Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-22 / 267. (2488.) szám
Mai nftmmik US Előfizetési in évente 300, félévre 150, negyedévre 76. havonta 26 K£; külföldre évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. fl képes melléklettel havonként 2.50 K£-va! több Egyes szám ár* 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszköi ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztői DZURANYl LASZW FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség; Prágán, Panská ulice 12. R. emelet, — Telefonj 30311, — Kiadóhivatal; Prága IL Panská alléé 12. Ili emelet Telefon: 34154, SŰROÓNYCIM; HÍRLAP. PRHHfl 1 ilÉPIlilülÉlÉS is a zsidók ír?a: HALMI BÉlft dr., a magyar nemzeti párt kassai körzetének aSelnöke Szlovén szkó őslakos magyarsága uj meg- j próbáltatásnak néz éli be. Két rövid hét: és december első napjaiban a népszámlálás mér-j legén fognak a nemzeti kisebbségek megmé- j retni. Az eredmény meggyőződésünk "szerint i kedvező lesz: a magyar nemzeti kisebbség száma és fajsúlya nem fog kicsinynek találtatni. Másutt a népszámlálás semmiféle emóciót nem vált ki, hiszen normális viszonyok és normális körülmények között a népszámlálás csak néprajzi, néptörléneti és statisztikai jelentőséggel bír. Nálunk mint minden, úgy ez is másként, van. Nálunk ez tisztán politikum, mely sokkal fontosabb, mint. maga a nemzetgyűlési választás. Mert miről van szó? Az egyik oldalon van az uralmon levő többség, a másik oldalon a jogaiért élethalálharcot vivő kisebbség. Az egyik oldalon dokumentálni akarják a nemzetállam fantazmagóriáját, másik oldalon eleijeit akar adui minden lojalitása mellett a kisebbség arról, hogy nemzeti jellegéről nem fog lemondani soha, és ragaszkodik törvényadta jogaihoz, A kérdés az: vájjon van-e az itt élő magyarságnak elég ereje ahhoz, hogy a többség hatalmának súlya dacára morális és kulturális erejével ezeket a jogokat magának biztosítsa? * Az élet megtanított minket arra, hogy a magyarság ebben a köztársaságban csak any- nyi erőt jelent, amennyit számaránya reprezentál, —- és csak annyi jogot nyerhet, mint amennyit önmagának alkotmányos eszközökkel ki tud verekedni. f Meglévő csekély jogainkat a köztársaság két alaptörvénye: az alkotmánylevél és a nyelv törvény úgy ahogy biztosítja. De ezeket is csak a népszámlálás folyton változó eredményéhez képest ösmerik el, vagy tagadják meg ezeket a jogokat. Elösmerik, ha a népszámlálás eredménye szerint közséoenkint és járásonként 20 százalékon felüli magyarság kimutatható, — és megtagadják, ha a népszámlálás az egyes községekben és járásokban 20 százalékon aluli magyarságot mutat ki. Meg kell borzadnunk még annak gondolatától is, hogy ezt a minimális 20 százalékot egyes vidékeken az uj népszámlálásnál a magyarság el nem éri, mert ez esetben ezeken a vidékeken egy csapásra elvesztettünk minden kisebbségi jogot, amit különben a két alaptörvény biztosit számunkra. A magyarság sorsa ez esetben meg volna pecsételve. Megszűnne joga mindahhoz, amit ha szőkébb keretekben is, de eddig mégis csak élvezett, megszűnne joga a magyar nyelv és kultúra ápolásához, és a magyar iskolához, —■ megszűnne joga a magyar színházihoz, a magyar társadalmi, kulturális és tudományos egyesüléshez, — megszűnne joga ahhoz, hogy a közadókból számarányának megfelelő segélyt, vagy támogatást nyerjen kulturális intézményeinek fen tartásához, — megszűnne joga a- magyar nyelv használatához úgy az igazságszolgáltatás, mint a közigazgatás terén, — megszűnne joga. még ahhoz is, hogy a kereskedő, az iparos, a vállalkozó, az ügyvéd, az orvos vagy más foglalkozást űző nyomtatványain, cégtábláin a magyar nyelvet használhassa. A korábbi népszámlálások ellen sok kifogás emeltetett. Túlbuzgó számlálóbiztosok a törvény félremagyarázásával minden gonoszabb szándék nélkül is helytelenül töltötték ki a számláló lapokat. Viszont sokan az államváltozás hatása alatt minden külső terror nélkül is jövőjüket féltve csehszlovákoknak vallották magukat, — bár születésük, nevelésük, kultúrájuk és érzelmeik szerint mindig magyarok voltak. Az elmúlt tíz esztendő azonban sok mindenre megtanított minket. 8 a múltak szomorú tapasztatertaiu sokat taról, azonnal meglátogatta Alfonzt s az audiencia után kijelentette, hogy a királlyal való tárgyalások rendkívül mély hatást keltettek benne. Viszont újságírók előtt Berenguer azt hangoztatta, hogy alkotmányos melón akar uralkodni. Ha ez nem lehetséges, akkor a diktatúra bevezetéséért őt senki felelősé nem teheti. Megbizhstsllan a niBórSdi helyőrség! M a d r í d, november 21. A főváros környékén lévő városokból tegnap két század gyalogság érkezett Madridba s biztos források szerint holnap újabb négy század gyalogság, két zászlóalja tüzérség s egy ezred lovasság érkezik a fővárosba, ahol több, mint háromezerfőnyi gyalogságot összpontosítanak. E csapatösszevonások nyomán á sajtó arra következtet, hogy a kormány nem bizik meg a madridi helyőrség egy részében, amely köztársasági érzelmű. Á kintről érkezett csapatok föltétlenül a király pártján állanak, s igy akut puccsveszedelem nincsen. A tegnapról mára virradó éjjel újból karabélyokkal fölfegyverzett rendőrök és csendőrök cirkáltak Madrid uccáin. Barcelonában a rend egyelőre nem állt helyre s a sztrájk változatlanul tart. Ottó főherceg szenzációs interjút adott Sauerwelnnek, a Matin külpolitikusának %m sincs ^uccs&srvekről — Ötté csak a világ essrliangu beleegyezésével fér mhm a „két f#vi?osba## ™ Hegzavarf Segi^rjisSa gyűlések Budapesten Páris, november 21. .Sauerwein, a Matin kül- politikusa tegnap meglátogatta a steenockerzeefi kastélyt, ahol Zita exklrályné és Ottó főherceg azonnal fogadták. Az interjún kiviil Sauerwein egy hivatalos jellegű nyilatkozatot hozott magával, amelynek tartalma a következő: Ottó főherceg azon az állásponton van, hogy a Habsburgok restaurációja csupán a kül- és a belföld egyhangú beleegyezése mellett történhetik meg. A Habshurg-ház ezzel magáévá tette Appo- nyl Albert gróf ooks formuláját. A Habsburgok különben is rendkívül tisztelik a magyar legitimisták ősz fejét. Ottó békés és keresztény szellemben ugv vélekedik a dolgokról, hogy a két középeurópai fővárosba való visszatérése csupán a béke ügyét szolgálhatja és semmiesetre sem jelenthet újabb veszedelmeket. A tegnap hozzá- érkezett hűségnyilatkozatok nyomán bizvást hihet abban, hogy mindkét nép többsége az ő pártján van. Ottó a trónhoz való jogának csak akkor szerez érvényt, ha a népek hűségének megjnt&I- mazásaképpen abban a helyzetben lesz, hogy jelenlétével könnyítést hozzon a snlyos megpróbáltatásokon átment országnak és megerősítse őket. Középeurópát sok veszedelem fenyegeti: az osztrák csatlakozás, amely súlyos konfliktusokat idézne elő és Ausztria végét jelentené, a szélső jobboldal agitációja, amely háborúhoz vezet és a szélső baloldal nyugtalankodása, amely a szociális forradalmat jelenti. B veszedelmek láttára Ottó a rend és a béke régi tradícióit akarja képviselni mind politikai, mind szociális téren. Sauerweínne! egyidejűleg Helsev. * Journal külön tudósítója is megjelent Steenockerzeelben, ahol Gudenus báró kamarással beszélt. Gudenus ismételten kijelentette, hogy sem az exkirályné, sem a főherceg nem gondolnak pneesokra. Mindketten elsősorban békében ét nyugalomban akarnak élni. Ötté mindenekelőtt tanulmányait akarja befejezni. Legitimista gyűlés a pesti Vigadóban Budapest, november 21. (Budapesti ezer kesztőeégünk teleíonjelenitése.) A legitimistáik tegnap este a Vigadóban nagygyűlést tartottak, amelyen minteoy ezerfőnyi közönség jelent meg. A megnyitó beszédet Apponyí Albert mondotta, amely után Szterényi József báró tartott nagyobb beszédei Kijelentette, hogy a legitimisták nem akarnak kalandba bocsátkozná, mert a trónt nem lehet kalandra nultak azok a magyarok is akik akár az ösz- szeomiás hatása alatt, akár jövőjük iránti bizonytalanságukban, meggyőződésükben meginogtak. Most már látják ők is, hogy a ha- talmonlevők is csak a gerinces embereket becsülik, hogy ők sem tulajdonítanak értéket azoknak, akik gyáva meghunyászkodásukban fajukat vagy nemzetiségüket tagadták le. Látják, hogy nemzetiségük letagadásának semmifélé jó eredménye nem volt, hasznot abból sokat nem húzhattak, és jutalmuk?... legfeljebb a lelkiismeret állandó mardosása volt, amely nyugodni nem engedte őket. Minden jel oda.mutat, hogy a múltak hibái többé nem fognak ismétlődni, hogy nem fog akadni magyar, ki nyelvét, faját, nemzetiségét, kultúráját megtagadva pillanatnyi előnyökért elárulja nemzetét. Ma már hinni lehet abban, hogy az őslakos magyarság politikai, felekezeti, és világszemléleti különbség nélkül, mint egy egységes fallanx fogja magát egyenesen, őszintén és határozottan magyarnak vallani, hogy így közös és együttes erővel biztosíthassuk mindnyájunknak egyformán az Isten és törvény által adott jogainkat. És ebben a küzdelemben, a magyarság eme élethalálharcában nagy hivatás vár az őslakos magyar zsidókra is, akik itt e földön ezer éven át nemcsak bubán és bánatban, hanem örömben és boldogságban is mindig hü osztályosai voltak az ősi idők óta itt élő magyarságnak. A magyar zsidóság útja adva van. Érzelmi és ésszerű okok kategorikus ínpe- rativuskénit követelik tölünk: magyar zsidóktól, hogy egy percig se ingadozzunk, mindőn a magyarság itt Szlovenszkón sorsdöntő óráit éli, és hűen kitartsunk magyarságunk mellett. Szivünk tele van hálóval az együttélt idők dicső múltja iránt, midőn a magyarság minden jogban, minden előnyben egyformán részesített bennünket, midőn az élet, az érvényesülés és a fejlődés minden útját egyformán nyitotta meg nekünk is és tette lehetővé egy évezreden keresztül, hogy a magyar zsidóság számban, vagyonban és tekintélyben egyformán gyarapodjék, — és hogy a kereskedelem, az ipar, a kultúra, a politika, a tudomány és művészet terén nagynevű magyar zsidók a keresztény magyarokkal egyforma vezető pozícióhoz jussanak. Szabad-e hát megfeledkeznünk arról, hogy a magyar nyelv és kultúra emlőin nevelkedtünk, hogy ennek a nyelvnek és ennek a kultúrának köszönhetjük minden erkölcsi és anyagi eredményeinket és szabad-e feltételezni rólunk, hogy most, midőn alkalmunk van hálánkat szeretettel és ragaszkodással lerónunk, mi egy erkölcstelen páifordulással meg fogjuk tagadni a közös múltat, meg fogjuk tagadni magyar érzéseinket, és elő fogjuk mozdítani azt, hogy az a zengzetes szép magyar nyelv, melynek édes harmóniáját az anyatejjel szívtuk magunkba, — hogy az a magyar iskola, amely annyi szorgalommal, hűséggel és becsületességgél vezetett be az élet ösmereteibe, — hogy az a magyar kultúra, tudomány és művészet, amely annyi hit- sorsosunkat is kiemelte a köznapi élet egyhan guságából, és odaállította a nagyvilág küzdő terére, a népszámlálás kedvezőtlen eredménye esetén itt egy csapásra talaját veszítse és legyöngüljön. Ámde a szív eme érzésein kívül objektív észszerű okok is a melleit szólanak, hogy az őslakos zsidóság pártkülönbség nélkül magyarnak vallja magát, hiszen bármely párthoz tartozzunk Í3, — az nem lehet közömbös előttünk, hogy családi életünk ezer szállal van hozzákapcsolva a magyarsághoz, — hogy otthon a családi élet bizalmas magányában, otthonunkban magyarul beszélünk, hogy gyermekeinknek magyar nevelést adunk és hogy kulturigényeinket magyar könyvekkel,, magyar újsággal és magyar színházzal elégítjük ki. De nem hunyhatunk szemet az elől sem, hogy vezető szerepet játszó hitsorso- saink, a kereskedők és lateinerek, kik magyar kultúrán nevelkedtek, — ezt a nyelvet beszélik, és pozíciójukat is csak úgy tarthatják meg, ha a kisebbségi magyar jogok továbbra is érvényesülnek, — és meg nem szűnnek. Nyilvánvaló érdekeink ellen cselekednénk tehát, ha nemzetiségünk megtagadásával egy csapással megfosztanék magunkat érdemeket szerzett jól bevált vezetőinktől. A sors keze mindnyájunkat idekötött a röghöz: nekünk Szlovenszkón élnünk és halnunk kell. A. köztársaságnak hü és lojális polgárai vagyunk és maradunk, — erősségünk a törvények, miket szigorúan és híven betartunk. Ámde éppen e törvények biztosítják elhatározásunk szabadságát is — és ezek azok, amelyek lehetővé teszik nekünk azt, hogy ál lamimségünk dacára hívek maradjunk a di cső múlthoz is, amely szívvel, lélekkel az őslakos magyarsághoz kőt és amely pártkülönb ség nélkül erkölcsileg arra kötelez minket, hogy a közelgő népszámlálásnál magyar nemzetiségűiknek valljuk magunkat. Alfonz spanyol király katonai direktórium kinevezéséről tárgyalt Paris, november 21. Az Oeuvre madridi jelentése szerint Alfonz spanyol király tegnapelőtt magához kérette Molut, a főváros rendőrfőnökét, aki a királyt meggyőzte arról, hogy a monarchia érdekében azonnal egy katonai direktóriumra kell bizni az államügyek vezetését, E direktórium tagjai a következők volnának: Martinez Anido tábornok, Primo de Rivera volt belügyminisztere, Saro tábornok, aki ugyancsak Rivera direktóriumának tagja volt és Bar- rea tábornok, Primo de Rivera hadseregíöl- üg,velője. Amikor a miniszterelnök tudomást szerzett a király és a rendőrfőnök tárgyalása-
