Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-19 / 214. (2435.) szám

2

q>RA.GAl-yV>AGYARHIUüAV’

Még a dohányáruk minősége tekintetében i$ mostohábban kezelik Szlovenszkói...

Holota képviselő interpellációja a pénzügyminiszterhez

• köetár&asági elnök nem uralkodik és nem kormányoz.

Az, hogy az elnök a pártokon felül áU, nagy

garanciája az alkotmányos szabadságnak és ennek a közkincsnek a megvédeIntézésé mindnyájunknak kötelessége. Ezért innen kell a kormányt megkérdeznünk, hogy

mi rolt a célja annak, hogy az Elnököt felelős miniszterek kíséretében politikai reze rválteágaból a küzdőtérre küldötte?

Ha a kormány valamit mondani akar, mondja ezt ő el direkt, de az államnak a legfőbb palládiumát polémiákba belekergetni nem szabad.

Az elnök ur Délszlovenszkón polemikus élű beszédeket mondott, amelyeknek tenorja alkalmas arra, hogy az itt levő magyarok lelkének sebeit feltépje. Az elnöki enun- ciáció úgy állítja be a közvélemény előtt a régi Magyarországot, mintha ott kevesebb szabadság lett volna, mint van a mostani respublikában és ezzel olyan felületet ad, amely a polémiát jóformán kikényszeríti.

Csak egy tiszteletteljes kérdést intézek itt az elnök úrhoz, — hiszen az ő megállapítása szerint a demokrácia a vitatkozás szabadsága, — és kérdem, hogy

ha a Petőfi Társaság mostani elnöke, Herezeg Ferenc, eljönne Pozsonyba és letenué koszorúját Petőfi Sándornak sutba dobott szobrára, nem járna-e éppen úgy, mint járt az, aki Kollár sírjára akart mint idegien állampolgár idegen koszorút tüntetésszerü- leg letenni.

Az elnök ténykedéséért a kormány felelős és a kormány felelősségét hangoztatva rámutatunk arra, hogy

áll az, amit Giller János önérzetesen mondott Losoncon s amely szavakkal mi magunkat azonosítjuk.

Nekünk a prosperitásunkhoz nemzeti egyéniségünk megtartása, gazdasági függetlenségünk megerősítése és autonómiánknak megszervezése szükséges. Mindaddig, amíg ezt meg nem kapjuk, küzdünk az ellenzéki oldalon; nem azért, mert bennünket a nyepoz- volim szelleme sarkal, de azért, mert politikailag tudjuk, hogy a jogokat nem meghu- nyászkodással, megadással, vagy alkalmazkodással, de gerincesen, elveinkhez való törhetetlen ragaszkodással tudjuk csak kikényszeríteni.

Mi számolunk a körülményekkel, de elveinkből nem engedünk.

Ezzel a devisával nyitom meg ennek az ülésszaknak első klubülését.

IDEGEN

EMBEREK

RE e É N Y

IRTA: MÄRÄI SANDOR

Copyr rgfit by Pantfíeon

(17)

Az a különös beszédéhség tört ki rajta, mely minden idegent megejt külföldön, kényszert és éhséget és szomjúságot érzett, hegy beszélhessen valakivel, s nem franciául akart beezélni, hanem magyarul. A magyar szavakat akarta ropogtatni, jóízűen, mint az illatos magvakat, egészen éhes és szomjas lett a gondolatra, hogy magyarul beszélhessen valakivel.

Ezért ment a szobrászhoz. Valóságos társaságot talált nála, a fal mellett egy ládán idősebb, elhanyagolt hajviseleté ember ült és pipázott. Az ablak mellett egy fiatalember állott, hátul összefont kezekkel s az esőt bámulta, mely bizonytalan csatornákban vájt utat magának az atelierablak mocskos üvegén. A szobrász a homályos terem közepén késeket dobált célba. Egy fejnélküli fabábu szolgált céltáblául, olyasféle, mint a szabó- tnü'hélyek mannequin je, melléből és hasából kések állottak elő, s úgy hatott, mint egy torz Szent Sebestyén, valami mártirszerii volt a bábuban. A szobrász kést szorított fogai közé, s egy asztalkán a bőrtokban is élesre fent késeik hevertek.

— ön az? — mondta s nem vette ki fogai közül a kést. — Figyeljen csak ide.

Lábujjhegyen ment a sötét és szomorú termen át, a falhoz állott, hogy ne zavarja a szobrászt és várt. Kissé meglepte, hogy a honfitárs késeket dobál, s nem tudta hamarjában eldönteni, hogy csak szórakozásból s sportból csinálja-e, vagy ebbő] él? A szobrász villámgyorsan, erős lendülettel hajította a késeket és gyakran talált.

Hallgattak mind a négyen, csak a repülő pengék «üvöltése sziszegett a levegőben, s az •sőt hallották, mely ernyődellenül mosta a

Prága, szeptember 18. A csehszlovák dohány- jövedék árui ellen állandó panaszok, merülnek föl. A dohányfajták ára nem áll arányban a minőséggel s az ugyanegy nevű áru is különböző vidókenkint s városonkint. Legújabban a „ragasztott egyiptomi“ cigarettával lepte meg a dohányjövedék a dohányzókat s nem sokat törődik a fogyasztók kívánságaival.

Ezeket a panaszokat sorolja föl s orvoslásukat kéri Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselő a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában. A közérdekű interpelláció igy hangzik:

Szlovenszkó és Ruszinszkó dohányzó közönsége már évek óta arra a tapasztalatra jutott, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói dohánytőzsdékben vásárolt szivarok és cigaretták minőségben messze alatta maradnak a történelmi országok hasonló dohánygyártmányai mögött és szemmelláthatóan rosszabb minőségű dohányból vannak gyártva. Áruk azonban ugyanaz, mint a történelmi országokban.

így előállott az a visszás helyzet, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó dohányzói — annak ellenére, hogy majdnem kizárólag itt varrnak a dohánytermelő vidékek — ugyanazért a pénzért rosszabb minőségű dohánygyártmányokat

Prága, szeptember 18. A Slovensky Den- uik leljes terjedelmében közli Hodzsa volt miniszter vasárnapi nagybiccéei beszédét, melyben Hödzsia itt-ott meglehetősen ellenzéki hangon adott kifejezést a szlovenszkói követeléseknek. Hodzsa az agrárblokkról reménykedve nyilatkozott. Kőzépeurőpa agrár és félagrár államainak regionális megegyezése — mondotta — elég súllyal fog majd bírni arra, hogy egyrészt rendezhesse viszonyát az európai nagy ipari államokkal, másrészt arra, hogy a tengerentúli búza kérdésében kontingens egyezséget létesíthessen.

A történelmi országokban u agrárhitel a köztársaság fennállása éta ez ér elejéig átmocskos ablakot. Rendkívüli méretű gipsztömbök hevertek mindenfelé gömbök és kockák, s aztán olyanok, melyek csak lazán emlékeztettek a mértani ábrákra. E nagy méretek között a szobrász vézna testével, úgy hatott, mint egy gyermek, aki eltévedt egy fantasztikus gipszhegységben, s most zavarában és ijedtében késekkel harcol és utat vág magának.

Kicsi volt, törékeny, s a lenge mozdulutu, nagyon fürge törzsön torzonborz gyerekfej ült, nyers és kiforratlan vonásokkal, mintha ő maga mintázta volna, orr, száj, homlok csak odavetve és jelezve, egyike a nehezen alakuló, sokáig kamaszos arcoknak. Haja már őszült. Mikor a késekből kifogyott, nagyméretű. lovassági pisztolyt cipelt elő, vendégeit megkérte, hogy álljanak a fal mellé és célzott. Azt hitte, hogy tréfál a szobrász. De az elhanyagolt hajviseletü ember, aki a láda szélén üldögélve némán pipázott, engedelmesen felállt s az ablakhoz sétált. A szobrász hosszan célzott, még mindig nem hitte el, hogy a lovassági pisztoly élesre van töltve, mikor a dörrenés, mely robbanásnak is beillett, megrázkódtat la a falakat s a bábu felborult. A falról vakolat hullott és lőporfüst szállt mindenfelé.

A fiatalember, aki hátán összekulcsolt kezekkel bámulta az esőt, most lassan megfordult, óvatosan megkerülte a döglött bábut, a vendég elé ment és kezét nyújtotta:

— Boudin — mondta egyszerűen, mosolyogva. — Emile Boudin.

Megmondta a nevét, s megrázták egymás kezét. Úgy tetszett, hogy egykoruak. A szobrász, mint aki teljesen kiadta magát, boldogan nevetett, kezeit dörzsölve járt fel és alá, s az elhanyagolt hajviseleté embernek, aki közben igen nagy nyugalommal foglalta el régi helyét, harsány nevetés közben vállára ütögetett:

— Megdöglött — mondta boldogan. — Látja, itt. fekszik és megdöglött.

Csakugyan, a bábu. fej nélkül, késsel és golyóval a szivében, úgy hevert most itt, mint a Journal első oldalán a kéjgyilkosság áldozatai. A szobrász szétvetett karokkal állt előttük, égő szemekkel és elborzolt hajjal.

kénytelenek élvezni, mint a történelmi országok dohányosai.

Az utóbbi hónapokban az állami dohányjövedéki igazgatóság ‘ a perforált papiru egyiptomi cigaretta helyett ragasztott cigarettával látja el a dohánytőzsdéket és az ezen cigarettafajta élvezőinek sok 'boszuságot okoz. A dohányjövedék igazgatósága állítólag olcsóbban tudja ezeket a ragasztott cigarettákat előállítani és azért vezette be. Ennek ellenére az egyiptomi cigaretta ára nem lett olcsóbb. A dohányjövedéki igazgatóság ezen eljárása sérti a dohányzók érdekeit és a mohó nyerészkedés jellegével bír.

A rettenetes gazdasági válság egyébként indokolttá teszi, hogy a dohánynemüek ára az egész vonalon leszállittassék.

Kérdem a pénzügyminiszter urat:

1. Hajlandó-e Szlovenszkó és Ruszinszkó dohánytőzsdéit ugyanolyan minőségű dohányne- müekkel elláttatni, mint a történelmi országok dohánytőzsdéit?

2. Hajlandó-e a ragasztott egyiptomi cigaretták gyártását megszüntetni, avagy, ha ez már nem lehetséges, ngy a ragasztott egyiptomi cigaretták árát. *20 fillérre 'leszállitani?

3. Hajlandó-« a gazdasági válságra való tekintettel az összes dohánygyártmányok árát leszállítani?

lagban négy százalékkal, de számos esetben öt sőt bét százalékkal volt alacsonyabb, mint Srlovenszkón. Nagyon valószínű, bogy a szlovák mezőgazdák a kamatokon egy milliárd koronát veszítettek.

Szerencsére beavatkoztunk ebbe a szloven- szkói visszásságba a szlovák bilei-szövetkezetekkel és főleg a földműves takarékpénztárakkal. A helyzetből annak szüksége következik, hogy az állam járuljon hozzá a főld- mivesszövetkeaeti hitel olcsóbbá tételéhez. Teljes megértéssel vagyunk aziránt, — mondotta Hodzsa — hogy a nagybankokat szanálni kell, de az egyetemes nemzeti gazdaság

mint aki azt mondja: „Igen, uraim, megtettem. És most ítéljenek“. Aztán nagyot lélek- zett, odament a vendéghez és kezelt szorított vele.

— Tudnia kell — mondta Emile Boudin

— hogy barátunk ellensége az anyagnak. Vannak Írók, akik elvonulnak vidékre s heteken át viaskodnak az ördöggel. Barátunk ellensége az anyagnak, s minden eszköz jó neki arra, hogy ellenszenvét az anyag formáival szemben kifejezésre juttassa. Szobrásztól elég 'különös.

Mosolyogva nézett körül. A pipás ember helyeslőén bólintott. A francia fiatalember halkan beszélt, s mosolygott hozzá, mint aki egy kínos eseményt leszállít igazi értékére, de ezért nem ítéli el, s megadja a rögeszmének kijár# elnézést. Gyorsain beszélt, elhúzott árnyakatokkal. — Én a gázgyárban dolgozom — Mondta még. — Mérnök vagyok. De ez nem jelent semmit.

A szobrász karonfogta s körbevezette a teremben.

— Boudin nem hajlandó követni engem

— magyarázta keserű hangon. — Mérnöktől elég különös. Parisban negyvenezer ember foglalkozik állandóan képzőművészettel. Itt fölöttem és mellettem s a szomszéd uccában s a legkülönbözőbb városrészekben emberek ülnek és állnak vásznak és agyagtömbök előtt, s ki akarják fejezni a szépet, vagy az igazat, vagy ami a kép mögött van, vagy a formát, vagy tulajdon magukat, az ördög tudja, mit? Képzelje el. Negyvenezer ember! S köztük sok egészséges és munkabíró, aki évszámra nem tesz egyebet. Negyvenezer. Én magam részéről megoldottam a művészet titkát.

A kockákra és gömbökre mutatott.

— Én felbontom az anyagot ősi formáira. A többi nem az dolgom. Amikor felbontom, egyidejűleg összerakom. Legyen szives tudomásul venni, hogy nem vagyok kubista. Ami Piccassot illeti, ő újabban négy almát fest fatálon, a háttérben pohárral. Én megadom az anyagnak, ami az anyagé, a többit rábízom azokra, akiknek ez nem elég szép, vagy mély. A világrejtély kulcsa a matematika, A mértan uagjaáeje a matematikának,

Utókurára . . . .

Mattom Giesshttbler

Különösen bevált torok és bronclila- katarrusnál, vese- és hőlyag- hántalmakiiál, emésztési zavaroknál, gyomor, bél és májbajoknál, valamint sárgaság ellen. Kérjen mindenütt Giessbüblert.

nézőszögéből azt is természetesnek tartjuk, hogy az állam, ha már a kereskedelmi bankokat szanálja, nem zárkózhatik el a föld- mivesgazdaságok által igényelt segítségnyújtás elől.

— Az utóbbi időben kitűnt, bogy

az általános gazdasági krízis mily fenyegetően nehezül Szlovenszkóra a lehetetlen szlovenszkói tarifák, a hiányos összeköttetési hálózat, a szlovenszkói vállalkozásnak az állami szállításoknál való mellőzése révén és hogy a sok közül még egy, de talán legfájóbb fonákságot említsek: az adó- igazgatásnak adózóink kétségtelen válságával szemben tanúsított merevsége következtében.

A mezőgazdasági válság nemcsak: az agrárpártok problémája, ugyanúgy a szlovenszkói általános gazdasági válság elhárítása sem lehet tisztán a szlovák pártok föladata. A szlovák pártok föladata elsősorban abban áll, hogy a szlovák igényeket elismertessék az egész államra kiterjedő pártokkal és tényezőkkel:

Ha a jártok és az egyetemes állami kormányzat még a szlovák tényezők közbelépése utó* sem fognának hozzá a sajátos szlovenszkói problémák megoldásához, ezért a mulasztásért olyan nagy felelősségei vállalnának, hogy annak méreteiről ma egyáltalán még beszélni is nehéz.

Hinnünk kell abban, ■— fejezte be Hodzsa ismét hűséges csehszlovák centrálisba tonin'», ban, — hogy Szlo venszkónak a történelmi országrészekkel egy szánvonalra emelése munkájában egy plattf ormon vagyunk nemcsak mi szlovákok, hanem a csehek és szlovákok valamennyien. Majd meglátjuk.

Hogy ezt a kúpot minek nevezik, akik a művészetben minden áron mást akarnak látni, mint ami, az érdekelhet pintéreket és anya- könyvvezetőket, de engem nem érdekel. Én tudom, hogy kúp, és nem Vízesés, se Merengés. Kúp, semmi egyéb.

— Kúp — mondta a francia fiatalember ? helyeslőén bólintott. — Kúp, de nem művé szét.

A magányos ember a ládán kivette szájából a pipát s intő mozdulattal feltartotta ujját a levegőbe.

— Ebben a pillanatban — mondta töredezett franciasággal — az a nagy kérdés, hogy lesz-e még egyáltalán művészet. Csak órák kérdése, hogy ez eldőljön. Mi nem tudunk semmit, batuska.

Oly komolyan mondta ezt, olyan egészen belülről, egy ember lényének legaljáról, hogy tisztelettel néztek reá. Látszott rajta, hogy már sokmindenen ment keresztül s most se kényezteti az élet. S érezni lehetett, hogy semmi nem fontosabb néki, mint a kérdés, hogy lesz-e még egyáltalán művészet? Aggodalmasan nézett maga elé.

— Csak órák kérdése? — mondta udvariasan a francia. — Hogy érti ezt, Vaszilieff ur?

— Minden pillanatban születnek emberek

— mondta az elhanyagolt hajviselelü ember.

— Moszkvában hetenként négyszáz!)usz csecsemő születik átlagban. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy azoknak a csecsemőknek, akik ebben az órában Moszkvában születnek, lesz-e még szükségük művészetre, tájképekre és csendéletre és harlekinre mandolinnal és Fürdőzőre és Szénhordőra s Anyaságra? Azt se tudom, milyen ruhái hordanak husz év múlva. Azt se tudom, mit esznek majd és milyen jármüvekkel közlekednek. De meg vagyok győződve róla, hogy nem lesz olyan nagy szükségük művészetre, mint például hármunknak e pillanatban.

A szobrász almabort hozott, egy kancső- ban. amelyet az ágy alól húzóit elő és csorba poharakat. Az almabor savanyu volt és penészes. Szótlanul ittak s a szobrász bizalmatlan tekintettel, gyanakodva nézegette mbix&í

Hodzsa a szlovák front élén?

Követeli a szlovenszkói kérdések rendezését — „Lehetetlen szlovenszkói tarifák", a szlovák vállalatok mellőzése és adóOgyi sérelmek Hodzsa szájában — Egy milliárdot fizetett rá Szlovenszkó a hitelkamat diszparifására!