Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-28 / 222. (2443.) szám

6

ltftO szeptember 88, vasárnap.

PEIRÁSS SÁRI

irta: HUNGARICUS VIA TOR

Azt hittem, színházi huni búg az egész, s valamely londoni vagy amerikai színház színpadán fog legközelebb Pétráss felbukkanni,

De nem, szegény Sári hitelesen elpusztult, a londoni magyar követeég nevében koszorút is helyeztek a ravatalára.

Megindulhatnak a reminiszcenciák.

*

Mindegy mikor volt — színész nőről, asz- szonyról van sző, hatótporaiban se fájjon,, hogy elárulom évei számát — egy elegáns londoni bérház másodeaneletl flat-jében látogattam meg az akkoron a Dai>ly‘s ^Giipsy Love“-jáhan páratlan sikerrel vendégsze- reiplő Sári Petrass-t,

Ifjúkori pajtások voltunk, nagynénije, Pálmai Ilka révén kerültem vele először össze, ott asszisztáltam minden királyszinházi fellépténél s tapsoltam véresre a Holland lány, az Elvált asszony, Varázskeringő sorozatos előadásain tenyeremet. Hogyne örültem volna, hogy Londoniban is akkora sikere van, hogy az összes oxfordi diák szerelmes lett belé s csütörtök, szombatonkint seregestül rándiultunk Londoniba, hogy az isteni Sári Petrassdxan gyönyörköd jünk.

A háiboruelőtti Oxford még régi konzervatív, jellegzetesen angol egyetemváros volt, ahol színésznőt személyesen ismerni, vele nyilvános helyen megjelenni szenzáció, hogy ne mondjam botrányosan érdekes eset lett volna. Mert tudnunk kell, hogy akkoriban — úgy tudom, ma már enyhült e szigor — diáknak Oxfordiban tilos volt uocán, színházban, étteremben idegen nőszeméllyel mutatkozni. Beigazolt anyát, nővért, legfeljebb unokanővért még engedélyeztek az egyetemi statútumok, minden egyéb szoknyáért első ízben pénzbüntetéssel kisért rektori feddés, visszaesés esetében kicsapás járté,

TriinityHOollegebeli pajtásaim szemében nagyot nőttem tehát, mikor egy nap Petráss Sári dedikált fényképéivel kezemben jelentem meg a lunch-néh s szükébb kompániánkkal bizalmasan közöltem, hogy a tiszteletére rendezendő d.inner-re szóló meghívásomat elfogadta.

Megállapított haditerv ezerint a szombat délutáni előadás után rekedtséget fog szimulálni, lemondja az esti előadást, autóján Oxfordba jön i résztvesz ebédemen, melyen aztán barátaimat is bemutathatom.

— Jöjjön fel csütörtökön egy csésze teára, majd végleg megbeszéljük a tervet — irta egy „Miss Sári Petrass as Ilona in Gipsy Love“ aláirásu képes levelező lapon.

Angol otthoniassággul berendezett szép kis flat-jében, fehér medvebőrrel letakart kerevet párnákkal spékelt szögletében ku- podorva fogadott a szép Sári.

— Jöjjön, jöjjön, meséljen valami vígat, nagyon szomorú vagyok, nevetséges módon honvágyat érzek — magyarul, magyarul akarok beszélni, hiszen álmomban is angolra jár már az eszem, pedig Isten látja lelkem, bármennyire is jól megy a dolgom, sose tudnék végleg ideszokni, hiszen az angolokkal csak társalogni lehet, én pedig beszélgetni szeretnék, beszélgetni, sokat, sokat ...

S potyogtak a könnyei. Felugrik s

— Hopp, várjon egy pillanatra — elfut s egy perc múlva Rádiós Béla muzsikája sir fel a másik szobából.

— Émelygős szén ti mén tál-izmus — mondaná egy-egy álcinikus, de mászott volna csak ki velem egy olyan . novembervégi ködös délután a Trafalgar Square autógomo- lyagából s ült volna szembe akárcsak gra- malonmuzsika mellett evvel a szépséges magyar lánnyal, tudom Isten sutba csapta volna minden cinikus pózát s úgy bámult volna a kandalló seroegő lángjába, mint ahogy mi bámultunk csendben, hangtalan...

— De furcsa is maga Sárika, magába tudta bolonditani ezt a hideg Angliát s ahelyett, hogy diadalmasan kacagna most felettük, önmaga felett sít — szomorkodik — miért?

*

— Rendben van, ám ne jöjjön senki ériem, esetleg észrevesznek s gyanút fognának, hogy csak iskolabeteg vagyok s megszöktem Londonból.

— A direktor, úgyis tudom, felkeres, s bár ketten tanultuk be Ilona szerepét, kapacitálni fog, hogy „rekedtségem" dacára fellépjek. Időt kell majd nyernem, lehet, hogy csak kilenc, féltiz tájban érkezhetem Oxfordba, előre mentsen ki barátainál, ha késni fogok.

Hogy orientálva legyen a helyzet s a személyek felől meghívott Vendégeimtől elkért

négy névjegyet átadtam s minden névjegy hátára rövid szamélyleiirást is Írtam. Hadd legyeinek meglepődve, hogy Sári már nevükön szólatja Őket

— Tehát a viszontlátsra!

*

Oxfordiban a Clarendon hotel a diákok fasihionable étterme. Hat személyre megrendeltem a vacsorát, paprika helyett két üveg Hammersberg-féle iiszkai asszu volt hivatva az estebédnek magyaros jelleget kölcsönözni, némi egyéb italok azonban szintén nem hiányoztak az étrend során.

Félkilencre hívtam meg a fiukat s mivel tudták, hogy dáma vendégről is van szó, fölösleges lett volna külön megbeszélnünk, mindenki frakkban, fehér szegfüvei jelent meg az estebéden.

Prága, szeptember. Papiroson, miikor felolvassák, van vagy kétszáz tagja ennek a kongresszusnak, ennek a CIC-nek, sőt SICC-nek. ahogy a prágai argó macskákergető mozdulattal elnevezte a nemzetközi kritikus kongresz- szus tagjait kis hárombetűs email jelvényükről (Congres International de la Orifcique) s hogy a gyűléseken, üléseken, meghűléseken, szekciós tanácskozásokon, előadásokon (hol nincs előadás, ahol nagy számban fordulnak elő németek) részt is vesznek vagy húszán, míg a többi belemerüli Prágába, ebbe a furcsán pezsgő, sokszor balkánian hangos, sokszor amerikaian ütemes s még a friss nemzeti önállóságnak kellemetlen kihangsulyozásában se parvenü városba-, ahol századok tradíciója él s a gépek művészete tombol s a korai bárok messaliance-ot köt a Badhaus-stílussál. Ahol kissé le is nézik ezeket a kritikusokat, akik a bárokhoz mérten túl fiatalok, viszont a modern világhoz nagyon is idejüket múltak a fizetett kommünikék korszakában, le is nézik őket, sicc, hiszen ha valahova el is indulnak együtt, legfeljebb ha két autóbuszt töltenek meg, mig ugyanakkor az ipa- roskongresszus tagjai két óra hosszat vonulnak fel, míg a földmiveskongresszus ezrekre menő tagjai minden található cipőt letaposnak az uc- cán. Sicc, mondják, vagy legalább is gondolják a kritikusokra, ahogy a díszes megnyitó ülésen, ahol körülbelül két és fél óra hosszat beszéltek a megjelent tizennégy ország delegátusai 6 a magyarok közül Sebestyén Károly mondott mély, finom, okos, hatásos és tapintatos beszédet s ahol végül a franciák boldogan állapították meg, hogy a világ minden nyelve auy- nyiira hasonlít a franciához, ha nem is értik meg egészen és csak az ülés végén derült ki, hogy mindenki francia nyelven beszélt, csak éppen hogy a szlávok a franciát szépen ellágyitották és még néhány mássalhangzóval spékelték meg, a déliek szélesen harsogták, mig az északiak olyan pattogva beszélték, mint ahogy a burg- szinházi színéé//.ek pattogtatják a szavakat egy- egy unalmas Gr illpax z e r- elő ad á s ou és csak a németek beszéltek németül, valami különös hangsúllyal jelezve állandóan, hogy itt Prágában jelentős kisebbségként szerepelnek, nogy őnekik joguk van a német szóhoz, mikor még angolok is, a csehek is meghódoínak a már csak irodalmi téren megmaradt francia nemzetköziség előtt. Csak az osztrák Lothar dr., akitől Hane Miiller, a, Tüzek világhírű szerzője, úgy látszik, nem hiába követelte, hogy más nevet válasszon magának és ne használja a Miiller névet, amit, bátyja, világhiriivé avatott, csak Lothar dr. fokozta a strébereéget olyan mértékig, hogy még csehül is betanulta a beszé> A nagy étteremmel szomszédos külön- szobában téríttettem, kétszeres óvatosság szempontjából, de meg már csak azért is, hogy ha majd már jól összeszokott a társaság — Ígérete szerint magyar nótákat énekeljen nekünk a magyar művésznő.

Egyik se szólt a másiknak s mintha csak összebeszéltek volna, miiadegyikük egy-egy sely-etnpapirba takart virágcsokorral érkezett. Az asztal virággal díszítve, minden fiú frakkján szegfű, kezükben csokor, csillogó szemükben nyugtalan várakozás.

Autó tülkölés — végre;

S hírnök jő s pühegve szól:

— Mise Petrass ezt a levelet küldi Csalódottan tépem fel a borítékot: levél s öt darab arckép hull ki belőle:

„ .,. Kimondható titánul sajnálom, lehetetlen jönnöm, a direktor szerződésszegést emleget — magam helyett ezeket a fényképeket küldöm, szívvel-lélekkel magukkal leszek, mulassanak jól, koccintsanak az egészségemre, szóval többet — Sári."

Vége. Tovább nem érdekes.

Irta: PÜNKÖSTI ANDOR

de*, mire a megjelent, cseh miniszterek udvariasan végighallgatták, megtapsoltak neki 8 elkérték — a beszéd német szövegét, hogy megértsék; ezen a kongresszusi diszgyülésen szót kért egy pocakos német színész, valami Rösner, aki felment a pódiumra, nagyon röhögött már előre, hogy ő most valami kitűnőét és szellemeset mond s azután elmagyarázta a kritikusoknak, hogy mennyi fájdalmat okoznak Írásaikkal a színészeknek. És beszélt egyre Ízléstelenebből, hogy az ember a szerelmeslevelét is még egyszeri- átolvassa, hogy hátha hibát követett el benne, csak a kritikus nem olvassa soha át a kritikáját és sicc kritikusok és végül is, mikor az ember elment, erről a kongresszusi diszgyülésről, ami imponáló volt, szép volt és nagystílű, lassan felnyúlt a gomblyukához és kigombolta belőle a CIC-t, nem mintha szégyenen é, nem mintha bármi oka is lenne reá, de tudja a fene, mégis csak jobb, ha az ember, mint egyszerű foreigner, egyszerű idegen, Thrée days in Prague forog a Marianska namestie és Hradzsiiii között és gondolatban nem siccelik le állandóan, hogy sicc kritikus, el a művészettől, el az irodalomtól.

Pedig ez a megnyitóülés különben nagyon pompásan sikerült a vadonatúj könyvtárépületben. ahová ugyan az ember kissé nehezen jut el, mert ha. szerencséje van, pontosan kihalás./. egy soffőrt, akinek már az orrán látszik, hogy fogalma sincs a német nyelvről e az ember minden cseh tudományát összeszedve odamondja neki, hogy na Marianska námestie, mire a soffőr eíhad.ar valamit és aztán nekiindul és kereng vagy félórát a városban s végül is megáll s újabb hosszú povedálás után, amelyben én sokat emlegetem az Istent, ő viszont sokat emlegeti a Bozset, végül is megkérdi, hogy „epredben Sie vieHeicbt deutsch", ahogy rendőr. pimcÓT, soffőr, jegyszedö és mindenki igy hűti le az ember hiúságát, mikor boldog, hogy szótár szerint milyen szépen elmondotta a esek szöveget és a szépen elmondott cseh szöveget visszafordítják neki németre, kissé mosolyogva is, hogy kár volt a benzinért és az ember tehetett volna okosabbat is, minthogy ezekkel a zmrzje és lcrstjev szavaikkal vesződjék. De a sok kalandozás után végül is ebben a teljesen hipermodern épületben néhány gyönyörű tereim és egy megleihetőssen csúnya főpolgármester fogadja a kritikusokat. A termekben fantasztikus hatásokat ér el a kissé megcsendesedett expresszionizmus, ahogy már sokszor barokos gazdasággal pazarolja a selymet, a bársonyt, a fényezett fát, a csiszolt üveget, mert ez a modern stílus itt. az uj Prágában nem a szegénység, de a gazdagság müvérzete 6 hol a biederMÉCS LÁSZLÓ:

ÜZENET METROPOLISBA

Csak ne olyan fölényesen tisztelt ktiltur-élősdlek,

Nyugat korhadt fáján velőt toívajkodó arany fagyöngyök. Foszforeszkál a rothadás. Ragyogjatok! De ó minek lenézni az anyatalajt, a jó örök magyar göröngyöt

Én csak falusi fa vagyok és azt mondják: plébános ur, de minden gyökerem a Föld inérföldes mélységébe fúr, vulkán-gyomron, gyémánt-eren futnak a gyökerek keresztül: kinyílik rajtam egy virág, ha Parisban egy eszme rezdüL

A Föld szent, titkos kémiája főz ételt a gyökereimnek: a betlehemi barlang mélyén, az egyetemen Budapesten, ettek s ezer csodának ize lett vére hajszálcsöveinmek.

Ki tudna már utána futni, hová gyökérzeít szét fa-testem.

De fa vagyok, erő vagyok, virágozom, gyümölcsözöm, még akkor is, ha jajgatok és harmatoz a könny-özön, még akkor is, ha Fejszétől re ttegek, halálfélelmem életvágy, szelíd vagyok, de nem beteg!

A gyökerektől üzenem: fagyöngynek lenni nagy érdem!

Habok között sok szürke hab, arc nélküli az arcotok.

Falusi Robinzon vagyok, ver s-palackokba töltöm vérem, ezreknek üzenek, ha egyet a nagy tengerbe bedobok.

PRÁGÁI SICC!

mederrel, hol au empirreL, hol a ezeoeeezióval kacérkodik, de lényegében megmarad expresa- szivnek, de csodálatosnak. Viszont Baxa főpolgármester ur minden expreeetionizmue nélkül nem tartozik a férftezépeégek közé, sőt, de előzékeny ée kedves ée demokrácia ide, demokrácia oda, olyan gramdeeigneuri allűrökkel lép fel, hogy az ember szinte beleszédül 6s csak a termek virágdísz itéeét egy királyi palota is megirigyelhetné. De ez csak az ünnepélyesebb fele a kongresszus megnyitásának. Az igazi gyűlés odalent folyik a sauterónben, pontosan egy olyan ülésteremben, amüyemre, mikor féleszteo- dőelőtt az egyik budapesti színház ezimpadám egy hasonló megjelent, a jó budapestiek kijelentették, hogy ez pedig marhaság, mert ilyen terem nincs.

Közben az egyik meglepetés a másik után éri az embert. Fotto ur, a portugál delegátus, gomblyukában a becsületrend vörös szalagával szentül hiszi, hogy kitünően beszéd franciául s beszél is vagy három óra hosszat, míg végül Stam Goles tan, a francia delegáció vezetője falál a helyéről ós kimegy a teremből, mert miért is maradjon beüt, mikor a szónoknak egyetlen szavát sem érti, viszont a többiek pompáson megértik a mozdulataiból, amelyek veszedelmesen hasonlítanak Paul Whitémán mozdulataihoz, ahogy Ferro ur méreteivel é3 exterriőrjé- vel is mintha csak az amerikai jazztórálynak kissé rosszul sikerült kópiája lenne. Viszont a görög delegáfcusmő a szép, fiatal és rokonszenves Stella Peppa megrémüli a két csehszlovák minisztertől és formálisan belesül a beszédébe, mire fergetegesen ünnepük. Fagur© ur, a román delegátus a csehszlovák-román szimpátia taglalásánál megemléksrik az eddig kevéssé szellőztetett tényről, hogy a cseh légionáriusok már ezerkilemcszáztiz eűhatbam az antanté zászlói alatt küzdöttek s tapintatos felszólalására nemcsak a német delegátusok szisszentek fel, de még a két jelenlevő csehszlovák miniszter is, Iván Dérer és Kamid Rrofta is egyszerre vörös fejet kapott és a® égési kongresszus hirtelen feszengeni kezdett és nem figyelt oda, sőt tüntetőén nem figyelt oda, mint amikor a csa.- ládfi ebéden a Pistike valami neveletlenséget csinál. A legnagyobb hatást mégis Gosta.v , Hetsch, a dánok delegátusa érte el, aki kiállt a pódium szélére és csak ennyit mondott: „Üdvözlöm a kongresszust"! Hetsch ur különben a leghatalmasabb embere a kongresszusnak, ahol a többiek éppen eőaget beszélnek helyette a. Mikor a esebedovák saövetség megkérte, hogy a kongresszus nevében koezorazza meg az ismeretlen katona sírját, Hetsch ur készségesen bóMntofct, átvette a koszorút, a sírra helyezte, azután áHt néhány pillanatig, mintha gondolkoznék, mialatt az egész társaság feszülten várta, hogy most majd micsoda remek beszédet vág ki a hallgatag Hetsch ós a hallgatag Hetsch egyszerre csak kapta magát, megfordult ée úgy otthagyta a fok épnél az égési társaságot,"' mfotfaa legalább is Szent Fái lett volna. A kongresszus főtitkára, Bartos cseh professzor ká- R romkodott egy nagyot, de a bajon már nem segíthetett, a koszorú ott feküdt a síron beszéd nélkül s elvégre mégse lehet a sirról levenni a koszorút s utána visszahelyezni egy nagy beszéd kíséretében, amellyel a hallgatag Hetsch adós maradt.

Dérer miniszetr a megnyitás után feltűnően

és szívélyesen legelőször a magyar delegátusokhoz lépett és mindenkinek bemutatkozott, bár igazán mindenki tudhatta, hogy kicsoda, sőt kissé drukkoltunk is, hogy a beszélgetést milyen nyelvein kezdjük, mert németül talán tapintatlanság, csehül vagy szlovákul nem tudunk, a francia kissé nagyképűsködés lenne és már-már hallgatási fogadalmat tettünk, mikor a miniszter a legtisztább kiejtéssel magyarul megszólalt.

— No, mondják az urak, mi újság Budapesten?

— Hát a miniszter ur tud magyarul?

— Hogyne. A budapesti egyetemen végeztem. Ott is avattak doktorrá.

Két pillanat alatt megoldódott az egész probléma.. Ha a csehszl. minisztertől kérdez valamit az ember, kérdezheti nyugodtam magyarul, úgy is felel reá, ha akar. Ha nem akar, a cseh kérdés nem piszkálja ki belőle a feleletet. Ahogy készségesen magyar nyelvvel válaszolt Dérer miniszter is arra a magyar kérdésre, hogy hol végezte az egyetemet. De biztosam meg se értette volna, ha a magyar delegáció akár csehszlovák nyelven is teszí fel neki azt a kérdést, ami leginkább a szivén feküdt.

Sicc!

Hiszen olyan nemes gondolatok hangzottak el ezen a kongreszsuson a nemzetek közötti megértésről és a* intellektuális együttműködés alapjairól.

Sviitojanské Tepíice Szenfwan-rttrao

Xiptómegyében

U&vonal mentén. Egész éven nyitva.

Csodálatos szépségű tátrai Szz. •51* Sllaczany

‘Gátra Szzi éz téli turisztikájának kiindulópontja. St Qyombér bázisa. Meleg gyógyfürdők, idegbajok, női bajok, ischias, csúz és általános- gyengeség esetére. Mérsékelt árak,

SKérjen prospektust. Posta Xtptovsky cbvaty Jón