Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-15 / 261. (2482.) szám

2

1930 november 15, péntefc.

szól és a volt szövetségesek lefegyverzését csupán kívánságként mondja ki. Az elöké- siűtö lefegyverzési munka különben májakkor megkezdődött, amikor Németország még alig tett eleget lefegy verzési kötelezettségeinek. Franciaország ezen a féren ■v is nagy áldozatokat hozott. Mai katonai v költségvetése aranyértékre átszámítva egy negyeddel kisebb, mint a háború előtti katonai kiadások voltak. A szolgálati időt egy harmaddal megrövidítették, a hadsereg létszámát pedig négyszázezer emberrel. Franciaország hadserege 183.000-rel kisebb, mint az olasz hadsereg és 195.000 rel kisebb, mint az angol hadsereg.

Tardien beszédét a parlament óriási helyesléssel fogadta. A beszéd elhangzása

• után a kamara megkezdte a részletes vitát, melynek első szónoka Franklin Rouillon nacionalista képviselő veit. aki Briand nyilatkozatát nem találta kielégítőnek. A külügyminiszter nem nyilatkozott világosan a revízió kérdéséről. A vita végén Tardien újra szólásra emelkedett. Fölszólította a képviselőket, hogy tegyék túl magukat a pártkereteken és a kormány külpolitikáját lehetőleg egységesen fogadják el. Ha a kormány bukását szükségesnek tartják, akkor buktassák meg holnap, de nem még ma, amikor Franciaország érdekei a kormány hely énmaradását teszik szükségessé.

«s:r isaaaaMtamjammMtr-r -■ mii w iMiTOwavvatwnntrm ni

A pápa arsas? Sefe'éoía

Róma, november 14. Szerdán a pápa do'gozó- ' szobájába bevezetiék ez uj asztali telefont, amely . a nevyorki nemzetközi távirati ée telefonitairsaság ajándéka. A telefon tiszta aranyból készült és gyönyörű email-lapokon a négy evangélista képét és a pápai címert ábrázolja. XI. Pius azonban eMgiha fogja személyesen használni a pompás ajándékot,

. . mert a Vatikán egyik irattan törvénye alapján a •pápa személyesen senkivel sem telefonálhat.

•1931 tavaszán ui választások i lesznek Angliában

■ London, november 14. A Daily Teleg- j raph ma ismét kijelenti, hogy 1931 elején Angliában föltétlenül uj választásokat ir- i ftak ki, amelyeket konzervatív körök öröm- i :y ■ mel várnak, mert a legutóbbi pótválasztás j -' eredményén föllelkesülve biztosra veszik,

~ hogy a konzervatív párt eléri az abszolút többséget. A párt különben az utóbbi napokban Westminsterben konferenciát tar- tótt ós teljes bizalmat szavazott Baldtvinv

• nak, ami azt mutatja, hogy a párt egységes és a bomlásról szóló hírek kivétel nélkül

j alaptalanok.

IMI IM ■■■ M

•m ■ i iin«-v«-imiin■■■!—- ni -rrrn---------------' - ■ - ■

R E6 '

IRTA: MÓRÁI SANDOR

Copyright ot Pantfieon

■ (62)

A meleg és tiszta levegőben lassan és su- ‘ íj'Osan mozog mindenki, s a hívők iskolás sorokban lépdelnek a templomból elő, fehérruhás lányok menyasszonyi koszorúval hajukban, s nyomukban az öregek, négyes sorokban, engedelmesen. Éva egy ilyen sor közepén lépdel, s mikor a templomajtón kilép,

■ rövidlátó s káprázó hunyorgással, vaksin néz já nagy fényben körül.

Megvárjuk, amig mindenki elvonul, a me- lég, átfült körön ülünk, Jeane Herault sir- : kövén.

— Te nem jársz misére? — kérdi.

— Nem.

.. — Párisban én se jártam — mondja csen. desen. — De itt el se tudom képzelni mise nélkül a vasárnapot.

— Igen — mondom udvariasan.

Szomorúan és különösen mosolyog, néz- a tünedező csoport után. ttövidlátóan hunyo- rit, kezét szeme elé tartja ellenzőül s úgy néz- a porban totyogó pinguin-sereg után. Ezzel a szomorú mosollyal, áhitatosan kérdi:

— Te szoktál imádkozni?

' — Nem.

— Én folyékonyan tudok — mondja ünnepélyesen.

Végigmegyünk a téren. Körüljárjuk a hotelt, s megbámulunk néhány középkori házat, Igaz) hotel ez, elő kerttel, garázzsal, s a kert■ ben tenniszn ad rágós fiatalemberek ülnek,

rádió szól, s hölgyek kalap nélkül nyaralnak az asztaloknál, fehér kabátos pincér portót

szolgál fel kis poharakban, A rádió rekedt tánczenét, csörömpöl széjjel a tiszta ós meleg délelőtt csendjébe; * egy totmiszrubáe pár

mfpmmmmmueBmsmammKmmmaamamammmmmKsiaamE

Németországban kíváncsibban várták az osztrák választások eredményét, mint Ausztriában

A szélsőjobb csalódása — A csatlakozás eszméje a válaszúton — A délnémet-osztrák egység fantasztikus terve

Berlin, november 14. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Talán még Becsben sem várták olyan nagy érdeklődéssel az osztrák választások eredményét, mint a német fővárosban. Erre az izgalommal határos érdeklődésre könnyű magyarázatot találni. A szeptember 14-iki német válaszlások Németország számára a politikai helyzet teljes eltolódását jelentették és érthetőképpen erős tápot adott volna a szélsőséges mozgalmaknak az ausztriai szélsőség előretörése. Nem szabad elfelejteni, hogy a uacionáLszocialista mozgalom Anitaképpen Ausztriából indult ki, hogy az egyetemi Ifjúság antiszemita és antiliberális mozgalmainak az osztrák diák- szövetségek voltak kezdeményezői és élesztői. Ausztria inár évek óta társadalmi és kulturális szempontból azt az irányzatot képviseli, melyet a német szélső jobboldal itt is diadalra szeretne segitem. Tudnunk kell azt is, hogy a német nemzet; szocializmus vezére, Adolf Hitler még ma is osztrák állampolgár és Ausztriából importálta azokat a 'szólamokat, melyeket később a nemzeti szocialisták programjává építettek ki. Döntő fontosságú volt tehát Németország számára, hogy a jobboldali szélsőség melegágyában, Ausztriában, elég erősnek mutatkozik-e a demokrácia vagy sem.

De nemcsak belpolitikai szempontból kísérték feszült kíváncsisággal a vasárnap eseményeit.

xAz uj erőre kapott revíziós törekvések természetesen ki (akarják küszöbölni a versaülesi békeszerződés egyik legigaz- ságtalanabbnak tartott paragrafusát, mely eltiltja Xémefausztria Csatlakozását Németországhoz.

És ha ébben áz órában az európai helyzet még nem is- tette teljesen akuttá ezt a kérdést, bizonyos, hogy a közel jövőben nagy ■szerepet fog játszani az xAnsohluss problémája. '

El fog érkezni az az idő, amikor a két ország, Németország és Ausztria közvéleményétől fog kizárólag függni, hogy vájjon végre akarják-e hajtani az osztrák és német köztársaság egyesítését, vagy valamely más politikai konstelláció fogja-e végleg levenni a napirendről a két testvérnemzet egyesítésének tervét.

A német közvélemény, ha tárgyi okokból némi meggondolásokkal kiséri is az An- soMuss lehetőségeit, érzelmi szempontokból a szélső jobboldaltól egészen a baloldalig Nagynémetország alapján áll és a legnagyobb figyelemben részesíti mindazt, ami ezzel a problémával kapcsolatban van. Viszont Berlinben jól tudják, hogy Bécsiben nem egészen hasonló a helyzet.

Az Ansehluss-mozgalom légin eggyőződé- sesebb hordozói a határon innen és a határon túl a demokratikus pártok.

Paul Lobé, a német, és Seitz, az osztrák szociáldemokrata vezér, egyúttal az Ansehluss- mozgalom nak vezérei is. Sohober kancellársága idején, ha külpolitikai szempontok a legnagyobb tapintatot és óvatosságot is tették számára szükségessé, még külföldi utjai alatt sem mulasztotta el a német és osztrák nemzetek együvétartozását hangsúlyozni. Viszont a kiismerhetetlen Seipelbön, a szint nem : valló Vaugoinben és Starhemb&rgben nem bíznak a németek. Seipelben a német j közvélemény intuitíve az Anschluss ellenségét latija, és Vaugoin nyilatkozatai, melyeket nagy külföldi lapok számára lett, megerősítik a feltevést, mely szerint az osztrák keresztényszocia'lista párt jobboldali szárnya nem tartja kivánaíosnak a -túlnyomóan protestáns és túlnyomóan demokratikus német köztársasággal való szoros kapcsolatot. így a németek érzése 'szerint az osztrák választá-j sok az Ansrih 1 uss-kéröés további fejlődésé- j iől is döntöttek.

Az osztrák választások eredményéből a józan német polgári közvélemény azt a következtetést vonja le, hogy aszélsőség hulláma túl jutott kulminációs pontján.

A választások előtt Németországban kalan- j—imMiwirvuiiiii iiniimiiwiiiihí' «aa«imiiiwrniiaiviiniiim

foxtrottozik az asztal között. A rács mellett egy magányos asztalkához ülünk, exportot rendelünk s. hallgatjuk az előkelő idegeneket. Kivétel nincsen, valamennyien angolul beszélnek. Felemelem a poharam Éva felé, s egyetértőén, halk megvetéssel a környezet iránt, mondom, hogy örömet szerezzek neki:

— Az idegenek.

Körülnéz és bólint. Nem érinti meg a poharat, panaszosan mondja:

— Ó, igen.

Átmegyünk a falun, s a tenger partján tartunk visszafelé. Mikor Tregastelt észrevesz- szük. a domb mögött, a csodatevő Szent János hüvelykujjáról elnevezett templomban delet harangoznak. A csend, olyan tikkadt, mint nálunk a pusztán. Nem hallani a tengert se. Most szürke a tenger, világosszürke és sima, mint az üveg.

*

Néha kimegyek Dieutegardeal estefelé a vízre és segítek felhúzni a csónakba a nagy kosarakat, melyekben tengeri rákok, lan- gouste-ok híznak. A rák a társaságé, minden hal itt a tengerparton a társaságé, de a társaság messze uralkodik, valahol St. Maiéban, vagy talán Párisban, s még a felügyelő is messze van ide, mert Tregastelben lakik e csak délelőtt jön át a telepre, utánanéz a nagy beton medencében a hajnali fogásnak, utasítást ad a csomagolásra, s intézkedik, hogy Potin vagy Prunier hány tucat friss ho- mard-t kapjanak. Mert Pruniernek ie szállítunk, s Die-utegradenak néha mesélnem kell a nagy párisi vendéglők kirakatáról, ahol az üveg mögött csalán és jég között feküsznek a rákok, melyeket ők itt összefognak. Dieute- garde nem akarja elhinni, hogy egy ilyen kétkilós homard ölven frankba is belekerül Párisban, s csodálkozását meg tudom érteni, ha elgondolom, hogy ő hét frankért naponta ötven rákot is szállít a társaságnak, s végre is a rákot a tenger adja ingyen. A tenger sok mindent ad ingyen, s Dieutegarde lassan bizalmába fogad, megtanulom, hogy az ember lehet, jó halász, s a társaság is fizethet bőséges osztalékot Párisban részvényeseinek, de

a tengerben jut is, marad is rák, csak ügyesen kell a partraszállásnál viselkedni, s nem feltétlenül szükséges éppen a nagy betonmedencénél kötni ki — az öböl szélén a sziklák között is meg lehet erősíteni a csónakot egy pillanatra, ha az embernek van ideje, kézügyessége és gyakorlata. Úgy lopunk, mint a szarkák, halat és rákot, de egy pillanatra sem jut eszünkbe, hogy tilosat cselekszünk. A tenger az esti órákban megnyugtató ós csendes. A part messze van, s egyedül dolgozom Dieutegardeal ég és víz között, s becsületesen megdolgozunk egy szép ho- mardért, s ég és viz között valahogy nincs az a benyomásunk, mintha tilosat cselekednénk, a viz szemmelláthatóan rgen nagy és hal és rák is akad benne minden jel szerint töméntelen, s valahogy nem tudjuk egy st. malői társaság magántulajdonának érezni a tengert s ami benne van. Dieutergarde szűkszavú, s az én felfogásom is gyors, nem kell erről sokat beszélni.

Dieutergarde természetesen soha nem fürdőit még a tengerben, s mint a legtöbb vízpart! ember, nem tud úszni. Ha levelem munka közben a vitorlanadrágot s a csónakból fejest ugróm a tengerbe s tempózok néhányat a csónak körül, hátratolja fején sapkáját, kezét csipőjére illeszti, kiegyenesedik ós fejcsóválva bámul utánam. A viz ezen a parton hűvös és estefelé erős a hullámverés, nem tanácsos a csónaktól messze úszni. Dieu- tegarde ismeri a tengert, egyebet, nem is nagyon ismer, de szépségei, iránt nem mutat fogékonyságot. Úgy vettem észre, hogy tiszteli a tengert, egypár elejtett szavából azt értettem, hogy úgy beszél a tengerről, mint egy hatalomról, mint valami végzetről vagy az istenségről. Nem azt mondja, hogy annyi s ennyi halat fogott, hanem: „ma ennyit .adott", vagy: „\na nem adott semmit". Ki? A tenger, — s Díeutegarde néha beszél hozzá, szidja, mint egy személyi. —- Büdös váz — mondja, beleköp —, fukar barom. — S ha valaki belefullad a vízbe, mert ennek is híre jön, Dieutegarde vállat von s a vizr-e pillant és

azt mondja: Ez igen, ez eszik. Van. bendője neki. A sógoromat is megette.

dós ' Vék voltak elterjedve. Arrói beszéltek, hogy ismét felmerült egy délnémet állam- alakulat terve, mely diktatórikus és fasiszta alapon szervezkedve, Ausztria és Bajorország egyesítésé vei szükebb körben megteremtené azt a helyzetet, melyet Poroszország megingathatatlan többsége megakadályoz.

Sőt már arról is tudtak, hogy egyes külföldi államok nem zárkóznának el a fejlődés ilyen irányának elősegítésétől.

A német közvélemény fejlélegzik. Az osztrák nép állásfoglalása véget vet mindenfajta kalandos híreszteléseknek.

Ráskay László.

%mű Is’eisíge

Becs, noveímber 14. Seipe'l dr. külügyminiszter betegségéről különhöajő hírek keringenek. Egyeseik szerint a prekM'US mehihárty a gyulladásban szenved, mások szerint csupán influenzája van, amely egykét napon, belül ehmiliik. Megbízható hírek egyelőre nem szivárogtak ki Seipél dr. betegszobájából.

1 Jugoszláviai magyar pírt sluitelt Is letartóztatták Szabadkán

Pécs, november 14. Szabadkai jelentés szerint, amint már erről a Prágai Magyar Hírlap is beszámolt, az ojttani rendőrség harminc magyar lakost tartóztatott le állítólagos állainellenes bűncselekmények miatt. A letartóztatottak között van Sán- tha György dr. kórházi igazgató, a jugoszláviai magyar párt volt elnöke, továbbá Mezei Ernő dr. orvos, Raczkó Mihály városi képviselőtestületi tag és mások. \ hatóságok az ügyet igen titokzatosan kezelik és minden felvilágosítást megtagad- nak.

Bizonyos beosztással lopunk, s a felügyelő modorán látom, hogy minden halásznak van magángazdasága a tengerben, s hallgatólagos megegyezéssel történik a lopás, a társaság, a tenger s a halászok között már régen elintézett kérdés az egész. Ami a házhoz kell, azt nem is érdemes rejtegetni, inkább csak illemből dugjuk a nagy rákot a trikó alá, ahol persze kapar éles lábaival, s ollóját el kell törni, hogy véresre ne marja a mellünket. Hat óra felé indulunk, s ilyenkor, egy órával a dagály előtt, csendes a tenger, a nehéz bárkát be kell evezni néhány kilométerre, mert a rozsdavörös vitorlát nem fogja a szél. Nincs sehol jele, kilométernyi távolban, hogy merre úsznak a hizlalókosarak, s Dieutegarde nem használ iránytűt, háttal ül a menetiránynak ós hallgatagon evez. Félórát evezünk, aztán beemeli Dieutegarde az evezőkét, s minha útmutató tábla emelkedne ki a vízből, oly biztosan tudja, hogy megérkeztünk.

A vizen fadarabok úsznak, s a fadarabokból kötél lóg le a mély vízbe, a kötél végén úsznak a hizlalókosarak a rákokkal. Nyolc ilyen - kosara van Dieutegarde nak, ez. az ö rayonja, s bár nem látunk köröskörül semmit, csak vizet, s nagyon elmosódottan a partot, Dieutegarde mégis ismerősen mozog itt. mint egy szobában, az ő számára itt minden a helyén van. Egymásután hur.zuk fel a mélyből a kosarakat, s erőlködve emeljük be a csónakba, némelyik kosárban húsz rák is szorong s ágálnak óriási ollóikkal és csapkodnak maguk körül, egy-egy kosár , megvan hatvan kiló is. A hizlalóból egyenként emeljük élő a rákokat, s Dieutegarde fél kézzel méri súlyúkat, a fejlett és szép példányokat: hordóba dobjuk, de előbb eltöri hatalmas ollójukat, amellyel vakon vagdal óznak. Az öljék kegyetlen fegyverek, $ akad köztük, mely az emberi ujjat egyetlen szorítássá! úgy csípi le, mintha késsel metszenék el. A fejletlent és a satnyáját visszadobáljuk a hizlalóba, s a kosarakat vissza eregetjük a tengerbe. Negyven-öt ven rák nyüzsög a hordóban, mikor haza indul im*k.

(Folytatjuk.)

Kommunista veszedelem Peruban

London, november 14. A perui helyzet napról- napra veszedelmesebbé válik. Az angol lapok limai munkatársainak jelentései szerint a város angol és amerikai kolóniájának asszonyait és gyermekeit a legnagyobb sietséggel a partvidékre szállították, mert a eerroi és paseoi vörösréz- bányákban a helyzét rendkívül veszedelmessé vált. A kommunista mozgalom elsősorban az angolok és amerikaiak ellen irányul, akiket az agitátorok felelőssé tesznek a nép kizsákmányolásáért- ------------—-------------------------------------------------------------------------------—