Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-30 / 274. (2495.) szám
10 1930 n<yy«mbeT 30, rteimaip. Párisi jegyzetek Brogyányi Kálmán | A vonat az utolsó métereket szelte. Váltakon zörgőtt, szó mafárok között kígyózott előre. Cihái ont már elhagyta és lassan feltűnt a szürke, elihasználtan piszkos házak tömege mögül az Eiffel. Nagyon messze volt és monumentalitását mintha leszűrte volna az előtte fekvő távolság levegője. A vonat a töltésen már házak között fut. Villanyosok, uccák. Egy viadukt. A falon háromemeletes nagy- sári ~ - egy gyermekfej. Alatta „Savon Cadum“ fe' a házakat, kiszállásra készen még- e végigfut ujjam keztyüm, kabátom go. in. Paris, tolul föl agyaimban. Ideges vagyuk és izgatott. Intenziven, mintha halálveszélyben volnék, rohan a vonattal együtt az elhagyott Szlovenszkó tízéves történelme. Politika, irodalom, ifjúság. Sorra buknak fel emlékezetemben, az utolsó percek izgalmában. Ahogy. eszembe jutnak és tudatosan rá(íuk gondolok, sorra szórom ki magamból. Emitt egy házzal, ott egy- poros akáccal, rendőrrel, ahogy megfigyelem és eltűnnek a rohanó vonat mellől, úgy maradnak el tőlem Szlovenszkó idáig nyúló karjai. Mire a vonat hosz- szam sípol és erősen lassít, hogy megálljon, már csak Parist figyelem. Az utón még féltem. Tudtam: egy- generáció követének jöttem ki. Közülünk már többen voltak előttem és jönnek még csapatostul utánam. A tízéves Szlovenszkó első felnőit évfolyama. Mi: a széthullásba készülő szlovenszkói magyar középosztályi, polgári és paraszti elkeseredés első generációja.. Akik semmiféle kész ideológiába, öntudatba bele nem bújhattunk, akik a kisebbségi magyarság jövőjét igyekszünk építeni körny-ieze lünkben. Ezeknek a szemével nézem a várost. Hűvös vágyók és nyugodt. * A Piacé de la Concorde-on óriási forgalom. Bemegyek a Jardin des Tuiferies-be és onnan könyökölök le a térre. A forradalom idején guillotine működött a luxori gránitoszlop helyén. Most a Ghamps Elysées-re futó autók tömege, a Hotel Royal ódon épülete és rikoltó pénzessége, háttérben a Louvre palotája, a piszkos, sokíhidu Szajna, a hatalmas forgalomban, a tér fölött üsző anzix hangulattal, olyan szén ti mentálisnak, valóságnélkülinck tűnik. Nézem a TuilerieiS-t. A Louvre négyszöges épülete zárja le végét. A Tuileries telve van rossz, ízléstelen szoborral. Innen-orman váltakozva tiszta plasztikával. Sétányok és szökőkutak. Alattuk vízmedence. Ki? vitorláscsőin akokat eregetnek a vízre gyerekek. Idegenek, négerek és japánok vegyest és katonák A szökőkút tál szemben allegorikus szobor. Egy golyótól talált összerogyó fiatal barrikád- harcos kezéből az anya kikapja a puskát a további harcra. Libertá, EgaJité, Fraternité felírás a szobor alatt. A hivatalokban, vasúton a harmadosztályon gorombák a súlytalan idegenekkel szemben. A villanyosok 'külön első- és másodosztállyal futnak az uc- cákon. Keletet érzem a levegőben. A fényes uccák mögött szűk, egymásra toluló kis sikátorok, piszkos, zsúfolt házakkal. A há.zakban a háború utáni jóllakásban emésztő francia kispolgár. Minden világváros megszokott fény és árnyék kettőssége ez, tudom. De az uccukon, házakban, emberekben van valami gon- dozatlanság, diszharmónia, ami inkább emlékeztet a korhadt kenésekre felteregetett színes selymekre, mint valami következetes megnyilvánulásra. A rae Elyséen, Coty parfümériája előtt elegáns, fra'kkos, glace kez- tyüs inas szertartásossága nyitja az ajtót. Az ucca gondozatlan, teleszórva sárga platánlevelekkel. Két utcaseprő reménytelenül küz- ködik az egyre hulló levelekkel. Egy-két divat-kereskedés szerényen rakott kirakattal. A java, a kreáció bent van, azt féltik a lemásolástól. Csak megvenni lehet, megnézni nem. * A XX. század materialista esztétikája lei- stungol. Az anyagszerü eredmények. Nézem a város házait. é£mi nem patinás, az rossz. Utánaesinálása az empire- és barokképületeknek, ami a palotáknál még tűrhető, de bántó a bérkaszárnyáknál. Courbusier Dél- Franciaországbau és Oroszországban épít. Az ő nagyszerű, napsugaras, üveges, kertes betonkonstrukciói nem egzisztálhatnak a profit dinamikájú párisi rengetegben. Erre itt se hely, se idő. A Szajna szigetet alkot a város szivében. Ez a Cité. Páris ősi magva. Alig 6—7 kis, tiszta és hihetetlenül csöndes ucca. A felső végében a Notre Dames. Az első találkozás vele mindig csalódó. A levelezőlapok és iskoláskönyvek képeinek monumentalitása úgy letörpül a villanyos-, autóforgalmas tér közepén szomorkodó épület láttára. Már ismertem, még mielőtt láttam volna. A Dóm előtt három autő-oar áll meg. Baedeckeres idegenek, angolok ugrálnak le az autókról, a vezető ordítva magyaráz, a bejáratnál egy palás- tos ember nyújtogat a bejövöknek egy szentelt vízbe mártott hatalmas pemzlit Kis asztalkán előtte a 10, 25 centimesek garmadája. Reménytelenül tekiutgetek a torony vízöntői felé. Nem bírom a ,guide“-os idegeneket. Fönt. első emeletnél följebb lendülettel, tűzzel acsarkodnak a vízöntő gnórnok. Az elsők, akik az elmúló középkorban az érkező reneszánszt köszöntötték. * A cár távozóban. Az obulust a bejáratnál már lefizették. Két frankon a sekrestyét is megnézték. Idegenek, angolok, franciák a gyár inatokról. Kiskapitalisták és polgárok. A pénz szétterpeszti őket és világot látni mennek. Mindenbe belekönyökölnek, ami pénzért kapható, nőbe, múzeumba, mulatóba. Nem tudnak diszkrétek és hidegek lenni, mint a Palaás Royal környékbeli szállók nagypénzü, külön autós idegenjei, a nagykapi tál isták és dollárfejedelmek. Eluienőbeu még intenzivebben érzem az örök ifjú gnómok vigyorjait. * A szigeten körül a part korlátjain a Szakma- parti kirakó könyvárusok. Egy századdal utána kisérik könyveikkel a m$ francia litera- túrát. A romantizmus nagy irodalma: Lamar- tine, Vidor Hugó, Vigny és Musset nagyszerű bőrkötésben kínálják magukat. Balzac, Zola, Baudelaire egészen az orosz filmek irodalmáig. Ennek, rossz rajzok, metszetek, apró zsibárus portékák. A romanticizmus adja meg a karakterét ennek a városnak. Az épületekben, , szobrokban, emberekben mindenütt pátosz és felszínes gesztus. Ott ődöng oz a szellem a klasszicizmussal együtt a temetőben és aiz uccákon. A nyugodt szemlélődést mintha megzavarná a gyarmatokról városba jött rengeteg ^bennszülött. Főképp arab. Az exotákumot emelik a városban. A város jó része idegenek szemére van beállítva. * Álltam a rohanó Pária partjain. Sorra fo- tograíáltam agyamban az idegenek örök párisi amáxait. A Madelainet, Louvret, Eiffelt, Hotel Invalide-t. Kerestem Párisi, mint kinyilatkoztatást, mely a nyugati kultúra kisugárzásával nekünk is tud nyújtani valami megnyilatkozást, — ahogyan az előttünk járó nagy magyar generáció Nyugat kultusza, az európai horizontok magasságába bontotta a mi magyar provinciáid tusunkat. Páris ucoáin, múzeumain, elém nyíló leül túráján keresztül kerestem az Ady-generáció Nyugat rajongását, Páris-ímádartát. Olvastam Párásról sok fölényes notesz-jegyzetet, lelkendező riportot, lexikonszerű tudósítást. A zugó, dübörgő valóság szerte fújja a kispolgári liimonádéfilimek és a színházi életele profitra épített hazug romantikáját a „szerelem városáról". Éjfélbe menő időn túl vitatkoztam a nyugati kultúra és művészet lényegéről. A háború utáni nyugati kultúra talajtalan hazugságait az osz- lálytársadalom válsága fölött egész közelről szemléltem. És a primitívek áhitatos környezetében, a Louvre egyiptomi plasztikái között megértettem Spenglert a nyugati kultúra kifáradásáról. Keleteurópa felől jöttem, a leg- széttagoltabb, megosztottabb faj generációs öntmdatu fiaként. A. Notre-Dames és az Eiffel gótikájának tövében tisztult ki előttem a népi és kollektív kultúrák jelentősége. Pataky Kálmán a prágai német operában Prága, november 29. A prágai német színház operaegyüttese tegnap a német újságírók egyesülete javára díszelőadást rendezett. A ,3igoletto“ került színre, melynek főszerepeit Pataky Kálmán, a bécsi állami opera kiváló tenoristája és Zoltán Irén a prágai német opera ugynesak magyar sztárja énekelték. Pataky hihetetlen könnyedséggel és az olasz mesteriskola világhírű tenoristáinak legszebb interpretálásaira emlékeztető lágysággal énekelte végig szerepét. Ugyancsak jól megérdemelt sikerben volt része Zoltán Irénnek, ki Gilda szerepében a megszokott biíl- Liáms tudását ragyogtatta. A Pataky—Zoltán duett, Zeitén Irén nagyáriája és Pataky „Az asszony ingatag" című áriája nyiltszivü tapsot hozott a két kiváló magyar művésznek. * Az előadás után alkalmunk volt Pataky Kálmánnal beszélni. A kiváló magyar énekes a következőket mondotta: — Nagyon örülök annak a sikernek, amelyben a prágai német közönség részesített. Prágához a legkellemesebb emlékeim fűznének, ha történetesen nem hültem volna itt meg; igy azonban attól kell tartanom, hogy néhány napig indiszponált leszek, ami annál inkább kellemetlen, mert már is vissza kell utaznom Bécsbe, ahol holnap a teljesen modern, újszerű rendezésben színre kerülő „Hoffmann meséinek" főszerepét kell énekelnem. — Ezenkívül legközelebb a „Violantában" fogok énekelni. Ez az opera 1916 óta nem került színre Bécsben. Következő szerepem a „Don Carlos" lesz. A „Don Carlos" Werfel átdolgozásában kerül a bécsi közönség elé s igy ugyancsak bemutatónak számit. Az operát Kraus zeueügyi főigazgató vezényli, aki egyike a legkiválóbb német dirigenseknek s mint ember is a legmcgértőbb művészbarát. — Februárban Pesten leszek. Tíz estén át vendégszerepelek a magyar királyi operában, ahol Hubay „Álarc" cimü uj operájának bemutatóján éneklem a tenorszerepet. — Hogy érzi magát Bécsben? — Nagyon jól. A bécsi közönség és a sajtó egyaránt szeretőiébe fogadott. Kollégáimmal a legjobb baráti viszonyban vagyok és nagyon jól esik az a tudat, hogy tagja vagyok annak a bécsi operának, mely a szomorú gazdasági viszonyok ellenére is olyan magas színvonalon áll, hogy Európa legkiválóbb operái sorában az elsők közötti helyét megtartotta. Megható az a szeretet, mellyel a bécsiek operájuk iránt viseltetnek, ami legjobban abban nyilvánul meg, hogy annyit költenek rá, mint amennyit az összehasonlíthatatlanul gazdagabb angol és francia állam együtt sem költ operáira. T. L. NyoScvancentiméteret parcella, mint „földbirtok" Nftsch Andorral a Szepesség legészakkeletibb csücskén — Amire nem nevelik a szlovák népet—Jellegzetességek a szepesi népéletből Késmárk, november végén. (Késmárki mumka- táneumkitól.) Nitsch Andor, a szepesi németség képviselője, mostanában • végiglátogatja a választ óit, hogy kivánságaiilkait még jobban megismerje, közvetlen tőlük halija és hogy a gazdasági válság súlyos következményei által sújtott vidéken vigasz- itajió szavakkal öntsön lelket a csüggedő emberekbe. Egyik ilyen útja a Szepesség legészakkeletibb csücskébe: a lőcse-'lubléd begyek közé vezetett. Előbb autóin mentünk Holoiomnic községig, ahol egy majerkai panaeztezekér várt ránk. Rossz az ut már Késmárktól Szepeebéla-Podolin telié is, mert bár a TábraVidék legtöbb helyén nagyszerű utakat építettek a nyáron, de erre a szintén fontos szép ess égi utszaka&ara még nem jutott pénz, vagy még nem gondoltak rá, hogy errefelé is kellene az utat javítani. De istenes ez a lukas-gödrös ut mégis ahhoz képest, amelyik Hololomnicról Maje-rlrára, ebbe a hegyoldali kis fatuba vezet. Majdnem másfél órára volt a rázós parasztszekér- nek szüksége, amiig eívengődött a néhány kilométeres, mezőeógeken, Vízmosásokon, patakokon átvezető, gúrbe-görbe, nagy knvicsrakásokkal kirakott, rettenetes utón. Az öreg, ráncoeképli, ba j úszta lan, fogatlan, a szepesi mérnetek jellegzetes fekete viseletébe burkolt földműves hiába nógatta két lovát gyorsabb ügetésre: a két állat neki-neki indult, de bizony nem igen' biirta. Lehetetlen is volt, mert hiszen a lovak patái és a szekér kerekei minduntalan beleeüppedtefc a ragadós, agyagos sárba, vagy megakadtak a kaviosrakásokon, amelyek csaik járhatatlanabbá teszik ezt a középkorból i/tífel ejtett utal És milyen sivár, kietlen, vigasztalanul szomorú a völgy is, amelyen át a szörnyű ut vezeti Elleniéiben a Szepesség többi tájaival, amelyeket a természet oso lás szépségekkel, ragyogó fenséggel áldott meg, ez itt meredek hegyoldaliak szegélyezte szüli bemélyedés, amelyen gyors árammal folyik le egy patak fehéren habzó vize, de amely teld nagy kövekkel, szikladarabokkal és amelynek semmi szépsége, semmi szemnek kellemes sajátsága nincs. Igen szegényes a vegetációja és mégis: a német és a szlovák paraszt tavasszal is, ősszel is felszántja a meredek hegyoldalaikat, amelyeken keskeny, nyaktörő ut vezet fel a szántók között. Valóságos csodának tetszik, ahogy nézzük ezeket a magasba Ívelő utakat, hogyan kerül le onnan egy aratás idején teliirakott szekér ? Az aratás ugyan nagyon szegényes itt és szegényesei-: a viskók is, amelyek az ut mentén elterülő két szlovák és ruszin faluban: Szepesszentgyö-rgyön és Százteleken az utat szegélyezik, csak azok a házak vannak kőből, amelyeket a tnémelek akkor építettek, miikor ezt a kék falut még St. Giergen-nek és Hunderbmorgen-nak hívták. Hundertmorgen-nak azért, mert száz telek volt az a föld, amelyet a ruémet települök a falu határában, a völgy mélyében annakidején megművelésre kaptak. Ebből a száz telelőből azóta több száz lett, még pedig igen fura és érdekes módon. Meghal az öreg paraszt, hát a fink között felosztják azt a kis földet, ami az Öreg után maradt. Legtöbbször sok az örökös, de kevés, igen kicsi a feloszlandó föld, hát úgy segítenek magukon, hogy hosszában és ítjég csak nem is szélességében, húsz centiméteres mesgyékkel határolt apró parcellákra szakítják az örökséget. így lett a száz telekből sok-sok száz mintegy tíz holdnyi területen, ugyanoyira, hogy a legnagyobb parcella nem szélesebb két méternél, de igen sóit a nyolcvan centiméter szélességű is. Leginkább káposztát termelnek ezeken a parcellákon, amelyek igen szórnom és lehangoló látványt nyújtanak. Amint a szekéren ekLöcögümk Seeuk- györgy és Saáztefek között, elgondolkodunk százas dók folyásén, népek és viszonyok változásán, szegénység küzdödéeém, sok-sok bajén, paraszti főM- éhségen, azon, hogy mennyi veszödség, mennyi verejték, amiig a paraszt azt a kis életrevalóját különösen ilyen helyen megszerzi és aztán az is eszünkbe ötük, vájjon hogyan lehet egy ilye* nyolcvan centiméteres barázdát felszántani? Hiszen se ember, se állat nem tud azon megfordulni, se eke nem tud dolgozni, pedig a Szepességnek ezen a részén a szokásosnál keskenyebb ekét 'használnák. Nem tudjuk a rejtélyt megoldani, ax öreg paraszt pedig, aki a lovai mögött {iOozöfiku* nyugalommal pipázd:, csak hűmmög, amikor megkérdezzük tőle. A-*,,Ladchen“ pedig, egy alul háromszögben végződő, fölül szélesebb üádafélw, amelyik a szekéren ülésül szolgál, csúszik: és táncol' alattunk és a szörnyű utón kimázza a lei- künket. Mégis tovább tűnődtünk és tanakodunk problémákon, amelyeket a nyolcvan centim ét eret parcellák vetnek tel És aztán meglepetésül viÜLogóan fehér fcáfblö viilágit a faluban ránk. Az van ékes nagy, fekete betűkkel ráírva: „Uverné druíetvo." Hitelszövetkezet. Ezek a hitelszövetkezetek itt a csehszlovák agrárpárt fellegvárai, rajtuk keresztül tartják helyi politikusok a kezüket a ruszin és szlovák paraszton ezen a vidéken. Hát hiszen nagyon helyes, hogy hitelszövetkezetekkel ás modernizálják Szepesszentgyörgy és Száztelek életét, de az Isten szereimére: miiért nem tanítják ktí. a parasztot előbb arra, hogy tagoeitson, mert akkor jobban és többet hozóan gazdálcodhatik? Ezt azonban senki se mondja meg se szlováknak, se ruszinnak, hagyják őket tovább is a nyolcvan centiméteres barázdán v€6Zkelődni és értetlenül, kemény munkával, visszamairadottae és tudatlanul tovább élni. Pedig a szomszédban, a német községben, már régen végrehajtották a tagosítást, holott ott nem i* volt szokás a föld örökségét dMib-dairabokra szaggatni. És bár az evangélikus szlovákja Százteleknek Ma- jerkáról hoz magárnak német, de evangélikus asz- saonyt, — a vallás igy okoz itt népkeverődést, — mégse tanulta meg eddig, hogy a szétszaggntott föld. sohase az, miint a kásbirtok, amelyik egy darabban marad. Aztán végre megérkezünk Majerkána, ahol a falu határában a tűzoltóság sorfala, a falu közepén, a templom előtt pedig diadalkapti várja a Szepes- eég népszerű képvieelőj'ét. Érdekes, hogy mennyire különböző vidékek szerint a szepes&égi német paraszt típusa. Más a Poprád-völgyében, a. Tátra aljai fensilkom, más a Gölmic és a Hermád folyása mentén és más itt, a lőcse-bibi-ód hegyek között. Bizonysága annak, hogy a szepesség! németek ősei tényleg különböző német területekről: az Eltel, a Mosel vidékéről, Sziléziáiból, a mai szudétamémet területről és lengyelországi német településekről, vándoroltál: be a Szepességre, — bizonysága talán annak is, hogy a vérkeverődés seholse volt olyan szapora és sokrétű, mint itt a Szép ességen. Kis- lommicon például, ahol a lakosság szintén rendkívüli lelkes és meleg ünnepléssel vette körül Ni'tedh Andort, a német paraszt arcán, bizonyos lágyság ömlik el, különösen az öregjén, akik minid bajusz talonok, ráneosképüek, hosszuhajxiak és akik mindamnyia, öregje-fiatalja hű maradt a halina-nadrág viseletéhez. És milyen karakter isz- tikus arcok ezek! Okosság, élelmesség, intelligencia sugárzik le róluk és okosai:, intelligensek is mindannyian, nem hiába mondják róluk, hogy nemes emberek leszármazottjai, mert az „r" betűt csak raccsoiva tudják kimondani, igy jönnek mind a világra. A. majerkai német paraszt arcáról azonban elhatározottság és keménység villog le, nagy-, kétoldalt lelógó, vagy harciasán felfelé kunkorodó bajusz a jellegzetességük és az okosságuk nagy energiával párosult. Bár a káslomnici rög se nagyon kiadós, de ott a dús, nagy erdőség, a fa- fuvarozás, inig a majerkaiuak évről-évre, évtized- ről-évtizedre, évszáaadrói-évszázadra a kemény hegy-oldallal, a palával kell megküzdenie, innen a nagy energiája és elhatározottsága, amelyik apáról-íkira, nemzetdéöíiről-nemzedékre öröklődik. Igaz, hogy a mai viszonyok között se a kislonmidi, se a majerkai német paraszt nem él valami jól, a gazdasági válság egyformán nyomja és egyformán szegényül őket, akárcsak a többi kis- és kö- zépbirtokost az egész Szepességen, vagy akar a kereskedőt, az iparost és a néhány még megmaradt gyárost a Szepességen. Nehéz bizony az erdő fáját ledönteni)., belőle kézzel zsindelyt késziteni; vagy a sziklás, köves begy-oldali barázdát felszántani. És vájjon nem keli-e nagy elhatározó t.tság ahhoz, olyan helyen leélni az egész Istenadta életet, ahová orvost csal: a végső esetiben, csak a legnagyobb veszély esetén lehet hívni, mert kétszáz korona az orvosi vizit ára? Ahová hetenklmt csak kétszer érkezik a posta, mert a rossz ut miatt nem lehet a lovakat naponta Holokxmnícig, vagy Ledbiteig — ahová, ha lehet, még rosszabb ut visz — lestrapálni?! Mintha azonban fatalisták is lennének ezek a szegény xnajerfcaiafc: megmaradnak hegyi falujukban, szorgalmasak, dolgoznak, nem panaszkodnak, ragaszkodnak a földjükhöz és a házikójukhoz, csak az- ut miatt hagyja el üdvözlő szónokuknak, Wagner János községi bárónak zokszó az ajkét, meg amiatt, hogy nem igen sokat látszanak törődni a mezőgazdaság rossz helyzetével és a produktumok mindig lejjebb zuhanó árával azok, akiknek ezzel foglalkozni és törődni hivataluk és feladó tűk lenne. (N. V. dr.) — A hamburgi csehszlovák szabad kikötő uj főnöke. Komáromból jelentik: Tudvalevőleg Csehszlovákia Hamburgiban szabad kikötőhelyet kapott, amelyet most építenek ki. A kikötő építés további vezetésével és igazgatásával Louda Ferenc dr. műszaki tanácsost, a komáromi folyamkivatal vezetőjét nevezte ki a csehszlovák kormány. Louda dr. január elsején foglalja el hivatalát Hamburgban.
