Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-22 / 267. (2488.) szám

2 t^ct-Mag^ar-htiuiXp 1930 neramber 92, a gombai alapítani. Tapasztalata szerint a magyar nem- Wt korántsem egységes a királykérdéeben, reméli aaonban, hogy sikerülni fog a legiti­misták propagandája, Minden esetre a legitimistáik addig nem hoz­zák napirendre a kérdést, amíg abból bonya- dahnak keletkezhetnek. Az idd a legitimisták javára dolgozik. Mialatt Sziterényi beszélt, az erkélyen lévé hallgató­ság körében nagymennyiségű sokszorosított röpcédulát osztogattak ezzel a felírással: Le a Habsburgokkal! Nem akarunk Habsburgo­kat! stb. és azonkívül büzbombákat is dobtak le. Az elnökség közbenjárására a jelenlevő rendőr tiszt viselő intézkedett, hogy a karzato­tokat ürítsék ki, ami botrányos jelenetek közt történt meg. Mintegy húsz fiatalembert nagy nehézségek közben eltávolítottak. Közben az Einerioana bajtársi egyesület, né­hány tagja olyanokat is gyanúsított rophatok osztogatásával, akik nem vetek részt a tün­tetésben, ellenkezőleg, egy véleményen vol­tak a legitimistákkal; mire újabb botrány ke­letkezett, ami már az ülés lefolyását is veszé­lyeztette. Végül sikerült a karzatot teljesen kiüríteni, mire az ülést folytatták és több szó­nok beszélt. Odescalchi Károlynó grófné, Bar anyag Jusztin egyetemi tanár, Pap-Bajza József tanár és HaUer István volt miniszter - tartottak beszédet. A beszédek sorát Apponyi zárta be. Kije­lentette, hogy a legitimisták akkor fognak cselekedni, amikor a leghelyesebbnek talál­ják a fellépést. Beszédének alaphangja az volt, hogy a legitimista alapon trónra kerü­lő király csak Magyarországnak lehet ki­rálya. Véleménye szerint csak a legitimisták gou- ■ doskodhátnak arról, hogy az országnak - ki* -..•..rálya legyen. Az ülés végeztével a Vigadó előtt a Vörös-j marty-téren megismétlődtek a tüntetések. Egy nagyobfb csoport izzó hangulatba várta a le­gitimista gyűlés befejezését. Az izgatott tö­meg „le a Habsburgokkal", „nem akarunk újabb Habsburgot1* felkiáltással fogadta a tá­vozókat. Legitimista oldalról szintén izgatott f elkiáltások 'hallatszottak és csaknem tettleges- ségre került a sor, amikor a rendőrség közbe­____________Iflll—i Ilii II I Hl fnka az öslakos*blokk ellen? A Národní Politika értesülése szerint Hlinka a néppárt elnökségének ülésén elutasította a szlovák-magyar-német együttműködés gondolatát Prága, november 21. A Národní Politika mai száma „Hlinka védi pártjának szlovák jellegét" ciméta a következőket Írja: Az országos keresztéiiyszocialieta párt és a magyar nemzeti párt vezetői állandóan kí­sérleteztek azzal, hogy Hlinka pártját szö­vetségükbe vonják s a néppárt lépjen be a szloycnszkói őslakosok blokkjába, a sze­pesi nemetek is együtthaladtak ezekkel a pártokkal s azt remélték, hogy céljaiknak a Indátokat is sikerül majd megnyerniük. S valóban volt idő, amikor a szlovák néppárt néhány vezetőjét magukhoz édesgették s ezek ki is nyilvánították hajlandóságukat a szlovenszkói őslakos blokk irányában, főleg a Tuka-féle rezsim idején volt ilyen ked­vező a helyzet. Az utóbbi időben ismét újabb kísérletek történnek ebben az akció­ban s mint jelentettük, maga Sziillő és Szent-Iváuy próbálta meg e terv realizálá­sát. Ez azonban a szlovák néppárt elnöké­nek, Hlinkának hozzájárulásától függött és Hlinkán tört meg a dolog. Amíg a szlovák néppárt táborából egyesek az Ősíakosfront kiépítésén dolgoztak, addig elnökük, Hlin­ka András képviselő a leghatározottabban az ügy ellen foglalt állást. A szlovák nép­párt elnökségének ülésén egyenesen eluta­sított mindennemű tárgyalást a magyar el­lenzékkel és hangsúlyozta, hogy az ilyen együttműködés ellentmondásban van a szlevákság nemzeti érzésével. Ilyesformán Hlinka a döntő pillanatban ismét bizony­ságot tett tiszta szlovák érző* tőről és meg­akadályozta, hogy pártját a magyar törek­vések medrébe rántsák. A Národní Politika jelentésiét teljes fönntar­tással közöljük, mert edd igeié nincs értesülé­sünk Hlinka ilyirányu akciójáról. Nincs ki­zárva, hogy Losonc, november 21. A magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt vezető körei, mint ismeretes, közös szakosztályok felállítását határozták el ok­tóber 27-én Losoncon tartott közös értekez-' létükön. Ezen határozat folytán a közös me­zőgazdasági szakosztály november 18-án már megalakult Pozsonyban és meg is kezdette nyomban működését. A pártok irányadó tényezői most a közös ipari szakosztály létesítését tűzték ki leg­az egész híradás csak a centralista körök tendenciózus manővere. mellyel egyrészt a szlovák néppárt és ma­gyarság pártjai, másrészt a szlovák néppárt két legkiemelkedőbb egyénisége közé akarnak éket verni. A .magunk részéről Hlinka András pártve­zérnek lapunk holnapi számában közlendő interjújára utalunk. közelebbi feladatukul. Az uj közös orszá­gos szervezet delegátusainak megválasztása iránt a pártok már meg is tették a szüksé­ges intézkedéseket s minden remény meg van arra, hogy a magyarság pártjainak eme fontos újabb orgánuma a legközelebbi be­tekben szintén megalakul s megkezdheti az iparosság gazdasági boldogulását előmoz­dító tevékenységét. Tervbe van még véve az év folyamán a közös kereskedelui és közgazdasági szakosztály megalakítása is. NegalalculÉs előtt a magyar párták közös ipari szakosztály lépett. A legitimisták gyűlésével kapcsolatban összesen húsz előállítás történt. Este a Geltért szállóban nyolcszáz terítékes vacsora volt, amelyen azonban a bejelentett résztvevők közül sokan nem jelentek meg. A vacsora egyetlen szónoka, Apponyi. Al­bert nagyjában ugyanazt hangoztatta, mint a Vigadóban. Az asztaloknál nagy számban jelentek meg a békevilág visszavonult nagyságai, háboruelőt- 1i szabású frakkban és szmokingban. Sok bé­kebeli egyenruhát, ' békebeli kitüntetést le­ire tett látni, míg a háború utáni generáció képviselői közül csak nagyon kevesen jelen­teit meg. A királyi hercegek közül senkisem jelent meg sem a Vigadóban, sem a Gellért szállóban s tüntető távolmaradásuk élénk, fel­tűnést keltett. Elkobzott „Ottő-erajSákpénzek** Budapest, november 21. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A rendőr­ség értesülése szerint Ottó 18. születése napján úgynevezett „Otto-propaganda pén­zeket" hoztak forgalomba. Ezek magyar pa- pirpénzalaku röpcédulák, amelyek felhívást tartalmaznak Ottó érdekében. A rendőrség elrendelte ezeknek a forgalomba hozott röp­céduláknak elkobzását és sikerült is nagy tömegű ilyen röpcédulát lefoglalni. További eljárás folyamatban van. Prága, november 21. A csehszlovák lapok egyöntetűen hírt adtak a magyarság pártjai mezőgazdasági szervének megalakulásáról s annak nagyobb jelentőséget tulajdonitan aír. így a Národni Politika többek között a kö­vetkezőleg méltatja az uj magyar szervezke­dést: — Több oldalon arra mutattak rá, hegy­ez az akció a szlovák köztársasági agrár­párt ellen irányul. A magyar pártok uj szakosztályának vezetése egyelőre politika­mentes és kísérletet fog tenni a magyar kisgazdák megszervezésére. A magyár ellenzéki pártok mezőgazdasági szakosztálya főleg KeletszJo- venszkón és Csallóközön fog agitálni — fejezi be a Národni Politika. IDEGEN EMBEREK R E 0 É N F mm: marsi sAndor Ccpyc tgfii by Pantóeon m Dieutegarde - úgy számítja, hogy még virradat előtt beérünk az öbölbe ez az utolsó éjszaka, a csónak súlyosan a víz­be merül a hordók terhe alatt, s el kel­tett osztanunk a hordókat a csónak két sarkában, hogy fel ne billenjen, ö maga ve­zeti most a bárkát, ő tartja a vitorla köteleit kézben, s iránytűt most sem hozott magával. Biztosan tart hazafelé a kerek semmiségben, mint ha országúton hajtana haza egy szeke­ret. A vitorla hasasan dagad, s Dieutegarde. nagyon elégedett, mert énekelni kezd: C‘estle vént de la mer, qui nous tournente — ha ugyan ezt a dürinyögést éneknek szabad nevezni. A két negyedes a hordókon gub­baszt, ők nem énekelnek, csak számolnak és csendesen terveket szőnek. Ez a „grande ma- rée“, a nagy dagály előtt az utolsó nagy fo­gás, aztán jön a tél, s abból, ami másfél hordó hal árából esik rájuk, sokáig meg kell élni. ■Majd bemernek Roscoffeba, vagy Morlaix-ba téli munkára. Ahogy Dieutegarde megmondta, hajnal előtt beértünk az öbölbe. A pirosüveges lám­pa messziről pislog, emberek várnak a mó­lón, köztük Madame Dieutegarde. Amíg az emberek a hordókkal bajlódnak, hazame­gyünk, feketekávét iszunk, aztán behunyt szemekkel esünk a matrácra, mert három napja nem aludtunk tisztességesen. A tenge­ren rövidek az éjszakák. Rögtön elalszunk, de az álomba álki sér az a b'imbálás és riogatás, mely 1 befészkelte magát idegeinkbe, s napokig dülöngve já­runk, s ha leülünk, úgy érezzük, hogy hintái velünk a szék, a föld. * Egy ünnepség fényei lobognak még fel, rőzserakisok sisteregnek füslcsóvás lánggal, iS aztám, mini valami gubancos, nedves vatta, n fény minden nyílását eltörni egy hétre a joöd A tüi60t rőzsével és öles Imaábfálfckal rakják a sötét tengerparton, s más nem is világit kilomé tea-hosszai, csak ezek a máglyák, s a tűzrakás körül a homokban fehéríököáős asszonyok keringenek, a halászok körbeállják a tüzet és ütemesen tapsolnak, s közben nem veszik ki szájukból a pipát. A vigasság mesz- szire elhangzik a parton, ez a nyár nagy ün­nepe, Szent János tüzei fénylenek vörös lángcsóvákkal mindenfelől, kintorna és duda szól, s a Hotel Limbourg angol vendégei, kik állítólag a munkanélküli segélyt pazarolják el itt, s a többiek, a külföldiek, a hölgyek a kodakkal s karjukon a színes fürdőkabátok­kal, kik üres óráikban erdőket gyújtogatnak, kénytelenek ma este lesétálni a tengerpartra s elvegyülni Madame Dieutegarde fehérfőkö- tős rokonai s barátnői között, ha részt akar­nak a vigasságból, mert az előkelő hotel jazz- zenekara is levonult dobbal és cintányérral erre az éjszakára a máglyáit közé. Nemcsak a parton, hanem a Hotel de la Poste előtt is lampionokat lógat a szól, s Lebeurrier ur ki­segítő személyzettel is alig tudja ellátni a vendégseregét, akik a hotel kertjében az asz­talok körül szoronganak ma este. Itt is zene szól, még pedig különösen hangos és öhké- nyes zene, s amennyire a lampionok himbáló s pislákoló fénye engedi, felismerjük a mor- laix-i önkéntes tíizoltótestütet tagjait, ugyan­azokat, akik sok. szakértelemmel, de tehetet­lenül szemlélték az erdő pusztulását, a most teljes díszben, rézsisakosan ülnek itt egy platán alatt és fúvósbangszereiken még az ál­talános vigalom nagy zörejét is tulharsogó lármát csapnak. Természetesen nem hiányozhat a patikus sem, aki nevezetes személy Morlaixban, saj­nálatos családi körülmények miatt, a ma este tengernagynak öltözött, aranyzsinoros, fehér tengerésztiszti sapkát visel, fehér porcellán- nadrágot és sötétkék kabátot, s gomblyuká­ban apró, vérvörös szegfű Virít, melyet első pillantásra össze lehel téveszteni a becsület­rend tiszti rozettájával. Erre az estére nem jött egyedül a patikus, magával hozta fele­ségét is, kiről pletykák keringenek a vidé­ken, még a legmagasabb földrajzi pontokon is, in int például a prlmeíi meteorológiai meg­figyelő őrházában, s kirándulók is érkeztek, bérautókon, a város előkelőségei. Mire jár, hogy a tűzgyújtást egy eleven tábornok is megtekintette, s az alpDefektus is elment er­re autóján * végiglátogatja most a partot. —. Mindez ok arra, hogy a levegő megteljen jó­kedvű s ünnepélyes izgalommal, s nem tu­dunk és nem is akarunk e mozgalmas to­longás elől kitérni. A háromnapos tengeri odysseia, a sok magányos hót után, a sziklá­kon s a tengerfenék csodái között, s Dieute- garde-ék kissé dohos szobája után, a társas­élet örömeinek emlékei élednek, s különösen Éva fáradhatatlan, fehér ruhában táncol már alkonyat óta a tíiz körül, Dieutegarde karján is fordul egyet, s a két fiatal halászlegény karján, kikkel három hosszú éjszakát töltöt­tünk a tengeren. Néha látom messziről a tűz körül libegni, nyulánkan, fehéren és szőkén, s örvendezek, mert általános tetszést arat s a táncosok között kézről-kézre jár. A majom- szigeten állok, a Hotel de la Poste előtt, s a patikus társaságát bámulom, az urak vala­mennyien porcéi Ián nadrágot viselnek és sö­tétkék kabátot, s persze tenniszcipőt, a re­gattaklub egyenruháját, mert a klub holnap reggel tartja szezonzáró versenyét az öböl­ben. Pezsgős bólét isznak, természetesen fran­cia pezsgőt, gondolom áll itat tál. Városi és megyei uracsok, hangok,, tájszó­lások, mozdulatok, tréfák ismerős matrica­képe ez, hasonlít a lövészegylet királyválasz- tó ünnepségére Gyarmaton, ugyanazok az ar­cok, tréfák, hangosságok, csak lefordítva bretonra. S hölgyek ékítik az asztalt, kissé háboruelőtti divatra emlékeztető toilleteben, mélyen kivágott, kisvárosi mondáinitással, s az asztalfőn egy túlságosan érett, de még mindig nagyon kellemes, fekete szépség, tró­nol, négyszögletesen dekolletált nyári estélyi ruhában, valószínűleg előszeretettel hamvas­nak nevezett vállai n csip ke kend Övei, hajában a fekete csigákban göndörödő fürtök között vörös rózsával, s jókedvű, érett és tüzes sze­mekkel: valódi spanyol szépség, akiről köny- nyü feltételezni, hogy a morlaix-i gyógyszer- tár köré felépített családi idillen belül nem éri be a bánatos és kövér patikussal,, hiába öltözik fel tengernagynak s hiába viszi, hol­nap a regattán célba a csónakot. Fekete baj­szos fiatalemberrel flörtöl,, akiről így lam- pionos félhomályban is meglátszik a kisne- mesi eiedét, megyei szolgálat, összetartozása a depar tement atyafi ságftval s. címzetes segéd- jegyzősőg, — mintha az.öcsémet látnám, vad­disznó ser tével kalapja mögött, a „Korona"- ban Gyarmaton. A máglyáik között néha górögtüz lobban fel, zöld ée piroi és sárga sistergéssel, s a va­lószínű tien fény kísérteties mázzal vonja be a sziklákat, a táncoló embereket, a máglya­rakások zöld, piros és sárga lángokkal lo­bognak egy pillanatra, s minden eltorzul és túlságos árnyékot vet,, mintha egy mester­séges élőkép reflektorai öntenék le hideg fénnyel a tájait. Acetylénlámpák lobognak a sátrak alatt, a vásárosok konfettit árulnak, csörgőt, tűinkét, papirszerpentint és sivitó gummimalacokat. A gyermekkor szagos, lár­más vásár-víziója rémlik fel, káprázatos hű­séggel ... Sokan vagyunk ma este, idegenek is a szomszéd községekből, hevenyészett deszka aszí a lökön literes köcsögökben áll az almabor, s a halászokat könnyű felismerni tánc közben gyámoltalan és csámpás mozdu­lataikról, ahogy szinte himbálózva mozognak a szárazon, ügyeiogyottan, mint a fókák. A hangulat ünnepélyes és a jókedv általános, de sokkal tartózkodóbb, mint hasonló alkal­makkor mifelénk, fi parasztok fox-trottot táncolnak, egy divatos jazz dallamára, mely­nek szövegét könnyű megtanulni, mert úgy kezdődik, hogy : „savez-vous plán t ér le cboux, á la mode, á la mode—“ s a Hotel Lim­bourg zenekara frissen kapta a kottát Paris­ból. Breton népmulatsághoz el sem tudok képzelni megfelelőbb zenét. Éva most uj táncost, kapott, s néhány kör után a táncos karján tart felém. A hosszú luiju festő, aki kíséri, a magányos hajlama mű­vész, ki állandóan baszk-sapkát hord és ola­josán sima fürtjei a „Fiatal férfi arcképe" cí­mű renaissan ce-ábrázotások ra emlékeztető simasággal hullanak vállalna. Ma is kihajtott sötétkék inget visel és, .mikor kőzetembe ér, az a gyanú villan át rajtam, hogy már hcsz- sau idő óta viseli ugyanazt. Évánál két fejjel magasabb, de nekem is fel kell pillantanom rá, szó sincsen arról, hogy kistermeiii lenne, mini egyesek, akik kisftermetiiségük feletti elkeseredésükben verik a nőket. Fel hév ül len érkeznek, tánctól, zenétől és ünnepélyesség­től kimelegedve, s a bemutatkozást nem tehet elkerülni. Néhány szót váltunk, a telepről, az időről, az ünnepélyről, említés esik néma találkozásainkról, s Éva kifejezést mi annak az óhajnak, hogy üljünk te a llolel de la Poste kertjében, a lampionok alatt, « vala­milyen frissítő melleit várjuk ( meg-az ünne­pély végét. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom