Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-30 / 274. (2495.) szám

12 19Q0 november 30, rafrájm&p. 1 görfjgkatolikus magyarok és a népszámlálás irta: HáPKA PÉTER ár. Két-hánom nap múlva eljön az ideje annak, amikor a népszámlálás adatainak összegyűj­tése alkalmával az állam görögkatolikus 'val­lást! lakosainak is* feleletet kell adniuk arra a kérdésre, hogy milyen nemzetiségűek. Kissé különös, hogy e kérdéssel is lehet, foglalkozni, de úgy gondolom, hogy adott hely­zetben ez a kérdés sokkal fontosabb és kiéle­zettebb. semhogy ne lehetne vele egy kis ér- demibeni elmélkedést lefolytatni. A görögkatolikusság hitvallás. Amikor még Magyarországhoz tartoztunk, nem hiszem, hogy valakinek is eszébe jutott volna ezt a vallást nemzetiségi jelleggel felruházni. Gö­rögkatolikus lehetett abban az időben rutén, magyar avagy román nemzetiségű. Egyetlen egy görögkatolikus vallása magyar állampol­gárnak sem történt soha semmiféle bámtédása azért, mert ilyen vagy olyan nemzetiségűnek vallotta magát. Természetesen, mint ma, úgy akkor sem használhatta fel nemzetisé­gét államellenes mentalitással. Magyarország feldarabolása után e tekin­tetben nagy változás állott be. Erdélyben az addig magyar görögkatolikusok nagy része, — tisztelet a kivételeknek —, akik azelőtt mellveréssel vallották magukat magyar nem- zetiségüeknek, hasznothajtóbbnak találták a nemzetiség-cserét s román nemzetiségre tér­tek át. Itt, minálunk célszerűbbnek látszott az ad­dig vallott magyar nemzetiségeket ruszin nemzetiségűvé vedleszteni. Igv állott elő az a helyzet, hogy- egy szép napon sokan — akik eddig magyaroknak vallották magukat ._ ar­ra az álláspontra kezdtek helyezkedni, hogy a görögkatolikus vallás nemzetiségi jellegű, még pedig a ruszin nemzetiség által lenne kisajátítva. Ez a beállítás azonban nemcsak téves és helytelen, de határozottan nem való egyébre, mint arra, hogy a kissé ingadozó gondolkodású egyéneket megtévessze, avagy azok lelkiismeretét nyugtassa meg, akik az uj viszonyok között nemzetiségváltoztatás el­mén gondolnak maguknak előnyösebb pozí­ciót, avagy kedvezőbb anyagi helyzetet terem­teni. Az ilyen módon gondolkodó volt ma­gyar görögkatolikusok helyesebben nevezhet­nék magukat napraforgó nemzetiségüeknek. E megállapítás mellett kijelentem, hogy mindenkinek tisztelem úgy a hitvallását, mint a nemzetiségvallását, de csak addig, amíg ez a vallás a meggyőződésből fakad s nem szol­gál önös anyagi érdekeket. ügy gondolom, helyes az álláspontom ak­kor, amikor azt mondom, hogy mi görögkato­likus magyarok, akik vallásunk utján nem akarunk a husosfazék mellé kerülni, valljuk csak magunkat egész nyugodtan olyan nem­zeti séigünek, mint amilyennek vallottuk ma­gunkat az 1900-as és az 1910-es .népszámlá­lásnál, mert csak megtévesztésre alkalmas ál­láspont az, hogy görögkatolikus vallásu csak ruszin nemzetiségű lehet. Ez a beállítás vailét­A bdaipeeti „Ujság“-ból vesszőik as alábbi kedves Írást: Budapest, november vége. A régi jó világ, melyre olyan szeretettel gondolunk vissza, már a mesemondó száján él csupán. Nem is olyan rég volt és mégis annyi minden történt azóta, hogy magunk is azt hisszük, hogy álom- világ volt. A mai pesti Rákóczi-uton miég lóvasut sza­ladt. Nappal csendesen, méltóságteljesen, de este kilenc óra felé, mikor már lő és kalauz az utolsó fordulói: csinálta, úgy robogott, hogy ma tippversenynek néznék. Nem volt közle­kedési rendőr és nem írtak fel senkit. Az em­berek ismerték egymást és ha többször talál­koztak olyanok, akik addig ismeretlenek vol­tak, megemelték a kalapot. Az egész nagy Bu­dapest egy család volt. Nem volt munkanélkü­li és nem volt éhes ember. Akkor történt naponként meg, hogy az öreg „kockás báró“: Podmaniczky Frigyes a Pan­nóniából ebédről távozott és a jobboldalról át­ment a baloldalra. Nem is ment, csak csoszo­gott. Az emberek utat nyitottak neki, minden­ki köszöntötte, ő is mindenkinek köszönt és a úttesten megállóit a lóvasut, a konflis és a fiakker, hogy a báró nyugodtan átmehessen. Senki se dirigálta ezt és mindenki szívesen engedelmeskedett annak a törvénynek, melyet az ő tisztelete parancsolt. Ez jutott eszembe tegnap a Kossuth Lajos- uccában, a déli időben. A milliós lakosságúvá fejlett nagy város vá­sári lármájában már más az élet. Itt már kö­nyökkel vernek utat az emberek a közéletben is, az uccun is. Nekem furcsa, a fiataloknak természetes. De aztán annál inkább meglepett egy kép, mely egy pillanatra a régi világ poé- z isiét idézte vissza. A Nemzeti Kaszinó kapujában megjelent egy őszszakállu, markánsarou, erőteljes idősebb ur. Megáll és egy pillanatra nézi ezt a nagy kavarodást, amit uecai forgalomnak neveznek. Egy darab emlék ő is abból a világból, amely­ről beszéltem. Családjának története össze van nőve a nemzet történelmével. Inkább rebelli­sek voltak ők, de egy sem volt közöttük olyan, hogy ha rásütött az udvar fénye, elvesztette volna fejét és elfeledte volna, hogy magyar. Boldog ember volt mindig és óriási gazdag­ságéiban példát statuált, hogy miiként kell él­ni annak, aki vagyoni és születési előjoghoz jut. Előkelősége a demokráciában nyilvánult meg akkor, amidőn a demokrácia még nem volt pártprogramm, hanem intelligencia és műveltség kérdése. Bányákat, gyárakat és in­tézményeket létesített és tartott fenn, melyen a Baociáílifi gondolkodás folytán jódét és meg­elégedés honolt Mindenki boldog volt. Ott áll a kaszinó kapujában, amidőn a szemben levő ház első emeletén a nyitott ab­lakon keresztül zongoraszó hallszik és valaki énekel hozzá: Krasznahorka büszke vára, Ráborul ai éj homálya... Az ur mozdulatlanul áll és elgondolkozik. Amiig tekintete végigsiklik a tömegen, lát­szik, hogy valahová másfelé gondod. Talán arra az időre, mikor nem volt még háború és Krasznahorka vára az övé volt. Úgy tetszett, mintha a terebesi déli harangszót hallgatná, melyet elhozott a szél, mint izenetet a régi otthoniból. Amint igy áll mozdulatlanul, olyan, mint egy szobor. Most hirtelen egy cigányasszony lépett eléje. — Kezét csókolom a kegyelmes urnák — és a mellette rongyaiban didergő cigánygyer­mek máris ösztönszerüen nyújtotta ki kezét. A szobor megelevenedett. Ránézett a fázó gyermekre, aztán belenyúlt a zsebébe és pénzt adott. Több pénzt, mint más szokott és azt mondta: — Végy ezen ruhát a gyermeknek. A cigányasszony azonban nem mozdul. — Éi jósolni akarok neked. Az ur elmosolyodik. — Add ide kezed. Az ur most már nevet és odanyujtja a ke­zét. Az uccán a különös látványra megálla- nak az emberek és nézik ezt a jelenetet. Bár­mennyire is sietve él egy nagyváros lakos­sága, jelenetekhez mindig van közönsége. A cigányasszony megforgatja kezében a fe­léje nyújtott kezet és megszólal: — Nagy birtokaid voltak, de sokat elvettek tőled. A szived jó, szereted az embereket és azok is szeretnek téged. Még sok-sok eszten­deig fogsz élni. A cigányasszony elhallgat, majd hozzá­teszi: — Az Isten áldása kísérjen mindig. — Az ur jóságosán mosolyog. Látszik, hogy egy kicsit meg van lepve, de aztán, hogy ki­kerülje a kivánc siskodást, megindul a Rá­kóczi-ut felé. Az emberek szépen utat nyit­nak neki és tisztelettel köszöntik. A ciigányasszony is megindul és a mellette haladó gyermek hozzá fordul. — Ki volt ez? — kérdi anyját. — A parnói gróf. Az ő gyárában csináltuk a téglát, amiig be nem szüntették a gyárat. Ott állok és utána nézek a távozó férfinak, míg végleg el nem tűnik a szemem elől. Csak ámúlok és elgondolkozom azon, amit láttam. Nem kellett közlekedési rendőr, nem kellett az embereket figyelmeztetni. Amint láttam, az ucca — ha nem is állt meg a forgalma, mint régen a lóvasut, konflis vagy fiáker — ma is tud tisztelni — csak legyen kit. « Nemo. csületbeli kötelességünk is azoknak vallani magunkat, akik azelőtt voltunk. Úgy vélem, hogy egv demokratikus alapon álló köztársaság szabad polgárainak ez a mentalitás felel meg. Köze! ezer aatomalafajía működik a világ­városokban Prága, november 24. A Prager Tagbíatt berlini tudőedtőja összeírta, hogy hányféle automatát hasz- máinak Németországiban ? Előzőleg ad egy kis álta­lános autoaratastatisztikát. Megtudjuk ebből, hogy Dámában az áruk 25 százalékát automaták adják el, Angliáiban hárommillió automatafcészülék van. Amerikában 700 különféle aiu torna talaj ta műkö­dik. Németországban most hallatlan nagy a® automatakultusz, a gyufa, cigaretta és tevélbélyeg- autornaién kívül most már majdnem minden ucca- earkon vannak ujságau torna ták és nagyon elsza­porodtak az automatabüiffék. De vannak ezenkívül olyan automaták iá, amelyeket a nagyközönség nem nagyon ismer. A német birodalmi bank például 500 autóm alifcus pénzszámlátóló készüléket tart. #A készülékbe be­dobják a különböző éropénzeket és az intelligens gép nemcsak csoportokba rakja őket, hanem az egyes csoportokat rögtön tekercsekbe ás burkolja. Ezer éropénzt másfél perc alatt számlál meg az automatakészülék s ezzel 8 ember munkáját pó­tolja. Legközelebb felállítják Berlinben a virsli auto­matát. A pénz bedobása után egy forró virsli, egy zsemlye és egy kis adag mustár j!ön ki a készü­lékből. Sző van eeemyőautomaiták felállításáról is. Ha az embert hirtelen záporeső éri, bedob egy bizonyos összeget az automatába és kap érte egy nem túlságosan elegáns és jóminőségü, de pilla­natnyilag mindenesetre hasznos esernyőt. Ugyancsak hamarosan forgalomba kerülnek a zsebkendő-automaták. Elég gyakran fordul elő, hogy az ember otthon felejti a zsebkendőjét vagy elveszti Ilyenkor majd csak be kell dobni az 50 fillért az automatába és kap egy zsebkendőt. A pénzváltóautomaták egyes helyeken már elég régen működnek, ha Berlinben nem is. de Ameri­kában. Ezeknek az automatáknak emberfőim a alakjuk van. Ha valaki csalni akar és pénz he­lyett gombot vagy valami zsetont dob be, akkor megszólal egy furcsa berregő hang: „Tessék rendes pénzt bedobni.*' Általában az ilyen emberszabású automaták nagyon udvariasak. Angliában különféle kisebb árucikkeket lehet ilyen automatáktól venni és a vétel után a gépek mindig azt mondják: Köszö­nöm szépen. Egy mannheiimi cég most dobta piacra az első írógép automatákat. Az irógépautomata diktafon­nal van egybekötve. Tdz pfennig bedobása után, d.ifc tatásra leír egy ezerbe tűs levelet. Egy mexikói fizikus feltalálta a zsebben hord­ható rádiótelefónt. Bárhol lehet vele telefonálni és a mellényzasebben is elhelyezhető. De mindez semmi. Egy fiatal párisi orvos, akinek nem megy nagyon jól a sora, feltalálta' az automataorvost. Egy kávéházban fel átütött egy automatát, amelyen különböző feliratok vámnak: fejfájás, fogfájás, torokfájás, köhögés, reuma, bél­renyheség stb. Az ember a megfelelő rekeszbe bedob 20 centimet — és nem aszpirin vagy más orvosság jön ki, mint aliogy az ember általában gondolná, hanem egy recept, a fiatal orvos hi­vatalos papírján, aláírásával. Minden recept az illető betegségnek megfelelő orvosságot tartal­mazza. El lehet vele menni a legközelebbi gyógy­szertárba és be lehet váltani. Természetesen csak olyan orvosságokról van szó. amelyek teljesen ártalmatlanok s amelyet mindenkinek látatlanban is nyugodtan lehet ajánlani. ü féli szezon S Budapest, november 19. Arról, hogy a női divatot valaha milyen jelen­téktelen körülmények befolyásolták és irányítot­ták, — már több ízben szóltunk e hasábokon. Kul­túrtörténeti adatok bizonyítják, hogy az alacsony- tormelü királynő, azzal, hogy magassarku cipőt készíttetett s ilyen módon akarta elérni, hogy megjelenése impozánsahb tegyen, — megteremtő­je lett a magassairku női cipők antibigiéniikus divat­jának; azzal, hogy az udvari felcser lefekvés előtt apró, fekete tapaszokkal igyekezett elmulasztani '.fejedelemasszonya hamvas arcáról a kellemetlen pattanásokat s másnap, arcán a lencsényl flastro- ,mokkái jelent meg a nagyasszony udvartartása előtt, ezzel megteremtette a ,.szépségtapasz“ roko­kóé divatját; Stuart Mária, leplezni akarván a nyakán éktelenkedő forradást, halcsonttal mereví­tett magas gallért viselt, ezzel a „Stnart-gaílér** divatjának akaratlan megteremtője lett. És igy folytathatnánk ezt a felsorolást végebosszadatlam, annak bizonyságára, hogy a divat alakulásához, hajdanta a praktikumnak bizony éd'eekevés köze volt. Tartozunk azonban az igazságnak annak meg­állapításával, hogy a férfidivat terén sem állott sokkal másként a helyzet. Nfm ezó'umk ezúttal azokról a kicsinyes, ötletszerű divatváltozásokról, amikor, mondjuk valamelyik előkelőség divattá lette a nagyperemii kalapot, amely árnyékot vetve az arcra, leplezte a lovagitorna során szenvedett hamlóksebet; vissza sem kell térnünk a páncélos- tornák korába, elég, be a nyolcvanas évekre, a 'diivaikreáló velszi herceg idejére emlékezünk. Esős idő volt, a herceg gyalogosan haladt végiig a •watákos londoni uccán, feltúrt nadrágszárral, más­nap már minden valamirevaló angol szabó feltürt- száru nadrágot szabott-varrt s varr ma is kund- Haftjánafc. S hogy csupán miég egy kiszakított pél­dát embi Isiink, amely ugyancsak Edvárd velszi hercegnek, az egykori diivat'királynak személyével kapcsolatai-: ifl-olt még ma is látjuk — ugynevo- zfdl körúti eleganciával öltözött fójifiáknál, hogy mellényük alsó egy-két gombját nyitva hagyják. Valamikor, nem is olyan régen, elterjedt divat volt ez, de vájjon tudták-e vagy tudják-e ennék a divatnak hódolói annak eredetéit? Aligha, — pedig e divat hiteles története megérdemli, hogy fel­jegyezzük. A joviális velszi herceg, dús lakomát ült baráti körben, amelynek befejeztével, mi tűrés-tagadás, kissé kényelmetlenül szoros lett a testhezálló mellény, kigombolta éppen ezért a há­rom alsó gombot. Utánzója menten akadt s akad még — sok esztendő múltán ma is, ennék aiz „uri- muri“ közben keletkezett divatnak. ' Ezeket az apróságokat csupán jellemzőül jegyez­tük ide, de ha magával a divat kialakulásával akarnánk foglalkozni, bizony a pápuák s egyéb prianitlv nációk tetoválásával kellene kezdenünk, folytatva a győzőkön és legyőzőiteken, akije leg­többször átvették leigázóilk viseletét is. Nagy általánosságban azt mondfhatnófc, hogy a divat­kezdeményezés az uTallkodóházakból indult .teli; innen vette át nemesség, a lovagok s ez a magya­rázata, hogy a múlt divatját vizsgálva, mindig találunk összefüggést a divat és uniformis között. Ennek a divatnak, egészen a XVIII. 6zázad végéiig, fontos tartozéka volt a Ilmád, sőt sok helyütt nnég a mai hivatalos, főleg diplomáciai viseletinél, ép­pen úgy, mint a mi disziuagyaruniknál, elenged- hetlen tarozék ma is. Az uniformis volt őse a zsakettnek, a frakknak, a köpenynek, sőt a pnémvie^letnek is s ha még hozzávesszük az erős változást, a ránonélkiüLiséget, elvezet az utunk nyílegyenesen a katonai egyen­ruháig. A haladó élet azonban útját szegte ennék a kényelmetlen viseletnek, a régi uniifonmlsutánzó ruházkodás lassan eltűnt scsupán a testhezálló zsakett és frakk* maradtak meg késői, hirimioindókul. A MAI DÍVÁT Miben áll most már ezzel a letűnő divattal szem­ben a mai modern férfidivatnak jellegzetessége? Erre a kérdésre a budapesti Szabó Ipar cimü 'szak­lap ezekben adja meg a feleletet: 1. A modern unidivalinak elegánsnak kell len­nie, de sohasem geck-nek; színesnek és liannóni- kuwmak kell hatnia az öltözék, nyakkendő, kalap, harisnya egységének, de minden túlzást kerülni kell. 2. Jő fekvésűnek káli lennie a modern ruházal- naik, de nem lehet szűk és mozgást akadályozó. Kényelmesség a fő szempont. 3. Valódi szövetből kell lennie, de ennek mindig a célhoz kell alkalmadíodniia. 4. Végül pedig mutatnia keiLl a modem öltöny­nek az előnyöket a vágásban és kidolgozásban, amelyek feltüntetik a ruha szépségét. A hangsúly tehát azon van, hogy a ruhának nem csupán, elegánsnak, hanem kényelmesnek is kell lennie, hogy aki viseli, jól érezze magát, ben­ne. A divat aiapélvei interaaoiouálisak, de egyes népek jellegzetes tulajdonságainak mégis tág teret, engedélyeznek. Az angol ruha Hint ki először kénye Imiével és te zsons égével, a francia salopp volt, a német pedig inkább unifonniszeiii- nek nevezhető. A zakónak a németeknél „ko>r- rektül“ leél tett állania, hogy viselője méltóságát és öntudatát növelje, míg a kényelmességre .keve­set gondoltak a kontinensen. Ma már azonban be­látják mindenütt, hogy az utóbbi főszempont. A „steiff“, „eddig**, kényelmetlen forma lassanként eltűnik és nem véletlen, hogy ezzel kapcsolatban egymást érik a reformruihatörekvések. Nem tesz érdektelen, lm a téli sport, a vadász- szezon, no meg a báli évad küszöbén elmondjuk, hogy ez a kényelmes elegánciára törekvő divat minő újításokat hoz az 1930—31 őszi és téli férfi- vieeletiben? Kezdjük a demokratikus zakónál. Az egysoros zakó, az átlagos termetnél hetven­öt centiméter hosszú tesz. A váltakon a sarok nem éles, hanem kikerek itelt. A vállkidolgozásnál kevés vattát használnak, azonkívül a zakó az elül­ső és hútulsó részen a .karlyuknál gyűléseket mu­tat, ezek azonban o lest természetes mozdulata inaik érvényreju'táeát segítik elő. A csípők körül a zakó hanyagul fekszik; a hajtókák megtartják közepes szélességüket, míg a nyakilyuk magassága normá­lis. A galHiórszólesség négy centiméter; a hál kö­zép vairrat'tail vau ellátva, bevágás nélkül. Az egy­soros zakót két vagy három gombai látják cl; az ujjak lefelé szűkülök és az ujjabevágásokra négy, egymásmellé helyezett és élesen a szegélyhez álló gomb vau varrni. A kétsoros zakó ugyanazt a formál mulatja, mini ez egysoros. A mellénynek, mint eddig is, kiálló meliformája van és hat gombra zárul. A szűk tengely megma­rad s a kivágás harmincöt centiméter mély. A sö­tét, egysoros zakóhoz a kétsoros fantázia-mellé­nyek megmaradnak továbbra is, ezek három gombra zárulnak. A nadrág. Eddig általános szokás volt némely nadrágon lazán fekvő övét hordani, akár olyan módon, hogy az öv látható volt, akár úgy, hogy el volt fedve. Az idei szezőu újítása a feszes szövet - öv. Ezeknél az újfajta nadrágoknál a ,,Bund“ öv­nek van kidolgozva, anélkül, hogy a nadrág konstrukciója megváltozna. Csupán arra kel! ügyelni, hogy a nadrág feszesen legyen zárható és hogy a t est nagyság ne legyen lulhosszu. Az aztán személyes ízlés dolga, hogy két vagy három­gombos legyen-e az öv zárolása. Az ilyen szövetül' szélességére nincs szabály, lehet áz négy. de le­het hat centiméter szélességű is. A nadrág egyéb­ként könnyű fekvésű, térdszéleeeége ötvenkét cen­timéter, unig lábszélessége negyvenhét centiméter. A gyűlési ráuoök megmaradnak úgy, mint eddig voltak. Felhajtást a nadrágokon csupán nappali ruhánál alkalmaznak, négy és fél centiméter szé­lességben. A szmoking. Szintén a modern zakó alakjának felel meg s egyetlen, egymásra gombolt gombra zárul. A fazonnak közepes szélessége van. A szmoking nadrág térdszélessége ötvenhat, mig iábszéteesége negyvennyolc centiméter. A frakk nem változik, olyan marad, mint eddig, csupán a mellett dolgozzál! szegletesebbre. A sport ruha formája úgy7 amolyan, mint az uccui öltönyé, egészben véve azonban kényelmesebb, mint eddig volt. A sportnadrág a kmickebocker lesz, mérsékelten szélesebb alakban, mint eddig. A térdfölebti buggy tizenkét centiméter, mig a térdszélesség hatvannégy centi. A paletót bársongállérra! készítik, ‘kőzépvrwRrat- tal « háton és bevágással. A llát felső része széles. A váll varr átok éppen olyan magasan fekszenek, mint a zakónál és szélesre vannak kidolgozva. Nagyobb változásokat — mint láthatjuk - nem hoz h szezon, ami egyben azt is jelenti hogy s férfi-ruha gyökeres reformátorai egyelőre neon jutnak szóhoz. (—) A parnói gróf és a cigányasszony lan, mert aihogy 1900-ban és 1910-ben lehet­tünk magyar, rutén vagy román nemzetisé­gűek s ahogy Magyarországon ma is van 160 ezer görögkatolikus magyar, úgy ma is nem­csak hogy nyugodtan vallhatjuk magiunkat magyar nemzetiségüeknek, de erköclsi és be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom