Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-22 / 267. (2488.) szám
2 t^ct-Mag^ar-htiuiXp 1930 neramber 92, a gombai alapítani. Tapasztalata szerint a magyar nem- Wt korántsem egységes a királykérdéeben, reméli aaonban, hogy sikerülni fog a legitimisták propagandája, Minden esetre a legitimistáik addig nem hozzák napirendre a kérdést, amíg abból bonya- dahnak keletkezhetnek. Az idd a legitimisták javára dolgozik. Mialatt Sziterényi beszélt, az erkélyen lévé hallgatóság körében nagymennyiségű sokszorosított röpcédulát osztogattak ezzel a felírással: Le a Habsburgokkal! Nem akarunk Habsburgokat! stb. és azonkívül büzbombákat is dobtak le. Az elnökség közbenjárására a jelenlevő rendőr tiszt viselő intézkedett, hogy a karzatotokat ürítsék ki, ami botrányos jelenetek közt történt meg. Mintegy húsz fiatalembert nagy nehézségek közben eltávolítottak. Közben az Einerioana bajtársi egyesület, néhány tagja olyanokat is gyanúsított rophatok osztogatásával, akik nem vetek részt a tüntetésben, ellenkezőleg, egy véleményen voltak a legitimistákkal; mire újabb botrány keletkezett, ami már az ülés lefolyását is veszélyeztette. Végül sikerült a karzatot teljesen kiüríteni, mire az ülést folytatták és több szónok beszélt. Odescalchi Károlynó grófné, Bar anyag Jusztin egyetemi tanár, Pap-Bajza József tanár és HaUer István volt miniszter - tartottak beszédet. A beszédek sorát Apponyi zárta be. Kijelentette, hogy a legitimisták akkor fognak cselekedni, amikor a leghelyesebbnek találják a fellépést. Beszédének alaphangja az volt, hogy a legitimista alapon trónra kerülő király csak Magyarországnak lehet királya. Véleménye szerint csak a legitimisták gou- ■ doskodhátnak arról, hogy az országnak - ki* -..•..rálya legyen. Az ülés végeztével a Vigadó előtt a Vörös-j marty-téren megismétlődtek a tüntetések. Egy nagyobfb csoport izzó hangulatba várta a legitimista gyűlés befejezését. Az izgatott tömeg „le a Habsburgokkal", „nem akarunk újabb Habsburgot1* felkiáltással fogadta a távozókat. Legitimista oldalról szintén izgatott f elkiáltások 'hallatszottak és csaknem tettleges- ségre került a sor, amikor a rendőrség közbe____________Iflll—i Ilii II I Hl fnka az öslakos*blokk ellen? A Národní Politika értesülése szerint Hlinka a néppárt elnökségének ülésén elutasította a szlovák-magyar-német együttműködés gondolatát Prága, november 21. A Národní Politika mai száma „Hlinka védi pártjának szlovák jellegét" ciméta a következőket Írja: Az országos keresztéiiyszocialieta párt és a magyar nemzeti párt vezetői állandóan kísérleteztek azzal, hogy Hlinka pártját szövetségükbe vonják s a néppárt lépjen be a szloycnszkói őslakosok blokkjába, a szepesi nemetek is együtthaladtak ezekkel a pártokkal s azt remélték, hogy céljaiknak a Indátokat is sikerül majd megnyerniük. S valóban volt idő, amikor a szlovák néppárt néhány vezetőjét magukhoz édesgették s ezek ki is nyilvánították hajlandóságukat a szlovenszkói őslakos blokk irányában, főleg a Tuka-féle rezsim idején volt ilyen kedvező a helyzet. Az utóbbi időben ismét újabb kísérletek történnek ebben az akcióban s mint jelentettük, maga Sziillő és Szent-Iváuy próbálta meg e terv realizálását. Ez azonban a szlovák néppárt elnökének, Hlinkának hozzájárulásától függött és Hlinkán tört meg a dolog. Amíg a szlovák néppárt táborából egyesek az Ősíakosfront kiépítésén dolgoztak, addig elnökük, Hlinka András képviselő a leghatározottabban az ügy ellen foglalt állást. A szlovák néppárt elnökségének ülésén egyenesen elutasított mindennemű tárgyalást a magyar ellenzékkel és hangsúlyozta, hogy az ilyen együttműködés ellentmondásban van a szlevákság nemzeti érzésével. Ilyesformán Hlinka a döntő pillanatban ismét bizonyságot tett tiszta szlovák érző* tőről és megakadályozta, hogy pártját a magyar törekvések medrébe rántsák. A Národní Politika jelentésiét teljes fönntartással közöljük, mert edd igeié nincs értesülésünk Hlinka ilyirányu akciójáról. Nincs kizárva, hogy Losonc, november 21. A magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt vezető körei, mint ismeretes, közös szakosztályok felállítását határozták el október 27-én Losoncon tartott közös értekez-' létükön. Ezen határozat folytán a közös mezőgazdasági szakosztály november 18-án már megalakult Pozsonyban és meg is kezdette nyomban működését. A pártok irányadó tényezői most a közös ipari szakosztály létesítését tűzték ki legaz egész híradás csak a centralista körök tendenciózus manővere. mellyel egyrészt a szlovák néppárt és magyarság pártjai, másrészt a szlovák néppárt két legkiemelkedőbb egyénisége közé akarnak éket verni. A .magunk részéről Hlinka András pártvezérnek lapunk holnapi számában közlendő interjújára utalunk. közelebbi feladatukul. Az uj közös országos szervezet delegátusainak megválasztása iránt a pártok már meg is tették a szükséges intézkedéseket s minden remény meg van arra, hogy a magyarság pártjainak eme fontos újabb orgánuma a legközelebbi betekben szintén megalakul s megkezdheti az iparosság gazdasági boldogulását előmozdító tevékenységét. Tervbe van még véve az év folyamán a közös kereskedelui és közgazdasági szakosztály megalakítása is. NegalalculÉs előtt a magyar párták közös ipari szakosztály lépett. A legitimisták gyűlésével kapcsolatban összesen húsz előállítás történt. Este a Geltért szállóban nyolcszáz terítékes vacsora volt, amelyen azonban a bejelentett résztvevők közül sokan nem jelentek meg. A vacsora egyetlen szónoka, Apponyi. Albert nagyjában ugyanazt hangoztatta, mint a Vigadóban. Az asztaloknál nagy számban jelentek meg a békevilág visszavonult nagyságai, háboruelőt- 1i szabású frakkban és szmokingban. Sok békebeli egyenruhát, ' békebeli kitüntetést leire tett látni, míg a háború utáni generáció képviselői közül csak nagyon kevesen jelenteit meg. A királyi hercegek közül senkisem jelent meg sem a Vigadóban, sem a Gellért szállóban s tüntető távolmaradásuk élénk, feltűnést keltett. Elkobzott „Ottő-erajSákpénzek** Budapest, november 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A rendőrség értesülése szerint Ottó 18. születése napján úgynevezett „Otto-propaganda pénzeket" hoztak forgalomba. Ezek magyar pa- pirpénzalaku röpcédulák, amelyek felhívást tartalmaznak Ottó érdekében. A rendőrség elrendelte ezeknek a forgalomba hozott röpcéduláknak elkobzását és sikerült is nagy tömegű ilyen röpcédulát lefoglalni. További eljárás folyamatban van. Prága, november 21. A csehszlovák lapok egyöntetűen hírt adtak a magyarság pártjai mezőgazdasági szervének megalakulásáról s annak nagyobb jelentőséget tulajdonitan aír. így a Národni Politika többek között a következőleg méltatja az uj magyar szervezkedést: — Több oldalon arra mutattak rá, hegyez az akció a szlovák köztársasági agrárpárt ellen irányul. A magyar pártok uj szakosztályának vezetése egyelőre politikamentes és kísérletet fog tenni a magyar kisgazdák megszervezésére. A magyár ellenzéki pártok mezőgazdasági szakosztálya főleg KeletszJo- venszkón és Csallóközön fog agitálni — fejezi be a Národni Politika. IDEGEN EMBEREK R E 0 É N F mm: marsi sAndor Ccpyc tgfii by Pantóeon m Dieutegarde - úgy számítja, hogy még virradat előtt beérünk az öbölbe ez az utolsó éjszaka, a csónak súlyosan a vízbe merül a hordók terhe alatt, s el keltett osztanunk a hordókat a csónak két sarkában, hogy fel ne billenjen, ö maga vezeti most a bárkát, ő tartja a vitorla köteleit kézben, s iránytűt most sem hozott magával. Biztosan tart hazafelé a kerek semmiségben, mint ha országúton hajtana haza egy szekeret. A vitorla hasasan dagad, s Dieutegarde. nagyon elégedett, mert énekelni kezd: C‘estle vént de la mer, qui nous tournente — ha ugyan ezt a dürinyögést éneknek szabad nevezni. A két negyedes a hordókon gubbaszt, ők nem énekelnek, csak számolnak és csendesen terveket szőnek. Ez a „grande ma- rée“, a nagy dagály előtt az utolsó nagy fogás, aztán jön a tél, s abból, ami másfél hordó hal árából esik rájuk, sokáig meg kell élni. ■Majd bemernek Roscoffeba, vagy Morlaix-ba téli munkára. Ahogy Dieutegarde megmondta, hajnal előtt beértünk az öbölbe. A pirosüveges lámpa messziről pislog, emberek várnak a mólón, köztük Madame Dieutegarde. Amíg az emberek a hordókkal bajlódnak, hazamegyünk, feketekávét iszunk, aztán behunyt szemekkel esünk a matrácra, mert három napja nem aludtunk tisztességesen. A tengeren rövidek az éjszakák. Rögtön elalszunk, de az álomba álki sér az a b'imbálás és riogatás, mely 1 befészkelte magát idegeinkbe, s napokig dülöngve járunk, s ha leülünk, úgy érezzük, hogy hintái velünk a szék, a föld. * Egy ünnepség fényei lobognak még fel, rőzserakisok sisteregnek füslcsóvás lánggal, iS aztám, mini valami gubancos, nedves vatta, n fény minden nyílását eltörni egy hétre a joöd A tüi60t rőzsével és öles Imaábfálfckal rakják a sötét tengerparton, s más nem is világit kilomé tea-hosszai, csak ezek a máglyák, s a tűzrakás körül a homokban fehéríököáős asszonyok keringenek, a halászok körbeállják a tüzet és ütemesen tapsolnak, s közben nem veszik ki szájukból a pipát. A vigasság mesz- szire elhangzik a parton, ez a nyár nagy ünnepe, Szent János tüzei fénylenek vörös lángcsóvákkal mindenfelől, kintorna és duda szól, s a Hotel Limbourg angol vendégei, kik állítólag a munkanélküli segélyt pazarolják el itt, s a többiek, a külföldiek, a hölgyek a kodakkal s karjukon a színes fürdőkabátokkal, kik üres óráikban erdőket gyújtogatnak, kénytelenek ma este lesétálni a tengerpartra s elvegyülni Madame Dieutegarde fehérfőkö- tős rokonai s barátnői között, ha részt akarnak a vigasságból, mert az előkelő hotel jazz- zenekara is levonult dobbal és cintányérral erre az éjszakára a máglyáit közé. Nemcsak a parton, hanem a Hotel de la Poste előtt is lampionokat lógat a szól, s Lebeurrier ur kisegítő személyzettel is alig tudja ellátni a vendégseregét, akik a hotel kertjében az asztalok körül szoronganak ma este. Itt is zene szól, még pedig különösen hangos és öhké- nyes zene, s amennyire a lampionok himbáló s pislákoló fénye engedi, felismerjük a mor- laix-i önkéntes tíizoltótestütet tagjait, ugyanazokat, akik sok. szakértelemmel, de tehetetlenül szemlélték az erdő pusztulását, a most teljes díszben, rézsisakosan ülnek itt egy platán alatt és fúvósbangszereiken még az általános vigalom nagy zörejét is tulharsogó lármát csapnak. Természetesen nem hiányozhat a patikus sem, aki nevezetes személy Morlaixban, sajnálatos családi körülmények miatt, a ma este tengernagynak öltözött, aranyzsinoros, fehér tengerésztiszti sapkát visel, fehér porcellán- nadrágot és sötétkék kabátot, s gomblyukában apró, vérvörös szegfű Virít, melyet első pillantásra össze lehel téveszteni a becsületrend tiszti rozettájával. Erre az estére nem jött egyedül a patikus, magával hozta feleségét is, kiről pletykák keringenek a vidéken, még a legmagasabb földrajzi pontokon is, in int például a prlmeíi meteorológiai megfigyelő őrházában, s kirándulók is érkeztek, bérautókon, a város előkelőségei. Mire jár, hogy a tűzgyújtást egy eleven tábornok is megtekintette, s az alpDefektus is elment erre autóján * végiglátogatja most a partot. —. Mindez ok arra, hogy a levegő megteljen jókedvű s ünnepélyes izgalommal, s nem tudunk és nem is akarunk e mozgalmas tolongás elől kitérni. A háromnapos tengeri odysseia, a sok magányos hót után, a sziklákon s a tengerfenék csodái között, s Dieute- garde-ék kissé dohos szobája után, a társasélet örömeinek emlékei élednek, s különösen Éva fáradhatatlan, fehér ruhában táncol már alkonyat óta a tíiz körül, Dieutegarde karján is fordul egyet, s a két fiatal halászlegény karján, kikkel három hosszú éjszakát töltöttünk a tengeren. Néha látom messziről a tűz körül libegni, nyulánkan, fehéren és szőkén, s örvendezek, mert általános tetszést arat s a táncosok között kézről-kézre jár. A majom- szigeten állok, a Hotel de la Poste előtt, s a patikus társaságát bámulom, az urak valamennyien porcéi Ián nadrágot viselnek és sötétkék kabátot, s persze tenniszcipőt, a regattaklub egyenruháját, mert a klub holnap reggel tartja szezonzáró versenyét az öbölben. Pezsgős bólét isznak, természetesen francia pezsgőt, gondolom áll itat tál. Városi és megyei uracsok, hangok,, tájszólások, mozdulatok, tréfák ismerős matricaképe ez, hasonlít a lövészegylet királyválasz- tó ünnepségére Gyarmaton, ugyanazok az arcok, tréfák, hangosságok, csak lefordítva bretonra. S hölgyek ékítik az asztalt, kissé háboruelőtti divatra emlékeztető toilleteben, mélyen kivágott, kisvárosi mondáinitással, s az asztalfőn egy túlságosan érett, de még mindig nagyon kellemes, fekete szépség, trónol, négyszögletesen dekolletált nyári estélyi ruhában, valószínűleg előszeretettel hamvasnak nevezett vállai n csip ke kend Övei, hajában a fekete csigákban göndörödő fürtök között vörös rózsával, s jókedvű, érett és tüzes szemekkel: valódi spanyol szépség, akiről köny- nyü feltételezni, hogy a morlaix-i gyógyszer- tár köré felépített családi idillen belül nem éri be a bánatos és kövér patikussal,, hiába öltözik fel tengernagynak s hiába viszi, holnap a regattán célba a csónakot. Fekete bajszos fiatalemberrel flörtöl,, akiről így lam- pionos félhomályban is meglátszik a kisne- mesi eiedét, megyei szolgálat, összetartozása a depar tement atyafi ságftval s. címzetes segéd- jegyzősőg, — mintha az.öcsémet látnám, vaddisznó ser tével kalapja mögött, a „Korona"- ban Gyarmaton. A máglyáik között néha górögtüz lobban fel, zöld ée piroi és sárga sistergéssel, s a valószínű tien fény kísérteties mázzal vonja be a sziklákat, a táncoló embereket, a máglyarakások zöld, piros és sárga lángokkal lobognak egy pillanatra, s minden eltorzul és túlságos árnyékot vet,, mintha egy mesterséges élőkép reflektorai öntenék le hideg fénnyel a tájait. Acetylénlámpák lobognak a sátrak alatt, a vásárosok konfettit árulnak, csörgőt, tűinkét, papirszerpentint és sivitó gummimalacokat. A gyermekkor szagos, lármás vásár-víziója rémlik fel, káprázatos hűséggel ... Sokan vagyunk ma este, idegenek is a szomszéd községekből, hevenyészett deszka aszí a lökön literes köcsögökben áll az almabor, s a halászokat könnyű felismerni tánc közben gyámoltalan és csámpás mozdulataikról, ahogy szinte himbálózva mozognak a szárazon, ügyeiogyottan, mint a fókák. A hangulat ünnepélyes és a jókedv általános, de sokkal tartózkodóbb, mint hasonló alkalmakkor mifelénk, fi parasztok fox-trottot táncolnak, egy divatos jazz dallamára, melynek szövegét könnyű megtanulni, mert úgy kezdődik, hogy : „savez-vous plán t ér le cboux, á la mode, á la mode—“ s a Hotel Limbourg zenekara frissen kapta a kottát Parisból. Breton népmulatsághoz el sem tudok képzelni megfelelőbb zenét. Éva most uj táncost, kapott, s néhány kör után a táncos karján tart felém. A hosszú luiju festő, aki kíséri, a magányos hajlama művész, ki állandóan baszk-sapkát hord és olajosán sima fürtjei a „Fiatal férfi arcképe" című renaissan ce-ábrázotások ra emlékeztető simasággal hullanak vállalna. Ma is kihajtott sötétkék inget visel és, .mikor kőzetembe ér, az a gyanú villan át rajtam, hogy már hcsz- sau idő óta viseli ugyanazt. Évánál két fejjel magasabb, de nekem is fel kell pillantanom rá, szó sincsen arról, hogy kistermeiii lenne, mini egyesek, akik kisftermetiiségük feletti elkeseredésükben verik a nőket. Fel hév ül len érkeznek, tánctól, zenétől és ünnepélyességtől kimelegedve, s a bemutatkozást nem tehet elkerülni. Néhány szót váltunk, a telepről, az időről, az ünnepélyről, említés esik néma találkozásainkról, s Éva kifejezést mi annak az óhajnak, hogy üljünk te a llolel de la Poste kertjében, a lampionok alatt, « valamilyen frissítő melleit várjuk ( meg-az ünnepély végét. (Folytatjuk.)
