Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-28 / 222. (2443.) szám

1190 szeptember 38, rasáragp. ^JOTCT-MafífeasiHTnBSE! Akik kezdték és akik — folytatták Prága, szeptember 27. Tegnap volt az ötödik este ... Emlékszünk: a filmmel kezdték. De ki be­szélt már csütörtök és péntek este a műsor­ról tényleg le vett német filmről? A prágai uooa semmi esetre sem. A kezdet elindítói csak a nacionalista hullám kedvező kon­junktúráját akarták kihasználni és maguk se hitték, hogy a dolgok ide fejlődnek, százezres károk, letartóztatások, parlamenti csaták, diplomáciai intervenció, miniszteri tanácsko­zások és a cseh sajtó zavarodott, kapkodó kakofóniájává, amelyet szürke rohamsisakba bujtatott rendőrök és berendelt csendőr szá­zadok csillogó szuronya tesz végzetes ko­mollyá. A német filmeket levették a műsorról, senki se beszélt már róluk, ( a német követ . ugyan bejelentette, hogy erre a kérdésre majd később vissza fog még térni a német közgazdaság) de a felidézett szellemeket nem lehetett visszaparancsóim semilyen varázs- igével. Az első két nap tüntetői felé hajrát kiálltó soviniszta sajtó hiába kapott részben észbe: a szellemek erősebbnek bizonyultak s harmadnap este már rombolások kezdőd­tek. Megjelent a rendőrség tilalma: szigorúan elnyom minden rendzavarást és csoportosu­lást: negyed nap estére a tömeg megötszörö­ződött és a Német Ház ellen intézett ostrom a nagyobb készültség és a tilalom dacára is sikerült. A tüntetés méretei kinőttek az el­hanyagolható méretek közül s az a tény, hogy a rend helyreáll)' tása végett nagy szám-u csendőrséget koncentráltak a városba, hogy tegnap az ötödik este több ezer főnyire te­hető készültség őrizte a Vencelteret és a bel­várost, hogy a rendőröket is részben roham- sisakkal és fegyverrel szerelték föl, hogy őr­járatok cirkállak már a délután is, és hogy a német kulturépületek, kávéházak, mozik és a fenyegetett lapvállalatok vagyonbiztonságát fegyveres osztagok őrizték két napon ál és őrzik még ma is, a hatodik napon, hogy teg­nap este az eső dacára a Venceltér ostrom előtt álló város képét mutatta s hogy szuro- nyots kordonok szinte félóránként söpörték embertelenné széles útvonalát, hogy a ké­szültség tegnap már a mellékuccákba szo­rult tüntetők ellen is erélyesebben lépett föl, — mind azt mutatják, hogy itt már immár harmadnapja az események és az ueca elso­dorták azokat, akik az egészet kezdték és ez az, amit érdemes közelebbről megnézni. A belügyminiszter megígérte, hogy szigorú vizsgálatot rendez az eseményeket felidéző okok kivizsgálására s szigorúan bünteti, akik a törvénnyel és a renddel szembehelyezked­tek. A felidézett szellem bizony már negyed nap este annyira elfelejtkezett az első napok lózungjáról, hogy a Ceske Slovo nyomdájá­nak támadt s tegnap este már tüntető ellen- gyűlésekre hívták a nemzeti szocialisták a munkástömegeket és egy feketeinges madár- ijesztőt hordoztak „Le a cseh fasizmussal!“ fölirással, A fasiszták és a kommunisták ki­sebbségek hathatósabb védelmének kérdését, hogy erre nincs szükség, mert Csehszlová­kiában a kisebbségek békésen élhetnek és fejlődhetnek és egyenrangúságot és egyenjo­gúságot élveznek. A rengeteg tanulság között minden józa­nul gondolkodó csehszlovák állampolgár el­sőnek vonja le azt a tanulságot, hogy ezek az elszomorító prágai események nem igen A SALVATOR FORRÁS szolgáltak az állam külképviseletének igazo­lására s hogy a külföld előtt a legkülönbö­zőbb kommentárokra adott nyomós okot a felelőtlen zauberlefcrllngeskedés. Az ipar és a kereskedelem a külföldi szolid üzleti hír megingásától és a bekövetkező súlyos gazda­sági hátrányoktól fék És éppen ezért egyál­talában nem csodálkoznánk azon, ha máról- holnapra megfordulna a prágai sajtó hangja s a legélesebben támadná az elmúlt napok aktív és passzív szereplőit, azokat is, akik csinálták, azokat is, akik nem fojtották el csirájában. A józan hang, későn ugyan, de már erősein jelentkezik: A Lidové Novkty odáig megy az előzékenységben, hogy meg­dicséri a német kormánypártokat, hogy az esetiből nem csináltak nagyobb kázust s két­élű dicsérettel elismeri, hogy a németek ez­zel megint nagyobb politikai érettséget árul­tak el, mint a csehszlovák nemzeti demokra­ták, akik csak a cseh fásizmus malmára haj­tották a vizet, mikor a tüntetőket segítették. A nap alatt sok minden lehetséges. Ez sincs kizárva s lehet, hogy holnap az egész sajtó egy intésre kikel a tüntetések ellen. De a múltat nem lehet nem Létezővé tenni s igazán csak a tényleg józan csehszlovákok véleményéhez csatlakozunk, ha annak a gondolatnak adunk kifejezést, hogy vég­eredményben milyen lesújtó hatást fog a külföld előtt kiváltani ez a többnapos prágai rendzavarás és mit fog gondolni a külföld az itteni kisebbségvédelem annyit hangoztatott tökélefeeségérőL, ha a kormányban ülő né­metiek dacára is német filmet nem lehet előadni, a német színház és német kaszinó épülete nincs biztonságban és békés járó­kelőket inzultálnak Prága szivében, mert németek vagy zsidók. Kétszeresen furcsa a vese- és hólyagbeteg­ségek különleges ásvány­vize. Kérdezze meg orvosát! A Hungária Prágában eldöntetlenül mérkőzött a Hungária - Slavia 4:4 (3:2) — Sáros pályán a Slavia jobban érvényesült — Pacs hat-trichje Prága, sBeptean/ber 27. 15.000 néző előtt kezdő­dött meg szombaton délután a Slavlia-pólyán a Hangárra—Slavia roeocs. Ajz egészazapos eeő miatt felózott pályán a magyar csapat eleinte neon érvé­nyesül. A Slavia er "sen támad, de ae&k koraereket tud elérni. A* első gólt a 22. percben Nehadoma szerzi meg a Hungáriának. A 32. pereiben Puc9 ki­egyenlít, de Hauer csakhamar újból vezetéshez jut­tatja a budapestieket. A 36. percben újból Pues egalizál. A következő percben Varga gólja jut' Flasniűska kapujába. 3:2-re végződik « félidő a| Hungária javára. A fnásodik félidő havea Sla/via-támedáeEBÖ indul és Pnes a 8. percben 3:3-r* egyenlít. Most a Hun­gária támad és Hireer a nap legszebb góljára! 4:3-ra juttatja előre a Hungáriát. Nemsokára rá Svobeda kornerből 4:4-re állítja be a végeredményt A kexmeraróny 14:2 veit a Slarvia javára. A Slavia fölényét a Hungária na-^nerű védekezéssel ellen- súlyozta. A Szaváéiban Pnes volt a legjobb, a Hun­gáriáiban a csatársor és a védelem. 04 EEO Az eperjesi vértanuk földi maradványait exhumálták seibb csoportjai ott zajongtak a® Elektra kö­rül s zavarták a munkástlintetésL A sajtó maga is megoszlott; csoportokra szakad s az uszításból a csillapításig minden hang meg­szólal benne. A szellem garázdálkodni kez­detit ée a józanabb cseh közvélemény is meg­ijedt a beláthatatlan károktól s következ­ményektől és több lap ma máT erélyes visz- szakozót fuj. A hatodik nap délelőttjén még mindig tart a készültség, a feszültség és bár tegnap este a végre erélyesen végigvezetett óvintézkedé­sek megtették hatásukat, az izgalmas hangu­lat még nem csillapodott le. Mindez elég bepillantást enged Prága ée az itteni politikai viszonyok leikébe, s tel­jesen megértjük, hogy az Emberi Jogok Ligá­jának ülésén elítélték az eseményeket, hogy a prágai kereskedelmi és iparkamara felhí­vást intéz a nyilvánossághoz, melyben a ki­lengések mérhetetlen külföldi káros hatásá­ra figyelmeztet, hogy a városi tanács siet megbélyegezni a vagyonelleni kihágásokat s hogy a minisztérium és a rendőrigazgatóság a legerélyesebb hangú garanciákat Ígéri. — Mindez helyes és érthető. Sajnos, hogy mind­ez nem tudja már az eseményeket meg nem történtté és a tanulságokat meg nem muta- tiottá tenni. Nem tudja, mert nem lehet szi­vaccsal lemosni a múlt bét történetéből és Prága históriájából a zsidó- és németgyalázás napokig tartó incidenseit, az inzultusokat, az egyre növekvő tömeglázt, s az összerombolt német és zsidó vagyont, melyet ép akkor támad meg és fenyeget a csehszlovák naci­onalizmus himnuszai és az állami zászló alatt felvonuló prágai ucca, mikor Genfben ; cseh­szlovák külügyminiszter azzal intézi el a ki­Karalla eperjesi vértörvényszékének áldozatai közül azokat, akik a szinyei (Sáros) rám. kath, templom tornyában vol­tait eltemetve, Eperjesre hozták és ott az evangélikus templomba temetik el Eperjes, szeptember 27. A szinyei római katolikus templom tornyának alján évszázadok óta, csaknem mindenkitől el­felejtve nyugszik néhány kemény kuruc, akiket Kara-ffa 1687-ben Eperjes piacán rettenetes kín­zások után kivégeztetett. Dobránszky József, a szinyei történetkedvelő és nagymüveltségü es­peres-plébános, irányította az illetékes köröknek figyelmét e vértanukra, akkor, amidőn a szinyei templom tornyának renoválása közben a munká­sok régi csontokra bukkantak. Megvallom, bán­tott, hogy mindezidáig nem volt tisztázva, hogy vájjon hol nyugszanak tulajdonképpen Karaffa áldozatai? Ezért vettem kezembe Rétik János­nak, az eperjesi kollégium nagyhírű tanárának munkáját, amely úgyszólván egyedüli egykorú kútfőrrása az eperjesi vértörvényszék történeté­nek. Erről szóló tanulmányom azóta nyomtatás­ban is megjelent. Az eperjesi ev. magyar és szlovák egyházak közgyűlése pedig, miután itt kutatásaim eredményéről beszámoltam, elhatá­rozta, hogy a Szinyén nyugvó vértanukat Eper­jesre hozza és itt az ev. templom kriptájában el- temetteti. Nézetem szerint u. i. Szinyén Karajá­nak négy áldozat van eltemetve; éspedig: Ke- czer András, Radvánszky György, Palásthy Gá­bor ée Bertók János. Ezek közül Radvánszky fej nélkül, mert ezt a fia Radványban, az ősi sírboltban temettette el. Az eperjesi ev. egyházak kiküldöttei: Hajdú esperes. Flórián Károly dr. esperességi fölügye­lő, Gallay Vladimir egyházfölügyelő, Pogáuy Gusztáv alesperes, Fábry Viktor, az eperjesi magyar lelkész és e sorok írója — amint a P. M. H. már röviden jelentette — ily előzmények után mentek ki e hó 24-éti Szinyére. E bizott­ságra nehéz és felelősségteljes föladat hárult: meg kellett ennek állapítani, vájjon Szinyén csakugyan a vértanuk vannak-e eltemetve? A bizottság, hogy eredményt ért el, ezt Austerlitz Vilmos dr. v. egyetemi bonctani tanársegédnek és Bárkány Jenő* oki. mérnöknek köszönheti, akik kész örömmel ajánlották föd közreműködé­süket. A szinyei templomtorony mai, megújított álla­potába® Szlovenszkó egyik legremekébb műal­kotása. A szem nem tud betelni szépségeivel. A ragyogó őszi napfényben előttünk állott tehát a régi idők e beszédes tanúja, önkéntelenül k, ag­gódva kérdeztük, vájjon lesz-e kirándulásunk­nak eredménye? Dobránszky József esperes kö­zölte velünk, hogy sógora, Divald Kornél, ta­nácsolja, hogy legjobb lesz, ha a kutatás mun­káját a toronyban, a templom bejáratát képező előcsarnokban kezdjük. Rerik szerint ugyanis a hamvak a torony, vagy az átrium aljában (sub campanili seu atrio ternpli) nyugszanak. A temp­lomot valamikor kőfal vette körül és a kőfalOD belül temető volt. Kezdhettük volna a torony környékén is az ásatásokat. Dehát mi a jó taná­csot Austerlitz dr. javaslatára elfogadtuk s nem bántuk meg. A templom bejáratának kőlapjai mihamar lekerültek, a munkások csakhamar jelentet­ték, hogy a földszinttől körülbelül 10 méter­nyire koporsóra bukkantak. Most már Bár- kány mérnök a lehető legnagyobb óvatosság­gal s nagy hozzáértéssel eltakarította a kopor­sókat fedő földet. Tulajdonképpen nem vol­tak már ezek koporsók. Szétmállott, elszene­sedett tölgyfamaradványok jelezték a kopor­sók deszkái!. Az egyik koporsó — nagyságra Éainben tüntetheti Söl ezeket a tényeket a statisztika, mely szerint ebben az államba® három és féd millió némett, közel egy millió magyar és több mint háromszázeoer asidó kisebbség él, ahol a kisebbségek a csehek és szlovákok min begy negyven százaléka. Szomorú, végtelenül szomorú, hogy ennek dacára napokig tüntetni lehessen nagy tö­megeknek olyan kisebbségi kultúra ellen, mely kisebbség nagy pártjai a kormányban ülnek ugyanabban az időben és amely kul­túra nyelvét a világon száz millió ember beszéli. Mert egyben azért minden oldal, minden lap egyetértett: Prága szláv jellegének ki­domborít ását, a német kulturbefolyás kiszo­rítását egyformán helyesnek, sőt kívánatos­nak tartották s csak a középeurópai viszo­nyokra oly jellemző belső zavar és kapkodás állította szembe — tán csak a módszerek dolgában — az egyes csehszlovák politik*i frakciókat. Tíz évig intelligensek voltunk, ezentúl nem akarunk azok lenni — hangzott a kiál­tás a prágai uccán é6 másnap zuhogtak a ki­rakatok és százezres károk jelentették, hogy a kétélű jelszónak foganatja támadt. Mindenesetre jellemző kór tünete a ki­sebbség védelemire kötelezett állam belpoliti­kai viszonyainak, hogy abban az időben, mi­kor a világ közvéleménye élénk tárgyaláso­kat folytat a kisebbségi kérdés rendezésé­ért, akkor egy Üzleti célokat szolgáló manő­ver gyufája olyan területeken boríthatja lángba a kedélyeket, hogy századával krfl berendelni a szuronyos csendórséget a fővá­rosba, hogy a személy- és vagyonbiztonságot helyreállítsák. Nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy azok a csehszlovák pártok, melyeknek sajtója az uioca oldalára állt s az izgalmat nö­velte, a legrosszabb szolgálatot tette a repu- blika külföldi tekintélyének. (—X—) nézve megfelelt a mai felnőttek számára ké szitett koporsónak — cralnem rézsűt volt el­helyezve a lárgas sirgöc őrben. Tőle jobbra egy kisebb koporsó, vagy talán csak láda (?) ezzel hegyesszögűén feküdi. Ezek a kopor­sók és rendellenes elhelyezésük azonnal fel­tűnt mindannyiunkuak. Csodálkozásunk azonban nőtt, amint Báikény mérnök utasítá­sai szerint a mi ügyes eperjesi sírásónk, Mű­kő, a koporsóban levő esontmara/dványokaf a földtől gondosan megtisztította; mert kisebb úgynevezett koporsóban csak kéi koponya s nehány kisebb csont, ellenben a, nagyobb leoporsóban több csontváz, de csak egy koponya tűnt ámuió szemeink éló. Bárkány a leletről rajzot készített s Tábort) Viktor pedig azt lefényképezte. Ezután Aus­terlitz Vilmos dr. fogott a csontmaradványok kiemeléséhez s azokat szakszerűen csoporto­sította és gondosan megviszgálta. Véleménye szerint a csontok férfiak csontjai, életkorukat is megállapította, valamint azt, hogy több mint 200 év előtt kerülhettek sírjukba. Szak- véleménye jegyzőkönyvben van megörökítve. A nagy koporsóban négy ember csontváza volt felhalmozva, fekvésük rendellenes volt, amennyiben egyik a másikra oly módon volt elhelyezve, hogy felváltva jobb vagy balolda­lukon feküdtek és ahol az egyiknek a lába, ott volt a másiknak felsőtesztrésze. A leg­felül fekvő holttesthez egy koponya volt il­lesztve, de a 7 nyakcsigolya közii] (amelyet Austerlitz dr. különös gondossággal állapított meg) 2 teljesen hiányzott. Ezek alapján megállapította a bizottság, hogy a két koporsóban minden temetkezési mód­tól eltérően, négy felnőtt férfi törzse és végtagjai, továbbá három felnőtt férfi ko­ponyája volt eltemetve éspedig több száz évvel ezelőtt. A bizottság ezzel feladatát befejezettnek tekintette s tapasztalatairól jegyzőkönyvet vett fel és az ilymódon agnoszkált osontmaradvá- nyokat Eperjesre vitte és ideiglenesen, ke- gyeletes módon az ev. templom oltárának ál­ján elhelyezte Készakarva csak a száraz tények leírására szorítkoztam, hogy mindenki ezután mond­hasson ítéletet a bizottság működéséről. Mondhatom azonban, hogy reám nézve e nap felejthetetlen marad. Amikor a drága hamva­kat rejtő százados sir feltárult előttünk, meg­rendült lélekkel, kimondhatatlan izgalmak között átlőttük azt körül, mert mindannyian azonnal rájöttünk, hogy e különös módon el­temetett férfiak, nem lehetnek mások, mint azok a vértanuk, akiket özv. Szinyei Miklós- né szül. Keczer Klára és a fiatal Radvánszky János egv sötét éjszakán, nagy titokban, ezer veszély között temettek el a szenyei temp­lom átriumában. Gömöry János. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom