Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-01 / 224. (2445.) szám
1930 októ Ive r 1, szerda. 3 T>R^GAI.MAGtoRHt KLflP nak más járási főnökökre és izraelita jegyzőkre vonatkozólag is adatokkal, amelyek kivizsgálása azt fogja bizonyítani, hogy a keleti ágostai evangélikus egvházkőrületben levő összes járási főnökök, az összes jegyzők és az összes állami tanítók tekintet nélkül arra, hogy ágostai evangélikusok- e vagy sem, hivatalos állásuk laiba- veíéscvel korteskedtek. Miért nőm kiváncsi ezekre az adatokra a belügyminiszter ur, hiszen kötelessége kiváncsinak lenni? Hiszen ha nem volna tudomása a kérdezett esetekről.az interpellációból tudomást szerzett róluk és ki kellett volGenfien a nagyhatalmait kisebbségeire fali hivatkozással, itthon a szlovák és magyar kisebbség közti reciprocitás elméletével szabotálják a kisebbségi jogokat A 22 millió kisebbséget uraié kisebbségellenes blokk gyenge érvei a másfél milliónyi kisebb’ séggel bíró német-ősztták-magyar-bolgár-albán csoporttal szemben — A reciprocitás elve a csehszlovák alkotmány szerint törvényellenes és csak hamis ürügy a kisebbségelieues magatartásra na vizsgálni azokat. , — Végtére a válaszból kiolvasható, hogy a belügyminiszter is jogellenes cselekedetnek, visszaélésnek minősíti azt, hogy az állami közigazgatás illegitim befolyást gyakoroljon az ág. ev. püspökválasztásra, azt pedig szabad fel tételezni, hogy a belügyminiszter ur * nem hajlandó eltűrni a jogellenes cselekedeteket, a korteskedés visszaéléseit. — Engem egyébként nem lep meg a válasz, mert én nyílt szin előtt felajánlottam minden bizonyítékot, vállaltam minden felelősségét, kertem, hogy rágalmazás miatt indítsanak ellenem eljárást, hogy bíróság előtti eljárásban bízó nyithassam az állami közigazgatás részvételét a püspökválasztásban. S mindezek elől elzárkóztak! Nyilvánosságra hoztam, hogy még az egyházi utón is miként mellőzték ki a jogvédelmet. Az egész eljárás tehát intencióiban tisztán állhat minden objektív megítélés előtt. A konklúzió könnyen levonható. A Masaryk-nyüatltazat hiteles sí üvege Budapest, szeptember 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A budapesti csehszlovák követség a magyar távirati irodát a következők közlésére kérte fel: Illetékes felhatalmazás alapján közük, hogy Masa- ryk elnök nyilatkozatát a lapok nem teljesen, illetőleg nem hűen közölték. A helyes szöveg a következő: „Értem a magyarok nehézségeit és kész volnék kedvező körülmények között megengedni, hogy méri egei tessék a jelenlegi határok módosítása. Mindenféle határváltoztatás azonban a parlamentnek van fenntartva és nem lehet megváltoztatni a határokat a kis és nagy antant hozzájárulása nélkül. Ezenkívül a változás nem lehetne kizárólag egyoldalú. Területünk hasonló- kép kiterjedést kívánna javunkra. Mindez azonban nem lehetséges, amig a magyarok nem változtatják meg taktikájukat.44 A BUDAPESTI VISSZHANG Budapest, szeptember 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A reggeli.saj- tó vezető helyen foglalkozik Masaryknak a világsajtóban megjelent interjújával immár a budapesti csehszlovák követség helyreigazításának hatása alatt. A Pesti Hírlap hosszabb ciiíket ír erről és többek között megállapítja: Semmi sem fontos, sem az, hogy Masarykot megcáfolták, sem a feltétel, sem sok egyéb. Egyetlen fontos, hogy a nyilatkozat megtörtént és ezzel a kormányfő tudtára adta a nemzetnek, hogy igy nem maradhat tovább. Hogy a változtatáshoz abszurd dolgokat fűznek, nem változtat a lényegen semmit. Ám cáfolják Masaryk nyilatkozatát, próbálják azt legyöngiteni, mi az eddigi nyilatkozatokból azt látjuk, hogy a nagy kérdés megindult a maga utján. A Budapesti Hírlap igy ir: Nem feladatunk kutatni, miért irt elferdítve a bécsi Neue Freie Presse. Érdekes, hogy ahányszor Masaryk a revízióról nyilatkozik, mindig tévednek a lapok. Van azonban egy passzus Masaryk nyilatkozatában, amit nem cáfoltak meg, s ami igen fontos. Elismerem, — mondja Masaryk, — a védekezés jogosságát. Ezért elkövetek mindent, hogy a csehszlovák hadsereg olyan erős legyen, amilyen csak lehet. Minden nemzetnek vértezve kell lennie a támadások ellen. A Pesti Naplóban Friedrich István vezércikkezik Masaryk nyilatkozatáról és azt állítja, hogy a nyilatkozat a reálpolitika útjába esik. Masaryk nyilatkozatát esetleges határkőnek tekinti a háború utáni Magyarország történetében. Friedrich ezután a reálpolitika útjait vázolja, amely szerint zöldasztalnál kell elintézni bizonyos ügyeket. — Autó és vonat karambolja Lengyelországban. Varsóból táviratozzak: Sossnovice közelében tegnap este egy’ személyautó, amelyben a soí’főrön kívül két pap és egy fiatal leány ült, a vasúti töltésen át akart robogni, de az arra haladó személyvonat alá került. Az autónak mind a négy utasa szörnyethalI. (—) Prága, szeptember 30. A németnyelvű félhivatalos lap szombaton vezércikkben mérleget csinált — persze csehszlovák többségi szempontból és nem a kisebbségi eszme szempontjából — a genfi kisebbségi vitáról. A mérleg tulajdonképp nem más, mint a csehszlovák és egyben a kisantant, Lengyelország és Görögország közös érvelnek megismétlése. Mert Németország, Magyarország, Ausztria, Bulgária és Albánia liberálisabb kisebbségi jogrendszert követelő tételeivel szemben a három kisantantország s Lengyelország és Görögország képvislték a kisebbsógellenes konzervatív frontot. — A. német kisebbségvédelmi követeléseknek természetesen az volt a motiválásuk, — ismerteti a két álláspontot a félhivatalos, — hogy a kisebbségeknek a kedvező megoldás által való kielégítése Európa politikai megnyugtatásának előfeltételéül fog szolgálni, azonkívül a probléma humanitárius és etikai oldalát hangsúlyozták. Ezzel szemben a másik csoport képviselői azt hangoztatták és kellett is, hogy hangoztassák, hogy etikai és humanitárius szempontból ez az igazságosság valamennyi európai kisebbségre alkalmazandó, nem pedig csupán a tizennégy kis közép- és keleteurópai állam kisebbségeire. A kisebbségvédelmi kötelezettségek kiterjesztésével fokozódni fognak az európai államok közti különbségek és fokozódik annak a lehetősége, hogy a kisebbségvédelemre nem kötelezett államok csoportja beavatkozhatik a kisebbségvédelemre kötelezett államok belső ügyeibe. Az ilyen egyoldalú lehetőségek — mondja nagykópü komolysággal a félhivatalos — politikai konfliktusok veszélyének csiráit rejtik magúiéban. De ami még fontosabb: annak a lehetőségnek kibővítése, hogy a politikai követelések nemzetközi fórumra kerülhessenek, kétségen kívül azon kisebbségek erősítését eredményezik, amelyek nem mutatnak jóakaratot az állam többségi nemzetével való megegyezésre és egyben hátráltatását jelenti ez az államok belső fórumán a kisebbségpolitikai problémák békés megoldásának, amit majdnem általános helyeslés mellett nemcsak a csehszlovák külügyminiszter, hanem Motta svájci delegátus is a kisebbségi problémák megoldásában a legeredményesebb és legjobb módszernek nevezett. így adja elő a kisebbségi vita szembenálló főérveit a csehszlovák félhivatalos. Kisebbségi nézőszögből a kisebbségellenes blokk etikai és „humanitárius" érvei nem annyira etikusak, humánusak, erkölcsösek, hanem inkább a kisebbsógellenes reakció görcsös és agyafúrt rabulisztikája a kisebbségi eljárás megjavítása, a kisebbségek humánusabb kezelése, a kisebbségek jobb holnapja ellen. A kisebbségellenes blokk két középeurópai és három balkáni állama azzal érvel, hogy csak akkor hajlandó szélesebb kisebbségvédelmi kötelezettségeket vállalni, ha ezt a kisebbségvédelmi megkötést valamennyi többi állam, tehát a nagyhatalmak: Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország is vállalják. Vagyis olyan feltételhez kötik a hatékonyabb kisebbségvédelmet, amelynek teljesülése eleve lehetetlen. A nagyhatalmak a területekkel megnövelt államok szuverénitását Versaillesben a kisebbségvédelmi megkötéssel szakították meg, épp úgy, mint Németország kivételével a többi legyőzött államét; világom tehát, hogy a nagyhatalmak a kisantant ilyen követelését, mint szuverénitásuk korlátozását a limine elutasítják, vagyis a kisebbellenes blokk ezzel biztosítva érzi magát afelől, hogy a teljesíthetetlen föltétellel a kisebbségi követelések is elbuknak. Nem az etikai és „humanitárius" szempont miatt kívánnak tehát a nagyhatalmaktól egyetemes kisebbségvédelmet, hanem azért követelik ezt, hogy a saját kisebbségeikkel szemben való kötelezettségeiket el- biivészkedjék, illetve a teljesítést ad Grae- cas Kalendas eltolják. Hivatkozhatnának etikára és humanizmusra és hivatkozhatnának a szuverénitás tabujára, ha minden egyes kisebbségvédelemre kötelezett állam szintén ezeket a tételeket hangoztatná. De a kisebbségvédelemre kötelezetlek közül Magyarország, Ausztria, Bulgária és Albánia hajlandó a kisebbségvédelmi jogok ki- terjesztésére, hajlandó anélkül, hogy ennek föltételéül a nagy államokat teljesithetetlen követeléssel molesztálná. Ezek az államok a kisebbségek javáért ön kénle - áldozatra készek, á kisebbségellenes blokk pedig nem. A kisebbségvédelem területe az adott .pillanatban tizennégy közép- és dólkeleteurópai állam területe. Aki tehát ma a kisebbségpolitikában etiká- ra és humanizmusra hivatkozik, az nem mondhatja azt, hogy csak akkor bővíti kötelezettségeit, ha a nem kötelezett többi állam is vállalja ezt a kötelességtöbbletet, sőt általában az egész kisebbségvédelmet, hanem csak annyit mondhat, hogy hajlandó bővíteni a kisebbségvédelmi kötelezettségeket, ha erre az összes többi kötelezett is hajlandó. S ha a kötelezettek egyik része hajlandó erre az erkölcsös és humánus tettre, akkor az ezt minden áron opponáló s etikára és humanitásra hivatkozó blokknak az érvei egy erkölcsi és humánus tettet szabotálnak. Blaszfémia az, amikor épp a csehszlovák— lengyel—jugoszláv—román—görög blokk követeli az összes kisebbségek teljesen egv vonalra való helyezését s egyforma kezelését. Épp az a blokk, amely Európa többmilliós, legnagyobb kisebbségeit kebelezte be a békeszerződések révén, Németországnak, Ausztriának, Magyarországnak és Bulgáriának együttvéve nincs annyi és olyan kisebbsége, mint az egyetlen Lengyelországnak vagy Csehszlovákiának, vagy Romániának. A kisebbségellenes blokk öt államában összesen 22 milliónyi kisebbség él, Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Bulgáriában valamivel több, mint másfél- millió. És éppen a legnagyobb kisebbségeket jogaruk alatt tartó államok obstruálják a kisebbségi jogok kiterjesztését. Azt kívánják, hogy a lauschitzi százezer főnyi szerb néptöredék sorsától tétessék függővé, a csehszlovákiai három és félmilliós hatalmas kulturális és gazdasági erővel rendelkező német kisebbség sorsa! Az ember nem tudja, sirjon-e vagy kacagjon, amikor Renes és a Prager Presse fölfedezik azt a szenzációs csodát, hogy a kisebbségi kérdések elintézésére a legalkalmasabb terület a belpolitika tere. Tizenkét éves kisebbségpolitikai vitázás után végre eddig a belátásig jutottak! Fölfedezték, hogy hol lehetne és — hol tehetett volna a kisebbségpolitikai bűnöket el nem követni, illetve jóvátenni. Addig már nem jutnak el az okoskodásban, hogy a kisebbségi panaszok valóban csak akkor jutnak és juthatnak el a nemzetközi fórumba, ha a belpolitikai fórumon nem orvosolták őket. Nem is lenne kisebbségi kérdés, ha már a belső fórumon megoldották volna és csak azért van felszínen, mert itthon nem oldották meg és nem akarják megoldani. Azonban nemcsak a kisebbségi eljárás ki- terjesztése körül folytat a kisebbségellenes blokk ilyen elodázó, halasztó, obstrukciós taktikát, hanem a kodifikált és papiroson megadott jogállomány gyakorlati kiszolgáltatásában belföldön is ugyanez a taktika érvényesül. Az alkotmánytörvény és a nemzetközi szerződések a megadott kisebbségi jogokat nem teszik függővé attól, megadják-e az ilyen jogokat más, szomszéd, vagy nem szomszéd államok a maguk kisebbségeinek. Újabban a csehszlovák sajtó és a politikai tényezők minden eszközzel, az üstökénél fogva ragadják elő a magyarországi szlovák kérdést csak azért, hogy junktimba állítsák az itteni magyar kisebbség életével. Egy önállóbb, ön- tudatosabb nemzeti életet sohasem élt, szétszórt, jelentéktelen törpe kisebbséget a reciprocitás vonalára helyezni akarnak egy olyan közel milliós kisebbséggel, mely tizenkét évvel ezelőtt még öntudatos, fejlett ál- lamnemzetuek volt a része és erős kultúrával rendelkezik. A Národny Denuik teleszájjal hangoztatja: „Mi nem akarjuk semmiben le- jebb süllyeszteni az itteni magyarság helyzetét és jogait, de akarjuk, hogy Magyarországon a szlovák kisebbség ugyanazt a helyzetet kapja meg. Ha a magyarországi szlovákok továbbra isi el lesznek nyomva, a reciprocitás elve sze-j rint gondoskodni fogunk afelől, hogy a magyarországi szlovákság helyzetéből nálunk is levonják a konzekvenciákat az itteni magyarsággal szemben". • Az ilyen reciprocitásra nagyon találóan jegyezte meg Szül lő Géza, hogy lvánkáék nem a magyarországi szlovákokon akarnak segíteni, hanem az itteni magyarságnak akarnak ártani. Ez valóban igy is van. Mert egy száz- negyvenezer főnyi, nemzeti életre föl nem emelkedett s amellett szétszórt kisebbséget nem lehet párhuzamba állitani egy hivatalosan is háromnegyed millióra taksált, kompakt tömegben élő, erős nemzeti kultúrával és öntudattal bíró kisebbséggel anélkül, hogy az összehusonlilásból — pláne, ha Pozsonyban gyártott sérelmekkel hamisítják meg a valóságot — az itteni magyarságra káros konzekvenciákat vonjanak le azok, akiknek a hatalmukban van. A magyarországi szlovák kérdés mesterséges előturkálása és szúnyogból elefánttá való felfuvása teljesen parallel taktika azzal, amit a kisebbségellenes blokk a nemzetközi fórumon nagyban alkalmaz. Géniben úgy érvel, hogy: nem vállalom a kisebbségvédelmi kötelezettségek kiterjesztését, mert Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország nem vállalja, belpolitikai vonatkozásban pedig ezt úgy fogalmazza, hogy „nem adom meg a nemzetközileg biztosított és az alkotmánytörvény által megadott kisebbségi jogokat a gyakorlati életben mindaddig, míg a szomszéd állam nem tesz olyan belpolitikai rendelkezéseket, amilyenek nekem tetszenek". Az ilyen érvelésnek nincs semmi jogi alapja, sőt a leggorombábban alkotmányellenes. Az alkotmány nem ismert ilyen kikötéseket. A kisebbségi jog megadása nincs föltételhez kötve s aki föltételhez köti, az az alkotmánytörvényt játsza ki s a kisebb ségi vitában a törvénytelenség talajára téved. Szüli# Géza nem a magyarországi kisebbségpolitikai viszonyok védőjének lépett föl, amikor ez ellen az érvelés ellen kikelt, hanem az erőszak-teória törvénytelenségét bélyegezte meg. A reciprocitás elméletének már a kiinduló pontja törvényellenes, ezért a reciprocitást alátámasztani akaró további manőver, a magyarországi szlovákok nevében Pozsonyban gyártott sérelmiádák szúnyogból eleíántnagy- ságra való fölhizlalása és ellenünk irányuló törvényellenes szándékot szolgál. A magyar kisebbségi mozgalom minden tényezője a legerélyesebben visszautasítja a reciprocitási elméletet és egyetemlegesen szolidáris Szüllő Gézával, aki vezéri hivatásának magaslatán rögtön az első pillanatban leleplezte és elítélte ezt a rosszakaratú, törvényellenes, sanda manővert, melyben a kisebbségellenes irányzat halasztó jogcímeket, ürügyeket, kibúvókat keres. Hegint halogatják a vöröskő-margitfalvi rasssi építését Prága, szeptember 30. A Národny Dennik jelentése szerint az államvasutak vezetősége a Vöröskő-Margitfalva közti vasútvonal építését ismét el akarja halasztni. Ez a hír szlovenszkói körökben rendkívül nagy megütközést keltett, mert illetékes helyeken már véglegesen el volt határozva, hogy ennek a vasútvonalnak az építését még ebben az esztendőben megkezdik. — Halálos ítélet Székesfehérváron. Székesfehérvárról jelentik: A törvényszék kötél- általi halálra ítélte Falusi Sándor sárkereszt- turi 25 éves parasztlegényt, aki ez év május 13-án Sárbogárd határában doronggal leütötte Huszár István gazdálkodót, majd elmetszette a nyakát és elrabolta 1.200 pengőjét. |tl I lair « & a n «o gJsi § •*.4 §3 •a3 7> > ~ 60 © 111“: *!f<s a .. _ • <D <» | *• fe® 5 §>> 1 . « «g T5 <2 ÍS <n a 40 « o 2 s p . * a^ ;S O. N *■ &.2 «
