——- imiwp iiiniill Ilin iiiiiiiii mm ...bt iminiOT—i A jugoszláv sajtó Bethlen ankarai útjáról Zágráb, november 8. A jugoszláv sajtó még mindig élénken kommentálja Bethlen miniszterelnök ankarai útját. A belgrádi Politika azt írja, hogy a görög-török szerző­dés senki ellen sem irányul. A lap azt ajánl­ja Magyarországnak, hogy a Balkán-szövet­ség megalakításához csatlakozzék. A Jugo~ slovenski Glasnik utal arra, hogy Bethlen ankarai revizionista kijelentései Mussolini és Michalakopulos érdeklődését is felköltöt­ték. A magyar miniszterelnök utjának kö­vetkezményei éppen ez okból a jövőben is állandóan figyelemmel kisérendők. A középeurópai agrárállamok uiabb konferenciája Belgrád, november 8. A jugoszláv kor­mány a magyar, lengyel, bolgár és román kormányokat meghívta a Belgrádban no­vember 10-én tartandó konferenciára. A konferencia tárgya: állásfoglalás a gabona- értékesítés közös megszervezése ügyében. Egyes hírek szerint a jugoszláv kormány konkrét indítványokat fog előterjeszteni e kérdés rendezése céljából. Budapest, november 8. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A jugoszláv kormánynak a meghívása már Budapestre érkezett s a magyar kormány elhatározta, hogy a konferencián résztvesz. A magyar kormány kiküldöttei valószínűleg holnap reggel utaznak Belgrádba. Olasz leleplezések a franciák háborús készülődéseiről Hétszeres erődvonal az Alpesekben - A franciák katonai hegemóniája D J3 (HJ 8 biztosan meggyógyítja mételykóros 8 HP S B marháit, juhait Kapható minden gyógyszertárban BROSCSONTU ÁLLATOKAT nevel ha a takarmányhoz PEKK D-VITAM N7 KEVER í Nélkülözhetetlen malacoknál, hízóknál teheneknél, borjaknál FöleiraSiat: 8 MEB39Cia-BI^MISÍAVA |

Next

/
Oldalképek
Tartalom