Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-05 / 252. (2473.) szám

Az osztrák választások előtt A francia parlament őszi ülésszakán felvetik a háború és a béke kérdését Franciaország a válaszúton — Megegyezés Németországgal, vagy hadüzenet Hitleréknek — Egyre terjed a párisi sajtóban a revízió gondolata -- A nagy külpolitikai vita elöcsatározásai Lengyelország katonai szerződése szét szakithatatlan. A jobboldali sajtó elutasító hangjai mel­leit azonban egyre feltűnőbbé válik azok­nak a lapoknak állásfoglalása, amelyek a revíziót nemcsak lehetségesnek, hanem szükségesnek jelentik ki. Ez a felfogás kezd átterjedni a mérsékelt középpártok- ra is és Grustav Hervé lapja, a Vicioire, amely egyáltalán nem nevezhető balolda­linak vagy radikálisnak, ima vezér cikké­ben megállapítja, hogy a Versailles! szer­ződést csak erőszakkal és háborúval lehet Fönntartani, Németországot a háborúban csak azért győzték le, mert az egész világ Franciaország mögött állt. Az elkövetkező háborúban erről szó sem lehet, mert Franciaország idézné elő. Briand béke- politikája ma nem elégséges már, mert csak fél rendszabályokhoz nyuH bátortala­nul és hatóerő nélkül. Nem elég, ha Né­metország elé időről-időre lerágott csonto­kat dobnak, tiszta bort kell önteni a po­hárba és a kényes kérdéseket őszintén és előítélet nélkül megoldani. A radikális Daladier, Franciaország egyik legnagyobb pártjának vezetője, aki bármely pillanatban hatalomra kerülhet, a Repub- lique-ban megállapítja, hogy Németország és Franciaország között egyetlen olyan nagyjelentőségű ellentét sincs már, amely a megegyezést lehetetlenné tenné. Német­ország nem fenyegeti Franciaországot, írja Daladier, nem követeli sem Korzikát, sem Savóját, sem Tuniszt, sem Nizzát. (Dala­dier nyíltan az olasz-francia ellentétre cél­zott.) Németország Elzászt sem követeli. De a birodalom rettenetes gazdasági depresz- sriéhan szenved, mely tizenötmillió embe­rét szörnyű nyomorúságba döntötte. Ért­hető, hogy ebben a helyzetben teli van pa­nasszal és helyteleníti a lefegyverzés lassú­ságát, mert a győzők eddig nem teljesítet­ték a magukra vállalt kötelezettségeket Tiltakozik a lengyel korridor ellen, amely a birodalmat brutálisan két részre szakí­totta. Daladier szerint feltétlenül módot kell találni e nyílt problémák észszerű ée békés megoldására. Fölveti a kérdést, hogy mit tesz Franciaország, ha Németország például a lefegyverzési konferencia csődje esetén a birodalmi őrség létszámát meg­kétszerezi? Megüzeni a háborút a b iroda- lomnak? Arra is kiváncsi Daladier, vájjon Franciaország megujitja-e Lengyelország­gal a két év múlva lejáró szigorú katonai szerződést. Egyáltalán nem volna észszerű, ha Franciaország a korridor miatt uj világ­háborút idézne elő. Franciaországnak min denekelött le kell szerelnie — írja Dala­dier. Ezenkívül a lengyel korridor mai be* rendezését meg kell változtatni és egy kö­zös adminisztrativariélével a németek ssóU mára eltűrhető állapotokat teremteni, León Bitun a Populaire-ben még ener­gikusakban ir a revízió és a lefegyverzés kérdéséről. Mindenekelőtt ;Ja fegyverke­zési politika veszett ebei* ellen tüfakónk, akik fölkorbácsolják a tömegek legalacso­nyabb nemzeti ösztöneit és miltiárdolcaS dobnak ki fölösleges fegyverkezésre. Az angol községi választásokon a Labour-Party letörik, a konzervatív párt előretör London, november 4. Anglia nagy részén szombaton községi választások folytak, amelyekben a konzervatív párt csaknem mindenütt tért hódított a Labour Party ro­vására. A konzervatívok 124 mandátumot nyertek, 12-t vesztettek, a Labour Party, 29-et nyert, 113-at vesztett, a liberális pari 7-et nyert és 24-et vesztett, A Labour Party legnagyobb veszteségeit a nagyvárosok­ban és az iparvidékeken könyvelhette el. Több helyen elvesztette többségét ég kény­telen az uralmat átadni a konzervatívok­nak. A kommunisták akciója, ez alkalommal is teljes csődöt mondott s ámbár csaknem mindenütt jelöltek és nagy propagandát fej­tettek ki, össze-vissza alig néhány száz sza­vazatot kaptak. Prága, november 4. üt nap választ el az ausztriai választásoktól, a választási agitáció útját Becsben és környéken máris vér és szokatlan izgalom jelzi és Európa figyelme fokozott mértékben terelődik a kis német- osztrák köztársaság felé, mély újból bebizo­nyítja, hogy egyike az európai politika fokus- poutjainak és bármilyen kicsiny is, a terű- leién történő eseményeknek — hogy úgy mondjuk — elvi jelentőségük van az euró­pai kontinensen. A sors különös iróniája, hogy a legfelzaklatoitabb harcók a legbéké­sebb nép kebelén belül játszódnak Le. s lilába \tudjuk, hogy az osztrákok jámborsága és béke tűrése egyenesen legendás hírű, ezek ben _a ködös novemberi napokban a kö­rülmények játéka mégis Ausztria területéin pattant ja ki az európai politika két fejlődési pólusának ellentéteit. Az osztrák választások jelentősége túl nő a kis ország határaim. Tudjuk, hogy Európá­ban soha nem tapasztalt gazdasági krízis kí­sért, amelynek intenzitása veszedelmesebb, mint a háború utáni idők depressziója volt. Akkor az emberek reménykedtek és a pilla­nat bajait a szörnyű világégés utóköveíkez- ményeinek tartották. Ma relatívan jobb évek után a mélyből, az európai társadalom belső struktúrájának hibáiból törtek elő a bajok és kevesen látnak mentési lehetőségeket. A népek idegessége Csikágótól Moszkváig elké­pesztő méreteket öltött. Nyugalomra, meg­gondolásra senki sem számiihat többé, mert a gazdasági bajok és a munkanélküliség kö­nyörtelensége a leghiggadtabb emberekből is macedónokat formált. A jövő méhébe senki nem lát be, — s ilyen körülmények között minden választásnak, amely azt jelenti-, hogy a nép véleményt kinyilvánít, óriási jelentő­sége van. Az orvos egy-egy ilyen választás­nak eredményéből állíthatja föl a diagnózist. Ebből a szempontból a szeptember 14-i né­met választások után az osztrák választások Is nagyjeten tőségnek, mint ahogy nagyjelen­tőségű lesz 1931 tavaszán a francia elnök- választás, vagy az amerikai pótválasztások eredménye és az angol községi választások alatt kialakult uj politikai kép. Elvitathatatlan, hogy Európa politikai fej­lődésében egyre tisztábban kiét verzió kezd kialakulni. Az egyik a nemzetközi szocializ­mus, a másik a nemzeti szocializmus, amely­nek első diadalrajutott változata az olasz fasizmus. Mindkét irány leszámolt azzal a korhad! berendezéssel, amely Európát a mai válságig sodorta és uj megoldási módokkal kísérletezik. Egyformán hangoztatja, hogy a mai korrupt rendszernek el kell tűnnie a föld .színéről és abban is megegyezik, hogy a vi­lág Versaillesben hozott rendjét nem he­lyesli és a béke érdekéiben gyökeres változ­tatás okát kíván. A két megoldási mód. gaz­dasági és az embereknek jogot adó törekvé­sei azonosak, csak külső kifejezéseikben van óriási különbség. Míg a nemzetközi szoeializ- mus, különösen legigazibb formája, az orosz bol-sevizmus, a fajok és nemzetek külön elhi­vatottságát tagadja és egyetlen masszába akarja olvasztani az európai népeket, addig a nemzeti szocializmus számol a nemzetek külön törekvéseivel és a nyugafenrőpai em­berfajta individualizmusával, amely csak a nemes versenyben és saját egyéni stílusának kényelmében tud nagy, boldogító és mara­dandó dolgokat alkotni. A két nagy tenden­cia mindenütt élesen egymással szemben áll és a szovjet, alig néhány nappal ezelőtt adta ki a jelszót, az ifjúmunkásoknak, hogy tün­Páris, november 4, A párisi lapok ma reggel általános pergőtűzzel vezetik be a parlament őszi ülésszakának küszöbön álló nagy külpolitikai vitáját, amely az előjelek szerint rendkívül heves lesz. A vita, mint azt a benyújtott interpellációk hói látni, a háború és béke kérdése, a Né­metországgal való megegyezés vagy az erőszak problémája, a revízió vagy az antirevizió nehézségei körül fog mozogni és könnyen annyira elfajulhat, hogy a franciák az ágyukhoz és a gépfegyverek hez való visszatérés ultima ratio-jjat fo- gadják el az egyedül üdvözítő útnak. A sajtó beharangozó! közül mindenekelőtt & Petit Párisién félhivatalos cikkét kell em­líteni. A cikkíró újra hangsúlyozza a fran­cia lefegyverzés nagy áldozatait. Francia- ország hadseregét a háború előtti idők lét­számának csaknem Ötven százalékára!! csökkentette. 810.000 ember helyett ma mindössze 522.000 áll fegyverben s ebből is 205.000 a gyarmatokon. A flottát 25 szá­zalékkal redukálták. Többet a bizonyta­lanság mai állapotában és az európai za­varokat tekintetbe véve, különösen ha az Olaszországgal és a Németországgal tá­madt nehézségeket is számításba vesszük, Franciaország semmi esetre sem tehet. A jobboldali sajtó a birodalmi kancel­lár interjújából indul ki és alkalmat keres arra, hogy Németországot ismét mint hékeboiitót és „uj háborúkhoz vezető rosszakarót“ állítsa be. Pertinax az ®eho de Parisban kijelenti, hogyha Franciaor­szág tényleg lealacsonyodik és Lengyelor­szágot elárulja, vagy saját kezével szét­szakítja a versaillesi „nemzetközi tör­vényt", Lengyelországnak még mindig megmarad az a lehetősége, hogy a népszö­vetséghez folyamodjon és a revíziós terve­ket elgáncsolja. Tagadhatatlan, hogy a német-lengyel határ revíziója föltétlenül háborúhoz vezet. , Franklin Bouillon képviselő, a francia patrióták nagy vezérszónoka, tegnap egy párisi beszédében azt követelte, hogy Franciaország jelentse ki hivatalosan, hogy határai tulajdonképpen a Visztula mentén fekszenek, mert Franciaország és fessenek világszerte a fasizmus és a nemzeti szocializmus ellen. Az osztrák választások eredményéből megtudjuk, hogy Középeurópa legexponál­tabb .helyén melyik tendencia erősebb. Me­lyik az, amelytől a háború utáni kapitalista rendben csalódott népek bajaik orvoslását várják, melyik az, amely hivatott Nyugat- európában uralomra kerülni. Az osztrák vá- lasztáisok eredménye nagy példaadáfi lesz, a német választások után *a második prece­dens eset, amelyből valfőszinüleg az az Irány, amely győz, minden más országban ie uj erőt merít a további munkára. Ausztriában, a dolgok különben sem áll­nak tisztán. A Heirnwehrek, a nemzeti szo­cialisták vezetői kijelentették, hogy még abban az esetben i« hatalmon maradnak, ha a választások nem igazolják őket. Külön­ben sem fordítanak nagy gondot a választási agitációra, mert véleményük szerint a par­lamentarizmus kiélt formája egyáltalán nem a világ menetének megjavítására való. Egyelőre nem lehet tudná, mit cselekszik az osztrák nemzeti szocializmus, ha a választá­sokon kisebbségben marad. Megtartja-e po­zícióját, vagy helyet ad az alkotmányos győ­zőnek. Az eddigi kijelentések szerint nem ad helyet s ebben az esetben a legagyafur- tabb jós sem tudja megállapítani, mi törté­nik majd Ausztriában. A gazdasági krízis puskaport halmozott föl. az elkeseredett em­berek lelkében, jaj annak, aki ma égő ka­nóccal közeledik errefelé. Az osztrák válasz­tások után pedig könnyén előállhat, az a ve­szedelmes súrlódás, amely szikrát csihol és fölrobbantja a puskaport. Ezért figyel léleg­zetvisszafojtva a világ az osztrák választá­sokra s ezért idegeskednek öt nappal a vá­lasztások előtt Bécsijén, Berlinben, Párá­ban és Moszkvában egyformán. Újra nagy történelmi pillanatot élünk — e éppen az a szomorú, hogy a habom óta jóformán évről- évre 'visszatérnek ezek a döntő jelentőségű „nagy fJorténelmi pillanatok", s azt bizonyít­ják, hogy alvilág rendje rossz, Európa ke­servesen döcög az akadályokkal telt ország* utón, s ha eddig a meredek részeket nagy- nehezen ki tudta kerülni, sohasem lehet tud­ni, mikor bukik föl egy njabb eléje tornyo­suló akadályon s mikor sodorják kárhozatba a rosszul szabott béke után egyre sűrűbbé váló „nagy történelmi pillanatok**'. \ Mai siAmiink 12 oldal a IX. évf, 252. (2473) szám « Sxarda - 1930 november 5 ............. El őfizetési ár= évente 300, félévre 150, negyed- A Ac olla^^Abi nArtnb Szerkesztőség; Prága 1L Panská uüce 12. évre 76. havonta 26 Ké: külföldre évente 450, SZLOV BUSZ KOI 6S TUSZUISZKOI CLL671ZCK1 pártOK U. emelet. - Telefon 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt DolltlJcCLl OCLOllcLDJCL c ; ~ / Prága II. Panská ulice 12. Ili emelet fi képes melléklettel havonként 2.SO Ki-val több fttaerteWőj PUUUKOI nUfJUUfJ/U ftto* aert Telefon. 34,84 Effyes szám ára 1.20 Kö. vasárnap 2.-KÖ DZURANY! lASZlO tORGACh GÉZA 8ÖRGÖMYCIM HIRLfiP, PRftHfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom