Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-21 / 241. (2462.) szám

4 1930 október 21, kedd. LEITMERITZ, Í930... Irta: SZOMBATHY VIKTOR Olvasom az újságban ezt a szétdarabolt theiilesmestert. Meg van írva hátborzongató­an a Yarítek-Krejsa eset, az Elba, a tégla­gyár, a disznóárupiac meg a zugos kis lakás. Ezen aztáu egy kicsit elcsodálkozom. Ho­gyan? Leit meri te? Vannak pillanatok, arai- ikor ez színié li illetet lennek tetszik, ez a lei'tmeritei rém. Hogy Chicago, hogy Düssel­dorf, Sidney vagy Rákospalota, mindez olyan természetes, olyan magától értetődő: emberek élnek, emberek halnak, egyik képe nem tetszik a másiknak, veszi a kést vagy a pisztolyt s átküldi egy szebb világra. Akár darabokban is. De hogy éppen Leitmeritz! Van úgy, hogy éppen a lég virágzóbb ré­ten csap le a bomba, vagy a legbskósebben csordogáló folyó árad ki néha. A természet olykor megbosszulja magát s ott mutatja be JáiHW-arcáuak félelmesebbik felét, alio! sen­ki nem gondolná. s a tüzérek, délelőtt, az ágyúval Hegyek zöldéinek az innenső parton s egy közeli fa­luban szőlő is terem. Lapos sikság terül el a másik parton s egy pompás autóul Drezda felé! Olyan békés minden. Délutánon kint gye­rek kocsi korzó zajong s ünnepnap kiürül a város: hátizsákos, bakancsos turista lesz minden épkézláb ember s olyan komolyan, hitied, céltudattal másznak apró sziklákat s tó.voli erdőket, amilyenre csak ilyen német képes, akinek mindennapjai egyformaság­ban peregnek s csak néha-néha szánják rá magukat egy pohár sörre, limonádéra a Cáré Kutscha vagy a Café Corso asztalainál, ahol a pincér álmosan ődöng s fáradtan tolja elibéd a csészét, ha éppen nagyon akarsz rendelni valamit. Szombatonkint. farsangkor, álarcosbálo­kat tartanak különféle Veretnek a Turn- halleban s papircsákókat tesznek fejükre békés családapák. Olyan békés itt minden. Az uocáík, a régi Iházak, a tiszta üzletek >s az emberek. Idegennek kellett Lei tmer itzbe menni, hogy a város jóhirét bemocskolja egy kicsit. Leit- meritzi gazdag urat nemigen fogott volna magának Varilek ur neje, mert az bizalmat­lan s nem könnyen léprecsaíkató. A nőkkel bánni, lovagiasan. szeretetreméltóan s egy kicsit szélhámos-formán ott csak a magyar fiú tud s erről híresek is. A féríia szelíd, a nője kedves. Idegen férfinek s idegen nőnek kellett oda­menni, hogy drámát, ponyvaregényt csinál­jon. Leitmeritz szégyell! az esetet s bár nem fo­gadtak fel, bátran kijelentem, hogy semmi kö­ze hozzá s tiltakozik ellene. Egyet azonban mégis helyesen választott Varilek ur ebben a spiessbürgeresen halk, ősrégi, tiszta városkában. A börtönt. Ott van a túlsó parton, Teresienstadtban, csak át kell menni az Elbehidon, tovább, amint, amennyire a sz étdarab olt testet vitte. Ott a börtön, pirostéglás nagy falak között, várka­pu alatt s egv szuronyos baka áll az ország­úinak háttal. Legalább nem kell messzire vinni Varilek urat. 3rto: Oozári Dezső 1 Mégiscsak halad a világ, nem lehet tagadni, i Én ugyan, a magam részéről, sohasem is pró- | háltam ezt kétségbevonni. Minden nap meg- i hozz-a a maga meglepetését divatban, vágy teeh- i inkában, medicinában, vagy pletykában. Kispol- j gárok gyakorta méláznak el lángeszű kutatók j egv-egv találmánya fölött, mellüket megduz- ! zasztja az ágaskodó önérzet, mert világos ősz* ! tennél érzik, hogy mindaz az elképesztő, amit | tudomány és tapasztalat teremt, egy kicsit, esry | kicsit nagyonis érettük, átlagemberekért törte- i nik. az ő végeredményben jelentéktelen életü­ket akarja az orvosprofesszor meghosszabbíta­ni, midőn végnélküli nappalokon és éjjeleken át mérgesen gőzölgő lombikjai és epruvettái fölé görnyed, az ő kényelmüket szolgálja vas­út. autó. rádió. Elméláznak, mondom, mindezen s büszkén mondogatják magukban: „Lám, lám. mire képes az emberi elme!” Falanszter felé* haladunk, az élet szürkül, egyre szimplább lesz s a rakoncátlan lélek foly­ton több és több szenzációra vágyakozik. Magam is egy uj találmányról, helyesebben: egy uj intézményről akarok itt beszámolni, mély, ha hord erejében jóval mögötte is marad a kor hallatlan újításainak, egy szituiéi talán mégis gazdagabbá, teszi azt, ami mind annyiunk számára mindig a legfontosabb marad, az em­beri életet. Fleurop... — furcsa szó, de könnyű rájönni, hogy a virág francia elnevezéséből és földré­szünk nevének összetételéből keletkezett. Je­lenti pedig egy párisi központtal megalakult nemzetközi kereskedelmi vállalat törvényszéki- leg bejegyzett firmáját, melynek világszerte, Európán túl is, virágkereskedők a tagjai, min­den városban egy-kettő, de mindig és minde­nütt azok, akiknek boltjában a legszebb virá­gok illatoznak. Ha tehát ma eszembe jut, ho.rv egy antwerpeni, vagy akár katkuttai hölgyis- merődömnek holnap születésnapja van s illő formában óhajtok erről megemlékezni, ezután misem egyszerűbb ennél. Fogom magam és be­megyek a Fleurop helyi képviselőjéhez s igy szólok: ..Jónapot kívánok. Kérem, küldessen holnap reggel 9 órára tiz szál szép sárga rózsát a következő címre: Miss Trene Akarkv. Kal­kutta. N-elson-Street G6. iíí. emelet balra. Mit fizetek?** S miután nagynehezeD leszurkoltam a tiz darab pompás és illatos sárga rózsa árát megtoldva a manipulációs költségekkel, a de­rék virágkereskedő menten táviratot meneszt kalkuttai kartársának, a Fleurop ottani képvi­selőjének s zordon üzleti stílusban intézkedik romantikát sugárzó virágaira ügyében. A cég föltétlenül meghízható .Holnap reggel 9 órakor Irénnek, ó, az isteni Irénnek, reggelije mellé tiz pompásnál pompásabb sárga rózsát szervíroz­nak, persze az én nevemben. Óriási ötlet! „Lám, lám. mire képes az emberi elme!** Minden vonalon, immár a szentimentaüzmus terén is leküzdöttük a távolságot, a szerető szi­veket nem választhatják már el ezentúl sivár kilométerek ezrei, a Fleurop jóságos anyaként hordja egymáshoz gyöngéd virágüzeneteinket. Ez is valami, nemcsak a távolbalátás. S bocsássa meg az olvasó, amiért a komoly politika és a tülekedő világ szenzációinak eze­ken a hasábjain ily semmitmondó dologgal vet­tem igénybe nagybecsű türelmét és figyelmét. IKREK SORSA Irta: Neufeld Béla dr. íme. ez a Leitmeritz. a Ha uusáeii-esetnek, a Varilek-esetnek .székhelye. Valami nagy katasztrófa is esett a múlt hónapokban, ab­ban is szerepelt egy leit meritek tanár. Sajnos, nem ismerem se Iíanussent, se A7 ári Lek urat, noha az őrmesteri kar nagy hányadával állottunk alattvalói viszonyban, sem a tanár urat, aki túl akarta lépni a leit- rneritzi határokat s lezuhant. Isiperem azonban a várost, ezt a szolid, szép. nyugodt elkapart! néniét várost s nyu­godtan állíthatom. Leid merítenek az újsá­gokban va-ló szereplése nem véletlenebb a krédóba jutott Pilátusnál. Most Leitmeritz is moshatja kezeit. Ez a német spiessbürgerségnék meg teste­süli. városa, ahol az egyelten bár csak nagy üggyel-bajjal tudott olykor kaput nyitni, olyankor, ha a katonaság létszámában fölö­sebb mennyiségben szerepeltek a szjoveusz- kói. mulatós magyar fiuk. akik a kaszárnya szürke egyformaságát s az őrmesterek s fia­tal hadnagyok harsány hangját itt pihenték ki, ahol a két valamirevaló kávéházból a kö- j zöuség mindig egyet ha favorizál, ahol a leit-j meritzi püspök szelíd hatalma rányomja bé­lyegéi a szelídségre s józan szolidságra kü­lönben is Igén hajlamos városra, ott ez nem történhetett meg. S ha igen: nem iáit.meritzi ember lelte. Eanussen sem ieitméritzi, s Varilek őrmes­ter sem. A tanár az volt, de szerencsétlenül is járt. Az Elba itt nyugodlau folydogál s nyáron strandot ülnek a leitnieritzi népek a széles homokon. A tenniszt egykedvűen s kevés lelkesülteéggel űzik s a szigeten családapák, háztartási alkalmazottak, katonák ülnek bé­késen sör mellett. Aki bort iszik, az világot- járt ember, vagy magyar. A magyar messzi­ről megismerhető 'itt: félliteres üvegben gyöngyözik előtte a bor. a helybeli német legfeljebb egy nyolcad részt hozat. Hajók sé­tálnak Aussig és Prága félé. Kailturveretnek Kulturtesteket és Saengerfesteket rendez­getnek inuk szak adtáig s békés polgárok es­tefelé a Ttöho kilátótornyába sétálnak föl, ahol ötven fillérért mérik a kilátást, két ko­ronáért a csokoládét habbal s levelezőlapot lehet irni gramofonszó mellett távoli isme­rősnek. A vendéglőkben sör és gramofon. Magyar bakák ülnek békésen s a Duna meg a Sajó partjára gondolnak. Oly békés, szelid min­den: az Elba-hid, az ósdi városháza, a püs­pöki templom, a Marktplatz, ahol csinos és baruahaju német lányok sétálgatnak, jól­öl tömötten b mosolygósán, megcáfolva a mori- dást, hogy minden német nő szőke, nagy- lábu és hóriihorgas. Nők tekintetében Leitmeritz valóban ked­ves város és Varilek őrmester ur jó helyre hozta kedves nejét, a moravkát. Ölt mehetett b& Varilek ur minden nap a park árnyas fái között sil,bakóié baka mel­lett s ha e bakák nemzetiségét vizsgáljuk, egy nap alatt megsitbakolják a köpönyeget Máramaroetól—Reiohenbergig való piros- parolis bakák, akik az állomás fölötti gya­korlótér laposán űzik napközben unalmukat), a tiszt urak segítségével. A józanságnak, a német kisvárosi spiess- Mirgerségnek élbaparti, szép, tiszta, komoly városába hogyan jutóit ez a szétmészárolt disznókereslkedő és mészárosa, Varilek ur? Neon, LeiitmerLtzüek igaizán nincs szüksége arra, hogy fogadat lan prókátorok védjék er­kölcsét. be több, se kevesebb erkölcs nin­csen benne, mini más német városában Kö­zépem rókának. Az Elba folyik a széle#, nagy bid alatt, amerre Tfcéresieuetadt felé mennek a népek A kitűnő német elmegyógyász, I. Lángé nem­rég megjelent könyve (Verbrechen ale Schick- sal) a szaktudósok szükebb körén túl, joggal tarthat általánosabb érdeklődésre számot. A német kutató eredeti ötlettel ikrek élettörténe­tét kísérte figyelemmel, s azok életsorsából kí­sérelte megkonstruálni az öröklődöttség és az életvonal titkos kihatásait. Lángé hét ikertest­vérpár életét mutatja be, amelyek egyazon pe­téből származtak. (Ami a születésnél nehézség nélkül megállapítható a két különböző petéből számlázottakkal szemben.) Köztudomású, hogy az előbbi ikrek rendkívüli hasonlatosságot, szinte egyezőséget mutatnak testalkatuk, arc- kifejezésük, súlyúk, hangjuk etb. .tekintetében. Lángé nyilván úgy ókoiskodott, hogy' nemcsak külső megjelenésben, hanem belső életükben, lelki egyéniségükben is hasouló azonosságot kell mutatuiok. Ebből a föltevésből kiindulva, figyelemmel kisérte a hét ikerpár életvonalát, amelyből aztán messzemenő következtetéseket vont le. A könyvből megtudjuk, hogy az egy­azon petéből származó ikrek ugyanazon élet­sorsot revelálják. Ez talán nem is volna meg­lepő, de fölötte elgondolkoztató, amidőn azt ol­vassuk, hogy az ikrek más és más, egymástól teljesen ©[különböző körülmények között kö­vették el ugyanazokat a bűncselekményeket, amelyek a közös sorsot fölidézték. Ezért írja a szerző könyve címéül: „Bűn, mint sors“. Arai frappirozó és a Lángé kutatásaiban szinte föl­forgató erejű, az éppen a sors születéstől való megpecséteitetésében rejlik. Hiába éltek az ikertestvérek egészen más életkörülmények kö­zött, hiába hatottak rájuk más és más környe­zeti élmények, az egyes ikrek valamely belső végzet erejéből ugyanazt a bűncselekményt követték el s életük vonala párhuzamosan fu­tott. Ez a fáturn. A hangsúly s a végkövetkez­tetés nyilvánvaló: nem a társadalmi környezet, hanem biológiai örökségünk alakítja életünk változásait. Az egyén karaktere nem a környe­zeti adotság reflexe, hanem élettani meghatáro­zottság. Sorsunk a foganás pillanatában eldőlt, a külső világ nem másíthatja be a belső végze­tét. A következtetések egyszerűen végnélkü­liek. De abszolút bizonyítók hét ikerpár példája, ahol az egyes párok tagjai ugyanazon sorsot mutatják? Tény az, hogy Lángé könyve ismét fölszitotta a vitát, amely az élettani és a társa­dalomtudományi szemlélet képviselői között so­hase záródott le. Lángé könyve nagyerejü érv a biológiai álláspont mellett — s a szociológiai ellen. Minden korszak: és szinte minden halandó — még a legprimitívebb is — fölveti azt. a kérdést, hogy az ember öröklött készségeinek, avagy a környezetének, a nevelés, gazdasági, társadalmi, elhelyezkedésének köszönheti*© életsoTsa ala­kulását? A kérdés megválaszolása koromként és egyénenként változott. Sőt az egyes ember, élete változó szakaiban is különbözően válaszol erre. Fiatal éveinkben — általában — inkább hiszünk az egyéni sors változandó,sálában s a környezet emberalakitó hatásában, míg később az emberi természet változhatatlanságára re- zignálódunk. A mi századunk kiválóan a mo­dern lélektani iskolák megismerésén keresztül foglalt állást ebben a kérdésben. Érdekes Freud útját követni. A neurózist előbb valamely ak­tuális tudatallatti konfliktusra vezette vissza, később már a gyermekévek elfeledett emlékéig nyúlt vissza, s aztán észrevette a konstitució, a veleszületett „Triebanlage**, egyszóval ösz­tönegyéniségünk biológiai adottságait. És a kettő: a fix ösztön és a változó miljő-élmény egymáeraháfásából fejtette föl a neurózis gene­zisét. Froud, a psychologus, aki minden előző­jénél mélyebben látta meg az első gyermekéI- mények. sorsalakitó erejét, müve későbbi válto­zásaiban egyre órtékelőbben ismerte föl a bio­lógiai konstans jelentőségét. Freud egykori ta­nítványa, Adler, antibiológikua álláspontot vall, s azt tanítja, hogy nem az a fontos, amit szüle­tésünkkel magunkkal hoztunk, hanem amit él­ményekben életünk során szereztünk. Adler lé­lektani elmélete föltűnően emlékeztet Taine miljő-teóriájára, amely az embert éppen olyan társadalmi terméknek tartja, akárcsak a cuk­rot, vagy vitriolt. joggal mondhatná valaki, hogy a biológiai, vagy szociológiai álláspont elismerése egyértel- müleg megszabja emberi magatartásainkat. H.n sorsunk születéstől adódva praédesztinált. s minden miljőhatás közömbös, akkor ugyan mi értelme volna bárminő társadalmi reformer­munkának? És viszont, ha a környezet alakítja sorsunkat, nem-e aktív társadalmi beavatko­zással kell jövőnket tudatosan formálni? Kézenfekvő, hogy a szemlélet radikális kü­lönbözősége világnézeti távlatokba átvetitve vagy kviotizmust és fatalizmust, vagy öntuda­tos, aktív reformizmust jelent — aszerint, bog* a biológiai, vagy szociológiai nézőpontot- vadja az egyén. A biológiai álláspont szükségképpen konzervativizmust, a szociológiai viszont pro­gressziót jelent. Gyakran látni is. hogy a világ­nézeti törekvések, politikai magatartások elmé­leti megalapozásokra hivatkoznak, akár haia- dóak. akár maradi szelleműek. És mégis — nem tudományos meggyőződésünk dönti el gyakor­lati magatartásainkat, hanem inkább megfor­dítva, tudományos szemléletünk alkalmazkodik egyéniségünk rejtettebb célzataihoz. Nietzsche irta valahol, hogy minden filozófia tulajdon­képpen (szerzője önvallomása, a mentőire egyik akaratlan, észrevétlen neme. így van általában az ember elméleti igazságaival, amelyeket lát­hatatlan és sokszor elemezhetetlen szubjektivi­tások színeznek. Mindez uem változtat a Lángé kutatásainak eredményein és jelentőségén. Az ikrek élefcsov- sána-k tanulmányozása roppant értékű fülvild- go&itásokat adhat a jellem és öröklött diszpozí­ciók összefüggéséről. Németországban az elme- gyógyászatnak már külön ága alakult ki. mely az elmebaj jelentkezését- éppen az ikerkutatás és az u. n. „Familienforschung“ utján próbálja megfoghatóbbá tenni. Achmed Zogu életveszélyesen meg- betegedett Becs, október 20. A bécsi albán kolóniához hírek érkeztek arról, hogy Ahmed Zogu ki­rály, aki hosszabb idő óta súlyos betegségben szenved, élebveszélys állapotban van. A ki­rály már nem jelenhetett meg az albán nem­zetgyűlés néhány nappal ezelőtt történt meg­nyitásán sem s nem tarthatta meg trónbeszé­dét. A király súlyos gégerákban és diabeteg­ségbe szenved. Görög áttamiérliak utazó saAngorába Athén, október 20. Beavatott körökből szer­zett értesülés szerint Venizélos miniszterel­nök és Mihalakopulos külügyminiszter ango- rai útját október 30.-ra halasztotta el, hogy törökországi tartózkodásuk ne essék egybe Bébién István gróf magyar miniszterelnök ottidőlésével. Addig is tárgyalások folynak a török kormánnyal a kereskedelmi és hajózási egyezmény ügyében és remélik, hogy a görög államférfiak útjáig a szerződést már aláírásra előkészíthetik. Elkészüli az első „zajtalan házf( Védekezés a nagyvárosok lármája ellen London, október közepe. A technikai világnak egyre nagyobb gondokat okoz a nagyvárosolt idegromboló lármája. Ame­rikában ée Angliában már régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne mente­síteni a lakosságot az ucoa lármájától és mi­képpen volna elérhető, hogy a házakban a lakók ne zavarják az egymás nyugalmát. A táraiaélilenes ligáik pálya-dijaikat tűztek ki mindenfelé a „zajtalan ház“ ti i-eg-t e evezőjének. London melóit Kensingtonbain építészeti kiállítás nyílt meg, amelynek legérdekesebb része a nagy­városok lármája elleni „zajtalan ház“. A .házat olyan anyagokból építették, amelyek egyrészt az ucca lármáját távollá ríják a ház belsejétől, másrészről a házban történő hangos eseményeket nem engedik kii az uccára. E óéiból hangtompító építőanyagokat használtak fed az építésnél, igy elsősorban rengeteg guimiit, belül üres téglákat, horganylemezeket, boniitófált, horzskövet és asz- beszítet. A Máltiitás látogatói egymás közölt- igyekeznek kipróbálni a ház hangtompító erőssé­gét és a házban hiába kiáltoznak, lármáznak, a zaj nem hallatszik ki, sót az egy ik szobából a másikba sem szűrődnek ál. « hangok. A gyerek­szoba is hangtompító anyagokból van építve s ezáltal lehetővé tették, hogy a gyerekszoba mel­lett levő hálószobában nyugodtan aludhassanak még ekkor ás, amikor a gyereksereg nagy zajon­gással szórakozik. A padlózat az egész házban gumiból készül és .igy a lépések is zajtalanok. A fürdőszoba vent.iliáló készülék t K minden zaj nélküli működik. A londoni la-pok n kLiviit,taró! irt beszámolóikban nem jósolunk nagy jövőt a „zajtalan ház“-uak, amelynek slri csendje kr ip ta- hangulatot kelt az emberben. FLEUROP

Next

/
Oldalképek
Tartalom