Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-02 / 250. (2471.) szám
4 1930 november 8, vasára#*. Alapítva im T«M<» «. \J S > ! M flvtSb p«ro«Báa i wtgylwmkwM— q h; ; . v " ■' . .:■■:■■ . fi ■ X X ■ - .. ;•; ^' . ■ k IOSICE, F5-iatc& 19. Nagy válaasták. Jkdásqres ánk .............. ii , .......................... ■ n n........ Az óceán át repülése, jóllehet a valóságban napjainkban a megoldott nagy emberi kérdések közé sorol ha íjuk, mégis a klasszikus izái régi problémák közé tartozik. A „Daedalus és Ikarus" cimü fejezet alatt tárgyalhatjuk, a nagy szépségű, széles perspektiváju dolgoknak ama társaságában, amely társaságban a kevés örökké izgató és el nem múlható aktua- litásu emberi törekvés foglal helyet. , Az ember, vizsgálva az emberiség történelmét, könnyen hajlandó arra, hegy e kérdés komplexumában együtt lássa a múlt, jelen és jövő mindama emberi törekvéseit, amelyek a szellemi élet, az ész és fantázia területein, a tudomány, művészet, technika összes tartományaiban mindenkor arra irányultak, hogy a vételen -távolságok átki dal Lassan a k, hogy az ember lerázza véges volta rabláncait s hogy akkor repülje át terek és idők mérhetetlen távolságait, amikor kedve szottyan, vagy lelke hajtja rá. És mindenüvé eljuthasson kutató szemével, — mégpedig egyre sürgősebb gyorsasággal — ahol csak földünk s annak levegőburája van, sőt azon túl is, ha már emezeket felfedezte. így nézve aztán kissé reménytelen a dolog, épp oly reménytelen, mint amennyire kimeríthetetlen. Van azonban egy pontja s itt hozzászólhatunk. Az óceánt átrepülni, olyan cselekedet ez, amelyben a rideg tudomány realitásait a költészet lenge szépségeivel szövődtek össze. Költőik ábrándoztak sokáig ilyen ée hasonló dolgokról és jellemző, hogy az uj idők költői, a gépészek valósították meg. Az óceánt átrepülni: Urai kép, amelyet a költészet már nem használhat többé kizárólagos joggal. Régi igazság, hogy az álomból csak akkor lehet valóság, ha közben felébredünk az álomból. A kiváló emberi szellemek nagy serege, sőt ez a nagy sereg kivétel nélkül arról dalolt és arról tudományosikodott évszázadokon át, hogy az emberi szellem teljesítőké- képességének a maximuma ez, vagy valami hasonló, valami ilyesféle: átrepülni az óceánt. Ez olyan álomnak látszott, színes és szimbolikus álomnak, amelynek megvalósulása magában rejt az emberiségre valami egészen nagyérték ti eredményt, valami olyat, minit a paradicsom elérése, mint az emberi szellem teljesítő- képességének a maximumra jutása s az emberi nemzetség boldoggá létele már itt ezen a földön. Az álom és a valóság között, közbül megjelent a felébredés: csak egy repülőgép kellett a valóra váláshoz, az eddiginél jobban konstruált, szivósabb masina s egy-két olyan ember, akinek testi ereje, idegzete teljes, mint a római harcosé. Egyébként nem történt semmi uj. Sőt már közben az is megtörtént, ami mind nagyon régi. Az emberiség egésze még csak éppen hogy megérte álma valóságra válását, az egész emberiség, helyesebben az európai emberiség egészének a helyébe máris az európai népekből álló, egymással versengő részek léptek. Az emberi történelem eseményeinek arcán valóban hasonló vonások vannak. Az éhség valóságába fordult emberi álom előbb kitermeli a tál lencsét, aztán a két testvér egymás ellen fordult s Kain megöli Ábelt. Alig röppente át a nagy Ó-val írott óceánt a nagy é-vel Írott ember, máris egymással szemben versengő testvérek röpködése váltotta fel, mint egy nagy gyász, az első siker örömét. S az óceánrepülés végső realizálása már ebben a formában ment szemünk előtt létre: Németek, franciák, angolok, amerikaiak, Olaszok 3 a többiek vágtak neki a végtelen tengernek, hogy egymás íogcsikorga fásával kisérve társ- talanul jussanak át az óceánon. A valóságban sorra sikerül nekik, az elvont emberi értékek szempontjából semmire sem jutnak. Érezvén a megnyirbált szárnyakat a hónuk alatt, nem is szánják emberi dokumentumnak a dicső erőfeszítést. Utánanézve egy-egy ilyen nemzeti teljesítmény magyarázatainak, a saját lapjaikban az elmondottak teljes igazolását találhattuk. A németek megmutatták, hogy nem lehet legyőzni őket: pontosan ebben a fogalmazásban volt olvasható a Zeppelin útját kisérő kommentárokban. Az angolok felállították a leggyorsabb kellemes kereskedelmi kapcsolatot tengerentúli filiáléjukkal. A franciák megmutatták, hogy ők is tudják azt, amit a németek. Ha az olaszok átrepülnek, az a fascizinus diadala lesz. A skandinávok a skandináv népeknek a hasonló dolgokban mindenkoron megnyilvánuló tudományos hajlandóságát fogják dokumentálni s ecélból reszkírozzák meg. Valamely szláv nép a világ szlávsága nevében repül át. A japánok gépe sárgára lesz festve s oda-vissza egyhuzamban repül, leszállás nélkül Európán keresztül, miután a többiek csak innen oda, vagy onnan ide bírtak. A nagy népek is azért repülnek, amiért * kicsik, hogy a saját szellemükben rejlő erőt és tudásukba meggyűlt hatalmat bebizonyítsák. De a modern Daedalus, a korszerű Ikarus, aki a hideg magasság, a jeges távolság em beriszempontu eléréséért, az erre irányozott tárgytalan dicsőség forró sikeréért repül, nincsen sehol! Van azonban egy pont s itt elgondolkozhatunk. A íelmelő érzések, a rémületet keltő gondolatok, a fantasztikus tervek tömegével lepett meg engem, hogy a magyarok is beneveztek ebbe a versenybe. Amit még soha nem lettünk meg, át akarjuk repülni a tengerek tengerét. Akkor talán mi . . .! ó ha igaz lehetne! Ha elfogadjuk azt a vázlatot, amit az európai népek óceánrepüLésének a belső rugóiról készítettem, mi lehet a belső értelme a magyarok utjának? És sikerüilheí-e az?! A magyarság pszichikai életében kétségtelenül vannak tünetek, amelyek arra utalnak, hogy ennek a népnek megvan a ritka képessége: a hit ée érzések vallásos régióiban mindenki nevében megnyilatkozni. S eddig mégsem nyilatkozott meg soha sem. Legkiválóbb egyénei hivatásuk kiteljesedésének, a legnagyobb elérhető eredménynek tartották, ha eljutnak az óceánig. Ezt is kevesen akarSok a jaj, sok a baj! S ha jól is megy minden, agyunkban gubbaszt a borzalom: anii van, csak úgy lóg pillanat-szögeken hajszálnál finomabb fonalon. Mit tettél ó órás? Rábíztad az Időt hajszálnál finomabb rugóra: feszülő pillanat pattanásig húzza s örökre megáll a ki sóra. Mit tettél ó Kertész? Ki táplálja fádat? Hajszálnál finomabb gyökerek! Mi lesz a virággal, ha a gyökérkékef. átrágják pillanat-egerek? Budapest, október 31. Egy elkallódott dán irró, Aage Mad ehing, aki a háború elején ott haditudósitóskodott Boroevics