Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-28 / 222. (2443.) szám
1190 szeptember 38, rasáragp. ^JOTCT-MafífeasiHTnBSE! Akik kezdték és akik — folytatták Prága, szeptember 27. Tegnap volt az ötödik este ... Emlékszünk: a filmmel kezdték. De ki beszélt már csütörtök és péntek este a műsorról tényleg le vett német filmről? A prágai uooa semmi esetre sem. A kezdet elindítói csak a nacionalista hullám kedvező konjunktúráját akarták kihasználni és maguk se hitték, hogy a dolgok ide fejlődnek, százezres károk, letartóztatások, parlamenti csaták, diplomáciai intervenció, miniszteri tanácskozások és a cseh sajtó zavarodott, kapkodó kakofóniájává, amelyet szürke rohamsisakba bujtatott rendőrök és berendelt csendőr századok csillogó szuronya tesz végzetes komollyá. A német filmeket levették a műsorról, senki se beszélt már róluk, ( a német követ . ugyan bejelentette, hogy erre a kérdésre majd később vissza fog még térni a német közgazdaság) de a felidézett szellemeket nem lehetett visszaparancsóim semilyen varázs- igével. Az első két nap tüntetői felé hajrát kiálltó soviniszta sajtó hiába kapott részben észbe: a szellemek erősebbnek bizonyultak s harmadnap este már rombolások kezdődtek. Megjelent a rendőrség tilalma: szigorúan elnyom minden rendzavarást és csoportosulást: negyed nap estére a tömeg megötszöröződött és a Német Ház ellen intézett ostrom a nagyobb készültség és a tilalom dacára is sikerült. A tüntetés méretei kinőttek az elhanyagolható méretek közül s az a tény, hogy a rend helyreáll)' tása végett nagy szám-u csendőrséget koncentráltak a városba, hogy tegnap az ötödik este több ezer főnyire tehető készültség őrizte a Vencelteret és a belvárost, hogy a rendőröket is részben roham- sisakkal és fegyverrel szerelték föl, hogy őrjáratok cirkállak már a délután is, és hogy a német kulturépületek, kávéházak, mozik és a fenyegetett lapvállalatok vagyonbiztonságát fegyveres osztagok őrizték két napon ál és őrzik még ma is, a hatodik napon, hogy tegnap este az eső dacára a Venceltér ostrom előtt álló város képét mutatta s hogy szuro- nyots kordonok szinte félóránként söpörték embertelenné széles útvonalát, hogy a készültség tegnap már a mellékuccákba szorult tüntetők ellen is erélyesebben lépett föl, — mind azt mutatják, hogy itt már immár harmadnapja az események és az ueca elsodorták azokat, akik az egészet kezdték és ez az, amit érdemes közelebbről megnézni. A belügyminiszter megígérte, hogy szigorú vizsgálatot rendez az eseményeket felidéző okok kivizsgálására s szigorúan bünteti, akik a törvénnyel és a renddel szembehelyezkedtek. A felidézett szellem bizony már negyed nap este annyira elfelejtkezett az első napok lózungjáról, hogy a Ceske Slovo nyomdájának támadt s tegnap este már tüntető ellen- gyűlésekre hívták a nemzeti szocialisták a munkástömegeket és egy feketeinges madár- ijesztőt hordoztak „Le a cseh fasizmussal!“ fölirással, A fasiszták és a kommunisták kisebbségek hathatósabb védelmének kérdését, hogy erre nincs szükség, mert Csehszlovákiában a kisebbségek békésen élhetnek és fejlődhetnek és egyenrangúságot és egyenjogúságot élveznek. A rengeteg tanulság között minden józanul gondolkodó csehszlovák állampolgár elsőnek vonja le azt a tanulságot, hogy ezek az elszomorító prágai események nem igen A SALVATOR FORRÁS szolgáltak az állam külképviseletének igazolására s hogy a külföld előtt a legkülönbözőbb kommentárokra adott nyomós okot a felelőtlen zauberlefcrllngeskedés. Az ipar és a kereskedelem a külföldi szolid üzleti hír megingásától és a bekövetkező súlyos gazdasági hátrányoktól fék És éppen ezért egyáltalában nem csodálkoznánk azon, ha máról- holnapra megfordulna a prágai sajtó hangja s a legélesebben támadná az elmúlt napok aktív és passzív szereplőit, azokat is, akik csinálták, azokat is, akik nem fojtották el csirájában. A józan hang, későn ugyan, de már erősein jelentkezik: A Lidové Novkty odáig megy az előzékenységben, hogy megdicséri a német kormánypártokat, hogy az esetiből nem csináltak nagyobb kázust s kétélű dicsérettel elismeri, hogy a németek ezzel megint nagyobb politikai érettséget árultak el, mint a csehszlovák nemzeti demokraták, akik csak a cseh fásizmus malmára hajtották a vizet, mikor a tüntetőket segítették. A nap alatt sok minden lehetséges. Ez sincs kizárva s lehet, hogy holnap az egész sajtó egy intésre kikel a tüntetések ellen. De a múltat nem lehet nem Létezővé tenni s igazán csak a tényleg józan csehszlovákok véleményéhez csatlakozunk, ha annak a gondolatnak adunk kifejezést, hogy végeredményben milyen lesújtó hatást fog a külföld előtt kiváltani ez a többnapos prágai rendzavarás és mit fog gondolni a külföld az itteni kisebbségvédelem annyit hangoztatott tökélefeeségérőL, ha a kormányban ülő németiek dacára is német filmet nem lehet előadni, a német színház és német kaszinó épülete nincs biztonságban és békés járókelőket inzultálnak Prága szivében, mert németek vagy zsidók. Kétszeresen furcsa a vese- és hólyagbetegségek különleges ásványvize. Kérdezze meg orvosát! A Hungária Prágában eldöntetlenül mérkőzött a Hungária - Slavia 4:4 (3:2) — Sáros pályán a Slavia jobban érvényesült — Pacs hat-trichje Prága, sBeptean/ber 27. 15.000 néző előtt kezdődött meg szombaton délután a Slavlia-pólyán a Hangárra—Slavia roeocs. Ajz egészazapos eeő miatt felózott pályán a magyar csapat eleinte neon érvényesül. A Slavia er "sen támad, de ae&k koraereket tud elérni. A* első gólt a 22. percben Nehadoma szerzi meg a Hungáriának. A 32. pereiben Puc9 kiegyenlít, de Hauer csakhamar újból vezetéshez juttatja a budapestieket. A 36. percben újból Pues egalizál. A következő percben Varga gólja jut' Flasniűska kapujába. 3:2-re végződik « félidő a| Hungária javára. A fnásodik félidő havea Sla/via-támedáeEBÖ indul és Pnes a 8. percben 3:3-r* egyenlít. Most a Hungária támad és Hireer a nap legszebb góljára! 4:3-ra juttatja előre a Hungáriát. Nemsokára rá Svobeda kornerből 4:4-re állítja be a végeredményt A kexmeraróny 14:2 veit a Slarvia javára. A Slavia fölényét a Hungária na-^nerű védekezéssel ellen- súlyozta. A Szaváéiban Pnes volt a legjobb, a Hungáriáiban a csatársor és a védelem. 04 EEO Az eperjesi vértanuk földi maradványait exhumálták seibb csoportjai ott zajongtak a® Elektra körül s zavarták a munkástlintetésL A sajtó maga is megoszlott; csoportokra szakad s az uszításból a csillapításig minden hang megszólal benne. A szellem garázdálkodni kezdetit ée a józanabb cseh közvélemény is megijedt a beláthatatlan károktól s következményektől és több lap ma máT erélyes visz- szakozót fuj. A hatodik nap délelőttjén még mindig tart a készültség, a feszültség és bár tegnap este a végre erélyesen végigvezetett óvintézkedések megtették hatásukat, az izgalmas hangulat még nem csillapodott le. Mindez elég bepillantást enged Prága ée az itteni politikai viszonyok leikébe, s teljesen megértjük, hogy az Emberi Jogok Ligájának ülésén elítélték az eseményeket, hogy a prágai kereskedelmi és iparkamara felhívást intéz a nyilvánossághoz, melyben a kilengések mérhetetlen külföldi káros hatására figyelmeztet, hogy a városi tanács siet megbélyegezni a vagyonelleni kihágásokat s hogy a minisztérium és a rendőrigazgatóság a legerélyesebb hangú garanciákat Ígéri. — Mindez helyes és érthető. Sajnos, hogy mindez nem tudja már az eseményeket meg nem történtté és a tanulságokat meg nem muta- tiottá tenni. Nem tudja, mert nem lehet szivaccsal lemosni a múlt bét történetéből és Prága históriájából a zsidó- és németgyalázás napokig tartó incidenseit, az inzultusokat, az egyre növekvő tömeglázt, s az összerombolt német és zsidó vagyont, melyet ép akkor támad meg és fenyeget a csehszlovák nacionalizmus himnuszai és az állami zászló alatt felvonuló prágai ucca, mikor Genfben ; csehszlovák külügyminiszter azzal intézi el a kiKaralla eperjesi vértörvényszékének áldozatai közül azokat, akik a szinyei (Sáros) rám. kath, templom tornyában voltait eltemetve, Eperjesre hozták és ott az evangélikus templomba temetik el Eperjes, szeptember 27. A szinyei római katolikus templom tornyának alján évszázadok óta, csaknem mindenkitől elfelejtve nyugszik néhány kemény kuruc, akiket Kara-ffa 1687-ben Eperjes piacán rettenetes kínzások után kivégeztetett. Dobránszky József, a szinyei történetkedvelő és nagymüveltségü esperes-plébános, irányította az illetékes köröknek figyelmét e vértanukra, akkor, amidőn a szinyei templom tornyának renoválása közben a munkások régi csontokra bukkantak. Megvallom, bántott, hogy mindezidáig nem volt tisztázva, hogy vájjon hol nyugszanak tulajdonképpen Karaffa áldozatai? Ezért vettem kezembe Rétik Jánosnak, az eperjesi kollégium nagyhírű tanárának munkáját, amely úgyszólván egyedüli egykorú kútfőrrása az eperjesi vértörvényszék történetének. Erről szóló tanulmányom azóta nyomtatásban is megjelent. Az eperjesi ev. magyar és szlovák egyházak közgyűlése pedig, miután itt kutatásaim eredményéről beszámoltam, elhatározta, hogy a Szinyén nyugvó vértanukat Eperjesre hozza és itt az ev. templom kriptájában el- temetteti. Nézetem szerint u. i. Szinyén Karajának négy áldozat van eltemetve; éspedig: Ke- czer András, Radvánszky György, Palásthy Gábor ée Bertók János. Ezek közül Radvánszky fej nélkül, mert ezt a fia Radványban, az ősi sírboltban temettette el. Az eperjesi ev. egyházak kiküldöttei: Hajdú esperes. Flórián Károly dr. esperességi fölügyelő, Gallay Vladimir egyházfölügyelő, Pogáuy Gusztáv alesperes, Fábry Viktor, az eperjesi magyar lelkész és e sorok írója — amint a P. M. H. már röviden jelentette — ily előzmények után mentek ki e hó 24-éti Szinyére. E bizottságra nehéz és felelősségteljes föladat hárult: meg kellett ennek állapítani, vájjon Szinyén csakugyan a vértanuk vannak-e eltemetve? A bizottság, hogy eredményt ért el, ezt Austerlitz Vilmos dr. v. egyetemi bonctani tanársegédnek és Bárkány Jenő* oki. mérnöknek köszönheti, akik kész örömmel ajánlották föd közreműködésüket. A szinyei templomtorony mai, megújított állapotába® Szlovenszkó egyik legremekébb műalkotása. A szem nem tud betelni szépségeivel. A ragyogó őszi napfényben előttünk állott tehát a régi idők e beszédes tanúja, önkéntelenül k, aggódva kérdeztük, vájjon lesz-e kirándulásunknak eredménye? Dobránszky József esperes közölte velünk, hogy sógora, Divald Kornél, tanácsolja, hogy legjobb lesz, ha a kutatás munkáját a toronyban, a templom bejáratát képező előcsarnokban kezdjük. Rerik szerint ugyanis a hamvak a torony, vagy az átrium aljában (sub campanili seu atrio ternpli) nyugszanak. A templomot valamikor kőfal vette körül és a kőfalOD belül temető volt. Kezdhettük volna a torony környékén is az ásatásokat. Dehát mi a jó tanácsot Austerlitz dr. javaslatára elfogadtuk s nem bántuk meg. A templom bejáratának kőlapjai mihamar lekerültek, a munkások csakhamar jelentették, hogy a földszinttől körülbelül 10 méternyire koporsóra bukkantak. Most már Bár- kány mérnök a lehető legnagyobb óvatossággal s nagy hozzáértéssel eltakarította a koporsókat fedő földet. Tulajdonképpen nem voltak már ezek koporsók. Szétmállott, elszenesedett tölgyfamaradványok jelezték a koporsók deszkái!. Az egyik koporsó — nagyságra Éainben tüntetheti Söl ezeket a tényeket a statisztika, mely szerint ebben az államba® három és féd millió némett, közel egy millió magyar és több mint háromszázeoer asidó kisebbség él, ahol a kisebbségek a csehek és szlovákok min begy negyven százaléka. Szomorú, végtelenül szomorú, hogy ennek dacára napokig tüntetni lehessen nagy tömegeknek olyan kisebbségi kultúra ellen, mely kisebbség nagy pártjai a kormányban ülnek ugyanabban az időben és amely kultúra nyelvét a világon száz millió ember beszéli. Mert egyben azért minden oldal, minden lap egyetértett: Prága szláv jellegének kidomborít ását, a német kulturbefolyás kiszorítását egyformán helyesnek, sőt kívánatosnak tartották s csak a középeurópai viszonyokra oly jellemző belső zavar és kapkodás állította szembe — tán csak a módszerek dolgában — az egyes csehszlovák politik*i frakciókat. Tíz évig intelligensek voltunk, ezentúl nem akarunk azok lenni — hangzott a kiáltás a prágai uccán é6 másnap zuhogtak a kirakatok és százezres károk jelentették, hogy a kétélű jelszónak foganatja támadt. Mindenesetre jellemző kór tünete a kisebbség védelemire kötelezett állam belpolitikai viszonyainak, hogy abban az időben, mikor a világ közvéleménye élénk tárgyalásokat folytat a kisebbségi kérdés rendezéséért, akkor egy Üzleti célokat szolgáló manőver gyufája olyan területeken boríthatja lángba a kedélyeket, hogy századával krfl berendelni a szuronyos csendórséget a fővárosba, hogy a személy- és vagyonbiztonságot helyreállítsák. Nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy azok a csehszlovák pártok, melyeknek sajtója az uioca oldalára állt s az izgalmat növelte, a legrosszabb szolgálatot tette a repu- blika külföldi tekintélyének. (—X—) nézve megfelelt a mai felnőttek számára ké szitett koporsónak — cralnem rézsűt volt elhelyezve a lárgas sirgöc őrben. Tőle jobbra egy kisebb koporsó, vagy talán csak láda (?) ezzel hegyesszögűén feküdi. Ezek a koporsók és rendellenes elhelyezésük azonnal feltűnt mindannyiunkuak. Csodálkozásunk azonban nőtt, amint Báikény mérnök utasításai szerint a mi ügyes eperjesi sírásónk, Műkő, a koporsóban levő esontmara/dványokaf a földtől gondosan megtisztította; mert kisebb úgynevezett koporsóban csak kéi koponya s nehány kisebb csont, ellenben a, nagyobb leoporsóban több csontváz, de csak egy koponya tűnt ámuió szemeink éló. Bárkány a leletről rajzot készített s Tábort) Viktor pedig azt lefényképezte. Ezután Austerlitz Vilmos dr. fogott a csontmaradványok kiemeléséhez s azokat szakszerűen csoportosította és gondosan megviszgálta. Véleménye szerint a csontok férfiak csontjai, életkorukat is megállapította, valamint azt, hogy több mint 200 év előtt kerülhettek sírjukba. Szak- véleménye jegyzőkönyvben van megörökítve. A nagy koporsóban négy ember csontváza volt felhalmozva, fekvésük rendellenes volt, amennyiben egyik a másikra oly módon volt elhelyezve, hogy felváltva jobb vagy baloldalukon feküdtek és ahol az egyiknek a lába, ott volt a másiknak felsőtesztrésze. A legfelül fekvő holttesthez egy koponya volt illesztve, de a 7 nyakcsigolya közii] (amelyet Austerlitz dr. különös gondossággal állapított meg) 2 teljesen hiányzott. Ezek alapján megállapította a bizottság, hogy a két koporsóban minden temetkezési módtól eltérően, négy felnőtt férfi törzse és végtagjai, továbbá három felnőtt férfi koponyája volt eltemetve éspedig több száz évvel ezelőtt. A bizottság ezzel feladatát befejezettnek tekintette s tapasztalatairól jegyzőkönyvet vett fel és az ilymódon agnoszkált osontmaradvá- nyokat Eperjesre vitte és ideiglenesen, ke- gyeletes módon az ev. templom oltárának álján elhelyezte Készakarva csak a száraz tények leírására szorítkoztam, hogy mindenki ezután mondhasson ítéletet a bizottság működéséről. Mondhatom azonban, hogy reám nézve e nap felejthetetlen marad. Amikor a drága hamvakat rejtő százados sir feltárult előttünk, megrendült lélekkel, kimondhatatlan izgalmak között átlőttük azt körül, mert mindannyian azonnal rájöttünk, hogy e különös módon eltemetett férfiak, nem lehetnek mások, mint azok a vértanuk, akiket özv. Szinyei Miklós- né szül. Keczer Klára és a fiatal Radvánszky János egv sötét éjszakán, nagy titokban, ezer veszély között temettek el a szenyei templom átriumában. Gömöry János. 9
