Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-05 / 202. (2423.) szám
ségi kérdés szempontjából számba jönnek, iöíbbnyire többféle kisebbség él, Ex azt jelenti, hogy az európai népék között a túlzott nemzeti államolk eszméje megszűnt hatékony lenni. Határ revízióval a kisebbségi kérdést , nem Vehet többé megoldani, csak megegyezéssel és együttműködéssel. A tökéletlen kisebbségi jogok a kisebbségeknek különösen gazr daságilag ártanak és a nagy nemzetek nem feledkezhetnek meg azokról a szörnyű szenvedésekről, amelyeken a kisebbségek átestek. A ma létező komplikációk magukban rejtik az uj háború csiráját. Amimende beszédének végén polemizál Poincaré legújabb cikkével, amelyben a volt francia miniszterelnök a kisebbségeket elhanyagolható mennyiségként kezeli. Fölényes kedéssel a problémát nem lehet megoldani és keresni kell a megegyezést és a megértést, hogy Európa egyik legsúlyosabb kérdése eltűnjék a történelemiből. A mai ülés Genf, szeptember 4. A kisebbségi konferencia második napján Wilfan elnök jelentést tett a kisebbségek helyzetét vizsgáló bizottság munkájáról. A konferencia elhatározta, hogy a jelentést sürgősen nyilván nosságra hozna. Ezután a páneurópai tervezet tárgyalásához fogtak. Az első szónok Ulitz, volt német birodalmi képviselő; programatikus nyilatkozatában kijelentette, hogy a kisebbségek Európa újrarendezésében résztvenni kívánnak, csak az a kérdés, hogy eljött-e már az államszövetség megalakításának az ideje. Briand teorve az európai népek szolidaritásának gondolatán nyugszik. Ha azonban azt látjuk, hogy már az igazságtalan békével teremtett határok megváltoztatásának az említése is ellenszenvet vált ki más államokban, akkor az ilyen viselkedés nem a szuverenitás elismerését jelenti. így a magyar kérdés puszta felemli- tése óriási idegességet kelt a szomszédok között, de a nyugati államokban is. Poincaré hiába kísérelte meg a halálos Ítélet kimondását a kisebbségekre. Európa uj rendje csak az európai népek uj szövetsége utján teremthető meg. Ezután Szüllö Géza dr., a csehszlovákiai magyar kisebbség képviselője tartotta meg francia nyelven nagyhatású beszédét. SzülIő Géza beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. SzülIő Géza beszéde Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Visszaem- lékszem arra, hogy amikor öt év előtt itt első ízben összegyűltünk és amikor elsőizben volt szerencsém itt beszédet tartani, már akkor megállapítottam, hogy mi, kisebbségek, Európában negyvenmilliós lélekszámút reprezentálunk. Ez kétségtelenül olyan szám, amely hatalmat jelent. sebbségek kérdésével Az orvosok különböző gyógyszereket igyekszenek feltalálni és feldicsérni. A pilula azonban túlságosan keserűnek bizonyul és mert a gyógyszer kellemetlen, az igazi orvosokat halmozzák el szidalmakkal, mert félnek az igazságtól. Az egész világ rabja a fiat pax et pereat mundus elvnek. Megállapíthatom, hogy nem vesztettük el öntudatunkat s nem felejtettük sem a múltat, sem a jövőt és azt, hogy gazdag rokonainkat, a többséget figyelmeztessük, hogy nincs kedvünk meghalni, hanem élni akarunk s természetes jogaink kikövetelése érdekében meg akarunk győzni mindenkit arról, hogy a többségnek bele kell nyugodnia abba, hogy képesek vagyunk érvényesíteni természetes és legális jogainkat, ami nem ismer nyelvi és származási különbséget. Ez az elmélet azt akarja, hogy az egész világnak ne legyen semmi más gondja, mint fenntartani a ,,bókét“, minthogyha a mostani, állapot az emberiség létalapja volna. Ne felejtsük el, hogy a béke a népek kielégítésének az eredménye, nem pedig az alapja. Amíg a béke a világot két részre — győztesekre s legyőzőitekre, kiváltságosakra és elnyomottakra — osztja fel, mindaddig nincs meg az alapja ennek a megelégedésnek. Emlékszem arra, hogy első értekezletünk után hazatérve a többségi sajtó milyen per- fíd rágalmakat szórt reánk. Műit az idő és öt esztendő elteltével azt látjuk, hogy az egész világ foglalkozik a ki„A béke előbbre való, mint az igazság“ T?. hangzott el a Poíitis híres és jelentős szava és az egyik legnagyobb politikai iró, M. Wiiliam Martin aláhúzta ezt az elvet, és azt mondta, hogy sok az igazságtalanság a mosIDEGEN EMBEREM R E G É N t IRTft: MÍRHI SÁNDOR Cop$r igfit by Pantűeon (ö) Mellyel elsősorban idegenségét s azután magyarságát tudomásul vették, mint faragatlan fajankók között, akik, ilyenek is akadtak, a „tüzes magyart“ Mikosch-viccekikel és hangos nohő"-val üdvözölték s ledarálták az elmaradhatatlan puszta-gulyás-keremszepen,tsikós-re- portoárt. Az ilyesmi nem fájt. De fájt az, ha egy nagyon müveit, jóindulatú és érdeklődő német egy társaságban félrevonta s miközben szemüvegét tisztogatta, barátságosan igy szólt: „Ugylátszik valóban, hogy sok érdekes és figyelemreméltó tehetség van önöknél odahaza". Valóban, felelte s keserűség fogta el. Valóban s vannak kozkórházak s elektromosság, s a postán bátran lehet pénzt feladni külföldre, s van egy magyar irodalom is, miért ne, hiszen van montenegrói irodalom is és ahogy a kitűnő Nyegus költő síremléke ott áll a Lovcsenen, ugy áll a kitűnő Petőfi szobra a Dunaparton, s ha betegek vagyunk, hőmérőt dugunk a hónunk alá. Házainkban vízvezeték van. És egészen biztos, hogy egy esztendőben több példányt adnak el Hölder- lín müveiből Budapesten, mint Lyonban, vagy Varsóban. Érezte, hogy igazságtalan. Senki nem támadta. Inkább azt kellett látnia, hogy honfitársait megbecsülték idegenben, ahol elhelyezkedtek, bizonyos könnyű mesterségek- -ben, újságírásban s a színházak kulisszái között s elvétve komolyabb területen is, elismerés fogadta őket. S mégis elibirhatatlan volt, hogy elébb és külön be kelleti bizonyítani valamit, amiről ő nem is tudott s csak aztán kezdett számítani ő, a magyar után az ember. Én európai vagyok, mondta csökönyösen maga elé, össze szorító ti szájjal. S a kis ember odabenn, aki sohasem magyar, vagy eszkimó, hanem mindig csak ember és minden nyelvet beszél, visszafeleselt; igen, hogyne. De miért gondolsz erre annyit, ha az vagy? S mikor most erre gondolt, igen élénk és együgyű megindultság fogta el, tehetetlenség, szánalom önmagával, Micsoda ostobaság, gondolta, mi az: európai? Annak is csak két- füle van. S nem lehet igazolványt kérni reá. Közben éjszaka lett. S az éjszakából s a kerekek robogásából, valahonnan a szomszéd fülke felől, egy férfihang ezt az európai mondatot harsogta: ,,On mange assez bien, a Co- logne!" Aztán, minden észrevehető külső jel és zökkenés nélkül, átment vele a vonat Németországból Franciaországba. * Franciaországot azzal kezdte, hogy elaludt. Mikor felébredt, egy állomáson, a nyári hajnal már ott vibrált az ablak előtt, azzal a szürke villanással, ahogy filmelőadások előtt átfut a vásznon az a néhány méter üres filmtekercs, melyre nem fotografáltak semmit. Néhány perc múlva megvilágosodott a kép s kezdetét vette az előadás. Egy szélmalom tűnt fel elsőnek, mozdulatlan, szárnyakkal, tornyát belepte a sötétzöld vadszőlő. Ezt is láttam már valahol, gondolta, nyújtózott és szemét dörzsölte. A francia tiszt nyitott szájjal aludt. Felesége is aludt s a fülkében csak egy kék villanykörte égett. Most nézte meg először az asszonyt. Kezein cérnakesztyűkkel, magas, fiizőscipős lábait felhúzva az ülésre aludt, fonnyadt nyaka körül halcsontok pálcázták föl a csukottnyaku blúzt, kényelmetlenül s korrekten kuporgott, félig ülő helyzetben, púderezet len arca és cserepes, vértelen ajkai végtelen fáradtságot mutattak az álomban. Élet idegen garnízonokban, vándorlás, szegénység és kisváros levegője áradtak el körülötte. Valami ezánnivaló tartózkodás volt benne, igy álmában is, félénkség és előítéletek. A férfi szakálla kiütközött, a nyitott száj rossz fogait mutatta, kigombolt zubbonyában elvetett© magát s egyik bőrlábszánvédős cipőjét a szemközti ülésen nyugtatta, talpát könytani békében, de nem lehet mást tenni, mint alkalmazkodni, megelégedni vele, vagypedig színlelni kell a megelégedést. A csavarok közé szorított fej Az a kérdés, hogy miért nem valósul meg a kisebbségekkel szemben tanúsítandó igazságosság, amely pedig fontos tényezője Európa paci- fiíkációjáoaik, noha állandóan csillogtatják előttünk a változások reményét. Politismék igaza van: A béke előbbre való, mint az igazság. Ha azonban a fejemet beszorítják egy csavarba, akkor hiába nyugtatnak meg szép szavakkal, hogy pihenjek nyugodtan a csavarban és alkalmazkodjam, amig ki nem szabadulok. De senki sem mondja meg, hogy mit csináljak a jó tanáccsal. Különös, hogy a nagyvilág a kisebbségek helyzetét nem értette meg. amit ez a hasonlat jói jellemez. A többség, a világ, vagy nem akarja, vagy nem tudja megérteni sérelmeinket. A franciák legelőkelőbb lápja, a Ternps a közelmúltban hozta Schobernek egy cikkét és ehhez a következő megjegyzéseket fűzte: Ausztria panaszai nem jogosultak, mert annak, hogy Ausztria ugy, amint van, meg tud élni, legjobb bizonyítéka az, hogy él. Különös teória. Ezt a nyelv mondja, de az ész azt gondolja: Nem érzéketlenség és nem frivolitás ez? Ilyen súlyos kérdéseket ilyen stílusban tárgyalni! A logika törvényei örökkévalók. Ha az egyenlet hamis, akkor még Archimédes sem tudja azt megoldani. Az etatizmus a maga mostani alapjában képtelen megérteni a kisebbségek jogait. És amig az államok véleményüket nem változtat ják meg- le nem mondanak a kisebbségek asszimilációjára irányuló törekvésről, addig a kisebbségiek sorában megfelégedé® nem lehet. Páneurópa hívei Az orvoslás módját azután más eszközökkel és pedig a páneurópai eszmében keresik. Ez is csak okkult gyógyszer, amely a betegséget ráolvasással akarja gyógyítani és megelégszik annak leplezésével. Páneurópaihoz eljutni csak ugy lehet, hogy eltörlik a bajok sajátságait, megsemmisítik az államok történetét és a világot az igazi egyenlőség alapjára helyezik. Ez az egyenlőség nincs, eléggé mutatja ezt a világ jelenlegi helyzete. Annak elienpróbája, hogy valami tanács használ-e, kétségtelenül az. hogy milyen magatartást tanúsít az ellenfél és ezután következik az a kérdés, hogy kik a leglelkesebb páneurópások? Ha ezt a kérdést vizsgáljuk, ugy azt látjuk, hogy Páneurópa eszméjének hirdetői a leg- saenvedélyesebb soviniszták és a kisebbségek elnyomót ^ Ha a világ elfogadja Ulpianusnaik, & nagy római tudósnak az elvét: „Non est pax sine justinyedén az asszony gyomrának fesíifcve. Egy állomás előtt teljes bődönökkel megrakott szekéren parasztok kuporogtak, az állomás buvette-jéhen kékzubbonyos munkások álltak a bádogpult előtt s feketét ittak vizespoharakból. Hirtelen nagyon világos lett. A földeken arattak és autók szaladtak versenyt a vonattal az olajozott, csillogó utakon. Felébredt. Most Parisba utazom, gondolta. Idegességet érzett, szomorúságot s valami ellenkezést. Nem szeretett Párisról beszélni. Valami kínos volt a gondolatban, hogy most Pá- risba utazik. Az emberek az ő vidékén mindig nagyra nyitották a szájukat, ha azt mondták: „Páris", s az asszonyok nyöszörögtek és csicseregtek: Páris ah Páris s a sznobok és rossz irók és kuplékölíők és szabónők és parfümkereskedők kissé sóikat beszéltek Párisról s néha már nem tudta különválasztani magában az ellenkezést, melyet a sznobok Páris-lihegése keltett benne, a mély és leküzdhetetlen vonzódástól, melyet a város iránt érzett, melynek minden uccáját ismerni vélte, levegőjét és világítását, szokásait és spleenjét, könyvekből és képekből és beszédből s ugy hitte, tud uccukról és helyekről Pá- risban, melyeket sok párisi nem ismer. Ez a rajongás, mint minden rajongás, gyanakvással töltötte el. S most egyszerre látta magát, amint Parisba utazik. Látta magát és kissé megdöbbent: egy huszonhét. éves fiatalembert, beretválatlanul, a kimustrált francia vasutikocsi kupéjában, fejét a vászonvédőbe családiasán belehorgolt „Est“-en nyugtatva, .sovány poggyászát, melyben kevés fehérnemű és ruha mellett sok könyv, egy biblia és egy kaktusz szorongtak, fenn a hálóban, — Berlinből jön, ahol egy esztendőre szóló amerikai stipendium jóságából minden bizonyítható tevékenység nélkül, kissé tisztátalan semmit levésben töltött el tizenegy hónapot, zsebében száznegyven megtakarított dollárral, egy utalvánnyal az alapítvány párisi pénztárához, ahol a stipendium utolsó hónapját kifizetik s egv magyar útlevéllel, melyben haja és szeme színe, kora, születési helye, vallása, apja és anyja neve s más ilyen fontos jellegzetességei egy «mtia“ ée ha az igazságot pártatlan bíróság szolgáltatja, akkor lehet majd dicsőíteni Páneuró- pát, de amig ezek a premisszák nincsenek meg, addig Páneurópa C6ak kábítószer marad, mely bár a beteget mesterséges álomba ringatja, de nem gyógyítja meg. Politikai esperantizmias nem létezik A harmadik eszme, ismert okkult orvosság: annak az Európai Egyesült Államok terve, amelyekben nem számítanának többé a faji, nyelvi és vallási különbségek. Ha a történelmet nézzük, ákor azt látjuk, hogy Európában sohasem tudta magát ilyen állam tartani. Aki tagiadja a nemzetiségiét, az tagadja Európa történetét is. Lehetséges, hogy sikerül ráerőszakolni egyetlen nyelvet, egyetlen szellemet, vagy csak vágyat, az emberiségnek talán nagyobb sikere lehet ez, azonban ellenkezik a természettel. A legszívósabb mozgalom sem tudott egyetlen nyelvet teremteni és igy nem lehet egyetlen államot sem teremteni. Sem a grammatikai esperantizmusnak nincs jövője, sem pedig a politikai esperantizmusnakHa az emberiségből kivesszük az egyéni meggyőződést és a nemzeti érzést, akkor ez az álta.- lános bolsevizmust jelenti. Amerikában meg lehetett teremteni az Egyesült Államokat, mert hagyományok hiján lévő terület volt, de sohasem sikerül ezt megcsinálni Európában is- Azt vetik nekünk, kisebbségeknek a szemére, hogy a világ gyujtogatói vagyunk. Nos tudjuk, hogy az élet nem menüett és nem contre-danse. A mi kötelességünk nem az, hogy bókot mondjunk a nagyoknak, hanem az, hogy keressük az igazságot, akkor is, ha ez kellemetlen. Újra kijelentem, hogy amig jogos követeléseink meghallgatásra nem találnak, amig a világot nem az igazság, nem a méltányosság alapjára helyezik, addig mi mindig elégedetlen estetnek leszünk. A béke — hölgyeim és líraim — a világ elégedettsége, semmi más. A holnapi tárgyalások SzülIő Géza dr. beszédét a delegátusok óriási tetszéssel fogadták. Csütörtökön délután a delegációik folytatták a páneurópai vitát, majd négy órakor áttértek a nemzetismeret kérdésének megvitatására. Pénteken délelőtt a napirend negyedik pontja kerül sorra, délután 4 órakor a szervezeti kérdésekről tárgyalnak és Wilfan elnök elmondja záróbeszédét. A kisebbségi konferencia befejezésé. után szeptember 6-án ugyancsak a Sale Centrale termeiben megkezdődik az európai kisebbségi újságírók szövetségének konferen- caája. bernek két nyelven, magyarul és franciául voltak olvashatók, zsebében egy óra, mely nem jár, egy notesz, melyben nincsenek címek és feljegyzések s idegeiben emlékek hazulról, apjáról, aki most már ébred, lassan felhúzza botosait, az ablak elé áll, ködmönét veszi. s kimegy a szőlőibe, a háborúról, melyet budapesti uccukon töltött el, „lógósok" között, minden pillanatban védekezve egy világrend ellen, melyet elismerni nem tudott, könyvek címeivel és emlékeivel, emberek arcával, akik e pillanatban a halottaknál is messzebb tűntek, — valahonnan jön, egy országból, ahol most hajnalban kimennek az emberek dolgozni a földekre, melyekből semmi, vagy csak nagyon kevés az övék s ahol óriási síkságok között kis városokban, felekezetek, meggyőződések, vagyonok és szegénységek kasztjaiba besorozva élnek emberek, akiknek nyelvét beszéli ő is. Magyar tájakat látott, füzeket egy folyó mentén, egy erdőt, mint ő, hajnalban, távoli országokban született fiatalemberek, Paris felé, dobogó szívvel s különös elfogódottsággal torkukban, mintha vizsgázniuk kellene. Valahogy ugy érette, mintha nem is az várna most rá, hogy nyugtalan és készséges leikével felvegye Parist, hanem neki kellene meggyőznie Parist, hogy ő és fajtája mégis csak hasonlóak, mégis egyenrangúak, s mindenképpen joga van bemutatkozni ott, mint egy gazdag család távoli, kissé elfeledett tagjának. „Vidéki rokon", —. gondolta enyhe megdöbbenéssel, — „igy érezheti magát egy vidéki rokoD, aki felutazik a fővárosba, meglátogatni a gazdag és előkelő rokonságot." Hány millió cseh, román, bolgár, albán, szerb, orosz, olasz, osztrák, spanyol, svéd, norvég és magyar utazott már igy, néhány órányira Paristól, ezzel az elfogódottsággal Paris felé, hátradőlve a kupéban, az idegen tájat bámulva, mind ugyanazzal a szorongással és bizonytalansággal, mind idegenek s mind egyetlen zavaros és széthúzó családnak tagjai: európaiak. Nos. mindenképpen rokon, — kissé távoli és vidéki. de rokon vagyok, gondolta most. (Folytatjuk.)