etappjában, frontmögötti emlékeiről fecsegve a Berliner Tageblattban, leírta egyszer a magyar cigányt, — magyar cigányt? talán csak a cigányt, — amint, valahol Poprád-Felkán a restiben, hangolja, szórakoztatja, végül megbü- völi a jórészt idegen, német s osztrák tisztelvből összeült társaságot. Ékes tollal s az idegen érzékenységével irta le, milyen az, mikor egy sivár vidéki vendéglőben a cincogó cigány vár ratlanul átveszi a szót, — egyszerre elcsönde- sedik a terem, s bókolva vigyorgó, hegedűjére hajoló, fekete, csillogó állatszemével hipnotizáló s bűvölő tekintettel közeledik valamelyik asztal felé, valamilyen keleti vajákosság hangulatát árasztva el, e ahogy mindenkit befog a muzsika igézetébe, s csinál vadidegen emberekkel ihaj- csuhajt, vagy sirvavigadást, egy hipnotizőr önkényével, ahogy jólesik neki. Ez a tizenöt esztendeje olvasott cikk jutott eszembe minap este, egy körúti vendéglőben, éjfél felé, mikor a füstös é« hideg teremben csönd lett hirtelen, s a cigány rákezdte, hogy érik a buzakalász. Hangulatkép helyett, hogy azt mondja, mi van azon simávaló, mert a ménes ott logelget, szeretném elmondani, milyennek tűnt a pesti körúti vendéglőben az a zene s akik hallgatták — mert, ha már erről beszélünk, e pillanatban tudjuk, hogy mi van azon sirnivaló? — igy elsősorban az, hogy a búza ára tizenkét pengő, s ha igy esik tovább, hiába érik jövőre a buzaka- lász, a boletta nemsokára többet ér, mint a búza. Ebben a divatos vendéglőben, vasárnap este, olyan ismeretlenül s idegenül ültem, egy méterrel a béke frontja mögött, mint ülhetett valaha a dán hadi tudósító a felkai restiben, a háború frontja mögött, — egyetlen arcot nem ismertem itt. Pesti publikum, a Nagykörút publikuma, jár ide s ezt minden hangsúly nélkül írom le: egy estére nagyváirosiasságot megjátszó kispolgárság, kereskedők, ügyvédek s adósaik és klienseik. Úgy hiszem, az egyik asztalnál a divatárus ült, s a szomszédban az adósa: az a pesti kevorék lak osság, mely inkább egymás ellen, mint egymás mellett él, a Körút mellék ucták, ez is keveseknek sikerült. „Világcsodája, bús merészség", hihetetlen, a kivihetetlenséggel határos dolog volt ez is. De érzékeny szivek szeizmográfja újabban hatalmas görbékben ugyan, de lehetőségeket mutat. A mai magyarság nem térhet ki az elől, hogy meg ne irja élete legnagyobb fejezetét, „A magyarság történelmi hivatásá‘‘-róL Énre az erők belül gyűlnek s a kincset kereső magyarok messzi tájakról visszatérnek önmagukhoz. Marjalaki Kiss tudományos elméletet áMit fel, amely szerint a magyarok őshazája itt volt, ahol most élünk. De ez talán korszerűtlen és a va, Mit tettél Teremtőnk? Ember-remekedben hajszálnál finomabb vérerek! / I Hajszálnál finomabb rugóju szivünkre lesnek a pillanat-egerek. A Mindenség kéklő karácsonyfája lóg hajszálnál finomabb vérek! és rajta a Nap, Hold, Föld, csillag-milliók hajszáinál finomabb fonalon. A boldogság kéklő karácsonyfája ing hajszálnál finomabb fonalon, m é sóskái ács - s zi v ek: anyánk szeretteink hajszálnál finomabb fonalon. cáinak sok hely-pazarlással megépített bérkaszárnyáiban. Sokáig kerestem ismerőst, nem találtam. Az asztaloknál, viseletben, modorban, polgári mondainitás; az asszonyok Sürgőmétől öltözve. Singernét úgy értem, ahogy a pesti polgári karriéren belül értik: az első fokozat a kis házivarrónő, a Juliska, aki húsz pengőt vesz fazonért, s a családban csak keresztnevét említik, .családneve nem derül ki soha. így is tűnik le a család életének színpadáról, mikor csökkent jövedelemmel nőnek az igények s megjelenik Singernó, akinek viszont keresztnevét nem tudja senki, de „szalón“-ja van a Ráday-uccá- bán s hatvan pengőt vesz fazonért. Singernét, a karriér tetején, már megint keresztnév követi, de francia: igy „Jenny“, vagy „Yvonne", s kétszáz pengőt vesz fazonért a Koronaherceg-uccá- ban. Ebben a lokálban még Singernétől öltöztek a hölgyek, — egy perccel Juliska után, s többéves távolságban az elkövetkező Jennytől. Az asztalokon félliter savanyu bor, szénsavas víz, —• nem szóda, mert itt már polgárság vacsorázott, hanem szénsavas viz, s a csészékben az a gépkávé, melyet künn a konyhán főznek meg fazékban, beleöntik az üveg-gömbbe s mintha benne főtt volna, égő spirituszkanócot állítanak alája e igy cipelik a lokálban körül. A terem, a falak, a csillárok, pontos kópiája a kaposvári nagyvendéglőnek, mellyel, mint tudjuk, a soproni sem vetekedik. A cigány az ajtó mellett játszott, pálmák alatt. Mint minden pesti lokálban, itt se tudták összetomperáini a terem nagyságát, világítását és a zenét, — nincs egyetlen vendéglője, kávéháza, bárja Budapestnek, ahol a zene s a világítás ne lenne egy oktávval hangosabb, mint a terem mérete s a vendégok füle elbírja, — s a legkisebb bárban a magányos tapőr ifi ambicionálja, hogy legalább olyan lármát csapjon, mely akadályozza a vendégeket a beszélgetésben, nem beszélve a szál ón zenek árokról, melyek borceuse-üket úgy harsognak, hogy nemcsak elalvó csecsemők, de tüzérszázadosok is idegesek lesznek, s nem beszélve végül a cigányról, aki éjfél felé, közvetlenül a negyedórás opera-monománia után. — köztudomású, hogy éjfél felé, valamilyen titkos cigányfogadalomnak engedelmeskodve, lóságot mozgató erejében elmaradt gondolat. Akkor a tengeren túlról hazarepülni szándékszik két magyar, hogy talán innen az első siker bátorságával átrepülhesse az Óceáni De ez jelképes cselekedetnek is kevés ?1 Am annak is és jelképes kezdetnek is elég, ha sikerül S ha miután sikerült, megkezdődhet majd az az óoeánrepülés, amelyet leláncolt emberi lelkek áhitatos pillantása kísérne, amely valóban egyértelmű volna a jéggéder- medt távolságok megolvasztásával s amely a Napnak s az emberi szellem Szabadságának szóló egyetemes zsoltár lehetne. / minden cigány becsületbeli kötelességének tartja eljátszani a Toeca-áriát — úgy kivágja ax akáclevél ausogását, hogy beleremognek a falak.. Valami akusztikai hibája lee* ez a várnának, már nem lehet ezen segíteni így építették ... Vacsora utáni óra volt, mikor aj vendég már nem igen érkezik, az asztalokon a mignonos tálak állanak csak, s a borosfiu ötödször söpri le az abroszról a morzsát s önti ki a hamutálkát, s künn a konyhában most kaparják össze másnapra vadásztokánynak azokat a bélszindar&bokat, melyeket a hő Így vendégek a férjjel közösen rendelt bélszínadagbói illendőség kedvéért a tálban hagytak. Mindenki fecsegett és emésztett, »— egy árnyalattal hangosabban, legalább is, ami a fecsegést illeti, mint szükséges ahhoz, hogy a szomszéd- asztalnál is hallják. Aztán pauzát tartott a cigány s lassan rákezdte, hogy érik a buzakalász. Pianó kezdte, ravaszai Az első három-négy taktus után nagy lett a csönd. Egy-egy tápyér- csörömpöléa hallatszott s a fizető hangja as egyik asztalnál: „Savanyúság nem volt? ...“ A füst hidegen ragadt a tükrökre a csakugyan volt savanyúság, mindenfelé a teremben, — az emberek arcában, ahogy szívbajos tekintettel maguk elé könyököltek, szivarral a szájukban, váltólejáratok ideges szorongásával szivükben « kenyérmorzsákkal a mellény ráncai között. Városi emberek voltak ezek, körúti publikum, kik vasárnap este beültek nyolc pengőért nagyvárosi estét játszani maguknak, egy vacsora- határain belül, — nem volt ez budai korcsma, se feudális ricsaihely, se kisnemed sirvavigadás karcos bor mellett, mert ur nem iszik pezsgőt stb. Kereskedők voltak. Küzkö.iő városi lateinerség, ideszakadt emberek, akiknek minden atyafia egy-két generáció előtt még messze élt ettől a várostól s attól a talmi városiasságtól, melyben most élnek. A buza- kalászhoz, le lehetett olvasni az arcokról, annyi közük volt csak ezeknek, hogy nem lehet eladni. Annak a jávorfa- és rózsafaromantikának, melyből a cigány hegedűje készül s annak a hétszilvafa-romantikának, melyből Pesten a cigányzene-romantikát sűrítik, elkallódott osztályok használatára, gyáriasan, nem volt számukra igazi rezonanciája. A cigányt ezek csak vendéglőből ismerték és sokkal egyebet nem > tudtak róla, mint azt, hogy nem lehet miatta vacsoraközben beszélgetni s az a kellemetlen tulajdonsága van, hogy távozáskor pénzt kell neki adni. Az egész sirvavigadást csak operet- te-ből ismerték, ellenben lapjaikban olvastak már cikkíróiktól cikket, vagy regényfolyta-tást arról, hogy a dühös mulatozás cigány mellett egy kivesző osztály tagjainak előjoga s városiasán temperált embernek nem áll jól, van benne valami infantilis 8 ha valaki ilyen virtusra hajlamot érez, jól teszi, ha meganalizái- tatja magát. Mindezt tudták, valahol, keserűséggel megtömött eszméletük legalján, savanyúan néztek maguk elé s elhallgattak. De a csodálatos az volt, ho^y elhallgattak, mert kitartoták. a csöndet, hirtelen, átmenet nélkül, ahogy a cigány kitartotta a pianót s a maga érzékeny fülével meghallotta, hogy ez az ő pillanata, mikor ezt a pletykáló, fecsegő, gondjait nyöszörgő, idegenből ideszakadt, cigányzenéhez, az azzal egybekötött bánatkomplexumok- hoz nem értő, mindezt egy kieeé le w néző városi publikumot megejtette végre, megfogta a termet e most dől el, ebben a pillanatban, hogy a gyomorsavas és azivbajos vepndég, aki nem szokott bort inni hétszámra, rendel még egy feketét s még három decit a »n<>«t dől el az is, hogy távozáskor nem ötvenfiüéreet, hanem pengőst dobnak a tányériába. Á cigány kitartotta a pianót s a terem kitartotta a csöndet. Érik a buzakalász... Néh ány méterrel odébb, künn az uccán, a béke dúlt, kétségbeesett, színes iénytranszpareinsoiv el s ha fölálb uak és hazamennek innen, holnap reggel indulná kell a csatába, be a bankba, megtudni a oeomécs Xászló; ^Hajszálnál finomabb vonalon Érik a buzakalász Irta: MÁRAI SÁNDOR ÓCEÁNREPŰLŐK Darkó István A* Isten kezében csüng a karácsonyfa hajszálnál finomabb fonalon. Elég egy pillanat s vége a világnak. Agyunkban gubbaszt a borzalom.
