Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-04 / 251. (2472.) szám

t

^EXGAI-MAfifeVRHIRLAP

1930 november 4, kedd.

RANDIN

a középewópai uniót sürgeti

A francia miniszter úti tapasztalatai — Csak „átmeneti krízis" van!

P á r i s, november 3. Flaudin francia keres-: kedelmi miniszter, aki többhetes közép- és ke-! leteurópai körútja után visszaérkezett Páris-! ba, fogadta a Matin munkatársát és kijelen-j tette, hogy utazása alatt rendkívül fontos j megállapításokra jutott. Mindenütt, Bukarestben, Szófiában és Budapesten egyaránt várakozó álláspontot foglalnak el az illetékes körök. A világ Franciaország segítségére vár,

mert csak innét kaphat mezőgazdasági hiteleket. Véleménye szerint a közép- és keleteurópai gazdasági krízist aránylag könnyű lenne megoldani, ha az érdekelt államok bármily tág és elasztikus szövetséget kötnének. Ezzel emelni lehetne a lakosság vásárlási erejét és a mezőgazdasági terményeknek piacot találni.

Rendzavarás nélkül múlt el Budapesten november elseje

A rendőrség megfelelő intézkedései az egész országban megakadályozták a tervezett kommunista akciót

Budapest, november 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelen lése.) Az országosan megszervezett november elsejei éh- ségielvonulást a rendőrség erélyes akciója csirájában meghiúsította. Úgy Budapesten, mint a vidéken a kommunista szervezkedés összes vezetőit letartóztatták. A rendőrség a kritikus napon mindenütt teljes permanenciát tartott. Budapesten a Nemzeti Színház tájékára tervezték a kommunista tüntetés gócpontját és ezért a rendőrség erősen megszállta ezt a teret. Néhány suhanc mégis megkísérelte a zavargást, azonban a rendőrség va.la.meny- nyit lefogta és előállította a rendőrségre. A Wekerle Sándor-uccában a suba ne ok néhány ablakot pariit vázassal betörtek, a Kossuth Lajos uccában ugyancsak néhány suhanc flaszterkövet dobott az egyetemi nyomda könyvkereskedésének kirakatába. A rendőrség egyébként a nyomozás során megállapította, hogy a kommunisták már szeptember 15-én kezdték meg az agitácíóf és két titkos nyomdájukban 124.000 röpcédulát készítettek. A rendőrség az osztrák határon nagymennyiségű röpcédulát foglalt le. Kecskeméten a rendőrség szintén nagymennyiségű röpcédulát talált, amelyek Budapestre hívták a munkásokat. November 1-én egy teherautó vonult végig a városon keresztül, amelyből valaki belőtt az egyik

vendéglő ablakába, a golyó azonban szerencsére nem tett kárt senkiben. Debrecenben november 1-én teljes csend volt. Veszprémben elfogták Veszprémi Dezső 52 éves állástalan cukrászt, aki a kommunisták veszprémi föagitátora volt.

Szoínokan elfogtak egy Brünnben végzett mérnököt

Szolnok, november 3. A rendőrség letartóztatta Schwimmer Ferenc 26 éves gépészmérnököt, a szolnoki kommunista szervezkedés vezetőjét. Schwimmer tanulmányait Brünnben végezte, ahol szintén résztvetl a kommunista mozgalomban. Schwimmer elsősorban az ifjúmunkások körében igyekezett a kommunizmusnak híveket toborozni. A lakásán tartott házkutatás alkalmával nagymennyiségű röpiratot találtak nála. Kívüle még nyolc egyént tartóztatott le. a rendőrség. Schwimmer a szolnoki Lederer-uradalom jól fizetett alkalmazottja volt.

— Templomavatás Jókán. Somorjai tudóéi - tonik jelenti: Vasárnap avatták fel nagy ünnepségek keretében Jóka község uj református templomát, amelynek építési költségei közadakozásból gyűltek öesze. A felavatást Balogh Elemér pozsonyi püspök végezte. A templom építése körül különösen nagy érdemeket szerzett Vargha Károly lelkész és Hegyi Lajos gondnok.

IDEGEN

emberek:

R £ 6 É N Y

IRTH: MARÁI SÁNDOR

Ccp^r igfit by P aniűeon

(52)

Lemegyek a korhadt lépcsőn, tapogatózva megtalálom az ajtót, végigmegyek a homályos téren, a Vieux Donjon ablakai világosak. az asztaloknál párok ülnek, elegáns emberek. kirándulók. Lemegyek a folyóhoz, sé- fányféle vezet végig a parton, a viz egészen sötét, a hold nem világit, az erdőt ő a kastélyt a túlsó parton csak homályosan látni, egy félórát járok itt, két fűz között, száz lépési Li és alá. Szeretném átgondolni mindazt, amit délután beszéltünk, de leggyakrabban s el nem utasithatóan az a pillanat tér vissza, mikor a part felé úszom s a lány felém hajol és két kezét nyújtja. Nem tudok semmit. Beszélnem kellene velük, óraütésre veszem észre magam, visszamegyek a vendéglőhöz, az ablakon át látom már őket, az ajtó mellett ülnek, egymás mellett, szótlanul és várakozóan s most igazán olyanok, mint két vasárnapi iskolásgyermek, kirándulók egy közös líceumból.

*

Éjjel arra ébredek fel, hogy sírást hallok. Első pillanatban úgy tün.ik fel, hogy egy gyerek sir valahol. Felülök az ágyban, hallgatózom. A sir ás a szomszéd szoba felől szivárog. Ijesztő és rettenetes. Ha az ágyban, ezen az idegen helyen, a paplan alatt egy hullát találnék, nem Ijedhetnék meg jobban. A hideg végigmegy hátamon, libabőrösen ülök az ágyban, meztelenül, az idegen ágyban, melynek szántott fü- és bolhaszaga van. Nem merek lámpát gyújtani. Nem merek mozdulni. Futólag arra gondolok, hogy féltem-e igy valaha, mert félek, hallom az egyenletes, fájdalmas sírást, didergek. Félkézzel a szék felé tapogatózom, megkeresem az ingemet, a sötétben magamra huzom. Az

ablakot nyitva hagytam. Mindent értek, az ébredést követő pillanatban már tudom a sírás eredetét, azt is, hogy kitől és miért származik, de, különös módon nem vagyok egészen tisztában vele, hol vagyok és miért vagyok itt?

A felhők eltakarodtak, most látom, hogy közben megjelent s már lemenőben is van a hold. Csak fényét sejtem, halványan az ahlak felől. Topolyaiakat látok, s mikor szemem megszokja az ablak homályos, holdfényes négyszögét, két topolyafa közöli a messziben ezüst csikót veszek észre s egy derengő mezőt. Ez a Szajna, gondolom s mint aki támpontot talált, nyugodtabb leszek. Nincs órám, de biztosra veszem, hogy már az éjszaka után vagyunk, talán csak egy-két perc s virradni kezd.

Éktelenül szomjas vagyok. Kimászom az ágyból, mezítláb a mosdóhoz tápászkodom, poharai s vizeskancsót találok. A viz langyos s a pohárnak édeskés szájvizszaga van.

Elönt a verejték. Az éjszaka ragad, mint a langyos nyirok. Semmi kedvem visszafeküd- ná a bolhaszagu ágyba, az utálatosan puha, ragadós dunyha alá, meztelen lábamra cipőt húzok, de nem fűzöm be, nadrágot öltök, tíz ujjammal végigmegyek a hajamon, így fekszem vissza az ágyra, ülőhelyzetben. Egy griis-t csavarok s óvatosan seroentem a gyufát.

A gyufasercentés éjszaka arra a célra, hogy valakit álmából felzavarjanak. éppen olyan alkalmas, mint az ágyulövés, s a hatása is biztos. Ezt tapasztalatból tudom. Mikor a gyufa elsercent, lélegzetvisszafojtva várok. Csakugyan, a sírás elhallgat. Észrevették, hogy fenn vagyok. Minden hang átszürődik, a fal talán deszkáiból készült.

Félre nem érthetően hallom, amint a szomszédban suiská.1 valaki. Ez a nő. A szavakat nem értem, de a hangot megismerem, mintha igy suttogva is lepedékes lenne a hangja és sebesen pergeti az nreket. Hosz- szan, sokáig suttog, a sírás elhallgatott. Aztán nagy szünet. Most a fiú kérdez valamit. Az ágy reccsen egyet, mint mikor valaki hanyatt ejveti benne magát. Most talán alezaFontos őrszem '1

a száj, testünk kapuja. Ez az egészségünk őre. — Ha Ön a logait és száját csak mechanikus úton tisztítja, a nap egyéb szakában, valamint egész éjjel a káros baktériumok romboló hatása ellen védtelen. — A fogak megtisztítása, azok mechanikus tisztítására ieltétlenül jó, ha arra egy olgan finomszemcsés anyagot mint az ODOL-fogpasztát használ. Ez azonban a fogai épségének tartós megóvására még nem elegendő. ODOL-SZÁJVIZ is kell ahhoz, mely a szájüreget és fogakat vékony, fertőtlenítő hártyával vonja be, amely alatt a baktériumok nem szaporod- hatnak. - Felváltva tisztogassa tehát a logait ODOL-FOG- PASZTÁVAL és óvja meg a romlástól ODOL-SZÁJ- VI ZZ EL, mert — ez az

ODOL-MÓDSZER

Mesébeiüő keleti pompával

Ras Tafiarit Abesszínia császárává koronázták

Addis Abeba, november 3. Ma délelőtt 7 óra 30 párékor Ras Taffari-Makonnent Abesszínia császárává, azaz „a királyok királyává44 koronázták. A szertartásokat a külön e célra épített hatalmas templomban tartoták meg, európai méretekkel mérve szinte hihetetlen szinpompa és ünnepi fölvonulások között. Az uj templom közvetlenül Szent György katedrálisa mellett áll. A meghivottak az utolsó helyig megtöltötték a templom hajóját és a sok ezerre rugó tömeg a katedráfis előtt várakozott Az európai kormányokat és államfőket magasrangu kiküldöttek képviselték. Félórával a koronázási szertartás előtt Ras Taffari palotájából a koronázási kocsin, amely azelőtt a német császár tulajdona volt, a templomba hajtatott. A hintót hat osztrák ló húzta. A templomot belül fantasztikus értékű keleti szőnyegekkel díszítették föL A papok pompás bársony ornátusban jelentek meg, arany fátyolokkal, amelyek ugyancsak hallatlan értéket képviseltek.

Ras Taffari karminvörös ruhában jelent meg. Csaknem leroskadt az aranysujtások, drágakövek és egyéb ékszerek terhe alatt A koronázás rövid ideig tartott. Az ima elhangzása után Abau érsek a drágakövekkel kirakott koronát a császár fejére tette. A hivatalos ceremónia után kilenc órakor a katedrálisban megtartották az egyházi ceremóniát is, majd a császár az ünnepi hintón a földiszitett uccákon és a diadalivek alatt visszautazott a palotába. Jellemző, hogy a diadalíveket a király személyes ellenőrzése alatt építették föl. Az ország minden részéről sokezer alattvaló érkezett a fővárosba és mindnyájan határtalan lelkesedéssel fogadták a császárt. A palotában Ras Taffari fogadta a külföldi misz- sziók szerencsekivánatait.

Este ünnepi bankett volt, amely kezdetét je-vV lentette az egy hétig tartó örömtinnepeknek. A császár és a császárné ma az egész éjszakát i imádkozással töltötte eL

Dák.

Különös, gondolom, ezek most odabenn fokszenek, mint egy házaspár. Közös ágyban, közös paplan alatt, poros cipőik az ajtó előtt állanak, hálóingben feküsznek, bizalmasan. Már egy éve. Vagy ikét éve. Boudin. Hogy hi'vják, mi is a neve? Emilé Boudin. Huszonkilenc éves, ami azt illeti, kissé fejletlen. Különösen az arcvonások:. Mérnök a gázgyárban, de ez nem jelent semmit. Intelligens. Borsi azt mondta, hogy ez egy jó fajta, ezek a fiatal franciák. Hamar lázba jön, akkor eüharapja a szavakat. Csakugyan, minden fontos neki. Az apja fotográfus volt Neuillyben. Olyan dolgokról is beszél, melyeket én már nem ismerek. Ez szinte jólesett. A szürrealizmusról adott elő, s mikor megkérdeztem, hogy mi az, úgy nézett rám, mint egy részegre. Aztán összeszedte magát és jóindulatúan megmagyarázta. De ettől a pillanattól fölényesebb volt. Alig észrevehetően. Egész délután oktatott egy kissé Már meg akartam mondani neki, hogy se Biüan- courtban, se Puteauxban, ahol a telet eltöl- töttem, nem beszélt senki szürrealizmusról, de aztán úgy éreztem, hogy ezt kérkedésnek veszi. Egyáltalán, volt valami megnyugtató számomra abban, hogy nem hallottam mai napig a szürrealizmusról. Úgy éreztem, hogy nem is fontos. Nem magyarázhattam meg neki, hogy én ezen túl vagyok.

Én napról-napra élek, sóik mindent elfelejtettem, sok mindent tanultam. Azt hiszem, Boudin szegény. Talán nem megy sokkal jobban a dolga, mint most nekem Nem mindenki olyan szerencsefia, mint én, hogy eladó lehet Leroynál. De ő mégse tudja azt, amit én. ő idehaza él, az életében van, nem ment túl az élete természetes keretein, a legrosszabb, ami történhet itt vele, hogy beteg lesz, vagy éhezik. Ez nem ugyanaz, mintha én leszek itt beteg, vagy ha én éhezem. Ezt még nem tudja.

Rokon .szénvet érzek iránta. Egyidős velem. S egy kis fölényt, ő idehaza van.

Ez persze, gondolom, hogy ő idehaza van, nem segit rajta, nem segít azon, hogy szerelmes ebbe a lányba, a a lány itthagyja, elmegy haza, valamelyik vidéki városba, nem akar róla tudni, nem akar visszajönni hozzá. Ez a vég. S közben oly udvariasak. De az elébb sirt.

A giris a körmödre égett. A falhoz nyomom, másnap biztosan megállapítják majd, hogy egy disznó aludt itt, valószínűleg egy idegen.

Végigfekszem az ágyon. Mindez közömbös nekem. Néha megdöbbenek, milyen türelem van bennem. Tudóik várni. Ezt nem tudtam azelőtt. „Azelőtt*', — erre mindig úgy gondolok, mint mikor egy felnőttnek a gyermekkora jut eszébe. Megtanultam a türelmet is.

Szerelmes ebbe a lányba, gondolom, fekszem a sötétben és elhúzom a szájam. Borsi egyszer azt mondta, hogy Párásban a szerelemnek még teljes értéke van. Ez a szó: „sze- relem“, úgy hat rám mintha azt mondaná: „világpolgár**. Ez még van, csakugyan? Ez a játék és ceremónia, de igen, de nem? A leányt látom, amint haját felfűzi, most egészen élesen látom őt és magamat, figyelni kezdek.

Vaszilieff jut eszembe, aki azt mondta egyszer, hogy talán élnek már emberek, akik számára a művészet nem olyan fontos, mint nekünk. Arra kell gondolnom, hogy talán élnek más emberek, akik számára a szerelem se olyan fontos. Vagy nem úgy fontos, nem abban a formában.

Nyugodtan nézek magam elé. Nem tudom elképzelni, hogy valamikor éjjel egy szobában sírni kezdjek egy nő miatt, mint ez a francia fiú itt a szomszédban. Hirtelen ..fel- nött“-nek érzem magam, más értelemben, mint ahogy ezt valaha is elképzeltem. Nyugodt vagyok. Ha egy ember el akar menni egy másik embertől, akkor elmegy.

Boudin felszedte valahol ezt a leányt, aki vidékről jött Párisba, romantikus kis szerelem lehetett, a régi iskola, talán együtt i« laktak, talán az őszintét len pap a-ma ma-játszások egyike volt nagyon fiatalon, ahogy egészen fiatal emberek a háború után csinálták. Lehet, hogy Boudin is „otthont** akart alapítani. Ezt. gyakran láttam, a háború után. A lány moet elmegy. Mi közöm nekem ehhez?