Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-23 / 217. (2438.) szám

4 1960 s*&pfcemb>er ÜJ, kedd. TOUU^/vtaftAItHIRIiAP m €JSOHON KÍVÜL Irta; MÁRA! SÁNDOR SIROCCO A nyár háromliónapos siroocóval fejezte be a városban előadásait, közkívánatra. A sirocco, persze épöcen átdolgozva, ahogy a helyi körülmények megkívánják, bizonyos húzásokkal és enyhítésekkel került előadás­ra. Beavatottak jelentős pislogással suttog­tak erről. Akik látták külföldön, vállatvonva és kicsinykéén nyilatkoztak a helyi előadás­ról, s városszerte pletykálták, hogy az óvatos helyi rendezés kihagyta az erősebb és dur­vább jeleneteket, s az egész sirocco úgy em­lékeztet az igazira, mint a málnaszörp a strychniure. A közönség izzadt s általában bágyadtan fogadta a siroccót. A legerősebb jelenetet, mint például azt az ennbert, aki siroooóban ájultan esik össze az uccán, elhagyták, éppen úgy, mint azt a másik embert, aki siroocóbao, tenyerét szája elé tartva, a bajó korlátján át a kék Adria fölé hajol, s visszaadja ;lz Adriának mindazt, ami kevéssel elébb még a hajóstársaság bü- tőházaiuak tulajdona volt, — mindezt csak­ugyan elhagyta a rendezés, talán technikai okokból is, mert a városnak nincsen Adriá­ja. Ami egyébként, mondták sokan, nagyon jellemző, s ez is csak itt lehetséges. Minden­re lelik nekik, mondták az okvetetleoek, küföldre járnak vadászni, hotel' építenek maguknak a hegyek között nagy költséggel, s ami súlyosabb, minden szobához csempé- zett fürdőszobával, a köz filléreiből. — de egy tisztességes, praktikus adriai tengerre, melynek úgy szociális, mint idegenforgalmi szempontból óriási lenne a jelentősége, per­sze nem lelik nekik. Annak is Ilire járt, hogy egy közismert kormánypárti képviselő járta ki a siroceónak a háromnapos vendég­szereplési engedélyt, a beliföldi szelek rová­sára, — ezl, hogy úgy mondjuk, szélmenti­ben beszélték. A rendezőség néhány legöregebb embert szerződtetett, akik sandwichmanek módjára szertejárlak a városban és nem emlékeztek ilyen sirocoóra. A publikum gyanakvással fogadta az eseményt, azzal a tűrhetetlen szkepszissel, moly oly jellemző a városra s csirájában fojt meg minden nemesebb vál­lalkozást. Lelhet, mondták sokan, hogy nem Í3 sirocco, csak valamilyen ügyes, hasonló gyártmány, meleg szél^pótlék, olcsó mü-izza- dással. Ez nem az igazi, érett északolaszor­szági sirooco, mondták a sznobok, akik lát­ták a helyszínen, ennek sokkal gyengébb a kaloriatartalma, az ize nem olyan jellegzete­sen, zamatosam olajos és émelyítő s lehet tő­le aludni szívdobogás nélkül, egyszóval nem az igazi. Egy szocialista képviselő nyilatko­zott, hogy interpellálni fog. A konzervatív sajtóban hangot adtak an­nak a kifogásnak, hogy ez az igazi magyar betegség, hogy nekünk mindig valami külö­nös kel], nem érjük be a hazaival, itt vannak a mi jó, régi, kipróbált magyar szeleink, sőt van rekkenésünk is, — de nean, a magyar közönségnek pedig sirocco kell, ahhoz ro­hannak, semmi ár Dem drága érte nekik. „Már a szél is külföldre vigye a magyar pénzt?" kérdezte egy hazafias plakát, mely mihamar megjelent az utcasarkokon. A si­rooco persze mindezzel nem törődött, neki koDcesaziója volt érre a három napra a vá­rosban, szeptember 14-től 17-ig bezárólag, közki vá.natra. A sajtó véleménye megoszlott. Egyes régi­módi kritikusok a „vénasszonyok nyaráról" beszéltek, — a régi, szép, igazi, hangulatos magyar vénasszonyok nyaráról, ökörnyállal, melyhez nem is lehet hasonlítani ezt a túl­zott külföldi majomkomédtát, melynek lé­nyege idegen a magyar ízléstől, a magyar érzéstől, a magyar műveltségtől. Egy idő­sebb cikkíró visszaemlékezéseket közöli eb­ből az alkalomból egy hevesi vénasszonyok nyaráról, 1873-ból, amikor Egerl>en szintén meleg volt. Többen Reinbardttal állították párhuzamba, persze a sirooco rovására, s egyhangú volt a fiatal krikusok véleménye, hogy Reinhardl siroeoója sokkal jobb. Egy jobboldali reggeli lap annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a szabadkőművesek kísérlete az egész. Az atmoszféra általában viiharetőtti volt. Tudniillik ez a tipikus a sirocoóban. ez a permanens viharelőttieég, ez a harmincfokoe légüres lér, ez a semmi, amely súlyosabb, mint az ólom, ez a viharszerüség. melyben egy falevél sem rezzen. A természet műso­rában olyasmi ez. mint egy rövidzárlat, át­meneti zavar, pillanatnyi fojtó csend, szo­rongás. könnyű balál.féWem. Kalászt rófa- «7,aga van, naftáimnál keverve. A meteoro­lógiai intézet így jelzi: „hőemelkedés, tar­tós, száraz idő" — tehát mindenki esernyő­vel éri felöltőben várja, annak a hallgatag, gyakorlati tapasztaláson alapuló megegye­zésnek alapján, mely a közönség, a meteoro­lógiai intézet és a természet között fennáll, s mikor végül délben csakugyan harminc fok a meleg, a közönség becsapottnak érzi ma­gát és káromkodik. Hatása az emberi szer­vezetre hasonlít valamilyen átmenetre a vádlott főtárgyalás előtti lelkiállapota és a nikotinmérgezés között. A kánikula seroegő, pattogó, esemény dús valami e hangtalan és szagtalan hőlégtámadáshoz képest, a káni­kulában olvad a zsir, pattan a láng, van ben­ne valami egy nyers, de mulatságos népüu- neipélyibő], az ökörsütés pillanatában, — de a nyárvégi sirooco, ez a lappangó végzet, ez a tepidarium, melynek egy óvatlan pillanat­ban nyitvafclejtették üvegajtaját s százfokos leibe kiárad most a városba, ez a kolera- és foneyadás-izü melegtenyészet, ez a mester­séges költőgépbeo után költött illúziója a ■nj’árnak, ez a jobb, mint az edit, ez a túlzás és tetézés, ez a végkiárusifása a nyár min­den szinefakult és raktáron maradt dühé­nek: ez áz, melynek leheletére az ember, aki izzadó, de emelt fővel viselte el a nyár sorscsapásait, ájultan leül, karjait leejti és sirni kezd.' Ezenfelül hasonlít egy gyomorrontásra is. Ez az, ami oktalan kínzásait valamennyi­re enyhíti, szinte ismerőssé s embérléssé te­szi. A tulzabált nyár ájulása ez. A levegő ré­mülettel s hangtalan riadással van tele. A friss gyümölcs a fán ijedtében rohad egyet e forró tapintásra, a szol lő eteárgul és cukrot kap. Lehelele elől diszkréten elvonjuk ar­cunkat, mint mikor gyomor beteggel beszé­lünk, szemérmesen. Három napig roncsol a városban, pánikot kelt, könnyű, utálkozó hisztériát. Mintha egy ismeretlen és ellensé­ges déli törzs valamilyen újfajta gázt küldött volna a város fölé nem is halálosat, inkább csak bosszantót, hogy éreztesse titokzatos hatalmát. Három napig az enyészet rothadt, forró titkával telik meg a város. Egy reggel friss, banális, hideg szelek ér­keznek, átrohannak az uocákoo, bevágják az ablakokat, erőteljes pofonokkal ébresztik a kókkadt fákat, mint az orvos az ájult bete­get. Átkutatnak minden szögletet, takaríta­nak a nyár után. Érintésük nyers, bőgésük ismerős és meghitt. Az ember lassan fel­egyenesedik, körülnéz a természetben, só­hajt, élni kezd. mmmmmrm mpmnmmmbk LENGYELORSZÁGI írja: R. VOZÁRY ALADÁR LEVELEK VI A lengyel tengerparton Egy város, melyet nyolc év alatt amerikai gyorsasággal, angol lelkiismeretességgel, német alapossággal, francia ízléssel, magyar felbuzdulással épített Lengyelország. Gdynia, szeptember első fele. Lengyel lapokból, Lengyelországról szóló elő­adásokból sokat olvas lám. hallottam Gdyniáról, arról a helyről a Keleti tenger partján, melynek mint egészen ismeretlen kis halászfaiunak ezelőtt taz évvel alig pár száz szegény halász lakója vélt és mely a nyolc év alatt egy közel 40 ezer lakosú, abszolút modern, ki tűn 5 üdülő, nagyforgalmu ki­kötő város lett, amint Lengyelországban nevezik: a lengve! Riviéra. Lengyelország tengeri kereskedelmi forgalma kezd ide összpontosulni és kivonulni Damzigibói, ugyanakkor pedig a lengye! nyaralók tízezrei ke­resik fel » nyári idény alatt. (Kitűnő tulajdonsá­guk a lengyeleknek, megtanulhatnák töltik a ma­gyarok is, hop~T nyaralásra szánt pénzüket nem vi­szik külfcMre. nem idegeneket borravalódnak, hanem vagy a lengyel tenger partján, vagy a len­gyel Tátra vidékére mennek nyer almi.) E?á nagyban megkönnyíti a lengyel vasútigazgatóság azzal, hogy Lwó'wtól (Lembérotől) Varsón át Gdyniáig, vagy Varsótól a tátrai Zakopanéig, Gdyniáfó! Krakóig, Wilinátől Poznanig (Pózén) és viszont és minden más vonalközisbflin 800—900 km. távolságokra 11. —TIT. oszt. közveti w. kocsik állnak az utasok ren­delkezésére-kény elmére. (Pl Munkácsról I vembe r- gen át egyszer? átszállással délután 3-tól másnap délután fél 6-ig tartó úttal lehel Gdvniába eljutni.) Varsóból eeg-el .• .enctő! délután fél hatig utaz­tunk Gdyniába. A vonat mentén karfiol- káposzta- táblák, burgonyaföld-ék kitünően tejelő fekete- tarka hollandi tehenek. Mezőgazdaságilag különö­sen a pomei'áni vajdaságban igen kulturált sik- dombos vidék, sok a kis szélmalom. Tor un. Kopár - nik szülővárosa mell étit haladunk a danzigi korri­dor felé. Egyre több a cvártelep. sűrűbb a vasút­vonal. Tezewbmi. a danzigi korridor határán, a lengyel rendőrök megnézik az útleveleket., de vám- vizsgálat nincs. Gdansk-Danzig. a szabad város, mely önmaga tartja fenn magát kikötőjéből, köz- igazgatása, pénzügye, postája, dohány jövedéke ön­álló, csak* a vasutigaagatás lengyel. — Kezdődik a tengerpart: Zoppot-Sopoty játékkaszinójával, villa, telepek, nyaralóhelyek. Gdynia. Teljes csillogásával, remek parlpnnorá- mában csillog előttünk a tenger, a danzigi öböl és annak körzete. Gyönyörű kép csodaszép vidék Vadonatúj a szárazföldén és a tengerben vitt épít­kezésekben minden. Uj az állomás, újaik az útiak, a házak, a villák. És mindenütt lázasan folyik a nagy s gondos munka: az építés és szépítés munkája. A legkiválóbb mérnökök készítették a város ala­pítási és fejlesztési, káikölő-épiitépá terveket, melye két gyorsan és pontosan valósítanak meg. 192C lilán kezdődött meg a város és kikötő alapítás, épí­tés. Az egyszeri) hal ászfai u és halászok helyén im egy nagy város áll és nagyvárosi közönség-ölet zaj­lik benne különösen nyáron. Itt-ott még egy-ké egyszerű halászházacska, mellettük 2 -3 e-melel w paloták a modern építésze! uj stílusú, legtöbbnyi re egyenesvooal-u alkotásai. A tengert és város koszoruzó fenyő és nyírfa erdődo-mbok között szebb né! szebb maoszardos emeletes villák, kisebb-ua gyobb terek virágdísszel. A tenererparton pompa* sétány, parkírozott utak Nyaralásra, tengeri fiir désre. strandolásiül ,i legideálisabb tenger-mente A pari homok tengerével lágyan simul be a tenge-i csendes vízébe. "'Inden-iíM homok, homok n len gerpnrl. a domb. az erdőtalaj, a legpompásabb fe egy keveset a tengerparton, hallgatjuk a magyar nótákat . Aztán felmegy tinik szobánkba, a nyitott ablakon behaWk a víz halk, susogó moraja. Vala­melyik villából a budapesti stúdió jelzése hallat­szik, majd cigányzene kezdődik.-Magyari Imre mu­zsikája. Az éj sötétjét enyhíti a tenger csillogásának fcü- körfénye. Magyar szenvedések írta: Ethey Gyula A ma vigau mulatozó ember nagy része azt sem tudja inár, hogy dédanyjának fekete koporsója kö­rül merre szólott valaha a halotti ének. A temetők fejfátlan sirdombjai felett a tücsök lágy danája szói, karcsú fűszálait megmozgatja a suhanó szellő, de nem árulja el, hogy ki nyugszik odalent. Ur vök -e vagy koldus, boldog nép szülöttje, vagy meggyötört nemzeté, ki tudná azt mindig pontosan eldönteni? Halottak napján, mikor az éj sötétjében a falvak szélén porladó csontvázak felett lángralobbanak a gyertyák, illő fényt gyújtanunk a múlt emlékei kö­zött. A magyar temetők kapujában eszünkbe jut­nak Voltaire szavai: Mindazon nemzetek között, melyek a történelemben szemem előtt elvonulnak, egy sem volt még szerencsétlenebb á magyarnál Érezzük, hogy ezen Hóiét való és igaz! A jefen küzdelmei mögött ködbevesszően sütétlík a százötvenesztendös vérzivafar — minden bajunk­nak átkos gyökere, — melynek fergetegében villá­mok helyett magyar kard fénye cikázik a levegő­ben, saját pusztulása árán védve a boldogabb nyugatot. Ott száguldanak az ország összes nemze­tiségeit magába foglaló magyar nemesség ezerei, kiknek egyformán piros a vére, csak az ajkukról susogó utolsó ima szói különféle nyelven az egy igaz Istenhez. Borzalmas szenvedéseikben sincs semmi különbség, a török harcterekről ide sugár­zó igazság fényét elsötétíteni uem tehet. Auer János német anyanyelvű pozsonyi magyar nemest 1663-ban a párkányi csatában fűzte rablánc­ra a pogány. Porrá vált ő régen, de naplója itt maradt ,az elfogulatlan utókor okulására. Augusz­tusi rekkenő hőségben Budáról Belgrádija hajón viszik a fogoly ’• resztem- hősöket beiezsufotva harmincnégyet egy szűk odúba. Köröttük csobog a Duna vize, de nem kapnak vizet szomjuk eny­hítésére, igy a halál hamarosan lekaszál belőlük nyolc rabot. Pogány őreik vigyorogva hagynak kö­zöttük egy hullát, nem is viszik el addig, mig a borzasztó bűz miatt már fent a nyitott fedélzeten ők maguk se tudnak megmaradni! Mindez csak porszem a hosszú szenvedésekből, melyekhez ké­pest a hóhér pallosa valóságos öröm. Azután eljött a német segítség, mire sóhajtva mondották sokfelé eleink, hogy adtál Uram csőt, de nincs köszönet benne. Nemrégen akadt a ke­zembe egy csomó Írás, melyben Hunyady András uram 1697. január 15-én jelenti a németek garáz­dálkodásáról:... baracskai és pozbai két embert megverettetvén a* lajdinant, szelindekkel mardos- tatta őket annyira, hogy az nehéz nyavalya kitörte s most is gyötri őket. Vizkcresat napján Lutilián járván a plébános in benedictione, a német meg­ragadta a Crucifixirt kétszer csapta a földhöz s plébánost hajánál fogva legyömöszöltc, Ámde a földön nekibátorodván plébános uram, öibe kap­ván leverte a németet s disznóólba rekesztette! Nem csoda, ha a szegény nép rémülten futott a németek „olta izó“ kardja elő1. így 1698. január 10-röl olvasom, hogy ... Cseke, Bőssé, Setétkut, Óhaj, Zsitvatótfaiu, Neved pusztákról elszólod t a szegénység, a minap pedig Belleghen cgv gazdát megöltek. A Rákóczi seregeivel vívott nagyszombati csatá­ról ilyen dicsekedő labanc levelet találtam: .. . General Heister uram megütközvén Nagyszom­batnál a Pártosokkal, szerencsésen triumfált. A német testeket mindjárt clteinettette, a másrész­ről valókat pedig gyalázatul vadak cledelinek kagyatta! Szóval tehát Generál Heister uram sem volt jobb a doákne vásznánál- Ilyen cselekedetek után pedig természetes, ha fe!zendült a nóta: Ne higy.j magyar a németnek, akárhogy is hitegetnek .... A velünk küzdő és szenvedő szlovák testvéreink a Rákóczi-lobogó láttára kipirult arccal énekelték: Hej Rákóczi, Rákóczi, podme zas na nemei.... Az ilyen Heisterek miatt veszítette el’ a német nép a magyar föld rokonszenvót hosszú időkre. Azután elérkezett a világrengető 1848. március 15-e, amikor megint leakartunk számolni a né­mettel. Azért beszélek többes számban mert ismét nem valánk egyedül. Az én kúriám holtivei alatt — melyekről félezer esztendő intő szava szól hozzám — gyakran pihent akkor nemzetes és vitézlő Ruttkay István zólyomi alispán, később houvédalezredes. Természetes, hogy kirántotta a kardot a hon védelmére és vele mentek a katonák, kiknek listáját egy padlásról húztam elő. A barna atillás vitézek nevei: Janó Prazscnka, Martin Mlinárcsik, Janó Kresmárik stb. kik között szeré­nyen húzódik i eg a Gyúró Turtsányi! A* elárvult régi házak pókhálós falai csendben őrzik a valódi Igazságot, melynél ma sokkal han­gosabb az uccának gyakran gyűlölködő hangja. Az idők távolában egyesek hibái miatt mi nem dobunk követ a hatalmas német nemzetre sem; tudjuk azt is, hogy a reá zúduló pörölycsapások alatt még keményebb acélló kovácsolódlk lassan az ő hajlani nem tudó büszke dereka. A független német vér a múltban se tagadta meg magát, test­véri kezet nyújtva a magyarnak: ennek igazolásá­ra a /Irinyi gőzösön 1848. április 9 én Buchheiin Adolf bécsi diáktól irt költemény egyik szakaszát mutatom be: Wo Ist das Vo’k, das stets gegoissclt Don trotz’gen, frochen Ucbcnmit? Wo ist das Volk. das die Bodritngton ResohiltzH or Tyrannonwut, * Unt Menschenrrchte treu zn wahren? Das sind dió íapferen Magyarén! •kór. a ruhán foltot nem hagyó, rögtön lepergő ho­mok. A „lengyel Riviéra"-trak nevezték el, (szál­lónk, mely egészen a tengerparton van s melyből fürdődresszben megy le mindenki a tengerhez, ne­ve szintén az) s ez lesz Gdyniából valóban egy pár év alattit teljesen készen minden kényelemmel, a tengerpart és kultúrája minden szépségével. Ha majd az idegenek is megismerik, felfedezik, biztos, hogy a leglátogatottabb tengeri fürdők egyike lesz. Aránylag olcsó az élet. A vendéglősök, szállodások, peuziótulajdonosok nem egy szezón alatt akarnak meggazdagodni. Olcsóbban lehet itt nyaralni, minit az Adriai tenger luxusfürdővárosaiban és aki a tengert, a természet szépségét, szinpom púját szere­ti, az idegeit akarja megnyugtatni, az itt teljes él­vezetet, teljes nyugalmat, talál. Mi szerintünk für­désre most szeptemberben már nem megfelelő a tengerparton, de azért még sokan fürdőnek. stran­dolnak, a vitorlás-motoros csónakok nyaralókkal telten sikj.au.ak a tengeren. A déli partoldalon 3— 5 km.-es távolságban folyik a partépités, díszítés munkája. Az északi oldalon a kereskedelmi kikötő terü­letén még nagyobb még lázasabb a nvunka. A mo­dern technika minden tudása* 1 eszközét felhasznál­ják a kikötő építésére. Mólók, dokkok, sínek, da­ruk. Angol, német nagykereskedőktől hallottam, hogy ez a kikötő lesz Európa legmodernebb, leg­jobb tengeri kereskedelmi kikötője. A. láthatár az öböl előtt teljesen szabad, a ten­gerbe bele domborult a mennyből!. Észak felé bal­ra egy hosszú keskeny földuyeJv nyúlik messze bele a tengereiből bejáratába: a belli félsziget, vé­gén Meil-el. Ötnegyed órás haj out un visz oda a nyugodt vizen számtalan sirálytól kísérten a Jad­Í Csizi Jód Bróm Gyógyvíz A kontinens legerősebb jód-bróm forrásai Kérje az ivókúra használati utasitását. J Csizfűrdő. wiga gőzös ('T gy Lajos magyar-lengyel király lányá­nak. a legkedvesebb lengyel királynő neve: -I ad wi­ga). llalbüz nélküli remek- kis halászfalu. Kis, padlás nélküli, ragyogóan tiszta házak, melyek mindegyi­kében egy-egy csinos kiad úszóba a nyár adónak Szinte miniatűr kávéházak, vendéglők, borostyán áruval telt boltok. Még pompáeabb homok- még nagyobb strand. Fenyő és tenger. A félsziget-föld- nyelv északi oldata teljesen szabad az örökké zugé morajló tengerre, a szembe i lévő skandináv par­tokból semmi sem látszik. Belső oldala védett. Ro­mantikus, vadregényes hely a nagyváros mindé,r zaja nélkül. Olyan a homok a tengerparton, hogy ruhástól is csábit a betekvésre és lágy ágyábó nem engedi ká azt. aikii az égef-vizet nézi. Bemegyünk egy külsőié." kis kávéházba. Belsejt I kitárul, mint egy' titok-ház: ''gy' rendkívül osino* | üveges falu teuger-terrasza. Pompás, olcsó étkezés • Közben szól a rádió. A I 'ősegemmel egyuuásköz I beszélgetünk, & mikor a magyar szavakat hallják | meg a rádió szót. udvariasan közeledik hozzánk f főpincér és mondja, hogy ha van. mindig a buda­pesti cigányzenét hallgatják esténként, az tetszik a legjobban s kimondhatatlan az örömük, ha len gye! nótát hoz. Már másodszor szól a hajókürt, Indulnunk kel vissza Gdyri'iábn. Csodás tenger tükrében a hold szökell u vTágitólornyok fénykóváje. Itt hatalmai fényes-fehér sugár, ott piros tűz. távolabb zöld jel z ö, ampa. üdynini szállónk éttermében pesti zenészek mii ' zsikálnak, jól keresnek, szeretik őket. Még ülünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom