Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-04 / 251. (2472.) szám

1930 november 4, kedd. ^RX<M-MagÍíARH1 R1íM> S Nasaryh elnök Kistapoicsány- ból visszatért Prágába Pozsony, november 3. (Pozsonyi szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Masaryk el­nök, aki már teljesen kiheverte meghűléses betegségét, Kistapolcsányból visszatért Prágába. Az elnököt szállító különvonat éj­szaka 12 órakor futott át a pozsonyi pálya­udvaron. , Briinlng nemei kancellár a német külpolitika irányelveiről A Petit Párisiért fontos interjúja - flinta a rétiben marad Az európai béke előfeltétele: a német francia együttműködés Heghalt Szabolcska Hihály Budapest, november 3. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Szabolcska Mi­hály, a kiváló magyar költő, tegnapelőtt Te- mesvárott váratlanul elhunyt. Holtteste a va­sárnap esti gyorsvonattal érkezett meg Te­mesvárról Budapestre. E vonattal jöttek az elhunyt közvetlen hozzátartozói, valamint há­rom kocsira való koszorú. Szabolcska Mihályt kedd délután 3 órakor az Akadémia előcsar­nokából temetik el. A gyászszertartást Ravasz László református püspök végzi. A magyar sajtó kivétel nélkül mély részvéttel emlékszik meg a költőpap tragikus haláláról. * * * Szabolcska Mihály úgy halt meg, hogy nem él* te túl magát, költészetét. 1862-ben született — milyen földrengések rázkodtatták meg azóta Euró­pát! A legnagyobb háború tombolta Ki itt magát, évszázados birodalmak, dinasztiák omlottak össze és az irodalom lényeges változásokon ment át. Csoda, hogy Szabolcska még mindig nem került a felejtett költészet b-listájára. Még mindig aktuális volt, még pompás erővel birkózott meg változott időkkel, felfogásokkal. Majdnem elérte a biblikus korhatárt. Fiatalok gyors egymásutánban élték túl magukat, nagy garral hirdetett irányaikat és Szabolcska, aki hazafias verseket irt, családról, vallásosságról énekelt (csupa „időszerűtlen" téma!), modern maradt a maga pompás hatóerejében. „A Grand Caféban", „A salzburgi csapszékben" még mindig fontos ritmus a magyar verselés szimfóniá­jában. Szabolcska hiányozna, ba nem volna. El­érte a legmagasabbat, a legnagyobbat, amit költő elérhet: fontos ember egy nemzet irodalmában. Ókécskén született, szegény teológus volt, Géni­ben és Parisban végzett teológiai tanulmányokat és 1892 óta mint lelkész működött Magyarorszá­gon. A Csokonai-kör adta ki 1891-ben egy verses- kötetét és Beöthy Zsolt üdvözölte lelkesen tárcá* bán az uj költőt. Az első kötetet „Hangulatok", majd „Újabb versek" cimü kötetek követték. Az érzés mindenütt naiv, azaz priméren lírai a kife­jezés egyszerű, keresetlen, de 35 év előtt határo­zott nóvumot jelentett Budapesten. Szabolcskával tért vissza a magyar lira nemzeti jelleméhez és alakjához. Szabolcst ának sok köze van Petőfihez, de csak a népies kifejezésben és a keresetlenség- ben. Nem lángész, mint a legnagyobb magyar költő; nem tudja áttörni az ország határait, de magyar viszonylatban az elsők közé tartozik. Az utóbbi időben elhallgatott, de régi versei halála pillanatáig teljes erővel hatottak és Szabolcska neve ünnepelt név volt. Most, hogy elköltözött, versei ujult erővel törnek majd fel és aki ismer­te őket, szépségüket újra fel fogja fedezni; a fia­talok pedig előveszik a szerény köteteket, ame­lyekből a saját uj munkájukhoz erőt meríthetnek. Paris, november 3. Brüning birodalmi kancellár tegnap fogadta a Petit Párisién munkatársát és nagyjelentőségű nyilatko­zatot tett a német külpolitika legújabb irá­nyáról. Egyenes vonalakkal ecsetelte a helyzetet és kijelentette, hogy a német kül­politika nem tér le a béke útjáról és el­utasítja a kalandorok törekvését, akik gá­tolni akarják az események természetes fejlődését. A német külpolitika a nemzet­közi szerződések lojális keresztülvitelének és a népek békés ügyüttmüködósének alap­ján áll. A német nép túlnyomó többsége évek óta helyesnek tartja ezt a politikát és most sem hazudtolta meg vezetőinek tö­rekvéseit. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időkben a német-francia viszony egészséges fejlődésében bizonyos visszaesés mutatko­zott, aminek elsősorban az az oka, hogy a német belpolitika bizonyos eseményeit Franciaországban félreértették^ vagy téve­sen értékelték és valódi okaival nem voltak tisztában. A szeptember 14-i választások nem a gyűlölet, vagy a háborús fenyegetés kifejezését jelentették, hanem a mélyen deprimált, de mindazonáltal erős német nép pillanatnyi elkeseredését. A dolgok nem állnak meg és a németek a jövőben lankadatlan hévvel fognak küzdeni nem­zeti jövőjükért. Franciaországban nem lát­ják be, hogy Németország szörnyű gazda­sági depresszióval küzd és csodálkoznak azon, hogy a jóvátételek terén engedélye­zett enyhítések nem hozták meg a várt ja­vulást. Sőt, véleményük szerint, a német nép nem értékelte kellőképen a franciák gazdasági és politikai téren hozott áldoza­tait. Hat hónappal a Young-tervezet életbe­léptetése után mindenütt megkezdődött a revíziós törekvés és a diszkusszió keresztül- vihetetlenségéről. A franciáknak be kell látniok, hogy az adott könnyítések sem se­gítenek Németország keserves közgazdasági helyzetén. A nemzetközi politika középpontjában még mindig a biztonsági kérdés áll. A fran­ciák ennek a kérdésnek állandó felhánytor- gatásával bizalmatlanságuknak adják tanu- jelét. Franciaországban is be kell látni, hogy a biztonsági problémát nem lehet ál­landóan felhozni a jogosult lefegyverzési kívánságok ellenében, annál kevésbé, mert a biztonságot az állig felfegyverzett nem­zetekkel körülvett, teljesen leszerelt és minden határán nyitva álló néppel szem­ben hangoztatják. Ha a franciák nem akar­ják veszélyeztetni az ünnepélyesen aláirt szerződések érvényét, a maguk részéről is eleget kell tenni rendelkezéseiknek. Né­met felfogás szerint valamennyi államnak egyforma joga van a biztonságra és a né­metek nem értik, hogy ezen a téren Paris­ban kétféle mértékkel mérnek. A legutób­bi diplomáciai szerződések, amelyek két­ségtelenül nagy előretörést jelentettek a háború végérvényes likvidálásának utján, teljes értéküket csak akkor érik el, ha a két főrészes, Franciaország és Németország, folytatja békés együttműködését. A hűvös várakozás politikája nincs helyén a jelen­legi Európában. Amig a mai természetelle­nes állapot tart, amely tiz év előtt az egyen­Róma, november 3. Gibson brüsszeli ame­rikai követ, aki mint ismeretes, kormánya megbízásából közvetít Franciaország és Olasz­ország között, tegnap Mussolinival is tárgyalt és a látogatásnak európai politikai körökben rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak. Gibson fogadta az amerikai újságírókat, de írem vallotta be, hogy megbízatása politikai jellegű, viszont kifejezte meggyőződését, hogy az olasz—francia flottatárgyalásokat nem sza­bad végleg megszűntnek tekinteni, mert egy­előre komoly remény van a békés megoldás megteremtésére. A francia és az olasz lapok polémiája az utóbbi napokban ismét teljes hevességgel kitört, ami azt bizonyítja, hogy a kényes témához egyelőre még mindig csak nagy óvatossággal szabad nyúlni. Szófia, november 3. Az esküvői ünnepsé­gek befejezését szombaton a bolgár nép öt óra hosszat tartó hódoló fölvonulása jelen­tette, amely a királyi palota udvarán tör­tént s amelyen a fiatal királyi pár mind­végig kitartott. A menet élén a kabinet tagjai, a szobranje képviselői és a magas- rangú hivatalnokok haladtak. Szófia egyik nyolcszáz tagot számláló énekkara ez alka­lommal elénekelte azt az uj himnuszt, ame­lyet egy bolgár zeneszerző külön az eskü­vőre komponált. Majd folytatódott a hivata­los személyiségek felvonulása, akiket a tartalékos tisztek és a feketeinges bolgár lőtlen erőviszonyok kihasználásával jött lét­re, addig Németország minden rendelkezé­sére álló békés eszközzel törekedni fog a szerződések megjavítására és követelni fog­ja jogos kívánságainak teljesítését. F kí­vánságokkal Németország korántsem akarja a jelenlegi rendet zavarni, ellenkezőleg az a meggyőződése, hogy csak teljesítésük szolgálhatja valójában a békét. Az olasz álláspont változatlan: előbb elvben meg kell adni Olaszországnak a francia flottával való teljes paritás jogát s csak az­után szabad utakat keresni az esetleges arangementre és olasz engedmények kihar­colására. Gibson állítólag egy 1936-ig tartó flottamo­ratóriumot ajánlott, amelyet Olaszország csak akkor fogadhat el, ha előzőleg teljesitik a pa­ritásra irányuló kéréseit. A római lapok •kommentárjai egyelőre pesszimizmussal Íté­lik meg a helyzetet és a római Tribuna pél­dául kifejezésre juttatja, hogy Olaszország so­hasem egyezik be izolálásába, ami szemmel- láthatólag a franciák törekvése. honvédek követtek, akik fasiszta módon üd­vözölték uralkodójukat, a dobrudzsai, a macedóniai és a tráciai emigránsok csak­nem teljes létszámban megjelentek több­nyire nemzeti viseletben. A menet végén beláthatatlan embertömeg haladt. Legvé­gén vonultak a cigányok festői viseletűk­ben, élénk lármával üdvözölve a királyi párt. A felvonulás alatt a tolongás többhe- lyütt életveszélyessé vált. Déltájban a tö­meg áttörte a rendőrség kétszeres kordon­ját, úgy hogy a rend helyreállítására kato­naságnak kellett közbelépnie. A királyi pár ma egy vidéki kastélyba vonult vissza. Churchill magáévá tette a cionista zsidók követeléseit Újabb vita a Baifour-deíüarstió körfii — Lord Passfield védekezik Gibson Rómában löiwstit Az olasz-francia flottaparltás kérdése — A helyzet nem reménytelen A bolgár nép hódol Boris és Glovanna előtt Az esketési szertartások utolsó fázisa — A királyi pár vidékre utazott Bethlen Angorából visszaérkezett Budapestre A magyar miniszterelnök megállapítja, hogy a két ország között minden tekintetben teljes összhang uralkodik Ankara, november 3. Bethlen magyar miniszterelnök pénteken este elhagyta a tö­rök fővárost. A pályaudvaron a kabinettiroda főnöke átnyújtotta neki, valamint Csáky Ist­ván gróf külügyminiszteri tanácsosnak Kemal pasa különösen meleg sorokkal ellátott fény­képét. Szombaton Bethlen Konstantinápolyi is elhagyta, ahol a pályaudvaron fogadta a magyar kolónia küldöttségét és számos török előkelőséget. Szófia, november 3. Bethlen vasárnap uta­zott át Bulgária területén. A határon Rudnay szófiai magyar követ fogadta Burov külügymi­niszterrel együtt. Átutaztában a bolgár hatósá­gok a legmesszebbmenő előzékenységet tanúsí­tották Bethlen és kísérete irányában. Budapest, november 3. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Bethlen miniszterelnök ma délután négy órakor Budapestre érkezett. Konstantinápoly, november 3. Bethlen minisz­terelnök elutazása előtt fogadta a török távirati iroda tudósitóját és kijelentette előtte, hogy Izmet pasa miniszterelnökkel és Tewfik Rusdy bej külügyminiszterrel folytatott eszmecseréi nagy megelégedéssel töltik el. A tanácskozá­sok a mély és szoros barátság jegyében foly­tak le, amelyek a két ország viszonyát jel­lemzik. A két országot érdeklő valamennyi politikai kér­dés igen beható mérlegelés tárgya volt. Azt az erős benyomást szereztük — folytatta Bethlen —, hogy minden tekintetben teljes összhang van köztük. Természetes, hogy a jövőben is folytatni fogjuk a kapcsolatok szorosabbá tételét a két testvérország kö­zött. Bethlen sajnálkozását fejezte ki, hogy egyes sajtóorgánumok különleges jelentőséget tulaj­donítanak az ő és Venizelosz görög miniszter- elnök egyidejű ankarai látogatásának és kije­lentette, hogy ez a látogatás egyetlen nemzet ellen sem irányult, hanem természetes és elma­radhatatlan következménye a két ország közt meglévő jóviszonynak. Bethlen ezután a leg­nagyobb elismerés hangján nyilatkozott Musz- tafa Komáiról és köszönetét mondott azért a barátságos fogadtatásért, amelyben Törökor­szágban részesítették, Páris, november 3. Lord Passfield, az an­gol gyarmatügyi hivatal államtitkára, aki a Palesztinái kérdésben tett nyilatkozatával magáira vonta a világ cionistáinak haragját, ma újból nyilatkozott és igyekszik megma­gyarázni előbbi szavalt. Megállapította, hogy az angol fehér könyv nem ad okot a zsidók­nak a nyugtalanságra. Anglia a mandátumot magára vállalja és lojálisán eleget tesz kö­telességeinek. Annyi tagadhatatlan, hogy a mandá tum szövegét a nnakidej én ú gy sző vé­gezték meg, hogy bizonyos kétértelműségre adhatott okot. A munkáskormány ma ugyan­olyan értelmezést adott a szövegnek mint az 1922-ben uralmon lévő angol kormány. A leg­csekélyebb változtatás sem történt az eredeti rendelkezéseken. A fehér könyvben egyetlen szó sem áll arról, hogy az angolok megtiltják a Palesztinába való bevándorlást. Ellenkező­leg, a bevándorlás tovább folyik és május óta több mint ötszáz személy telepedett le a mandátum területén. A kormány egyébként bejelenti a fehér könyvben, hogy a jövőben nagyarányú területűyerési akciót kezd Pa­lesztinában és igy is több helyet biztosit a ki­vándorló zsidóknak. London, november 3. Churchill volt kon­zervatív miniszter a Sunday Cronicleben nagy cikket ír a palesztinai kérdésről és élesen megtámadja a kormány palesztinai politikáját. Kifejezi, hogy MacDonaldnak vagy teljesítenie kell a Balfour-deklaráció ígéreteit és a mandátum feltételeit, vagy vissza kell adnia a mandátumot a népszö­vetségnek és lemondani annak stratégiai és gazdasági előnyeiről. Churchill rámutat azokra az alapvető hibákra, amelyeket Passfield nyilatkozatában tett, mert az an­gol kormány a mandátum megkapásakor nemcsak a palesztinai zsidókkal szemben vállalt kötelezettségeket, hanem a Palesz­tinán kívüli cionista mozgalommal szem­ben is. Egybehívták a szenátust Pi1 ága, november 3. A szenátus legközelebbi ülését csütörtökön, november 6.-án délután három órára egybehívták. Az ülés tárgysoro­zatán szerepel: A dunántúli h. é. vasút Po- zsony-ujvárosállomástól a határig terjedő vo­nalszakasz, valamint a Nógrádmegyei h. é. ICSIZI víz A legerősebb jód-bróm források gyógyvize. Kérje a esizi víz használati utasítását. Csiziürdő, vasút Losnoc állomástól a határig terjedő vo­nalának államosítása. Szerdán délelőtt 10 óra­kor ülésezik a szenátus költségvetési bizott­sága, 12 órakor a külügyi bizottság, csütör­tök délután 2 órakor pedig a mentelmi bi­zottság s fél 3 órakor a kezdeményező bizott­ság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom