Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-30 / 274. (2495.) szám

1980 november 30, vasárnap. ll REGÉLŐ ROMOK DIENES ADORJÁN IV. SZALÁNC 'A1 vonat prüszkölve és pöfögve igyekszik a határ felöl fölfelé az eperjes—tokaji hegy­lánc nyúlványain, hogy majd Kassát elérje. Étel egyszerre az erdők földijéből egy külön­álló begykup nyúlik el, tetején hatalmas don- jonnaL, mely uralja az egész vidéket. Szálánc vára. Hosszú századokon át Eris almája királyok, oligarchák, főurak és hódítóik között: most csöndes regélője nagy vitézi tetteknek és or- száglhires cselekedeteknek. Ott kezdődik re- gélóse, midőn az Aba nemzetségből szármázd Finta nádor lobogója lengett ormain. Vig élet volt akkoriban Szalánc várában. Mint az egész országban is. Kun László király járt elől av példával, hiszen az italon és könnyű­vel-ü kun asszonyain kívül semmi sem érde­kelte őt. Csak midőn fejére kezdtek nőni a főurak é segyes Várurak — közöttük maga a nádor is Szaíánoon — s fittyet hánytak kirá­lyi szavának: akkor állt néha lábára a báb­király. Meghozták Finta nádor féktelenkedé- sének hírét és a király dühödten szólt Pekta- ri Joaoliim pilisi ispánhoz, főtanácsosához: — Haddal megyek Finta ellen. Kutya súg, mily orgiákat mivel Szaíánoon. — És te, király, Körösszegen? — monda Pektari, mialatt összefont vkarokkal merőn nézett a fiatal királyra. — Azt én teszem, a király. Kardra hányom, főiperzselem Szaláncot. Már gyermekkorom óta üldöz engem és anyámat ez ember, most hát igy is, úgy is, betelt a mérték. És a királyi hadak megjelentek a vár alatt. Nem perzselték ugyan, föl, de a király elfog­lalta, Finta nádort foglyul ejtette, az Aba nemzetséget megfosztotta a nádorságtól és a várat királyi erősségnek nyilvánította. Kun László halála után az Aba nemzetség addig-adig fondorkodott, míg rövid időre is­mét kezükre szállott a vár. De jöttek a hatal­mas Drugethek. No, eleinte csak ügyesek vol­tak s mindenüvé elkerültek, ahol nyerni le­hetett valamit a család részére. Drugieth Mik­lósnak is valamelyes jó tündér súgta meg, hogy jelen legyen I. Károly király asztalánál, amidőn a feldühöt Zách Felicián reárontott a királyi családra. Az első ijedelem után szólt a király: — Mit adjak neked, te, Drugeth, amiért életünké t mégnie n tetted ? — Te tudod, uram, király, mit ér neked saját életed és családod ólet be mma r adása. — Hm. Gyors ítélkezés.ül kardod kegyén és jól tudsz Ítélni szavaiddal is. Megteszlek ország birájává. De a címhez, ranghoz va­gyon is kell, ugy~e, azt akarod mondani. Tied lesz Szalánc vára, .minden tartozékaival együtt. És a király nem nézte jobb karjának sebét, melyet Zách kardja ütött rajta: ott nyomban aláírta a sebesült kezével Drugeth Miklós ré­szére a doaiáidös' levelet. így jutott Szalánc is azon várak közé, melyeknek gyűrűje Sáros, Szepes, Zemplén és Ung vármegyék területén századokon át szorosan tartotta össze a Dru­gethek hatalmát. Szalánc két é? fél század folyamán viselte kapuján a Drugethek hét galambos címerét, de azután lecsapta azokat onnan másféle ga­lamb: a szerelem turbékoló galambja. Lo- sornczy Istvánnak leánya, Anna volt e galamb, aki a Drugethek leányágának révén bírta Szaláncot. Már-már eljegyezte őt Balassa Bálint, a költő, de midőn látta, hogy Bálint ur inkább, a világot veszi nyakába, minthogy az ő keblén találná föl egész világát: Forgách Zsigmondnak nyújtotta kezét. Hej, sietett ám a költő ennek hírére Szalánc váraiba és ott esengett elhanyagolt szerelme lábai előtt, hogy hagyja el Forgáchot, kövesse őt, legye­nek eggyé az életben vagy a halálban. — Ha te nem jösz velem az életbe, — fe­jezte be szavait — megyek én előre a halál­ba ! Elég magas ez úthoz e várorom ... . — Ezzel kegyelmed csak tornyot rakna, szeleverdi tetteire — felelte a szépséges An­na —, mert én elég időkig vártam kegyel­medre. A vér tartása egész embert és nem Lengyelhonba futkosó szélcsap poétát kivan, Balass* uram. — Na, Forgách Zsigimomd is eleget lót-Tat az országban körül. — Teszi ezt kötelességből, mint az ország főembere, de nem fut délibábok után. Vi­szont pedig, ha meg tudtam állani helyemet, én, a temesvári hős leánya, a német Ungnád Kristóf oldalán: tudom, mi a kötelességem Magyarország nádorának oldalán is. E hit­vesi s bonleányi kötelességemet nem lesz ne­héz teljesíteni, mert- Forgách Zsigmond szeret engem és én is jószivvel vagyok hozzá. Isten­nek ajánlom hát kegyelmedet. És zengtek a Coeliához intézett szépséges versek a meg nem hallgatott költő ajkán még sokáig, de Szalánc várába be nem jutha­tott többé soha. Mert annak a ForgáchOk lettek végleges urai. Ismét csak beházasodás utján, úgy mint harmadfél századdal azelőtt. Akkor Drugeth Anna volt a vár úrnője, de levette gyönge pa­tyolat vállairól a vár gondjainak terhét az, akit férjének választott: Telegdy László. Múl­tak az évék és megint asszony-uralom alá került a vár Telegdy Anna személyében. De bekötötte fejét aranyhimzetes főkötővel a deli Losonczy László macsói bán. Most meg ime a harmadik Anna révén ismét más csa­lád birtokába ment át Szalánc. Mintha „Da- men\vahl“ járta volna az idők forgatagos tán­cában a vár körül, olyan karakterisztikusan domborodik ki Száláncon az, hogy nemcsak férfi, hanem vár sorsa is a nő. És mintha a vár maga is fölvette volna a sorsát intéző asszony: nem szívósságát s ellenálló képessé­gét: kétszer pusztult el és kétszer kelt ki hamvaiból. Először Giskra hadai dobtak tü­zes csóvát ormaira, de Losonczy III. ’ László újra felépitette. Később pedig I. Piákóczy György katonáinak esett áldozatul, de a For- gáchok ismét kitatarozták. Különben is a szabadságmozgalmaik idején nagyon útban volt a vár úgy a császáriak­nak,, mint a mozgalmak vezetőinek. Básta György és Bocskay István, Puchaim Kristóf és I. Rákóczy György, Kobb Frigyes és Thö­köly Imre vívtak érette véres párviadalokat. Végre is Lestie császári tábornoknak sike­rült Szalánc várát fölrobbantania 1678-ban — véglegesen. Akkor a szabadságot magát éget­ték el a büszke várat elhamvasztó lángok és csak 228 hosszú év után lángolt föl újra aiz épen maradt dón jón körül a szabadság, a megértés és a kiengesztelődés lángja, amidőn 1906 október 29-ének éjjelén a vasparipa ott hozta a vár alatt Kassa felé nagy Rákóczi hamvait és a vár ura az egész vidéket bevi­lágító hatalmas máglyát gyujtatott ott fönn a vár fokán, a halott porában hazatérő nagysá­gos fejedelem tiszteletadására. Kialudt ez a láng is... A kounmün idején két napig vörös zászló lengett a donjon csúcsán és e kiét nap elég volt a fékevesztett rombolás hadának arra, hogy megsemmisítse a múlt minden emlékét és kulturális műremekét. Vak dühhel dobál­ták le a donjon szédítő magasan levő erkély- szobában felhalmozott s ritka müöeocsel bíró antik bútorokat és családi képtárat. Azok lenn a sziklákon mind hasznavehetetlen di­rik-darabbá és ronccsá törtek össze. A vár ura, Forgách István gróf könnyes szemmel igyekezett a romhalmazból csak egy egész darabot is összetákolni, de hiába. A jelen botor féltékenysége kivégezte a múltat és ki­végezte Szalánc férfiágon utolsó urát is, mert Forgách István nem volt képes a jelenből ki­szakítani a múltat, nem volt képes a jelenre építeni föl a jövőt: a dilemmás tépelődése sokban hozzájárult ahhoz, hogy nagy s nemes lelke itthagyta az ősök nyomdokait becsben nem tartó zekernyés uj világot. Utolsó óhaja az volt, hogy a várral szemben terpeszkedő Kerekhegy bükk- és tölgy rengetegedben ál­tala épített vadászkastély mellett temessék el. Most ott alussza örök álmát, fönn a magas­ban Szalánc utolsó ura ... # Almát nem zavarja semmi. Sirját csak a dél felől szabadon felpáhogó szellő simogatja körül, csak ott a magasokon keringő sasma­dár őrzi és csak a csalit kis énekesei dudo­rásznak neki altató dalt Szalánc várában uralgott ősök dicsőséges hadi tetteiről, a ma­gyar kultúrát ajnározó országos szereplései­ről. A. vár és összes tartozéka most az elhalt István gróf unokahugának, a Tőle sván lakó báró Waklbott Kelemenné, gróf Forgách Er zsébetnek birtokában van. Ismét csak a „Da­nién wahi“. (A 'legközelebbi közlemény decem­ber 14-i számainkban jelenik meg.) Vaugoin mégis lemond? Hiklas ma dönt - 48 óra alatt uj kormány alakul Ausztriában - Schober az előtérben Becs, november 29. Miklas köztársasági elnök valószínűleg ma dezignálja az uj szö­vetségi • kancellárt s az uj kabinet az eljö­vendő negyvennyolc órában megalakulhat. Schober hajthatatlan marad s igy Vaugoin aligha térhet vissza a miniszterelnöki szék­be s az összes koncesszió, amit Schober el­fogadott- az volt, hogy beleegyezett Vau- goin hadiigyminiszterségébe. Vaugoin va­lószínűleg kedden lemond s egyelőre nem tudni, ki lesz utóda. Schober a Heimweh­rekkel egyáltalán nem tárgyalt s igy az uj kormányból valószínűleg kizárják őket. Ez­zel megnyílt az ut a szociáldemokraták fe­lé. a Schober-blokk a keresztényszocialis­tákkal együtt 85 mandátum fölött rendelke­zik, azaz alig két szavazatnyi többsége van. A kamara elnökségét az uj blokk valószí­nűleg átengedi a szociáldemokratáknak s ezzel is kedvezőbb hangulatot teremt kö­zöttük. »Fiat Justitiafür Philipp A legkitűnőbb osztrák jogtudós porondra lép az apa- gyilkosságért elitéit diák rehabilitálása érdekében Presse tegnapi számában „Fiat Justitia für Philipp Halsmann4* címen büntetőjogi ta­nulmánynak beillő cikkben bizonyig Halsmann ártatlanságát. Azt írja: „Tekintsék bár egyesek forma sze­rint elintézettnek a Halsmann-ügyet, mások­nak a lelkiismerete nem tudja elviselni, hogy egy ember a komoly gyanúnak legaprányibb árnya, egyetlen helytálló bizonyíték nélkül bűnösnek bélyegezzenek meg a legszömyübb bűnben és ehhez még viselnie kell a bélye­get a börtönből való kiszabadulása után is. Az ember megborzad, ha arra gondol, a bű­nösségnek micsoda bizonyítékait tartották elegendőnek az esküdtibirák. Egyetlenegy külső körülmény sem tekint­hető valóságos indiciumnak. Hupka professzor a bűnügy tényállását igy rekonstruálja: Az idősebb Halsmann régebbi időtől fogva szédülési rohamokban szenve­dett. Valószínűleg egy ilyen szédülési roham döntötte le lábáról akkor is, amikor az inns­brucki hegyek között túristaJkirándulásón volt fiával. Lehet, hogy csak megcsúszott, le­het, hogy megszédült, tény azonban, hogy baleset érte, lezuhant és az egyik kövön vé­resre zúzta koponyáját. Minden jel arra mu­tat, hogy a földnezuhant ember kétségbeesett erőfeszítéssel kapaszkodott a sziklafalba, hogy ismét felvergődjön az útra, de ez nem sikerült neki, kezei elerőtlenedtek és lezu­hant a mélységbe. A patakba esett, valószí­nűleg már ekkor súlyosan meg volt sebesül­ve, de még élt és csak ezután verték agyon. A tényállás eddig a pontig hajszálnyira meg­egyezik a bíróság által elfogadott ténykon- strukcióval. Már ezek az előzmények is arra mutatnak, hogy a gyilkosságot nem Halsmann Fülöp, hanem egy másik személy követte el, aki a patak környékén tartózkodott és akinek bőven volt ideje meggyilkolni és kifosztani a sze­rencsétlenül járt turistát. A lap két oldalán, nyolc hasábon át elemzi az egyetemi tanár a bizonyítási eljárás min­den legapróbb részletét, egymásután megcá­folja a látszólagos indiciumokat, s végül oda konkludál, hogy az eskiidtbiróság végzetesen tévedett akkor, amikor a felsorolt bizonyítékokat alapul vette Halsmann Fülöp bűnösségének meg­állapi tására. Bejelenti a professzor, hogy fáradozásait foly­tatni fogja és mindent elkövet, hogy az igaz­ságtalanul megbélyegzett, Halsmann Fülöpöt tisztázza a bíróság és a társadalom ítéletével szemben. Becs, november 29. Halsmann Fülöp rigai származású bécsi egyetemi hallgatót az es- küdt'biróság megismételt tárgyalás után apa- gyilkosságért négyévi fegyházra ítélte s ezt a büntetést a legfelső biróság is jóváhagyta. Két évet letöltött Halsmann a büntetéséből, a másik két évet a köztársaság elnöke kegyel­mi utón elengedte. A börtönben Halsmann súlyos tüdőbajt szerzett, melynek gyógyításá­hoz szabadságra lett volna szüksége. Elfogadta tehát a kegyelmet, de nem nyu­godott bele a megbélyegző bírói Ítéletbe. Ártatlanságát nemcsak saját maga hangoz­tatta, nemcsak védője hirdette a tárgyaló te­remben és a lapok hasábjain, hanem száz és száz közéleti kitűnőség emelte fel tiltakozó szavát a justiomord ellen. Egybehangzóan vallották, hogy a fiatal rigiai diák nem lehetett apjának gyilkosa, az indiciumok gyengék, ellent­mondók, az egész eljárásból kilóg az elfo­gultság lólába s hogy súlyos és sürgősen re- parálandó bírói tévedés történt, így lett a rigai diái: ügyéből elsőrendű köz­ügy, amely évek óta nyugtalanítja az osztrák közvéleményt és a bírói tévedések ellen lá­zadozó emberi lelkiismeretet. Halsmann Fü­löp kiszabadulásával korántsem tekintették elintézettnek az ügyet. Az igazságnak érvé­nyesülnie kell, a megalázott és megszégyení­tett embert fel kell emelni, a szégyenbélye­get le kell törölni homlokáról — ez volt a jelszava azoknak, akik összefogtak a diák re­habilitálásáért. Ez a leJkiisinerct-megmozdulás, ©z a hu­mánus kötelesség állította a harcolók sorá­ba Ausztria egyik legkiválóbb jogtudósát, Hupka egyetemi tanárt, aki a Neue Freie gyermekeknek _2|Íj||5£ Ijioiil! öröm és szórakozás az egész családinak Hallgasson rádiót a hosszú téli estékem AZ UJ TELEFUNKEN 12 mely vevő és hangszóró egyben, kellemes hangjával é* szép forméjável lakásának dísze lesz. — TELEPÜNKÉN Kresl és Tsa, Bratislava, Kristinová 1. Kérem díjmentesen az uj 1.4 számú képes árjegyzéket a részletárakkal együtt. Név és pontos dm: ...................................................................... .. ... ./_ ,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom