Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-24 / 244. (2465.) szám

Pártjaink demonstrációs népgyiiiése Losoncon A testvérpártok közös országos pártvezetöségi ülése 2 a „revízió’* nézetem szerint zsákutcába ju­tott s nem ehet disputáim rajta s épugy a Habsburgok visszatérése sem engedhető meg. Másrészről azonban hangsúlyoztam, hogy inkább a győzteseknek, mint a legyő­zőiteknek kell megtenniük a békülékeny- ség és engedékenység első lépését és egész nyíltan beismertem, hogy a kisebbségeknek még valamennyi kisantantállamban vannak sérelmeik, amelyek figyelmet érdemelnek. Hozzátettem azt is, hogy két évvel ez­előtt úgy Szlovenszkón, mint Erdélyben bizonyos részletekig megvizsgáltam eze­ket a sérelmeket s ismét megállapítottam, hogy ezek kilencven százaléka alkalmas a jóvátételre anélkül, hogy ez akár a cseh­szlovák, akár a román állam presztízsét avagy érdekét bármi csekély mértékben is veszélyeztetné. Végleges nézetem az — mondja a neves angol publicista — hogy meg lehet találni az alapot a diszkusszió­éi ra és békiííésre a józanul gondolkodó szlo­vákok között és személyes tapasztalatból tudóim, hogy még mindig van elég józan ész mindhárom államban, sőt Magyaror­szágon is. ' Scotus Viator levelét a kisebbségi magyar közvélemény is hálával fogadhatja. A ma­gyarok egykori legnagyobb ellenfeléről a csehszlovák körök igazán nem tételezhetik föl, hogy elfogultságból kel a kisebbségek védelmére és a magyarok iránti részrehaj­lásból tanúsítaná, hogy igenis, vannak sé­relmeik és ezek a sérelmek kilencven szá­zalékig könnyen jóvá tehetők lennének, — ha az illetékesekben volna erre hajlandó­ság. Még alig néhány hete, hogy kérségbe- vonták panaszaink indokolt voltát és tár­gyilagosságát, Scotus Viator. aki a helyszi- ''“neh. személyesen győződött meg a magyar . kiseibhség kpvet?Iéseinék jogosultiAgárok tanúságot tett aiielteitüuk. Az osztrák Heimwehrek - nem voossM Becs elten " Bécs, október 23: A Heimatblook sajtóköz- . pontjának jelentése szerint Raab mérnök .évezetése alatt az alsóauszt.riai Heimwehrek rtegnap ülést tartottak, amelyen elhatároz­ták, hogy a november másodikára tervezett- Bécs elleni fölvonulási neon tartják meg. Az ülésen résztvett valamennyi kerületi vezér s mind a felvonulás ellen nyilatkozott. Egye­dül Schubert vezérőrnagy, a Heiimwehrek katonai parancsnoka, kívánta a felvonulást. Losonc, október 23. (Saját tudósitúaktéi.) A magyar nemzeti párt és az országos kercszténygzocialista párt e hó 26-án, vagárnap délelőtt 11 órakor Losoncon a mezőgazdasági gépgyár kiállítási csarnokában nagyszabású népgyülést tartanak. A népgyülé- sen a politikai ég gazdasági helyzet legégetőbb kérdéseivel (a gazdasági válság, az elviselhetet­len adóterhek stb.) fognak a népgyülós szónokai foglalkozni. B es zé d e t m ondán ak: Sziillő Géza dr.. nemzetgyűlési képviselő, Szení-Ivány József, nemzetgyűlési képv.. Dobránszky János, nemzetgyűlési képv., Nitsch Aiidor, nemzetgyűlési képviselő. Grosschmiií Géza dr., szenátor. Várady Béla, orgz. pártvezetőségi tag porosz . bel ügy rali Hsaié rium vezetőjét, „kicse­rélik". A álltig tanár, porosz bél ügyimlniszter, akii februárban neveztek ki Grzesiimski mi­niszter utódjának, váratlanul visszalépett és helyébe >Sewe- ringet. a német szociáldemokrata párt erős- kezű emberét nevezték ki. Ennek a váll ozásn ak mes szemenő p ol itikai következménye lehet. A porosz kabineti tegnap ülést tartóit és egyhangúan elfogadta Braun miniszterelnök indítványát. Sewering ma elfoglalta hivatalát. Mint ismeretes, a szociáldemokrata politi­kus az infláció és a Ruhr-vidék munkásmoz­galmának legnehezebb éveiben vodl porosz 'belügyminiszter és mindiig úgy tekintették, minit a német birodalom egyik legerélyesebb politikusát. Most ismét ő veszi át a porosz rendőrség vezetését, amelyet ő alapított és szervezett, s amely azóta is a porosz kormány Fodor Jenő, a mezőgazdasági szakosztály ügyvezetője. A népgyülést megelőző napon, vagyis szomba­ton délután 3 órakor a magyar nemzeti párt országos pártvezetősége tart ülést, délután 4 órakor a keresztényszocialista párt országos végrehajtó bizottsága, délután 6 órakor pedig a két párt országos szervezetei közös értekezletet tartanak. Szombaton este 8 órakor a Kahnár- féle étterem helyiségeiben a két párt törvényho­zóinak és országos pártvezetőségi tagjainak tiszteletére társas vacsorát rendeznek, amelyen előreláthatólag több pohár kösz öntő fog elhang­zani. A népgyülés iránt az egész vidéken igen nagy érdeklődés mutatkozik b a városi, lakosságon kívül a falvak magyar lakossága is seregesen fog résztvejinj, a népgy Ülésen. legerősebb halaim! eszközének sziámii lóik GrzesiiQSjki volt porosz, belügyminisztert, akit februárban, egy kellemetlen személyi kampány hatása alatt mondott te, a porosz kormány valószín üteg Berlin rendőrigazgaló- jává nevezi ki. Frankfurt a. M., október 23. Severing bel­ügyim! nisater tegnap este a frankfurti szociál­demokrata párt ülésén bestédet mondott és 'kijeiéintette, hogy ellenségeinek be fogja bi­zonyítaná, hogy nem öreg és beteg ember még.' Az ellenfelek fizika! erejével szemben a köztársasági kormány is fizikai erőt fog ál­lítani és mi-nden tettében/-erélyesnek fpg, mutaiikoz- ni. Aki úgy véli,: hogy -a köztársa^gi beren­dezéseiket akadály nélkül megtámadhatja, az csalódik és szágoruan megbünhődiik. — A frankfurti ülést a szociáldemokrata párt a fa- isizmus elleni tüntetés képen hívta össze. x Mint iisimeretes, Sewering a német köztár­A német szcreléitfemeice’aiéSe n sí ült harcot hirdetnek * a nemzeti szocialistáit ellen Severinget kinevezték porosz belügyminiszternek - A ki­nevezés jelentősége — „Fizikai erőt a fizikai erő ellen” Berlin, október 23. A német nyilvánosságot tegnap este váratlanul érte az a Mr, hogy a 1930 október 24, péntek. I^rsweiew.i' ‘jvi-jti r.' iusli BiwCTOMJWHaMi Mait ont-léié üiesslifibler meleg tejjel! Köhögésnél és rekedtségnél év­tizedek óta bevált. (Hatása oldó.) Haszná­lat: igyék 1-2 pohárral reggel és este félig tejjel, félig Giesshüblerre!. Próbálja meg!!! saság legerélyesebb politikusai közé tartozik és a jobboldal a legjobban gyűlöli. Oroszországban a gyerekeket és az asszonyokat is fcéiifszmtiiüára fogják Moszkva, október 23, A kommunista párt központi bizottsága,' amelynek élén tudvale­vőleg Sztálin ált, tegnap kidolgozta az orosz kögazdasági élet uj programját és különösen a munkaerő uj beosztását. A végiebajiób’zott- ság falszőíitj a kormányt, hogy kezdje meg azonnal az 1,300.000 iskolázott munkás uiozgó- sitásái, mert 1031 - beu en ny i u j m unkásra vau .szüksége az orosz iparnak. A bizottság azzal érvel, hogy a munkáskiány nagyon árt az öt­éves terv akadálytalan keresztülvitelének. Szükség esetén a vagyontalan parasztokat, az asszonyokat éj a serdülő ifjúságot is bevon­ják a munkába, egy szóival mindönkit, aki dolgozni tud. Mielőtt ezekre a kisegítő mun­kásokra rábíznák a komoly munkát, előbb kiképzik őket az egyes szakmákban. Mary-crémet vegyen, hogy arca szép, tiszta és üda legyen!... Vegyen csak teljes garnitúrát. Minde­nütt kapható. Készítője Dr. Fóliák László gyógy- eaerész. PieSfany. * IDEGEM ^ I fC* e. * v < lllíafÍÉ^ R £ G £ A f IRTft: MARÁI SANDOR ! Copy r i#(it by Pamúton % («) Szájúmy megtanított a magány becsületére. Az a különös szokása volt, hogy reggelre ki- szoritoft az ágy szélére, ugv aludtam, hogy tél 1 lábam leiógott az ágyról, s öntudatlanul álom­ban is egyensúlyoztam az ágy peremén ma­gam. Talán a birtokos ösztöne éledt fel Szaki­méban, mikor aludt, az ágy végre is az övé volt. Reggel is ő mosakodott elsőnek, s én nem mozdulhattam addig az ágyból, míg Szál árny Írele nem mosdott a lavórba, ő volt odahaza, ón csak megtűrt vendég voltam, s télen nem is volt rossz a fűtötten szobában Szálára yvál együtt aludni, kétségtelenül me­legítettük egymást. Igaz, hogy éjjel néha kí­sértés fogott el, szerettem volna kin górni az ágyból, felöltözni, kimenni az éjszakába, m©g­• szabadulni Szaláuiylól. De Ina lábamat kidug­tam a takaró alól, reszketni kezdtem s bele­nyugodtam Szál árnyba. . Egyedül fekszem az ágyban, s hallom lé­legzetvétele met, csodálatos zörej ez, amilyet régen ne hallottam, megiltetődöbten fék szem, áh italosán, hálásan a sors iránt, mely így el­kényeztet, elalszom. Holnap kényelmesen fel- ' kelhetek, reggelizni fogok, aztán bemegyek . az üzletbe, ebédelni fogok, este találkozom Émile-el é» a nővel. Cliacvm són tour, gondo­lom. Az örőmvteijes kilát ásóknak, az élet kelte- mességeínék ez a halmozása ellátásul. KA- bullán, mély, álomlaian éjszaka után ébre­dek. A valóság káprázatosabb, mint a miit a . képzelet Ígér. Az ablak előtt földrengésszerű robajjal árad kőris. Feltárom az ablakot, a (Faré St. Lázárét látom, egy vonat fütyül, fiz másik visít rá vissza, olyan ez a* hajnali vijjo­gás, mint nyári reggelen odahaza a csízek • iwivogása. itl csízek helyeit iokomolíivolk esi- ’mgffíÜL. A fevófto Attck, fceónrtőm mmm • mmmmmmEwammmmmmmmmmmmmmmwmmmmaummmmm ka ne sóval, egy gentleman az őserdőben sem mulasztja el a reggeli fürdőt, ezt olvastam egy amerikai, magazinban. A hotelben nincs fürdőszoba. Süt a nap. Belémbujt az ördög, megint a barna ruhámat öltöm fel, s tiszta inget is veszek, pedig péntek van még esak, ráértem volna vasárnap is. öltözködés közben megvillan egy ötlet, melyet elutasítok, de nem hagy nyugton, nyak kendő köt és közben visszatér, csábit, nem lehet elfelejteni. Már kilincsen a ke­zem, miikor megadom magam, visszamegyek a szobába, leguggolok az ágy elé s előhúzom a koffert — ez a koffer nem azonos ugyan a hőrmálhával, mellyel Parisba érkeztem va­lamikor, szakadozott papirdoboz, de a cél­nak megfelel. A koffert szétterítem az ágyon. Néhány használhatatlan, rongyos fe­hér neműd a rab olt találok benne, s a rongyok alatt, jól sejtettem, egy kalapot. Puha, zöldes kalap, azt hiszem, nyúlszőr­ből. Az ablakhoz megyek, a kalap kifogás­talan állapotban van, könyökömmel lekefé­lem, mindössze a szalag zsíros egy kissé, e egy pillanatra arra is gondolok, hogy le­adom egy kalaposhoz, ahol uj szalagot fon­nak rá és kivasalják- A bélésben megtalá­lom a berlini üzlet címkéjét, ahol vásároltam a kalapot, Hiúké, Taueutzienstrasse. Előke­lő ember csak Hiimkénél vásárol kalapot, a Tauentzienstrassén, az előkelő világ kedvelt kalaposa. Az ablakszárnyat úgy hajtom be, hogy a fal háttere tükröt csináljon az üvegből, meg­keresem azt az optikai, pontot, ahonnan lát­hatom magam az üvegben, ha kissé homá­lyosan is, de mellképet kapok, a kalapot te­jembe gyűröm, lehajtóim a karimáját, kissé Idegenül bámulom magom, egy néger bá» ninlhatja igy cilinderben magát. A viselet szokatlan, de nagyon érdekes, a sapkát óva­tosságból mindenesei re zsebembe gyűröm. Mikor a papirkoffert össze akarom hajta­ni, egy pár, kissé szürkés, szarva*l>őrkesz­tyűt találok. A szar vas bői'kesztyű szürke a piszoktól, ele eszembe jut, hogy a szarvas- bőrtumfigú emk ekkor eóegán% ha kis aó ró­sefltee. Fel akarom huzni, de nem megy. Ke­zem térfogata megváltozott az elmúlt hóna­pokban, különösen a k‘ét hétben, mikor Du- valnál