Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-05 / 252. (2473.) szám
^iwxmMag^arhirlap t 1930 november 5, szerda. A békési szlovákok igazi helyzete: anyagi jólét és gyarapodás A békési magyarok a csabai szlovák gazdák ajtajai előtt könyörögnek napszámos munkáért A békééi szlovákok ügyét az utóbbi időben csehszlovák körök ismételten szóvá tették. Főleg ez a körülmény ad aktualitást az alábbi riportnak, amelyet a budapesti Magyarság helyszínen járt riportere csinált. Békés, október vége. „Lehetetlen észre nem venni azt a különbséget, ami már a békési magyar tanyák szegényes környezetét elválasztja a csabai szlovák gazdák *iro6 portáitól. Ahogy most sűrű rajokban, eb- oen a kora regeli időben hazafelé vonultak az istentiszteletről, az ember azt hiihetné, hogy ezek a tetőtől talpig, hétköznap is ünneplő feketébe öltözött férfiak és asszonyok, egy Kánaánnak boldog lakói, tempós lépéseik olyan nyugalmasan és csöndeden kopognak végig a téren. Csabán is van elég -irankanélküli, a város nem tudja megkezdeni a '.©gezükségesebb építkezéseit se és ötvenszázalékos pótadójával valahogyan még ellaviroz. A kétezer munkanélküli itt is rongyosan jár, de mi ez a békési nyomorultak csavargó királyaihoz és ahhoz a félhülye, csonttá aszott fiatal legényhez képest, aki a zsúfolt békési piacon át is utánam talált és kilométeren keresztül követett egypár garasért. Hatvanezer hold határa j van ennek az ősrégi településnek és legutóbb í mégis megindult a. kivándorlás Franciaország- J ba.- -Többszáz családnak engedélyezte a belügyminisztérium a kiköltözést és úgy hírlik, a fecskék másfelé is elindulnak. Semmi sem jellemzőbb a békési nyomorra, mint az, hogy a harmincezer lakosból annakidején ötezer házhcly- igényJö jelentkezett és több mint hatezer holdat parcelláztak. A békési magyarok pedig Csabára mennek át munkát kérni és ott köuyörögnak a nagy portái előtt, hogy akár szolgának, legutolsó munkára is elmennek, csak legyen betevő falatjuk. Ez a falat húsz fillér órabért jelent. flticl nyolcvan hold as állag Ebben a kirobbanni akaró nyomorúságban egyedül a csabai szlovák gazdák fénye a töb- bé-kevésibéb régi. Igénytelen nép ez, a Kárpátok alól még magával hozta a mostoha viszonyok közti élelmességét, amire ezen a vidéken neon Volt szükség, szorgalma aztán megszerezte számára az egész Harukem-uradalmat, amelyet a szó szoros értelmében megevett. Csabán van talán az országban a legjobb földmegosztás. Nagybirtoknak se híre, se hamva, csak a Beliczey-ek és Szalay-ak szerepelnek kétezer, azaz ezer holddal, a többi a szlovák gazdáké. Rengeteg azoknak a csabai gazdáknak száma, akiknek száz hold körül mozog a vagyonuk, de még a birtokátlag is hatvan- nyolcvan hold között halad. Törpebirtokos, amolyan 1—2 holdas fajta alig akad a szlovákok között és mezőgazdasági munkás is csak Csabának egyik külvárosában, Erz'sébet-lielyen található. Az is előbb-utóbb földolgozza magát s ha egy év alatt nem is, de fél évtized se kell hozzá, már ő a legédeklő- dőbb a parcellázások iránt. A nyomor kevésbé ismert fogalom a csabai gazdák között; ők a legjobb adófizetők, alig van eset rá, hogy késnének, télen pedig egymást érik a nagy trakták. A csabai gazdáknak nemcsak imakönyvre, Tranosciusra van pénzük, hanem újság és könyv áll a szekrényeiken és szabad idejükben Pestre is fölrándulnak. Olyan nyugalmas élet lengedezik a házaik fölött, mintha a világháború csak álom lett volna ég a megy egy ülésen nem a szocialisták csinálnának viharokat. Nincs Magyarországnak még egy ilyen vidéke, ahol nem a nagybirtok nyomása miatt kellene panaszkodni, hanem azért, mert nincs elég pénz arra, hogy a békési uj parcellázásból még nagyobb tagoltat tudjanak kihasítani. Húsz év alatt tízezer hold A békési községházán sokat tudnak mesélni I erről az előretörésről. A főjegyzőtől a végrehaj-! tóig mindenki megerősíti a hivatalos adatokat. | | hogy a szinmagyar Békés hatvanezer koldnyi határból húsz év alatt tízezer hold vándorolt a szorgalmasabb, élelmesebb csabai szlovákok j kezére. Tizenkilenc év alatt több mint harminc család 1 szivárgott be ide, de különösen 1927 óta tart ez a nagy bevándorlás és vásárlás. Azóta minden oldalról tör előre a gazdag szlovákok rohama. A huszkilométeres peoli és „négyegyenes” dűlőn csak öt békési embernek van birtoka, a többi a szlovákoké. —- Apponyitp] is ők vásároltak, Hovos nekik parcellázott és most Wenckheim is csabai ügyvédekhez szalad, mert itt nem tud venni senki, — mondják. így beszélnek a békési magyarok. Most Ladád, és Békás jön sorra, a békési erdő már az ‘ övék. Először haszonbérbe veszik, igy tették az IDEGEN EMBEREK Rí: S É N £■ iRTü: mArüi s Andor Copgrigfít b% Paniüeon (53) .Miért ülök itt az ágyban, harisnya nélkül, Emilé és Éva bucsuestéjén ? Mi közöm hozzájuk? Egyszer bemegy egy szobába, megismerkedsz valakivel, bemutat az uj ismerős egy nőnek, nevem ez, nevem már nem a régi. Többé nem látod. A nő megmarad emlékedben, gondolsz reá, talán szeretnél találkozni véle. Gyöngéd benyomás. Egy napon találkoztok, közben történt egy és más, a nő megkérdi: — Mit csinált közben?... — maflán nézel. Egy délelőtt a folyóparton hevertek, ismeretlen helyen, melynek a nevét sem hajlottad azelőtt, a nő modorában van valami gúnyos és elutasító. Patkónál lemezeket árul, - ez nagy megkönnyebbülés, mert már féltél., hogy a konzervatóriumot végzi. Hangja kissé lepedékes, haja buzaszőke. Ez egy nagy lehér race, mondta Vaszílieff, s arra gondolsz, hogy Vaszilieff bizonyos okból, melyet nem ismersz, mindig is érdeklődött a lány iránt. Véletlen. Az is véletlen, hogy Vaszilieff, aki a nagy, fehér race e rokonszenves példánya iránt érdekődik, egy néger nővel jár el a Jurába. Ez egy francia nő. A keze ismerős, de még nem jöttem rá, honnan ismerem a kezét. Ismertem már francia nőket, néhány nő emléke vonul fel, szavak és mozdulatok emléke, de ez más, ez az igazi francia nő. Kiváncsi vagyok rá. Most úgy érzem, hogy megtaláltam a kifejezést: kiváncsi vagyok erre a nőre. De rögtön érzem azt is, hogy valami túlzás és luxus van mindabban, hogy itt ülök, éjszaka, idegen helyen egy ágyban, s két ide- „en ember lő-legzetvételét hallgatom, kik közül az egyik sirt az előbb, mert a másiik elmegy tője. Csakugyan, miért megy él tőle? [Mindebben van valami túlzás. Ennyire talán (nem Is vagyok kiváncsi. Azt hiszem, nem nagyon okos a lány. | Újabb gris-t sodrok, de nem gyújtok rá, ke- i zemben tartom. Az ablak előtt már világosodik. Nagyon óvatos mozdulattal felöltözöm, mikor a nyakkendőt kötöm, három napja vettem ezt a nyakkendőt, az abdakhoz állok, már dereng a nappal. Félreértés ez, gondolom. Nekem nincs itt semmi keresnivalóm. Bonéin gyerek. A lány utazzon haza. Egy pillanatig állok, ezit gondolom: kár. Aztán: talán élnek már emberek, akik számára a szerelem már nem olyan fontos. Te, meg én, és fogak csikorgató®a? ... És; azt hiszem, a szerelem jókedvű dolog. Jókedvű vagyok. Nyugodt vagyok. Veszem a kalapomat, lá'bujjhegyen megyek át a szobán, végtelen lassan le a lépcsőn, a földszinti folyosón hosszú láda áll a fal mellett, megbecsülöm az éjszakai nyugodalmat és egy ötfrankosat a láda szélére helyezek. Többet nem ért, gondolom. Lenyomom a kilincset, a toronyórát látom, már háromnegyed öt. A téren körülnézek, felnézek az ablakokra, a csukott zsalu felé megemelem kalapomat. Ha nem találnak reggel, mindent megérthetnek. Ott, a topolyák között vezet az ut a vasút félé. Gyorsan néki vágok, mindig csak a folyó irányát kell tartanom, ott messze látszik a híd. A reggél hűvös, üde és hangos. A gyümölcsfák. énekelnek, csíz és rigó mindenfelé, s a levegőt fogni lehet. Nálunk otthon a folyó mellett ilyesféle a reggél. Gyorsan megyek, könnyű vagyok, úgy érzem magam, mint aki homályos, be nem látható veszedelemből szabadult meg. Félórával indulás előtt beérek az állomásra. Leülök egy padra a sínek előli, a reggelt szagolom, könnyű és nyugodt vagyok. Tervek ébrednek. Mintha valami kötöttség, akadály lett volna körülöttem, s ezt az akadályt ma éjjel magam mögött hagytam. Fejem fölött zugnak a drótok. Vidéken vagyok. Fütyülni kezdek és a kavicsokon cipőm talpával vernem hozzá a fcafctowt. Nátha elten FORMÁN Az amerikai parlamenti pőtvilasztások a demokraták előtörésének jegyében állnak A „nedvesek" és a „szárazak" elkeseredett harca — Aligha lesz demokrata többség a szenátusban Washington, november 4. Az Egyesült Államokban ma tartják meg a reprezentációs ház és a szenátus nagy részének választásait, összesen harminckét szenátort és 431 képviselőt választanak meg. A választások a szárazak és nedvesek közti elkeseredett harc jegyében állanak. Mig a köztársaságiak, mint ismeretes, a szárazak, azaz az alkoholtilalom híveit támogatják, addig a demokraták az alkoholtilalom eltörlése mellett foglalnak állást. A demokraták bizalommal néznek a választások elé és remélik, hogy hosszú évek után a köztársaságiak fölénye régre megtörik és a demokrata párt megerősödve vonul be a reprezentációs házba és a szenátusba. Kormánykörökben ugyan elismerik, hogy a demokraták valószínűleg nyernek néhány mandátumot, de többséget aligha szereznek a parlamentben. A szenátusban a jelen pillanatban 56 köztársasági, 39 demokrata és egy Labour párti szenátor iil, a reprezentációs házban 269 köztársasági, 165 demokrata és 1 Labour párti képviselő van. A választásokkal egyidejűleg néhány tartomány kormányzóját is újra választják, köztük Fenyőik kormányzóját is. Jules Sauerwein sohasem volt ssidO A nagy francia újságíró nyilatkozata — Elítéli az antiszemitizmust Becs, november 4. Jules Sauerwein a Neues Wiener Journalban különféle támadásokra felelve ma közli családfáját és hangsúlyozza, hogy sem családja, sem ő nem zsidó. — Soha nem voltam zsidó, de családom j sem, sem apai, sem anyai ágon, ha akarnám, minden tekintetben megfelelnék a legtisztább fajvédők követelményeinek. erdővel is és lassan gyűjtik a pénzt rá, A békési erdő mutatja legjobban szívós szorgalmukat, onnaafelől ugyanis inkább a románok,törtettek volna .előre. így „nyomja el,, odajann gazdaságilag és szellemileg a magyarság .azokat a derék gazdákat, akik ma csak annyiban hasonlítanak a nehéz gazdasági helyzetben élő zólyomi és árvái testvéreikhez, hogy egyformán fogukhoz verik a garast és egyformán igazán vallásosak...” Egyetlen esepp zsidó vér sem csörgedezik ereimben. Családom ősrégi és Tirolból származik. Egyik ősöm Miksa német-római császár levéltárosa volt. Cikkének második részében Sauerwein az Ausztriában és Németországban divatos antiszemitizmust európai botránynak minősíti, amely a kontinenst a középkorba veti vissza. Ezt annál bátrabban állapíthatja meg, mert — ismétli — nem zsidó. Sauerwein évekig figyelte az ausztriai zsidóság nagy kulturmunkáját és a legnagyobb igazságtalanságnak tartja, ha a németek az eredményeket nem ismerik el. ' N- ' Egy osztrák lap állítása szerint Jnles Sauerwein interjút kért Startiemberg bel* ügyminisztertől, aki nem fogadta s ezért tisztázza magát most a nagy francia újságíró. 14. Este, talán öt perccel Leroy távozása után, mikor éppen csukni akarok, s az egyik fa- táblát két kézzel cipelem elő a raktárból, hogy felrakjam az ajtóra, valaki lenyomja a kilincset. A lámpát már leoltottam. Az ucca homályos világítása ráesik, a nyitott ajtóban áll, kalappal a kezében, mint aki nem mer belépni. Emilé. Becsukja lassan az ajtót, közelebb jön, nem tudok kezet nyújtani neki, két kezem tele van a nagy deszkával. Nem mozdulok, s ő felém nyújtja a kezét, de aztán zavartan megáll a kéz a levegőben, belátja, hogy előbb dönteni kell a deszka felől. Ez is megtörténik, egy árnyalattal talán lassabban, mint az udvariasság megkívánja, neki támasztom a deszkát a falnak, mivel szolgálhatok? Beszélnem kell önnel, mondja Roudin. Oly váratlanul mentem el tegnap reggel, nem is értették. Csak nem sértett meg? ő nem tud TöLa, de tegnap este a Vieux Donjon-nál talán egy pohár borral többet ivott, nem bírja az itaLt, s úgy emlékszik, hogy sokat beszélt, s nem is emlékszik mindenre vissza. Nagyon lesújtaná, ha megsértett volna valamivel, talán az az együgyű félreértés... ő maga sem tudja. Mindenesetre, látatlanba is, bocsánatot kér. Ha csak ezért jött, mondom, akkor meg tudom nyugtatná. Nem sértett meg. Csak elmentem, korábban. Magánügy. Hogyne, persze, siet helybenhagyni, gyámoltalanul. A lámpához megyek, gyufát keresek elő, meg akarom gyújtani a gázt. Emilé utánam siet. Neki beszélnie kell velem, most, azonnal, nagyon kér, menjünk el innen. Akárhová. Itt a sarkon van egy kocsma, talán igyunk, egy aperot. Ah, ti, az örökös aperotokikaL gondolom. Tájékozatlanul állok. Valami van Emilé hangjában, sürgetés, zavar, amit nem utasíthatok el. — Mi történt? — kérdem. ■ — Elutazik holnap reggel!.. feleli-gyorsan, hangosan, s mégis olyan a válasz, mint egy nyöszörgés. — Dehát — mondom csodálkozva, kalappal fejemen, kulcsokkal a kezemben —, tudtommal ... Ez nem újság. Vagy nem De- motselle utazik el? ... — De igen — mondja. — Nem értem. Hallgatunk. Emilé végigsimitja haját. Sötétség ragad körülöttünk, csak egymás alakját látjuk, a körvonalakat. Lassan megyek, előre, Emilé nyomomban, felrakom a deszkatáblákat, a vasrudat, a lakatot, Leroy, tissue en gros, éjszakai toilettében elmarad mögöttünk. Végigmegyünk a rue Bonapertén, le a Szajnához, csakugyan van itt a sarkon egy kocsma, hol nincsen? A bejárat elé ülünk, a Louvre mögött vörhenyes az ég, dübörög és remeg köröskörüli minden, de erre a lármára már nem figyelünk. Sue-citront iszom, Emilé mechanikusan kór egy export-ot. Rikkancs jön, veszek egy Paris-Soirt. — Miért ment el reggel? — kérdi hirtelen Emilé. összehajtom az újságot, asebreheszem. — Erre nincs mit felelni — mondom. — Higyje el. Az maga felelet volt, hogy elmentem. Úgy éreztem, hogy itt egy magánügy zajlik le, s nekem elég volt belőle. A jéggel és szódával babrálunk. Mindenki elkészíti az italát. Most nézem meg jobban Emilét: úgy látszik, ő sem aludt sokat éjjel, s ma ő a beretválatlan. Feltűnik, hogy ugyanazt a szürkekockás inget hordja még, mint tegnap, a kiránduláson. A poharat, nézi, a barnafényü italt, a jeget a pohárban. — Nem ilyen egyszerű — mondja. — Magánügy. Persze, hogy nem újdonság, régen tudom, hogy elutazik. Én már félesztendeje tudom. Az ilyesmit nem lehet napra mepál- lapitani. Nem azxm múlik, hogy bizonyos Órában indul egy vonat, mely bizonyos helyre távolítja el őt. Ezt még ki lehetne bírni. Esetleg utána lehetne menni. Sajnos, a dolog rosszabb, mint hittem. Szánalommal nézek rá. Ez még a régi iskola. Bólogatok. — Hallott tegnap sir ni engem? - kérdi váratlanul. {(Folytatjuk.)"
