Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-23 / 268. (2489.) szám
Ífl60 november 28, vasárnap. ll avpiBB Magyar könyvek a kaszárnya polcán Találkozásom elemista meséskönyvemmel - Könyvehat szerzünk a könyvtárnak, kalendáriumot Pistának irta: SZOMBATHY VIKTOR Ülünk az őrszobán, a főkapu mellett." Kint átkozottul hideg' van, Zách ár törzsőrmester egyórás leváltást parancsolt kétórás helyett, de ez is sok. A kapu előtt. Kun Árpád, az őr, olyan, mint egy eszkimó, a báránykor bundájában. Bent, a ..meleg szobában fütünk. Három tüzér a fapriccsre feküdt és horkol. A káplár a csajkája oldalát kaparja, a kürtös roppant szuszo- gással levelet ir, körmök Olvasni kellene. Az őrszobán már negyednapja jár egy sárgaborité- kos Pesti Hírlap-könyv sorra, ki tudja, honnan került. Van egy Courths-Malil erünk is és két öreg kalendáriumunk. Legértékesebb mégis az a füzet, amelyikbe a katonanótákat és az emlék- verseket írják a csallóköziek vasárnap délutá- nonkint, de már ezeket a verseket is kívülről tudjuk. Unatkozom és odamegyek a polchoz, ahol állítólag az ezred könyv tár néhány könyve van. Német könyvek és cseh könyvek sorakoznak békésen a falipolcon. S most ;mintha valami belémütött volna. Magyar könyvet halászok elő! Magyar könyv! Vastag vászonba kötött cime fekete betűkkel a boríték vásznán, az egész olyan nagyon ismerős. Nyitom ki lázasan. Gyermekmesék. Singer és Wolíner kiadása, Budapest, ezerkiiencszázki- lenc. S benne egy pecsét, lilán: „A nyustyai ev. elemi iskola könyvtára44. Le kell ülnöm. Úgy tetszik, megszédültem. Ez, ez, ugyanez a könyv húsz évvel ezelőtt volt a kezemben!! Kun Árpád, jöjjön, nézze, Mayer Anton, bitté, schauen Sie, Pista, ide less, egy könyv, egy könyv, amelyet gyermeki kézzel, boldogan lapoztam, húsz esztendővel azelőtt! ülik meghatódnom? Hát nem illik, hát katona vagyok, hát elmúlt húsz esztendő, hát mindjárt kimegyek a rácsoskapuihoz é6 „dozbranjé“-t kiáltok, ha jön az inspekcióé őrnagy, hát... ... És csak ülök a könyv mellett. Forgatom a lapjait. Behunyom a szemem, nini, itt az én kedves tanítóm, Geszler bácsit, téli alkony van most is, a dobogó körül szorongunk mi gyerekek, ég egy petróleumlámpa s az asztalon sok- ilyen vászonkönyv, könyvecske, Meseköuyv, Mackó ur, Verne Gyula, Pósa bácsi, Csingiliu- gi... Könyvtári óra van. Izgatottan lapozzuk a könyveket, Lacinak Verne jut, ő mérnök lesz, Viktorkám, neked mesék. Beteszem a táskába a könyvet és viszem haza. Boldogan mutatom Anyámnak, olvasnivaló. Duruzsolt a cserépkályha, az uccában egy szám csilingelt, uzsonnára dió is van, almával s mi olvassuk a könyvet. Anyám olvassa csendesen. Gyönyörű mesék ... Duruzsolt a kályha most is, Machek Stanieláv tesz a tűzre és ásít. Kezemben az a mesekönyv és csak bámulok magam elé. Hol van találkozásom veled, Cemgilingi? Nézem gyermeki kezem nyomát a könyvön, de letörölte az idő. Forgatom a lapjait és a belső címoldalon görbe katona-írással bejegyzés: „Igazán gyönyörű szép könyv, pedig én nem is olvastam, csak ráfogtam, mert látom, hogy magyar könyvecske, mert nékünk akármilyen könyvünk nincsen, aki nem érne semmit. Ezt irtani Dezső Zsigmond, az öt batri trubaccsa44. Ezt irta tavaly a kürtös a könyvecskébe. Pedig nem is olvasta. Mit mondhatok akkor én, aki olvastam Anyámmal ezt a könyvet... Lázasan futok a polchoz. Keresek magyar könyveket. Van több is. Nádai Pál könyve: „Könyv a gyermekekről44, „Mackó ur“, „Grant kapitány gyermekei44, Világjáró Lábas Péter44, „Szeresd a népet44, „Indiánok földjén44 és még mennyi más könyv. Csupa vászonkötés, csupa elemi iskolai bélyegző, akad klenóci, vihnye- peszerényi, podkrivácsi, námesztói, késmárki. Mindnek dátuma busz évvel ezelőtti. Most, már tudom, az ezredkönyvtárban is vannak könyvek, csupa ilyenek. Gyermekeknek valók. Mikor, hogyan kerültek ezek ide? A megszüntetett eleim iskolák könyveit magyar katonák forgatják a csehországi garnizonokban most, hála legyen annak, aki legalább gondolt a betűre szomjas katonákra ilyen formán. Mi volna abban tagadni való, hogy ez a találkozás elérzékenyitett egy kicsit. Ülök ezekkel a könyvekkel ée forgatom zsíros lapjaikat. Van könyv, amiben rengeteg a bejegyzés már, ütegszakácsok és kürtösök, egyetemi hallgatók és kertészlegények írták be a maguk gondolatait. Unatkoztak szegények. Más könyv nem akadt. * Tele voltunk ilyen könyvekkel. Valljuk be, minden kitűnősége dacára, nem nagyon érdekelte sem Kun Árpádot, sem Pogrányi Pistát az elemi iskolás könyv. Pedig szomjaztak a betű után s úgy nekifeküdtek az olvasásnak istállóban, ágyak tetején, kant inban, hogy öröm volt nézni. Szájuk pötyögött halkan, homlokukat összeráncolták, a szebb versezeteket még ki is írták egy rajzos füzetbe. A művelődés vágya hajtotta őket, érdeklődtek és figyeltek. S nem volt nekik való könyv, alig.' Az ezredköuyvtár egyetlen könyve, amely mindenféle szempontból még számba jöhetett, Sienkiewic „Quo vadis“-a volt, de az idők folyamán ronggyá olvasta mindenki ezt is. Akadtak magánkézben ponyvák, detektivtörténetek, amikért aztán napokat vártunk. Járt egy újság is az olvasóterembe, de azt a könyvtáros hanyagsága csak ritkán tudta előkeríteni. Ott porosodtak azok az elemista könyvek a szekrényekben, a csingilingi-mesék csak néhány gyermeki kedélyt érdekeltek, az egyik szakács volt reájuk kuncsaft és napokat elüldögélt velük a fazekak mellett. S minél kevesebb volt a könyv, az olvasási kedv annál magasabbra emelkedett. Fiókkönyvtárat rendeztünk be s az ezred maturázott tagjai szívesen állottak rendelkezésre a többi legénynek. De mi volt ez a tenger vizéhez képest! A theresienstadti diviziókórházban egy öreg újságárus élelmesen meg is oldotta a kérdést és naponta végigjárta a kórtermeket öreg ég szétolvasott, a higiénia nagyobb dicsőségét szolgáló könyvekkel, ezeken szépen keresett is. Dehát nem mindenkinek volt pénze az olvasmányi szomj ilyen utón való kielégítésére. Aztán meg egyik kórteremből a baciHúsokat és a piszkot átkordta a másikba, ez sem szolgált gusztusunkra. Panaszkodtunk is a törzskapitánynak, akinek felügyelete volt a kultúra fölött. Nagyon jóindulatú, kedves ember. — Hát mért nem szóltak önök? — kérdezte csodálkozva, — mi azt hittük, hogy jó magyar könyveik vannak. — Igen, jó elemi iskolás meeekönyveink, de nem. felnőtt embernek való s különösen nem az egyszerű katonának... Csóválta a fejét s nem szólt semmit. Többször is szóbakerült az eset. Egy’- szép tavaszi napon mosolyogva jelenti: — Magyar könyveik lesznek! ötszáz koronát szavaztattam meg reá, Köszönetét sem várt, elment, kacsázva a kardjával. Ki meri mondani, hogy nem voltunk boldogok? Csinos könzvjegyzéket állítottunk össze, rendeltünk napilapot és képesujságot. Három- százötven koronáért pedig a kassai Kazinczy- Társaság könyveit rendeltük, küldték örömmel, még ráadást is adtak. 'Felhatalmazásunk volt, siettünk megtenni, mig a lelkesedés tartott. Meg is jöttek a könyvek, Jerzsábek, a könyvkötő be is kötötte őket, szép tarka papirosba. Irigykedve nézték gyarapodásunkat a többi ezredbeli kollégák. Kijártuk, mert jogunk volt hozzá s a jóindulat sem hiányzott a felsőbbség részéről, csak tájékozatlanok voltak, segíteni kellett nekik. Két hét múlva jöhettek már a fiuk könyvért, még azok is bekukkantottak, akiket Hegedűs Pista vagy Brolly Tibi asplrántok oktattak be- tüvezmésre az analfabéták tanfolyamán. Jött Palkoviee, jött Bognár s volt már egyebünk is a meséskönyvnél. * Ezekben az időkben történt, hogy Palkovics István, aki minden könyvet végigolvasott, amit csak előkeriteni tudott, mert virslit nyert mus- tárrral az analfabéta kurzuson hadnagy ur Géliántól, ha jól sillabizálta a betűket, — odajött az asztalunkhoz és beletenyerelt a kiömlött sörbe. — Jól van az, hallya-e, hogy a könyvek megvannak, — kezdte a sort., — csak egy hi- bádzik, amire nem gondútak. — Micsoda? — kérdeztük meglepődve. — A kalandárijom, hallya, anikül igazán hiányos a szekriny! Hm, persze, a kalandárijom! Erre igazán gondolhattunk volna, Mert kalandárijom nélkül mit sem. ér a könyvtár! Naptár, névnap- jövendölés, vásárok, tyukszemirtó hirdetés, épületes történet, lelki szükség ez a magyarnak, még a leitmeritzi tüzérkaszámyában is. Volt ugyan „Uj Auróra“-könyvünk, de ez mégsem az, amit Palkovics akart. Nosza, naptárt! így lett aztán kalandárijom. A Rábely-cég küldte őket Rimaszombatból, szeretettel. Olvasód ott pedig szintéin hasonló szeretettel s nem kis elmélyüléssel. Istállóban, kantinasztalnál, vasárnap, itatás előtt versenkedtek érte s mondhatom, ritka irodalmi sikert, arattak. Remélem, a könyvtár ma is megvan még s ha nengis gyarapodik, de legalább virul és olvágódik. Van könyvük a magyar fiuknak, mese is, kaland is, regény is, vers is. A likéri Rimamn- rány-Salgótarjáni iskola feloszlatott könyvtára szépen megfér a Kazinczy-Kiadvány okkal, Uj Palkovicsok és uj Kun Árpádok olvassák. Erős a hitem, hogy most ie csak akad egy-egy ezredben valaki magyar fiú, aki törődik sok gondja között ezzel a kérdéssel és találódik jóindulatú kapitány is, akivel bátran lehet szólani. Ha pedig nem, akkor vájjon lehetne-e a magyar társadalmat megindítani, hogy Miihályok- nak, Jánosoknak, Vincéknek, de Eleméreknek, Béláknak és Tivadaroknak is, legyen olvasnivalójuk az Elbe-parti és Moldva-menti gamizó- nokban? Bizony mondom, soha hálásahb irodalmi siker, goba lelkesebb olvasótábor, mint emitt- arnott kaszárnyában, spitálban, őrszobán. Akár kalandáriom, akár Shakespeare. Csak jó könyv legyen és olvasni lehessen. Nos, hölgyek és urak?! Nedves főfalt szárazzá tétele „áramló levegő“ módszerével. Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: Schulz-féle építési r. t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. Régi gyujtogatási büntettek pattantak ki egy felöleli lévai kurázsién 6 üzeímeinek nyomozása során Letartóztatások sorozata Vámosíadány községben — Idegbajt gyógyít a cigányasszony — Áldozatáról kiderült, hogy gyújtogatás bűne nyomja a telkét Léva, november 22. (Saját tudósítónktól.) Néha egy porszem is elég a lavina elindításához és megindul a görgeteg, magával sodorva, napvilágra hozva a múló évek leplébe rejtett avas titkokat. Babonák és bűnök borulnak ki és gurulnak szét a falu életének feliordított fazekából s a priimitáv élet látszólagos egyszerűsége mögül előbukkan a már szinte pszidhopatologikus különösségek komplikált hálózata. így történt ez Vá- mosladány községben is, ahol óriási izgalmat kavart fel a hatóságok által a napokban végrehajtott „operáció44. A most kerekedett szenzáció kiindulópontja az volt, hogy Lauko János 45, éves vámosíadányi gazdálkodó amolyan „idegnyavalya44 félében szenvedett, de ahelyett, hogy orvoshoz ment volna, feleségére bízta a gyógykezelés intézését. Az asszony ősi recept szerint kuruzslónöhöz folyamodott és pedig a hírhedt „fekete Mári44-hoz, igazi nevén özvegy Mészáros Lajosnéhoz, aki polgári foglalkozást is űz, lóvén a város egyik hires-n agy szájú kofája. Az utóbbi időiben ez az asszony rettegett személlyé kezdte magát kinőni az egyszerű emberek szemében, mert azt tartották róla, hogy a szellemekkel cimborái és „rontani44 is tud. / , Ehhez a veszedelmes kuruzslónöhöz fordult Laukóné és serényen szállította haza a „fekete Mári44 italait és gyógyszereit, melyeket férjének ételébe kellett kevernie. Evett is mostanában gyakran babot és káposztát Laukó János, mert ezek voltak leg- izeeebb ételei. De feltűnt neki, hogy étkezés után mindig rosszul lett, hányás, hasmenés fogta el. Laukót most a felesége elhagyta. Hogy bánatát enyhítse, a férj a pálinkás bütyköshöz folyamodott. Egypár korty után hasonló érzések léptek fel nála most a pálinkától is, mint máskor a bab- és kúposataifőzeléktől, holott az asszony ottlétekor a pálinka merőben más volt. Erre megdöbbent és elmondta az esetet a csendőrségnek. A csendörség a fekete Máriát és Laukónét is letartóztatta. Laukóné azt mondja, hogy ő az urát idegbaj ellen „kezeltette44, fekete Mári meg azt vallja-, hogy ő gyomorbaj ellen kúrálta Laukót. A csendőrség a kuruzsló nő lévai lakásán talált összes folyadékokat lefoglalta s vegy- vizsgálatnak vetik alá. De hát faluhelyen hogyha elindul a lavina, nem egykönnyen áll meg. A csendőrség letartóztatta Laukó Jánost is, gyújtogatás büntette miatt. Hét év előtt, a községi blróválasztás idején, Szekfii Sándor ladányi földművessel együtt gyújtották föl Kaneggia Kálmán helybeli plébános 35.000 koronát érő szal- makazalját. Ez a Szekifü Sándor nagy szerepet játszik az Az anioi független nmkáspárt MacDonaid ellen London, november 22. A munkáspárt független frakciójának palotalázadása . napról - uapra növekszik és beavatott körök szerint könnyen veszedelmessé válhat a kormányra nézve. A független frakció tagjai Glasgow- ban ülést tartottak. A frakció busz parlamenti tagja Skóciába utazott, hogy East Renírenben támogassa a pótválasztásokon azt a jelöltet, akit a munkáspárt hivatalos vezetősége visszautasított. A független frakció vezetői Ma*tón, Sir Oswald Mosoly és Olivér Baldwin. a volt konzervatív miniszterelnök fia ! agrárpárt magyar szárnyában, olyannyira, hogy a Szlovák Liga lévai gyűlésén a Ro- thermer ©-elleni akció során Léva piacán Szekffü mondott a magyarok nevében beszédet. A gyújtogatást beismerték. Felbujtójuknak Palásti Sándor ladányi földművest nevezték meg, mire a csendőrség őt is letartásba helyezte. Ugyancsak letartóztatták még ez alkalommal Krausz Pál kiskéri kőmüvesmumkást is, akit azzal gyanúsítanak, hogy 1^26-ban követett el gyújtogatást. Mindnyájukat a lévai járásbíróság fogházába kiférték. A nemzetgyűlés munkája Prága, november 22. A képviselőház hétfőn délután egy órakor plenáris ülést tart, amelyen megkezdi a költségvetés tárgyalását. A szenátus ugyancsak hétfőn délután öt órakor tart ülést, s azon a szociálpolitikai bizottságnak kiosztják a lakbérjavaslatot, a költségvetési bizottságnak pedig a szanálási javaslatokat. — Szokolszky Bertalan kanonok temetése. Jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy Szokolszky Bertalan tb. kanonok, szentszéki tanácsos, kiérd, esperes, Szepsi plébánosa s az országos keresztény szocialista párt pártvezetőségi tagja, 63 éves korában elhunyt. Csütörtökön temették el az egyházmegye papságának s a híveknek nagy részvéte mellett. A temetési szertartást maga Osárszky megyétspüspök végezte nagy főpapi segédlettel. A temetésen az országos keresztény szocialista párt részéről resztvettek Grosschmid Géza dr. szenátor, Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő, Fleischmann Gyula tart. gy. képviselő, Wirth Gyula pártigazgató, Tost László országos főpénztáros, Stefányi Jenő kultur* referens, Kaira Kálmán dr. körzeti titkár és Derfinyák Gusztáv szerkesztő. A sírnál a búcsúztatót a párt részéről Flelsdhanann Gyula dr., mig a járási képviselőtestület nevében Kőszeghy Gábor ref. lelkész mondotta.