mosogattam. Nem tudom, Munkácsy mosogatott-© Dúcainál de nem ismerek ma­gyart Pári.sbau. aki ezen a kötelező formasá­gon át ne esett volna, hosszabb vagy rövi- debb ideig, s a szóda nyomot hagy a kézen, mely vörös marad és gyakran sebes iis. Ke­zem térfogata megváltozott, úgy látszik, a bőnnyuzás se tesz jót a kezeknek, nem bí­rom felhúzni a kesztyűt. Ha kezeit célszerű­en óhajtja ápolni, ne nyúzzon bőrt. Minden­esetre zseb redug om a kesztyűket. A Metró mellett van egy bár, ide járok reggelizni, harminc centimes a csokoládé, húsz a brioche, cukor a la disoretion. Itt ta­lálkozom néha Szalámyval, mióta nem la­kunk eg^Jitt, különösen, ha nem feküdt le éj­jel, bejön hajnalfelé ide és megvár. Mosta­nában elég gyakran látom, mért éjszakai munkája akadt, idegeneket szállít egy kár­tyaklubnak a nagy boulevardon, ötven fran­kot kap minden idegen Után, s percenteket, de panaszkodik, hogy becsapják. Itt ül a fal mellett, szemben a bejárattal, egy keskeny asztalra könyököl, arca tele van sárga és szürke foltokkal, mint egy hul­lának, ásványvíz áll ellőtte, mert gyomorba­jos, s egyidéje kúrát tartv Amitől féltem, be­következik. Szalámy nyugtalanul néz végig, nem hisz szemeinek, feláll, . körüljár, leül, rágyújt, a fejét rázza, s amiig a csokoládét iszom, hunyorgó, fáradtságtól és dohány­füsttől véresen erezett szemeivel ijedten bá­mul rám. — Megfogtak? — kérdi. Gyorsan nem-et intek, ismerem Szalámy 'beretvaétees logikáját,, arra gondol, hogy megfogtak valahol s most jelentkeznem' kell a rendőrségen, azért öltöztem ilyen polgári díszbe. Szalámy nem-érti a dolgot, idegesen cigarettázik, töri a fejét, aztán hirtelen elha­tározásai átnyúl az asztalon, leveszi fejem­ről a 'kalapok-•hosszan vi/Kgáljü, kívülről é-s belülről, visszaadja és • .aggodaliuaáun jegyzi meg: 1 . — Vőlegény vagy? — Szó sincs róla — telelem e erre meg- nyugszik valamennyire, de az aggodalmas vonás nem múlik el arcából. Szivem mélyén osztom Szalámy aggodalmait. Én se tartom természetesnek és veszélytelennek, hogy most egyszerre, minden ok nélkül, kalapot viselek, a hiúságon túl érzek valami nyugta­lan iit ót ebben a tünetben. Idegesen szüresö- lörn a forró csokoládét, Szalámy pillantását keresőm, hibát csináltam s jó lenne egy megnyugtató szó. Szalámy engem soha nem látott másként, mint sapkában s most egy­szerre kivackarkodfam itt, s ilyen nagysze­rűen és fellengzősen pompázok előtte, kesz­tyű lóg ki a zsebemből és kalap a fejemen. Rossz a le lkiismer etem. Az ember ne inge­relje ki a sorsot, én Jan Vaclav vagyok még egyideig, ha az útlevelemet ki is váltom. Ujjheggyel megérintem titokban a szék tám­láját, kopogok, nekem most nyugalmas áldá­som van, délben ebédelni fogok, s amit Sza­lámy sem tud, a nyakamban egy madzagon, biztosifó-tűvel megtűzdelve, kétszázhatvan frankot viselek, francia bankjegyekben. Ezt mind az elmúlt három hónapban tettem fél­re. Szalámy joggal hiheti, hogy titkos útjaim vannak s készülők valamire. Most azt is fel­fedezte, hogy 'tiszta inget véltem, áthajol az asztalon és rekedten kérdi: — Szóval, nő? Mindig ilyen nyílegyenes kérdésekkel tör a cél felé. Szalámy nem ismer fél- és ne­gye dh a ng okát, ő az életei ismeri s nem haj­landó ímellékmondatokra. ő engem megné­zett, kalapban, észrevette a kesztyű, és a tiszta inget, s mindazt, amire ebből követ­keztetni tehet, összefoglalta ilyen rövidén, a maga módján. Gondolkoznom kell Én Is is­merem az életet, gondolom nagyképűen, De minden élettapasztalatom dacára zavarban vagyok, mohón nyelem a hrioohc utolsó morzsáit, sxürcsölöm a forró és rilrü-éde? kortyokat, s nem óhajtok egyenes választ ad­ni Szálúm ynak. — Üzlet — mondom. (Folytatjuk^.

Next

/
Oldalképek
Tartalom