Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-19 / 214. (2435.) szám
1930 szeptember 19, péntek. 'PRÄiM-MAG^SftHTmSR A Kazinczy Könyv- Lapkiadó Szövetkezet jelentősége Irta: SZIKLAYFERENC öt éves múltra tekint vissza a rendszeres szlo-venszkói magyar könyvkiadás ügye, most öt éve inditotta útnak a kassai Kazinczy Társaság a gondolatot, hogy egy könyvbarát szervezet megteremtésével biztosítsa irodalmi értékű müvek megjelenési lehetőségét. Az elindulásnál már heves ellenzés akadt az útjába ennek az egészséges gondolatnak. 1925 őszén lángolt föl az első komoly hirlapi polémia az alapvető kérdésről: van-e jogosultsága a külön szlovenszkói magyar irodalomnak, vagy nincs, van-e talaja a kisebbségi magyar irodalomnak a kisebbségi magyar társadalomban, tud-e annyi szellemi értéket produkálni, hogy ez a kisebbségi magyar irodalom ne mozogjon a „vidéki“ dilettantizmus nívóján s lehetne annyi eltartó ereje a közönségnek, hogy7 ez az irodalom meg is élhessen. Körülbelül ezek voltak a kérdések, amelyek egy elméleti vita soTán akadémikus jellegű feleletet kaphattak csak, a gyakorlat, ötéves fejlődés és eredmény igazolja azok elméleti igazát, akik a pozitív álláspontot képviselték s a szlovenszkói viszonvlatu irodalmi decentralizáció szükségességét hangoztatták. A vita során a harc lázában talán a Kazinczy Társaság által képviselt pozitivista csoport sem fogalmazta meg félreérthetetlenül a maga álláspontját, azóta szóban és Írásban többször leszögezte, hogy amikor szlovenszkói magyar irodalomról beszélünk, nem külön, regionális magvar irodalom kitenyész-! íéséről van szó, de egy önállóságra kénysze- ritett uj magyar kulturteriilet viszonylagosan önálló irodalmi életnek kifejlesztéséről, amely irodalmi élet produktumai, mint a többi magyar kulturteriilet irodalmi termelésével egyenrangú, egyenértékű alkotások, egyforma hatóerejü komponensei legyenek a nemzeti jelleg által meghatározott, sokszinü, de örökre egy és oszthatatlan magyar irodalomnak. Természetes, hogy ezt a célt el nem értük, csak meg sem közelitettük máig, túl rövid a lefolyt idő ahhoz, hogy a semmiből valami legyen, az elvetett mustármagból terebélyes fa nőjjön, mégha a fejlődésnek semmi sem állt volna útjában. Szikes volt a talaj és viharok viselték meg azóta is az égnek kívánkozó kis csemetét, de megélt, a fejlődés ténye, az egyre merészebben fölfelé Ívelő irány letagadhatatlan s ma már gyakorlatban is hirdeti az elméletileg megállapított igazság erejét. 1926-ban, mikor az előző év őszén meghirdetett Könyvbarátok Társasága meghaladta az ezres létszámot, a Kazinczy Társaság az utódállamokbeli, legelsősorban a szloven- szkói könyvkiadás elősegítésére vállalkozó, berlini „Voggenreiter Verlag, Magyar Osztály“ kiadványmit vette át s adta tagjainak, 1928-ban vette át a Társaság saját kezelésébe a könyvkiadást Kazinczy Kiadóvállalat címen s most, hogy sikerült a vállalat szellemi tőkéjét megalapoznia, adja át a kész munkát és szervezetet egy kereskedelmi vállalatnak, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetnek, hogy a szellemi, erkölcsi töke mellé az anyagi alapot, a kereskedelmi prosperitás föltételét is megszerezze. Ez dióhéjban a kérdés története, igy állunk ma a nagy lépés előtt, hogy eddigi munkánk eredményét átadjuk Szlovenszkó és Ru- szinszkó nagy közönségének s kérjük, hogy ossza meg velünk a saját szellemi életének, fejlődésének felelősségét. Mert nagy felelősséget vállaltunk ketten- hárman akkor, mikor ezt az óriási kérdést felfogtuk. Az igazságba vetett bit s valami véghetetlen nagy7 optimizmus volt minden erőnk, amellyel nekivágtunk a töretlen útnak. A ködös-kétes jövőbe szúrtuk tekinte- I ünket s abból nem a józan számítás, de talán csak a költői képzelet formálhatta ki az élet mai, vagy jövendőbeli képét. Hogy mégis valóság lett a képzelet képeiből, az nem tisztára a befektetett rengeteg munka, a törhetetlen szívós akarat eredménye, de szinte történelmi szükségszerűség folyománya. Ennek igy kell lennie. A kisebbségi sorsra jutott nemzetdarabnak ki kell élnie magát az irodalomban, hogy szava legyen s ne érezze magát egyedül a sötétben, hogy hinni tudjon magában, hivatásában. A kiadószövetkezet jelentősége fölmérhe- ietten, Jelenti mindenekelőtt azt, hogy ami eddig egy-kót lelkes optimista nemes passziója volt, a szövetkezet tagjainak részvétele által ezrek és ezrek, az egész kisebbségi társadalom közös ügyévé vádik. Jelenti azt, hogy a kisebbségi irodalmi élet szellemi része: az irodalmi alkotás előtt leomlik minden gát, akadály, érdemes lesz Írni és csak jót lesz érdemes Írni, mert egy országos irodalmi szervezet biztosítja az értékes munkák részére a megjelenés lehetőségét, de kritikájában is nagyobb igényeket támaszthat. Jelenti azt, hogy a tehetséges írók mentesülnek az önkiadás és önadminisztrálás nehéz és sokszor megszégyenitő munkájától s a közönség is megnyugvással veheti a könyveket a kezébe, mert a Szövetkezet márkáját féltehetségek és selejtes munkák nem kaphatják meg soha. Jelenti a valódi irodalmi koncentrációt, mert az Írótársadalom és a nagy közönség — az irodalmi élet két, legfőbb jelentőségű összetevője, — lép a Szövetkezet által nemes érdekszövetségre, ami az íróknak kenyeret, a közönségnek szellemi táplálékot biztosit. Hogy azonban a Szövetkezetnek ez a jelentőségre valóban kidomborodjék, hogy műkő- • dósé valóban a mi szellemi életünk kifejeződése s fejlesztője legyen, annak egy a föltétele: a Szövetkezet életében való minél szélesebbkörü részvétel. Egyszer kell csak egy épület alapját lerakni, mélyen a földbe építeni, erősre méretezni, ha a kisebbségi társadalom minden tagja átérezné a kérdés jelentőségét, csak egy kővel, egy téglával járulna hozzá az épülethez, pompázónak épülhetne föl a mi szellemi életünk pantheonja s ország-világ előtt hirdethetné az életképességünket és életakarásunkat. Hitler óriási propagandát tervez a német hadsereg és rendőrség megnyerésére Pártkonferencia Berlinben — Harris! nem fé! a német választások eredményétől — A német tőke máris külföldre vándorol? Berlin, szeptember 18. Hitler a jövő hét csütörtökére konferenciát hivott össze Berlinbe. A napokban a nemzeti szocialista párt vezetői között megkezdődtek Münchenben az előzetes tanácskozások. Egy berlini kommunista lap híradása szerint szombaton Münchenben a nemzeti szocialista pártba szervezett volt katona- és rendőrtisztek konferenciát tartanak Frankenbusch volt tábornok és Stennes volt százados vezetése alatt A konferencián arról a taktikáról lesz szó, amelyet a párt ezentúl a hadseregben és a rendőrség között követni fog. A nemzeti szocialisták óriási propagandát terveznek az ország minden részén. Hitler a párt központját Münchenből Berlinbe akarja áthelyezni, amiről értesítette már baráti köreit, A legutóbbi választások alatt ugyanis kitűnt, hogy a nemzeti szocialisták Északnémetországban sokkal nagyobb arányokban erősödtek meg, mint dé= len. A béhepoliilka megmarad Páris, szeptember 18. Herriot volt miniszter- elnök az Ere Nouvelle-ben kimerítő cikket ir a német választások eredményéről. A volt miniszterelnök ugyan nyugtalanitónak tartja Hitlerék győzelmét, a szociáldemokrata párt stagnálását és a demokraták eltűnését, de véleménye szerint a nemzeti szocialista hullám csak átmeneti jelenség Németországban és azzal magyarázható, hogy Európa egyelőre nem tudta megszervezni gazdasági és pénzügyi szolidaritását és igy különböző konfúzió támadt a szétdara.boltságra Ítélt testekben. Franciaországnak nincs oka, hogy -megváltoztassa Németországgal szemben követett békepolitikáját és nem kell megbánnia előbb adott koncesszióit. Franciaország békeszeretetét nem a félelem determinálja, hanem a meggondolás. Ezt a tényt a világ be fogja látni, ha. Németországban Hitler imperialista bolsevizmusa tényleg uralomra kerül. Az uj német éra meglátná, hogy Franciaország hathatósan védekezni tud anélkül, hogy azonnal katonai eszközökhöz nyúlna. Herriot szerint Németország köztársasági pártjai remélhetőleg belátják a parancsoló szükségességet. és kanapépörök helyett összefognak a vei mari alkotmány védelmére. Ha ez a föltevés megvalósul, Franciaország hajlandó Német- orszá-irot tovább segíteni. Marcell Ray a Petit Journalban különösen a német választások gazdasági és pénzügyi következményeivel foglalkozik. Biztos tudomása van arról, hogy az utóbbi napokban a német tőke külföldreözönlése katasztrófába méreteket öltött. Parisban és Svájcban a német gazdagok olyan óriási vagyonokat helyeztek el, hogy a bankok alig tudták fölvenni a kapott átutalásokat. Marcell Ray szerint furcsa jelenség, hogy éppen a német nagiyparosok és pénzemberek vitték külföldre vagyonukat, akik Hitleréket milliókkal támogatták. A nagylelkű adakozók ugyanis időközben belátták, hogy kígyót melengettek keblükön. A töke Hitlerék jelentéktelen megerősödésével számolt, s ezt szívesen látta volna, de ma a nemzeti szocialisták a fejére nőttek ég az aggódó kapilatisták között valóságos pánik ütött ki. a. ff Lengyelország fél német veszedelemtől" Pilsudszky németellenes hete — Újabb ítéletek az ellenzék ellen Varsó, szeptember 18. A kormánypártok és a jobboldali ellenzék a lengyel nacionalizmus megerősítése céljában folytatják a féktelen agitációt Németország ellen. „A német veszedelem“ jelszavával uton-utfé- len találkozhatunk, s a lapok el akarják hitetni olvasóikkal, hogy a német választások eredménye akut veszedelmet jelent Lengyelországra. A Pilsudszkyhez közel álló és az egész országban kitünően megszervezett lövészszövetség szeptember 21- től 28-ig németelienes hetet tart, A kormánynak szemm ellátható an az a terve, hogy a közvélemény figyelmét a belpolitikai krízisről a külpolitikára terelje cs az ellenzék megfeledkezzen arról, hogy legjobb vezéreit letartóztatták. — Időközben azonban az egyik letartóztatott paraszt- képviselőnőt Pilsudszky megsértése miatt a rögtönitélő bíróság hat hónapi fegyházra ítélte. Kosmowska asszony, akit most el- elitéltek. annakidején nagy szerepet játszott a lengyel szabadságmozgalomban és igy elítélésének bizonyára nagy visszhangja lesz. Járass Andor mandátuma s a kormánysaltő vakiármája Prága, szeptember 18. A mull hetekben megírtuk, hogy Nagy Nándor nemesócsai földbirtokos, a magyar nemzeti párt tartomány- gyűlési képviselője e tisztségéről lemondott s Jaross Andor lépett Nagy Nándor helyébe. Ezt, a politikai pártok életében oly közönséges én gyakori eseményt a magyar nyelven írott csehszlovák sajtó egy része arra használta fel, hogy a magyar nemzeti párt ellen a legképtelenebb vádakkal, gyanúsításokkal és rágalmakkal lépjen föl azzal a célzattal, hogy éket verjen a magyarság két pártja közé. Felkerestük Szént-Ivány József képviselőt, a magyar nemzeti párt vezérét, aki erre vonatkozó kérdésünkre a következő választ adta: — A kormánysajtó kortes-okból írja meg támadásait. Semmiféle tendencia és titokzatos okok nem lorgnak fenn Nagy Nándor lemondása és Jaross Andor kiküldése körül. Nagy Nándor saját akaratából mondott le, Jaross Andor mint utána kővetkező lépett, a tagság jogaiba, aminek csak örülhetünk, mert Jaross egyike azoknak, akik a magyar kisebbség sorsa intézésében számottevő helyet érdemelnek, — A kortesfogás legegyszerűbben, szinte leplezetlenül látszik ki abból a kijelentésből, hogy pártomnak nincs református törvényhozója. Három van, köztük Szilassy Béla, az egyetemes református egyház íö- gondnoka, Egyéb megjegyzésem nem lehet. 11 igaiság ögymimszférium a kisebbségi nyeivjog kérdésében dezavuálta a legfelső bíróságot A külföldi állampolgárok is használhatják panaszaikban az itteni kisebbségek nyelvét Prága, szeptember 18. Emlékezetes még az a hatásköri konfliktus, amely a külföldiek nyelvjoga ügyében a legfelső bíróság és az igazságügy minisztérium között fölmerült. — Annakidején a német jogászszövetség emlékiratban foglalt állást a legfelső bíróság egyik döntése ellen és ebből kifolyólag aztán Popéiba, a legfelső bíróság elnöke egy sajtó- közleményben megsértette a német jogászokat. A szövetség a bíróság előtt kért elégtételt Popelka sértéseiért, de a bíróságok azon a véleményen voltak, hogy a legfelső bíróság elnöke a jogászszövetséget joggal vádolta meg azzal, hogy az igazságszolgáltatáson erőszak elkövetését kísérelte meg s cikkével jogos kritikát gyakorolt. Az igazságügyminisztérium most, mint ellenőrző hatóság 1930 augusztus 20-án kelt 30.469/80 számú határozatával hasonló nyelvjogi ügyben megváltoztatta a legfelső bíróságnak 1930 április 24,-röl kelt G. Z. Co I. 18/30-1. döntését amennyiben az idegen állampolgár németnyelvű panaszának visz- szautasitását megsemmisítette és annak elfogadására kötelezte a legfelső bíróságot. Az igazságügyminisztérium fenti rendeletének indokolásában megállapítja, hogy a legfelső bíróság elnöksége határozatának meghozatalával nyilván jogi tévedésbe esett, mert nyelvi viták esetében kizáró lag a közigazgatási hatóságok dönthetnek. Ha a legfelső bíróság elnöksége a legfelső bíróságnak 1930 április 25-ről kelt határozatát véglegesnek tekinti, úgy túllépte előirt hatáskörét és megtámadja a közigazga tási feíiebbviíeli hatóságnak az alkotmány- törvény által megszabott jogait. Az igazságügyminisztériumnak ezen döntése a kisebbségi nyelvhasználat szempontjából óriási jelentőségű, mert. eddig a legfelső bíróság elnökségének merev álláspontja következtében a külföldi állampolgártól megkövetelték, hogy panaszait, vagy beadványait esheszlo- vák nyelven nyújtsa be. A jövőben külföldi állampolgárok igényelhetik azokat a nyelvjogokat, melyek az itteni nemzeti kisebbségek tagjait megilletik, vagyis annak a nemzeti kisebbségnek a nyelvét használhatják panaszaik megtételénél, amely nyelvű nemzethez maguk is tartoznak.
