Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-21 / 216. (2437.) szám
9 1830 szeptember 21, vasárnap. LIPTŐSZENTIVÁN, a huszonkét kúria faluja, ahol megteremtik a sziovenszkéi magyar könyv alapjait A gyönyörű múlt tradíciója lengi körül a kúriák falait — Nagy bőséggel buzog a mélységből a hévíz, amely gyógyít, üdít és virágzó fürdőéletet fejleszt — Az árpádkori templom és a strand szomszédságának kontrasztjában a ragyogó múlt s a biztató jövő ölelkezik Egy újságíró útikönyvének kiszakított lapjai Prága, szeptember 20. A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet vasárnap délután .tartja ailaipúó közgyűlését Liptószentivánban és igy azoknak a figyelme, akiknek szívügyük a magyar könyv, a magyar kultúra, ezen a napon ismét a liptói havasok aljában modem fürdővé átalakított kúriára irányul, amely ebben az évben immár másodszor válik kisebbségi kultúránk fellegvárává. Tavasszal, amikor a kúria környékén javában állattak az építkezési munkálatok, amikor szorgos munkáskezek víz után fúrtak, vezetékeket fektettek le, falakat emeltek, vízmedencét betonoztak, hogy a nyár elején a fürdő már föl- készülten várja a vendégsereget, a magyar írók és publicisták elitegárdája gyűlt össze a kúrián és ezen a tanácskozáson bontakozott ki nagyszabású keretekben a Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet ügye, amely egy negyedév alatt annyira megérett, hogy most, őszi napéjegyenlőségkor tető alá lehet hozni. Innen indult ki az eszme diadalmas útjára ób itt fog megérni a kivitelre. A liptószemtivárni közgyűlés a magyar kultúra nagy ünnepe. Ezen a csodálatos helyen, amelyet történelmi tradíciók szentelnek meg, kisebbségi kultúráiét ünknek nj és diadalmas fejezete kezdődik. Ez az alkalom adja a riporternek kezébe a tollat, hogy elmondja reminiszcenciáit, papírra vesse azokat az emlékeit, amelyeket augusztus végén szerzett a huszonkét nemesi kúria falujában. A jótékony viz, amelyből élet fakad Már az első reggelen a falu végéhez visz a sétautam, látni akarom a forrást, amelynek jótékony, meleg vizét néhány hónap óta több száz méteres cső vezeti a modem fürdőhelyé fejlesztett nemesi kúriához. Ez a viz táplálja az úszómedencét, amelynek strandján egészen az ősz beköszöntéséig vidáman lüktetett a pezsgő fürdőélet. Ahogy az utolsó paraszti kunyhóhoz érek, kénezag csap orromba. Tizméternyi távolságban, a mezed ut árkába dúsan és szabadon önti vizét egy mélységi forrás, amelynek kibukka- nását odahordott szikladarabokkal kúttá alakították. Alátartom poharam az érnek és megiz- Telem a vizet. Langyos gyógyvíz, kitűnő izü, jobb a híres párádnál. Az ut mások oldalán szélesebb árokban gyűlik meg a földből föltöTŐ viz, szakadatlanul bugyborékol benne a szabad szénsav. Balkézre az illatos réten toronyszerű faépület, ez rejti magában a füTdő vizét szolgáltató forrást, amelyet emberi kezek fúrtak mélyebbre, hogy napvilágra hozzák a süstörgő meleg vizet. Csak néhány méternyire kellett fúrni s máris 28 C-fofcu hévizet találtak, e ha még mélyebbre hatolnak, jelentékenyen emelkedik majd a hőfok. Mennyi csodás dolgot mond el ez a viz a föld belsejéből! Erősen rádióaktivos, mintha most születő anyagokat tartalmazna. S a jótékony, meleg forrás mindenféle gyógyító ásványos anyagot hoz föl a mélyből, amelyek csöndesen odarakódnak a partjára. A föld belsejének irtóztató hőségét kellemes meleggé lefokozva érezhetjük, ha kezünket megmentjük a vízben. Ez a meleg bizseregtet az úszómedence habjai között. A gazdag ásványi tartalom kicsapódik s valami szilárdabb anyag körül összeállva, mintha moszatot alkotna. Amint hozzáérünk, szétmálik a.z ujjaink között. íme, szinte máról-holnapra uj fürdőtelep fejlődött egy meleg forrás mellett. így épült kétezer évvel ezelőtt Aquincum, mert a kényelíneskedő római mindig a meleg forrásokat kereste, hogy benne kéj elegjen. Most pedig az egészség föltételének tartja a modem higiénikus fölfogás a vizet, napfényt, levegőt, s mindezt pazar bőséggel ontja a természet a liptói sziklák tövén. Ismerték, e források vizét már régóta, messzi falvakból jártak el nagy kannákkal a gyógyító forráshoz és a szentívániak is évszázadok óta ivóvíznek használják. Tudták gyógyító erejét is, hisz maguk beszélik büszkélkedve, hogy egyikük sem hal meg hetven évnél korábban és ezt a gyógyvíz csodás hatásának tulajdonítják. A természet pazarul adta ajándékát, de senki sem értékesítette ezt a kincset, míg végre a helyes érzék, a vállalkozási kedv fölismerte a nagy-nagy értéket, s a természet adományát beállította a gyógyulá&t kereső emberiség üdvére. A nagyszerű hévíznek, amely ivókúrára használva regenerálja a szervezetet, idáig csak kis körzetben terjedt el a híre, most azután varázsszóra nőtt ki a földből, a régi kuriális épületek fölhasználásával egy modern fürdő- telep, az üdülést, gyógyulást keresők uj szílovenszkói aziluma. Nyitott könyv a természet csodáiról Aki a természet szépségeit keresi, egyszerre magával ragadja a vágvölgyi katlannak csodálatos szépsége. Az Alacsony Tátra és a liptói Magúra láncai között a hradoki torkon túl a "Vág völgye egyszerre kiszélesedik. A hegyláncok néhány kilométernyire távolodnak és minden szépségük pazar pompában bontakozik ki. Fenyvesek, bükkösök borítják a merész lejtőket, a folyóba siető patakok sok százezer év munkájával merész völgyeket vájtak a hegyoldalakba, minden szépséget megtalál ezekben a hegyekben a turisztika barátja. Akit pedig a geológia érdekéi, a Vág völgye, a lipt ászon t- iváni hévizek, a sokhelyütt föltárt és lehordott hegylejtők ugyancsak gazdag tanulmányozási anyagot nyújtanak a számára. Amint a Vág elhagyja Liptóujvárt, szorosan a hegy lábához simul. Száz méternél is magasabb meredek fal tornyosodé itt, amelynek rétegei nyitott könyvet adnak a föld őstörténetéből. Csak a keményebb kőzetek állottak ellen a bomlasztó erőknek és a meredek hegyoldalból hatalmas magányos kőtömbök állanak ki dacolva az idővel és az elmúlással. Olyan ez a meredek fal, mintha a hatalmas lapra kőgombákat ültetett volna a természet. A Colorado-folyó sziklakányónjára emlékeztet ez a részlet szeszélyes és merész termáival és hatalmas arányaival. A gyógyvizet ontó rés De térjünk vissza a hőforrásokhoz. A falu közepén kis mészkőeziklán épült a katolikus templom, Liptómegyének egyik legértékesebb mütörténeti nevezetessége, amelyről külön fejezetben kell szótani. Kőkerítés övezi, amelyen még most is megvannak a törések. A templom itt is erősség volt, ahová vérzivataros időkben fölmenekült a falu apraja-nagyja. Közvetlenül a nyugati fal tövében mintegy három méter átmérőjű tavacska, amelyben kristálytisztán buzog a mélységből föltörő viz. Ha tükrét kis ideig figyeljük, látjuk, hogy a forrásban két helyütt hatalmas sugáT buzog, s ha óránkat kezünkbe vesszük, tapasztaljuk, hogy 22 másodpercig tart a kitörés, a rákövetkező 22 másodpercben háborítatlan a viz tükre, hogy azután újból hevesen hullámozzon. Rejtett gejzír ez, időszakosan szökő meleg forrás van itt. Valahol a felszínhez közel van valami kutszerü, mély lyuk. Ebben a lyukban meggyűlik a talajvíz, amely persze ezen a helyen, ahol közel van a belső, forró anyag, meleg, sőt folyton melegszik is, mintha alul valami fűtés melegítené. Most már az egész lyukban főim elégszik a viz olyan magasra, hogy éppen forrni készül minden helyen. Megjelennek a csöndes forrásme- dence tiszta vizében az első gőz'buborékok. Mind több és több gőzbuborék szökik föl, odalenn megtörtént a kazánrobbanás, a mélységi kút kiürül és most néhány pillanatnyi szünet következik be, míg a kút vize újból fölmelegszik és újra kirobban. Ez az érdekes természeti színjáték periodikusan ismétlődik a szemünk láttára. Volt már itt kiváló geológus szakértő,- aki úgy gondolja, hogy megfelelő fúrással a rejtett gejzírből szökő gejzírt lehetne teremteni, egyikét azoknak a ritka természeti tüneményeknek, amelyek megtekintésére messzi országokból vándorolnak a turisták. A templom udvarán levő forrástól a hegy lábáig húzódik a föld kérgében az a repedés, amelyből a meleg források a felszínre törnek. Ezen a kétszáz méter hosszú törésvonalon szakadtak el egykor a hegységet építő rétegek. Azok, amelyek a felszínen maradták, most meredekfalu sziklabércet, tudományos nyelven szólva, horsztot alkotnak, amely örökzöld*feny- vesekikel borítva, gyönyöTiiséges hátteret ad a közvetlenül tövében épült fürdőtelepnek. Az megakadályozza a gyakori rosszuilétet, fejleszti a magzat csont képződését, nélkülözhetetlen terhes és szoptató nőknél. elszakadt rétegek másik fele a mélységbe került s hatalmas uj rétegek tillepedtek rá. Az alapot alkotó ősi kőzetet csak néhol árulja el a réten felszínre tolakvó néhány magányos szikla, egykori büszke hegyorom. A szakadás vonalán pedig a mélység ontja ásványos anyagokban, kénben és vasban oly gazdag, enyhe meleg vizét, egy uj fürdőhely fejlődésének örökös alapját. Az örökifjú halottak A földkéreg repedéseit keresztül-kasul járják a gőzök, feszitik a vékony boltozatot, mindenüvé behatolnak, s föltömék a föld színére is. Mondottuk, hogy a forrásoktól már húsz lépésnyire kén szag csapja meg orrunkat. Olyan erős és hódító ez a szag, hogy a templom udvarán lévő forrás fölött a túlságosan mélyre ereszkedő madarak olykor elbóduíltan hullanak a forrás vizébe s ott lelik halálukat. Ezeknek a gőzöknek csodálatos kémiai hatásuk van. Amikor 1913-ban a templomban kibontották a bejárat melletti kriptát, ott huszonhét Szent-Iványnak teljesen ép állapotban konzervált holttestét találták. Egyiptomban a papok és tudósok hosszú évezredes tapasztalattal a konzerválásnak egy nagyszerű módszerét találták föl, amellyel megőrizték az enyészettől a múmiát. Ám a test összeaszott, a bőr pergamentszerüvé változott, a múmia nem tudja az örökkévalóság illúzióját kelteni. Amerikában néhány évvel ezelőtt egy tudós kutató az elektromos galvanizálás föl- használásával gyárt múmiákat és módszere már jobban megfelel a konzerválás céljának. Ezek a mesterséges módszerek azonban elhalványodnak a természet képességei mellett. Amikor a Szent-Iványok koporsóját fölnyitották, csodálatos és megrendítő látvány tárult a szemek elé. A két százada pihenő halottak ott feküdtek örökifjan, mintha csak tegnap ravatalozták volna föl őket, húsuk, bőrük még ép, az enyészet nem kezdette ki őket s a mellettük elhelyezett virágok is megtartották üdeségüket, színüket. A gőzök örökifjaknak konzerválták a halottakat. A férfiak díszes mentékben, az asszonyok brokátban pihenik öröik álmukat, ám a holttestekről minden ékkő hiányzott, a menték madzaggal vannak összekötve, bizonyságául annak, hogy a Rákóczikorszakban, amikor a templomot kirabolták, a kriptákat sem kímélték meg s, a hulláikat is megfosztották ékköveiktől. A Szent-Irányiak ősi fészke A mészkősziklán merészein magasba szökő templom a müértő szemét már az első pillanatban leköti. Ez a templom az egyetlen épülete a községnek, amely még a falu eredetéről beszél. 1241-ben szerepéi először oklevélben a község, s az oklevél Vizveresnék nevezi. Ezt a nevet valószínűleg vasban gazdag forrásaitól kapta. 1241 junius 24-én, Szent János napján Bogumir lovag, aki Csehországból jött és ajánlotta föl kardját a magyar király szolgálatába, becsalta a-z egyik tatár hordát a hrádoki sziklaszorosba és ott tönkreverte a tatárokat. Est az érdemét jutalmazta IV. Béla, az országot újjáépítő király, ami* kor Bogumirnak és utódainak odaadományozta a környék földért és erdeit Németpo* ruhától föl egészen Csorbáig. Szent János napján történt a nagy győzelem, ekkor vetette meg Bogumir hatalmának alapját ezen a földön, ekkor alakúit az uj telep és ékkor gyökeresedett meg a Szervt-Ivány-OBaiéd, amely hét évszázadon keresztül összetörött Liptómegye történetével. Egy kupalaku hegy- ormon, amelyet Hradistenak neveznék ma is, épült az ősi tovagvár, a család egykori fészke. A vár később romokba dőlt, köveit lehordták és a darázskövekből az utódok a kúriákat építették meg. Egykori rajzok fönntartották a lovagvár emlékét, Szemt-Ivány József képviselő az egyik parasztcsaládnál fedezett föl egy gobelint, a 19-ik század elejéről valóit, amelyen elmosódottan bár, rajta volt az ősi vár és erről a gobelinről Flache Gyula besztercebányai festőművész szép olajfestményen restaurálta az ősök egykori fészkét, amely most & Thenmál- szálloda habiját fogja ékesíteni. Liptóvármegye történetének lapjait forgatva olvashatjuk, hogy milyen nagy szerepet vitt a Szent-Ivány-család az egész környéknek életében. Egymásután építették föl kúriáikat Szent- iván faluban s ezeknek a kúriáknak bizony sokszor már roskadozó falai dicső történeti múltról regélnék. A Szent-Iványok legtöbbje ezekből a kúriákból indult életutjára, amely rendszerint magas méltóságokba vezetett. Huszonkét ilyen kúria épült sorjában a falu különböző helyein és ebben a huszonkét kúriában mind egy-egy Szent-Ivány-család lakott. Amikor a protestantizmus elterjedt, az uj hit Liptómegyében is erős gyökeret vert és a Szent-Iványok nagyobbik része is protestánssá lett, mig a kisebbség megmaradt az ősi hiten. A templom kegyuraságát együtt viselte a protestáns és a katolikus ág egészen a 18-ik század végéig, amikor is 1792-ben a protestáns ág önként lemondott a patronátusróL A 'kuriális életről a családi oklevédtár lapjai beszélnek, amelyeket a múlt század végéig a templom előtt épített levéltárban, ebben a toronyszerű épületben őriztek mindaddig, mig az országos levéltárba át nem szállították a Szent- Iványok családi okiratait. Csupán a levéltár kisebbik része maradt meg Szentivánban és ezt az anyagot Szent-Ivány József képviselő a rózsahegyi múzeumnak engedte át, ahol az ő neve alatt, a család tulajdonjogának fönntartásával van lajstromozva. A kúriák élete A család tagjai a múlt század hetvenes évéig közbirtokosságot alkottak. Egy nagyon megfelelő gazdálkodási forma volt ez, amelynek alapján a család tagjai választották meg a birtok igazgatóját, aki a mellérendelt testület ellenőrzésével kormányozta a nagykiterjedésü családi birtokokat. A család tagjai a birtokok jövedelméből megkapták az őket megillető részt. Tekintélyes volt ennek a vagyonnak jövedelme, úgyhogy a család valamennyi tagjának kényelmes és bőséges életet biztosított. Gyönyörű kuriális élet fejlődött iki Szentivánban, olyan, aminőt Mikszáthunk örökített meg- egy- egy remekművében. Ma már csak a falu 1-eg- idősbjei emlékeznek vissza erre a patri ár chilis életre, amikor a kis hegyaljai falu volt tulajdonképpen egész Liptómegyének társadalmi és politikai központja. Mert a Szent-Iványok Liptómegye örökös főispánjai voltak s az ősi kúriákból intézték a nemes és nemzetes vármegye sorsát. Fényes .hintek gördültek a kúriák elé s hajtottak be a mindig tárva-nyitva álló kapukon, nemes vendégurak, szépséges asszonyok és kisasszonyok 'szállottak ki a hintákból, hogy a Szent-Iványok vendégszeretetét élvezzék. A 22 kúriára szakadt családnak volt közös társadalmi központja, az emeletes kaszinó épülete, amely ma is fönnáll s ma is így nevezik. Nagyszerű estélyeket, pazar bálokat rendeztek itt, amelyeken megjelent Liptómegye szine-java. Az egyszerű faluban igazi grand-seágneurők éltek, akik sokat adtak a jó életre, a konyhára, hisz’ valamennyi kúria francia szakácsot tartott. Ám a hetvenes évektől kezdve fokozatosan változott ez az élet rosszabbra és rosszabbra. A közbirtokosság megszűntével, amelynek utolsó igazgatója Szent-Ivány József képviselő atyja volt, minden család maga gazdálkodott a részén és bizony ez a gazdálkodás nem vett mindenben szerencsés. Az erdőket a trencsénf Popper báró szerezte meg irtás céljából b a hatalmas szálfák gyors iramban kerülitek kivágásra. Megépítették a kassa—oderbergi vasutat is, megnyílt egyszerre a nagyvilág a kúriák eddig elzárt urai előtt s a modem életforma sok kúriának biztos alapjait rendítette meg. A háború előtt még kilenc kúriának gazdája volt egy-egy Szent-Ivány, az áJlamfordufat már csak három kúria gazdáit találta az ősi fészekben. A Szent-Iványok ötven év alatt otthagyták sorban az ősi földet, az ország más részeiben helyezkedtek el és most már csak két kúria van családi kézen, az egyik a falu közepén, a templom szomszédságában, a másik a fain végén, közvetlenül a sziklák aljában, az a kúria, amelyből a fürdőtelep fejlődött ki s amelyben a régi patriarchális élet olyan csodálatos metamorfózissal alakult át a nagyvilági fürdő életévé. A régi kúriák azonban még mind állanak, csak a lakói mások, egyszerű parasztok, kézmü- | vés emberek, akik megvásárolták az eladásra1 A SALVATOR FORRÁS
