Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-02 / 225. (2446.) szám

4

'pmjmMag&arhtklap

1930 október 2, gjtjgrgk.

Tíz NAP SZEOÉMYORSZÁGBAN

Fohász a háborúért, alkohol és kultúra, ioarosföldmunkások és akik ingyért dolgoznak

Beszámoló a sarlósok ruszinszkói vándorlásáról írja: balogh edgár

Kassai bae

A leglelkesebb és leghozzáértőbb kassai könyvbarátok és irodalmi régiség búvárok egyike nemrégiben egy igen eredeti börköté•

sü könyvvel ajándékozott, meg. A vaskos kötet címe: „Cwriensér AnHqarius, geografischc und historische Merkivürdigkelten, so in delien Europaischen Landern zu finden, stb. von P. L. Berckcmneyern.“ 1746-ban jelent meg Hamburgban, Jóhann Christmn Herold kiadásában és el lehet mondani, hvgy Berchen- meyern ur, az akkori idők bővitaUtásu Itta Ehrenburgja, igen ötletesen és jól csinálta a dolgát. A könyvecske nem csupán száraz és nagyképü földrajz>, vagy történelmi tájékoztatás okkal szolgál, hanem humoros és jellegzetes lokális szokásokkal, tradíciókkal és természeti különlegességekkel, amelyek a pénztelen, lelki globetr ott erek szempontjából sokkal izgalmasabb és szimpatiknsabb tapasztalatok, mintha a szélességi fokot jelölné meg. amely alatt az illető város fekszik, vagy a lakosság szárnál precizirozná. így sokmindent megtud az ember, a könyvvel egykorú spanyol udvariasságról, amely a kéregető koldust is tiszteletteljes szavakkal utasította el:

„Cavallero, perdonne isted, no tenga moneda.“ „Uram, bocsásson meg, nincs nálam aprópénzt", vagy hogy a bergeni kereskedőknek nem volt szabad házasodniok, hogy Eperjes szabad királyi város mellett két kút van és minden állat elpusztul, amely a vizéből iszik és még sok legenda, szóbeszéd és kedves originalitás, amely az elképzelés utjain nemcsak elvezet távoli tájakra, de atmoszférájukat is érzékelteti a karrikaturista egy-két odavetett rajzvonásáml.

Az csak természetes, h-ogy a könyv olvasásakor az elsők közölt Kassa leirás>át néztem meg, mert az ember öntudatlanul is lokálpatrióta egy kicsit, meg kiváncsi is egy távoli és idegen ember véleményére arról a városról, amelynek couleur-locale-ját akaratiamul is magán viseli. A könyv abból az dőből való, miikor még az a bizonyos Csermely pata- kotska" szelte ketté a Föuccát és bár én csak pár éve, a rádió, a vízvezeték és beszélő- film korában kötöttem a várossal barátságot, érdeklődéssel olvasom, hogy Kassa szabadkirályi város, az akkori „Ober-Ungarn" legelőkelőbb városa, egészségtelen vizéről és szeles időjárásáról híres és az idegen, .aki két évig a kassai vizet issza, teste baloldalán daganatot kap, ae, úgynevezett „Kaschauer Ferkéiéit.

A könyv megjelenése éta évszázadok tettek el, a JEjaschauer Fér ken" a „Tsermeky patakotokéval1 ‘ együtt régen eltűnt a városból, azóta uj iskolák és intézmények létesültek, színház, mozik és kávéházak alakultak és ferde kinövések legfeljebb a közélet terén fejlődnek, csak az őszi és tavaszi szél maradt meg, az a bizonyos bántó és egészségtelen fu- valom, aminek legfeljebb a fogorvosok örülhetnek.

De ez a hírhedi és legendás szél, — objek- tivnek kell lenni — amint végignyargal a város és a kültelek fölött, nemcsak foggyulladást és fájást okoz, hanem a. városi park, a liget, a Rozália sirkert friss sziromittatát, a Dóm gyertya- és tömjénfüst is felveri, meglobogtatja a városi színház és a beszélöfilmek színes plakátjait és meglegyinti a diákok arcát, akik a „Kassai daganatóta nagyot lendült, (és még többet visszafejlődött) „legelőkelőbb' vidéki város kultúráján érlelődnek.

Én nem a visszafejlődésről akarok beszélni, ez bonyolult és céltalan lenne és úgy tartom, okosabb politika, ha az ember a megmaradt javain örvendezik, mintha az elvesztettek fölött jajveszékel. Az kétségtelen, hogy a régi, sokszor megénekelt. „geműttteh“ polgári derű és nyug adom alaposan elv ásott, a harcos és hajszolt évek alatt és a kultúra régi, híres, nagyokai és kiválóságokat fejlesztő ereje is fájdalma,san megroggyant, de aki pár év alatt megismerte a város megmaradt úri tempóit és hozzámelegedett a város minden idegent megdÁdergetö, tartózkodó, zárkózott és fagyos magatartásához, azzal nem egyszer esik meg, hogy déli séta közben valami elégedett jóérzéssel felejtkezik el a Domtető napsütötte mozaikjain és az érkező idegent egy kis ett>tkol- hatatlan büszkeséggel kalauzolja be a városba a ligeten keresztül, a fák gótikus alakulatu lombjai alatt,, a színház és a, parkok meseszert/ virágorgiája előtt.

Mert ennyi megmaradt. A három Föuccai park, a szegények, szerelmesek, öregek, elfáradt sétálók és sziesztázó kereskedők üdülőhelye, amely a város bőkezű gesztusa jóvoltából és a városi kertész igazán nobilis invenciójából, valósággal látványossága a Főutcának. Sokszor az az érzésem, hogy propagandái kellene csinálni ezeknek a kerteknek, nézőközönségei toborozni és az iskolás ifjúságot kivezényelni a virágágyak közé egy- egy természetrajz órán. Ilyesmi nincs a tanerőben, mint a téglagyárak, sörgyárak és a

II.

Izsnyét-éről Barik asz óra. menet meg kellett államunk a döbönyös kútnál. Az erdőket már elhagytuk 6 most ott állottunk a végtelennek látszó legelőn. Febérszőrü magyar ökö<r csorda, ég a n-apmelégtől a legelő, tikkadt szöcskenyájak, festői öreg magyar csordás lefogó fehér bajusz- szal és zamatos felsőtiszai kiejtéssel. Betekintünk az egy hatalmas fatörzsből vájt s a mélybe eresztett kútba, ilyesmi ritka-, fogy az erdő s olcsóbb a beton. Ősi hangulat, a csordással szóba állunk, filológiai egzótifcuim. De hátbavág a realizmusával. A festői csordás ajkán egy szó jelenik meg, s ez beleront minden hangulatba, véget vet pillanatnyi ejfogódott lelki visszaesésünknek, ott, az ősi gémeskut alatt. SZTRÁJK! A csordás beszél. A fakitermelő cégnél ott az erdőben, a láthatár szélén, bajba jutottak a barkaszó iák. Nagyobb bért követeltek, úgyis csak szezonmunka, talán egy évig kell abból családostul megélni, kevés napi tiz korona. Nagyszerű erdei szakmunkások ezek a bar- kaszóiak. Sztrájk volt, fél napig állott a. kisvasút. „Azt mondja erre a cég: ha nem dolgoztok tiz koronáért, akkor hozunk másokat, még ha többet is kell fizetni. Azóta oroszok dolgoznak a fatelepen és drágábban számítják, mint a barkaszóiak44. Hiszen meglehet, hogy amit mondott, abban a népfantázia is szerepet játszik már, utóvégre a cég az cég s nem lesz bőkezűbb az oroszokkal szemben sem s csak a kirekesztett. kenyerüktől megfosztott barkaszói famunkások kenyérvágya színesíti igv ki a témát De mi megint megkaptuk a magunkét a beregi sajátosságokból s a poros országúton a faluig megint dump ingről és létminimumról, a Ka-pit-alról és hasonlókról folyt a szó.

Szépen szaporodik a község

Bekopogtatunk a református tisztele ‘esnél. Meg kell mutatnom azt a Budapesten megjelent néprajzi tanulmányomat a ruszinszkói magyar sz ü zguly ah aj t ásr ó 1, amelynek megírásához éppen a barkaszói tiszteletes szolgáltatta most három éve a legfontosabb adatot. Egy husha- gyókeddi szokásról van szó, a férjhez nem jutott leányokat a legények ugv tréfálják meg, hogy kongo-zás, ostorpattogta tás és gúnyos rigmusok fújása közben a gulyával együtt ki akarják hajtani őket a legelőre.

Kinek van eladó leánya

Hajtsa ki a szözgulyára — jegyeztük fel a regősnaplóba három évvei ezelőtt. Most a félhomályos lelkészi hivatalban másról van szó.

Megtudjuk, hogy Barkaszóról kivándorlás még nincsen. Szépen szaporodik a község. A környékről mindenünnen ideözönlik a szegénység. Oka ennek a vasút közelsége. A nép a vas- írtat igényibe véve könnyebben tud munkaalkalmat találni, legalább is reméli, hogy talál. Pedig kár idejönni. Már van barkaszói munkanélküli is, a beözönlök csak szaporítják a do- logtalanok számát.

Megtudjuk, hogy a barkaszói nép szorgalmas és tanulékony. Aki nem tud a gyerekének földet hagyni, hát az iparosnak adja vagy taníttatja a gyerekét. Nagyszerű nép ez, különösen négy-öt éve nagy a láz, hogy taníttatni a gyerekeket! Az iskoláztatás tulajdonképpen a falu egykori nemeseire vezethető vissza. A paraszti életmódot folytató köznemesek régóta kitanit- tattak egy-egy fiút a családból, akit ezzel fizettek ki, inig a család tovább gazdálkodott. Bi- rák, papok, gyógyszerészek, mérnökök kerültek igy ki a faluból. A nemesek szokását ma már a parasztok is gyakorolják. A gazda-közönségből. mégpedig úgy a volt nemesekből, mint a nean nemesekből, ma is tizennégy gyerek jár polgáriba és kereskedelmibe.

Nagyszerű, igazán életrevaló nép. Helyeslünk és bólogatunk. Azaz, egy baj van azért. Az élet, vagy hogy is mondják. Mi másképpen neveznék, mi. Az élet, az becsapja az életrevaló bar- k asz ói a,kát, Az iparospályák csődje miatt viszvjllanytelep megtekintése.

A liget, az úgynevezett kassai „rét" is egyik föclisze a városnak, ahol igazán demokratikus megértésben hüsöít egymás mellett kisgyerek, urihölgy és idegen utazó, aki a vonalra várakozás fárasztó negyedóráit szívesebben tölti el a zöldref esteit székeken, a vadgesztenyefák árnyékában. Most, ahogy igy szeptember végén végigmegyek a ligeten, látóin már gyérebbek a liget vendégei, akár a rondák virágdíszei a zenepavUlon előtt. Egy- cgy apaUkus fiatalember itt a székeken, iroda- kisasszonyok, akik itt várják be némely nagy- képű akla aláírását, vagy nagyapák, akik otthon útban voltak a takarításnál és most kijöttek az unokával gesztenyét, keresni. Az egyik széklánulán friss vésés, egy átutazó idegen üzenete: „Fél hatos vonattal Békéscsaba felé utazom. K. B." — Már csend van a hoszeizajönnek a faluba a képzett mesterek. A szülőföld szeretete. Itthon be állanak egyszerű földmunkásnak. Hogy a diákokkal mi lesz, azt még nem tudni. Bizonyára urak lesznek. Közénk való magyar szellemi proletárok.

Meghalt Mátyás király, oda az igazság

Sáfáry Laci és Lőrincz Gyuezi népművészetet keres, ellátogat a hitelszövetkezetbe es a tanítóhoz, körülnéz a. faluban. Én Bertók Jankóval egy munkanélküli napszámost keresek fel rögtön a papiak szomszédságában. Kedélyesen áll a pici ajtó előtt és néz. Áz apjának van földje, de éppen csak. hogy maga él belőle. Ö átjött a fura kicsi házba, bent sötét van, hát kint áll és a jó szerencsét várja.

„Hát maguk olyanok, mint a Mátyás király. Eljöttek, hogy meghallgassák a szegény ember panaszát44 — igy érti meg jövetelünk célját. Most nincs munka. Ha volna, az erdőn bét koronás, sokszor csak egy korona nyolcvan filléres órabérért reggel négytől est-e hétig döntik a fát, kapálják a csemetét, ültetik a makkot vagy szállítják a riinkőt. A barkaszói gazdáknál nem kapnak munkát. Nekik a tizenkettedik kereszt jár és fél kiló szalonna egy kenyérrel, fél liter pálinkával hetenként. Amióta rosszabbul megy a gazdáknak is, oroszokat hozatnak, akik a tizennyolcadik, sőt a tizenkilencedik kereszttel is megelégszenek. A sok szegény ember egymásnak nyomja le a bérét. „Bárcsak valami háború jönne már egyszer, hadd legyen kevesebb a szegény ember. Magamat sem veszem ki belőle44 — morfondíroz a munkanélküli, aki Mátyás királyt várta. A kommunistákat nem szereti, mert nem tesznek azok sem semmit és zsidók ott az uráli. A betegsegélyezés pedig szerinte csalás, felét a munkás fizeti és nem kell. mert szegény embernek a munkában nincs ideje betegnek lenni.

Útközben Szernye felé menet betértünk egy prágai egyetemi hallgató társunkhoz, gazdafiu, éppen csépelt- Elvállalt egy népegészségügyi kérdőivet, feldolgozza majd a falujának egészségügyiviszonyait a Sarló orvosi szemináriuma számára. Másfél órát töltöttünk az ideális faluban, ahol szépen szaporodik a lakosság, a gazdák iparosnak vagy diáknak adják a gyerekeiket, a szegények Mátyás királytól várják a jó szerencsét és él még bennük az ősi magyar harci erény. Sirmi kell.

Ahol a kisgazdáknál nincs hal

Vihar tört ki, el .is tévedtünk, Szörnyére későn érkeztünk. A tiszteletest felzavartuk, előtérbe tolva Bertók Jankót. Ha már a püspök fia, legyen ez a hasznunk is belőle. Vándorlásunk harmadik napjára virradtunk reggel. Nekiláttunk ujiból a munkának és rövid idő múlva ismét magunk előtt láttuk egy ruszinszkói magyar falu társadalmi életének, gazdasági helyzetének és kultúrájának keresztmetszetét.

Sáfáry Laci jelentéséből veszem a következőket.: Szernye község lakosságának nem az őstermelés a fő kereseti forrása. A szernyeiek a köztársaság legjobb útépítői és vasúti munkásai közé tartoznak. Szezonban körülbelül 30U ember dolgozik a falutól távol. Losoncig, Komáromig is eljutnak ezek a munkások. Gyakran 30 korona napszámot is kapnak. Nemcsak a szegényebbek, hanem a tehetősebb gazdák is útépítő szezonmunkások. Ebből a jó kereseti lehetőségből következik, hogy földjeiken nem maguk a szernyeiek aratnak, hanem orosz aratókat hozatnak, míg ők maguk az aratás ideje alatt is a falutól távol dolgoznak. Az oroszoknak adnak hetenként egy kiló szalonnát, két kenyeret s övék minden tizennyolcadik kereszt.

1907 óta jól működő fogyasztási és hitelszövetkezet van a községben. Tartaléktőke 120.000 korona, áruforgalom évi 300.000 korona, függő

szu alléén, a díszes és dús városi kertben mér csak a szél közeledik és néhány gesztenye koppom, szinte fáj elgondolni, hogy ennyi gazdag, lombos és virágos dekoráció rövidesen lomtárba kerül . . .

A nagy sziromhullás idején azért, mégis jut pár friss és jóleső szín a kassai lakók gond- f elhúzott szemébe: a városi, múzeum, vagy a Zsidó Társaskör átengedi termeit néhány neves festőméivé izénk és ha a vársárlókedv nem is ostromolja a piktort, legalább néhány szépségkereső ember kedvét leli a kiállításban, Most gyors egymásutánban Waysmda Károly, Manet-Kacz (francia) és Kotúsz Károly állítottak ld. A Wccyszada-kiállítást megnéztem | és komoly gyönyörűsége; szereztek friss, fiatalos, napbamosdatoll olajképei és különösképpen (minthogy az akvaréit az igazi meti- erje) ak varéi tjei. Felsőd fiatalember, mind.hitel jelenleg 50.000 korona. A szövetkezetnek van saját telke, korcsmája, lakása, pincéje, s a megbukott boltok közül kettőt megvett. A szövetkezet éppen ezidén kezdte meg a szentjei kulturház építését, az építkezést meg is néztük. A szövetkezetnek sok más szép terve is van, igy rövidesen hentes- és mészáros-üzleteket nyit s a község évente 15—20 vágón buzaátlagter- mését szövetkezeti utón akarja értékesíteni az ungvári szövetkezeti központ segítségév el.

A hosszú és részletes jelentésben, a sok czám között volt azonban egy horribilis összeg, az évente elfogyasztott anfoholmennyiség. A számot. csak körülírva merjük közölni, nehogy egyszerre fejbe csapjon: az évi áruforgalomnak több, mint a fele. Érdekes, hogy azelőtt a zsidókat szidtuk, Vas Gereben óta háUffik, hogy itatják, alkoholizálják a népet. No de most a borból, sörből, pálinkából, legfőképp pálinkából legalább kultúra lesz. Á Betyár Kendője, bál és koriandólicsata, kaszinó, kártya és egy-egy stílusos előadás, például „Arany János és a természet44 címen.

Szennyén egyelőre nincs baj a kisgazdáknál.

Mazár gyerekek, mint nemzeti veszedelem

A papiak ámbitusán hat gyerkőc énekel. Barta János, Barta Vilmos, Birnba Zsiga, Kiss Márton, Kovács Sanyi, Barta Zsiga, Négy fiú a kört alkotja, két kicsi a körben táncol.

Járjad, járjad, jó katona,

Hadd dobogjon ez az ucca!

Szálllj ki mán, te kislány,

Elég régen járod mán,

Járod mán.

Más játék következik, lemegyünk a napsütésbe, kettő kaput alkot, a többi egymás kezét fogja, énekel és ki- meg bemegy a kapun. Bertók Jankó felmegy az ambitusra és felülről fényképez, azután oldalról, mindenfelől. Az egyik gyereknek nemrég kirúgta- a csikó a felső fogsorát. Nem szólt semmit, a rendes időben hazahozta a lovakat, bekötötte őket az istállóba és összeesett. Csak akikor vették észre, hogy csupa vér a szája. Kisfiú? Nem. Kilenc éves munkás. Most mosolyog, egy foga látszik. Gatyás, szakadozott ruháju kis parasztgyerekek.

A tiszteletes nem helyesli, hogy fényképezünk. A gyerekeken még csak vasárnapi ünneplő ruha sincs. Ilyen mazur, gondozatlan, hétköznapi megjelenésű gyerekek képét valahol megjelentetni kész nemzeti veszedelem. Még ráfogják, hogy ilyenek a magyarok.

Pedig ilyenek. Szegények.

Szegény ember ajándéka

A szernyei határban két zsellér igazit útba a nagydobronyi rekeszek felé. A bérlő cselédjei. „Csak úgy ajándék a munkánk44 — mondják. Nem kapnak érte, csali évi 200 koronát- és 12 köböl búzát, „de csak csapós vékával44. Ez azt jelenti, hogy lesimitják a vékát- a kimérésnél, nehogy több legyen valamivel. Egy tehenet, egy disznót tarthatnak az uradalmi legelőn, de még ennek is venni kell takarmányt télire. Akinek sok a családja, bu-zát is vesz. Amikor megkérdezzük, hogy van-e hát szakszervezetük, fejét csóválja és igy felel a szernyei magyar szegény ember: „Nincsen, csak ez az üzletünk.

Bizony, ebből még egy rongyot sem ragaszthatunk magunkra44.

Az erdőn, emlékszem, Ady Endréről beszélgettünk. A barkaszói szegényember valahogyan többször is olyan szavakat, mondatokat használt, amelyeket mi Ady Endre verseiből ismertünk. Hiszen Érmi-ndszent nincs is olyan nagyon messze. Elővettük és kibontottuk a térképet. Itt van rögtön Tiszaszécse, Móricz Zsig- mond szülőhelye, idébb vau az Ér, itt van Ady Endre faluja. Ezek az emberek itt az ő népül-;. Arany a sárban, ősi természeti szépségükké:, dalaikkal, különös nyelvükkel, meséikkel ér egészségükkel a szegénység mocsarába szorított, rongyokba vetkőztetett magyarok.

Össze huszomtéves és nagyszerű tanítványa Vaszarynak. Nem tudom hol, merre állított ki már eddig, de úgy találom, ilyen bő és tiszta színskálával és valósággal bravúrosan pri- mitiv stilussal még sok remek dolgot fog alkotni. Nekem legkedvesebb a „BucsuSok", a „Feketekalapos nő", „Bpreskerf" dmü képe és a „Kisleány", aki valami leír hatatlan ügyetlen bájjal három pitypangot tart kezében.

A színházban is eleven élet folyik. Iván lalentumos társulata egyik bemutatót a másik után tartja. Különösen a sikerült operetteknek van érdeklődő publikuma, aki, az őszi beszerzés nehézkes gondjai, közben szívesen burkolóznak bele egy-egy lendületes Brod&zlcy- melódiáha.

Woilá, Bírckenmrycni ur. nagyszerű elődöm, r hasábokon máskor is adhatunk egymásnak találkozót > , Sz Nagy Mid.