Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-08 / 255. (2476.) szám
1930 november 8, ssamb&t | Általános megnyugvást keltett a hír, hogy ; Vargas átvette Brazíliában az uralmat, j Igaz, hogy őzzel szemben Buenos Ayresben, | Argentína fővárosában felesküdtek a csapa- j tok Uriburu tábornoknak, ami ok arra, hogy az eseményeket tartózkodó várakozással figyeljük. Ezekben az óriási kiterjedésű, felmérhetetlen kincsekkel megáldott délamerikai államokban, mint tudjuk, izgalmas forradalmak játszódtak le a közelmúltban. Mint tudjuk... Sajnos, mint be kell vallanom s mértéktelen müveletlenségem számlájára kell írnom, ez aztán minden, amit tudunk. Néha megy egy Lopez, vagy jön egy Gompez, s | Uriburunak hűséget esküsznek a csapatok. A lakosság bizalommal tekint Vargas .doktorra, aki átvette a hatalmat. A városban helyreállott a rend, az uccák visszanyer- | lék normális külsejüket. A forradalom győ- ; zott, az elnök elmenekült, de visszahozták s 1 börtönbe vetették. | Vargas személyisége alkalmas arra, hogy > nyugvópontra juttassa a forrongó brazíliai helyzetet. A tábornoki kar felesküdött az uij kormánynak. Ez az, amit az ,,Havas" ügynökségnek különben is első szóra el lehet hinni. A nagy német illusztrált lapban láttam Uriburu tábornok fényképét, amint a tömeg | üdvrivalgásától övezve autójába száll. A ké- i pen látni lehetett az üdvrivalgást is; ez füg- [ getlen a brazil-forradalomtól, Uriburu a maga szakállára csinált egyidejűleg s mellékesen Argentínában valamit. Az uj kormány Brazíliában természetesen felelősségre vonja az előző kormány tagjait, magas rangú tiszteket és ál la mii ivat aln okokat nyugalomba küldtek. Vargas dr. kor- mányrajutásával a brazil-forradalom, hogy úgy mondjuk, lezártnak tekinthető. Ez több okból üdvözölni való. Mindenekelőtt Brazília és Vargas doktor szempontjából. Aztán az európai közönség szempontjából végre megnyugodhatunk, s nem kell reggel, délben és este az ijesztő táviratokat olvasni, a nyugtalanító rémhírekkel, hogy Lopez tábornok ment, Gompez jött, de a lakosság számára csak Vargas doktor a garancia. Ezeket a táviratokat a nagy hirterjesztő ügynökségeik küldik széjjel, sajnos, kommentár nélkül. A nagy illusztrált újságok is kommentár nélkül közük Uriburu arcképét, akit mifelénk minden gyerek ismer. Ezekben a nyugtalan, mérhetetlen, kávéval, cukorral, búzával, vassal, őserdőkkel és hipermodern városokkal, hamisított régiségekkel és Hispano-autókkal megrakott országokban átlag két hónaponként megy egy Lopez, jön egy Vargas. Miért ment Lopez? Miért jött Vargas? Mert forradalom volt. Miért volt forradalom? Ez az, amire a táviratok nem felelnek. Szűkszavú magátólértetődéssel közük, hogy Perez generális bevonult a város északi részébe. Tudom, hogy .mérhetetlenül műveletlen vágyóik, de felkérem az olvasói, hunyja be szemét s feleljen gyorsan, kézi lexikon nélkül, a következő kérdésekre: Ki Vargas doktor? Mi a politikája? Ki volt az elődje? Miért tört ki a forradalom Brazíliában? Mi a jellege és tartalma a brazil forradalomnak? Szociális, gazdasági, vagy nacionalista forradalom volt-e? Gyors választ kérek, mert nincsen sok időnk, hamarosan itt lehet az uj távirat, mely jelenti, hogy Lopez tábor nők csapatai megütköztek a kormány- csapatokkal, a felkelők birtokba vették a város északi részét, de az uccukon már helyreállott a rend. Gyors és őszinte választ kérek, behunyt szemekkel, a fenti kérdésekre — s egyszerre ki fog derülni, hogy hetek óla óriási halandzsa zajlik le az európai sajtóban, anélkül, hogy bárkinek is fogalma lenne róla, mi történt Brazíliában? Kis szlSi-es lapok örvendező s elégült hangon adják tudhü, hogy Vargas doktor, kinek politikája garancia, átvette a hatalmat. Száz ember közül kilencvenöt nem tudja, kik ezek a generálisok, mi bajuk van, miért van forradalom Brazíliában, kommunisták, liberálisok vagy fajvédők-e, akik ott egymás ellen harcolnak, de Lopez tábornokról úgy beszélünk, szemrebbenés nélkül, mint Hitlerről. A délamerikai kérdés néhány szakértőjétől eltekintve, senki nem tudja, mi füti ezeket a délamerikai forradalmakat? Az illusztrált lapok muszka egyenruhába öltözött csapatok fényképét közük, amint felesküsznek valamire. Senki nem tudja, miért és kire? Azt szokás mondani napjainkban, hogy a világ kicsi. Brazilt a például, a rádió nyelvén szólva, itt van néhány hullá mhoesznyira. Tudjuk, hogy a kávé. Tudjuk, hogy Észak-Amer ika hússzu újakkal kavargatja a maga politikáját Dél-Amerikáíban, Tudjuk, hogy az elnök elmenekült, s az uj elnök a palota erkélyéről beszédet intézett a lakossághoz. De a Journal Párisban nagyon boldog volt, mikor a brazil-forradalom napjaiban talált végre egy urat, az Ibero-társaság vezérigazgatóját, aki összefüggő mondatokban hozzávetőleg el tudta mondani, mi történt Braziliában? A cikket olvastam, nagy figyelemmel, ő is iasak azt mondta, hogy Vargas doktor személyében feltétlenül meg lehet'bízni. Hogy miért lehet megbízni a kitűnő államférfi 'személyében, azt mér nem mondta meg. Talán úgy gondolta, hogy fölösleges. Úgyis tudja mindenki. Lényeges az, hogy az uj kormány átvette a hatalmat s az ellenszegülőket felelősségre vonják. Senki nem tud semmit, s az óriási világ beláthatatlan brazil titkaival közönyösen forog tovább. Berlin szomorú télre ítészül.. Elmaradnak a reprezentációs bálok, s a munkanélküliség sötét képe alkotja a berlini szezon vigasztalan hátterét Berl>n, november eleje. (A P. M. H. berlini munkatársától.) A német kormány felhívást intézett a biradalom lakosságához, hogy mondjanak le ebben az esztendőben a költséges mulatságokról, fényűző bálokról, nagyméretű reprezentációkról. A súlyos gazdasági viszonyok, a munkanélküliség, a feszült politikai helyzet szükségessé teszik az önmegtartóztatást, a zajos vigalmak elkerülését. Jó példával maga a kormány akar előljárni, mely minimumr csökkenti reprezentációs szereplését. A felszólításnak különös nyomatékot adott Hindenburg óhaja. A birodalmi elnök a kormánnyal egyidejűleg ugyanebben az irányban befolyásolta a közvéleményt. És így november l.-e, mely máskor a bálok szakadatlan sorozatának kezdetét, a nagyhírű berlini szezon beköszöntőjét jelentette, csendesen és eseménytelenül kopogtatott be. Csak egyelenegy társaság, a legelőkelőbb berlini sportklub, rendezte meg évadnyitó estélyét az Esplanadeban. Fagyos hangulatban szorongtak egymás mellett arisztokraták és bankvezérek. Ha véletlenül megszólalt volna a rádió, belekongtak volna a terembe Alsdorf szomorú harangjai. Aznap temették az utóbbi évtizedek legnagyobb hány akatasztr ófáj inak szerencsétlen áldozatait. Egyszóval Berlin komor télre készül. De ugyanekkor ellenoffenzivába kezdenek az érdekeltségek. Szállodások és vendéglősök, fodrászok és virágkereskedők, szabók és taxi- soffőrök kétségbeesetten tárgyalják a hivatalos hangulatrontást. Sok a munkanélküli? Keserű igazság. De még sokkal több lesz, ha a kormány akciója megbénítja a téli szezontól függő iparágak üzemét. Pincérek, masain ódok és az alkalmi munkások százait és ezreit kell részint elbocsátani, részint elzárni a munkafelvétel lehetőségétől. Vigasztalan a gazdasági helyzet? Tény és való. De a siri hangulatnak kierőszakolása, a pesszimizmus szuggerálása még csak jobban korlátozza a vállakózás! kedvet, még csak jobban aláássa az energiát Rámutatnak az amerikai példára, ahol a kormánytól kezdve az utolsó munkásig mindenki szinte Coué-metódussal száll szeme a pesszimizmus áradatával. Az érdekeltségek feljajdulása későn jön. A. berlini szállodák látogatottsága a múlt esztendő számaihoz képest 50 százalékkal csökkent. A gazdag külföldieknek jogosan nincsen kedvük Berlinbe jönni és rósztvenni a hivatalos szomorkodásban. Kifelé még tartják a szobák magasra szabott árait, de amit még a közelmúltban lehetetlennek tartottuk volna, ma, már valósággá lett: a legelőkelőbb hotelekben is lehet alkudni. 30—40 százalékos diszkA polgárok sem merték azt mondani, hogy a királyon nincsen semmi, ők is csodálták a mesteri müvet. Csak egy ártatlan kis gyermek kiáltotta el magát: —* Nini, hiszen a királyon nincsen semmi! Erre, mintha varázs alól szabadultak volna fel valamennyien, rájöttek, hogy milyen fel ül telesnek lettek az áldozatai; a három takács menten megkapta méltó büntetését, a király őseinek hagyományos koronázási pn- hé-tját öltötte fel s magái így koronáztatta még. Ennyit mond a mese. Ha én elgondol kozom r®" hogy az elmúlI esztendőkben hogyan szőtték meg a békének a palástját és hogyan gondozzák most ezt a palástot, hál önkéntelenül belém ötlik a béke palástja és a mesebeli király koronázási palástja közötti hasonlóság! Talán az 1981. esztendő el fogja hozni azt az ártatlan kisdedet, akiben lesz annyi isteni bátorság, hogy ki meri mondani, hogy nincsen meg a béke, — és akkor meglesz a mi igazságunk ! Boldog u j eszi emlői kívánok! />r. Szüllö Géza. nemzetgyűlési képviselő, az országos keresz- lényszocialisla párt országos elnöke. rét árengedmények nem tartoznak a ritkaságok közé. A színházaknál ugyanez a helyzet. A kassza mellett még ott gőgösködnek a jobb időkből megmaradt árak; gyakran túlhaladva a 20—• 25 márkás árnivót. De akinek csak némi ösz- szeköttetése van, promptul árengedményben részesül. Még csak összeköttetésekre sincs mindig szükség. A Kurfürsendamm egyik legelőkelőbb színházi irodája előtt a kővetkező tábla csábit ja a járókelőket: „Theater- karten unter Kassenpreisen". A színházak és szállodák igy próbálnak segíteni magukon. De mit tegyenek a nagy etab- lissementok, melyek szinte kizárólag a báli idényből élnek. Múlt esztendőben egy nj bál megrendezése fantasztikus nehézségekbe ütközött Sehol sem akadt hely. Ma a következő a helyzet. A pesti Vigadónak megfelelő „Philharmonie"- ban a kormány rendeletének következtében 15 nagy bált mondtak le. Több mint 50 százalékkal esőkként az érdeklődés a Philharmonie ragyogó termet iránit. Ugyanezt a felvilágosítást adja a Sportolást igazgatósága ifi. Körülbelül 20 monstre- bált tartanak évente ezekben a roppant helyiségekben. Ezidén négy bejelentésük van. Az előkelő berlini bálok színhelye a Kroll-ope- rával kapcsolatos gyönyörű bálterem. Itt a csökkenés csak 25 százalék, de vigasztalanná teszi a szituációt, hogy már az első estélyen a várt 3000 vendég helyett csupán ezer jelent meg. Az egyetlen kivétel a Zoo, ahol a híres, tradiciós berlini bálok rendezősége már szín te évekkel előre biztosította magának a fix terminusokat és ezek a bálok olyan szerepet játszanak a berlini társadalmi életben, hogy elmaradásuk valóban a berlini szezon teljes csődjét jelentené Annál jobban panaszkodnak a nagy szálló dák, melyekben a kisebb, exluzivabb, de Berlin éjszakáinak fényt adó estélyei szoktak lezajlani. Például a kormány hatásának pressziója alatt a külföldi sajtóegyesület lemondotta hagyományos bálját, mely az Ad- Ionban évről-évre össze szokta gyűjteni a diplomácia, politika, gazdaság és táradalmi élét legelőkelőbb személyiségeit. Nyolc év óta először marad el ez a mér világhírűvé vált fogadtatás. Mindez a már felsoroltakon kívül különösen a zenészeket kergeti kétségbeesésbe. A ton- film előnyomulása ezer és ezer muzsikust tett állástalanná. Mindezek a tél nagy eseményeitől várták exisztenciájuk jobbrafordulását Most ez a remény is szertefoszlott. Szociális szempontokból érthető a köztársasági elnök és a kormány álláspontja. Az ősz tályok közötti nagy? ellentétek elkerülése cél jábó] látszólag szükséges volt ez az intézkedés. De ha közelebbről vizsgáljuk meg következményeit, Berlin szezonjának eltemetése nem a külföldön vigaszt kereső gazdagokat; hanem a mások szórakozásából élő szegényeket sújtja. Báskay László. „Cona** a két gömbbel ellátott üveg kávéfőző. Ötféle nagyságban. A leg\srebb ajándék. Mindenütt kapható Gyári lerakat: Du&chinsky, Bratíslava, Közlársaságtér 11 Kérjen árajánlatot. Brazil-halandzsa Irta: Márai Sándor! A béke mese-palástja Szüllö Géza naptárcikke Az elmúlt napokban hagyta el a sajtót az országos kér esz lény s zoci a 1 i st a párt jövő évi naptára, amely úgy nívó, mint érdekesség szempontjából messze kimagaslik minden más nap tárk iád vány közül. Úgy városok, mint a falvak magyar közönsége hasznos és élvezetes évkönyvet kap ebben a naptárban, amelyben az irodalom, a politika és a közgazdaság egyaránt méltó Írásokkal és kiváló nevekkel szerepel. A naptár részletesebb ismertetésére még visszatérünk. Alább közöljük Szüllö Géza nemzetgyűlési képviselőnek, az országos keresziényszoedaiista párt elnökének a naptár szellemi része élén szereplő beköszöntő írását. Andersennek, a skandináv mesekirálynak van egy nagyon szép és tanulságos meséje. A három takácsról szól. Volt egy király, — igy szól a mese, — aki koronázásakor olyan szövetet akart, amilyen szép szövetje a világnak nincsen, amilyen fényes és ragyogó kelmét király még nem hordott soha. Kihirdette hatalmas országában, az egész világon azt, hogy aki ezt a szövetet számára elkészíti, nagy és súlyos arany- jutalomban részesül. Az egész világ takácsait felhívta erre a versenyre. Egy szép napon három Lakácslegény jelentkezett a királynál s elmondották, hogy- ők tudnak olyan szövetet szőni, amelynek fénye ragyogóbb a napsugárnál, lágysága lelegebb, mint a tavaszi szellő fuvallata. A legények hozzátették, hogy ez a szövet olyan gyönyörű, lesz, minősége annyira összehasonlithatatlan,1 hogy csak azok fogják látni azt, akik eszesek és okosak. Hogy azonban ezt a szövetet meg- szőhessék, ahhoz idő kell, hogy pedig a terveket kigondolhassák és elkészíthessék, ahhoz nyugalom, zavartalan élet kell. A király meghallgatta a három legényt, elfogadta ajánlkozásukat, majd palotát jelölt ki a számukra, ellátta őket minden földi jóval és várta a nagy munkát. A három takácsi egény hónapokon keresztül bent élt a palotában; ették a drága ételeket, itták a jó borokat, nappal kint sétáltak a hatalmas parkban, éjjelenkint pedig fenn voltak, mert azt mondották, hogy dolgotnak. így teltek-multak a napok, majd a hónapok, a királynak végül is hosszúnak tetszett az idő, ezért elküldte főudv ar mester ét, hogy 1 nézze meg, mit és hogyan dolgoznak a takácsok. A főudvarmester elment. A három fiatalember nagy ünnepélyességgel fogadta őt, majd odavezették a szövőszékhez e igy szóltak: — Nézd, mily gyönyörű! Nos, mit szólsz hozzá kegyelmes urunk? A főudvarmester ugyan nem látott semmit, de — miután tudta, hogy a szövetet csak azok látják, akik intelligensek és eszesek, kijelentette, hogy valóban gyönyörű! Erről azután beszámolt őfelségének a királynak. A király természetesen Örömmel haügatta, hogy a szövet készül és szép. Majd ismét várt. Egy hónap múlva a legfőbb miniszterét küldötte el, akivel ugyanez az eset történt meg. Ö sem látott semmit, de szintén jelentette, hogy a szövet gyönyörű. Harmadszor is megismétlődött az eset, amikor a király legbizalmasabb emberét küldötte el a takácsle- gényekhez. Nem látott ő sem semmit, de nem merte megváltani, nehogy intelligenciájában kételkedjenek, azért azt referálta, hogy a szövet olyan pompás, amilyet életében még nem látott. Ismét elteli néhány hónap, de a legények a szövetet még nem szállították. A király végül i.s elvesztette türelmét s azt üzente a legényeknek, hogy egy hét múlva be kell szállí tani a szövetet. A legények megijedtek s azt válaszolták, hogy a kijelölt időre szállítják. Ünnepnap volt az egész országban. Pompás udvari hintó állott meg a takácsok palotája előtt s a három takácsi egény nagy méltósággal helyezte el rajta a szövetet. Sem a kocsis, sem az udvari nép nem látott a kocsin semmit, de a legények vigyázva emelték a szövet szélét, hogy a földet ne súrolja. így érkeztek a király elé. A király pedig, miután udvarának minden egyes tagja ámulattal ellelve adta szájról-szájra, hogy milyen csodás, gyönyörű, isteni a szövet, nem merte meg- vallani, hogy ő bizony nem lát semmit, hanem kijelentette, hogy ebből kell elkészíteni a koronázó palástot. A koronázás ünnepén együtt voltak az ország nagyjai, ott volt mindenki, aki tényező az országban & valamennyi az elcsodálko- -/á» morajával fogadta a gyönyörű palástot, jóllehet egyikük sem látta azt. őfelsége, a ki-; ráiy magára öltötte a palástot és nagy ünne-| pélyeseéggeJ vonult végig a városon. . 4
