Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-10 / 206. (2427.) szám

Mai ssAmunts ü* ©Mai *> Mas ss&miinfö H* ©Mai ^06" ^2427^ S**n " ******* a Előfizetési ér: évente 300, félévre 130, negyed- évre 76, havonta 26 Ki: külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K6 H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2.-KÉ, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai napilapja félétől izetkesztö: DZimANYl LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA Szerkesztőség. Prága 11„ Panská ui;te 12. 11. emelet, — Telefon? 30311 - Kiadóhivatal; Prága IL Panská uiice i 2. Hl emelet. Telefon: 3418a. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, p K HHH A magyar-nemset három történelmi érdeme Irta egy laikus Prága, szeptember 9. Benes félhivatalos német szócsöve, a Pra­ger Presse vasárnapi számaiban ,.Die drei hislorisoheu Verdienste dér Magyarén" ci­ánén egy „hisztorikus" tollából hosszú vezér- cikket közöl. Alighanem sajtóhiba került a cikk szignójába, mert sokkal stilszerübb lett volna, ha a „von eiDem Historiker" szignó így hangzik: „von einem Histeriker". Hisz­tériás düh, elfogultság, a történelmi tények, évszázados igazságok és megállapítások sut­ba vetése, önkényes dialektika ordít ki en­nek a cikknek minden sorából, amiért is bajos dolog vele komoly vitába szállá ni, in­kább a horáeiusi élvet kellene követni: d-iif- ficile est satiram non seriben©. Miért vonultatja fél a. Prager Presse házi hisztérikusa a ferdítésnek, elfogultságnak, gyűlöletnek ezt az arzenálját? Kétségtelenül hz irigység a fő vezérmotivuimia. Rendkívül fáj neki a nemrégiben lezajlott Szent Imre ünnepségek hatalmas erkölcsi sikere, mert kénytelen maga is beismerni, hogy a ma­gyarok qjból fényes tanúbizonyságát adták a nemzetközi propaganda terén való meste­ri képességüknek s kétségtelenül nem egy eredményt értek el, amikor több vendégü­ket meggyőzték az 5 igazságukról". Különö­sen az érinti érzékenyen a cikkírót, hogy „maga a. pápai legátus sem tudott ellenáll a - ni a mágyar beállítás szuggesztiv erejének" és Gödöllőn elhangzott érdekes megnyilat­kozásában megemlékezett a magyar nemzet három nagy történelmi érdeméről. A ma­gyarok „állítólag" elhárították a török ve­szedelmet Európáról, megakadályozták a szláv orthodoxia kiterjedését és legújabban gátat vetettek a bolsevizmus nyugat felé va­ló törekvésének, Nosza tollat ragad a historikus, hogy tudá­sának vértjében elerőtlenitee a pápai legá­tusnak „a históriai igazsággal nehezen össze­egyeztethető" nWgállapitásait s elvitassa a magyar nemzet ezeréves kulturcmmkájának, híven betöltött történelmi .missziójának nagy értékeit. ! nelmi megállapítást tesznek, annak alapja van s nem egyszerűen „a vendégszerető környezet" hatásának kell ezt tulajdonítani. Ám ne gondolja a Prager Presse histori­kusa, hogy Sineero bíboros a pillanat han­gulatában valami nóvumot mondott, amely „a történelmi igazsággal nehezen hozható összhangba", amikor a magyar nemzet há­rom nagy történelmi érdemét felsorolta. Ha fáradságot vesz magának s átkutatja akár az eredeti forrásokat, akár például Fraknői Vilmosnak Magyarország és a Szentszék vi­szonyáról írott monumentális müvét, rá kell jönnie, hogy a magyar nemzetnek történel­mi érdemeit a Szentszék kezdettől elismer­te, elismerte akko-r, amidőn Magyarországot „antemuralo dhristianismi"-nak, a keresz­ténység védpajzsának nevezte. Ennél frap­pánsabban nem definiálta senki Magyaror­szág történelmi misszióját: a Duna-meden­oében őre lenni a nyugati civilizációnak s az ázsdatizmus barbár támadásait saját testével fogni fel. Kifejezetten ennek a missziónak M betöltéséért adta meg XIII. Kelemen pá­pa Szent Péternél 1758 augusztus 19-én kel­tezett brévijében Magyarország uralkodói­nak az apostoli király elmet. Olvassa el a historikus ezt a brévét. s látni fogja, mint emlékezik meg benne a pápa a magyar nemzet nagy érdemeiről, arról az évszáza­dokig tartó küzdelemről, amelyet, a magyar nemzet a törökökkel szemben folytatott és mint szól a hódolatteljes csodálat hangján Hunyadi Jánosról, aki először ébresztette fel a magyar nemzetben jövendő nagy hiva­tásának tudatát. Ámha a Prager Presse historikusa a Szentszék történelmi felfogását és értékíté­letét elfogultnak tartja, böngésszen csak a nagy nyugateurópai nemzetek történetírásá­ban, ezerszámra talál olyan szemelvénye­ket, amelyekből megállapi tihatja, hogy a nyu­gat komoly történetirói minden , időben fel­ismerték a magyarság történelmi misszióját és elismerték nagy érdemeit. Elég a legna­gyobb francia nemzeti történetíróra, Midbe- Íet-re hivatkoznunk, aki igy kiált fel: „QuancT donc payerons jious notre dette á ce peuple béoi, sauveur de 1‘Oocídent." Váj­jon mikor rójjuk le tartozásunkat ezen jó nép. nyugat megmentője iránt? A „hálát" lerótták, a „fizetség" megtörtént Trianon­ban, ez azonban nem jocim arra, hogy tu­datlan és elfogult historikusok évszázados történelmi igazságokat tagadjanak le. Részletesen vitába szálltam a Prager Presse historikusával egy napilap hasábjain nem lehet, hiszen a világtörténelem s a ma­gyar nemzet történetének sok-sok tényét kellene felsorolnunk. De azok után. amiket előrebocsátottunk, ezzel az elleniféllel szem­ben tudományos vitának nincs is helye. Ez­ért hát. egészen röviden. A cikkíró, a pápai legátusnak különösen azt a megállapítását veszi zokon, amelyben a magyarság érde­mének tudja be>, hogy gátat vetett a szláv orthodoxia terjedésének. A historikus ebben á csehszlovák nemzet érdemeinek csökken­tését s a csehszlovák nemzet múltja elleni támadást lát Ezért ezzel a ponttal foglalko­zik a leghosszabban. A. cikkíró a bíboros megállapítását oda magyarázza, hogy a magyarság érdeme ezt a pontot Illetően Nagy in o r vao rszáguak, Szvatopluk birodalmának szétrombolásában állott volna. Ez önkényes belem agyarázás és nem igaz. Nagy moráv iában, amelyet Csehszlovákia történelmi magvának tekinte­ni s amelyben az egységes csehszlovák nem­zet államalkotó akaratának megnyilvánulá­sát látni csupán a történelmi román ticizmus- nak lehet feladata. Kyrill és Method műkö­dése vetette fel a nagy kérdést: Csatlako­zik-e ez a terület a balkáni kultúrkörhöz, vagy a nyugat győzedelmeskedik rajta? Ky­rill és Method nem voltak szlávok, hanem görögök és amikor a szláv istentiszteleti nyelvet; bevezették, ez csak árért történt, hogy a nehezen téríthető népet anya nyel­vén vezessék a vallás igazságaihoz. Eszük­ben sem volt az a gondolat, mintha a latin helyett a szláv nyelv volna alkalmas Tatén földi országának organikus megszervezésé­re. Az apostoloknak küzdelme a német püs­pökök ellen nem nemzeti, hanem egyház­jogi indítékokból fakadt, az egyházi iuris- dictióról volt -szó. Kyrill és Mebliod működé­se ezen a területen csak epizód volt, nyo­mokat nem hagyott, a bizánci kultúra ide­gen maradt, gyökereket nem vert. Húsz egész ideológiája nyugati gyökerekből táp­lálkozott. Nagymorávia nem volt az ortho­doxia fellegvára, Sineero bíboros tehát nem ennek a* országnak szétromíbolására gon­dolt, nem Kyrill és Method működésének érdemeit csökkentette, hiszen ők éppen úgy szentjei a római egyháznak, mint á. többi hittérítők. Ezer: a fronton a historikus hiába hadakozott. A bíboros egész másra célzott. Szent Ist­ván koráiban állott Magyarország a nagy probléma előtt, Róma-e vagy Konstantiná­poly és Szent István nagy bölcsességére Briand Páneurépa-tervéi a népszövetség plénuma elé utasították Henderson győzelme, Briand veresége — Az Eurépa-ferv a genfi jegyzőkönyv sorsára kerül? — A tanács ülésezik Valahogy trgy érezzük, hogy külömö bás- torikusrt kellett volna a Prager Pressének felvonultatnia a nagy feladatra. Olyas vala­kit, aki legalább történelmi okiratokkal, té­nyekkel, dátumokkal vagdalkozik, aki mes­terien érti a történetírás ama fajtáját, ame­lyet de Maitre bélyegez meg akkor, amidőn szemére veti, hogy dinasztikus érdekek, osz­tályuralmi törekvések igazolására mester­ségesen elkendőzi az igazságot A történet­írásnak ez a fajtája természetesen semmi tudományos értékkel nem bir, olyan mód­szer ez, mintha a természettudós önkénye­sen állítaná össze laboratóriumában a kísér­let feltételeit de legalább ügyes és vitába lehet szállani vele. A Prager Presse histori­kusával szemben a laikus tolla is megállja a helyét. Először általánosságban kívánunk egy prinoipiális dolgot leszögezni. A pápai legá­tusok a Szentszék diplomatái s a Szentszék­nek hét évszázados diplomáciai tradíciója van, kétségtelen, hogy ez a diplomácia a legfejlettebb, legértékesebb és legeredmé­nyesebb volt minden időkben. így ítéli meg a Szentszék diplomáciáját Maculaytól kezd­ve minden történetíró. Nagyszerű politikai emdicióju emberek ezek a pápai diploma­ták « történelmi tudatok fiöJémvee Hu törté-, Géni, szeptember 9. Mint röviden jelen­tettük, az első európai konferencia Briand vezetése alatt tegnap délután négy órakor megtartotta első ülését a népszövetségi ta­nács üvegtermében. Ez a konferencia egy­úttal az európai külügyminiszterek utolsó összejövetele volt. Briand bemutatta tervét és azt kívánta, hogy az európai külügymi­niszterek nyilvános ülésen vitassák meg Páneurópa tervét Henderson angol kül­ügyminiszter és az európai miniszterek legnagyobb része ellenezte a francia kíván­ságot. Rövid vita után Briand tervével ki­sebbségiben maradt és az ülést titkosan folytatták. A kiszivárgott hírek szerint Briand és Henderson között heves jelene­tek játszódtak le az európai konferencián. A francia külügyminiszter azt szerette vol­na, ha az európai miniszterek saját hatás­körükben kidolgozzák Páneurópa tervét és komoly munkával közelebb hozzák a meg­valósításhoz. Ezzel szemben Henderson a kérdéskomplex úrnőt a népszövetség plénu­ma elé kívánta utasítani anélkül, hogy az európai külügyminiszterek konferenciája valamit elvett vagy hozzátett volna. Hen­derson ismét győzött s az első páneurópai konferencia a sokat körül vitatott tervet egy­szerűen átutalta a, népszövetség plénuma elé, ahol évekig fog tartani, amíg a dele- ftáta^ok g reális javaslatokat kidolgozzák­Az angol álláspont teljes győzelme Briand első érzékeny vereségét jelenti. Ez a második eset, hogy az európai sta­tus quo fönntartására irányuló tervezet megbukik a népszövetségben. Először Mac- Donald és Renes genfi jegyzőkönyve szen­vedett hajótörést 1923-ben, most pedig a páneurópai terv. A két javaslat meglepő hasonlóságot mutat és egyforma sorsra volt kárhoztatva. A genfi jegyzőkönyv is a sta­tus qno garantálását tűzte ki céljául, Briand Európa-memoranduma is. Senkit meg nem téveszthet az a bejelentés, hogy a tervet a népszövetség plénuma elé utasították s a Journal de Gén eve már napokkal ezelőtt be­jelentette, hogy a páneurópai konferencia egyetlen ülést fog tartani, azután a plénum elé utasítja Briand-t, amely eljárást a lap szerint a páneurópai terv díszesebb és fel­tűnés nélküliig eltemetésének lehet tekin­teni. Genf, szeptember 9. A uépszövetségi ta­nács maii ülésének napirendjén két danzigi kérdés szerepelt, továbbá a felsőszdléziai német kisebbség panaszai és a Saar-terület vasntadnak védieline. A tanács meghallgatta Proeope finn külügyminiszter jelentését a mandátumbizottság üléseiről. A tanács az angolok kívánsága értelmében elfogadta Proeope javaslatát. Genf, szeptember 9. A magyar kormány káviánsáfíária a népszövetségi főtitkársága 3 j tárgyalások napirendije re kitűzte a betegek kölcsönös segítésének kérdését is, aminek megoldása a nemzetközi közegészségügynek nagy szolgálatára lesz. A honát kérdés a népszSvstség előtt Genf, szeptember 9. Knnevic horvát képvi­selő emlékiratot adott be Briand Páneurópa- tervéhez, az európai béke megszervezése ügyében. Az iratban kifejti, hogy Briand törekvése csak akkor sikerűi hé t, lm meghallgatják az önkormányzatot követelő népeket, különösen a h orva toka!, akik Rádiós meggyil­kolása után sem mondtak te arról, hogy az autonómiát békés utón megszerezzék. A. szerbek és a hordátok viszonyáról a memo­randum aizt írja, hogy ez a probléma súlyo­san fenyegeti a békét s ezért ezt keli megol­dani mindenekelőtt. Szerbia a békeszerződ óe­ben kötelezettséget vállalt arra, hogy a hor­vát nemzet jogait tiszteletben tartja. Szerbia ezt nem teljesítette, mert a horvátokat el­nyomja. Ezek után a memorandum azt ajánl­ja Briandnak, hogy hívja föl a saint-germainí szerződés aláíróit, hogy ezek lépjenek fel a belgrádi kormánynál vállalt kötelezettségei betartatása érdekében. Ez a lépés nagy mén lékben elő segítené az európai béke megszer­vezéséit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom