Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-16 / 211. (2432.) szám
1930 szeptember 16, kedd. w?r-*iír TT-nanmEBim T7JTT.Y1}: JU-TO'3 Prága, szeptember l<t (d. j.) A csehszlovákiai kisebbségi magyarság minden tényezője és minden egyes tagija. mindenkor tisztelettel övezte és a kx*r- mányrezslm fölé toronymagaőságnyira emelte ÍMasaryk elnök személyét. Ez a. tisztelet részben az államfőnek kijáró köteles tisztelet, részben Masaryk európai nagyságának, kiváló szellemiségének, nagy életművének és erkölcsi emelkedettségének elismerése volt. A magyarság Masarykban a pártok fölött álló embert, a nemzetek fölött álló demokratát, — egyszóval a humanista bölcset és igazságos európéert látta. Masarykot száz és száz megnyilatkozásából úgy ismertük, mint egy embert, akinek a kisebbségek iránti jóakarata kétségtelen és úgy véltük, hogy minden igazságtalanságért, mely az ö államfősége alatt a kisebbségeket érte, csak a kormányzat felelős s az Elnök fenkölt humanizmusa, igazságos demokráciáról való elmélete csupán a kormányzat közegeinek hibájából és sovén önzéséből nem válíhatik valósággá. Hányszor történt, hogy a kisebbségek apelláltak a hrad- zsini européer igazságszeretetéhez, mint olyanhoz, aki emberfölötti magasságban áll a sovinizmus percemberkéi fölött s minden szavában magasabban állónak mutatta magát a mindenkori rezsimekné] s ő volt mindenkor a legmagasabb etikai fórum. Most történt először, hogy Masaryk elnök azono- sitotta magát a rezsimmel. Sőt. tekintve az élesen polemikus hangot, mellyel a szloven- szkói magyarság választott képviselőjének, Giller Jánosnak segítségkérő beszédére reagált, szenvedélyesen azonosította magát a rezsimmel. A nagy européer személyi nagyságának egész presztízsével kombattánsként védte a kisebbség szónoka által panasszal illetett rendszert. Hogy ez így történt, ezért azok felelősek, akik az Elnököt informálták és akiknek érdekük volt, hogy a nagy européer tekintélyével takarózhassanak a kisebbségi panaszokkal szemben. Felelősségük több, mint az államfő megnyilatkozásaiért s tetteiért való egyszerű alkotmányjogi felelősség: a miniszteri felelősség. Több, mert nyilvánvaló, hogy már tisztán nyelvtedhnikai okokból — mivel Masaryk nem bírja eléggé a magyar nyelvet — közre kellett, hogy működjenek az Elnök informálásában Giller beszédének tartalmát illetőleg s az elnök válaszának magyarra fordításában is szerepük kellett, hogy legyen, mert hiszen Giller beszédét napokkal, sőt (hetekkel előbb benyújtotta a közigazgatási hatóságoknak. (Nincs igaza tehát a rezsim egyik szócsövének, amikor Gillert ,ynemde- mokratikus cselekedettel" vádolja, „mivel .— szerinte — visszaélt azzal a helyzettel, hogy a régi Habsburg-minta ellenére nem kívánták mondókájának előzetes írásos bemutatását", a Habsburg-mintát mégis csak betartották.) Az előzetes bemutatás egyúttal azt is kétségtelenné teszi, hogy nem rögtönzött röpke szavak hangzottak el sem egyik, sem másik oldalról s igy a kormány kétszeresen felelős azért, hogy az államfőt polémiába vonta be a panaszokkal illetett rezsim védel- mezése érdekében. Mert igaz, hogy a demokrácia lényege a diszkusszió, de a kormány- tényezőknek nem szabad úgy tájékoztatniuk az államfőt egy diszkusszió előtt, mintha a kisebbségi panaszoknak nem volnának konkrét és tárgyilagos érvei, meg bizonyítékai, amikor vannak, mert akkor az történik meg, ami Losoncon, hogy az egyik napon kétségbevonják a kisebbségi panaszok konkrét és tárgyilagos voltát, másnap pedig alkalmat kell adni a — sajnos — igen konkrét és igenigen tárgyilagos panaszok és bizonyitékok kifejezésére és átnyujtására. Azonban ezért a disszonanciáért — mély kétségtelenül kínos — nem Giller János a felelős, hanem azok a parlamentnek felelős fényezők, akik a dolgokat igy rendezték meg. Gillert a rezsimsajtó tapintatlansággal vádolja, mert a demokratikus diszkusszió elméletének atyja előtt őszinte hangon ki merte mondani másfélperces tartamra korlátozott rövid szónoklatban egy haldokló iparvidék panaszát. Egy haldokló városba érkezett, Elnök Ur! — mondotta s ez a mondás az öt-hat •mondatra összeszoritott mondanivalóban nem a nyugtalankodó ellenzék fráziskodá-sa, hanem egy igazán haldokló város SOS-kiáltásn, segítségkérő jajszava volt. Ugyanakkor, ugyanabban az órában, amikor ezeket az emlékezetes szavakat a magyar Giller mondotta, Pozsonyban a kormán yrezsim és a csehszlovák centralizmus egyik főharsonája, a cseh néppárt szloven- szkói ágának lapja: a Ludová Politika már az uccári volt és ezrek olvashatták vezércikkének címét: „SOS Losoncról", nemkülönben a cikket, mely valóságos tetemrehivá-s a losonci és losonevidóki ipar romjai fölült. Ez a lap nem vádolható meg a Gillerrel való cimborái kodással, mégis a következő sorokkal emlékezik meg a szlovenszkói ipari és kereskedelmi jednota losonci üléséről: „Éles szavakkal nem fösvénykédtek. Kétségbeesett kiáltás és segitségkérés volt ez. — SOS — a föltornysult hullámok közi. süllyedő hajóról az utolsó órában. Segítsetek! Elvesztünk! Nincs a közelben hajó vagy kikötő, amely meghallhatná ezeket a hangokat! Hangokat, amelyek már tíz esztendeje segítséget, kérnek. Kell, hogy legyen! Haladéktalanul meg kell sürgetni a losonci ipar szanálásának akcióját és segíteni kell, hogy ez a vidék kijuthasson a nyomorból és kétségbeesésből." — így ir a csehszlovák Micsura lapja, néhány száz kilométerrel messzebb attól a helytől, amely az államfői vendégéül tiszteli s ugyanakkor ne hallassa segitségkérő szavát épp az állam első tényezője előtt, épp annak a városnak a fia és annak a vidéknek a népképviselője, amely a nyomorban elsüllyedni készül, mikor a süllyedő ember a reménység legkisebb szalmaszálaiba is belekapaszkodik. A hajó süllyed és a rezsim egyes szócsövei illemszabályokról beszélnek, illemszabályokra emlékeztetik a SOS elkiáltóját. De a losonci diszkussziónak a mindkét lo- sonc vidéki népet egyformán sújtó gazdasági krizis csak az egyik tárgyát képezte. A diszkusszió politikaibb része a kisebbségi jogok és azok végrehajtása körül forgott. Itt az államfő a kisebbségnek a mai rezsimmel szemben kifejezett elégedetlenségével szemben a régi rezsimmel való elégébe!’enségét állította szembe, aminek szerinte kirívó példája az, liogy inig ma az államfő babérkoszorút helyez a magyar Madách sirjára, addig á régi rezsim alatt szuronyok akadályozták meg, liogy Kollár szlovák költő sírjánál kegyeidének kifejezési adhasson. Ez valóban élénk kontraszt s csak fiszteletel: érdemel érte Masaryk, mint ember, hogy egyformán tudja tisztelni Mádáchot és Kollárt. Nem akarjuk tiszteletünket kisebbíteni, amikor meg kell jegyeznünk, hogy ebben Madách- nak is nagy érdeme van, meri Madách nemcsak a magyar irodalomé, hanem a világ- irodalomé is és mint világpolgár sokkal közelebb esik magyar volta dacára a csehszlovák köztársaság mai első polgárához is, mint annak idején Kollár a tisztán nemzeti költő esett az akkori magyar rezsimhez. A cseh nyelven író Kollár a régi rezsim szemében — hogy a mai terminológiával nevezzük a dolgot, — kissé nagyon irredenta volt, inig ezt Madáchról Trianon után sem lehet állítani. Már a politika kérdései körébe tartozik a losonci dialektika ama kérdése, hogy a régi rezsim hibájaiért a csehszlovákiai magyar kisebbség felelős-e vagy sem. Masaryk elnök csupán a Gillernek adott válaszában tette retorziós értelemben a mérleg két serpenyőjére a régi és az uj rezsimet, egy másik beszédében már azt hangsúlyozta, hogy a régi rezsim nem a magyar népből nőtt ki, vagyis ebből a nyilatkozatából már az vonható le, hogy a régi rendszer hibáiért a történelmi retorzió elméletét nem lehet a kisebbségi magyarsággal szemben alkalmazni. A retorziós elméletet különben már Scotus Viator elintézte híres jubileumi cikkében, amikor kimondta, hogy a magyarok a múltra hivatkozva nem követelhetnének jogokat, de a tiszta jog álláspontján jogosult panaszaik ■vannak. A régi és az uj rezsim párhuzamba állítása jó dialektikai érv. de nem jogi érv, mert hiszen a kél rendszer kél külön világ, amit a szó legszorosabb érlelinébeu egy világrengés vérözeue választ el egymástól, a mai rezsimet kisebbségvédelmi szerződések kötik s igy a kisebbségvédelem kötelessége és nem erénye. A régi rezsim idején a nemzetközileg megalapozóit kisebbségi jog még ábrándokban sem létezel!. Kár Hogy a kisebbségi kérdés Losoncon a tisztajog álláspontjáról a politikai dialektika ingatag talajára tévedi, innál i,s inkább, mert Giller nem lett ily értelmű összehasonlítást. Mindenesetre nagy mulasztás a felelős tényezők részéről, hogy az államfői ily irányban tájékoztál fák. A magyar kisebbség számára mindenkor nagy megnyugvást és reménységet jelenteit az a ludat, hogy a köztársaság első polgára nemcsak a pártok fölött all, hanem olyan européer, aki még a többség és kisebbség politikai vitáinak is fölébe tud emelkedni és a tiszta jog magaslatáról hirdeti a demokrácia világrendjét. De úgy véljük, hogy az államnak még nagyobb érdeke, hogy a ki •sebbségeknek a legmagasabb auktoritásba vetett bité megmaradjon. Azok a felelős tényezők. akik az államfőt a saját rezsimjük erkölcsi fedezete érdekében, a kisebbségi politika napi kérdéseibe belevonták.-*nem tettek jó szolgálatot sem a magyar kisebbségnek, sem az államnak. A vasárnapi német választások (Tudósítás eleje az t. oldalon) Eltolódások a pártok közfitt Ha szemügyre vesszük az egyes pártok eredményeit, mindenekelőtt meg kell állapitanunk, hogy a régi és jól fúnáéit politikai alakulatok köz/üil csak a katolikus centrum tartotta meg pozícióját, sőt némileg megerősítette azt. mswm. A német birodalom egyetlen kon&tantsága, egyetlen morális értéke, amelyre építeni lehet és amely tisztaságával, hozzáértésével és becsületességével minden körülmények között megállja helyét, ez a nagy katolikus blokk, amelyen valóban a pokol kapni sem vehetnek erőt. A centrum mandátumainak száma hatvankettőről hatvankilencre emelkedett, ami óriási igazolás, különösen, ha meggondoljuk, hogy a centrum sohasem hárította el magáról a felelősséget és a világháború óta résztvett minden kormánytöbbségben. A többi kormánypárt katasztrofálisan lezüllött. A nyugodt és békés fejlődésre nincs remény. A német köztársaság kül- és belpolitikája veszedelembe került. A köztársasági alkotmány támaszpillérei sorra leromlottak vagy megrepedeztek. Az uj rendszerek és kombinációik neim váltak be. A német néppárt, Stresenmnn pártja, mandátumainak csaknem felét elvesztette s a jobboldal felé hajló politikai blokk, amely évekig hordozta a békés német külpolitikát, másodrendű kis párttá törpült. Negyvenöt képviselője közül legfeljebb huszonhat tér vissza az uj parlamentbe. Hugen- berg német nemzeti pártja ugyancsak elvesztette mandátumainak csaknem a felét, ami előrelátható volt, de az elveszett szavazatokat a várakozással ellentétben neon Txevira- nus konzervatív néppártja kapta meg, hanem Hitlerek. Treviranus alig háromszázezer szavazattal és öt mandátummal vonul a parlamentbe a német agrárkörök nagy csalódására. Az uj állampárt sem hozott pozitív meglepetést, amennyiben még a régi demokrata párt szavazatait sem tudta összegyűjteni s a demokraták másfélmillió szavazata helyett csak l,30Ö.000-et, huszonöt mandátum helyett huszonkettőt szerzett. A bajor néppárt, amely tulajdonképpen a centrum affiliált pártja, a katolikus centrumhoz hasonlóan megerősödött és tizenhat mandátumát tizennyolcra emelte, azaz a. katolikus blokk csaknem kilencven mandátummal rendelkezik a birodalmi gyűlésen. Az uj Landvolk párt egymillió szavazatot szerzett és közvetve Hitleréket erősiti. A szociáldemokrata párt tíz mandátumveszteséggel számolt 8 ez a számítás szószerint bevált, mert MüUér-Frankenék 153 mandátum helyett 143-at kaptak. Ez a szám még mindig elegendő ahhoz, hegy a szociáldemokrata párt a német birodalom legerősebb pártja maradjon. Utána a helyzet azonban lényegesen eltolódott. Második helyen Hitler pártja következik, amely tizenkét mandátumát százötre gyarapította. Érthető, hogy a nemzeti szocialisták mámorosán ünnepük győzelmüket és Goebbels, a párt egyik legelszántabb vezére elérkezettnek látta az időt, hogy bejelentse a nemzeti szocialisták diktatúráját. Senki nem nevet bejelentésén, a legjózanabb elemek is kénytelenek az erőteljes nyilatkozatot komolyan venni. A nemzeti szocialisták elhatározták, hogy Berlinben óriási felvonulást tartanak — s ki tudja, mi lesz az elszánt demonstráció vége? Az eredményekből megállapíthatjuk, hogy leginkább a Rajna-vidék radikalizálódott, ahol a két szélsőséges párt, a komimunisták és a nemzeti szocialisták szinte megtízszereződtek. Düsseldorfban például a nemzeti szocialistákra esett szavazatok száma 13.000-röl 168 ezerre emelkedett. Ugyanott a kommunisták is győztek. A kommunista párt különben nagyságra nézve a biA német választások eredménye: PÁRT szavazatok száma "r .3 szavazatok száma "1 1 1930 szept, 14-é© á Í 1928 május 20-án I § Szociáldemokraták 8,572.060 143 9,150.533 153 Német nemzeti párt 2,458.497 41 4,380.196 73 Centrum 4.128.929 68 3,601.980 61 Kommunista párt 4.587.708 76 3,263.354 54 Német néppárt 1,576.149 29 2,678.207 45 Német állampárt. (v. demokrata párt) 1,322.608 20 1,504.148 25 Gazdasági párt 1,360.585 23 1,395.684 23 Bajor néppárt. 1,058.556 19 945.304 16 Nemzeti szocialista párt 6,401.210 107 809.939 12 Német Vidéki Parasztpárt (Landvolk) 1,562.843 18 581.519 13 Népjog párt 271.931 — 508.049 8 Német parasztpárt 339.072 6 480.947 8 Landbuud 193.899 3 199.513 3 Konzervatív néppárt 1.395.455 5 — — Keresztényszocialista népszolgálat 867.377 14 — — összesen;. 36,096.87™ 575 “ 29,500.273 491 rodalom harmadik pártja, amennyiben mandátumainak számát 54-ről 76-ra emelte. Negyedik helyen va centrum jön ? csak ötödik helyen Hugenberg német nemzeti pártja, amky 1924 decembere óta 6,200.000 szavazatról 4,300.000-re, majd most 2,557.000-re hanyatlott vissza. A német néppárt ugyanebben az időben 3,000.000-ról 2,600.000-re, majd most 1.500.000- re esett, a kommunista párt 2 millió 700.000- xől 3,200.000-re, majd 4 és fél millióra nőtt. A demokraták veszteségét a következő számok mutatják: 1924 decemberében 1. millió 900.000 szavazat, 1928-ban 1,500.000, majd most 1300.000. A nemzeti szocialisták 900.000 ről 800.000-re estek, majd most váratlanul felszöktek 6,245.000 szavazatra. Ezek a számok mindennél jobban igazolják a helyzet eltolódását. Mit hoz a jövő? A német birodalmi gyűlést azért oszlatták föl s azért írtak ki uj választásokat, mert a régi parlamentben lehetetlen volt kormányképes többséget teremteni. A választások nem hozták meg a várt tisztázást. Az uj parlament az előzőnél is zavarosabb ké^et mutat. Kisebbségi kormány a radikális pártok megerősödése következtében aligha jöhet és Brüning nem ismételheti meg eddigi experimentumát, amely a demokratáktól a néppártig terjedő polgári kisebbséggel ideig-óráig a felszínen maradhatott. De nemcsak a polgári koalíció gyengült, hanem a weimarj koalíció sem mutat kedvező perspektívát, mert ha a szociáldemokratákat bevonják a kormányba, a körülbelül 300 mandátumos blokk sem kormányozni tudó többség. Ha pedig a német nemzeti párt belép a kormányba, akkor olyan heterogén alakulat keletkezik, amely eleve halálra van ítélve. Hiányzik a kimagasló politikai egyéniség, aki a szociáldemokratáktól a német néppártig terjedő többségre rányomná személyiségének bélyegét és Stresemannhoz hasonló határozottsággal uralkodna a konglomerátum Fölött. A helyzet kulcsa a centrum kezében van. Ha a katolikus blokk elhatározza, hogy a néppárttal, a nemzeti párttal, a kis konzervatív párttöredékekkel és a nemzeti szocialista párttal közös plattformol teremt, talán megvalósítható a jobboldali koalíció. Sok remény azonban erre nincsen. Tudni kell, hogy Hitler nemzeti szocialistái a marxistáknál is jobban gyűlölik a katolikusokat, akikben a német pogány tradíciók meg- rontóit látják. A kommunisták és nemzeti szocialisták kooperációja elképzelhetöbb, mint a nemzeti szocialisták és a centrum e gyű ttmiikö dés e. A különbőz® kombinációk Ilyen körülmények között nem meglépő, ha a választások eredménye általános csalódást keltett. A birodalomban előre sejtették ezt a. fejlődést, de senki nem gondolta., hogy a-z él tolódás ennyire veszedelmes arányokat ölt. Az uj parlamentnek 573 tagja lesz s ebből 183 olyan « a kommunisták és a nemzeti A losonci diszkusszió 3
