Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-19 / 240. (2461.) szám
1930 ofctéber 19, vateárnap. BBKm3EaaaxCT^CT2íX'A^^rmj^TXEcmuB9OTra REGÉLÓ ROMOK DIENES ADORJÁN A aárosanegyei Sóv áron jártam. Midőn a régi vár helyén épült templom udvaráról végigfutott szemem a környéken, nem győztem betelni a körkép egészével s részleteivel. Előttem a Tarca széles völgye Eperjessel. Észak felé jellegzetes kuphegy tetején Sáros várának impozáns romjai Tőle keletre az ősi tűzhányó, a kopár Strázs hegysziget. Tovább a maglódi hegység végső nyúlványának szélén Kapi vára mintha csúszna ... csúszna lefelé. Majd a sóvár—simonkai hegycsoport erdőkoszoruzta bércei között a se- besi vár és végül, sziklákba ékelten, itt tőlem jobbra, a sóvári fellegvár romjai. Mennyi báj, mennyi változat e körképen és mennyi régi hatalomról-diosőségről, erényről- ibünről, vereségről-győzelemről beszél az. Hová lett mindez? Por és kövek hirdetik, hogy volt egykoron. Most még az iskolában sem tanítják létezését. Minden, ami élt, pusztul és romlik. De viszont a folytonos változást előíró örök törvény az ő vashatalmát soha és sehol sem helyezte érvénybe láthatóbban, mint itt, váraink romjainak tövében. A porszem, amelyet a szél szemembe hajt, talán dicsőséges ősök hulláiból került elő és a viruló nagytermészet nem képes eltakarni az idők hatalma ütötte csonkulásokat, sebeket. Ami nagy, csak lassan múlik. Századokon át haldoklik, de végleg nem halhat meg. Non omnis moriar. Mert a késő utód néma bámulattal és áhítattal gyűjti össze hulladékait, hogy jelen törpecégében tudjon valamin lelkesülni, képes legyen őt valami a múlt erejével a jelen gyöngesógei fölé emelni. Akinek gondolatai a múltakba szállanak vissza és azokon lelkesül, azokból tanul, azokhoz próbálja szabni a jelen okulásait: boldog az, mert annak két világ a birtoka. A körülöttünk még romjaikban is kiáltva beszélő sok várrom szava e másik világba vezet bennünket. Mert a régi várak élete egy egész világot keretez be: őseink most is oktató, bennünket körfilsuhanó, tanácsoló világát, összeszedtem a régi világ egypár beszélő kődarabját, melyeket az egykor büszke sasfészkes, most huhogó baglyok tanyázta keletszlovenszkói várak romjai között találtam. Nem tartanak igényt e leírások oknyomozó, vagy forrásmunka jellegre. Porszemek és morzsák azok. De hiszen a porszem is csillog, ha az ősök szer etetőnek napsugara esik reájuk és az itt-ott ellesett regeszerü morzsák is összeszedve, a múltak: hü s tanulságos képét állítják: elénk. Vegyük hát kezünkbe a vándorbotot és kérjünk beboosáttattyst az egyes várak kürtői 5 íz'strázsájánál. Kezdjük délen. 1. Nagykövesd Mikor a vonat Sátoraljaújhely felől bekanyarodik Bodrogközre, a jobboldalra néző utasoknak tekintete ott Szomotor körül meglepetten akad meg egy magányos hegyen fekvő, festői várromon. A hegy oldalán templom, körülötte lenn a völgyben a falu házai. Rendes kérdés az utasok ajkán: — Mi az ott, kérem? — Nagykövesd ... Végvár volt mindig, amennyiben az eperjes— tokaji hegylánc egyik legvégső keleti nyúlványán fekszik, honnan kezdve aztán nem akad csak egy domb is Szabolcs-, Haidumegyéken át egészen a bihari Királyhágóig. Végvár most is, mert az országhatártól három kilométernyire fekszik. Nagykövesd történetét összesüritve elmondja regősének dala: Láttad Kövesd Endre királyt^ Uradnak ismerted Micbánt; Hollós Mátyás itt mulatott, Az ellenre innen csapott. ... H. Endre király visszatérőben volt Lengyelhonból, ahol sikerült végre az egymással marakodó nemzeteket kibékítenie. Sietett hazafelé, mert a keresztes háború előkészületei már megkezdődtek. De ez nem akadályozta őt abban, hogy a közbeeső várakba be ne térjen, kikipihenvén ott az ut fáradalmait. Betért Kuezd (Nagykövesd) várába is, ahol a vidék urainak élén Lóránt várispán nagy tisztességadással fogadta a koronás királyt. Az összegyülekezett urak közül nem hiányozhatott Miebán sem, a leghatalmasabb oligarcha, az ő hét fiával, akik közül különösen Demeternek nagyon tetszett a vár s tartozékai. Meg is mondta atyjának: — Uram atyám, fundálja ki kegyelmed a módokat, hogy én e várban rakhassak fészket. öreg Miebán végignézett fián: __ — Hallod, kölyök, a gondolat jó, majd kieszelem. .— De a módok? — vélte Demeter. — Amit Miebán akar — nyomta meg a szét az öreg —, az meglesz módok nélkül is. Hát megérkezett a várba II. Endre, kinek Immár minden gondolata a keresztes háború i körül forgott és ha valaki ennek sikeres elő- i mozditásához csak kisujjával is hajlandóságot , mutatott, annak ő viszont adakozó kezét nyuj- , tetta oda. Micbánt a király régen ismerte, sőt i egyben-másban tanácsát is kikérte. Most is együtt ültek a déli dón jón nagytermének kandallója előtt és mig a király merengve nézte a röppenő szikrákat s lelke is messze röppent a Szentföld tájaira, hol képzelete dicsőséges harcokban veri máris pocsékká a szent helyeket profanizálva tápodé pogányt: addig Miebán ez egyszerű szavakkal furakodott bele a király gondolatának kellős közepébe: — Én segíteni foglak, uram király, szent s z á n dé ko d el é rés ében. — Te, Miebán? — Én. Nem vagyok ugyan köteles vele, de egy bandériumot zászlód alá helyezek. Mert királyom és egyházam szent ügye bizony, hogy előttem is szent. —■ És mondsza csak, mit kívánsz e szolgálatodért te, Miebán? — További szolgálatokkal bizonyitani be irántad való hűségemet, királyom. Lásd, e vár népe is fölvarrja köntösére a kereszt jelét és hadba vonul veled. Lóránt ispán is veled megy, a várjobbágyság sem marad itt. Kuezd vára fölügyelet nélkül s üresen marad. —• Ez igaz. Hm . .. hm.... — Engedd meg hát, hogy népemet őrizetére állítsam. —- Jó lesz. Igen, hogyne. És már most bizto- sitlak királyi szavammal, hogy visszatérvén szent utamról, látni fogod hűséged további jutalmát. Hát őrizte is Miebán a kövesdi várat. De úgy őrizte, hogy sem őt, sem pedig utódait onnan kituszkolni bizony nem lehetett. Demeter fiától' származott az egykoron elterjedt Kövesdy-csa- lád, ám úgy 250 évek lefolyása után a vár ismét a kincstár kezére került. Kövesd környékén akkoriban végtelen kiterjedésű erdőségek terpeszkedtek és sokszor jött föl ide, Mátyás, az igazságos, hogy egyrészt vadászszenvedélyének hódoljon, másrészt, hogy az egész idáig leportyázó Giskra-csapatokkal megismertesse fekete seregének félelmetes voltát. Mint szokta volt, többször ismeretlenül igyekezett errefelé. Akkor is igy tett, midőn szegényes koklusgunyába öltözötten a bodrogmenti Ágóc faluba tért be, hogy ott minden válogatás nélkül az első útjába eső házban megpihenjen. Ebben a házban pedig egy szomorodott özvegyasszony lakott, aki ugyan ezives lélekkel tálalta föl fürge és vigbeszédü vendégének a kövön- íült palacsintát, de ő maga busongó és szétlan maradt. Mikor aztán kiültek a kispadra egy kis szóváltás céljából, megkérdezte Mátyás az asz- szonyt: ■— Fiatal vagy még. Miért s hogyan jutottál bús özvegységre, jó asszony? Sírva panaszolta el bánatát az özvegy: — Volt nekem szerető és szeretett párom, volt. Szépen megéltünk jobbágyi sorunkban. Rendben tartottam szegénységünket itthon, mig jó uram a király zászlója alatt vitézkedett. De jaj! egyszer a leleszi vásárról jött haza. Zsebében két ökör árával megpihent az ompodi csárdában és ime — most is borzadok kimondásánál — a gaz esapláros elszelte nyakát, pénzét elvette, jó uram testét a Bodrogba dobta. Tudja ezt mindenki, csak éppen a király nem. Azt mondják pedig, hogy ő a szegény ember igazságát is kikeresi. Hej... ha én egyszer nagy bánatomat, panaszomat elsírhatnám az ő lábai előtt... — Bízzál Istenben, jó asszony — mondta megható ti an Mátyás —, ő légnek fogja szórni .bánatodat. És minden további szó szaporítás nélkül amaz Ompod falu felé iráuyitota lépteit. Lefelé hajladozott a nap, mire odaért és nem kellett sokáig keresnie a gazdag esapláros házát. Benn az ivóban mindenféle népség tereferélt, közöttük katonák is. Fölismerte Mátyás az egyiken, hogy a kövesdi őrséghez tartozik. Félrehivta és úgy adott neki a kebeléből előhúzott s tele zacskóból egy aranyat, hogy ezt az odanéző esapláros is láthatta. De azt már nem hallotta ez, amit suttogva, ám nyomatékkai mondott Mátyás a katonának: Rögtön indulsz futvást a kövesdi várba és ott a várkapitánynak átadod e gyűrűt itt, látod? azzal a szóval fogod ezt tenni, hogy aki azt küldte, nagy bajban van. A esapláros pedig igy gondolkodott: —• Rongyos, piszkos gúnya és ennyi arany nála? Lopta. Én hát tőle veszem el. De elébb elesöndesitsük őt, hogy hozzájuthassunk az aranyhoz. No, egészen elosöndesül, egészen. > Hehehe ... Bevette szerény estebédjét Mátyás, utána .meg ugyan nógatta a esapláros, hogy használja-élvezze Tokaj levét. De az utas ajkához sem emelte poharát, mert hát ki tudja, melyik van benne: altatószer, vagy méreg? — Fáradt s álmos vagyok — igy szólt ásító zva —, inkább szunnyadnék egy jót, ha adnál valami vackot jó ember. —* Vackot? Adok én neked, fiam, olyan pelyhes ágyat, hogy az édenkertről álmodol abban... Erősen lefelé lógatta már rudját a göncölsze- kér, de Mátyás teste meg sem érintett© azt a túlvilágra sandító pelyhes ágyat. Figyelve- f igy élt a kövesdi útra a nyitott ablakon át, de meg az ajtót is leste. —• No, Mátyás komám — igy ő magához —, ha elcsatangolt futárod, most fogod majd letenni a vizsgát az élet-halál ökölviadalból. Mert hogy életemet akarja e gaz csapiáros, azt kivettem sátáni szeméből. Nem csatangolt el a futár, nem. Ott volt osil- lagnyiláskor a kövesdi várban, oda is adta a várkapitánynak a gyűrűt. —• Fiú! Hol vetted e hollós gyűrűt? ... a királyé az! — Véltem hozzá, hogy ő az, mert orra temérdek. Do nem mertem reáfogni egyenesen. És elbeszélte, hogy a király az ompodi rosszhír ti csárdában van, hol semmi jó sem várhat reá, ha ott tölti az éjt, mert a csapiáros látta aranyait. —i Talpra, legények, vésziben a király! — rikoltotta el magát a várkapitány. Tíz minutum sem telt bele, már ott csörtetett vágtatvást ötven lovas az erdő csapásain, Ompod felé. Oda bizony éppen jókor értek, mert a király és csapiáros már összeakaszkodtak volt. És hogy ez utóbbi gazságon törte fejét, mutatta a nagy konyhakés, mit Mátyás éppen kicsavart kezéből. Mit öltsem tovább a szót: a csapiárost a bizonyítékok meglátó lásá- val az erdő egy sivár dombján álló fára fölakasztotta a Kövesd várába visszatérő katona- csapat. Ágóc és Ompod falvak régen eltűntek ugyan a föld színéről, de e domb ott Kövesei és Szomotor között ma is az akasztódomb neveti viseli. A hírvivő katona jutalma, az ágóci özvegy menyecske vigasza sem maradt el: György pap Mátyás intézkedésére s jelenlétében tette egymásba kezüket rövid havak leforgása után ott a kövesdi vár kápolnájában, örök frigyesülésre. Mátyás után a vár, mint a kényes hajadon a vőlegénynek valót, úgy válogatta és váltogatta urait. Egy ideig a tokaji várhoz tartozott és a rege szerint a két várhegyről nagy passziózással adták egymásnak labdáikat a tündérek, úgy hóid világos éjszakákon. Persze, mit tudwmmmmmmmmmmaamaKmamaDaBaűmKmmmaaamtummBmmmmaKMamm tb Egészségének és kényelmének szolgál a j BRATISLAVAl t gőz- és gyógyfürdői Grössling utca JO. - Jtssíi sex- iá. N JZcgniodernebb gőzfürdő - ‘Uszoda - 5Vépgözjürcli | Stidrgvizgyógykezelés » 3)iathernua ■ yözrnosodc | t*ak erről az emberek? Semmit. A tündérkitc kacaját és a labdák süvitését dőre fejjel mile dalának és szellő legyintésének vélték ők. Uralgott aztán a váron Izabella királynő, visszavette tőle habsburgi Ferdinánd. A sok vetélkedésnek azzal vélte végét vetni Bocskay Gergely, hogy ő maga ült belé. De bizony úgyszólván alig, hogy köriilnézdegélt ott, már a Soós-család csapott reá. A Soósok mindig is igényt, formáltak a várra, mint Micbán-iva.fokok. Igen ám, de a Szerdahelyi-család is Micbánt vallotta ősének és e két család volt az, melynek tulajdonképpeni versengése tárgyát képezte a vár századokon keresztül. Végre a XVII. század második felében Soós György nyerte el a vár birtokát, de jött a Wesselényi- összeeskiivés. Ebbe György ur bizony belekeveredett és sebtében volt kénytelen elhagyni a várat. A bécsi udvar Rothal grófot küldte ki a közbéke helyreállítására, az pedig azzal kezdte meg ezt, hogy a fölkelők várait sorra elpusztította. így égett© föl 1673-ban a kövesdi várat is, mely azóta romokban hever. De romjaiban is beszélt hozzám, midőn csonka ormain úgy nyári alkonyaton megszólalt a falu egyik fiának bús tárogatója és szállt messze hegyen-völgyön ismét csak a vár regősének dala: A kövesdi várnak ormán, Jajgatva süvít az orkán; Sirja-sirja bús énekét, A múltakról zokog regét. Most már a tárogató is elhallgatott, nem hozza hozzánk a múltak édes-bus énekét, mert mester© ott alussza a nagy háború dúló csatái után örök álmát jeltelen tömegsírban, valahol GaMcia véráztatta földjén... És rohanva száguld Bodrogköz síkján végig a gyorsvonat. A kövesdi vár képe kiséri az utasokat Perbenyi- kig. A lehanyatló nap sugarai meg világítják a romok fokát és beragyogják azon a múlt álmait. Lassan eltűnik ez is. Eltűnik a múlt intő keze és a gyorsvonat a ma, a sivár jelen éjjelébe fut bele ... A köveikeiBŐ közlemény novomiber 14 eKknunltóban jeknük meg. Czech: A munkanélküliség megháromszorozódott íz utóbbi i«S5ben 376 iparvállalat megszűnt s 993 gyár redukálta üzemét — I német szociáldemokrata párt beismeri, hogy nemzetpolitikai téren semmi eredményt nem értek el Prága, október 18. Pénteken megkezdő-1 dött Teplitz-Sdkön abban a német szociálde-1 elvi kérdést, hanem csak taktikai problémát. mokrata párt országos kongresszusa. Ez az első pártkongresszusa a német szociáldemokratáknak, amióta a kormányba beléptek. A kongresszuson a cseh szociáldemokrata párt erősen képviselte magát és többek között jelen voltak Berihyné és Meisner miniszterek, Soukup, Haibrman szenátorok és Stiviin képviselő. A II. Iníernacionálét De Brockere titkár képviselte. A csehek részéről Soukup szenátor beszélt s azt az óhaját juttatta kifejezésre, hogy a szociáldemokrata pártok már soha többé szét ne menjenek. Délután Czech ár. népjóléti miniszter, a német szociáldemokrata párt vezére referált a politikai helyzetről és a párt eddigi kormánypolitikájáról. A kormányba való belépést a nemzetközi helyzet kényszerítőt te ki. Szerinte az ipari válság sokkal veszedelmesebb a mezőgazdaságinál. Az utolsó időiben a köztárlsaságbam 376 üzem szüntette be munkáját, mig 993 gyár redukálta munkáját. A munkanélküliség tavaly szeptember óta a háromszorosára emelkedett és különösen katasztrofális a helyzet a németlakta területeken. Követeli a munkaidő leszállítását és egy gazdasági tervnek a fölállítását. Kereskedelmi szerződéseket kell kötni Szovjetoroszországgal, Jugoszláviával és Németországgal. A miniszter ezután ismét a kormánypolitikával foglalkozott s hangsúlyozta, hogy a kormányba való belépés nem képezett A kormányba való belépés előtt az aussigi pártnapon kételyek merültek fel, különösen a költségvetés és a vámok miaut. Az elmúlt tiz hónap alatt a kormány semmit sem takarított meg. A német szociáldemokrata párt mindamellett már sokkal többet ért el, mint a polgári koalícióban a német keresztény- szocialista párt. Nemzetpolitikai tekintetben azonban semmiféle haladás nem észlelhető. Ez Czech szerint főleg azzal magyarázható, hogy a kormánynak pillanatnyilag minden erőjével a gazdasági problémákat kell megoldania. A német szociáldemokraták nem csalódtak cseh elvtársaikban és a jövőben Is számiihatnak a csehek támogatására. Czech -szerint a németek még egy közös blokkban sem tudnának nagyobb eredményeket elérni, ha cseh részről nem kapnának támogatást. Jelenleg azonban e tekintetben csakis a cseh szociáldemokrata párt jöhet tekintetbe. Köszönettel veszi, hogy a cseh szociáldemokraták nyíltan a kulturális autonómia mellett foglalnak állást. A miniszter után de Witte képviselő referált a párt politikai és kulturális követelése hői, főleg a nemzetiségi autonómiát és az iskolaautonómiát emelte ki. A párt az ellenzékibb északcsehországi csoporttal szemben nagy többséggel elhatározta, hogy továbbra is bennmarad a kormányban. 7 gm Ép gMa S ig ||j? ^£S|h p IPá&'Ss £;áMCMl<Ea@s?;$«3igaEft tanltfa 535 Befele* Bb saSÉ Eíl m Ifm tűi gáffassaEjBs, világvárosi sfillmtoaro ás a Regfeömmyebto rotieSóggsissaB
