Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-19 / 214. (2435.) szám

LENGYELORSZÁGI írja: R. VOZÁRY ALADÁR E E V E E E K Pilsudszky marsall; a lengyel Mussolini (?) — a lengyel politika szfinxe (?) v. Varéó, ézeplem'ber eleje. Mikor lengye'országi utamat megkezdtem, annak örültem a legjobb a ji és fél is tettem magamban, hogy csak látni, nézni fogok és nem fogok politi­kával foglalkozni, örömömnek és elhofározásómnak már Varsóban vég eszakadt az agrárkonferencia miatt és amiatt, hogy . ágirók közé kerültem. Rö­vid időn belül aztán meggyőződtem arról, hogy Lengyelországban, lengyel társaságban neon politi­zálni. vonaton, kávéházban, hajón lengyelekkel együtt lenni és nem politizálni, lehetetlen. Lehe­tetlen ezért, mert a lengyel belpolitikának éppen legforróbb napjaiba kerültem bele s azért, mert politizálni, pártoskodni igen szeretnek, a legutóbb feloszlatott, sejmben (parlamentben) a 444 képvi­selői mandátum 2—123 mandátumszámmal 17 párt között oszlott meg. A lengyel belpoli'tázáiás, mely erősen megosztja a nemzeti érzésben egységes lengyel közvélemény' ma kizárólag Pille udeaky marsall miniszterelnök és ismeretlen programja, belpolitikai céljai körül fonódik. Pilsudszky marsall a teljes lengyel felszabadítás­hoz vezető munka és törekvések kezdeményezője, a felszabadulás legendás hlrü személy szimbóluma, szinte úgy láttáim, hogy több mint a cseh nép és nemzet Masarykjo. ...Masaryk a cseh nép nevetője, Pilsudszky a lengyel nemzet vezére“ — ott hallot­tam ezt a megállá«itó jellemzést, .melyhez azt, is hozzáfűzték, hogy kár, hogy Pilsudszky egyúttal nem nevelője, tan it óm estere nemzetének, mert arra nagy szükség volna. Semmi túlzás nincs abban az áiilitásoanbam, mely azt mondja, hogy Pilsudszky személyét, múltját legenda övezi és mindenki osztja ezt a véleményt és igazolja a legenda jogosultságát, ha Pilsudszky múltját, életét megismeri. 02 éves. Egy ősi lengyel- litván család sarja. Orvosnak készült, de pályáját nem végezhette be, mert. lengjél nemzeti és szo­cialista forradalmi tevékenysége miatt a cári ura­lom Szibériába száműzi. Csak. évek muílva kerül vissza szülőföldjére, szociáldemokrata pártkeretlben szervező munkása s harcosa lesz a lengyel függet­lenségi mozgalomnak. Titkos nyomdát tart fenn, tiltott s 1 i tikos lapot állít elő. Másfél év múlva, noha a nyomda helyét állandóan változtatja, az orosz rend őrség leleplezi, börtönbéveti, honnan egy év múlva, őrültséget szimulálva, megszökik. Külföld­re menekül, katonai tamulmányokikal foglalkozik. Az a gondolat fűti, ha Orooszorazág bármely más hatalommal háborúba keveredik, lengyel felkelés által levetővé teszi az örökké égő lengyel függet­lené ég vágyának, gondolatának megvalósítását. Ha­mis útlevéllel állandó külföldi tartózkodáséból több­ször végigutazza Oroszországot hogy bozdáiteon, szervezzem, iránydteoo. Politfikaá röpirato&at szer­keszt és terjeszt. Fegyvert s muníciót küld embe­reinek. 19llJben az osztrák hadvezetőséggel Lép érintkezésbe s áriról igyekszik meggyőzni, hogy egy Oroszországgal viselendő háború esetén a lengye­lek oroszországi felkelésének óriási hatása lenne. Kirakó a főhadiszállás . A háború kitörésekor meg­szervezi a lengyel légiót, méllyel benyomul Orosz­országba, majd a német front elölt megszervezi azt a katonai összeesküvést, mely a maga nemében a legnagyobb Európa történetében. A németek kez­dik veszélyesnek tartani munkáját, :1917-ben letar­tóztatják, Magdeburgibau tartják s fogságából csak 1918 novemberében szabadul. Az úgyszólván az egész haitármenbén küzdő tengj-ef hadsereg élére üli, kezébe adják az egész államihaitalmat. Megszer­vezi o hadsereget, vezérli a galíciai, pomanelli, szi­léziai harcokban, majd 1920-ban viszi a lengyel- Imlseviki harcot, felszaibaditja a már-má r ezovjet- Ivézbe került Vámét. Kormányzói tisztségéről 1922- ben lemond, később köztársasági eJnökiké választ- ják. de nem fogadja cl, miniszterelnöklhelyebtes, majd liarliigynriniszter. később miniszterelnök lesz. 19‘28-tól hadügyminiszter és hadseregtel ügyelő, ez cv nyarától miniszter elnök. Változatos, küzdelmes, egész férfit igénylő élet. melyben üldözöltség. ön- feláldozás, örökös harc folyik, amelyben mindig a haza felszabadulasa és boldogitása vezérli. Ble- tének egyes szakaszai szintié hihetetlenek. 1928-tól hallgatott, mint, hadügj’miniszter és had- srregifelügyelő nem avatkozott a belpolitikai párt­harcokba. A pártharcok azonban mind kaotikusai) - bak és hatalmasabbak kezdtek lenni. Szava, meily- 1 ve! a pártokat s azok munkája! elítéli, kíméletlen, nyers. durva, de mint mondják: igaz. A pártok ön­célú hatalmának, komiplságának akar véget vet­ni. a párloskodás harcától és kizsákmányolásától akarja, mondják, megmenteni a nemzetet s orszá­got, Hogy mi a programja, mi a célja, nem tud­ják. Csak sejtik. Programot, célkitűzést nem ad. Azt mondják, hogy az üldözöttségben és elnyomás­ban lett politikája, munkássága s egyénisége zár­kózottá. Megtanulta és megszokta a hall gutáét. Ta­lán még bizalmasai sem tudják, hogy' mit akar. Egy hasonlatot hallottam politikájáról: olyan mint Bethlen gróf. neon ismerik céljait. Legé'esebb harcát — testvérimre — a szociálde­mokratákkal vívja, éppen mint Mussolini. Mindket­ten voltak szociáldemokraták. Sokan azt mondják, hogy a lengyel Mussolini akar lenni. Ha akar, ak­kor lehet. A mostani ,.Pilsudszky“-uak nevezett választások fogják eldönteni politikájának útját. Ha alkotmányos utón lehetővé válik a válság, a párt ura lom. pártikorrupció ellen való többség ösz- szehozá/sa, akkor bizomárn nem fog alkotmányel­lenes uralmat kreálni. A hadsereg imádja, hiszen ő szervezte, ő adta dicsőségét. A munkásságnak mint mondják — 60 százalék« Piteudjsaky-pápti, n polgári elemek. kivéve talán a pozn .iá, volt németországi lengye­leket, kik a német nyíltsághoz voltak szokva, ezin­Berlin, szeptember 17. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Amikor a nagy meglepetés ijedtség,be® az el&tf statisztikák készültek a pártok nyereségéről és veszteségéről, tulaj­donképpen megfeledkeztek arról, bogy az uj Re idus tagnak az eddigi 496 helyett 575 tag­ja lesz. Tehát a választások igazi mérlegét az adja meg, hogy a szavazatok és mandátu­mok szaporodásából az egyes pártok hogyan vették ki részüket. Sajnos ez a matematikai kísérlet még jobban igazolja a vasárnap ka- t ászt röfa-hangulatát. Csak három párt szaporította szavazói szá­mát: a nemzeti szocialisták 672.4 százalék­kal, a kommunisták 26.4 százalékkal, mig a centrum csupán 1 százalékkal. Ezzel szemben az összes többi pártok súlyos veszteségekre tekinthetnek vissza. A legna­gyobb csapás Eugen berg pártját, a német nemzeti pártot érte, melyet Hitler, a körül­rajongott és pártolt szélsőjobboldali szom­széd szavazóinak 57.4 százalékától fosztotta meg. Mindjárt utána következik Stresemann egykori pártja, a német néppárt is 54 száza­lékos veszteséggel. Az uj ál'íampárt, bár min­denféle áiiitélag szám erős organizációkkal szövetkezett, 25 százalékkal kevesebb szava­zatot kapott, mint a talán fölöslegesen sirba- vitt demokrata párt a múltkori választásokon. A szociáldemokraták csak 10 mandátumot vesztettek, de szavazóiknak 20 százaléka hagyta cserben a zásdót. A német nagyiparnak, mely a szociáldemok­rácia ciien való harcolt inaugurálta, kevés öröme lehet az eredmények láttán. Épp a munkáske rül e Lekben tört legjobban előre a két szélsőség, a kommunizmus és az antika­pital isztiVas célokban velük rivalizáló neme­ze ti szocializmus. Nemcsak Berlinben nyomul­tak az első helyre a kommunisták, hanem a Rajna- és Ruhrvidéken, a német nehézipar városaiban, ahol egyes fontos ipari gócpon­tokon az egykor vezető szociáldemokraták az étre tört kommunisták és nacionalszoeiai is­ták, valamint a szavazatukat megtartó cent­rum mögött negyedik helyre szorultak. A sok nagy kompiikáción kívül sokkal ár­tatlanabb komplikációkat Is okoz a választás m egl e.pő c red m énye. A Reichstagbm nincs hely 576 képviselő számára. Nincs és nincs. Beszélgettünk a parlament igazgatójával, Galle titkos tanácsossal, aki nem talál más megoldást, mint néhány tucat képviselő elhelyezését a hallgatóság tribün­jein. Az uj Reichs tagban tehát valóban lesz egy hegyipárt, mely a magasban trónol ás on­nan ereszkedik alá szavazni. Szegény R e telist ag pras id ont, akinek amúgy is elég baja lesz a rakoncátlankodó szélsőjobb- és baloldaliakkal, a jövőben folyton fel és alá cikkázihait szemével a földszint és az erkély között. Munkáját meg fogja nehezíteni, hogy egye­dül a nemzeti szocialisták sorában 95 olyan képviselő vonul be a terembe, akiknek mind­eddig a Reichstaghoz semmi közük nem volt. Lelkűk mélyén a nemzeti szocialisták maguk sem tudják, hogy tulajdonképpen kik ezek a kilencvenötén. Bár Hitler száz képviselőről beszélt, de ez csak ígérgetés volt. Egymás kö­zött 50—60 képviselőre számítottak, a listák végére pedig, mint ez a listaválasztásoknál szokásos, egye« jelentéktelen nevet bigy- gyesztettek, olyanok nevét, akik éppen kéznél voltak. A csoda megtörtént, a győzelmes hisztéria 50 titokzatos szemé­lyiséget. hoz a parlamentbe és Hitlerék most nyomozhatják Németország­ban félszáz képviselőtársuk közelebbi ada­tait. De ezeken a titokzatos személyiségeken kivijl a többi pártok is prezentálnak egy sereg uj embert. így a néppárt Seeckt tábornokot és a Deulsche Bank és Piscontobank igazga­tóját. von Stausst, a Siaatspartei többek kö­tén sokat várnak IhlsudeáiytdS és 90 ss&aaliéScban hajlandók a* ország ér dókét szolgáló poMtSfaáJát támogatna. Az bizonyos, hogy a föltárnád*, Lengyelországnak földrajzi helyzete, összetétele, a belső nagy munka szükségessége. gazdasági viszonyai miatt erős. ok-oe, központi uralomra van szüksége, meat, szám­talan megoldásra, rendezésre, építésire váró prob­lémája van, mert Trewiramus beszéde óta a német közhangulat fokozott mértékben fordul a nőmet keleti határ-ügye fel", mert a másaik oldalon ott van Oroszország, mely akármint szovjet, akár mint nacionalista monarchia, vagy köztársaság, egyaránt veszedelmes szomszéd. zött dr. Stolpert, a kiváló közgazdasági uj- ujságirót, a német nemzeti pártiak a híres LM den burg-Jantsohaut, aki egykor azt ajánlot­ta Vilmos császárnak, hogy egy hadnaggyal s tiz gránátossal tiszt itassa meg a Reidhstagot A kandidáló tábornokok köziül Lettov-Vor- beck, az afrikai hős Müncheniben megbukott, de bevonul a parlamentbe a nemzeti szocia­lista von Épp tábornok, a puccsista bajor törzstiszt. A kommunisták a parlament teg* fiatalabb tagjától, egy bizonyos Heinz Neu­man ntól várnak nagyon sokat, akiben „Szov- jetnénietország“ jövendő vezérét ünnepük. Még többen vannak, akik nem jönnek visz- sza. De minek ezekre több szót vesztegetni? Említsük meg csak Deutsch professzort, Stre- semann egykori tanácsadóját, Genf ismert alakját, aki a német nemzeti pártban a mér­sékletet és a külpolitikai posszibilitást kép­viselte. A német népipárt viszont, épp legjobb- oldali híveit hagyta a. csatatéren, von GHsát és Kanitz grófot. Kedvelt játék minden német választás után találgatni, hogy melyik pártra szavazott Eiadenburg. A köztársasági elnök ezúttal is rögtön kapu­nyitás után első választóként jelent meg a Jägerstrassei helyiségben, ahol rajta kívül egy egész sereg miniszter is szavaz és leadta szavazatát Az úgynevezett Hindenbaxpg-fron- ton, mely csúfosan megbukott, az ő vofuma — ha ugyan, rájuk szavazott — sem tudott se­gíteni. A HohenzoJlem-hercegek is teljesítet­ték — nagyrészt Pötedamban — állampolgári kötelességüket. A trónörökös, aki tudvalevő­leg nem igen szokott feleségével mutatkoz­ni, ez ünnepélyes alkalommal hitvesével je­lent meg az urnák előtt. Ugyanitt szavazott a császár többi fiai közül Eitel Friedrich ée a sokat szereplő Oszkár porosz herceg. Más szempontból volt érdekes egy délnémet sza­vazóhelyiség, mely Németország legmagasabb pontján, a Zugspitze csúcsán várta ezúttal először a szavazókat. 116-ao mászta-k meg ezer és ezer métert, hogy a magasból sza­vazzanak. Itt is a nemzeti szocialisták bizo­nyultak a legagiüsabbnak és 32 szavazattal az első helyet foglalták el. Ezt még valahogy meg lehet érteni, de annál jellemzőbb a frankfurti bútorvásár külön szavazóhelyisé­gének választási eredménye. Itt is a nem­zeti szocialisták voltak az elsők 353 szavazó­jukkal, ami bárcsak egy vízcsepp a tenger­ben, de mégis bizonyítja, mire már előző cik­keinkben rámutattunk, hogy ez az anarchikus szélsőség a gaydmági válságtól legjobban sújtott polgári osztály­ban, Iciskereskedők és kisiparosok között talált lelkes hívekre. Ezektől eltekintve a politikában a színhá­zat kereső, politikailag’ éretlen tömegek csat­lakoztak a horogkeresztes zászlóhoz, akiket megtéveszt a sok zenével, sok felvonulással, szinpompával, tüzes indulóval szított válasz­tási agitáció és a pártvezérben elsősorban a primadonnát látják. így Göbbels, a berlini győztes, ahogy párthívei nevezik, a sportpa- lasti győzelmi ünnepélyen politikai program kiagyalása helyett anzixkártyák aláírásával foglal közöli. Rajongó hölgyek százai rohanták meg a horogke resztes sztárt, aki az autog- rammadás terén is rekordot éri el jó néhány ezer képeslap névjegyzésével. Különben a nemzeti szocialisták mindent megtesznek, hogy posszibiüsnek mutatkoz­zanak és már beletanultak a politikai metier egyik fontos titkába, a nyilatkozásba, illetve nemnyilatkozásba. Göbbels fogadta kollegán­kat, a Chicago Tribune berlini tudósitóját és bár a horogkeresztesek az anieriakban iß az ellenséget látják, a vezér lekötelező szeretői­re méltóságot tanúsított, de hangoztatta, hogy a párt. kü-lpolitikai programját csak a. leg­közelebbi hetekben fogja kidolgozni. Ez an­nál érdekesebb, mert eddig ez a program a revam-háboru haladék nélküli megkez­déséből állott. A német politikai életben egyelőre nagyobb eseményk nem várhatók. Hetekig fog tarta­ni, amig kialakul az egyetlen lehetséges meg- o dás, a nagy koalíció. Ebből a szempontból igen fontos a centrum hivatalos lapjának, a Germániának mai cikke, melyben felajánl­ja a szociáldemokráciával való szövetséget. és leszögezi, hogy a szélső jobboldalijai éppen olyan lehetetlen együtt dolgozni, mint a szél­ső ballal. A szociáldemokraták lapja, a Vor­wärts már el is fogadta a feléjük nyújtott ke­zet és szintén a nagy koalíció mellett kötötte le magát. Mindkét cikk mérsékelt, megér­tést kereső hangja reményt nyújt a kibonta­kozásra. Ráskay László. ‘Apponyi a genfi pódiumon Genf, szeptember 15. (A P. M. H. genfi tudósítójától.) A hétfői ülést szokatlanul élénk folyosó előzte meg, min­denki kezében újság a német választások ered­ményének első adataival. Nincs az a népszö­vetségi szónok, aki ilyen őszinte érdeklődés kö­zéppontját képezhette volna, mint az a néhány számadat, amiik a német jobboldal, a kommu­nista pánt és a demokrata középpártok uj ará­nyait jelentik. A Hitler-rejtély, ami ezúttal & német választások ugrópontját és a francia sajtó napi anyagát képezte, megoldódott és még a vezér reményeit is túlhaladta a 107 man­dátumot jelentő hat és félmilliós eredménnyel. Az említett genfi érdeklődés a német választá­sokat illetőleg nagyon érthető. Az az abszolút bizonytalan és tehetetlen atmoszféra, amit Briand rezignált beszéde jellemez a legjobban, automatikusan emeli a németek szerepét és minden lehető európai kombináció mérlege a német állásponton balanszirozódik. Nem mind­egy, hogy milyen számadatok jellemzik a Géni­ben időző Stresemann-utód, német külügymi­niszter, otthoni támaszait. A jelentések Genf szempontjából rosszak. Szerencsére enyhíti a. közvéleményt a francia sajtó egyhónapos mun­kája, aminek sikerült egész Németországot any- nyira osszekampóskeresztezni, hogy most, a hi­vatalos eredményeket olvasva, minden bejutott demokrata és középpárti jelölt külön örömet képez. A délutáni ülés Zaunius litván delegált fel­szólalásával veszi kezdetét. A beszéd vége felé lassan telik a terem. A napirend következő poDtja Apponyi gróf beszéde, a szeptemberi népszövetségi vita egyik legfontosabb mozza­nata. Miután a fordító is bevégezte mondani­valóját, a terem utolsó helyig megtelik és mi­kor az elnök Apponyit jelenti be, mint a köz­gyűlés következő szónokát, hosszú tapsba kezd a delegáltak, diplomaták padsora és az újságírók, karzata egyaránt. A bejelentett szó­nok szerepe a legnehezebb. Nem csak ma, ha­nem mindig, ahányszor ennek a teremnek pó­diumára lép és csak az egészen személyesen Apponyinak kijáró tisztelet menti azt a lehetet­len tényt, hogy Genfben évemkint egyszer még­is akad egy ember, aki a nagy és általános „megelégedettség“ közepette egy pillanatra be­világít az akták mögé, ami a genfi konszolidált állapotok mellett megbocsáthatatlan indiszkré­ciószámba menne — ha az a valaki nem Appo­nyi volna, akinek még ezt is szabad. Sőt a genfi adottságok mellett, csak ezt szabad. Nem­csak az egyetlen ellenzéki kritika szólásjoga alapján, hanem mert a másik oldal is szívesen meghallgatja és bámulja a szenzációt, ami né­hány kórokozó bacillus mikroszkóp alá való he­lyezéséből áll. Előtte és majd utána a kisantant valamelyik képviselője biztosítja a genfi, szó­tár alapján megstiLizáit körmondatok alapján a terem nyugalmát, de még így is jólesik az a néhány, másodrendű és kisnemzetek szólássza- badsági jogának korlátái közé záró jelezett, őszinte szó, ami valamivel több és igazabb bé­kevágyat tartalmaz, mint a tizenegy év összes bizottságainak különféle kérdésekről rejtelmes kiutakba megfogalmazott jelentése. Amit mondott, az nem kíván kommentárt. Udvariasan filigrán kis hidakat épített a genfi kérdések szakadékai felé, mert Genfben áthidalhatatlan szakadékok elé vezetni a hall­gatóságot még Apponyinak sincs joga, de a hidakon, amiket a saját meggyőződése és ter­vei alapján épített, egyelőre egyediül ment át, mert az már a hidak ismert pszihológiá- já'ból következik, hogy csak azt engedik át, aki az igazat mondija és beszakadnának a ha­zug lába nyomán. De megtapsolták. Erősen, hosszan, sorba gratuláltak, szinte ünnepelték. Apponyi a padsor szélén áll, üdvözli az üdvözlőket, majd a kijárat félé indul. Sok különösen exponált érdek azonosított képviselője feliéi egzik, rendbeszedi maga előtt a papírjait, folytathat­ják ott, ahol egy órája elhagyták. A követke­ző szónok megint az ő emberük. Es talán a német választások kérdése is megoldódik va­lamilyen formában. Áttérnek a.napirend kő­vetkező pontjára. A terem kijáratánál Madgearu, román mi­niszter önti szavakba a terem hangulatát: „...Ilyen gyönyörű ellenzéki beszédet még nem hallottam. Egyetlen baja, hogy ellen­zéki ember mondta el és nem egy közülünk való..*“ ' S-a. Titokzatos aj emberek a Reichstag padjaiban Még á nemzeti szocialista vezérek sem ismerik uj képviselő- társaikat — Szűknek bizonyul a birodalmi gyűlés terme a megnövekedett számú képviselők befogadására

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom