Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-05 / 202. (2423.) szám

1980 szeptember 5, péntek. S T>RKGAI-A\A<AARHlRLAr* COS TES-LINDBERGH-GRONAU jelentős békevacsorája Newyorhban Német-banda közeledés a nagy repülőutalt után — Codós folytatja Cosíes megkezdett útját Mi tesz az 50 miUió frankkal? Newyork, szeptember 4. Tegnap est© Newyorkban nagyjelentőségű francia- német közeledés történt, amikor Costes és Bellonte Wolker polgármester és Lind- beirgh ezredes társaságában megjelent a Grc/:i au német repülő és társainak tiszte­letére rendezett ünnepélyen, amelyet a nev/yorki németek rendeztek. Amikor a francia repülök a Roosevelt-szálloda íoga- dóterjnébe lépték, ahol a németek ülésez­tek, a jelenlévők viharos lelkesedéssel fogadták a franciákat. Valamennyi német felemelkedett helyéről és a franciákkal együtt a marseillaise éneklésébe fogott. A francia himnusz eléneklése után a né­met. és a francia repülök melegen meg­szorították egymás kezét és általános kéz­szorítás követte a vezetők barátkozását. Gronau német óceánrepülő francia beszé­det mondott., majd Wolker polgármester rövid nyilatkozatában kifejtette, hogy ez a német-francia amerikai összejövetel nagy- jclentőségii lépés a béke utján. A világ legnagyobb repülőinek találkozása és az j általános békehangulat életének egyikI legszebb napját jelenti. Costes, Lindbergh és Gronau sokáig együtt maradtak még a szívélyes ünnepségen. A francia pilótákat tegnap délután fogadták Newyork városházán. A városháza bejáratá­tól a szállodáig vezető utón tengerészek, katonák állottak, akik mindenütt a legna­gyobb tisztelettel fogadták a franciákat. A rendőrség csak nehezen tudta visszatartani a lelkes tömegeket, amelyek a kordon mö­gött sűrűn ellepték a járdát és szűnni nem akaró lelkesedéssel fogadták Costest és Bel Ion tét. Lindbergh fogadtatása óba Newyork nem látott hasonló lelkesedést. Este a két francia repülő Lindbergh vendége volt. Costes és Bellonte ma Texasba röpül, majd vasárnap vagy hétfőn visszaérkezésük után Hoover köztársasági elnök fogadja őket. A: két francia repülő feleségei a jövő hét elején Xewyorkba utaznak. Két-három hót múlva Codos francia repülő, Costes legjobb i barátja is Amerikába megy, ahol Bellonté-1 ! vei együtt megkísérli, hogy rekordidő alatt visszarepüljön Amerikából Európába. Erre az alkalomra Costes kölcsönadja neki „?“ nevű pompás repülőgépét, amely magán­tulajdona. Furcsa számítások Paris, szeptember 4 Jelentettük, hogy Costes és Bellonte körülbelül 50 millió frankét nyernek sikerült utjukkal. A Ma­iin ma közli, hogy ebből az óriási összeg­ből a francia kincstár különböző adók és vagyonleadások jogcímén pontosan 24 millió frankot fog levonni. Mivel az 50 millió frankot Amerikában is megadóztat­ják és a vagyondezsma ott sem sokkal ki­sebb, mint Franciaországban, a pilóták az óriási összegből nem sokat takaríthat­nak meg, ha nem kapnak adókedvez­ményt. Mint ismeretes, Franciaországban csak a Nobel-dijat nem adóztatják meg, minden más jutalmat vagy dijat megadóz­tatnak. A francia sajtóban máris polémia j indult meg arról, vájjon Costes jutalmait I adómentessé kell-e tenni vagy sem. A leültig munka és megértés Jegyében kendte meg tanácskozásait az ütüdlk magyar diákkongresszns Grosschmid Géza, Törköly József, Szilassy Béla és Tarján Ödön a kisebbségi diákkérdés nemzeti és szociális Jelentőségéről beszéltek a megnyitó ülésen — „A közös nehéz múlt és nehéz Jövő közös munkára hozza össze az öregeket a fiatalokkal" Losonc, szeptember 4 (Saját tudósítónktól.) Szerda délelőtt 10 órakor a losonci városháza dísztermében meg­kezdődött az ötödik csehszlovákiai magyar diákkongresszius a losonci magyar főiskolás egyesület rendezésében. Hetek munkája előz­te meg a nevezetes országos diákösszejöve­telt, amelynek résztvevőit igazi magyaros vendégszeretettel fogadta az agilis rendezőbi- zottság és Losonc város magyar közönsége. Az elnöki emelvényen foglaltak helyet a védnökök: Grosschmid Géza dr. szenátor, Szilassy Béla dr. szenátor, Tarján Ödön mér­nök, vezérigazgató és Törköly József dr. nem­zetgyűlési képviselő. A diáké gyesül eteket öt­ven delegátus képviselte Szlovenszkó és Ru- szinszkő minden részéből. Jelenvoltak még többek között: Sörös Béla ref. teológiai, igaz­gató, Kövy Árpád ref. lelkész, Illveiaivy V. Aladár tanár, Scherer Lajos tanár, A Mi La­punk szerkesztője, Havas V. tanár, Nagy Iván dr. főtitkár, Márton Pál titkár, Győry Dezső és Simándy Pál írók. A hatóság képviseleté­ben Kompis János főbiztos jelent meg. Duka-Zólyomi Norbert megnyitó beszédé­ben üdvözölte a kongresszust, a jelenlevő véd­nököket. s hálás köszönetét fejezte ki Gillcr János dr. tartománygyűlési képviselőnek 3zért az igen értékes támogatásért, amelyben a kongresszus rendezőit részesítette. Grosschmid Gésa beszéde A védnökök közül a társadalmi nagybizott­ság elnöke: Grosschmid Géza dr., szenátor, üdvözölte elsőnek a főiskolás ifjúság kon­gresszusát. Rámutatott és példákkal igazolta, hogy a háború utáni zűrzavarban az ifjúság Európa-szerte szél séges felfogások felé haj­lott. A fiatalság egyszerűen nem fogadta el az életet úgy. amint az elébe tárult. Változást kívánt és kíván, esetleg a társadalom többsé­gének, de különösen az öregebbek akarata el­lenére is. Innen van az, hogy a szélsőséges oélok kitűzői utján könnyen elcsábítható, — innen van az is, hogy lelki hányódásai köz­ben — amint azt Heinrich Mann a német if­júságra vonatkoztatva megállapította — csa­lódásai okozta kétségbeesésében egyesek kö­zülök sokszor az öngyilkosságba, vagy az el- züllésbe sodródnak. Ennek a vergődő és nem egyszer más formákban is végzetes elhatáro­zásokra vezető lelki állapotnak és meghason- lásokat előidéző magatartásnak az az oka. hogy ez a mai, az életbe kilépő fiatalság gyűlö­lettel telitett jelszavak korszakába n nőtt fel, ez az érzés lépett az objektív gondolkodás helyébe és emellett, ez a vezetésre törekvő ; ifjúsági intelligencia a háborús kurzusokról j többnyire csak hézagos, felületes tudást vitt magával ebbe a harciba. Éppen azért nem bí­rál, csak Ítél. Ez az állapot vezetett oda, hogy egyesek megállapítása szerint, a reformáció kora óta, nem volt, állítólag, oly mély szaka­dék apák és fiuk között, mint a háború előtti és háború utáni nemzedékekben. Ezért lett azután, a másik oldalon, a pesszimizmus úrrá az öregebbek jórésze fölött és fejlődött dog­mává Európa feltartózhatatlan pusztulásának gondolata. Az idő azonban mindennek orvosa. A le­pergett 12 év alatt az ifjúság is, lassan bár, de mégis önmagára talál és az öregebbek fájdalma enyhül. Az ifjúság, ha még této­vázva és különböző utakon is, de tényleg keresi az igazi célt: a harmonikus élethez vezető utat. Nem többé a gyűlölködő fele­lősségre vonásban, de a belátás és komoly munka utján és ennek láttára az időseb­bekben is fokozódik a megértés és a mél­tánylás az ifjúság törekvései iránt. Példa erre az itteni főiskolás magyar ifjú­ságnak az elmúlt évben kifejteti csendes, de intenzív munkája, melyet a felnőttek társa­dalma a kisebbségi sorsból fakadó fájdalmak­nak, csapásoknak és nehézségeknek a jövő nemzedék életétől való elhárítása céljaiból tü­relemmel, kitartással és bizalommal támogat. Ezért létesült az úgynevezett társadalmi nagybizottság, ez a célja és feladata és ma már ezt az egész magyar főiskolás fiatalsá­gunk látja, tudja és átérzi. A közös nehéz múlt és nehéz jövő így közös munkára hoz össze, ennek kimélyitése a kongresszus feladata és ennek sikere érdekében biztosítja a kon­gresszust az „öregek“ együttérzéséről és az együttes munkára való további készségéről. TÖRKÖLY: A nemzeti gondolat nem ellensége a szociális fordulatnak A lelkes helyesléssel fogadott beszéd után Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, az ifjúsági nagybizottság ügyvezető elnöke üdvözölte lendületes szavakkal a kongresz- szust. — Azt kiváujuk — mondta többek között —. hogy a mi nemzetünk fájának legyen sok bimbója, amelyek egy boldogabb jövő virágát hordják magukban. Amelyik nem­zetnek nincsen ifjúsága, az a nemzet elve­szett. Szeretném, ba ez a konferencia szó riális igazságban egységes lenne. Ennek a szociális gondolkodásnak a szolgálatába kell beállítani mindent. Ez legyen minden megnyilvánulás parancsszava. A nemzeti ' gondolat n«m akarja megölni a szociális gondolkodást Akarjuk, hogy á szeretet be­vonuljon a gazdasági életbe. Én látok egy utat s módot arra, hogy ezek a feltételek megvalósuljanak. Nevezetesen a szövetke­zeti munkában. Ez alá kell tömöríteni min­dent s akkor a krisztusi eszme megvalósul­hat. Ha az ifjúság rájött arra, hogy nincs exisztenciája. rá kell jönnie arra is, hogy itt az önsegély révén a szövetkezeti eszme megvalósítása az első feladat. Széchényi mondta: Ami keveseknek lehetetlen, az so­kaknak nagyon könnyű, össze kell fogni a magyar ifjúságnak nemzete érdekében. SZILASSY BÉLA ifjúságunk legégetőbb problémájáról A mélyhaiásu beszéd után Szilassy Béla dr. szenátor emelkedett szólásra. — Az élethez való lehetőségeket — mondotta többek között csak a nemzeti eszme keretén belül találja meg a magyar ifjúság. Ez álljon minden ifjúsági mozga­lom tengelyében. Hiába minden idea, ha a magyar ifjúság az egye teán ékről kilép­ve neon tud elhelyezkedni az életben. Az ifjúság legfontosabb és legégetőbb pro­blémájának az életben való elhelyezke­dést tartom, és tudón:, hogy ha az ifjúság objektíve szétnéz maga körül, meg fogja látni, hogy az életben való boldogulásának egyedüli útját csak a nemzeti gondolat és nemzeti jövő határain belül találhatja meg. Hogy a tanulóifjúság miképpen fog boldogulni, exisztenciát találni, az még előttünk, felnőttek előtt is nehéz kérdés. S ha az ifjúság most nem foglalkozik ezzel a problémával, akkor bizonyára tanulmá­nyai befejezte után kell azzal foglalkoz­nia. örömmel látom a sarlósok vándorlá­sait, mert ez alkalmas arra, hogy a fiatal­ság a saját szemével lássa meg a mai éle­tet, amelyben majd neki el kell helyez­kednie. TARJAKI 0D0N az egységes munka föltételeiről Szilassy Béla dr. nagy tetszéssel fogadott beszéde után Tarján Ödön vezérigazgató be­szélt a pozitív diákmunka lehetőségeiről. — Az ifjúsági elnök szavaiból indulok ki. — úgymond — aki az egységes és pozitív munka megvalósítását kívánja. A megértést, az egységet csak akkor tud­juk biztosítani, ha nyíltan foglalkozunk a kérdéssel és szembe nézünk minden problémával, ami ellentétet jelenthet. Ennek az útját úgy találhatjuk meg, ha azokat az igazságokat keressük, amelyeken az ifjú­sági munka felépülhet. Én azt vallom, hogy sem ok, sem lehetőség nincs arra, hogy az ifjúság között szakadékok nyíljanak. Hiába építünk légvárakat, hiába indul meg az ifjúság olyan eszmék után, amelyeknek a megvalósítása kisabbségi helyzetünknél fogva lehetetlen. A szociális problémák igazságában egységeseknek kell lennünk. A tényleges helyzet az, hogy se a felnőttek­nek, se a fiatalságnak itt és ma nincs sem­mi hatalom a kezében. Kisebbségi sorsban vergődünk, a hatalom mások kezében van. Minden félreértésnek az lehetett az oka, hogy az ifjúság nem volt tisztában az erő­viszonyokkal. Tisztán kell látnia pedig a lehetőségeket, amely tisztánlátás boldogulásának az alap- feltétele. Én is minden munka megvalósítá­sát a nemzeti eszme megvalósításán keresz­tül látok elérhetőnek. Lehetetlen dolog az, hogy mi, akik minden hatalomból kireked­tünk, tűhegyünk azokon, akik a mai beren­dezkedés minden előnyét élvezik. Mindenki azzal a gondolattal hagyja el Lo­soncot, hogy az egyedüli ut a magyar nem­zeti öntudat kiépítése. Fontos, hogy az összes kérdéseknek végre őszintén és nyíltan nézzünk a szemébe. Akkor jő munkát végezhetünk. A diákdelegátusok üdvözlő felszólalásai A leikés éljenzéssel fogadott beszéd után Duka-Zólyomi Norbert elnök megköszönte a jóakaratai és hasznos útmutatásokat. Szük­ségünk vau — mondotta — azokra a tanácsok­ra, amelyeket a tapasztaltabbak adnak az ifjúságnak. Ebben az ételemben indítjuk meg jövő esztendei munkánkat. Majd az egyes diákegyesületi delegátusok vezetői üdvözölték a kongresszust. Pál Sándor a losonci magyar akadémikusok egyesülete, Vályi Kornél a brünni Corvinia, Oswald László a prágai Makk, Décsi Béla a pozsonyi Makk, Kavasch Jenő a brünni Makk, Bállá László a kassai főiskolások, Dobosy Imre az érsekuj- vári, Dénesdy Pál a komáromi, Weinberger Tibor a rimavölgyi, Gál Sándor az ipolysági diákegyesület, Kovács József a losonci ref. teo­lógia, Rády Elemér a prágai Prohászka-kör és Zsemlye Károly a főiskolások népszövetségi ligája nevében mondottak lendületes, gondo­latokban gazdag üdvözléseekt. Baross Zoltán a Sarló nevében többek között a következő­ket mondotta: — Az érsekujvári megegyezés óta minden ellentétet áthidal közöttünk — a legelJenke- zőbb elvi felfogási csoportok között is — a nemzeti érdiekek védelmében való feltétlen együttműködés. Most, amikor a Sarló tagjai két hé Lg járták a szlovenszkói és ruszinszkói magyar dolgozó tömegek földjét, a gazdasági­lag leromlott és nincstelen magyar falut, az igazság tiszta világával látjuk, hogy az osztály- harc, a magyar kizsákmányoltak küzdelme a jobb és igazságosabb életért, nemzeti harccá, válik nálunk. A Sarló magyar szocialista diák­sága nevében arra kérem a losonci kongresz- szust, hogy az egy éve kötött diákegységet a különböző irányok között a kisebbségi ma­gyar ifjúság nemzeti és haladó gondolatának a jegyében újítsa meg. Jó munkát. Vass László a budapesti Bariba Miklós Tár­saság nevében üdvözölte a kongresszust. üdvözlő táviratok A kongresszus ezután elhatározta, hogy üdvözlő táviratokat meneszt Masaryk köztár­sasági elnöknek, a csehszlovák egyetemek rektorainak, Szüllö Géza dr. és Szeiű-lvány József képviselőknek és pártvezéreknek, Eo- lota János képviselőnek, az iskolaügyi minisz­ternek, a tartományi elnöknek, Móricz Zsig- mondnak és Ivodolányi Jánosnak. Táviratban üdvözölték a kongresszust: Ffeiffer Miklós dr. és Jankovich Marcell dr­Kármán sírjának megkoszorúzása Néhány adminisztrációs kérdés elintézése után az ifjúság testületileg kivonult a refor­mátus temetőbe, ahol Kármán József sírjának megkoszorúzása következett. A koszorú letéte­lénél Horváth Zoltán losonci akadémikus mondott eszmékben gazdag beszédet, majd Duka-Zólyömi Norbert is magasszinvonalu beszédben tett fogadalmat a korán elhalt ma­gyar iró sírjánál. Délután az ifjúság jogi, kulturális és gaz­dasági bizottságai tanácskoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom