Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-28 / 222. (2443.) szám
H60 szeptember 28, vasárnap. ÖREGEK ÉS FIATALOK Irta: LÖRINCZY GYÖRGY Nagyon furcsa osztozkodás gondolatát dob- táík a magyar közéletbe, sőt talán, néha úgy Látszik: az egész világ közéletébe is. Meg akarják osztani az oszthatatlan osztanivalőt: az Időt, még pedig az osztozkodők között, akiket szintén megosztanak. A múltat odaadják az öregeknek, a jövendőt a fiataloknak. Szerencsére elég élelmesek ahhoz, hogy a jelent, vagyis az élő életet saját maguknak foglalják le, minden aktivitásával, gyönyörével és hasznával, bizonyára nem is gondolva rá, hogy ily érintődön tulajdonképpen a legbrutá- lisabb preskripciót csinálják, élőket rekesz- lenek ki az életből, holott az élethez mindenkinek egyforma joga van, aki él és amíg él, akár fiatal, akár öreg. De már elkurjantották a szent jelszavakat: hiába minden; a múlt az öregeké, a jövő a fiataloké. Tehát: veteres migrate coloni! Takarodjatok, öregek- De az öregek nem takarodnak. Hiszik, hogy a múlt mindenkié, a holtaké is, az élőké is. Sőt a jelen is és a jövő i?, mert egyik a másik nélkül üres volna, némiképp sivár és céltalan is. Akinek nem kell a múlt, az hiába ordítozik a jövőért, a jövő elfut előle. A jövő a háládatosaké. Aki megtagadja a múltat, az nem értheti meg a jelent, tehát nem építheti a jövőt. Csak eltorzult korszellem vindikálhatja akár az ifjúság, akár az öregség számára az alkotás jogát és képességét. Az alkotó erő nem függ sem az ifjúságtól, sem az öregségtől. Ha" egyáltalán különbséget tehetünk, az a különbség csak annyi lehet, hogy az ifjúság alkotásában az érzelmek, az öregségében a gondolatok igazsága és szépsége a fő-fő hatóerő. De az előfeltétel lényege, vagyis az alkotó errő mindenkinél ugyanaz: a hivatottság ihlete, vagyis a tehetség. A tehetségtelen művész hiába fiatal és a tehetséges sohasem öreg. Ez a törvény szabályozza a legnagyobb művészetet: az életmüvészetet is. Az uj korszellem merész apostolai csodálatosan őszinték. Nem tagadják, nyíltan és fennen hirdetik, hogy az osztozkodás, amivel a kezdet és vég nélkül való Időt marcangolják, tulajdonképpen a fiatalok szabadságharca; lázadás a bűnös öregek ellen. Tudniillik, hogy az öregek azért bűnösök., mert öregek. Mi ismerünk más bűnt is, azt, hogy ilyen-szellemű utódokat neveltek a maguk nyomdokaiba. Mi nem vertük agyon az öregeinket., hanem megkoszorúztuk szivünk aranysugaraival, hogy az alkony, a bucsuzás szelid és kedves legyen. Minden lázadás egyszersmind lázadás a természet önök rendje ellen, öregek és fiatalok mindig voltak, vannak és lesznek. Sőt, ahogy a világot nézzük és látjuk: a fiatalokból lesznek az öregek. Erről a pólyás világbölcsek megfeledkeznek. Nem gondolják meg, hogy saját maguk ellen lázadnak. Előre is jogalapot adnak utódaiknak arra, hogy őket annakidején majd éppúgy kiirtsák, mint ahogy most ők szeretnék az úgynevezett öreg korosztályt kiirtani, megtagadva tőle a munka és az alkotás, vagyis az élet jogát. Miért lett egyszerre olyan sürgős a dolog? A teremtés bölcs rendje szerint ugrás nélkül, erőszakoskodás nélkül, az idő lassú cam- mogásában észrevétlenül érkezik az uj és ugyancsak észrevétlenül, távozik az elöregedett nemzedék. Az életnek ezt a folyamatát megzavarni: oktalanság, mert az a folyamat ringatja az emberiség egyensúlyát; az ifjúság tetterejének a hevét az öregkor nyugodt megfontoltsága fékezi és a tapasztaltság kipótolja a tapasztalatlanság hézagait. Ha nem igy volna, akkor az emberiségnek sohase volna nyugodalma, sohase élhetne normális életet, hanem örökös lázongásban, a forradalom örökös zűrzavarában és izgalmában pusztítaná még örökségét is, ahelyett, hogy azt a jövő számára gyarapítaná, ami hivatása, a végső, vagy talán egyetlen célja volna. Vakmerő, sőt. erkölcstelen és mindenekfö- lött embertelen törekvés az, mely a fiatalságot az öregség ellen ingerli és uszítja s képzelt és mesterségesen kieszelt ellentéteket állít a korosztályok közé. Az elfogulatlan gon- ] dolkozó előtt ilyen ellentétek a valóságban nem léteznek. Az öregség egyetlen törekvése ' és vágya az, hogy a maga nyomdokaiba és ; örökébe boldogabb, különb, szerencsésebb és i jobb utódokat neveljen. Miért, hogyan állana ] hát a fiatalság érdekében az, hogy ezt a tö- t rekvést akadályozza, gyöngítse, vagy éppen < lehetetlenné tegye? Az ifjúi lelkesedésre, tett- és akaraterőre, 1 hitre és energiára, vagyis általában az ifjúi ( aktivitásra épp oly szüksége van a világnak, j mint arra a kritikai megfontolásra, mely min- < den eshetőséget a lelkiismeret mérlegére vet, { mielőtt döntő elhatározásra jut. Arra az oh- c jektiv éleiböjcsességre, amit az emberi lé- i lekben csakis a tapasztalat teremthet meg, az 1 Tdő kedvezésével. Amely nem épit, légvára- j kát s nem romokon vagy élőhalott árnyéko- t kon akar uj életet teremteni. } Minden bouvény — törvénytelen, amit a t Természet, a*, örök változatosság változatlan ? igazsága nem szentesit. 3 a természet nem ismer és nem i? csicáit szelekciót öregek és fiatalok között. Ezen az- alapon nem osztotta föl a világot. A Texmészet-nek abszolút törvényei vannak, az öregség és fiatalság fogalma pedig a íegingadezébb relativitások közé tartozik. Ki tudja, ki merné azt apodiktice megállapítani, hogy hol van az a pont, ahol az ifjúkor általában és mindenkire nézve törvényszerűen végződik és az öregség kezdődik? Hol van a választó korhatár? Hogyan, mi alapon lehetne meghatározni, hogy ki az öreg és ki a fiatal? Az lehetetlen, hogy öl perccel ezelőtt még fiatal voltam és öt perc múlva egyszerre öreg vagyok! Ilyen sületlenséget sem a reális valóság, sem a poézis képzelgése nem ismerhet el igazságnak. Az igazság az, hogy a kezdet és vég nélkül való Idő, amelyen megosztozkodni nem lehet, nem ismer ifjúságot és nem ismer öregséget. Az Idő csak egyet ismer el: az életet, melynek folytonosságáról és megújulásáról ő gondoskodik. Az élet mindnyájunké. Mindnyájunké a Mull. vagyis az emlékezés; mindnyájunké a Jelen, vagyis a munka; és mindnyájunké a Jövő: a reménység édes és rózsás illúziója. Az élet jogát semmiféle tetszetős szappanbuborék kedvéért nem lehet elkon- fiskálni senkitől sem, mert aki ezt megkísérli, az beleütközik a világrend törvényeibe és összezúzza nemcsak a fejét, de a benne álmodozó éle [szépsége két is, amik nélkül az élet nem is élet. Kétévi (egyházra iiétíék a beregszászi „Madame X“-et, vitriollal megvakitottaRicsey György A z&ldszemü szárny kéi áldozatot követeit — A bsüdape&ii Kúria Ítélete zárápontot tett a négy évvel ezelőtt történi drámára Budapest, szeptember 27. (A Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségétől.) Négy évvel ezelőtt, december havának közepén tragikus szerelmi dráma rázta meg Beregszász város közönségét. A tragikus dráma nagy áldozatot követelt, Ricsey György zongoratanár, a nagy karrier előtt álló zongoraművész a dráma következtében szemevilágát elvesztette. 1926 december 14-én Klein Szeréna megleste Ricsey Györgyöt és vitriolt öntött a szemei közé. A zongoratanárt azonnal kórházba szállították é? hónapokig gyógyították. A zongora tanár meggyógyult, de a vitriolos merényletnek nyomait örökké arcán fogja hordozni: arca feltűnően eltorzult és mindkét szemére teljesen megvakult. Klein Szeréna a merénylet után Magyarországba menekült, ahol letartóztatták és a bíróság felelősségié vonta kegyetlen tettéért. A 37 éves exaltált leány a bíróság előtt a következőkben adta elő a vitriolos dráma előzményeit: Feliabhan a szerelem — A szabó lesmegyei Balk árnyból származom. Családom vagyonos, úri família. Úri nevelésben részesültem és a gondok csak akkor kezdtek rámszakadni, amikor szüleóm évekkel ezelőtt meghaltak. Ezidőtől kezdve hol egyik, hol másik testvéremnél tartózkodtam. Egyik testvérem Budapesten bankigazgató, a másik Debrecenben tisztviselő, Beregszászon él a nővérem: Weisz Vilmos bankigazgató özvegye, Klein Róza szőlőbirtokos. Hozzá költöztem. Nővéremnek gyermekei vannak, akiket Ricsey György zongoratanár tanított zongorázni. Én is tanítványai sorába szegődtem. Csakhamar udvarolni kezdett nekem. Rövidesen megkérte a kezemet. Igent mondtam. Elhatároztuk, hogy mihelyt Ricsey anyagi viszonyai megengedik, azonnal házasságot köbünk. Mint menyasszony eljáro- gattam vőlegényem családjához, körülbelül háromnegyed esztendőn át. Szerelmünk mélyebb gyökeret vert é? én na ivnl hittem a zongoratanárban. így azután érthető, hogy a vőlegényem családjánál történt "Látogatásaim alkalmával többször megfordultam vőlegényem szobájában is. Eleinte vőlegényem velem szemben az elképzelhető legudvariasabban viselkedett és semmi okom sem volt arra, hogy vele szemben a legcsekélyebb tartózkodást is tanúsítsam. Kábítószer a likőrben ? maBKrjrnim&sKom — E?gy év letelte után egy alkalommal janiét látogatást tettem vőlegényem családjánál, majd bementem szobájába. Zongorázott nekem. Művészien zongorázott és sokáig elhallgattam játékát. Majd beszélgetni kezdtünk. A vőlegényem a szekrényből elővette a likőrt és megkínált engem. Az édes likőrből megittam néhány pohárkával és percek múltán éreztem, hogy minden tagom zsibbadni kezdett, elerőtlenedik, nyelvem nem mozog és öt perc múlva ak ara [elhatározási képességemet teljesen elvesztettem. — Most már visszafelé] nézve az eseményeket, meg vagyok győződve arról, hogy a zongoratanár a velem megitatott likőrben valami kábítószert oldott fel. Azután eszméletlenségemet kihasználta. Csak arra eszméltem fel, hogy vőlegényem hidegvizes ruhákkal csillapít. Ricsey még kétszer próbálta meg ilyen módon elkábitásemat. De második alkalommal már csak két pohárkával ittam, a harmadik alkalommal pedig már meg sem kóstoltam a kábító italt. Meg kell jegyeznem, hogy saját poharába mindig más üvegből öntött azzal a kifogással, hogy ő erősebb italt szeret. — Amikor harmadszor meg akarta kísérelni elkábitásemat, már tudtam, hogyan viselkedett velem szemben eszméletlenségem alatt, azonban megbocsátottam neki, mert meg voltam győződve róla, hogy feleségül fog venni. Éppen ezért már nem is kellett elká- biíania engem. Szerelmünkből viszony lelt. A hűtlen vőlegény — Hat hónap múlva észrevettem, — folytatta vallomását a leány, — hogy vőlegényem érzelmei hűvösödni kezdenek és egyszer megtudtam, hogy má? lányok után jár. Amikor azután felelősségre vontam, egyszerűen kijelentette, hogy szakítania kell velem, mert családja nem akar beleegyezni házasságunkba. Én láttam, tudtam mindjáirt, hogy ez komolytalan kifogás, de beletörődtem a válásba és azzal váltam el tőle, hogy még az emlékét is kitörölöm a szivemből és az agyamból. Idegeimet azonban érthetően megrázta ez a tragédia. Felejteni próbáltam, lassanként azonban végképp meggyőződtem róla, hogy nem tudom őt elfelejteni és elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. Ezt megmondtam Rioseynek is, revolvert ragadtam, azonban a zongoratanár kicsavarta a revolvert a kezemből és feljelentett a rendőrségen titkos fegyverviselés miit. Meg is büntettek. 4 merénylet — A nagy izgalmaktól idegbajt, szívbajt kaptam, de’ talán mindenből kigyógyultam volna, ha vőlegényem és családja nem tették volna lehetetlenné az életemet, ügy ő, mint családjának tagjai uton-utfélen inzultáltak, a sógora a forgalmas mccán rámtámadt, leszidott és én a beszámíthatatlan, izgult állapotomban az egyik beregszászi bíró házába menekültem a további támadások elől. Ettől kezdve ki sem léphettem az uccáTa, mert valamelyik családtag állandóan lesett rám, hegy megtámadjon. Mondanom sem kell, hogy ez a helyzet valósággal megőrjített. Egy napon azután vitriolt szereztem és elhatároztam, hogy kimegyek a mezőre és a gyilkos folyadékot megiszom. Meg is szereztem a vitriolt, útnak indultam a mezők felé, de útközben a legnagyobb szerencsétlenségemre találkoztam a zongc r a tanárral. Amint őt megláttam, elvesziteííém gondolkodási képességemet és most sem tudok számot adni arról, hogy mit tettem, hol veszítettem el a vitriolt, vagy hová tettem az üveget, hová öntöttem. Homályosan emlékszem arra, hogy ismeretlen tájakon, sok helyen térdig érő sárban órákig, talán napokig is bolyongtam. Nem tudok visszaemlékezni arra, hogy mi történt velem. Csak arra emlékszem, hogy egy parasztházban ébredtem fel, feküdtem egy ágyban, parasztaiszonyok álltak körülöttem és ecetes vízzel mosogattak. Néhány napig feküdtem itt, tőlük tudtam meg, hogy magyar földön vagyok. Eszméletlen bolyongásom köziben, úgy látszik, valahogy átkerültem Magyarországra. Egy szekéren Kisvárdóra vittek egy ismerős gyógyszerész házába, aki valósággal elképedt, amikor meglátott engem. Ki9várdán pihentem ki az izgalmakat, amikor Debrecenben lakó nővérem értesített, hogy Debrecenben a rendőrség keresni kezdett. Kiküldötte a Prágai Magyar Hírlap nevű újságot is, amelyben meg volt írva a merénylet s én ekkoir döbbentem rá, hogy a vitriol a merénylet órájában csakugyan az én kezemben volt és nincs kizárva, hogy csakugyan én lehettem az, aki tudatalatti állapotomban a vitriolos üveget a zongoratanárhoz vágtam, A kezemen égési sebek nyomai voltak még mindig. Ke^BC| i ^(iuvdjux, jobb szabóságban^ áapÁcdo, 1 a bzsxoHr oodjegyre ! zeimre is fröccsenhetett néhány csepp, a folyadékból. — Ekkor én Budapestre jöttem, jelentkeztem a főkapitányságon és igy kerültem bíróság elé. .4 megvakitoti tanár vallomása A. bíróság kihallgatta a megvakitott zongoratanárt, aki egészen másképpen mondotta el a dráma előzményeit. Szerinte ő nem volt vőlegénye a leánynak, csak — szerelmese. Azonban szakítania kellett vele, mert Klein Szerén olyan példátlan félté- kenységi jeleneteket rendezett állandóan, hogy ő nem tudott vele tovább találkozni. Klein Szerén ezután megvakitotta őt. A törvényszék egyévi és hathónapi börtönre ítélte el Klein Szerént a büntetőtörvény- könyv enyhítő szakaszának alkalmazásával. A bíróság enyhítő körülménynek vette a szerelemféltésből fakadó izgatott állapotot, A tábla azonban súlyosabbnak találta Klein Szerén bűncselekményét é? kétévi és hathónapi fegyházra emelte fel a büntetést. Tegnap került a beregszászi szerelmi dráma a budapesti Kúria Oswald-tanácsa elé. Polgár Viktor, dr. koronaügyészhelyettes, az iratok elreferálása után a tábla Ítéletének su- lyosbbitását kérte. A leány védője, Erdős Ferenc dr. enyhítést kért. — Madame X-ek, a „Névtelen asszony“-ok tragédiáját méltóztassék enyhítő körülményként mérlegelni— érvelt a védő. A Kúria megsemmisítette a tábla ítéletét és kétévi fegyházbüntetéssel sújtotta Klein Szerént. 1 sieinielgfiiés mindkét házát október 2-ára hívták g§fli€ Prága, szeptember 27. Jelentettük legutóbb, hogy a szenátus elnöksége úgy határozott, hogy a szenátus plénumát október 7-re hívja össze. A szenátus elnökségének ez a rendelkezése most tárgytalanná vált, mert a köztársaság elnöke azzal az elnöki kézirattal, mely tegnap jelent meg, amelyben a nemzetgyűlés őszi ülésszakát egybehívja, a nemzetgyűlés mindkét házát október 2-ára hívta egybe s igy a szenátus nem október 7-én, hanem ugyancsak október 2-án (délután 3 órakor) tartja legközelebbi ülését. A szenátus ezen ülésének napirendjén a törvénytelen gyermekek alimentálá- -áról szóló javaslat és a határterületek gazdasági viszonyainak rendezéséről szóló kor- mányjavaslat szerepel. Tekintettel a sorozatos prágai tüntetésekre, a nemzetgyűlés jövő csütörtökön tartandó ülései viharosaknak ígérkeznek. wtaaASSMKmí 7 áS • É1 Ék W£í jp 't i€lf' Adudon, Pí&rös génenSderos&gaB* tanma a f | ^ ^ iBB ti iái gj«sns.as&6&* sfüfiias&íaiR <Ss a metódussal I \ 1
