Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-05 / 252. (2473.) szám

to^<mAY^gVarhirlai» 1930 nevemlbor S. szerda. Utászé a magyar elemi iskolás tankönyvhöz, melyben 161 oldalon 1761 sajtóhiba van Prága, november 4. Kritikai cKkeinfk, melyeik- Iben rámutattunk a tanügyi rezsim néhány hibájá­ra, de főleg a magyar nyelvű tankönyvek párat­lanul selejtes voltára, ne^-osaik a magyar kö®- vólesményben. hanem az illetékes csehszlovák kö­rökben is fölkeltették a figyelmet kultúránk eme vérző sebe iránt. Akinek a tanügy iránt érzéke van, az nemzeti különbségek nélkül egyöntetűen állást foglal a selejtes tankönyvekkel való tanítás kuihiraircmboló tendenciája ellen. A szlovák nép­párt és a csehszlovák szociáldemokrata párt par­lamenti szónokai is elítélők g nyilatkoztak az áltatunk megbírált tankönyvekről 6 úgy látszik, maga Dérer miniszter is „megtette a szükséges intézkedést*'. Bár objektív kritikánk ilyesformán teljes igazo­lást nyert, nem zárhatjuk el hasábjainkat az egyik megkritizált tankönyv szerzőjének, Czabán Samu­nak védekező sorai elől. Czabán Samu SeveEe A tanlkönyviró a következőiket írja: — Föl kell tételeznem, hogy a Prágai Magyar Hírlap csakis a legnemesebb cél: a magyar nyelv, a magyar iskola, tehát a magyar kuli ura iránt ér­zett szeretettől vezéreltetve emlékezett meg oly terjedelmesen Kertfalu olvasókönyvről, de azt is fel kell tételeznem, hogy a tárgyilagos védelem­nek is helyet ád. — — Rátérve a tisztelt bíráló kifogásaira teljesen aláírom, hogy lehetőleg hiba­mentes könyvel kell adónk a gyermekek kezébe. És ezt /gaz meggyőződéssel mondom. De mégsem ez a lényeg! Helyesírási ismeret nélkül még lehet az ember ember, jelen esetben: magyar em.ber, akinek helyén a 6zive, érc a jelleme, aki igaz fele­baráté tisztán látja a társadalom mechanizmusát és tudja, hogy ő ennek az elképzelhetetlenül bonyo­lult gépezetnek egy erófja, lendítő kereke, vagy bármije, de egy szükséges tartozéka, aki munká­jával, eszével adja ennek a bonyolult szervezet­nek kiegészítését. Ismétlem: a külső forma mellett, amely a kiállításban, a tipográfiái csinosságban stb. nyilvánul meg, a lényeg: a tartalom. A kifogásolt hibákat arra vezetem vissza, hogy a szedő nem tudott magyarul. A szedés géppel történt s igy történhetett meg, hogy a korrektúra alkalmával újabb hibák csúsztak bele. Aztán meg­volt a nagy sietség is. Szerettük volna, hogy már e tanévben bevezethető legyen, ami mégsem tör­ténhetett meg, mert későn jelent meg s igy csak az iskolák és az újságok kaptak mutatványszámot abból a kétezer példányból, amit a oég kinyo­matott. A sok sajtóhibának ezek ez okai. Ami hibát a bíráló az én terhemre ir, az nem helytálló. Helyesírás szempontjából mi a Magyar- országon használatos helyesíráshoz alkalmazkod­tunk. A svájci franciának vagy németnek sincs külön helyesírási szabályzata. A sokfelé e'osztott magyarságnak is meg kell elégednie azzal, ami Magyarországon használatos. Már pedig ott is úgy írják, hogy: „osszad** vagy „osszd“, „halasszad** vagy „hatasszd** stb. (oszt az igető, a „t“ kiesik, a felszólító mód „j“-je ,.sz“-szó változik, egy­szerűsítés után marad „esz**). Természetesen itt is becsúszhattak hibák. Azok a provinciális kifejezések: pipiske, prü­csök, krumpli, stigiimc stb. ismertebbek a gyer­mekek előtt. Egyébként boldogult Hermann Ottó és Gárdonyi is igy használják. Ezen a fokon nagyon is alkalmazkodni kell a gyemekek értelmi fejlettségéhez. Teljesen elhibázott és céltalan vol­na, ha a gyermekeket egyszerre akamók magunk­hoz emelni, nem, nekünk kell hozzájuk leeresz­kednünk. Ugyanezt kell mondanom a kettős érzék­szervek többes számú haszná tatáról is. Hétéves gyermekekkel beszélünk, akiknek egészen más a lelki világük, fejlődésben a szókincsük, akiknek nem elég valamit tömören, szabatosan, klasszikus rövidséggel megmagyarázni. Az ő értelmük meg­kívánja a sokoldalú magyarázatot, a szóismétlést, a pleonazmust. De hiszen használják ezt ősidők óta: költők, írók, laikusok egyformán. A népme­séink tele vannak ilyen a kifej zés erejének foko­zását, a könnyebb megértés1' szolgáló kifejezések­kel, szóismétlésekkel. A 7 éves gyermekhez a népmesék egyszerű stílusán, sokszor bőbeszédű­séggel kell beszélnünk, ha meg akarjuk magun­kat értetni. A nagy emberek beszéde előttük sok­szor épp oly érthetetlen, mintha szanszkritml be­szélnének. Az iskola érleli őket meg a csiszoltabb, az irodalmi magyar beszéd megértésére és hasz­nálatára. Nagyon nehéz feladat ezt a hangot — különösen az I. és II. osztályban úgy eltalálni, hogy a gyermek is megértse ég az irodalmi szem­pontból bíráló is meg legyen elégedve. Itt csak­ugyan örökös megalkuvással kell dolgozni. Nehéz dilemmába kerültünk. Az egyik hivatalos bírálónk azért nem ajánlotta engedélyezésre tan­könyvünket, mert illojalitást olvasott ki belőle, be kellett őt perelni. A Prágai Magyar Hírlap bírálója azt sejteti az olvasóval, hogy tanköny­vünk azért lett engedélyezve, mert túllőj a Irtásból meghamisítottuk a történelmet, amidőn október 28-áról írván nem adtuk vissza hűségesen e tör­ténteket, az alkotmányi evőiben megrögzitett sza­vakkal. És ezt a kérdést teszi fel: „Kérdem a tisztelt tankönyvirőktól, illő-e az iskolában másképp tanítani a történelmet, mint ahogy azt expreesie verbis az alkotmányiévá! ál­lítja és ahogy az a történelem tón ycinek íb való­ban megfelel ?‘* Nyíltan, őszintén felelek: Nem! Én 10 eszten­deje tanítok uj hazámban és ilyen, a bíráló által T/okem iimputállt történelmi hamisítás sóiba nem volt szándékomban, akkor sem, amikor azt a ki­fogásolt olvasmányt megírtam. Amit ón iroik az október 28-i ünnepről, az nem történelmi ha miéi- tán. Hét éven gywmcáocfaről van hbő, afaüc eMKt az aUkoleiánylevél státusát, a szárazon leszögezett törbénietLmi tényt elmondani, meghaladja értelműiket És mégis kell róla beszélni'! Nem vitatkozom. Csak a magam véleményét mondom el a súlyos váddal szemben. Az ailkot- mánylevél október 28-ónak a tényét a Nemzeti Bizottság határozatának mondja. A Nemzeti Bizott­ság a nép bizalmának letéteményese volt itt éppen úgy, mint Magyarországon a Nemzeti Tanács. A demokrácia követelményeinek figyelembe vételé­vel megválasztott Nemzetgyűlés mindemben helye­selte a Nemzeti Bizottság határozatát. Tehát: október 28-ónak a ténye végeredményben: a nép ténye volt. A népnek pedig — mii, magyarok is tagjai vagyunk és joggal mondhatom a magyar gyermekek előtt azt, amit mondóit, hogy szabadok akartak lenni és ezt az elhatározásukat valóra is váltották 1918 október 28-án. & az utolsó mondata ennek a szakasznak, amit a bíráló kihagyott, igy szól: „Ennek a napnak az emlékét ünnepeljük a holnapi napon mindnyájan, akik a Csehszlovák Köztársaság gyermekei vagyunk.** És bizony 1918 október utolsó napjaiban, mert a 28. vagy 30. nap csak egy nap, sok megelőzött nap vágyainak a kifejezője — ahol magyar élt: élt a szivekben London, november 4. Viktória volt angol királynő néhány levelét eddig a windsdori udvari levéltárban őrizték hét pecsét alatt. V. György angol király most engedélyt adott a királynői levelek nyilvánosságra hozatalá­ra. Viktória királynő levelezésének különösen azok a részei érdekesek, amelyek II. Vil­mos német excsászárra vonatkoznak. A levelek 1886-tól 1890-ig terjedő időszakból valók és érdekes megvilágításba helyezik az akkori európai politika eseményeit és kulisz- szák mögött maradt részleteit. Az angol királyi család belső életéről közölnek mulatságos in­timitásokat ezek a levelek. Sokihelyen szó esik a királyi család tagjai között felmerült ellentétekről, amelyek azután később elsi­multak. A levelekből érdekesen bontakozik ki Viktória markáns és határozott egyénisége. Egészen újszerűén hatnak azok a levelek, amelyek / VII. Edvárd, akkor még toalesi herceg és II. Vilmos német császár feszült viszonyát világítják meg. Kiderül Viktória királynő leveleiből, hogy sú­lyos érzelmi ellentétek voltak a múlt század végén Edvárd walesi herceg és Vilmos csá­szár között. Vilmos császár, aki ekkor­tájt foglalta el apjának. III. Frigyesnek trónját, többizben panaszkodott kör- i yezetének s levelet is irt nagyanyjának, Vik­tória angol királynőnek, hogy az angol udvar nem tiszteli őt eléggé, nem nézi benne a császárt, hanem rokonként „lekezeli". II. Vilmos az angol királynőhöz, nagyanyjá­hoz intézett egyik levelében határozott han­gon megköveteli, hogy az angol királyi család tagjai adják meg neki az* a tiszteletet a személyes érintke­zés során, amely őt, mint a német biroda­lom császárát megilleti. Különösen panaszkodott Vilmos nagybátyjá­ra, Ed várd walesi hercegre, aki „egyáltalá­ban nem hajlandó őt tisztelni és úgy viselke­dik vele szemben, mint egy nagybácsi, aki tőle, unokaőccsétől kíván tiszteletet, ahelyett, hogy boldog lennel amiért szóbaátl vele ö, a német császár“ Viktória királynő levelezéséből kiderül, hogy Vilmosnak ez a ievele rendkívül felháborította őt. Felháborodása még mkábt fokozódott, ami­kor megtudta, hegy II. Vilmos csak abban az esetben hajlandó Bécsbe utazni, ha a jöven­dőbeli VII Edvárd ugyanakkor nem tsrtózko dott Bécsben. — Mi mindig bensőséges ciíöádi érzülettel kezeltük unokánkat, — írje "Viktória király­nő lord Salisburynak, — Tiszta őrület az ő részéről, áruikor azt kí­vánja, hogy a magánérintkezés során úgy kezeljük őt, mint 6 Csészén felségét. kiolfchatafclan smébelá vágyakozás: egy szebb, bé­kés, boldogabb szabad élet után. Hogy erek a vágyaik valóra váltak-e, itt is, ott is és milyen mértékben, azt majd az elfogulatlan történelem fogja megállapítaná. Az álilanthimnuez szövegét mi úgy vettük ált a Kuninszky Oszbényi albéoé6 könyvből, de % szö­veggel szerepel m összes magyar tankönyvek­ben is. A mi ideálunk: az önérzetes intéMgene magyar ember s akiit azzá az igazság meglábtatásávail s nem történelmi hamisítással akarunk nevelni. Olyan alávaló szándék, hogy mi oly utón érjük el tam- könyveimkTe a felsőbb jóváhagyást, bizony távol állott tőlünk. Mi a nevelésnek három nagy eszkö­zét: az oktatásit, szoktatást és példaadóst komolyan vesszük. ' Soraim közléséért köszönetét mondva, vagyok kiváló tisztelettel: CZABAN SAMU ádl. iák. tanító. * Kevés szavunk von Czabán öhigazodásához. Ez az önigazolás nem rosszabb a könyvénél. Elismerjük azt a tételét, hogy „helyesírási isme­ret nélkül is lehet ember az ember**, de nem is­merjük eh hogy a helyesírási ismeret teljes fel­rúgásával] nem lehet iskola az iskola különösen az elemi második osztályában. Helyesírás nélküli tankönyvből nem lehet helyesen olvasni tanulná. Az is igaz, hegy a magyarságnak az egész világon Ha ilyen, gondolatok fogamzanak meg az agyában, akkor sokkal jobban teszi, ha be se lép többé udvarunkba. Anglia királynője nem nyelhet le ilyen mimősithetetlen maga­tartást. Nagyon természetes, hogy tudomásá­ra fogjuk hozni: nagyanyja és unokabátyja nem tűrik el az ilyen szemtelenséget. Reméljük, hogy ezek a szerencsétlen zavaró körülmények nem befolyásolhatják a két kor­mány viszonyát, de Mi mégis attól tartunk, hogy Kassa, novemiber 4. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Nagyszabású bünper főtárgy adását kezdte meg ma délelőtt a ke­rületi bíróság Lastovecky-tanácsa. A vádlottak padján Herskovits Bernát, Herskovit8 Sándor és Herskovits Lajos gálszécsi kereskedő ülnek, akiket csalás­sal, sikkasztással és váltóhamisítással vá­dol az ügyézség. , A nagyszabású bünper előzményei 1928 őszére nyúlnak vissza, amikor — mint is­meretes — a gálszőcsi Herskovits termény­kereskedő oég váratlanul többmilliós fize­tésképtelenséget jelentett be. A hatalmas összegű fizetésképtelenség a zempléni gaz­dák körében akkoriban nagy felháborodást keltett, mivel csupa kisembert érintett sú­lyosan a Herskovits-oég összeroppanása. A kényszeregyezségi eljárás során azután több szabálytalanságra és visszaélésre jöttek rá, amelyek miatt le is tartóztatták Herskovits Bernátot és fiát Herskovits Sándort, vala­mint egyik közeli rokonukat, Herskovits Lajost A leifolytatott vizsgálat nagyrészt igazolta, hogy Herskovitsék bűnös manipu­lációkat űztek a® üzletfeleiktől kapott fede­zeti váltókkal, amelyeknek nagy részét le- ezámitoltatták, a váltókat azonban nem szol­gáltatták vissza tulajdonosaiknak. Azonkívül fennforogni látszott az a gyanú is, hogy több ráltóaláirást hamisítottak, továbbá a cég raktárába a gazdák által be­szolgáltatott gabonát eladták, de a pénzzel nem számoltak el a terménytulajdonosoknak, vé­gűi több gazdától készpénz-kölcsönöket vet­tek fel, de a kölcsönöket nem fizették vissza. Az ügyész ezért csalás, sikkasztás és váltó- hamis i tás miatt emelt vádat Herskovits Ber­nát és fia ellen, Herskovits Lajost pedig biin- részesiséggel vádolta. Herskovitsóket később a* ügyéawég szabadlábra helyezte, csak egy helyesírása lehet s helyes lenne, ha Czabán könyve is a „Magyarországon használatos" helyesírást követné. Épp az a baj, hogy Magyar- országon sem az Aikadémia, sem az iskolák, eem a nyomdák helyesírása nem ismeri azokat az ala­kokat, melyeket Czaibón basznál. Egyetlen egy ki­fogásolt dolgot próbál csak védeni (ossad, halásszá). Bizonyára azért, mert ebben véli ma­gát a legerősebbnek. Nos, a főérv visszafelé eült el, épp ezzel a példával erősíti meg a tankönyviró, hogy nem a nyomda a hibás, mert maga a szerző nincs tisztában a helyesírással. (Utalunk e Balassa- féle helyesírási szótár XIV—XV. lapján levő példáikra.) Abban egyetértünk Czaibánnal, hogy a gyermek­kel néha bőbeszédűen kell beszélni, de ez a leg- kevésbbé sem jelenti azt. hogy egv másodosztályos elemdstának bőbeszédüen lelhessen inni! Csodála­tos, hogy éppen ott hagyja el a bőbeszédűség a szerzőt, amikor október 28-ikát kell megmagyaráz­ni ée a bőbeszédűség elkerülése érdekében vélet­lenül azt magyarázza be a kis nebulóknak, hogy október 28 iifeát a magyar apák csinálták, ahelyett, hogy becsületesen megmondaná, hogy a cseh­szlovák apák elhatározták, hogy megalakítják a csehszlovák államot, de az állam határain belül élő magyarok is polgárai ennek a csehszlovák nemzeti államnak. Ezen nincs mit köntörfalazni, ez Így egyszerű és a gyermeknek is ér*ető. Czabán levelének magyarázata elleniben a felnőt­tek számára is érthetetlen. Érthetetlen lélektani talány, (d. j.) a jóviszonyt azért könnyen befolyásolhatja a két birodalom között ennek a hiú fiatal­embernek impulziv, makacs és önfejű visel­kedése. Az ellentétek később azonban szeren­csésen elsimultak Viktória királynő és II. Vil­mos között, aki 1889-ben meglátogatta nagy­anyját. Viktória királynő ebből az alkalomból angol admirálissá nevezte ki unokáját. A további levelekből kiderül, hogy II. Vil­mos nagyon .büszke volt angol admirálisi rang­jára s egyik levelében azt irta Viktória ki­rálynőnek, hogy mégegyszer nagyon köszöni a kinevezést: olyan megértő és meleg érzel­meket táplál az angol flotta iránt, mint aho­gyan a német flottát szereti.- Ha a Mindeniható akarata — fejezi be Vilmos császár nagyanyjához írott levelét —- egy napon háborút hozna reánk, akkor az a vágyam, hogy a diadalmas brit flottát az ugyancsak diadalmas német flotta melleit lássam felvonulni. A fiatal német császár álmai és vágyai azon­ban nem egészen úgy teljesültek, ahogyan 1889-ben nagyanyjának irta. A nagyszabású bűnügy ma került tárgya­lásra. Tekintve, hogy a főtárgyaiig több na­pot fog igénybe venni, ezért az első tárgyalási napon a bíróság csupán a három vádlottat, Herskovits Bernátot, Sándort és Lajost idézte be. A vádlottak kihallgatása egész délelőtt tartott. Herskovits Bernát az elnök kérdésére beismerte, hogy bűnös a vált ómampuMcnók- ban, azt azonban tagadta, hogy váltóaláirá- sokat is hamisított volna. Ugyancsak tagadta a vádiratban foglalt csalások és sikkasztá­sok elkövetését »«. Állításait azzal igyekezett igazolni, hogy a cég összeroppanása előtt egy héttel 400.000 ko­ronát fizetett ki több kassai, gálszécsi, varan- nói és tőketerebesi banknak tartozások tör­lesztésére, amit nem tett volna, ha bűnös szándékai lettek volna. Herskovits Sándor azzal védekezett, hogy mint a cég alkalmazottja csupán apja utasí­tására cselekedett, egyébként pedig szintén tagadta a csalás és sikkasztás vádját. A oég összeroppanását a vádlottak szerint az idézte elő, hogy néhány esztendővel ezelőtt egy bir­tokot vásároltak, de a rossz gazdasági üzlet­menet teljesen tönkretette őket. Annyit be­ismertek a vádlottak, hogy néhány üzletfelük­től készpénzkölcsönöket vettek fel, de ezt az­zal a szándékkal tették, hogy a kölcsönt, ha módjukban lesz, visszafizetik. Az elnök ezután berekesztette a mai tár­gyalást és annak folytatását holnapra halasz­totta. A vádat a főtárgyaláson Csajka dr. ál­lamügyész, a védelmet pedig Tánzer Hugi dr. ügyvéd látja el. — A japán trónörökös Törökországba ké­szül. Ankarából jelentik: A japán trónörökös januárban látogatást tesz Ankarában (.Végé­rában). Tevfik Rusdii bej török küüigyminisz­ter legfcöaefobb Amerikába utazik. Megkezdődött a a Herskovits gálszécsi terménykereskedő cég tulajdonosai elten indított nagyszabású bünperben A lőtárgyatás első napja a vádlottak hihatlgatásával telt el A német császár és az angol király viszálya a királynő-nagyanya ' leveleiben Viktória angol királynő: „Hiú, makacs, szemtelen fiatalember A iiatal H. Vilmos „a britt és a német flották" együttes le^onu. iásáről álmodozott 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom