Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-16 / 211. (2432.) szám

2

1930 s gép temberl6, kedd.

táaára. Amely lehetővé teszi a föld eladósodásának meggátlásáit, illetve a föld tehermentesítését; és azt, hogy minden generáció képes legyen a maga terhét viselni

A mezőgazdasági válság egyik oka az, hogy a mezőgazda a termeléshez szükséges ipari árukat, illetve munkaeszközöket oly drága áron kapja, akkor, mikor terményeit sokszor a termelési költségen alul kénytelen értékesíteni, hogy a mezőgazdasági termelés rentabilitása forog kockán. Ezen csak a cél- és tervszerű szövetkezeti hálózat segíthet, amely még a kartelekkel is győzelmesen képes felvenni a versenyt, mivel a szövetkezeti nagy központ által létesítendő saját üzemben tartott kooperatív gyárak és ipartelepek által maga készítteti a mezőgazdasági termeléshez sziikséges ipari árukat és munkaeszközöket nagyrészt tagjai által nyújtott nyers anyagok feldolgozásával s azt úgyszólván önköltségi áron, tehát a kartellel versenyképes áron adja tagjainak. Egy ilyen szövetkezeti hálózat még arra is képessé teszi a szövetkezeti központot, hogy maga szervezzen egy olyan kartellt, amelynek nem a mentői nagyobb haszon a vezérrugója, de a mezőgazdasági termelés biztosítása. Egy ilyen szövetkezeti hálózat képes olyan üzleti összeköttetéseket teremteni, amelynek révén a nagyban való bevásárlást és értékesítést úgy tudja elintézni, hogy a mezőgazdaságot fejlődésében olcsó és jó minségü háztartási és gazdasági cikkekkel, munkaeszközökkel mozdítja elő s az értékesítést pedig szervezi, a piacot felkutatja és biztosítja.

Ez a szövetkezeti hálózat szervezi a fogyasztókat és a termelőket, megteremti köztük az összhangot, az együttműködést és ezzel az egyensúlyt. Úgyszólván lerögzi az eredményesen értékesíthető termelés határát a termelők és a fogyasztók közötti közvetlen kapcsolat megteremtésével és egyúttal az illegitim közvetítők kikapcsolásával megtakarítja a közvetítő hasznot s ezzel kisebbíti a termelési költséget s olcsóbbá teszi a fogyasztók megélhetését.

Csak egy ilyen szövetkezeti hálózat létesítésével válik lehetővé Szlovén szikéban az, hogy a „mezőgazdáknak kis termelési költséggel nagy termésük legyen és azt ‘jő áron értékesíthessék" és a fogyasztók ellátása e mellett még olcsóbbá váljék.

Ez a szövetkezeti hálózat tekintettel arra, hogy az élet alapja csak a földmivelés lehet é® hogy Szloven&zkó igazán agrár jellegű terület, elsősorban a mezőgazdasági termelés szolgálatába kell, hogy álljon. Ha a mező- gazdasági termelés nem képes eredményesen termelni, akkor Szlovenszkő népeinek kétIDEGEN

EMBEREK

RE <3 É N Y

IRTH: MARHI SÁNDOR

Copjtigfit b? Pantfieon

(14)

Halkan szipákolt, sóhajtott, táskáját felemelte az oltár lépcsőjéről, orrát fújta, még egy utolsót, elhatározót sóhajtott, nagyon mélyről, s mint aki elvégezte itt a dolgát, púdert és rúzst kapart elő, kis tükröt tartott szálja elé, megigazította az ajkakat, púderrel dörzsölte be a szemeket, keresztet vetett és felállott. Csak most vette észre a fiatalembert, friss és sírástól feláztatott arca a nagyon fiatal arcok üdeségóvel fénylett, kiknek a sirás csak annyi, mint a nyári eső egy veteményes kertnek. S csakugyan, volt is a lágy, nem nagyon jellegzetes arcban valami fiatal kalarábészerü. Nem volt különösen csinos, de kellemesen járt. Tétovázva indult el mellette, a nő nem nézett föl, a szen- 'teltviztartóha benyújtottá ujjahegyét s ő is benyújtotta ujjahegyét. A nő átnézett rajta, de az ajtóban lassított s mielőtt a perzselt, kiszikkadt forróságba kilépett volna, egy pillanatra megállt a küszöbön. Most egymás mellett álltak, a nagy kövek vakítóan verték vissza a téren a júliusi déli napot, határozni kellett.

— Nagy bánata van.? — kérdezte tájékozatlanul.

Kérdezhettem volna mást is, gondolta. Lehet, hogy a kérdés illetlen. De a nő szelíden nézett fel és készségesen felelt:

— Nagy bánatom van, uram.

Hangja még meleg volt a sírástól. S most, hogy igy megegyeztek, s a. nő egy kis ámulattal nézelt feb reá, mint egy varázslóra, aki az emberek lelkének rejtett redőiben óivá;, önbizalom fogta cl s patrónusi hangon mondta: v

— Jő), tenné, ha frissítőt venne magához.

harmad része elveszti a vásárló képességét ée ekkor vegetál az ipar s tönkre megy a kereskedelem is. Másodlagos szempontként azonban a szlovenszkói szövetkezeti hálózat szövetkezetei révén nemcsak közvetve, de kifejezetten az ipar, a mezőgazdasági ipar és főleg a kisipar érdekeit is erőteljesen kell, hogy szolgálja. Nem szabad, hogy a tisztességes kereskedelem kerékkötője és elsorvasztja legyen. A szellemi pályákon működők részéne is rendelkezésre kell, hogy bocsássa az önsegélyt. Ezért úgy kell a szövetkezeti munkát megszervezni, hogy az abban való részvétel minden jó és az együttműködésre kész ember részére lehető legyen és az önsegély mindenki részére, foglalkozásra való tekintet nélkül, rendelkezésre álljon. Mert csak igy lehet Szlovénszkót megmenteni.

Ez az ut a társadalmi béke felé vezet, mert mindenki számára jólétet, a népeknek boldogságot óhajt adni. Bele akarja vinni a felebarát szere tetet a gazdasági életbe, amikor az egyéni érdek helyébe a közérdeket, az atruizmust, a kicsinyek és gyengék erősítésére irányuló törekvést teszi. Az igazi demokráciát építi, mert a társadalom bármely rétegéhez tartozó egyén a szövetkezetekben egyenlő lesz, üzletrészes, egyenlő tag lesz a többivel. Megteremti a közép, a kisgazda, a törpebirtokos, a zsellér és a nincstelen földmunkás között a gazdasági érdek- azonosságot.

A kapitalizmus kinövései és visszaélései és a teljesen csődöt mondott marxizmus-kommunizmus között a kooperatizmust, az emberi együttműködés középutját akarja megépíteni a szövetkezeti eszme, a szövetkezeti gondolat érvényesítése által.

Azt a gazdasági autonómiát akarja jól megalkotni a szlovénszkói szövetkezeti hálózat, amelyre Sziovenszkónak joga van s melynek törvényes lehetőségét megadta a közigazgatási reform-törvény, azonban valósággá még máig se lett. Az ország, a járások, a községek mint Szlovenszkő népének az önkormányzati testületet szolidaritásukkal s ezenfelül még külön a nép a maga ktcsi erőinek felsorakezisával és összafogáiérml kell, hogy megteremtsék Szlovenszkő gazdasági boldogulásának alapját úgy, hogy amikor a saját jólétüket építik, ugyanakkor készen álljon Szlovenszkő készségé a gazdasági együttműködésre a köztársaság többi országaival, a szomszédos népekkel, nemzetekkel, az európai államokkai

A magyar nemzett párt nagygyűlése ez év tavaszán elfogadott egy még csak kenetében

kidolgozott tervet a nagy probléma megoldására. Ennek a tervnek a részletes feldolgoAixinger László került Mota helyére

a pozsonyi várost tanácsira

Pozsony, szeptember 15. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) Ma délután 3 órakor Pozsony város képviselőtestülete Krno Vladimír polgármester elnöklete alatt a Primáspalota tükörtermébeu rendes közgyűlést tartott. A formaságok elintézése után az elhunyt Molecz Dani városi tanácstag helyébe az országos ke- resztémyszocialista párt indítványára egyhangúlag Aixinger László dx. városatyát választották meg városi tanácstagnak, a városi képviselőtestületbe pedig Molecz Dani helyébe Preisak Ferenc keresztényszocialista városatya került. Ezután a 104 pontból álló tárgysorozatot tárgyalta le a közgyűlés. A hatodik napirendi pontnál Svoboda keresztényszocialista képviselő a vásárrendŐTök érdekében szólalt föl és kérte, hogy azokat rendszeresített altisztekké léptessék elő. A közgyűlés úgy határozott, hogy ezt az ügyet a legközelebbi rendkívüli közgyűlés elé terjesztik. Ezután fölolvasták a ya.sut- iigyi minisztérium határozatát, amely a főpálya- udvar átépítéséhez az építési engedélyt megadja. A város azt kívánja, hogy a Stolihverck- gyár mellett épüljön föl az uj főpályaudvar,

a minisztérium azonban úgy döntött, hogy a régi helyén építsék át a jelenlegi főpályaudvart. A közgyűlés 18 szavazattal 10 ellenében elhatározta, hogy a minisztérium döntése efflen a legfelső körigazgatási bíróságnál panasszal éL A keresztényszocialista városatyák azt az álláspontot foglalták el, hogy az uj pozsonyi főpályaudvar a régi helyén épüljön föl.

ÉTdekes vitát váltott ki a napirend 38-ik pontja. Pálffy János Károly és társai vételre kínálták föl a városnak a Ho'sszu-ucca 19. és 21. számú házukat 1,400.000 koronáért. A városi tanáCiS azt javasolta, hogy Pozsony város

1.100.000 koronáért vegye meg ezt a házat. A pénzügyi bizottság 1,200.000 koronás vételárat javasolt. Az épületben 47 helyiség van, amelyek alkalmasak városi hivatalok elhelyezésére. Reiss Gyula dr. városatya, nemzetgyűlési képviselő a vételárat drágának tartotta és csak

800.000 koronás vételárat javasolt. Preisak Ferenc városatya a ház megvétele mellett szállott sikra. A közgyűlés 14 szavazattal 13 ellenében elhatározta, hogy megveszi a házat. Arra a kérdésre, hogy milyen vételár mellett történjék a vétel, 23 városatya az 1.200.000 koronás vételár, 25 városatya pedig a 800.000 koronás vételár mellett szavazott. A furcsa szavazás a városatyák között is nagy derültséget keltett, akik között sokan nem is voltak tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mi is történt. A helyzet az, hogy a város elhatározta, hogy a pénzügyi bizottság 1,200.000 koronás javaslatával szemben 800.000 koronáért vásárolja meg a házat, kérdéses azonban, hogy Pálffyék ezért, az összegért el fogják-e adni ezt a városnak. A közgyűlés lapunk zártakor még tart..

zása is kész már. A párt nagygyűlése felhatalmazást adott arra, hogy a kész tervet a szlovenszkói politikai pártokkal, az érdekvédelmi szervekkel, a szlovenszkói közvéleménnyel, illetve a nagy nyilvánossággal megismertessük, hogy megszülethessen a józan kritika s ennek eredményéhez képest a szükséges gyors cselekvés.

Sziovenszkónak, illetve Szlovenszkő többségének Szlovenszkő megmentésének kérdésében egy álláspontra kell jutni s ezt az álláspontot érvényre kell emelni. Aki meg akarja mentem Sdovensakót, annak gondolkozni kell, annak cselekedni kell, annak elő kell segíteni mindenkép a szükséges nagy összefogást. Aki engedni akarja, hogy Szlo- venszkó elpusztuljon, annak elég, ha tovább ie alszik vagy egyéni érdekeket hajszol, ▼agy minden jó törekvést elgáncsol.

A kiás tervet részleteiben a Prágai Magyar Hírlap közgazdasági rovatában közlöm • a terv réerieéez indokolását folytatólag ve- zéieflricekfoen kísérelem meg.

Remélem, hogy Isten segítsége nem marad

el és győzelemre engedi vinni azt a becsületes törekvést, amely Szloveuszkót meg akarja menteni és népeit boldoggá akarja tenni! (Folytatjuk.)

Most lesújtaná a hőség. Ha kedve van, be mehetünk ebbe a hávéházba, a sarkon.

S mikor nem jött válasz, bizonytalanabbul tette hozzá:

— Ha van ideje.

— ó, van időm... — mormogta a nő.

Málnaszörpöt ittak egy árnyékos sarokban,

a kávéház üres volt, koreai diákok billiáT- doztak a félhomályban. S a szelíd ital mintha megszabta volna érintkezésük i ismeretségük hangját, nyájasan néztek egymásra, rokonszenvvel óe szenvedély nélkül. A nő szalmaszálat kért, a szalma selyempapir burkolatát apróra összehajtogatta és ezt mondta:

— Most mutatok egy érdekes találmányt.

Málnaszörpöt csöpögtetett az összehajtogatott selyempapirra, mely a viz hatása alatt hirtelen széttekergőzött, mint egy álmából felriasztott kígyó. Az érdekes találmányt megismételték. Halkan beszéltek.

— Ebben a kávéházban még nem voltam, — mondta a nő. — Én a eafé d‘Harcourt-ba járok, melyet most egészen újonnan renováltak. Sok tükör van benne és délután zenélnek. Olyan, mint egy igazi kávéház, benn a városban.

— Hol? — kérdezte megdöbbenve.

— Benn a városban. Itt a Quartier-ban kevés olyan kávéház van, mint a Harcourt. Ha nincsen bánatom, elmegyek délután a Har- court-ba és a képeslapokat nézem

Csendesen s barátságosan beszélt és oldalt hajtott fejjel nézett fel a fiatalemberre, aki merész iramot vett. — Ha bánata van — mondta most hirtelen neki —, talán jöjjön fel hozzám. És gyorsan tette hozzá:

— Itt lakom a közelben. A Hotel Moliére- ben, ha ismeri.

— Ismerem — mondta és közönyösen bólintott. — Felmehetünk, ha akarja.

S mikor a fiatalember zavarát látta, aki megijedt saját merészségétől és a lány gyors hajlandóságától, megütközés nélkül, barátságosan tette hozzá:

— Én egy ékszerüzletben dolgozom, de most szabadságon vagyok, önnek szép szemei vannak.

Nyugodtan ment előre, fel a Hotel Moliére

nedves fehérnemüezagu lépcsőin, a hatodik emeletre. Könnyen járt, nyúlánk és egészséges teste modortalanul mozgott, természetes elfogulatlansággal. Mozgása a legszebb rajta, gondolta, amíg után áment. A Hotel Moliére tulajdonosa az első emeleten állt, seprővel és szemétlapáttal kezében, nyájasan köszönt és jóindulattal nézett utánuík. A hotel folyosóin olyan szag terjengett, mint egy másodrangu gőzfürdőben. A csukott ajtók előtt a padlón tálcák hevertek üres csokoládés ibrikkel, kettétört kiflikkel és avasodó vaj-maradékkal. Beléptek a szobába, a fiatalember előrement és becsukta az ablakot. A nő levette kalapját, letilt az ágy szélére, a kalapot és táskáját illedelmesen ölében tartotta, várakozó mozdulatlanságban.

— Ez itt a szobám — mondta a fiatalember. — A szomszédban lakik valaki, aki reggel és este gargalizálni szokott Ha kihajol az erkélyen, láthatja a Luxembourg-ker tet. Ez itt egy kaktusz.

A nő udvariasan mondta:

•— Mindez nagyon szép. Én szeretem a kaktuszokat, mert szomorúak és van fantázia bennük,

S néztek egymásra. Úgy társalogtak, mint égy regényben, vagy egy konverzációs kézikönyvben, szabályos és előirt mondatokkal — s ez talán nem is volt véletlen, mert, ha franciákkal beszélt, kész társalgási mondatok éltek benne, regényekből. Az élet regényes dolog, gondolta és zavarba jött, egy könyvet keresett elő s leült melléje az ágyra. A lány nyugalma lesújtotta. Most látta, hogy milyen fiatal ez a nő, aki úgy viselkedett itt, az idegen ember szobájában, mint egy élőlény a nekiivajó természetes elemben: egy ágy volt itt, csendes szoba, egy fiatalember, » a lány otthon érezte magát., Talán pénzt fog kérni, gondolta. Idegesen lapozott a könyvben.

— Most megnézem — mondta —mi a neve a templomnak, ahol megismertein magát.

—- Igen — mondta csodálkozva a lány.

— Sl. Étien ne — mondta s felütötte egy helyen .a könyvet. — A XVJ-ik század elején épült ée St, Étijeiméről nevezték el.

— Ilyen régen? — felelte a vendég udvariasan. — Ki volt ez?

Maga elé bámult Becsukta a könyvet. Bután mondta:

— Egy szent

A nő lehunyta szemét s barátian és szelíden csókolták meg egymást, szenvedély nélkül, mint két ember, akik találkoznak valahol idegenben, s az egyiknek bánata van. Mikor később megnézték egymást, a nő mosolygott és ezt mondta: e

— Ez nagyon jő hotel. Itt villamosság is van.

De nem volt hideg, se érzéktelen. És 5, amíg a nő fölé hajolt, úgy érezte, mintha csalna. A nő teljesen átadta magát a pillanatnak, otthon volt, egy férfival volt, s biztosan érezte magát. Neki az első ebéd jutott eszébe Juliennél. Úgy érezte magát, mint aki egy idegen városban először ebédel s a desz- szertnél felkiált: Itt ilyen gyümölcs is van! Vagy az uccán bámészkodik, ahol uj dolgokat lát és rendkívüliek a szokások. A valóságban az, amit most látott, nem volt se uj, se rend- kívüli. S mégis úgy hajolt a nő fölé, s vizsgálta csukottszemü arcát, mely most a sírás után egy másik testi dráma, a gyönyör ülései alatt kábult el, mint egy képet, egy terel, egy ucca szögletét az autobu szab lakból. Érezte, hogy ami most történik, az számára nem a szerelem, nem a gyönyör, mégcsak a kaland sem, mindössze közelebb kerül a vá roshoz e pillanatban, egy kissé mos! érkezik meg ide. A francia nő udvariasan és gyengéden viszonozta a fiatalember közeledéséi, s kissé szégyelle magát, hogy ezt a viszonzást csak olyan elragadtatással tudja megköszönni, mint egy turista, aki a hegycsúcson „wonderfu]“-t kiált. Ennyi volt az egész. Nagy csend volt körülöttük. A csukott ablak mögött érezni lehetett az ucca dermedt hőségét, s messze egy villamos járt és néha szomjasan felbőgötl egy autó, mini egy szenvedő állat. Kéz a kézben feküdtek az ágyon, csukott szemekkel, idegenül, s hallgatták a nagy, nyári, koradélutáni csendet. A nő felült az ágyban, lassú mozdulatokkal ásított és q^eleg hangon mondta: