Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-30 / 274. (2495.) szám
12 19Q0 november 30, rafrájm&p. 1 görfjgkatolikus magyarok és a népszámlálás irta: HáPKA PÉTER ár. Két-hánom nap múlva eljön az ideje annak, amikor a népszámlálás adatainak összegyűjtése alkalmával az állam görögkatolikus 'vallást! lakosainak is* feleletet kell adniuk arra a kérdésre, hogy milyen nemzetiségűek. Kissé különös, hogy e kérdéssel is lehet, foglalkozni, de úgy gondolom, hogy adott helyzetben ez a kérdés sokkal fontosabb és kiélezettebb. semhogy ne lehetne vele egy kis ér- demibeni elmélkedést lefolytatni. A görögkatolikusság hitvallás. Amikor még Magyarországhoz tartoztunk, nem hiszem, hogy valakinek is eszébe jutott volna ezt a vallást nemzetiségi jelleggel felruházni. Görögkatolikus lehetett abban az időben rutén, magyar avagy román nemzetiségű. Egyetlen egy görögkatolikus vallása magyar állampolgárnak sem történt soha semmiféle bámtédása azért, mert ilyen vagy olyan nemzetiségűnek vallotta magát. Természetesen, mint ma, úgy akkor sem használhatta fel nemzetiségét államellenes mentalitással. Magyarország feldarabolása után e tekintetben nagy változás állott be. Erdélyben az addig magyar görögkatolikusok nagy része, — tisztelet a kivételeknek —, akik azelőtt mellveréssel vallották magukat magyar nem- zetiségüeknek, hasznothajtóbbnak találták a nemzetiség-cserét s román nemzetiségre tértek át. Itt, minálunk célszerűbbnek látszott az addig vallott magyar nemzetiségeket ruszin nemzetiségűvé vedleszteni. Igv állott elő az a helyzet, hogy- egy szép napon sokan — akik eddig magyaroknak vallották magukat ._ arra az álláspontra kezdtek helyezkedni, hogy a görögkatolikus vallás nemzetiségi jellegű, még pedig a ruszin nemzetiség által lenne kisajátítva. Ez a beállítás azonban nemcsak téves és helytelen, de határozottan nem való egyébre, mint arra, hogy a kissé ingadozó gondolkodású egyéneket megtévessze, avagy azok lelkiismeretét nyugtassa meg, akik az uj viszonyok között nemzetiségváltoztatás elmén gondolnak maguknak előnyösebb pozíciót, avagy kedvezőbb anyagi helyzetet teremteni. Az ilyen módon gondolkodó volt magyar görögkatolikusok helyesebben nevezhetnék magukat napraforgó nemzetiségüeknek. E megállapítás mellett kijelentem, hogy mindenkinek tisztelem úgy a hitvallását, mint a nemzetiségvallását, de csak addig, amíg ez a vallás a meggyőződésből fakad s nem szolgál önös anyagi érdekeket. ügy gondolom, helyes az álláspontom akkor, amikor azt mondom, hogy mi görögkatolikus magyarok, akik vallásunk utján nem akarunk a husosfazék mellé kerülni, valljuk csak magunkat egész nyugodtan olyan nemzeti séigünek, mint amilyennek vallottuk magunkat az 1900-as és az 1910-es .népszámlálásnál, mert csak megtévesztésre alkalmas álláspont az, hogy görögkatolikus vallásu csak ruszin nemzetiségű lehet. Ez a beállítás vailétA bdaipeeti „Ujság“-ból vesszőik as alábbi kedves Írást: Budapest, november vége. A régi jó világ, melyre olyan szeretettel gondolunk vissza, már a mesemondó száján él csupán. Nem is olyan rég volt és mégis annyi minden történt azóta, hogy magunk is azt hisszük, hogy álom- világ volt. A mai pesti Rákóczi-uton miég lóvasut szaladt. Nappal csendesen, méltóságteljesen, de este kilenc óra felé, mikor már lő és kalauz az utolsó fordulói: csinálta, úgy robogott, hogy ma tippversenynek néznék. Nem volt közlekedési rendőr és nem írtak fel senkit. Az emberek ismerték egymást és ha többször találkoztak olyanok, akik addig ismeretlenek voltak, megemelték a kalapot. Az egész nagy Budapest egy család volt. Nem volt munkanélküli és nem volt éhes ember. Akkor történt naponként meg, hogy az öreg „kockás báró“: Podmaniczky Frigyes a Pannóniából ebédről távozott és a jobboldalról átment a baloldalra. Nem is ment, csak csoszogott. Az emberek utat nyitottak neki, mindenki köszöntötte, ő is mindenkinek köszönt és a úttesten megállóit a lóvasut, a konflis és a fiakker, hogy a báró nyugodtan átmehessen. Senki se dirigálta ezt és mindenki szívesen engedelmeskedett annak a törvénynek, melyet az ő tisztelete parancsolt. Ez jutott eszembe tegnap a Kossuth Lajos- uccában, a déli időben. A milliós lakosságúvá fejlett nagy város vásári lármájában már más az élet. Itt már könyökkel vernek utat az emberek a közéletben is, az uccun is. Nekem furcsa, a fiataloknak természetes. De aztán annál inkább meglepett egy kép, mely egy pillanatra a régi világ poé- z isiét idézte vissza. A Nemzeti Kaszinó kapujában megjelent egy őszszakállu, markánsarou, erőteljes idősebb ur. Megáll és egy pillanatra nézi ezt a nagy kavarodást, amit uecai forgalomnak neveznek. Egy darab emlék ő is abból a világból, amelyről beszéltem. Családjának története össze van nőve a nemzet történelmével. Inkább rebellisek voltak ők, de egy sem volt közöttük olyan, hogy ha rásütött az udvar fénye, elvesztette volna fejét és elfeledte volna, hogy magyar. Boldog ember volt mindig és óriási gazdagságéiban példát statuált, hogy miiként kell élni annak, aki vagyoni és születési előjoghoz jut. Előkelősége a demokráciában nyilvánult meg akkor, amidőn a demokrácia még nem volt pártprogramm, hanem intelligencia és műveltség kérdése. Bányákat, gyárakat és intézményeket létesített és tartott fenn, melyen a Baociáílifi gondolkodás folytán jódét és megelégedés honolt Mindenki boldog volt. Ott áll a kaszinó kapujában, amidőn a szemben levő ház első emeletén a nyitott ablakon keresztül zongoraszó hallszik és valaki énekel hozzá: Krasznahorka büszke vára, Ráborul ai éj homálya... Az ur mozdulatlanul áll és elgondolkozik. Amiig tekintete végigsiklik a tömegen, látszik, hogy valahová másfelé gondod. Talán arra az időre, mikor nem volt még háború és Krasznahorka vára az övé volt. Úgy tetszett, mintha a terebesi déli harangszót hallgatná, melyet elhozott a szél, mint izenetet a régi otthoniból. Amint igy áll mozdulatlanul, olyan, mint egy szobor. Most hirtelen egy cigányasszony lépett eléje. — Kezét csókolom a kegyelmes urnák — és a mellette rongyaiban didergő cigánygyermek máris ösztönszerüen nyújtotta ki kezét. A szobor megelevenedett. Ránézett a fázó gyermekre, aztán belenyúlt a zsebébe és pénzt adott. Több pénzt, mint más szokott és azt mondta: — Végy ezen ruhát a gyermeknek. A cigányasszony azonban nem mozdul. — Éi jósolni akarok neked. Az ur elmosolyodik. — Add ide kezed. Az ur most már nevet és odanyujtja a kezét. Az uccán a különös látványra megálla- nak az emberek és nézik ezt a jelenetet. Bármennyire is sietve él egy nagyváros lakossága, jelenetekhez mindig van közönsége. A cigányasszony megforgatja kezében a feléje nyújtott kezet és megszólal: — Nagy birtokaid voltak, de sokat elvettek tőled. A szived jó, szereted az embereket és azok is szeretnek téged. Még sok-sok esztendeig fogsz élni. A cigányasszony elhallgat, majd hozzáteszi: — Az Isten áldása kísérjen mindig. — Az ur jóságosán mosolyog. Látszik, hogy egy kicsit meg van lepve, de aztán, hogy kikerülje a kivánc siskodást, megindul a Rákóczi-ut felé. Az emberek szépen utat nyitnak neki és tisztelettel köszöntik. A ciigányasszony is megindul és a mellette haladó gyermek hozzá fordul. — Ki volt ez? — kérdi anyját. — A parnói gróf. Az ő gyárában csináltuk a téglát, amiig be nem szüntették a gyárat. Ott állok és utána nézek a távozó férfinak, míg végleg el nem tűnik a szemem elől. Csak ámúlok és elgondolkozom azon, amit láttam. Nem kellett közlekedési rendőr, nem kellett az embereket figyelmeztetni. Amint láttam, az ucca — ha nem is állt meg a forgalma, mint régen a lóvasut, konflis vagy fiáker — ma is tud tisztelni — csak legyen kit. « Nemo. csületbeli kötelességünk is azoknak vallani magunkat, akik azelőtt voltunk. Úgy vélem, hogy egv demokratikus alapon álló köztársaság szabad polgárainak ez a mentalitás felel meg. Köze! ezer aatomalafajía működik a világvárosokban Prága, november 24. A Prager Tagbíatt berlini tudőedtőja összeírta, hogy hányféle automatát hasz- máinak Németországiban ? Előzőleg ad egy kis általános autoaratastatisztikát. Megtudjuk ebből, hogy Dámában az áruk 25 százalékát automaták adják el, Angliáiban hárommillió automatafcészülék van. Amerikában 700 különféle aiu torna talaj ta működik. Németországban most hallatlan nagy a® automatakultusz, a gyufa, cigaretta és tevélbélyeg- autornaién kívül most már majdnem minden ucca- earkon vannak ujságau torna ták és nagyon elszaporodtak az automatabüiffék. De vannak ezenkívül olyan automaták iá, amelyeket a nagyközönség nem nagyon ismer. A német birodalmi bank például 500 autóm alifcus pénzszámlátóló készüléket tart. #A készülékbe bedobják a különböző éropénzeket és az intelligens gép nemcsak csoportokba rakja őket, hanem az egyes csoportokat rögtön tekercsekbe ás burkolja. Ezer éropénzt másfél perc alatt számlál meg az automatakészülék s ezzel 8 ember munkáját pótolja. Legközelebb felállítják Berlinben a virsli automatát. A pénz bedobása után egy forró virsli, egy zsemlye és egy kis adag mustár j!ön ki a készülékből. Sző van eeemyőautomaiták felállításáról is. Ha az embert hirtelen záporeső éri, bedob egy bizonyos összeget az automatába és kap érte egy nem túlságosan elegáns és jóminőségü, de pillanatnyilag mindenesetre hasznos esernyőt. Ugyancsak hamarosan forgalomba kerülnek a zsebkendő-automaták. Elég gyakran fordul elő, hogy az ember otthon felejti a zsebkendőjét vagy elveszti Ilyenkor majd csak be kell dobni az 50 fillért az automatába és kap egy zsebkendőt. A pénzváltóautomaták egyes helyeken már elég régen működnek, ha Berlinben nem is. de Amerikában. Ezeknek az automatáknak emberfőim a alakjuk van. Ha valaki csalni akar és pénz helyett gombot vagy valami zsetont dob be, akkor megszólal egy furcsa berregő hang: „Tessék rendes pénzt bedobni.*' Általában az ilyen emberszabású automaták nagyon udvariasak. Angliában különféle kisebb árucikkeket lehet ilyen automatáktól venni és a vétel után a gépek mindig azt mondják: Köszönöm szépen. Egy mannheiimi cég most dobta piacra az első írógép automatákat. Az irógépautomata diktafonnal van egybekötve. Tdz pfennig bedobása után, d.ifc tatásra leír egy ezerbe tűs levelet. Egy mexikói fizikus feltalálta a zsebben hordható rádiótelefónt. Bárhol lehet vele telefonálni és a mellényzasebben is elhelyezhető. De mindez semmi. Egy fiatal párisi orvos, akinek nem megy nagyon jól a sora, feltalálta' az automataorvost. Egy kávéházban fel átütött egy automatát, amelyen különböző feliratok vámnak: fejfájás, fogfájás, torokfájás, köhögés, reuma, bélrenyheség stb. Az ember a megfelelő rekeszbe bedob 20 centimet — és nem aszpirin vagy más orvosság jön ki, mint aliogy az ember általában gondolná, hanem egy recept, a fiatal orvos hivatalos papírján, aláírásával. Minden recept az illető betegségnek megfelelő orvosságot tartalmazza. El lehet vele menni a legközelebbi gyógyszertárba és be lehet váltani. Természetesen csak olyan orvosságokról van szó. amelyek teljesen ártalmatlanok s amelyet mindenkinek látatlanban is nyugodtan lehet ajánlani. ü féli szezon S Budapest, november 19. Arról, hogy a női divatot valaha milyen jelentéktelen körülmények befolyásolták és irányították, — már több ízben szóltunk e hasábokon. Kultúrtörténeti adatok bizonyítják, hogy az alacsony- tormelü királynő, azzal, hogy magassarku cipőt készíttetett s ilyen módon akarta elérni, hogy megjelenése impozánsahb tegyen, — megteremtője lett a magassairku női cipők antibigiéniikus divatjának; azzal, hogy az udvari felcser lefekvés előtt apró, fekete tapaszokkal igyekezett elmulasztani '.fejedelemasszonya hamvas arcáról a kellemetlen pattanásokat s másnap, arcán a lencsényl flastro- ,mokkái jelent meg a nagyasszony udvartartása előtt, ezzel megteremtette a ,.szépségtapasz“ rokokóé divatját; Stuart Mária, leplezni akarván a nyakán éktelenkedő forradást, halcsonttal merevített magas gallért viselt, ezzel a „Stnart-gaílér** divatjának akaratlan megteremtője lett. És igy folytathatnánk ezt a felsorolást végebosszadatlam, annak bizonyságára, hogy a divat alakulásához, hajdanta a praktikumnak bizony éd'eekevés köze volt. Tartozunk azonban az igazságnak annak megállapításával, hogy a férfidivat terén sem állott sokkal másként a helyzet. Nfm ezó'umk ezúttal azokról a kicsinyes, ötletszerű divatváltozásokról, amikor, mondjuk valamelyik előkelőség divattá lette a nagyperemii kalapot, amely árnyékot vetve az arcra, leplezte a lovagitorna során szenvedett hamlóksebet; vissza sem kell térnünk a páncélos- tornák korába, elég, be a nyolcvanas évekre, a 'diivaikreáló velszi herceg idejére emlékezünk. Esős idő volt, a herceg gyalogosan haladt végiig a •watákos londoni uccán, feltúrt nadrágszárral, másnap már minden valamirevaló angol szabó feltürt- száru nadrágot szabott-varrt s varr ma is kund- Haftjánafc. S hogy csupán miég egy kiszakított példát embi Isiink, amely ugyancsak Edvárd velszi hercegnek, az egykori diivat'királynak személyével kapcsolatai-: ifl-olt még ma is látjuk — ugynevo- zfdl körúti eleganciával öltözött fójifiáknál, hogy mellényük alsó egy-két gombját nyitva hagyják. Valamikor, nem is olyan régen, elterjedt divat volt ez, de vájjon tudták-e vagy tudják-e ennék a divatnak hódolói annak eredetéit? Aligha, — pedig e divat hiteles története megérdemli, hogy feljegyezzük. A joviális velszi herceg, dús lakomát ült baráti körben, amelynek befejeztével, mi tűrés-tagadás, kissé kényelmetlenül szoros lett a testhezálló mellény, kigombolta éppen ezért a három alsó gombot. Utánzója menten akadt s akad még — sok esztendő múltán ma is, ennék aiz „uri- muri“ közben keletkezett divatnak. ' Ezeket az apróságokat csupán jellemzőül jegyeztük ide, de ha magával a divat kialakulásával akarnánk foglalkozni, bizony a pápuák s egyéb prianitlv nációk tetoválásával kellene kezdenünk, folytatva a győzőkön és legyőzőiteken, akije legtöbbször átvették leigázóilk viseletét is. Nagy általánosságban azt mondfhatnófc, hogy a divatkezdeményezés az uTallkodóházakból indult .teli; innen vette át nemesség, a lovagok s ez a magyarázata, hogy a múlt divatját vizsgálva, mindig találunk összefüggést a divat és uniformis között. Ennek a divatnak, egészen a XVIII. 6zázad végéiig, fontos tartozéka volt a Ilmád, sőt sok helyütt nnég a mai hivatalos, főleg diplomáciai viseletinél, éppen úgy, mint a mi disziuagyaruniknál, elenged- hetlen tarozék ma is. Az uniformis volt őse a zsakettnek, a frakknak, a köpenynek, sőt a pnémvie^letnek is s ha még hozzávesszük az erős változást, a ránonélkiüLiséget, elvezet az utunk nyílegyenesen a katonai egyenruháig. A haladó élet azonban útját szegte ennék a kényelmetlen viseletnek, a régi uniifonmlsutánzó ruházkodás lassan eltűnt scsupán a testhezálló zsakett és frakk* maradtak meg késői, hirimioindókul. A MAI DÍVÁT Miben áll most már ezzel a letűnő divattal szemben a mai modern férfidivatnak jellegzetessége? Erre a kérdésre a budapesti Szabó Ipar cimü 'szaklap ezekben adja meg a feleletet: 1. A modern unidivalinak elegánsnak kell lennie, de sohasem geck-nek; színesnek és liannóni- kuwmak kell hatnia az öltözék, nyakkendő, kalap, harisnya egységének, de minden túlzást kerülni kell. 2. Jő fekvésűnek káli lennie a modern ruházal- naik, de nem lehet szűk és mozgást akadályozó. Kényelmesség a fő szempont. 3. Valódi szövetből kell lennie, de ennek mindig a célhoz kell alkalmadíodniia. 4. Végül pedig mutatnia keiLl a modem öltönynek az előnyöket a vágásban és kidolgozásban, amelyek feltüntetik a ruha szépségét. A hangsúly tehát azon van, hogy a ruhának nem csupán, elegánsnak, hanem kényelmesnek is kell lennie, hogy aki viseli, jól érezze magát, benne. A divat aiapélvei interaaoiouálisak, de egyes népek jellegzetes tulajdonságainak mégis tág teret, engedélyeznek. Az angol ruha Hint ki először kénye Imiével és te zsons égével, a francia salopp volt, a német pedig inkább unifonniszeiii- nek nevezhető. A zakónak a németeknél „ko>r- rektül“ leél tett állania, hogy viselője méltóságát és öntudatát növelje, míg a kényelmességre .keveset gondoltak a kontinensen. Ma már azonban belátják mindenütt, hogy az utóbbi főszempont. A „steiff“, „eddig**, kényelmetlen forma lassanként eltűnik és nem véletlen, hogy ezzel kapcsolatban egymást érik a reformruihatörekvések. Nem tesz érdektelen, lm a téli sport, a vadász- szezon, no meg a báli évad küszöbén elmondjuk, hogy ez a kényelmes elegánciára törekvő divat minő újításokat hoz az 1930—31 őszi és téli férfi- vieeletiben? Kezdjük a demokratikus zakónál. Az egysoros zakó, az átlagos termetnél hetvenöt centiméter hosszú tesz. A váltakon a sarok nem éles, hanem kikerek itelt. A vállkidolgozásnál kevés vattát használnak, azonkívül a zakó az elülső és hútulsó részen a .karlyuknál gyűléseket mutat, ezek azonban o lest természetes mozdulata inaik érvényreju'táeát segítik elő. A csípők körül a zakó hanyagul fekszik; a hajtókák megtartják közepes szélességüket, míg a nyakilyuk magassága normális. A galHiórszólesség négy centiméter; a hál közép vairrat'tail vau ellátva, bevágás nélkül. Az egysoros zakót két vagy három gombai látják cl; az ujjak lefelé szűkülök és az ujjabevágásokra négy, egymásmellé helyezett és élesen a szegélyhez álló gomb vau varrni. A kétsoros zakó ugyanazt a formál mulatja, mini ez egysoros. A mellénynek, mint eddig is, kiálló meliformája van és hat gombra zárul. A szűk tengely megmarad s a kivágás harmincöt centiméter mély. A sötét, egysoros zakóhoz a kétsoros fantázia-mellények megmaradnak továbbra is, ezek három gombra zárulnak. A nadrág. Eddig általános szokás volt némely nadrágon lazán fekvő övét hordani, akár olyan módon, hogy az öv látható volt, akár úgy, hogy el volt fedve. Az idei szezőu újítása a feszes szövet - öv. Ezeknél az újfajta nadrágoknál a ,,Bund“ övnek van kidolgozva, anélkül, hogy a nadrág konstrukciója megváltozna. Csupán arra kel! ügyelni, hogy a nadrág feszesen legyen zárható és hogy a t est nagyság ne legyen lulhosszu. Az aztán személyes ízlés dolga, hogy két vagy háromgombos legyen-e az öv zárolása. Az ilyen szövetül' szélességére nincs szabály, lehet áz négy. de lehet hat centiméter szélességű is. A nadrág egyébként könnyű fekvésű, térdszéleeeége ötvenkét centiméter, unig lábszélessége negyvenhét centiméter. A gyűlési ráuoök megmaradnak úgy, mint eddig voltak. Felhajtást a nadrágokon csupán nappali ruhánál alkalmaznak, négy és fél centiméter szélességben. A szmoking. Szintén a modern zakó alakjának felel meg s egyetlen, egymásra gombolt gombra zárul. A fazonnak közepes szélessége van. A szmoking nadrág térdszélessége ötvenhat, mig iábszéteesége negyvennyolc centiméter. A frakk nem változik, olyan marad, mint eddig, csupán a mellett dolgozzál! szegletesebbre. A sport ruha formája úgy7 amolyan, mint az uccui öltönyé, egészben véve azonban kényelmesebb, mint eddig volt. A sportnadrág a kmickebocker lesz, mérsékelten szélesebb alakban, mint eddig. A térdfölebti buggy tizenkét centiméter, mig a térdszélesség hatvannégy centi. A paletót bársongállérra! készítik, ‘kőzépvrwRrat- tal « háton és bevágással. A llát felső része széles. A váll varr átok éppen olyan magasan fekszenek, mint a zakónál és szélesre vannak kidolgozva. Nagyobb változásokat — mint láthatjuk - nem hoz h szezon, ami egyben azt is jelenti hogy s férfi-ruha gyökeres reformátorai egyelőre neon jutnak szóhoz. (—) A parnói gróf és a cigányasszony lan, mert aihogy 1900-ban és 1910-ben lehettünk magyar, rutén vagy román nemzetiségűek s ahogy Magyarországon ma is van 160 ezer görögkatolikus magyar, úgy ma is nemcsak hogy nyugodtan vallhatjuk magiunkat magyar nemzetiségüeknek, de erköclsi és be-