Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-03 / 226. (2447.) szám

4 1980 október 3, péntek. 'JJWCT-MAfiftARHlRIiaP Egy kis erdélyi nyelvészkedés Irta: Koperniczky Kornél Léva, október eleje. A napokban véletlenül kezembe került egy cikk. amelyben nagy magyar muzsikusunk: Ko­dály Zoltán azt irta. hogy az emberek előbb jutnak el Parisba, mint pl. Kászónujf aktba. Az ..emberek" alatt Kodálv föltétlenül magvarokat értett. Ez a mondat szivén talált! Mert igaza van Kodálynak, amit mondani akar. hogy a magyar irodalmárok jobban ismerik Párisi, mint Er­délyt. a magyar, vagy székely népi művészet iegdusa'bb tárházát. Pedig jómagam előbb jutottam Kászonujfa- luba, mint Párisba. noha Párisba ifi készültem, sőt már útban is voltam sokadmagammal, de a Vogézeknél tovább nem juthattunk, mert rossz volt a (hadi) szerencsénk. Mert Kászonba is a király mundérjában jutottam el. S bevallom, hogy másként- sohasem kerültem volna bízvást oda, hogyha háború nincsen és a románok nem törnek be a háború alatt a szépséges Erdélybe. A székely hegyek emléke azóta mindig velem van. S ha kinyitom a „Pásztortüz“-et. még a fenyvesek illatát ifi érzem az erdélyi papírból kilengeni. A gvergyói havasokról, a Kelemen- havasokról. meg. a Hargittáról. Szemem előtt- le­begnek mindig a csíki, meg a háromszéki fara­gott, galambduoos kapuk, a nazarénusok ke­gyességére emlékeztető föl-iratokkal. A kis templomok körül terülő kakukfüszagu temetőik a székely népművészet pompázó é-s színes „je­leivel", amint a temetői fejfák szövege rendsze­rint- kezdődik: E jelt- állitá ... Mindig megindít, hogyha eszembe jutnak a kászoiialtizi templom cin termo körű! a hősök emlékeinél könnyeket áldozó családok. Minden egyes falubeli elesett katonának a család a templom mellett emléket állított, rajta a hős fényképével. Az özvegy édesanyák vasárnapi szentmise után oda vezetik gyermekeiket az emlékekhez ,s megmutogatják nekik a halott hős atyák képeit, kiknek pora idegen földet termé­kenyít. Én még úgy láttam, hogy az édesanyák ve­zetgették ezekhez áz emlékekhez a gyermeke­ket-. Az idő telik, múlik. Ma már az árvák ma­guk is oda találnak bizonyára a fájdalmak órái­ban. Erdély képét már gyermekkori olvasmányaim úgy vésték a leltembe, mint egy szépséges Tün­dérországot. Valóban a-z is volt! Pósa bácsi lapjában: Az Én Újságomban Be­nedek Elek apó bájos írásaiban, melyeket a Singer és Wolfn er-cég illusztrátora: Mühlbeck Károly látott el szövegképekkel, bizonyára nem eredeti modellek után, hanem eeak Elek apó be­mondása után, de én mégis ráismertem évtize­dek múltán is az eredetiekre, midőn megálltam előttük csodálkozni... Azóta kedvenc témám a ssékelyeég, melynek élete páratlan a magyarságban. Apró, völgyei­ben nem zavarta a vasutak dübörgése, a korok áramlatai sem jutottak el hozzájuk, a székelyek így élték ősiségüket régi módiban, szokásokban, öltözködésben, lélekben. Hogy milyen a lelke? Káfizonimpé-rben Gábosyné. öreg asszony, ha­vasi pásztor felesége, imigyen oktatta iskolás fiát négy-szemközt (én csukott ajtón keresztül hallottam véletlenül): Fiam, légy rá büszke, Hogy magyar vagy, mert a magyar még nem vallott- szégyent sehol a világon! Ezt a klasszikus egyszerűségű és tiszta, kerek mondatot akár kőbe is lehetne védetni, mint a-z összes székely anyák intelmét, mint az örökké élő székely nemzeti Géniusz intelmét-. A minap kávéházi társaságban nyelvészked- tünk egy kissé. A magyar táj szól ásókat vitat­tuk meg. Azt állítottam itt-, hogy a három széki, vagy csiiki székely beszédet- előtanulmányok nélkül nem érti meg magyar ember. Erdélyben ugyanis a magyar ember fogalma nem teljesen azonos a székely ember fogalmá­val. Magyar ember az erdélyi számára légel-ső- sorban is a „magyarországi". (Kimének Magyar- országba s bemenek Oláhországba, —• így mond­ták a háború előtt.) Akadt a társaságban, aki állításomat kétség­bevonta. Pedig egyszer, ez volt az első beszélgetésem Gyergyóban egy székellyel, negyedórás diskur­zus után sem tudhattam meg azt. amit tudni akartam, mert nem értettem meg a székely nyelvet-. Végiül is kifakadt belőlem a kérdés: — Magyar ember-e maga?! Mert kétséges kezdett lenni már előttem a számomra nagy részében érthetetlen beszéd. — Minden ősöm magyar volt, —• hangzott a gyergyói atyafi válasza. — A „labancok" mind nagy magyarok val-ának, — toldotta meg a ki­jelentést. Ez még jobban meghökkentett. — Téved — felelém neki —, a kurucok vol­tak a magyarok, a labancok nemi De az atyafi csak tovább erősködött, hogy a „labancok" mind nagy magyarok valónak ... Gondolkoztam, majd megkérdeztem, hogy mi a nevo ? — Labanc Áron, instálom, urfi... Tíát miért nem tudom megérteni általában, amit beszél, gondolkoztam rajta, miért, hogy csak egyes részei világosak előttem, hogyha ez az ember magyar? S nem is mentem vele sem­mire! Később a háromszéki Gelerice községben (ahol, mellékesen mondva: a túlzó pá-linkaivás 'következtében logföltiinőbb mértékben láttam a -ok testi,nyomorék gyermeket) bemen vén kato­nakvártélyomra. az első este azt mondja a házi­gazda a leányának: — Gyújtsd meg a szegénykét a tizede® urnák! Kíváncsian néztem és vártam, hogy vájjon mit is gyújt meg a leány. S meggyujtotta a méosest. Világosságadónak igazán szegényke! És elekor nekem nagyon megtetszett ez a szim­bolikus nyelv, amely az Erdélyből kikerült írók írásait annyira megszépíti, hogyha megvár lógatva, csinyján használják. Vasárnap délután, református papnál látoga­tóban, szintén a székelyekre fordult a beszéd. A pap hajdanán Sepsiszentgyörgyön tanárko- dot-t, tehát székelyiemerő. Előhozakodtam a mi kávéházi nyelvészkedésünkkel és az állításom­ban ta-máskodó barátommal. — Neked van igazad, — állapította meg a pap. És erősítőnek elmondja, az alábbi esetet: — A sepsiszentgyörgyi járásbírósághoz egy somogyi eredetű bírót- helyeztek át.- Ennek hi­vataloskodása elfiő napjaiban egy -székely a kö­vetkezőket. panaszoló: — instálom. a falu legénye bejöve az éle­temre, összegazolá, miközben kujakjával össze­törő a kártyámat. A bíró a somogyi roeszeebet htvá mái segít­ségül, de mitsexn használt. Annyit megértett a panaszból, hogy valami törésről van szó. Az ügy tisztázására elrendelé tehát a bűnjel lefog­lalását és beszállítását, így gondolván közelebb jutni az ügy értelméhez. A bűnjel természetesen a „kujak" lett volna. De végül is nagynehezen kiderült, hogy azt lefoglalni nem lehet, mert a -kujak „ökölt" je­lent székely nyelven, a falu legénye meg a kis- biró, életének a székely a házát, a házatáját­nevezi, kártya pedig a vizes kanna, vagy vödör. Tulajdonképpen ez történt: A kisbiró berú­gott állapotban behatolt az udvarba, ahol az ép­pen vizet huzó gazdával tÖTtént dulakodás alatt összetörte annak vizeskannáját. Aki pedig ismerős e tájon, az könnyen el tud­ja képzelni, hogy eközben az éjjeli bátor (a ku­tya) haragosan ugatott, az éjjeli les (macska) félelmében fölszaladt a fokozaton (létra) a hiú­ba (padlás), az égbekiáltó (kakas) föls-zállott a sasra (faragott kapuoszlop) és onnan kukoré­kolt ijedtében, míg a vidékre lassan hullott a hóharmat (dér). to A British Museum egyik múmiája leíényképezle önmagát London, október 2. A British Museum egyiptológiai osztályában különös, határozot­tan okkult jellegű dolog történt legutóbb. A furcsa eset hőse egy múmia. Amióla Tutanlvhamea múmiája szerencsétlenséget ho­zott egész csomó emberre, aki valamilyen nexusba került vele, babonás nimbusz veszi körül az egyiptomi múmiákat. Röviddel a különböző Tutankhamen-tragédiák után fel­fedezték és a londoni British Museumba szállították egy másik múmiát, egy egyip­tomi főpap teteméi. Négy embert éri szerencsétlenség a mú­miával kapcsolatban és végül még az autó is súlyos deíektet kapott, amin a múzeum­ba szállitotíák. Mikor aztán a múmia sok viszontagság után mégis megérkezett a múzeumba, jött egy fotoriporter és le akarta fényképezni, fény­képezés közben azonban szivszélhüdést ka­pott és meghalt. Ezek után természe t esen mindenki bizo­nyos félelemmel néz a British Museum mú­miáira. Néhány nap óta megkülönböztetett tiszteletben részesül azonban a 67-es számú múmia. A tudósok véleménye megoszlik ar­ról, hogy mivel foglalkozott "ez a múmia — eleven korában. A legvalószínűbb az, hogy templomi táncosnő volt valamikor. Koporsó­jában arcfestősaert is találtak abból a típus­ból, amit az egyiptomiak rendszerint a nők­kel adtak utolsó útjukra, hogy a túlvilágon is ápolhassák szépségüket. Az egykori egyiptomi templomi táncosnő nem haragszik annyira a fotográfusra, mint a főpap múmiája. Sőt olyan előzékeny, hogy nem is várta meg a fényképész látogatását, lefényképezte sajátmagát. A múzeum egyik őre észrevette, hogy annak a vitrinnek az üvegén, amelyben a múmiái őrzik, különös áttetsző elszínező­dés van. Gondosabban megnézte a színfol­tot és meglepetten konstatálta, hogy ez nem is folt, hanem az üveg mögött álló hely­zetben elhelyezett múmiának kicsinyített, de hü képe. Erre ezután összejöttek a muzeura tudósai, kivették az üveget a szekrényből és alaposan megvizsgálták. Ők is megállapították, hogy az üvegen ott van a múmia tökéletes nega­tív képe. Memmery kémikus is megvizsgál­ta a furcsa jelenséget. Véleménye szerint valami különös véletlen folytán, ennek az üvegdarabnak az anyagába fényérzékeny ele­mek is kerültek. Miután a nap erősen sütött az üveglapra: bekövetkezett az a furcsa fe- nomén, hogy a vitrinüveg fényképlemezzé változott. Ez tehát a legracionálisabban hang­zó vélemény az ügyről. Mások szerint vi­szont — okkultisták szerint — magában a múmiában lehet valami olyan rádioaktiv anyag, amely az üvegre rávethette az alak kicsinyített mását. A furcsa jelenség min­denesetre sok gondot fog még okozni a kü­lönböző tudósoknak. A rend és csend országában Svájci iemerősünlk mosolyogva hallgatta árado- zás unkát, mellyel többen — távoli rendeltein or­szágokból ööbzeseregilett idegenek — svájci rend­ről egymással versenyezve áradoztunk. — Az idegenek — mondotta egyre mosolyogva — csak a kész rendet látják s azért irigyelnek bennünket, annyira. A pontosságot, a tisztaságot, a megbizharó közszolgálatot s azt a kényelmet, mely mindezekből következik. Arra azonban senki sem gondol, hogy mindez menyibe kerül nekünk svájciaknak. Most neon a költségekre gondolok, mivel ez a mi rendünk jár, hanem arra a fegye­temre, és ömnéreéklésre, amit a rendnek ez az egész rendszere elsősorban tőlünk svájciaktól megkövetel. És elmondta a következő történetet: A helvét köztársaságnak egy szorgalmas polgá­ra, mint annyi más honfitársa, egész életét kül­földön töltötte el komoly ptVnzcsmáló munkában. Működésének területéül Spanyolországot; válasz­totta. hol mint szállodás meggazdagodott. Egész •életében mélységesen lenézte a spanyol állapoto­kat : az intézm ényes rendetlenséget és pontatlan­ságot. Nem kell tehát csodálkozni azon. hogy élete alkonyán arra az elhatározásra jutott: hátralévő napjait otthon, a rendnek és fegyelemnek honában tölti el, mellyel sok bosszúsága közben uj hazájá­nak polgárai előtt annyiszor pótdálozgatott. így is történt. Derék svájciak pénz-' tette minden vagyo­nát és hazaköltözködött, öröme azonban nem so­káig tartott. Lépten-nyomon beleütközött a liila- Icwmfákba, melyek között a svájci polgár élete csendesen folydogál. Egyszerre rájött arra, hogy Svájcban a figyelimezetető táblákat, a falragaszok utasításait, a hatósági közegek figyelemezte!éseit, szóval a nyilvános rend egész apparátusát halálo­san komolyan kell venni mindenkinek, nemcsak mindig az ismeretlen és jelennemlevő másiknek, ■mint a boldog rendetlen országokban. Hogy ez alól nincs kivétel, sem a barátság, sem a pénz, sem a tekintély jogán. Ezt pedig kezdte igen k én y elmei ele unok találni, olyanformának, mint a szűk cipőt. Nem telt belé félév s 3 mi svájci honfitársunk újra költözködött. Vissza Spanyol- országba ^ azzal búcsúzott tőlünk: aki nem élt Spanyolországban, ahol mindenkinek, akinek kis esze van. minden szabad, nem is tudja, hogy mi az élet és a szabadság... A. történet mindenképpen tanulságos. Mindenek ©lőtt meglehetősen megvilágítja a rendszerének titkát. Az alpokat és a tavakéit a természettől kapták a svájciak, mindaz azonban, ami ezeket a természeti szépségeket a bolyongó idegen számára hozzáférhetővé és nagyobb erő­feszítések nélkül is élvezhetővé teszi, az keserves, fáradhatatlan mun kájulcnak és nem lankadó ön­megtartóztatásuknak a gyümölcse. Nemcsak a pénz, amelyből a hatalmas szállodák, a nagyszerű villany'vonalok, a nyaktörő drótkötélpályák és íogaekereküek megszületnek. Hanem a svájci élet­nek az az egész lecsiszolt menete, mely az életet az Idegen számára eb'' " , az országban épen olyan zökkenő és akadály nélkülivé teszi, mint az autó­zást a portalan, tükörsima evájci utakon. Azonban másra is megtanít ez a történet. Arra, hogy az igazi, az életbe átvitt demokrácia igen feszes és merev viselek Áldozatot követel minden pillanatban mindenkitől. Áldozatot, ami annál kényelmetlenebb, mert pillanatokként fosztja meg az embert apró kényelmektől. S nem csodálatos, hogy ezt épen azokban az országokban gyakorolják a legkevésbé, ahol a legtöbb szó esik a demokrá­ciáról? Mert mit ér a polgárnak az, ha két-három óvenlkint egyszer — mondjuk teljesen egyenlően, titkosan, községenkint és a rá voean szavazhat, ha a képviselője, akit megválasztott éjjel a vonaton három ülésen elnyúlva zavartalanul alszik, mig ő a polgár egyetlen, de megfizet etett jegyével eset­leg a folyóson tölti az éjszakát? S ha ezt a kiig kényelmet esetleg meg is bocsátja azoknak, kik íme éjjelt és nappalt nem kímélve fáradoznak sorsának jobbulásán, ma ez mindahhoz az előny­höz képest, amit ezekben a hangos demokráciában a legkisebb ram*. befolyás és hatalom boldog és kíméletlen birtokosainak az élet minden ágában, minden pillanatában jelent? Aki csak nehány hetet élt Svájcban a szállodák elzárt és elkényeztetett világán kívül kinn a sza­bad polgárok között, csakhamar reájön. hogy a szabad Svájc tulajdonképpen zsarnokság. A rend és a csend, meg a munka zsarnoki uralmának kirf birodalma. Ez a tiránus pedig az egyetlen, mely aztán igazán nem Ismer különbségeit, mely előtt mindenki egyenlő s nincsenek még hegyennek sem. A rend és a csend uralnia teljesen ebben a kis országban. Amilyen szívesen látják hosszabb tartózkodásra is az idegeneket. ■« például a politikai menekül­teket is, éppen olyan hamar és habozás nélkül kiteszik a szűrét, ha a legkisebbet is vét az etf- irások ellen. xMás példa. Bőseiben történt, hogy egy motonbicákideta elütött egy idősebb asszony*. Az természetes. hogy pillanatok alatt akadit • járó kelő közönség köréből szakszerű segítség a az első segély már megvolt sokkal a mentők meg­érkezése előtt. De nem megható példája a rend szellemének, hogy az a két járókelő, égéseién egyszerű kinézésű férfi, oki a balesetnek közvet­len közelből volt a szemtanúja, ott az uccán, a i i íi■MmnaTi—iimhi ,Ay'H3emMmMUUni-':x£xs&z_'i>z)L*'' avtttv Csizi Jód Bróm Gyógyvíz A kontinens legerősebb jód-bróm forrásai Kérje az ivókúra használati utasítását. ’ Csizfürdő. szem étlapátok ládáján azonnal j egyzőkönyveit vett fel e azon frissében a helyszínén megrögzitett mindent, amit látott? Még helyszíni rajzot :is ké­szítettek ahhoz az íráshoz, amit adtak az elő­került rendőri közegnek! így aztán megérti ez ember, hogy ehhez a rend­hez alig kell rendőr. A evájci rendőrök jól táplált, finom urak. Nappal azonban 6zinte kizárólag e forgalom irányi fásával és idegenek útbaigazításá­val vannak elfoglalva. Éjjel pedig biciklin cirkál­nék párosával a városokban. A sarkon ácsorgó s a rendet láthatóan őriző rendőr ismeretlen látvány Svájcban. Ellenben minden svájci polgár rendőr, mihelyt valaki meoszegi a szabályokat Például: Este tázenegyí... nyitott ablaknál zongorázik és énekel egy társaság. Persze idegenek. Énekelget­nek és zongoráznak, de egyáltalán nem bömbölnek: művészemberek. Tizenegy óra tíz perckor szól « csengő: a rendőrség. A biciklista rendőr-petromtle igen udvariasain arra kéri a társaságot, hogy vagy csukja be az ablakot, vagy pedig hagyja abba a zenélést, mert kettőn is telefonáltak a környékről a rendőrségre, hogy ebben a házban öt egész peroe már folytatólagos kihágás történik az ellen az ősi szabály ellen, mely szerint ebben « városban pont •tizenegykor átveszi a közcseud az uralmat. A rend­őr udvariasan magyaráz: kérem ilyenkor nyáron mindenki nyitott ablak mellett alszik itt s igy ugy-e érthető, h jy : uccán csendnek kell lennie, hogy a 'lakásokban alíhaseamak? A társaság természetesen szó nélkül engedelmes­kedik. Legfeljebb a csukott ajtó mögött véleményt nyilvánít-, azt is halkan, mert a házak kicsinyek és szorosan tapadnak egymáshoz. Az egyik külö­nösen méltafV'iikoddk. Ezt a zenélést. — mondja — amit mi itt műveltünk, még hu6z lépésre sem hall­hatta meg senki. A másik azonban magyaráz: ez igaz lehet olyan helyen, hol ebben az időben még nem pihent el egészen a városi zaj. Ahol járókelők hangosan beszélgetnek m:ég ilyenkor az uccán, aj­tókat csapnak be. kutyák ugatnak esetileg, minden házból szűrődik ki még több-kevesebb zaj az uccá- ra. Ebben a városban azonban tizenegykor átveszi birodalmát a tökéletes csend. Kern csak záróra van ilyenkor, hanem mindennemű nyilvános szórakozó helyet tényleg már be is zárták, a mozik közön­sége már régen hazakerült, az utolsó autótaxá is el­végezte útját. Itt a legkisebb zaj ugv kong, mint a templomban éjjel a lépés. Me* kel érteni a sváj­ciakat ... A fizóbanforgó svájciak pedig bizonyára meg­nyugodva figyelték végig ezt a folyamatot. A rend­őrség zajtalan megjelenését, a rövid suttogó han­gon lefolyt párbeszédet, a zene elhallgatását és az ablokok csendes bezáródását: ha a rend és csend kedvéért lefekszenek mindennap legkésőbben fél- tizkor. hát 'legalább meg is védi a rend és csend zsarnoki uralma az ő nyugalmukat. S érdekes e tekintetben a német és a latin Svájc közötti különbség. A német, részeken az történik, amiit most elbeszéltünk: az álmában megzavart adófizető igénybe veszi az ő költségén fenntartott szolgalatot. A roin td részeken az eljárás sokkal egyszeirüh'b. Ha éjjeli vüágmentő vitáid során a nyomaték kedvéért netán megállná! s nem halla­nád meg idejekorán a figyelmeztető morgást a fe­jed felett, könyen megeshetik veled, hogy hosszabb figyelmeztetés helyett nyakon öntenek. És annál bőségesebben, minél későbbi órában feledkeztél meg magadról és arról, hogy a rend és a csend országában vagy. Sulyok István. .rgwnjLCTTSS' ’-'i1 ?.■-*•• .-»•••• wgwr > «5sre;r:ir"7:..' 'O-kt' rcr X'lsfjo* Magyar Hétre készül a magyar ipar és kereskedelem Budapest, október 1. Magyarország kereskedelmi ée iparkamarái ez év október 18. és 26 a között az összes kereskedelmi és ipari érdekképviseletek bevonásával megismétlik az 1928. év őszén oly nagy sikerre] megtartott „Magyar Hetet". Ez a má­sodik Magyar Hét is igen nagysikerűnek ígérkezik. A kirakatok most a magyar fogyasztók elé tárják országszerte a magyar termelésnek árban és minő­ségben versenyképes termékeit. A sajtó, a rádió és általában a magyar Írók és művészek teljes erejűikkel segítségére vannak a Magyar Hét sikerének és ha a magyar közönség is megteszi a maga kötelességét, úgy a Magyar Hét sikere egyben a magyar nemzet sikere is lesz. A tanári kar, a középiskolai önképzőkörök, egyetemi egyesületek. leventeegyeeületek és kaszárnyák is hirdetik a Magyar Hét eszméit, hogy a magyar nép legszélesebb rétegei Is tudomást szerezzenek a nagy nemzeti propagandáról. Közreműködnek az egyházaik, a községek, a társadalmi és tudományos intézetek, az Akad'éinia, hirdetni fogja a Magyar Hetet bélyegzőiben a posta. A tavaszi prágai mintavásárra való készülés. A tavaszi, huszonkettedik prágai mintavásárt március 22—29-ike között fogják megtartani. A tavaszi mintavásár legnagyobb érdekessége a „modern kazánház" lesz. Á minta vásár iránt különösen Franciaországban nagy érdeklődés nyilvánul meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom